Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
r F I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. december. 25. 1 párttitkár és a závodi emberek 1/ üldöttségbe jöttünk, Závod szövetkezeti község tsz- tagjainak megbízásából — kezdi a beszédet az illendő köszöntés után Czanik Boldizsár. Noteisz Nándor elvtárs, a bonyhádi járás MSZMP titkára éppen útrakészen Bonyhádvarasdra akart menni, ahol halaszthatatlan ügye lett volna. Ennek ellenére nyugodtan levette kabátját, hely- lyel kínálta meg a váratlanul érkezetteket, s mintha mi sem történt volna, figyelmesen hallgatta a .négy tsz-tagot. Czanik Boldizsár kabátja belső zsebéből egy füzetet vesz elő, mért mint mondja pontokba szed ve felírta magának azokat a problémákat, amelyekre választ szeretnének kapni a závodi újonnan belépett tsz-tagok. — Mert ugyebár az ember nem beszélhet felelőtlenül a nagy világnak — mondja magyarázatkép pen, és sorban, úgy ahogy arról otthon döntöttek, a pontok ismertetéséhez fogott. — Sokat foglalkoztunk azzal, hogyan lehetne a tsz gazdálkodását fellendíteni, hogyan fogjunk munkához az új évben, mivel hogy megnövekedett a tagság, s:. ezzel együtt megnövekedtek az igények is, — mondja. — Jóné- hány középparaszt lépett a közös gazdálkodás útjára, akik a közösben is meg szeretnék találni számításukat. — A munkaszervezetet kell kialakítani és megfelelő vezetőket kell választani, akik alkalmasak arra, hogy a megnövekedett 1500 holdas gazdaságot és a 150 tag munkáját megfelelően tudják irá: nyítani. Ez a legfontosabb — adja meg a választ tömören Noteisz elvtárs, majd az egyes kérdések részletes ismertetéséhez fog. Kaphatnak-e helyet az újon-,, nan belépők a vezetésben és kik legyenek azok, — olvassa a második kérdést Czanik Boldizsár. —* Ez természetes és a gyakorlatban ennek így is kell lennie. A régi vezetők mellett feltétlenül helyet kell, hogy kapjanak az újonnan belépő gazdák legjobbjai, akiknek termelési tapasztalatuk van. Számolni kell azonban azzal is, hogy :ZáVod aozség átszervezésével nem oldódtak meg végérvényesen az ottani problémák. Sokan az újak közül — de a régiek között is akadnak olyanok — akik még nincsenek meggyőződve a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság előnyeiről. Az emberekkel állandóan foglalkozni kell, és türelmesen, ha kell, tízszer, vagy több szőr adjuk meg. kétségeikre a felvilágosítást. kJ agy Boldizsár és a többiek M nagy érdeklődéssel figyelik a párttitkár elvtárs szavait. A küldöttség másik tagja pedig néhány olyan /..gazda nevét sorolja fel, akikkel véleménye szerint a vezetőséget ki lehetne egészíteni. — Mi legyen az öregekkel, azokkal, akik magukra maradtak földjükkel, mert lányaik, fiaik az iparban helyezkedtek el? Haza kellene ezeket parancsolni — Sorolja a következő pontot a kül-_ döttség vezetője. Kertészkedés, - baromfitenyésztés, baromfihizlalás. Tudok nem egy olyan tsz-t, ahol az öregek foglalkoztatására az ősz eleje óta rendszeresítették a kacsa- ülelve a libatömést. De tudok olyan helyet is, mint például Bá- taapáti, ahol a tsz-tagok úgy tervezik, hogy a jövő évben a juhászat gyapjúhozamának egy részét feldolgozzák fonalnak, majd pedig harisnyákat és mellényeket kötnek azért, hogy az öregeket foglalkoztathassák. "ló volt hallgatni a závodi emberek okos fejtegetései:, akik a jövőjükről beszéltek. Jé volt hallgatni a járási párttitkái nyílt és őszinte beszédét, akinek minden szava meggondolt és se- gítőszándékú volt és aki nem ígért többet, mint amennyit meg is tudnak valósítani. P-né Erről i* beszélni kell Adni jobb, mint kapni ? Nem volnék tárgyilagos, ha azt állítanám, hogy ez a megállapítás nem. tartalmaz igazságot. Ellenkezően, sok igazságot foglal magában, bölcsesség rejlik benne, helyesebben korának, társadalmi berendezkedésének okos, reális szülötte. Vagyis minden igaza ellenére a mi életünkre már nem alkalmazható általánosítás. Mert van benne valami titkolt, elken- dőzötten is szemérmetlen öröm afelett, hogy nekem, mint adónak csupán azért, mert olyan helyzetben yagyok, hogy adhatok, jobb, mint annak, akinek adok. Nekem jobb, annak ellenére, hogy az adással kevesebb dolgom maradt, a másiknak pedig a gyarapodás ellenére is rosszabb. Nem pusztán az adós nagyszerűsége jut ebben kifejeződésre, hanem az a leplezett és éppen az adással álcázott valóság, hogy az adakozónak, több je van, mint annak, aki kap. Nem annak örült légen az a gyáros — aki azt vallotta, hogy adni jobb, mint kapni —, hogy segít a szegény baján, hanem annak, hogy ő nincs rákényszerítve az elfogadásra és. ezért még mindig jobb adni, mint kapni. Azt nem tudnám megmondani, hogy a néhány gazdag vagy a szegény emberek sokasága teremtette-e ezt az akkori igazságot. Az azonban biztos, hogy a szegények ajkára a keserű öngúny buggyantotta ezeket a szavakat. Általuk kimondva lemeztelenedéit az adás »jósága« és csak a fagyos gőg, meg a leereszkedő sajnálat maradt meg. Igen, akkor jobb volt adnij mint kapni, mert könyöradomá- nyokat adtak. Ma, amikor az emberek a szó legnemesebb értelmében ajándékokat kapnak, az ajándék elfogadása van olyan jó és felemelő érzés, mint maga az ajándékozás. Igazán megajándékozni csak gyenlő emberek tudják egymást. Az adás örömére nálunk már nem kárörömmel átitatott leereszkedés. Tiszta és nemes érzés, az egyenlőségből fakadó szeretet, a figyelmesség megható kedvessége. S. J. — A. fiatalokat, akik az iparban helyezkedtek el, hazaparancsolni hivatalos formában nem lehet — válaszol .Noteisz elvtárs. Erre nincs, lehetőség. Más kérdés az. ha a fiatalok gaját elhatározásukból térnek viasza- falujukba, a földhöz. Általában az a gyakorlat, hogy ott, ahol egyrészt törődnek ,a fiatalokkal és lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a , faluban is kultúrálódhassanák és sportolhassanak, másrészt pedig biztosítják számukra S kereseti lehetőséget, ott megmaradnak és nem vágynak el a városba. De nézzük meg az öregek problémáját és tisztázzuk, hány- munkaképtelen öregjük van -« folytatja Noteisz elvtárs. . A Závodi emhenak .összenéznek. —, Ez.még.tud.d^lgospi, a másik is,' arnaz 1 is alkalmas még köny- nyebb munka végzésére — sorolják a nevekét. -« Húsz öregünk van, de ezek sem teljesen munka- képtelenek, köiínyetíb munkát még valamennyien él tudnak ‘vé«> gezni, csak éppen azt nem tudjuk, hogy mi legyen az a »köny- nyebb munka«. 1944 karácsony éjszakáján Karácsony közeledvén egy régi szomorú karácsonyra emlékezem. A frontok elcsendesültek, hó is esett, szépen jött él a' karácsony. A konyhában csendben díszít- gettük a tüskés boróka fenyőt, almát, diót, perpcet raktunk rája. cukor nem volt, még kockacukor sem. Nagyon szegényes volt ez a karácsony és nagyon szomorú. Súlyos beteg feküdt a házban Kvaszig, egy fiatal !szovjet kapitány elgennyedt, elmérgesedett sebekkel. , Nyolc óra felé betlehemesek jöttek, anyám csendre intette őket, sülttököt, kolbászt adott nekik, meg két piros almát és suttogva elküldte őket. Kvaszig áludUépjöeft.' A szovjet 'Hálóda- orvos' gondterhelt arcchl hagyta itt, s arra kért bennünket, hagyjuk csak aludni, s ha felébred mindent adjunk, meg neki, amit csak kér. December elején került hozzánk Kraszig. Fiatal grúz volt, széparcú, erős testű, gépészmérnök, tüzérkapitány. Megsebesült a duríai harcokban és megszökött a mohácsi kórházból. — Miért? Miért nem maradt még? ' — Berlin — csak ezt az egy szót értettük, s tudtuk: Berlinbe siet. Egy hétig feküdt nálunk, szovjet katonaorvos ápolta, gyógyította. Egy hét múlva búcsúzott, mén ni készült. Nem akartuk elengedni, féltettük, megszerettük, ő is minket. Nekem megígérte, visszajön majd értem Berlinből, s elvisz Grúziába, ahol diónyi szőlőszemek teremnek és nagyon szép az élet. Ellenkezésünk ellenére lóra szállt és, elindult. Alig hagyta el a házat kereste az orvos. Amikor megtudta, hogy elment, nagyon mérges lett, autóba szállt, s utána hajtott. A szomszéd falu határában érte utói és visszahozta hozzánk. Ránk parancsolt: el ne engedjük, s ha erőszakkal menni alcar, azonnal szóljunk, értesítsük őt.' . » Karácsonyig kétszer akart elindulni, kétszer akadályoztuk meg távozását. Csóválta a fejét, neheztelt ránk, s veszekedett velünk. A karácsony előtti napokban súlyosbodott állapota. Az orvos egész éjszakákat töltött vele el, szomszédunkba költözött. Állandóan lázas volt Kraszig, félrebeszélt, fetrengett. Két szavát értettük. — Mamka... — Berlin... Együtt aggódtunk, ugrasztottunk az orvossal éjszakákon át. Karácsony előtti napon elcsendesedett, sokat aludt és evett is. Megkönnyebbültünk, de az orvos gondterheltednek és szomorúbbnak látszott. Délután Kraszig két fényképet kotort elő tárcájából, anyjáét és Sztálinét és a dunyhájára tette. Fátyolos szemmel hosszan nézte a képeket. Engem odavont magához, átölelt és beszélt hozzám. — Halkan, melegen, sírva, mosolyog va beszélt, dallamos, lágy orosz nyelven. Nem értettem mit mond, de hallgattam áhítattal, meghatottam Egyszer csak engedett az ölelése, elbágyadt, erőtlenül a párnára hanyatlott. Szóltunk az orvosnak, megnézte, megtapogatta pulzusát, homlokát és akkor mondta, mindent. adjunk meg neki, bármit kér, s ha nyugtalankodik, azonnal kerestessük meg őt bármelyik szovjet katonával. Az orvos papírra írta tartózkodási helyeit és átadta a papírt anyámnak. Kraszig késő estig nyugodt volt és csendes. Feldíszítettük már a fát, bevittük a szobába, ahol ő feküdt, asztalra tettük, s lámpát gyújtottunk. Akkor vettük észre, hogy nem is alszik. A képek még mindig előtte, s a szeméből könnycseppek gördültek a pár- nára. Szótlanul ültünk sokáig, tíz óra felé anyám étellel kínálta. — Vina... Bort kért, s több mint két decit megivott, ételt nem fogadott el. Éjfél felé közeledvén nyugtalankodni kezdett és ismét félrebeszélt tört, elcsi’.kló hangon. Úgy látszott eszméletét vesztette. — Berlin... — Mamka... — Kaput Berlin... — Hurrá! Hurrá!. Hurrá! Orvosért szaladtam, mire előkerült az orvos, Kraszig elcsendesedett. Anyám csendre intett, azt' hitte alszik. Az orvos odalépett az ágyhoz, lehajolt hozzá, levette a sapkáját, megcsókolta homlokát ős két ujjúval mintha simogatná, lezárta a szemeit. Kraszig meghalt. Ar Két fénykén, a mamkáé és Sztáliné ott volt a dunyháján. Éjféli misére harangoztak éppen. GYENIS JÁNOS Az út végül is haza vezetett NEHÉZ LENNE teljes és részletes rajzot készítetem róla. Egy találkozás, néhány órás társalgás kevés egy ember teljes megismeréséhez. Egy azonban bizonyos: Schmidt Józsefnek nagy szenvedélye az utazás és élete — az ötvenöt év — izgalmakkal fordulatokkal telt. Irigylésre méltóan sokat utazott, sok országot bejárt, életének nagy részét külföldön töltötte. Útja azonban még is visszakanyarodott hazájába. Magyarországra, ahonnét elindult. Visszatért abba a városkába, Szek- szárdrá, ahol. gyermekéveit töltötte. Kivándorolt. „Kanadás” lett. Ut levél nélkül vágott neki a nagyvilágnak. Egy szakmája volt — a villanyszerelés. Ez volt az „uti- társa” és minden reménye. No, meg természetesen az üzleti érzék, amit, nem tudni pontosan, hogy honnét szerzett. így aztán ezzel a szaktudással és képességgel — ő mesélte — juh pásztor lett Kanadában, majd pedig bányász. És a szocializmus híve lett. Ezt többek között azért is kell kihangsúlyozni, mert később, amikor, hogy úgy mondjam nagy karriert futott be, akkor is megmaradt nézetei mellett. Most itthon van, megérkezett.. A szekszárdi gépjavító vállalatnál dolgozik. Naponta saját szc- mélygir’ .« ”n érkezik az üzembe, amely itthon vett, a hazahozott pénzen, Ugyanis az egész történethez tudni kell, hogy csak kezdetben volt juhász és bányász,, később, kezdett »tőkésedni«. Á? üzleti érzéke oda vezetett,, hogy autótulajdonos lelt és jól jövedelmező autójavító műhellyel rendelkezett, Sőt’, házat is vásárolt, de olyat, hogy egy részét kiadhatta bérbe. Épperi ezzel kapcsolatban . mondta az egyik olyarí dolgot, ^melyet mind-, járt bejegyeztem a noteszomba és később is hosszasan- elgondolkoztam rajta. A ház nem a saját nevén sze- - repeh, hanem a 'feleségének nevére íratta., fezt sehogysem értettem. — Persze, maga tríég nem járt nyugaton... Nem ismeri az ilyen, üzleti ügyeket. Szóval, üzleti, szempontból nem mertem a saját nevemre íratni. Ott egyik napról a másikra tönkre: mohot.. az ember. Egy vállalkozás minden*' nap befulladhat. Ott úgy megy; hogy az egyik nap, komoly vagyona van az embernek, a másik nap pedig semmije sincs. Ilyenkor aztán örül, ha valamiből megélhet. Hát ezért írattam én is a feleségemre , a házat, mert így az biztos pont volt.. TAGJA ÉS TÁMOGATÓJA volt a kanadai kommunista pártnak. A spanyol forradalomban is részt vett — az ellenforradalmárok ellen küzdött sok ezer m- gyár és más külfölditársával együtt. — De később, az utóbbi időben már nem. voltam tagja-a pártnak. Kiléptem. — Ezt nem értem. Hiszen az előbb azt mondotta, hogy állandóan a szocializmus híve volt Kanadában is és ezért vett részt a spanyol forradalomban is. — Nem is csodálkozom. Maga ..nem jártas az üzleti ügyekben. Szóval annak a nagy szabadságnak volt ám hátránya is. Például, ha én nyilvánosan kommunista érzelmű maradok, akkor beful- lasztották volna az . üzletemet, nem jöttek volna hozzám a tőkés . rendelők. Kénytelen voltam az , üzlet miatt azt a taktikát választani, hogy nyíltan ugyan hem voltam tágja, a pártnak, de azért illegálisan támogattam’, — Miért jött haza? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Ha Horthyék marodnak, akkor biztos, hogy nem jövök haza. Mert nem- jöhettem volna... Elveim miatt itt üldöztek volna. Jártam én itthon a háború után is. Láttam én, hogy ..itt mi készül; mi történik, tudtam, hogy itt megvalósul a szocializmus, aminek én is híve voltam -már Kanadában. Nos, hát ha itt szocializmus lett, miért ne jöttem volna vissza a hazámba. Mindig vágytam a szülőföld után, de úgy véltem, hogy most érdemes hazajönnöm. A HÁBORÚ UTÁN a romok- közt éledező Magyarországnak kemolv anyagi értéket küldött: személygépkocsit, traktort stb.. Tehette, hissen sikerült az üzleti vállalkozása. Most sem ment tönkre, mielőtt hazajött. Egyszerűen otthagyta a' feleségére, aki, nem jött vele. — Majdnem elfelejtettem, 'a pénzt, amelyen az autót vásárolta csak úgy, minden további . nélkül hozhatta? Szó sincs róla. Én tulajdonképpen nem ide indultam, mert akkor feltűnő’lett volna, hogy a bankból kiveszem a pénzt és esetleg megakadályozzák. Azt mondtam, hogy Bécsbe megyek, oda váltottam meg a repülőjegyet is. De 1 a követségen már el volt’ intézve a hazautazás.. Most itthon dolgozik a gépjavító vállalatnál.’ Dolgozik! Fizikai munkát végez. Pedig kint — mondtam, hogy ; jól sikerült a vállalkozása — rnár nem is végzett fizikai munkát és a személyautója is sokkal különb, jobb volt,'mint amilyennel most rendelkezik. Mégis inkább az itthonit választotta. A felesége is hívja vissza, de a visszautazásról végképp lemondott; Itt él szerényen,, csendben Szekszárdon. A sors különös érdekessége, hogy -mégis Budapesten figyeltem fel rá. Az egyik újságíró kollégám mesélte, hogy ' él Tolnában, Szekszárdon egy »ka- nadás« ember, aki üdvözletét küldött a pártkongresszusra a kanadai küldöttségnek és az üdvözletről még a lapok is írtak. Nos, hát erről a Schmidt Józsefről volt szó. B. F. I
