Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
I t f (Folytatás a 2. oldalról.) A beruházásokra fordítható ősz- szeg korlátozottsága miatt erőinket néhány területre kell összpontosítani. Ha nem így tennénk, ha ismét túl sok beruházást kezdenénk meg, nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét és végső soron az életszívonal rovására menne. Inkább kevesebb feladatot tűzzünk magunk elé, s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg. Részben a beruházásokkal függ össze az ipar területi megoszlása is. Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki iparfejlesztés meggyorsítására, mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépesedését is. Bár 1949—1956 között 87 új gyár épült vidéken — köztük olyan hatalmas üzemek, mint a Dunai Vasmű, Kazincbarcika, vagy a Debreceni Csapágygyár —, az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk ezzel és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék ipa- s rának fejlesztésében. Következetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékre telepítését, amelyeknek itteni fejlesztését semmi sem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar »alapanyagát« nem Budapesten »állítják elő«. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esetben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mégis igen sok a huzavona. Miért? Nem nehéz kitalálni. Nagyon sok, magát hazafinak vagy éppen kommunistának valló ember van még, akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelme. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink, minisztériumi vezetőink, szakembereink figyelmét arra, hogy a párt a népgazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel. Az automatizálásról beszélt ezután Fock Jenő. Az automatizálás az iparilag fejlett országokban, így a Szovjetunióban is a műszaki fejlesztés legfontosabb eszköze. Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük fő feladatként az automatizálás széleskörű elterjesztését, mert ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előrehaladhatunk. Fel kell készülnünk arra, hogy a harmadik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű fel- használásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. Műszaki szakembereinktől és tudományos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemekben és a tervező intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanú- bizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotó vágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak arról, hogy Magyarországon »túltermelés« van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan láthatják, hogy az elvégzendő nagy feladatokhoz nem sok, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgazdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszaki szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett munkásságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmények elérése az új technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan i eggyáfcrrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigiekn'1 is nagyobb eredmények el- i érésére lesznek képesek. A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók aktivitása az újítómozgalomban. A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeményezéseit. Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind széle- sebbkörű együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának eredményes munkáját hangsúlyozta. Ez az együttműdödés egyre gazdagodik, mindinkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind széle- sebbkörű a gyártási eljárás, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezen túl — és ez a legfontosabb — egyre fokozódik a termelőeszközök, berendezések ésT komplett gyárak kölcsönös szállítása; A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy biztonságo' ad a népgazdaság fejlesztésére irányuló munkánknak, meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködő se a termelés szakosításában is ! szép eredményeket hozott, de még távolról sem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szériában1 gyártunk olyan gépipari termé- i keket — elmaradt technikai szín- 1 vonalon —, amilyeneket más szó- cialista ország sokkal jobb körülmények között g"árt. A mezőgazdasági termelés kérdései A beszámoló ezután áttért a mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági termelést az 1954— 1958-as évek átlagához viszonyít va az ötéves terv éveire 30—32 százalékkal magasabban irányoztuk elő. Hazánkban ma az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy része még nem folytat fejlett, valóban nagyüzemi termelést, ennek kialakításában a következő években teszünk előre jelentős lépést. Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresre növeljük a traktorok számát: 1965-re 62 000— 63 000 traktor segíti a mezőgazdaságot. Hét év alatt több mint ötször annyi traktort kap a mezőgazdaság, mint 1949—1956 között. így 1965-ben már 150 ka- tasztrális holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmánynövények betakarítását, a kukorica és a burgonya vetését, ápolását már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya felhasználását mintegy megháromszorozzuk. Az öntözést — elsősorban a takarmányfélék és más kapásnövények termelésére. — is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé teszik, hogy 1961-ben már a vetésterület 75 százalékán és még az ötéves terv befejezése előtt az egész vetésterületen hibrid- kukoricát termeljünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy világviszonylatban is kimagasló eredményeket érjünk el a szarvasmarha-tenyésztésben. Igen gazdaságossá tehetik nagyüzemeink a sertéstenyésztést is. Az ötéves terv idején több helyen olyan »baromfi- és tojásgyárat« tervezünk, amelyek nagymennyiségű húst és tojást adnak. Több mint félmillió holdon végzünk talajjavítást. A fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi korszerű munkaszervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25—30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal növeljük a termésátlagot. Az ötéves' terv idején száz hold szántóra 128,5 mázsa hústermelést tervezünk az 1954—1958. évi 97 mázsával szemben, a tejtermelést pedig 17 000 literről legalább 26 000 literre akarjuk emelni, száz holdanként. így egy tehén évi tejhozamának 1965-re el kell érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500—4000 litert. Ahhoz, hogy feladatainkat sikeresen megoldjuk, politikai és gazdasági téren egyaránt tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelő- szövetkezeteket. Állandóan bővítsék árutermelésüket, mind több és olcsóbb terméket adjanak el az államnak. Erősítsék fejlesszék közös gazdaságukat, s megalakulásuk után rövidesen jelentősen növeljék termelésüket, mert csak így biztosíthatnak tagjaiknak növekvő jövedelmet. Az állam továbbra is — elsősorban beruházási hitelekkel — támogatja a termelő- szövetkezeteket. de a sokoldalú állami támogatás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. Az irányelvek kimondják, hogy meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve, a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat illetően az ötéves terv idején folytatjuk azt a politikánkat, amelyet az utóbbi években kialakítottunk. Gazdaságpolitikánk arra irányul, hogy az egyénileg gazdálkodók addig is jól kihasználják termelési lehetőségeiket a kisüzemek korlátain belül, amíg megérlelődik bennük az áttérés gondolata a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezt a folyamatot felvilágosító munkával segítjük elő. Az állam termelési szerződéseket köt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal és megvásárolja felesleges termékeiket. Azt azonban látni kell, hogy felemelkedésük egyedül helyes útja, ha áttérnek a fejlett nagyüzemi gazdálkodásra. A termelés növelésére tett intézkedéseink hatására 40—50 százalékkal növekednie kell a felvásárlásnak is. Növekvő életszínvonal, jobb szociális ellátottság A beszámoló következő fejezete a lakosság életszínvonala alakulásának egyes kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az életszínvonal emelésének fő eszköze a reálbérek emelése, de az árak csökkentésével is elősegítjük a lakosság jobb életkörülményeit. Az árcsökkentés mértékét és körét a termelésben kialakuló feltételek határozzák meg. A lakosság reáljövedelmét nyugdíjrendszerünk és a családi pótlék rendszerének továbbfejlesztésével is szükségesnek tartjuk emelni. Ezzel tovább javítjuk a munkából kiöregedett és a nagycsaládos dolgozók helyzetét. Az ötéves terv irányelvei szerint további lépést teszünk előre a nehéz fizikai munkák gépesítésében is, az egészségre ártalmas munkakörökben pedig csökkentjük a munkaidőt: 1965-ben már 300 000—350 000 dolgozó munkaideje lesz heti 48 óránál rövi- debb. Hét év alatt a kiskereskedelmi forgalom 46 százalékkal növekszik, az élelmiszerforgalom 30 százalékkal, a ruházati cikkek forgalma 57 százalékkal, egyéb iparcikkeké pedig 65 százalékkal. A fogyasztás összetétele az emelkedő életszínvonalnak megfelelően változik, hiszen például a termelőszövetkezeti parasztságnak már más irányú szükségletei vannak, mint az egyénileg dolgozó parasztoknak. Lényegében fejlődik népünk szociális ellátottsága, kulturális színvonala is. Jelentősen előbbre haladunk a kommunális fejlesztésben. Bővítjük a vízellátást, a gázellátást további 120 000 háztartásra terjesztjük ki. Jelentősen előbbre haladunk a televízió fejlesztésével is, úgyhogy az egész ország területére sugározhassuk a műsort. A televízióval is közelebb visszük a néphez a kultúrát. Az operák, a színházak, a mozik legjobb előadásait újabb százezrek láthatják. A televízió lehetővé teszi a tudomány, a technika, a kultúra világának sokoldalú, újszerű, széleskörű ismertetését. Jelenleg 30 000 előfizetője van a televíziónak, 1965-ig 450 000 készüléket hozunk forgalomba. Az életszínvonal növelésében szinte felmérhetetlen jelentőségű a falvak villamosítása. A felszabadulás előtti 56 év alatt mindössze 1318 községet és várost villamosítottak. Népi demokráciánk 15 éve alatt 1450 községbe vezettük be a villanyt, a fényt és ma már a falvak többsége villamosított, a városok egyre jobban világítottak. Az ötéves terv alatt befejezzük a faluk villamosítását és ezzel szinte korlátlan lehetőségét nyitjuk meg a kultúrálod ásnak. A vezetés színvonala A vezetés színvonaláról beszélt ezután Fock Jenő. A vezetés további javítása ugyanis igen fontos követelménye a népgazdaság további fejlesztésének, tervünk végrehajtásának. Az utóbbi három esztendőben sokkal inkább érvényre juttatuk a demokratikus centralizmus elvét, mint az előző években. Néhány — a népgazdaság fejlődése szempontjából döntő kérdésben — erősítettük a központi vezetést, ugyanakkor számtalan ügy intézését adtuk át az alsóbb gazdasági szervek hatáskörébe. Ezen az úton feltétlenül tovább kell menni. — Irányítási módszereink sok szempontból bürokratikusak. Nem kétséges, hogy a népgazdaság vezetésében nekünk is a szocialista országok többségében már végrehajtott átszervezéshez hasonló lépést kell tennünk. Ezt azonban jól elő kell készíteni a már megtett intézkedéseink elemzésével^ a baráti országok tapasztalatainak tanulmányozásával. Amíg erre sor kerül — a jelenlegi szervezeti formák között — is igen sokat lehet javítani. A gazdasági vezetők a mostaninál sokkal jobban ismerjék a rájuk bízott területet — többet kell törődnünk a vezetők szakmai színvonalának emelésével. Határozottan meg kell követelni: a vezetők maguk is törekedjenek arra, hogy a vezetésük alatt álló terület valóban egyszemélyi felelős irányítói legyenek. Az adott szó betartása, a határozottság, az igényesség saját és mások munkájával szemben elengedhetetlen, feltétele a vezetésnek. Felül kell vizsgálnunk a beruházások megvalósításával kapcsolatos felelősség és anyagi érdekeltség rendszerét. Sok helyen ismét kezd jelentkezni a szakmai és tárca-sovinizmus és a lokálpatriotizmus. Ez gátolja a további decentralizálást, a helyi hatáskörök növelését. Nagyobb hatáskört csak annak lehet adni, aki át tudja érezni, hogy ezzel nagyobb felelősség jár. Gazdaságvezetésünk az elmúlt három évben — a még meglévő számos hiányosság ellenére — jelentősen fejlődött. Ezt nagy mértékben elősegítette az is, hogy az előző évekkel szemben helyesebben érvényesült az anyagi érdekeltség elve. Szembe kell azonban szállnunk az olyan felfogással, amely az eredmények elérését kizárólag az anyagi ösztönzésre alapozza. Már sokszor beigazolódott, hogy a szocializmus győzelmébe vetett hittel, szocialista öntudattal áthatott emberek, a párt szavára szinte csodákat tudnak művelni, ha világos a feladat. Lelkesedésük széles dolgozó tömegekre hat. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a gazdasági vezető, aki a hatalmas erőről lemond és mindent prémiummal akar elintézni. Gazdaságpolitikánk az elmúlt három évben eredményes volt A vezetés alapvető kérdése az előrelátás — folytatta Fock Jenő. Ehhez viszont né külözhetetlen a megtett út állandó ellenőrzése, a tapasztalatok rendszeresése. Joggal mondhatjuk, hogy gazdaság- politikánk az elmúlt három évben eredményes volt. Gyorsan úrrá lettünk az ellenforradalom okozta nehézségeken, népgazdaságunk ma egészséges, külföldi adósságunk nem növekszik, hanem csökken, tehát, ahogy mondani szoktuk: saját lábunkon állunk. Egyik legfontosabb eredményünk az, hogy gyökeresen megváltozott az elmúlt években a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata. Jótékony hatása a gazdasági élet fejlődésében szinte felmérhetetlen. A dolgozók minden kérdésben őszintén elmondják véleményüket. Büszkék az eddig elért eredményekre és féltő gonddal vigyáznak rá, hogy maradandók legyenek, sőt növekedjenek. Tudják azonban azt is, hogy most egy minőségileg más időszak következik: hosszabb távlatban kell do’gozni. Látnunk kell tehát, hogy a szocializmus ügyének féltése szól r.z emberekből, amikor felteszik a 'kérdést: »Mondjátok, jól felmértétek a lehetőségeket? Megvan a kellő előrelátás? Nem lesz újra kapkodás? Nem követjük el azokat vagy hasonló hibákat, mint az ellenforradalom előtt«? Kommunista meggyőződéssel, őszintén és tiszta szívvel mondhatjuk: nem lesz kapkodás, nem követjük el a régebben volt gazdaságpolitikai hibákat. A régi hibák megismétlésétől megóv bennünket az, hogy (Folytatás a 4. oldalon.)
