Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

4 1ÍÜ9. üMsmbir. 31. MEGTEI MfFGiSAG Négy marék estkor Leferfóifarták a deesi síremlékek íedönrőir A rendőrség gyors és eredményes nyomozás után elfogta a decsi temetőben romboló huligánok,ti. 1944. december. Napokkal ezelőtt még a köz­ség - hatérában düböröglek az ágyúk. Az iskolából még senki nem hordta el a szalmát, amely a német katonák fekhelyéül szolgált. Az udvaron szanaszét autógumi, benzincskanna és szemét. .Szemét és piszok. A fa­lakon ételmaradékok, összeke­veredve odafröccsent emberi vérrel... Az üzletek kitört kirakatai­ból a szél csomagolópapírt, üres konzorves dobozt hajtott kifelé a sáros-latyakos hóba... Gyere­kek, sovány, vékonyruhájú gye­rekek turkáltak a szemétben... Az utcán nehéz csizmák dü­börögtek. Pillanatra csend lett az üzletben, majd elhalt a tá­volodó lábak dobaja és a gye­rekek újból kutatni, keresni kezdtek... A két katona — füstszagú, olajos vattaruhában, nehéz gép­pisztolyokkal a vállán — meg­állt. Hallgattak. Azután, gyor­san megfordultak, és csendben lopakodtak vissza. Észrevették a gyerekeket. Sokáig lestek be a kiraka­ton. Azután egyszerre léptek be mindketten az üres polcú bolt­ba. A gyerekek szétrebbentek. Az arcokon ijedt remegés sza­ladt át. Elsápadtak, és egyik remegő szájjal, mondott vala­mit, de azt még társai sem ér­tették meg, nem az idegen, a távoli ország katonái. Az ideg­tépő feszültség akkor oldódott lel, amikor a magasabb kato­na, a bajuszos lehajolt a föld­re, felvett egy csillogó pénz­darabot. Márka, birodalmi már­ka voil. Gyorsai, pergő nyelvvel mondott valamit társának, az mgrántotia a vállát, azután a gyerekekre mutatott... Azok meg négyen összebújtak, fázó­san melengették egymást, és érdeklődő kíváncsisággal nagy, tágranyíit szemekkel, nyitott szájjal bámultak a fénylő pénz­darabra... Ismerték a márkát. Méginkább azokat, akik ezt itt­hagyták... Három nappal ezelőtt az SS- kíilönítmény itt dorbézolt a boltban. Feltörték a nehéz vas- redőnyt és háromdecis pohár­ból itták a rumot. Amikor el­fogyott, akkor a konyakot, pá­linkát itták, mindent, ami iható volt... És akkor éjjel a községre a pokol szabadult. Hálóinges embereket, asszonyokat, gyere­keket tereltek ki a meleg ágy­ból, be az iskola nagytermébe... Ott kellett maradniok. Regge­lig... Az volt a szerencséjük, hogy a szovjet csapatok nagyon gyorsan törte!; előre és az SS- külünítmány elszaladt még az éjszaka. Az orosz katonák küld­ték haza a remegő lábú, ijedt embereket... S most itt a boltban újból az a nagybajuszú ember áll, vál­lán dobtáros géppisztolyával, füstszagú vattaruhában. Meg­simogatja a legnagyobb gyerek kócos nagy fejét. Valami na­gyon szépet és szomorút mond­hat, mert társa, idegesen kezd a fényes pénzdarabbal dobolni a csizmáktól sáros pulton... Az­után megfogják a gyerekeket. Mindegyik kettőt... Mellettük szaladgálnak. Már nem fél­nek... Az iskola felé menet már egészen megbarátkoznak, hogy az egyik szeplősképű felszól a nagyléptű katonának: — Adjál, adjál cukrot... — Cukor? Da! Cukor! — És összenevet járőrtársával... Az iskola mellett a község­házban székelt a parancsnok­ság. Az ajtóban álló őr been­gedte a különös kis csapatot: a járőrből visszatérő lcét kato­nát, meg a négy gyereket... Az adóhivatali helyiségben, vaságya);, szalmazsákok, fegy­verek és katonák voltak. So­kan. A jövevényeket kézről kézre adták. Azután a hosszú nagybajuszú, a parancsnokkal tárgyalt, majd pedig rá egy percre mongolos képű alacsony görbelábú katona egy nagy zacskó kockacukrot hozóit be... A gyerekek szeme csillogni kez­dett, a fehér cukordarabok lát­tán. Mindegyik egy-egy marók­kal kapott, azután szaladni akartak kifelé az ajtón, az aján­dékkal... Az ajtóban a pa­rancsnok szétvelett lábakkal állta útjukat... Csak annyit mondott: Ilohó, nem szobod! Mojd! És a cukrot a gyerekektől elvették és a nagy asztalra ki­öntötték. Selyem, zizegős, szí­nes papírokat szedtek elő vala­honnan a katonák és becsavar­gatták a fehér kockacukrot, úgy mint a szaloncukrot szo­kás... Negyedóra sem múlt el. amikor a négy gyerek összetett kezében színes papírba csavart cukorral száguldott ki a község­háza kapuján, az őr, a katonái; mosolygásától, nevetésétől kí­sérve... Ács Jenő Hétfőn a kora reggeli órákban Decsröl telefonon jelentették a Városi Rendőrkapitányság ügye­letes tisztjének: Szombaton este, vagy vasárnap hajnalban a rlccsi. temetőben ledöntöttek 34 sírem­léket. A tettesek ismeretiének. Az ügyeletes tiszt alig telte meg a bűncselekménnyel összefüggően szükséges első intézkedést, már­is újból megszólalt a telefon. Az őesényi tanácsházából jött a jelentés: Vasárnap hajnalban a faluvégi keresztét lerombolták, kérjük indítsák meg az ügyben a nyomozást. A jelentések után röviddel szé­leskörű nyomozás indult meg. Több nyomozó kiszállt a helyszín­re. A temetőben szomorú kép fo­gadta őket. A kegyelet, a hála és a szeretet szép márványkövei meg tört gerinccel a földön feküdlek. A ledöntött keresztek közül nc.n egy kettétört. A helyszín megtekintése után a rendőrség abból indult ki, hogy ezt a vandál pusztítást nem a hely beliek követtél; el. Csak olyanok lehettek, akiknek nem nyugszik hozzátartozója a temetőben. Az elkövetők nem hagyta!; ma­guk után áruló nyomokat. A nyo­mozás teljes figyelme a szomba­ton éjjel Decscn tartózkodó ide­genek fele fordult. Kik jártak De­esen. hol tartózkodjak? Ezek vol­tak a legfontosabb kérdések. A nyomozás szálai egy decsi la­kodalomba vezsttek. A lakoda­lomba szombaton hivatlan ven- | elégek érkeztek: Két fiatalember .se szó, se beszéd beállított a la­kodalmas házba. Az örömszülők nem tehettek egyebet, minthogy leülíették őket, kínáigaíták a be­tolakodókat étellel, itallal, de mint később mondották, csak úgy tes- sék-lássél; módjára. Érzékeny szép lelkek lévén mindketten zokon- vettél; a nem nagyon marasztaló vendégszeretetet. Ezt kifejezésre is juttatták. Szó szót követett, még nekik állt feljebb. Végül is szabály szerűen kidobták őket. Mielőtt ózonban eltávozlak volna mérhe­tetlen dühükben megfenyegették az egész községet és öklüket ráz­va ilyeneket kiabálta!;: Még ma éjszaka mindent összetörünk! A lakodalmasok nem vették ko­molyan az ünneprontó!; átkait és fenyegetéseit, továbbra is jól érez­ték magukat. A rendőrségnek azonban ez volt a bíztató nyom, amelyen to­vább mehettek. Most már min­den figyelmüket a két fiatalem­ber kilétének felkutatására fordí­tották. Fáradozásukat siker koro­názta. Rövidesen elfogtál; Kond- rád Zoltán és Pongrác Imre szek­szárdi lakosokat. Kezdetben igye­keztek tagadni, azonban a terhelő bizonyítékok láttán beismerték a bűncselekmények elkövetését. A decsiek megnyugvással vették tudomásul, hogy a rendőrs'g fá­radságot nem kímélve f' 'ürí­tett hozzátartozóik c lek meggy alázóira. . I. Az amerikaiak népszerűsége Törökországban Karácsonyi ételek k ii lö n b öz ő országó kbán Ä foiMiíe paioiét előkészítik Hruscsov látogatására A villanyszerelők, mázolok, ké­ményseprők, gáz- és vízvezeték­szerelők hada lepte el a Ram­bouillet palotát, hogy előkészítse Hruscsov márciusi látogatására. A palotában két új fürdőszobát és 14 új zuhanyozót rendeznek be. Ilruscsovot az első emeleti lakosztályban, az I. Ferencről el­nevezett szárnyon szállásolják majd el. Arra számítanak, hogy 1 írircrov négy napot tölt a Ram­bouillet kastélyban. VONZÖ APRÓHIRDETÉS A dondoni Times-ben a követ­kező apróhirdetés jelent meg: ..Ál lúst keres fáradt, unatkozó, lusta volt katonatiszt, — ügyetlen,.sokat iszik, túl sok munka nem kívána­tos. Huszonnyolc éves, negyven­nek látszik”. A Dzsumhurijet című török lap írja november 14-i számában: Szálljunk szembe az amerikai elkapaiottsággal! Nálunk egyes amerikaiak kezdenek megzava­rodni. Sőt, helyesebb, ha azt mondjuk, hogy nem kezdenek, hanem ezt már régóta művelik. Még be sem fejeződött Izmir­ben egy csempészési ügy tárgya­lása, amikor Anlcarában egyikük gépkocsival pontosan tizenegy embert gázolt el. Még ennek az ügynek a visszhangjai hullámza- nak, máris újabb eset történt: Aüanában két amerikai felment a minaretbe és nem átallotta a mohamedánokat imára szólítani. »Allah, Allah...-"' ez hiányzott még! Vajon mit érünk még meg?» Erről a kérdésről író kartár­saim cikkeiből általában az tűnik ki, mintha ezek a cselekedetek csupán Törökországra szorítkoz­I nánalz és csak Törökországban le­hetne ilyeneket megtenni. Ez tévedés. A háború utáni amerikaiak a világ minden részé­ben ilyen dolgokat művelnek és ezért országuk tekintélyét a nul­lára csökkenhették. Még az amerikai segítséggel új­jáépülő országokban is csodála­tosképpen utálják az amerikaia­kat. Innen van az, hogy amikor Eisenhoivcr tábornok, a háború győztes parancsnoka Európába jött. különösen Franciaországban es Olaszországban »Menj haza!» plakátokkal fogadták. Csal:’:ogy azokban az országok­ban a kormányok, helybeli rend­őrségek, sőt a mag ínváltalatok is egy sereg erélyes intézkedést tet­tek és az eseményeket többá-ke- vésbé megelőzték. Mi úgy vagyunk vele, hogy túl­ságosan szabadjára engedjük őket. Ez a mi nagy hibánk. A karácsony nemcsak bensősé­ges családi ünnep, hanem egyben a »szakácsira! vészeli termelés évenként megismétlődő csúcs­pontja«. A Közép-Európában hagyomá­nyos »karácsonyi liba« tulajdon­képpen angol találmány, noha Angliában a karácsonyi asztalt inkább a pulykapecsenye díszíti. li>3f! karácsony estéjén történt, hogy Erzsébet királynénak ép­pen sült libát tálaltak fel, amikor futár érkezett és közölte, hogy megverték II. Fülöp spanyol ki­rály hajórajét, a világhírű Ar­madát. Azóta az angol udvarnál a pulyka mellett a liba is hozzátar­tozik a karácsonyi vacsorához. Sok országban a ponty a ka­rácsonyi vacsora fénypontja. A babona úgy tartja, hogy az asz­talra kerülő ponty legnagyobb pikkelyét el kell tenni, a pénztár­cába. amely ettől egész éven át tele lesz pénzzel. Olaszországban karácsonykor előszeretettel eszik a bárány húst, továbbá különböző kolbászfélé- ket, mazsoláskalácsot, cukrozott gy ümölcsöt és nugátot, v; Az Ínyenc franciák leginkább pulykát esznek karácsony esté­jén. ezenkívül véres- és májas- hurkát. Noha rendkívül szerelik a családias életet, karácsony esté­jén hagyományosan étteremben vacsoráznak — persze csak az, aki bírja pénzzel. Az éttermek­ben a tehetősek hagyományos karácsonyi vacsorája osztrigával és fehér borral kezdődik, utána Panaszkodik az új NÁTO-palota személyzete A párizsi új NATO-palota sze­mélyzete keservesen panaszkodik a nehéz és fáradságos napi mun­ka miatt. Kijelentették, hogy nem győzik felszedni a padlóról a rengeteg eldobált papirost, na­rancshéjat, almacsutkát és egyéb szemetet. A 9 millió dollár költ­séggel készült modern épületben nincs papírkosár és hulladékgyűj­tő, a takarító személyzet szerint »mindenki minden szemetet a földre dobál«. erőlevesen és gyümölcssalátán át, a vajkrémmel töltött biszkvit tor­táig folyik a lakmározás, amelyet végül egy pohár pezsgővel öblí­tenek le. Spanyolországban is pulykát esznek és hozzá — furcsa ízlés — rengeteg édes likőrt isznak. A karácsonyi torta nagyon édes. marcipánszerű dióskalács, cukro­zott gyümölccsel töltve, spanyol nevén »turrón«. Svédországban karácsony es­téjén halat esznek. A tőkehal fo­gyasztását rendkívül körülmé­nyes és hosszadalmas szertartás előzi meg. A szárított tőkehalat három héten át nsponia friss víz­ben áztatják, majd egy héten át fahamuba fektetik, ezt követően ismét három hétig meszes vízben ázik. máid újból három h eig na­ponta friss vízben tartják. Az el­járás következtében a hal ötszö­rösére dagad és borzalmasan bűzlik. A svédek ugyan azt állít­ják. hogy megfőzve rendkívül íz­letes. Lehet azonban, hogy nem is érzik a hal ízét, hiszen rendkívül erős pálinkát isznak hozzá. . Észak-Amerikában szintén a pulyka a karácsonyesti vacsora fénypontja. A pulykához kizáró­lag vörös áfonya kompótot esz­nek. A háziasszonyok legnagyobb örömére a házigazda komoly kö­telessége, hogy karácsony estéjén felszeletelje a sültpulykát. Erre a szokatlan munkára a féri úgv készül fel, hegy a féltve őrzött családi recent szerint készült to­jáskonyakból előzőlőg több po­hárral lehajt. 3Ó CÉG! A Borgiák családjának utolsó sarja Rómában éttermet nyitott, amelynek a ..Méreg” elnevezést adta. KOMOLY GOND \ Lacon doktor, neves francia lé- lelte’emző rendelésén megjelent, egy idegen és így szólt: „A feleségemnek alacsonyabb- rendűségi komplexuma van... Mit tehetnék, hogy ez megmaradjon?” Nem tudta, mennyi ideig fe­küdt ott mozdulatlanul. A ho­mok lehűlt, teste megdermedt. Ekkor felült és szomorúan föl­emelte a fejét. Egy vörös, zord csillag égett alacsonyan a sivatag felett. Olyan volt, mint egy nagy madár szeme. Guszev nézte,, szá­ja kinyílott. — A Föld. — ölébe vette Loszt és a csillag irányába futott. Most már tudta, merrefelé keresse a gépet. Sípolva lélekzett, arcáról öm­lött a veri télt. hatalmas ugrások­kal vetette át magát a csatorná­kon, őrjöngve kiáltozott és botla­dozva a kövekben, futott, egyre futott. Ott úszott előtte ú siva­tag közeli, sötét horizontja. Né­hányszor lefeküdt és arcát a hi­deg homokba nyomta, hogy ki­száradt száját a nedvességnek legalább a párájával felüdítse. Fölkapta társát és szemét a Föld vörös sugaraira függesztve, me­gint nekiindult. Hatalmas árnyé­ka magánosán suhant a halott világban. Feljött a fogyó Olla hegyes sarlója. Az éj közepén szelíd, ezüstös fényt sugározva a kerek Lihta is megjelent. Kettős árnyé­kok nyúltak el a hullámos ho- piukon. A Két furcsa hold. me« csak úszott: az egyik fölfelé, a másik egyre lejjebb. Fényükben elhomályosult a Talcetl. A távol­ban feltűntek Liziazira jeges te­tői. A sivatag véget ért. Már közel volt a hajnal. Guszev kiért a kaktuszföldre. Lábával kidöntöttt egy kaktuszt és mohón falta a leve&es növényt. A csillagok ki­hunytak. A lila égen rózsaszínű fény öntötte el a felhők szélét. És a reggel csöndjében hirtelen kopácsolás ütötte meg Guszev fü­lét, mintha fémlemezt vernének vasrudakkal. Egyszeriben megértette, miről van szó: a bokrok fölött az üldö­ző hajó három, rácsos árboca meredezett. Arról hallatszott a kopácsolás. A Mars-lakók rom­bolták a gépet. A kaktuszok fedezete alatt oda­futott, és egyszerre pillantotta meg a hajót és mellette a tojás- alakú gép hatalmas rozsdás púp­ját. Vagy húsz Mars-lakó verte nagy kalapácsokkal a gép szög°- cselt fémburkolatát. Nemrég kezdhették meg a munkát. Gu­szev lette Loszt a homokba és kezébe vette a bunkót. — Majd adok én nektek, ku­tyák! — üvöltötte elváltozott-han­gon és kirohant a kaktuszok kö­zül. A hajóhoz rohant, bunkójá­val szétverte a fémszárnyat, le­törte az árbocot és mint valami hordót, úgy sulykolta a fedél­zetet. A hajó belsejéből katonák jöttek elő. Fegyverüket elhányva ugráltak le a hajóról és ész nél­kül menekültek. A gépen kala­pácsoló katonák halkan sikoltot- tak- és a barázdákban elkúszva, elrejtőztek a cserjék közt. A me­ző egy pillanat alatt kiürült, annyira rettegtek a sebezhetet- len. mindenütt ottlévő Ég Fiától. Guszev kinyitotta a kerek ab­lakot, becipelte Loszt és a két Ég Fia eltűnt a tojás belsejében. A tető becsukódott. Ekkor a kak­tuszok közé bújt Mars-lakó!; rendkívüli és lenyűgöző látvány­nak lettek szemtanúi. A hatalmas, háznagyságú, rozs­dás tojás feldübörgött, barna por­os füstfelhők tolultak föl alóla. Torna megremegett a szörnyű lökései; alatt. Á roppant tojás sü­vítve és mennydörögve pattant a kaktuszföldek fölé. A porfelhő­ben lebegett, majd mint egy me­teor. az égbe rohant, hazájuk fe­lé vitte a két ádáz magacitlot. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom