Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. december G. Befejezte tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) kommunista eszmék és forradal­mi módszerek igazságát, helyes­ségét. Felemelő, lelkesítő tudat, hogy azok a szervezeti elvek, amelyekért Lenin 1903-ban oly nagy harcot vívott a mensevi- kekkel, a mai napig élnek és hat­nak, irányítanak valamennyi kommunista, marxista párt életé­ben. A proletárforradalom fejlő­dése, győzelme, a szocializmus építése szükségessé tett bizonyos változásokat, de a fő elvek ma is fényesen és érintetlenül ra­gyognak. így van ez a mi pár­tunkban is. A Szervezeti Sza- Szabályzat nemcsak a pártélet összesített törvénye, de elvei tár­sadalmi életünk egészére kihat­nak, iránymutatóak a tömegek­kel való kapcsolatunkban. Marosán György, ezután emlé­kezteti arra, hogy az 1957. évi Országos Pártkonferencia módo­sította a Szervezeti Szabályzat különböző pontjait, s felsorolta az elvi jelentőségű módosításo­kat is. — Pártunk alaptörvénye, veze­tési irányelve, módszere és gya­korlata a demokratikus centra­lizmus, amely most teljes mér­tékben érvényesül pártéletünkben, államéletünkben. A régi vezetés megsértette a demokratikus centralizmus el­vét. Gyengítette a vezetést, kor­látozta a pártélet kibontakozá­sát, lazította a párt és a tömegek kapcsolatait. Pártunk — két- frontos harcot folytatva — fej­lesztette a párton belüli demok­ratizmust és megszilárdította a központi vezetést. A tapasztala­tok azt bizonyítják, helyesen jár­tunk el. Megszilárdult a pártban és egész állami életünkben a köz- pontosítás, ugyanakkor tovább erősödtek, mélyültek a demokra­tikus vonások. — A jövőben demokratikus centralizmus mindkét oldalát párhuzamosan kell fejleszteni. A párton belüli demokrácia egész­ségesen fejlődött. Továbbfejlő­dik a pártszervezetek eleven, friss, öntevékeny élete, ez mu­tatja legjellegzetesebben a pár­ton belüli demokrácia erejét, ha­tékonyságát. A kényes problé­mák, a tömegeket foglalkoztató kérdések nem szorultak és nem szorulnak a párt kapuin belül. A párt ismeri ezeket, nyíltan be­szél róluk, foglalkozik velük. A személyi kultusz elsorvasztotta a demokratizmust, elszürkítette a pártélet. Ma nyugodtan elmond­hatjuk: a demokratizmus tiszta levegője hatja át pártéletün­ket. Ez biztosítja a többi között a kollektív vezetés általá­nos érvényesülését is. Pártunk­ban helyreállítottuk a kollektív vezetést, a választott pártszervek irányító, vezető szerepét. Mi a kollektív vezetés lényege? A kollektív vezetés megkövete­li, hogy a párt Központi Bizott­sága a szocialista forradalom és a szocialista építés minden egyes kérdésében a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján alakítsa ki a párt helyes politikáját. A kollek­tív vezetés feltételezi, hogy nem egyes elvtársak, nem is az elv­társak egyes csoportjai, hanem maga a Központi Bizottság, mint a kongresszus által választott veze­tőszerv tartja kézben a politikai irányvonal kidolgozását, annak végrehajtását és a munka ellenőr­zését. A pártpolitikának fő vonalát és annak alkalmazását a szocialista forradalom egyes kérdéseiben a Központi Bizottság, mint válasz­tott vezető testület dolgozza ki, ezért a Központi Bizottságnak rendszeresen üléseznie kell, s a pártélet és az ország életének minden kérdésében beható vita alapján kell kialakítania az állás­pontját. A Központi Bizottság ülé­sein biztosítani kell a széleskörű és sokoldalú vita lehetőségeit. A kollektív vezetés elve meg­követeli, hogy a Központi Bizott­ság álláspontja kialakításánál és a határozat meghozatalánál — amennyire ez lehetséges —, kérje ki és vegye figyelembe az alsóbb pártszervek és a párttagság véle­ményét a napirenden levő kérdé­sekben. A kollektív vezetés elvéhez el­engedhetetlenül hozzátartozik a pártszerű kritika és önkritika szé­leskörű kifejlesztése és rendsze­res gyakorlata a párt életében, mégpedig kritika felülről lefelé és kritika alulról felfelé. A pártunkban kialakuló és egy­re erősödő kollektív vezetés új vo­nása, hogy fontos kérdések eldön­tésébe — még a határozathozatal előtt — bevonjuk a velünk szövet­ségi viszonyban levő pártonkívü- lieket is. Mi azt valljuk, hogy a szocializmus felépítése a kommu­nisták és a pártonkívüli dolgozók közös műve. Ha tehát a kommu­nistáknak és pártonkívülieknek közös erőfeszítéssel kell végre­hajtaniuk a párt határozatait, he­lyes, ha e határozatok meghoza­tala előtt megfelelő formában és módon kikérjük a pártonkívüliek véleményét is. Elvtársak, meg kell mondanunk, hogy a múltban éveken át nem volt ez így, de most a lenini el- 1 veknek megfelelően érvényesül nálunk a kollektív vezetés és al-1 kotó szelleme mindjobban át­járja nemcsak a pártot, de egész társadalmi és állami életünket is. Egyek vagyunk abban, hogy a kollektív vezetésre úgy vigyáz­zunk, mint a párt féltett kincsére, mint olyan forrásra, amelyből ál­landóan friss erő buzog. Úgy ér­zem, rá kell itt mutatnom arra, hogy ennek a nagy erőforrásnak, a kollektív vezetésnek legbuzgóbb szószólója, legharcosabb kialakí tója és védelmezője a Központi Bizottság, élén Kádár János elv- társsal. A Központi Bizottság to­vábbra is azon lesz, hogy fejlesz- sze és mélyítse a kollektív veze­tést, amely elért eredményeink­nek és további sikereinknek alap­vető módszere. A munkásosztály pártja csak a tömegek aktív támogatásával tudja építeni a szocializmust. A tömegek támogatását csak akkor tarthatjuk meg, ha a dolgozók helyeslik pártunk politikáját, an­nak végrehajtásában felismerik a maguk érdekeit, ha beleszólhat­nak az állam ügyeibe, egyszóval érzik a demokrácia légkörét. En­nek pedig mindenekelőtt magából a pártból kell kisugároznia. A de­mokrácia szelleme akkor érvénye­sül életünk minden vonalán, ha a demokrácia légköre és módszere hatja át a pártot, ha állandóan fi­gyelünk a tömegek véleményére, kívánságára, javaslatára, kriti­kájára és levonjuk belőlük a szük­séges tanulságokat, valamint meg­magyarázzuk az idő előtti követe­lések teljesíthetetlcnségét is. Az ilyen módszerek biztosítják, hogy a párt te szal adjon el a munkás­osztálytól, a dolgozó tömegektől. A tömegek vezetésének fő formája tehát a politikai felvilágosítás, a meggyőzés legyen. Ezután a tömegszervezetekről beszélt Marosán György, majd beszéde végén a Központi Bizott­ságnak a Szervezeti Szabályzatra vonatkozó néhány módosító javas­latát terjesztette elő. A délutáni tanácskozáson dr. Mohse Sneh, Izrael Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, továbbá a Szudáni Kommu­nista Párt küldötte. Törökország Kommunista Pártjának küldötte, majd Jesus Lara, a Bolíviai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának tagja üdvözölte a magyar kommunisták tanácskozását. Ez­után az elnöklő Brutyó János be­jelentette, hogy megkezdődik a harmadik napirendi pont vitája. A vitában felszólalt Kiss János, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, Árvái János, a jászberé­nyi járási pártbizottság titkára, Maros Józsefné, az V. kerületi pártbizottság titkára, Jakab Sán­dor, a Nógrád megyei pártbizott­ság titkára, Tóth Gyula, Vas me­gyei küldött, Ezt követően Fodor Gyula, a Központi Revíziós Bizottság reví­zióját terjesztette elő, Harmati Sándor pedig a Fellebbviteli Bi­zottság jelentését ismertette. A délutáni ülés testvérpártok üd­vözletével ért véget. Felszólalt Philibert Duféal, a Martiniquei Kommunista Párt titkárságának tagja, Steinpor Gudinundsson, Iz- land Egységes Szocialista Pártja Politikai Bizottságának tagja és Tuad Nassar, Jordánia Kommu­nista Pártjának főtitkára. Ezzel a kongreszus pénteki ülése véget ért. A tanácskozást szomba­ton folytatják. Kádár János elvtárs zárszava a kongresszus szombati ülésén A pártkongresszus szombaton délelőtt zárt ülést tartott, s a na­pirend szerint megválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és revíziós bizottságát. A Központi Bizottság ezután ülést tartott és megvá­lasztotta tisztikarát. A kongresz- szuson ezután Kádár János elv­társ mondott zárszót: Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A kongresszus folytatólagos ülését megnyitom. Jelentést teszek a kongresszusnak arról, hogy a Központi Bizottságot és a revízi- .ós bizottságot pártunk szervezeti szabályzatának előírása szerint megválasztottuk. A Központi Bizottság és a Re­víziós Bizottság megválasztásánál szükségesnek tartom megemlíte­ni: jelölőbizottságunk abban a helyzetben volt, hogy — elvi en­gedmény nélkül — a Központi Bizottság minden egyes eddigi tagját újból jelölhette. A revízi­ós bizottságnál hasonló helyzet volt: egy tag kivételével, aki közben diplomáciai küldetésben külföldre került és ott dolgozik, valamennyi eddigi tagot megvá­lasztották. örvendetesnek tartjuk, hogy a 667 szavazati joggal rendelkező elvtársunk közül 645, tehát óriási többség, minden változás nélkül egyhangúlag jóváhagyta a jelö­lőbizottság javaslatát, továbbá, hogy a Központi Bizottság tagjai közül, aki a legkevesebb szava­zatot kapott, az is mindössze öt ellenszavazatot kapott. Megítélésem szerint ebben a választásban is nagyszerűen kifejezésre jutott pártunk el­vi, politikai egysége. (Nagy taps.) Engedjék meg, hogy felolvas­sam a Központi Bizottság és a Revíziós Bizottság megválasztott tagjainak nevét. A Központi Bizottság rendes tagjai közé beválasztotta a kong­resszus a következő 71 elvtársat: Aczél György, Antos István, Apró Antal, Bakó Ágnes, Benke Valéria, Benkei András, Biszku Béla, Blaha Béla. Borka Attila Brutyó János, Czinege Lajos, Cservenka Ferencné, Cseterki Lajos, DabronaM Gyula, Darabos Iván, Dobi István, Dögéi Imre, Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodróczi Lajos, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Harmati Sándor, Háy László, Hevesi Gyula, Ilku Pál, Kádár János, Kállai Gyula, Kilián József, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Komócsin Zoltán, Kossá István, Kreszán Lajos, Lombos Ferenc, Losonczi Pál, Major Tamás, Marosán György, Molnár Ernő, Dr. Münnich Ferenc. K. Nagy Sándor, Nemes Dezső, Németh Károly, Dr. Nezvál Ferenc, Nógrádi Sándor, Novobátzky Károly, Nyers Rezső, Oczel János, Orbán László, Papp János, Pothornyik József, Prieszol József, Révész Géza, Rónai Sándor, Sági György, Sándor József, Sándor Kálmán, Scherczer Lajosné, Sík Endre, Somogyi Miklós, Szakasits Árpád, Szerényi Sándor, Szilágyi Dezső, Szirmai István, Szurdi István, Tömpe István, Török István, Úszta Gyula, Veres József. A Központi Bizottság póttagjá­vá a következő huszonhárom elv­társat választotta a kongresszus: Borbély Sándor, Csergő János, Erdei Lászlóné, Galambos József, Gyurkó Lajos, Halas Lajos, Horváth András, Horváth Ede, Kakuk Józsefné, Kaszapovics András, Kiss János, Klujber László, Martics Pál, Martin Ferenc, Nagy Józsefné, (Goldberger gyár igazgatója) Papp Sándor, Rapai Gyula, Söjtör János, Schumeth János, dr. Szénási Géza, Tatár Kiss Lajos, Valkó Márton, Varró György, A Központi Revíziós Bizottság tagjává a következő 15 elvtársat választotta a kongresszus: Fodor Gyula, Böjti János, Czett József, Csikesz Józsefné, Győré József, Horváth János, Karakas László, Kádas István, Kruzslák Béla, Maros Józsefné, Nőhrer Árpád, Polonyi Szűcs Lajos, Rágó Antal, Róka Mihály, Terényi László, Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság tagjai nevében hálásan meg­köszönöm önöknek a bizalmat és nevükben kijelentem, hogy a bizalomnak igyekszünk meg felelni. (A kongresszus küldöttei helyük­ről felállva, hosszan ütemesen tapsolnak.) Tisztelt Kongresszus! Szeret­ném tájékoztatni önöket arról, hogy Központi Bizottságunk és Revíziós Bizottságunk megtartot­ta első ülését és megválasztotta tisztikarát A Politikai Bizottság tagjául választották az eddigi tagokat, to­vábbá Nemes Dezső elvtársat, aki eddig póttagja volt a Politikai Bi­zottságnak. A Politikai Bizottság póttagjaként megválasztotta a Köz Ponti Bizottság Komócsin Zoltán elvtársat, aki eddig is póttag volt — továbbá Gáspár Sándor és Szir­mai István elvtársakat. A Központi Bizottság titkára­ként választották meg a követke­ző hat elvtársat: Fock Jenő, Fehér Lajos, Ká­dár János, Kiss Károly, Ma­rosán György és Szirmai Ist- István elvtársakat. (Lelkes taps.) A Központi Bizott­ság első titkárának engem vá­lasztottak meg. (Lelkes taps.) Tá­jékoztatom a kongresszust arról, hogy a Központi Bizottság Itáliai Gyula elvtársat — aki eddig a Központi Bizottság titkáraként dolgozott — a miniszterelnök el­ső helyettesének rangjában, kor­mányzati munkára javasolta. Cé­lunk az, hogy a kormányban is erősítsük tovább a vezetést. (Nagy taps.) A Központi Revíziós Bizottság elnökéül Fodor Gyula elvtársat, az eddigi elnököt választottuk meg. (Taps.) A Központi Bizottság első ülé­sén megválasztotta továbbá — hatáskörében eljárva — az új Központi Ellenőrző Bizottság tag­jait. A Központi Ellenőrző Bi­zottság elnökének megválasztot­ta Nógrádi Sándor elvtársat, tag­jaivá Alpár, Asztalos, Birkás, Ma- róti, Mózes, Mulató, Nezvál, Papp, Péteri és Sebes Sándor elvtársakat. Továbbá a Köz­ponti Bizottság, hatáskörében eljárva, megválasztotta pártunk hivatalos központi lapjának, a Népszabadság szerkesztő bizott­ságának vezetőjét, az eddigi ve­zető, Nemes Dezső elvtárs sze­mélyében. (Nagy taps.) örvendetes, hogy Központi Bi- zottságung tisztikarának, a Reví­ziós Bizottság elnökének megvá­lasztása is egyhangúlag történt. A Központi Bizottság és a Reví­ziós Bizottság tagjainak a magam részéről jó munkát kívánok. Elvtársaim! Kongresszusunk ennek a napirendi pontnak le- tárgyalásával munkáját elvégez­te. Engedjék meg, hogy megál­lapítsuk: kongresszusunk ered­ményesen és jól végezte el mun­káját. Teljes egységben megerő­sítette pártunkban a köve­tendő irányvonalat, m egerő­sítette a pártmunka stílusá­nak és módszereinek azokat a vonásait, amelyek az eddigi tapasztalat szerint hasznosak és eredményesek voltak. A kongresszus megerősítette és jóváhagyta pártunk politikájá­nak fő kérdéseit, mindazt, amit összefoglalóan úgy neveztünk, hogy a legközelebbi években a szocialista társadalom alapozd'; munkáját befejezzük s ezzel ep. időben, erre támaszkodva, meg­gyorsítjuk a szocialista társada­lom építését, s közelebb hozzuk azt a napot, amikor hazánkban a szocialista társadalom teljes és végleges győzelmet arat. — Kongresszusunk teljes egy­öntetűséggel megállapította: e célok valóraváltásához az szük­séges, hogy pártunk egységét tovább erősítsük; pártunk tagsága az eddigieknél is job­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom