Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-18 / 297. szám
TOLNA MEGVET NF.PűJSAG If»59. december. 11. A azomoríifűznek nincs szerepe a gyermekáldásban- angliai Aston-on-Clun-ban 25C éve nagy becsben tartanak egy fűzfát, amelyről a babona azt tartja, hogy meddő asszonyokat hozzásegít a gyermekáldáshoz. A »varázsfáival kapcsolatos babonákat a község tanácsa m »st hivatalosan megcáfolta és betiltotta, hogy május ,29-én minden évben ünnepséget tartsanak a fa körül. A felvilágosult határozatra közvetlen okot az adott, ho^y két .hónappal ezelőtt Margit hercegnő, az angol .urálynő hajadon húga hajtott-keresztül a falun, meglátta a szép öreg fát és levélben kérdést intézett a helység tanácsához a »Vc.ázsrável« kapcsolatban. Postafordultával As- ton-on-Clun derékf tanácstagjai megírták a hercegnőnek a fa legendáját, de ráadásul még egykét ágat is mellékeltek a »termékenyítő . fűzfáról«. A hajadon hercegnőnek elküldött különös ajándék természetesen nagy botrányt okozott és a tanács sürgősen bocsánatkérő levéllel próbálta helyrehozni a hibát. Egyben elhatározták, hogy a »tudomány nevében« véget vetnek a fűzfával kapcsolatos 250 éves babonáknak. Szobanövények télen A szobanövényeket télen nem szabad a rosszul záródó, huzatos kettős ablakok között tartani. Az ablak és a cserepek közé tegyünk mohát, kemény papirost és ha erősen fagy: éjszakára Vigyük el őket az ablak közeléből1'. Nagy hőmér- sékletváltozúst nem bírnak meg a növények. Ha mégis fagy érte volna, akkor naponta kétszer hideg vízzel szórjuk be őket és néhány napig tartsuk távol a naptól és a világosságtól. A pincében tartott növényeknek gyakran utána kell néznünk, hogy nem rothadnak-e. Itt-ott meg is kell öntöznünk őket. Ha paizsteí- veket fedezünk fel rajtuk, akkor1 dohányoldattal, vagy szappanos1 vízzel mossuk le a leveleket puha' szivacs, vagy rongyocska segítségével. A pálma leveleit csak lan-1 gyos vízzel szabad öntözni. 1 Az azaleót télen sem nagyon hideg, sem nagyon meleg helyen nem szabad tartani. Állott vízzel kell öntözni és 4—6 naponként permetezni, kezelni amitől a bimbói nagyon megerősödnek. Ha az azalea virágzik, vigyázzunk rá, hogy a napfény közvetlenül ne érje. így a virágja is ér, a virágok színe is tovább szép marad. f Asszonyoknak — lányoknak Néhány jotanács a lakán berendezéséhez Nincs szebb, izgalmasabb feladat, mint a lakás berendezése, otthonossá tétele. Sablont adni a lakás berendezésére nem ajánlatos, éppen ezért néhány jótanács- csal és ötlettel segítjük az új fé- szekrakókat. AZ ELŐSZOBA Az előszoba — amint a neve is mutatja — szoba. Követelményei vannak a belépővel szemben. Aki az előszobába lép leteszi a kabátját, a kalapját, a sar- cipőjét (ez utóbbi részére legyen az ülőalkalmatosság előtt egy kis szőnyeg.) Az előszoba elengedhetetlen bútordarabja, a fogas. A fogas olyan nagy legyen, hogy a kabátok kényelmesen elférjenek rajta, és ne csak a háziak kabátjai, hanem a vendégeké is. A fogason ne legyenek felesleges ruha uarabok, amelyeket nem hordunk. 1 A készen vett fogasokhoz manapság kalaptartót is szereinek, úgyhogy ezzel a kalapok elhelyezése is megoldást nyert. Igen tetszetős a kovácsoltvas fogas, de éppen olyan szép lehet — különösen ha az előszoba-bútor fehor (és legtöbbször az) — egy hozzá hasonló tervezésű faburkolaton elhelyezett fogas is. Ha az előszobába fémfogast teszünk, felszerelése előtt vonjuk be a falat apróvirágos vagy egyszínű anyaggal és a bevont falrészt szegélyezzük az előszoba bútorához illő fakerettel. Mint már előbb említettük, legyen a fogas közelében valarry- lyen ülőalkalmatosság, hogy a sár- és hócipők levételénél leülhessünk. Erre a célra egy sima szék is jó, mellyel — ha a fogas hátterét borító anyagból párnát is készítünk rá — előszobánk kényelmesebb és szebb lesz. A szék elé rongyszőnyeget lehet tenni, amelyre a vizes sár- és hócipőket bárki nyugodtan rárakhatja, mert így nem piszkítja be a parkettet és a rongyszőnyeget köny- nyen ki lehet mosni. Ha az előszobafogas megfelelő hosszú, egyik fokát tartsuk fenn a száraz esernyőknek. Abban az esetben, ha egy olcsó cserépvagy fém-esernyötartóra is áldozunk,' a nedves esernyőket nem kell a fürdőszobában vagy a konyhában tartogatni. És még egy lényeges apróság! A legkisebb előszobában is van annyi helv^ hogy a falra egy kis polcot szerelhetünk. Százhúsz pengő virágért 1 ... Abban az esztendőben hosz1 szú. kemény telünk volt. Már november végén beköszöntött a tél a városba, s ki sem mozdult 1 onnan egész húsvétig. A máskor 1 még langyos novemberi nap, 1 most átadta helyét az északi szél- 1 nek, amely végigszáguldott a didergő városon, s mindent felkutatott. Bent a házak között hamar megunta magát, mert a szűk sikátorokban nem volt semn\i, 1amibe belekapaszkodhatott vol- 1 na. Annál több volt a felforgatni való a külső negyedekben. Bele is csimpaszkodott nagy siivöltéssela rozoga munkáskunyhók düledezö oldalaiba, némelyiknek még a szalma tetejét is lekapta és so- ’dorta utcahosszat őket. — Megjött ránk az isten verése leányom! — sóhajtotta anyám egy decemberi nap reggelén. — Nem elég, hogy nyakunkon a tél, .még apád is odá van! Maholnap .felül a Szent Mihály lovára... Mi .lesz akkor velünk? . — Majd csak elleszünk valahogy! — vigasztaltam anyámat, !— majd az én szolgálói keresetemből fenntartjuk magunkat!... I ... Anyám baljóslatú szavai belteljesedtek. Apám karácsony keltében meghalt. Ott álltunk egye- Idűl, férfi nélkül a nagy télben, a Inagy nyomorúságban. Olyan nagy Ivóit a mi nyomorúságunk, hogy |mép koporsóra se tellett! I — Mi lesz most, hogyan temettünk el? — suttogta anyám kétségbeesetten, amint virrasztóit a thalott mellett. Úgy nem tehettünk veled, mint a kutyával, hogy 1csak elföldelünk... de mégis... 1 mégis úgy kell tennünk... nincs t pénzünk koporsóra... bocsáss meg 1nekünk apa... nem mi tehetünk 1 róla... 1 Riadtan ültem fel az ágyamban, ) amint felébredtem e szavakra. 1 Láttam, hogy a másik ágyban a flcét öcsém is összebújva, rémülIten figyeli anyámat, ahogy az rár - • E .■ ‘ * Kézimunka a lakásban A szép kézimunka, az ízléses térítők nemcsak gyönyörködtetnek, hanem a lakást is diszítik. A gondos háziasszony szereti a lakásban a szép kézimunkát. A fényezett vagy politúrozott asztalra horgolt, kötött receterítőket ajánlunk. Vitrinbe, állványra, váza alá, hamutartó és virágcserép tá- rtyérkája alá apró horgolt térítőkét tegyünk. Igen szépek és mutatósak a népi hímzésű térítők is, de használatuknál legyünk figyelem- mel az egyöntetűségre. Az antik berendezéseknek is megvan a maguk jellegzetes kézimunkája. Antik asztalra arany- sujtásos, brokátcsíkot, brokát térítőt tegyünk, esetleges kyzifesté- áű selymet, tüli, vagy csipketerí- tőt. Megemlítjük még azt is, hogy akinek vitrinje van, gondosan válogassa meg a bele helyezendő tár gyakat. A vitrin általában az értékes műtárgyak és régiségek őrzője. Az egyes darabok alá tett terítőcskék is a kézimunka remekeit képviseljék. különben nihcs joguk a vitrinbe zárásra. A szép kézimunka, az ízléses térítők mindig a lakás díszei, Ha nincs belőlük elég, magunk is készíthetünk. Megéri a fáradságot, mert otthonunk szépségét szolgál- jáki borul a holttestre. Ekkor valami eszembejutott... Igen... igen... megpróbálom, talán majd ők segítenek, hiszen jók voltak eddig is hozzám... Másnap már korán ott voltam a tekintetes úréknál. — Na mi az Rozáli! Ma ilyen korán jöttél? — kérdezte a tekintetes asszony, amikor hálóingben kilibegett a konyhába. — Igen... igen... motyogtam izgatottan. A tekintetes úrral szeretnék beszélni, ha szabadna... de csak ővele lehet... tetszik tudni... — Ejnye, ejnye Rozáli, hát ■ miért kell ezt olyan titokban tartani? Megmondhatod nekem is... na ne félj! — szólt nyájasan és jószagú négy ujját végighúzta könnyázott arcomon. Elmondtam neki a történetet. Hol szipogva, hol zokogva, hogy így van, meg úgy... és hogy nincs pénzünk koporsóra. — Megkérném tisztelettel, mondja meg a tekintetes úrnak, hogy adja ki egyszerre a félévi béremet, mert sokba kerül a temetés... tetszik tudni, majd én leszolgálom!... A tekintetes asszony nem szólt egy szót sem, csak megfordult, s bement az urához. A reggelinél találkoztam velük. — Tudja Rozália! — szólt zsíros száját törölgetve a tekintei.es úr — bárhogyan is szeretném, most nem tudok magukon segíteni! Igen megszorult helyzetben vagyok... nem, sikerült egyik vállalkozásom... be kell hogy lássa... nem adhatom ki egyszerre a bérét! Ivott egy korty teát, néhányszor megzubogtatta a szájában, le nyelte, majd újra megszólalt: — Egyébként fogadja mély részvétünket! — és felém nyújtotta vastag, puha tenyerét. * Másnap délután egy kocsi állított be a tekintetes úrékhoz. Telistele volt virággal. Volt ott rózsa, szegfű, nefelejts, de még gyöngyvirág is! A melegházból hozta a kertészfiú. — Segítsen Rozália! — szólt a tekintetes úr. Vigyék be és tegyék a fürdőkádba az egészet! A f&rdökr'd bizony megtelteit a so!c szép virággal, amelyek tarkán kompáztak a hidegvízben. — Holnapután lesz a tekintetes asszony nevenapja! — magyarázta nagyképűen. Hát vettem neki egy kád virágot az üvegházból! Szépek mi?... — Aztán odafordult a kertészfiúhoz: — Mennyivel tartozom öcskös? — Édesapám tisztelettel üzeni, hogy 120 pengő az egész! Ilyenkor télen nem is olyan sok ez enhyi virágért! — hadarta el szinte egy- szuszra a fiú. — Rendben van! — mosolyodon el a tekintetes úr és a zsebébe nyúlt... ... Azt hittem, hogy fejbevágnak abban a pillanatban. Tántorogva mentem ki a szobából és a folyosón nekidőltem a. falnaÍz... úgy zokogtam. — Sok év telt el azóta! — mondja a fiatalasszony, akivel szembeültem az asztalnál, s aki már azóta boldog családanya. Két kisfia ott hancurozott a sok játék között a szoba közepén. Férje most tért haza a műszakról: martinász!- Amikor megtudja mi járatban vagyok, bóh nt egyet. — Még azt írja meg kérem — szól utánam, amikor kilépek a küszöbön —, hogy tegnap vettünk a kisfiúknak 120 forintért játékokat! ... Virágért adták ki, mint a tekintetes úr az ö 120 pengőjét! — Ezek a virágok a gyerekek, akiknek nem kell már szolgálattal keresni a betevő falatjvlcat. Virágok ők... a mi országunk bimbózó virágjai! PAkAtf&Y LÁSZLÓ ,-VUi l'va " (' tel Az apák felelősségéről Alapvető tévedése sok apának,- hogy a gyermekével való foglalkozást valami külön programnak tekinti, amit »beütemez« magának az ember. Szükség van erre is, hogy rendszeresen törődhessen vele, de az már félrecsúszott gondoskodás, ha vasárnap délelőtt az italbolt talponállójában — mert a felesége rábízta — maga mellé állítja a kisfiát is. A gyerek számára több örömet jelent, ha sikerül apjával lejátszani néhány sakkpartit, gombfoci-csatát, vagy ha együtt mehetnek el egy vasárnapi sportmérkőzésre, kirándulásra vagy horgászásra. Maradjanak emlékezetesek ezek a közösen szerzett élmények. Az apa mindenesetre kísérje figyelemmel n fia egyéb időtöltését, szórakozásait is, beszélgessen vele baráti kapcsolatairól, sőt első leány- ismerőseiről, esetleg diákszerelméről is. Érdekelje minden, amit a fia csinál, ,s amiről az érezhetően szívesen beszámol. Vegyen részt az úttörjj-túrák előkészítésében, lássa el fiát hasznos, '-férfias« tanácsokkal. Hadd kezdhesse majd táborverés, árokásás, tábortűzi szalonnasütés közben így a mondókáját: »Apám ezt így mondta«, »apámtól így tanultam ...« Az apa érdeklődő szeretető így válik hatékonnyá a nevelésben. A fiú érdeklődő szeretete azonban nem kevésbé fontos. Figyel-fc jük meg, milyen büszkék tudnak lenni a gyermekek az édesapjukra! Az apa mindent tud. Miatta folyik a legtöbb veszekedés a gyermekek között: melyiküké különb? Ez később nem marad így. Az iskolásgyermek egyre több emberről tanul, kitágul előtte a világ, megismeri az őt környező társadalmat, s az apa alakját lassanként belerendezi az általa megismert emberek értéksorába. De a hozzá fűződő tisztelet és szeretet alapján az apa 'tnégis apa marad. Egyiket-másikst még felnőtt gyermekei is valósággal bálványozzák, példaképül választják. Mindez érthető, különösen akkor, ha a gyermekek az ap»t nemcsak apai hivatásában, hanem élethivatásában, foglalkozásáén is becsülik. Ehhez azonban jól meg kell ismerniük édesapjuk hivatását is. Amit az apa esténként a munkájáról elmond, ahogyan beszámol róla, amilyen hangulatban elevenednek meg munkatársai és munkájának egyes részletei a fia képzeletében, az mind mély benyomást tesz a serdülő- re. Hát még, ha néhányszor magával is viheti, s alkalmat adhat neki arra, hogy alaposabban megismerje apja mesterségét, munkaeszközeit. Az a gyerek, akit m'ndez nem érdekel, akit hidegen hagynak apja munkakörülményei, az nemcsak apja foglalkozása iránt érzéketlen, hanem az apjához való egész viszonya üres, tartalmatlan. A gyermek tehát ismerje, szeresse, becsülje mindazt, ami apját a munkahelyén foglalkoztatja. így kiskorától fogva világosan érti, hogy a felnőttek dolgozni járnak, ha ő felnő, neki is foglalkozást kell választania. dolgozni fog. Még a játékait is egyre többször hatja át ez a gondolat, sőt ha naponta iskolába megy, azt érzi, ugyanúgy a munkahelyére siet, mint az apja, anyja, idősebb testvérei. A gyermekben kialakuló életcél (és néhány fő életelv) elsősorban azokból a motívumokból áll össze, amit az apa, anya a munkájáról, a hivatásáról elmond, mert miniden kijelentésük élesen belevéső» | dik a gyermek emlékezetébe. | Cipömúzeum (l A leningrádi „Szkorohod” cipőit gyár múzeumában 50 ezer pár különféle szabású cipőt tekinthet l'meg a látogató. Ott láthatók a ré- (Igi orosz, a szovjet és a külföldi |i gyárak legutóbbi 100 esztendőben (1 forgalomba hozott készítményei. (1A napokban ez a gyűjtemény az (1 osztrák, francia és csehszlovák ('cégek legújabb gyártmányaival egészült ki, 1
