Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

4 I 1959. december 1. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG A 32 mezőgazdasági szocialista nagyüzemben 33 millió forintot takarítottak meg a kongresszusi versenyben Kimagasló munkasikerek a A MEDOSZ Megyei Bizottsága értékelte a megye mezőgazdasági dolgozói által kezdeményezett kongresszusi versenyt. Az össze­sített adatok szerint megyénk 32 mezőgazdasági jellegű szocialista nagyüzemében többezer dolgozó a párt VII. kongresszusa tiszte­letére vállalta, hogy a terméseredmények fokozá­sával, az önköltségek csök­kentésével 23 és félmillió fo­rintot takarít meg a népgaz­daság számára. A mezőgazdasági szocialista szektorok dolgozói túlteljesítették vállalásukat. A MEDOSZ-hoz be­érkezett jelentések szerint a megye mezőgazdasági szo­cialista nagyüzemeiben a. vál­lalt 23 és félmillióval szem­ben eddig 33 millió forintot takarítottak meg. A megye tíz gépállomásán 13 millió forint a tiszta nyereség. A legnagyobb mezőgazdasági jel­legű szocialista nagyüzem, a Du­námén ti Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói pedig ötmillió forinttal több árut adtak eddig, mint amit tervük előír. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérie­kongresszusi műszakban ti Gazdaságában a növényter­mesztés és az állattenyésztés együttesen több mint kétmil­lió forinttal növelte a gazda­ság ez évre betervezett jöve­delmét. Amikor a párt VII. kongresszu­sa megkezdte tanácskozását, me­gyénkben a termelőszövetkeze­tekben mintegy 15 000 hold föld várt mélyszántásra. Ugyancsak volt még szántanivaló az állami gazdaságokban, de több száz holdról kellett még betakarítani a kukoricaszárat. Hogy e mun­kákkal gyorsabban végezzenek, a mezőgazdasági dolgozók is kongresszusi műszakot tar­tanak. Ebben a versenyben mintegy 4000 mezőgazdasági dolgozó vesz részt, akiknek a többsége traktoros, növénytermelő. A kongresszusi műszak első napján kiváló eredmények voltak a mezőgazdaságban is. A gépállomási dolgozók 650 trak­torral dolgoztak a tsz-ek földjein, hétfőn 2000 és kedden ugyancsak 2000 holdon végezték el a mély­szántást. Hasonló szép. eredmé­nyek születtek az állami gazda­ságokban is a kongresszusi mű­szak első két napján. Jelentések a kongresszusi versenyről Teljesítették az áruforgalmi tervet A szerkesztőség a következő táv­iratot kapta a Szekszárdi Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Válla­lattól: „Vállalatunk, 1959. november 30-ra, a VII. pártkongresszus tisz­teletére vállalta az 1959. évi áru­forgalmi tervének teljesítését. Jelentjük, hogy az 1959.éyi áru­forgalmi tervünkét a vállalt ha- tSridő előtt november 27-én tel­jesítettük, Vasműker V, Szek­szárdi’ ... ,, jr. > : i 11 >»' Kongresszusi műszak a fűtőházban A Dombóvári MÁV Fűtőház dől gozói tizenöt napos kongresszusi műszakot tartanak. A fűtőház ja­vítóműhelyeinek dolgozói vállal­ták, hogy a műszak alatt öt moz­dony időszakos javítását hat nap helyett négy nap alatt elvégzik. A mozdonybrigádok, s az utazó személyzet arra tett ígéretet, hogy a személyvonatokat a menetrend szerint közlekedtetik. A tehervo­natok menetrendszerűségének ja­vítására is ígéretet tettek a fűtő­ház dolgozói. 14,1 százalékkal többet termelt a megye ipara, mint 1958-ban A kongresszusi munkaverseny eredményeként megyénk üzemei­ben jelentős túlteljesítéseket értek el a megyei tervek teljesítésében. Az év első három negyedévében átlagosan az ipar mintegy két százalékkal termelt többet a ter­vezettnél. A megye ipari üzemei­nek összesített termelési eredmé­nye 14,1 százalékkal magasabb, mint a múlt év azonos időszaká­ban volt. cA záizUs üMat A vonatkísérő brigád ve- zetője — Horvai Dénes — a menetokmányokat rendezte az egyik fékező fülkében. Most ki­vételesen még »pakli«-kocsit sem csatolnak a vonathoz, mert az is felesleges súly. A menetlevélen összesítette a vagonok súlyát, be­írta a jelentkezési időt. Amikor ezzel elkészült elővette a vastag piros ceruzáját és átlósan a me­netlevélre, nagy betűkkel a kö­vetkezőket írta kacskaringós, hosszúszárú betűkkel: »A kong­resszus tiszteletére!« Csak ezután ment a mozdony­hoz, megbeszélni a vezetővel az út részleteit, a végleges progra­mot. A mozdonyvezető tudott ar­ról, hogy a vonatkísérők kong­resszusi felajánlása ez az irány­vonat, és még a fűtőházban a mozdony felvigyázónak úgy szólt, »...nem hozok szégyent a fűtöhá- ziakra...-« Ez azt jelentette, hogy a túlsúlyos vonattal csak a víz és szén felvevő helyeken áll meg. Úgy szervezik a munkát, hogy amíg zöld utat kapnak, ne kell­jen megállni. A szenet felpupoz- ták a szerkocsiban, csordutig töl­tötték a víztartályt is. A gép haj­tóberendezéseit különös gonddal vizsgálták át. És most itt állnak indulásra készen... A vonatkísérő brigádok tagjai — az első, a középső és a zárfé­kezés — jelzőlámpákkal, bádog­táskákkal, bundákkal rakottan jöttek a vonat felé. Mindegyik a menetlevélben megjelölt kocsira szállt fel. Amíg a zárfékes feltet­te a két hátsó jelzőlámpát az utolsó kocsira, addig a két féke­ző visszaszaladt a forgalmi irodá­ba... A forgalmista ijedt arccal fo­gadta őket: — Csak nincs valami baj? —Az nincs — szólt Nagy B. Ká­roly a középső fékező — hanem nekünk zászlók is kellenénekt — Ott van a kezében, milyen zászlót akar még? — Nem, nem ilyen jelző zász­ló kell, hanem nagy, egy piros meg egy nemzetiszínű. Tudja ünnep van Pesten, mi meg oda­megyünk, hát ne legyen olyan csupasz a gépünk... Néhány perc alatt kerítettek két zászlót — a pártirodából. A vonatig futva tették meg az utat, mert csak néhány perc választot­ta el őket az indulástól. A moz­dony két lámpája mellé, jó erős dróttal felkötötték a zászlókat. Amikor a forgalmista kijött a vonatot indítani, már lobogtatta a gép orra előtt a szél a zászló­kat... A forgalmista jelt ad az indu­lásra. A gép teste megremeg a túlsúly alatt, azután gőzfelhő ta­karja el a fél szerelvényt és a hosszú kocsisor lassan kigördül az állomásról. A ki járati jelzőnél — a sín egyenesbe fordul — még egyszer feltűnik a piros zászló, azután azt is eltakarja a mozdonyból kitörő gőztfelhő, és csak a vonat végén lévő piros táblák mutatják, hogy elment a zászlós vonat, túlsúllyal Pestre, ahol ezekben a napokban a jövőről tanácskoznak... (pj.) II termelőszövetkezetekre nézve kedvezően módosult a hízottsertések utáni nagyüzemi felár Negyvenhét mázsa előleg-cukrot osztottak ki Németkéren, az Új Élet Termelőszövetkezetben A németkéri Uj Élet Tsz rend­szeresen, havonta fizet tagjainak pénzjövedelmet. A pénzelőlegen kívül a tsz-tagok természetben is . részesültek előlegben. Kiosztottak munkaegységenként három kiló búzát, két és fél kiló burgonyát és öt kiló kukoricát. Legutóbb pe­dig negyvenhét mázsa cukrot osz­tottak ki, amelyből egy munka­egységre tize-hat deka jutott* Egyes jól dolgozó tsz-tagok ko­moly mennyiségű cukrot kaptak a közösből. így például id. Ta­kács József 95 kiló, Piszár András 108 kiló cukrot kapott. A Pál utcai fiúk bemutasására készül a bátaszéki általános fiú iskola A bátaszéki általános fiúiskola tanulói kulturális tevékenységük­Az iskolának megyeszerte is­mert 16 tagú fúvószenekara van* lalására ma még kevésbé van lehetőség. A fentieken kívül a Tolna me­gyei Állatforgalmi Vállalat he­lyettes igazgatója, Bay Endre ar­ról is tájékoztatta lapunk munka­társát, hogy az Állatforgalmi Vál­lalat vásárol a termelőszövetke­zeteknek hízónak való süldőket* A vállalat ugyanabban az ár­ban adja át a tsz-eknek a hízóanyagot, amiért ő a pia­con megvásárolta. A termelőszövetkezetek közül töb­ben éltek is az Állatforgalmi Vál­lalat által felkínált hízónak való vásárlásával. így a megye egyik legfiatalabb közös gazdasága, a naki Napsugár Tsz 120 hízónak való süldőt vásárolt az Állatfor­galmitól. A tamási Vörös Szikra 306-ot és így tovább. A legújabb rendelkezések értel­mében a termelőszövetkezetek az általuk hizlalásra lekötött serté­sek átadási értékének 60—80 szá­zalékát kérhetik a banktól előleg címén már a szerződéskötést kö­vető napon. A november 15-e előtti rendel­kezések értelmében az Állatfor­galmi Vállalat csak abban az esetben fizetett a szerződésesen leadott hízottsertések után nagy­üzemi felárat, ha legalább húsz egyöntetű hízót, illetve hússertést adott le a termelőszövetkezet. A nagyüzemi felárnak felté­tele volt még az is, hogy az egy falkában leadott sertések között 20 kilónál nagyobb súlykülönbscg nem lehetett. A november elején megjelent rendelet ezt módosította. Novem­ber 15-e óta a termelőszövetkeze­teknek a következők alapján fi­zet nagyüzemi felárat az Állat­forgalmi Vállalat: Függetlenül attól, hogy a hízó­ba fogott sertések vegyes állo­mányból tevődnek össze, ha 20 darabot ad le egyszerre a terme­lőszövetkezet, akkor megilleti a kilónkénti 1,50 forintos nagyüze­mi felár. Ha pedig 50-et ad át egyszerre, kilónként 2 forint a felár. Ez a rendelkezés a termelő- szövetkezetekre nézve nagyon kedvező. A varsádi Kossuth Ter­melőszövetkezet például a közel­múltban leadott 20 hízottsertése után — a november 15-e előtt érvényben lévő rendelkezés értel­Elkészült Zomba község ötéves fejlesztési terve Zomba szövetkezeti községben ebben az évben a községfejlesz­tési hozzájárulásból 18^0 méter hosszúságú járda épült. Erre a munkára 280 000 forintot fordí­tottak. Megoldódott a régen vajú­dó óvoda problémája is: 100 000 forintért egy házat vásároltak óvoda és napközi céljára, amely­nek átalakítása most van folya­matban. Az új óvodát január 1-vel adják át rendeltetésének, a két tanteremben hatvan gyerme­ket tudnak elhelyezni. Elkészült Zomba község ötéves fejlesztési terve is, amelyben év­ről évre meghatározták az újabb létesítmények megvalósításának ütemét. Az ötéves terv első évében a villanyhálózatot bővítik. Villanyt kapnak az új települések és a villanyt eddig nélkülöző régi te­lepülések is, mint például Szent- gál-puszta. A második évben a vízhiány megszüntetésére törpe­vízmű és több mélyfuratú kút épül. Ezenkívül rendbehozzák, illetve felújítják a strandot, amely néhány év óta használa­ton kívül volt. A harmadik évben egy tornaterem épül az iskolások, illetve a sportolók számára, a ne­gyedik évben autóbusz váróte­rem, az ötödik évben pedig egy 20 lakásos bérház építését terve­zik. mében — nem kapott volna nagy­üzemi felárat, mert a hízottserté­sek között volt zsírsertés is, hús­sertés is, vagyis az állomány nem volt egyöntetű. De a legújabb rendelkezés értelmében mégis 3971 forint nagyüzemi felárat kapott a szövetkezet. A pári Béke Termelőszövetkezet, 24 hízottsertést adott le. Az ál­lomány között volt három te­nyésztésbe fogott hízott disznó, hússertés, két zsírjellegű sertés tizenegy hússertés, két zsírjellegű sertés és négy fehér hússertés. Annak ellenére, hogy az állomány itt is vegyes volt, 4405 forint nagyüzemi felárat kapott a szö­vetkezet. A rendelkezés tehát a termelőszövetkezetekre nézve ked­vezően módosította a hízottserté­sek után járó nagyüzemi felárak fizetését. Az előnyből különösen sok hasznuk van a fiatal, vagyis új termelőszövetkezeteknek, ahol egyöntetű állomány hiz­kel évről évre kellemes meglepe­tésben részesítik szüleiket és a község lakosságát. Az idén ezt a meglepetést a Pál utcai fiúk be­mutatása szolgáltatja, melyre a tanulók Nová»k Istvánná pedogó- gus vezetésével készülnek. A be­mutató díszleteit is házilag ké­szítik el a tantestület fiatal ne­velői. Könyvtáraink egyre lendüle­tesebbé váló munkáját a megye mind több és több községében tapasztaljuk. így például Decsen egy év alatt a könyvtár könyvei­nek száma háromszorosára emel* kedett és ma már meghaladja az ezer kötetet, a hozzátartozó pusz­tákkal együtt pedig túl van a Néhány évvel ezelőtt még — a hasonlók között — a megye leg­jobb zenekara volt, azóta azon­ban megalakult a szekszárdi út­törő-zenekar is, nagyobb létszám­mal és kedvezőbb feltételek kö­zött. A zenekar hangszereit je­lenleg Budaptesten javítják. A 6000 forintos javítási költség fe­lét az iskola, másik felét pedig | a községi tanács fizeti. másfélezren. A tanácsházán elhe­lyezett, ízlésesen berendezett könyvtárat egyre több olvasó lá­togatja. Különösen örvendetes, a felnőtt olvasók számának emel­kedése. Lényegesen emelkedett a forgalom is. Ma már egy-egy köl­csönzés alkalmával 130—150 kötet talál gazdára. Szépen fejlődik a decsi könyvtár A máj ősi fúró-faragó ember — íme te, jer csak közelébb — hangzik egy női hang a la­kásból, Erre az udvar túlsó fe­léből egy 8—9 éves forma gye­rek közelít futva, hogy anyjá­nak engedelmeskedjék. — Atviszed ezt a deszkát — szólt az anya a gyermekhez — Boldizsár bátyádhoz, s megmon­dod neki, hogy amint megbe­széltük vele, csináljon belőle égy sütőlapátot. A gyerek el is indult nagy készségesen. De nini az Imre gyerek nem a szomszédba, ha­nem a pajtába veszi az irányt. Hogy miért? Hát ehhez tudni kell, hogy a gyereknek az is­tene a bicska. Most is, hogy az anyai szó előhívta az udvar vé­gében faricslcált, valami díszes ostornyelen spekulált. És most, hogy egy igazi, ko­moly faalkotmánynak való anyag került a kezébe, nem tud ellentállni a kísértésnek. Kicsi eszével így morfondírozik: mi­nek vigyem én ezt Boldizsár bá­tyámhoz, hisz megtudom ma­gam is csinálni. S addig bar­kácsolta, míg valamelyest sütő­lapát formája lett. A büszkeség netovábbjának érzésével bukkant fel a pitvar­ajtóban a maga csinálta sütő­lapáttal. Mondani sem kell, hogy majdnem megverték a gyereket, hisz a deszkát elron­totta, legalábbis a várthoz mér­ten nem egészen a legjobban si­került. De az is bizonyos, hogy lát­szott a gyerek munkájában va­lami veleszületett tehetség, mert a szülök sokáig megtartották a későbbi művészi faragások ké­szítőjének első próbálkozását. Ettől kezdve a kis Lőrinc Im­rét csak olyan helyeken lehe­tett látni, ahol fúrtak-faragtak. Játék nem érdekelte csak olyan, amely ezzel a mesterséggel füg­gött össze. S a katonaidőre már a tisztek részére készített dísze­sen faragott cigaretta-, ékszer­dobozokat, székely kapukat s más ajándéktárgyakat. — Ha akkoriban tanulhattam volna — mondja most kissé ke- semyéssen majosi házának szo­bájában —, de jó is lett volna. De nem lehetett, mint annyi más szegény gyereknek. Mégis Jelvidámodik, amikor saját gyér mekeiről beszél — szintén fúró­faragó emberek — akiknek már módjuk volt mai életünkben ta­nulni, művelődni. 1952 óta maga is segíti a falu gyermekeit, hogy a régi fara­gások ne kallódjanak el. Azóta sok-sok érdekes faragásokat ké­szítettek irányítása mellett a majosi gyerekek. Hasznosítsák is kézügyességüket most az is­kolában a politechnikai okta­tásnál. Mostanában azonban szomorkodik Lőrinc bácsi, hogy a megnövekedett gárda részére sem megfelelő helyiség, sem megfelelő szerszámok nem áll­nak rendelkezésre. ígéret van mindezekre, csak ebből még nem lesz élénk mű­vészi faragó szakkör. Ahogy Lőrincz bácsi, Kedves Henrik iskolaigazgató és a tanács ve­zetői erről a problémáról be­szélgetnek, látszik, hogy ők sze­retnék újra feleleveníteni, foly­tatni a jó kezdeményezést, csak a felsőbb szerveknek is nagyobb segítséget kellene adni számuk­ra. Úgy gondoljuk megérné az áldozatot... (Sz) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom