Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

1959. december 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG « 3 (Folytatás a 2. oldaról.) zeiket politikusán, a lakosság ér­dekében felhasználni, de még mindig gyakori a dolgozók pana­szainak, kérelmeinek és javasla­tainak intézésében a huzavona, a törvényekben előírt intézkedési határidők be nem tartása, álta­lában a dolgozók mindennapi ügyeivel való nem törődés, a jog­szabályba ütköző határozatok ho­zatala, pedig a törvényesség meg­sértése nagy károkat okoz, rom­bolja a tanácsok tekintélyét. A tanácsok tevékenységét hát­rányosan befolyásolja, hogy főleg a kis községekben gyenge a ve­zetés. A párt és a kormány rend­kívül fontos feladatnak tartja az állami élet demokratizmusának további szélesítését, nagy jelentő­séget tulajdonít a választott tes­tületi szervek tevékenysége to­vábbi kibontakoztatásának. Dr. Münnich Ferenc ezután el­mondta: növelni fogjuk a lakos­sággal közvetlen kapcsolatban ál­ló tanácsok és szerveik hatás­körét. A végrehajtó bizottságok munkájában fő feladat a vezeté­si módszerek további javítása, a politikai, gazdasági és igazgatási szervező tevékenység színvonalá­nak emelése, a rendszeresebb, ha­tékonyabb ellenőrzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom várható fejlődése további feladatokat ró a tanácsokra. Olyan intézkedést teszünk — mondotta —, amely a járási taná­csok végrehajtó bizottságaira bíz­za a mezőgazdasági termelés Klauk Mátyás, a Békés megyei Pártbizottság első titkára, Cseter- ki Lajos, a Fejér megyei Pártbi­zottság első titkára és Kaszapo- vics András, a Központi Bizottság póttagja, Kossuth-díjas tsz-elnök után Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, -a forradalmi munkás-paraszt kor­mány első elnökhelyettese az áruellátás helyzetéről, a belkeres­kedelem munkájáról és országunk külkereskedelméről, a szocialista országokkal folytatott gazdasági kapcsolatokról beszélt. Az ipari és a mezőgazdasági ter­melésnek a hároméves tervben 1960-ra előirányzott szintjét szá­mos területen már ez évben elér­jük — mondotta. — A reálbérek növekedése az 1957—59-es évekre előirányzott 6 százalékkal szem­ben már 1959-ben eléri a 7 száza­lékot. A lakosság összes pénz­bevétele 1957-hez képest 1959- ben 12,9 százalékkal növekedett. Emelkedett a bérből és a fizetés­ből élők száma is. A népjólét emelkedésének leg­hűbb tükre a lakosság fogyasztá­sának alakulása. Jellemző szám­ként említhetem meg, hogy ez év végére a kiskereskedel­mi forgalom több mint 15 százalékkal haladja meg az egyébként is magas, 1957-es évi forgalmat. A hároméves terv ugyanis csak 13 százalékos növekedést irány­zott elő az 1960-as évre. A fo­gyasztás ilyen mérvű alakulása igen örvendetes, mert azt mutat­ja, hogy a dolgozók jóléte, életszínvo­nala a tervezettnél gyorsab­ban emelkedik. De azt is meg kell mondani, hogy a növekvő árukeresletet nem min­dig tudtuk kielégíteni. Emiatt egyik vagy másik áruféleségben átmeneti hiányok is mutatkoznak. Ennek ellenére országunk lakos­ságának áruellátása falun és vá­roson általában jónak mondható. Rámutatott Apró elvtárs, hogy a lakosság kereslete egyre jobban a nagyobb értékű tartós fogyasz­tási cikkek felé fordult. Ez év­ben például négymilliárd forint­tal több ruházati cikk került for­galomba, mint 1955-ben. Emellett 1959-ben a lakosság körülbelül 35 százalékkal több bútort vásárol, mint 1957-ben. A bútorigények közvetlen irányítását. Biztosít­juk, hogy a járási tanácsoknak megfelelő anyagi eszközeik és szervezeti feltételeik legyenek ahhoz, hogy tervszerű befolyással hathatósan elősegítsék a mező- gazdasági termelés fokozását és a felvásárlási tervek teljesítését, A megyei gépállomási igazgatóságo­kat a megyei tanácsok végrehaj­tó bizottságai irányítása alá he­lyezzük. El kell érni, hogy a ta­nácsok vezetői nagyobb szakér­telemmel irányítsák a gazdálko­dást. Olyan feltételeket kell te­remteni, amelyek lehetővé teszik a tanácsi apparátus megerősíté­sét, politikailag és szakmailag jól képzett műszaki, gazdasági szak­emberekkel. A tanácsok munkájában tovább szilárdítjuk a szocialista törvé­nyességet, fellépünk minden fe­gyelmezetlenség ellen, harcolunk a korrupció, a bürokratizmus, mindenfajta lazaság és pazarlás ellen. Következetesen felelősség­re kell vonni azokat, akik fi­gyelmen kívül hagyják törvénye­inket, s ezzel sértik a dolgozó nép érdekeit. A dolgozók bevonása az ügyek intézésébe egyik fő tényezője si­kereinknek, egyben biztosíték is a hibák elkövetése ellen, vagy ha mégis előfordulnak, gyors kijaví­tásukra. Elvi szempontjaink gya­korlati igazolásai, tapasztalataink arra mutatnak, hogy a jövőben is ezt az utat járjuk, s tömegkap­csolatainkat még szélesebbé, még mélyebbé tegyük — mondotta be­fejezésül Münnich Ferenc. (Hosz- szan tartó taps.) kielégítésére mind több bútort hozunk be. Motorkerékpárból a dolgozók 1959-ben 56 százalékkal vásároltak többet, mint 1957-ben. Az sem érdektelen, hogy amíg 1956 előtt személygépkocsit egyál­talán nem lehetett kapni, addig az 1957—59-es években mintegy 7000 gépkocsit vásároltak magán- személyek, A lakosság most már a minden­napi életet megkönnyítő iparcik­kekből szeretne minél többet és jobbat vásárolni. Ezért köteleztük a gépipari és a könnyűipari mi­nisztert, hogy rövid idő alatt szá­mos új iparcikk hazai termelését kezdjék el, más keresett iparcik­kekből pedig importtal biztosí­tottuk a szükségleteket. A leg­utóbbi három évben több mint négymilliárd forint értékű fo­gyasztási cikket importáltunk, többek között bútort, szőnyeget, ruházati cikkeket, hűtő- és mosó­gépet, számos más új háztartási gépet. Mindezek eredményekép­pen — viszonylag rövid idő alatt — a többi között közel 300 000 mo­sógép kerül a dolgozók otthoná­ba. 1960-ban pedig 70 000 televí­ziós készüléket vagy ennél többet akarunk a lakosság rendelkezé­sére bocsátani. Azt is meg kell említenünk, hogy jelenleg Pécsett, Miskolcon már működik a televí­ziós közvetítő állomás. Előrelát­hatólag még ez évben befejeződik a szentesi, a soproni és a tokaji reléállomás építése és ezzel lénye­gében biztosítva lesz, hogy az egész ország területén élvezhető legyen a budapesti televíziós adó műsora, 1958-ban a munkások és az alkalmazottak — egy főre szá­mítva — több mint kétszer any- nyit költöttek nagyobb értékű fo­gyasztási cikkekre, mint 1955- ben, amellett jelentősen megnőtt az élelmiszeripari termékek fo­gyasztása is. Három év alatt 137 ezer lakás Jelentős erőfeszítéseket tettünk az elmúlt három évben a lakás­hiány enyhítésére is. A párt és a kormány sokféle intézkedéssel se­gítette elő, hogy minél több dol­gozó saját családi otthont építsen. Az állami támogatás összege eb­ben az időszakban mintegy két­milliárd forint volt, amelynek se­gítségével 53 000 lakás létesült. A kongresszus kedd délutáni ta­nácskozásán Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja elnökölt. Bejelentette, hogy Tan Csen-lin, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának titkára, az Államtanács el­nökhelyettese a következő fel­szólaló. Tan Csen-lin a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, a párt egész tagsága és a kínai nép nevében üdvözölte a kongresszust, elismerően nyilatkozott a magyar népnek és munkásosztálynak az utóbbi években elért sikereiről, majd felolvasta a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak üdvözlő táviratát. Ezután Simon József, a Beloian­nisz gyár pártbizottságának tit­kára, majd Benkei András, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának első titkára szólalt fel. Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt küldöttségének vezetője üdvözölte ezután a kong­resszust, majd Endrei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke beszélt azokról az eredmé­nyekről, amelyeket a nők teljes felszabadításában elértünk. Lombos Ferenc, az MSZMP Győr megyei pártbizottságának el­ső titkára után Mesterházi Lajos író, budapesti küldött irodalmi életünkről beszélt. Utána Gian- carlo Pajetta, az Olasz Kommu­nista Párt Központi Bizottságának titkára szólalt fel, majd dr. An- talffy György, Szeged város kül­dötte után Ali Jata, a Marokkói Kommunista Párt főtitkára üdvö­zölte a kongresszust. Állami erőből ugyanezen idő alatt körülbelül 54 000 lakás készült és ezzel összesen az 1957—59-es években 137 000 új lakás épült fel. A növekvő nép jólétet és a dol­gozóknak a szocialista állam irán­ti bizalmát, a jövőbe vetett hitét mutatja az is, hogy a takarékbetét-állomány az ellenforradalomtól napjainkig körülbelül 3,3 miliárd forint­tal emelkedett, vagyis mint­egy hétszeresére nőtt. A növekvő életszínvonal, az igények jobb kielégítésére mind Népgazdaságunk továbbfejlő­dése, második ötéves tervünk nagyszerű célkitűzéseinek meg - j valósítása szempontjából külö­nös jelentősége van a külkeres-, kedelemnek, a szocialista orszá- j gokkal való mind szorosabb együttműködésünknek — foly­tatta Apró Antal. Külkereskedelmi kapcsolatain­kat évről évre szélesítjük és a földkerekség legtöbb országával kereskedünk. Legszorosabb ke­reskedelmi kapcsolataink a szo­cialista országokkal és közöttük is elsősorban a Szovjetunióval. Külkereskedelmi forgalmunk mintegy háromnegyed részét a szocialista országokkal bo­nyolítjuk le és teljes külke­reskedelmi forgalmunk egy- harmadát a Szovjetunióval. A tőkés országokra teljes külke­reskedelmünk 25 százaléka jut. A békés egymás mellett élés el­véből kiindulva, a teljes egyen­jogúság alapján, szélesíteni akar­juk a tőkés országokkal folyta­tott kereskedelmünket, elsősor­ban az iparunk fejlesztéséhez szükséges modern gyártási eljá­rások, gyárberendezések vásárlá­sával. A külkereskedelem 1959. végé­re a főbb mutatók tekintetében túlteljesíti a hároméves terv 1960. évi előirányzatait. így idén a kül­kereskedelmi forgalom közel 40 százalékkal lesz magasabb, mint 1955-ben volt. Az idén három­szor annyi gépet és finommecha­nikai gyártmányt vásároltunk, il­az ipar, mind a kereskedelem ré­széről a következő években to­vábbi erőfeszítéseket fogunk ten­ni. Csak példaként említem meg, hogy ebben az évben mintegy 2 800 000 párral több cipő került forgalomba, mint 1955-ben. A második ötéves tervben az építő­anyagiparban jelentkező szükség­letek kielégítésére gyorsabb ütem­ben fejlesztjük az építőanyag­ipart. A párt és a kormány nagy fi­gyelmet fordít a falu áruellátásá­nak állandó javítására. A vidéki kiskereskedelmi forgalom 1959 el­ső felében közel 9 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. A növe­kedés még nagyobb az új termelő­szövetkezeti megyékben, ahol az iparcikkforgalom például eléri a 20 százalékot is. Igen nagy erő­feszítéseket tettünk, hogy előse­gítsük a mezőgazdasági termelés növekedését. Ennek érdekében 1958-ban és ez évben közel 9000 traktort kapott a mezőgazdaság, több mint másfélmilliárd forintot fordítottunk mezőgazadsági gépek beszerzésére. A múlt évben és az idén több mint négymilliárd forint értékű építőanyagot vittünk a falvakba. Az utóbbi három év­ben 80 százalékkal növeltük a mezőgazdaság műtrágya-ellátását is. Az országnak kenyérrel, hússal való ellátásáért közös a felelőssé­günk a dolgozó paarsztsággal, le­gyenek azok egyéni gazdák, vagy tsz-parasztok. A pártszervezetek, a tanácsok, a felvásárlással foglal­kozó szervek magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, hogy ugyanakkor, amikor a szocialista állam mindennel ellátja a falut, jó árakat biztosít termékeiért, saját érdekük és az egész or­szág érdeke, hogy termékfe­leslegeiket eladják az állam­nak. A kormány természetesen, úgy mint eddig, biztosítja a lakosság ellátását, tartalékot gyűjt. A ter­melőszövetkezetek és az állami gazadságok is egyre nagyobb sze­repet vállalnak az ország ellátásá­ban. A párt célkitűzéseinek megfe-. lelően a lakosság fogyasztási alap- | ját az 1958—65-ös évek között 40—45 százalékkal akarjuk to- j vább emelni, mert rendszerünk 1 törvényszerűsége, hogy a fokozó- , dó termelés útján mind több szükségleti cikk, élelmiszer áll a dolgozók rendelkezésére. letve vásárolunk külföldön, mint 1955-ben. Ma egész külkereskedelmünk sokkal szilárdabb, mint az ellenforradalmat megelőző években. Fizetési mérlegünk egyensúlyban van, devizahelyzetünk is javult.1 A fizetési mérleg egyensúlyát feltétlenül megőrizzük a követ­kező években is, mert az egész- séges külkereskedelemnek ez a legfontosabb feltétele. Nem egy-1 szer azonban indokolatlan import­igények jelentkeznek és vannak még ma is olyan üzemek, ahol nem takarékoskodnak megfelelő­en a külföldről behozott nyers-, anyagokkal és eszközökkel. Ható- j rozottabban fel kell lépni e ká­ros jelenségekkel szemben. A külkereskedelemre a máso­dik ötéves tervben az eddigiek­nél is nagyobb feladatok hárul­nak, ezért még nagyobb mértékben fej­lesztjük az együttműködést a . szocialista országokkal. A következő hónapokban kötjük meg a KGST-ben részvevő orszá­gokkal az ötéves hosszúlejáratú külkereskedelmi megállapodáso­kat. Ezek a külkereskedelem ol­daláról biztosítják ötéves ter­vünk megvalósításának szilárd anyagi előfeltételeit. A szocialista országokkal az egyenjogúság, a kölcsönös elő-1 nyök alapján, folytatjuk külke- resk edelmü nket. A magyar népgazdaság az el­múlt 15 évben a Szovjet­Apró Antal elv társ felszólalása Külkereskedelmünk szilárdabb, mint az ellenforradalom előtt unió sokoldalú segítségével« ] baráti támogatásával és a í többi szocialista országgal ki­alakult szoros együttműködés alapján fejlődött. A Szovjetunió elsősorban nyers­anyagokat, gépeket, korszerű be­rendezéseket szállít és a világon egyedülálló kedvez­ményes hiteleket nyújt ipa­runk és mezőgazdaságunk nagyarányú fejlesztéséhez. Mindezekért cserébe elsősor­ban munkaigényes gépeket, kész­termékeket vásárol tőlünk. Ipari nyersanyagokon kívül élelmiszert is hoztunk be a Szovjetunióból, 1957- ben, amikor gyenge volt ná­lunk a gabonatermés, 200 000 ton­na, 1958-ban pedig 250 000 tonna kenyérgabonát szállított a Szov­jetunió és ezzel biztosítottuk az ország zavartalan kenyérellátá­sát. A Szovjetunióba irányuló ki­vitelünk körülbelül kétharmad része gép és finommechanikai termék. Nem egészen 20 százalé­ka könnyűipari cikk és csak kis része mezőgazdasági termék« 1958- ban a Szovjetunióból beho­zott áruk súlya 4 900 000 tonna volt, a kivitt termékek súlya vi­szont csak 337 000 tonnát tett ki. Az arány tehát körülbelül azo­nos értékű import-export szállít­mányok súlyán áll egy a tizen­négyhez. Iparunknak második ötéves tervben előirányzott fejlesztésé­hez is hatalmas segítséget ka­punk a Szovjetuniótól. A Dunai Vasmű hengerművének megépíté­séhez, vegyiparunk nagymértékű fejlesztéséhez is nélkülözhetetlen a Szovjetuniótól kapott baráti se­gítség. A Szovjetuniótól többek között tizennégy komplett vegyi és olajipari, valamint erőművi gyárberendezést vásároltunk; Ezek között szerepel évi egymil­lió tonna kapacitású kőolajfel­dolgozó üzem, évi 120 000 tonna kapacitású kénsavgyár, több mo­dern erőmű, öntöde stb. A szocialista külkereskedelem alapelveinek megfelelően ugyan­csak évről évre fejlesztjük kap­csolatainkat a többi szocialista országgal is. A szocialista orszá­gok közötti kereskedelemben az árakat a világpiaci árak alapján határozzuk meg, úgy azonban* hogy a konjunktúra ingadozásai* a spekuláció, az imperialista mo­nopóliumok hatása és a kapita­lista piac más ilyen, úgynevezett sajátságai ne zavarhassák a szo­cialista országok egymás közötti kereskedelmét. Míg a kapitalista országok ke­reskedői között minden egyes ügylet megkötésénél alkú tár­gyát képezi az ár, addig a szo­cialista országok egy tervidőszak­ban azonos áron szállítanak azo­nos árut, és így biztosítják a nyu­godt tervezést és a tervgazdálko­dás által megkövetelt stabilitást* Mindezek egyben világos cá­folatát adják annak a hazugság­nak is, amivel az imperialisták a szocialista országokkal folyta­tott külkereskedelmünket rágal­mazták az ellenforradalom ide­jén. A szocialista országok mind­jobban összehangolják nép- gazdasági terveiket, az ipar­ágak műszaki fejlesztését, mindjobban kialakul a szé­leskörű munkamegosztás, kooperáció, a tudományos é3 műszaki tapasztalatcsere. Magyarország különösen műszer­ipari gépek gyártásában kapott jelentős feladatokat. Sokáig le­hetne sorolni az együttműködés különböző formáit. E térén to­vábbi lehetőségek állnak előt­tünk és mi most újabb javasla­tokat kívánunk tenni a szocialis­ta országok közötti gépipari sza­kosítás további elmélyítésére. Szocializmust építő progra­munkban kifejezésre jut népünk vágya, törekvése a szocialista Magyarország felépítéséért. Ennek a programnak a meg­valósításáért érdemes élni, dolgozni minden kommunis­tának, minden hazí.ját sze­rető magyar állampolgárnak — mondotta befejezésül Apró An­tal. (Folytatás a 4. oldalról.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom