Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

TOLNA ic Mehiv, Szekszárdi Egyetemi Könyv ■.re . Szépéssy ué-3-r-^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kedd 1959. december 1 IV. évfolyam 282. szám * ARA: 50 FILLÉR .'Ar/M A'GjYA R. S-7 O Cl AL r s TA MUNKÁSPÁRT TOLNÁ MEGYEI BIZ Öl TS Á G. A 'ÉS A 'MEGYEI TANÁCS "LÁMA Á szocializmus belátható időn bellii győzedelmeskedik hazánkban is Megkezdte tanácskozásait az MSZMP VII• kongresszusa Hétfőn délelőtt 9 órakor az épí­tők Rózsa Ferenc Művelődési Ott­honában megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kong­resszusa. A kongresszus termét a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirat, a nemzetközi munkásmoz­galom nagy tanítójának, Marx­nak, Engelsnek és Leninnek dom­borművű képe, vörös és nemzeti­színű zászlók díszítik. A kongresszusi küldöttek és a meghívottak hatalmas tapsa köz­ben léptek a terembe az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és póttagjai, Nyikita Szergeje- vies Hruscsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője, és a többi testvéri kom­munista és. munkáspárt küldöttsé­geinek vezetői) Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke bejelentette, hogy a kongresszus első teendője a kong­resszus elnökségének és bizottsá­gának megválasztása. Az elnökség tagjaira Horváth András, Pest megye kongresszusi küldötte tett javaslatot. Az elnökség tagjává választot­ták N. Sz. Hruscsovot, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét, az SZKP küldöttsé­gének vezetőjét, valamint a többi testvérpártok küldöttségeinek ve­zetőit is. Az elnökség tagjai a kongresz- szus résztvevőinek nagy tapsa közben foglalták el helyüket az elnöki emelvényen. Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde Miután az elnökség tagjai el­foglalták helyüket, dp.- Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben üdvözölte a kong­resszusi küldötteket és vendége­ket, üdvözölte a párt Politikai Bi­zottságának tagjait, a Központi Bizottság tagjait és külön Dobi Istvánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. Ezután javasolta, hogy emlékez­zenek meg azokról az elvtársak­ról, akiket az utóbbi időben ve­szített el a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom) Nagy tisztesség számunkra •— folytatta Münnich Ferenc — hogy a kongresszuson számos test­véri kommunista és munkáspárt küldöttséggel képviselteti magát. Engedjék meg, hogy mindnyá­junk nevében, a kongresszus kül­döttei nevében szeretettel üdvö­zöljem a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét, élén Nyi­kita Szergejevics Hruscsov elv­társsal, az SZKP Központi Bi zottságának első titkárával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével. (Hosszantartó, lelkes, nagy taps.) A kormány elnöke befejezésül jó munkát kívánt a kongresszus küldötteinek és a kongresszust megnyitotta, Ezután megválasztották a kong­resszus titkárságát, a szerkesztő bizottságot, a jelölő bizottságot, a fellebbviteli bizottságot, a man­dátumvizsgáló bizottságot és a szavazatszedő bizottságot. A kongresszus ezután elfo­gadta a kongresszus napirendjét, az előadók személyére és a kong­resszus ügyrendjére vonatkozó javaslatot, A kongresszus napirendje a kö­vetkező: 1; A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János. 2. Irányelvek a gazdasági fel­adatok megoldásához és a máso­dik ötéves népgazdasági terv el­készítéséhez. Előadó: Fock Jenő. ] 3. A párt Szervezeti Szabályza­tának módosítása. Előadó: Maro­sán György. 4. A Központi Revíziós Bizott­ság beszámolója. Előadó: Fodor Gyula. 5. A fellebbviteli Bizottság je­lentése. Előadó: Harmati Sándor. 6. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Revíziós Bizottság megválasztása. A kongresszus ezután meg­kezdte az első napirendi pont tárgyalását. A Központi Bizottság beszámolóját Kádár János, . az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ismertette. Kádár János elvtárs előadói beszéde Kádár János bevezetőben meg­emlékezett arról, hogy a párt va­lamennyi szervezetében megtartót ták a kongresszusi vezetőségvá* lasztó taggyűléseket, megtartot­ták a pártértekezleteket. A párttag­ság egységesen kifejezésre juttat­ta: helyesli a három éve folyta­tott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk követ­kezetesen a jövőben is. Egyértel­műen helyesli a kongresszusi irányelveket is. Elmondható, hogy a Központi Bizottság és a párt­tagság összeforrott, az egység pár tunkban erős, megbonthatatlan. A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy ered­ményt, akiknek támogatását a három év alatt élvezte. Köszöne­tét mondunk pártunk egész tag­ságának a bizalomért, amellyel kö vettek és a támogatásért, amely­ben részesítettek bennünket. Kö­szönetét mondunk pártonkívüli ba­rátainknak, akik az Elnöki Tanács bán, a kormányban, az országgyű lésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetek­ben, valamennyi tömegszervezet­ben és tömegmozgalomban együtt dolgoztak velünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetét mon dunk munkásosztályunknak, dol­gozó népünknek azért a hónap- ról-hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amely­ben az elmúlt három év alatt ré­szesítették a Központi Bizottságot) egész pártunkat. Külpolitikánk és a nemzetközi helyzet Kádár János ezután külpoliti-' kánkról és a nemzetközi helyzet­ről beszélt. A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlensé­gét, az állami szuverénitást. Az­óta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányainak megőr­zése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpo­litikánk alapelvci: magyar— szovjet barátság, hűség a szo­cialista táborhoz, imperialista- ellenesség, békés egymás mel­lett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a tár­sadalmi rendszer különböző­ségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbéke leghatalmasabb ere­jét — barátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapita­lista országot, az Amerikai Egye­sült Államokat. Nincs ma a vilá­gon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásá­ban. Mi magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzel­met e békés versengésben. A bé­kés versenyben a Szovjetunió dön tő fölényének záloga: a kapitaliz­musnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit. Büszkeségünk, a magyar—szov­jet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Oroszországba ha difogolyként került magyar mun­kások, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a vö­rös hadseregbe és a vörös-parti­zán alakulatok kötelékeibe, be­csülettel harcoltak szovjet test­véreik oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kom­munizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és fennállása idején. A Szovjetunió kiverte Magyar- ország területéről a náci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felsza­badította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szov­jetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepeként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet had­sereg az utolsó hitlerista meg­szállót is kiverte az ország te­rületéről. Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a segítség­ről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kor­mány kérésére 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperi­alisták által fenyegetett magyar tépnek. E segítséggel akadályoz­hattuk meg, hogy a magyal’ nép i nyakára ismét visszahozzák a ka­pitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté te­gyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizony­ságát a magyar nép iránti mély barátságának, inter­nacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializ­mus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még né­hány évvel ezelőtt is azzal rágal­mazták a Szovjetuniót, hogy „ki­zsákmányolja” országunkat. E rá­galom ostobasága annyira nyil­vánvaló, hogy ma már az ellen ség is elismeri: a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban a ma­gyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlő­dött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvé­ből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista or­szág — önzetlenül és áldozatké­szen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereske­delmi forgalomban Magyarország­ra hozott áruk több mint 02 száza­léka nyersanyag és félkész- termék, ugyanakkor a Szovjet­uniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és finommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyers­anyagokból, nevezetesen vasérc­ből, olajból, fából. A szovjet szál­lítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek leg­nagyobb részét fedezik. íme, így kereskedik egy szocialista nagy­hatalom, a Szovjetunió, egy ki­sebb szocialista országgal, a Ma­gyar Népköztársasággal — álla­pította meg Kádár János — majd így folytatta: Nincs és soha nem is volt a vi­lágon olyan kapitalista nagyhata­lom, amelyik kereskedelmi forgal­(Folytatús a 2. oldalon.) d

Next

/
Oldalképek
Tartalom