Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-17 / 270. szám

5 1959. november 17. ' TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO Erről is beszélni kell ERKÖLCSI ALAP Az utóbbi időben a termelőszö­vetkezetekben a munkafegyelem­ről, a családtagoknak a közös munkába való bevonásáról ér­deklődtem. Az általános javulás­ról szerzett tapasztalatom mellett feltűnt egy érdekes jelenség, amiről érdemes külön is beszél­ni. * • A vezetőség példamutatásáról van szó, arról a jó példáról, amellyel a termelőszövetkezetek élgárdája magával ragadja a tag­ságot. Csak a két legjellemzőbbet szeretném kiragadni a sok jó példa közül. A dombóvári járás­ban Nakon az ősszel kezdő Nap­sugár Tsz elnökének, Vörös Fe­rencnek családja és rokonai a nyá­ron végzett közös munkákban és az építkezéseken mindig élvonal­ban dolgoztak és elsőnek jelentek meg. A szekszárdi Béke Tsz-ben Kiss Antalné, az elnök felesége felcserélte a Patyolat Vállalat igazgatói székét a kapával és példásan dolgozik a kertészetben. Ezért mondjak a tsz-tagok a naki Napsugárban is, meg a szekszár­di Békében is, hogy Vörös Fe­rencnek, Kiss Antalnak joga, erkölcsi alapja van munkafegyel­met követelni, a lógósok ellen fellépni és a családtagok közös­ben végzett munkáját kérni. Er­kölcsi alapjuk van erre, mert személyes és családi példájuk vi­lágítják meg a jó munkafegye­lemnek és a családtagok mun­kájának szükségességét és helyes­ségét. Nagyon fontos a termelőszövet­kezetek vezetőinek személyes példamutatása. Van a megye egyik termelőszövetkezetében egy ellenőrző bizottsági elnök, aki kitűnően látja el tisztét; Az emberek el is ismerik ebbeni ér­demeit, de szájbiggyesztve jegy­zik meg: azért jó lenne, ha az ellenőrző bizottság elnökének a családtagjai, a fiai ,is a tsz-ben és nem a vasúton dolgoznának. így van ez! Az emberek figye­lik annak az életét, tevékenysé­gét, akit bizalmukkal tüntettek ki, maguk fölé emeltek. Figyelik és észreveszik érdemeit, meg a hibáit is. És a hibák nagyon köny- nyen csökkenthetik, elhomályo­síthatják az érdemeket. A közös gazdaságok vezetői te­hát akkor tudnak eleget tenni hi­vatásuknak, s akkor lesznek jó vezetők, ha erkölcsi alapot te­remtenek maguknak, s ezen az erkölcsi alapon tudnak kérni, vagy ha kell követelni is. Köny- nyű vajon ez a feladat? Nem könnyű, de nem lehetetlen, amint ezen írásban említett két és még ezen kívül sok példa is bizonyít­ja. / (gyems) Csökken a termékek önköltsége a kongresszusi verseny hatására a Toinanémedí Kendergyárban „Az iparban a termékek önkölt­ségét a tervezett 1,5 százalék he­lyett 2,5 száza­lékkal csökkent­sük...” MSZMP K. B. március 6-i ha­tározatából. Munkások és műszakiak hajol­tak a Népszabadság lapjai fölé ez év március 8-án. Ekkor jelent meg a Központi Bizottság hatá­rozata, melyben a párt azt java­solja, hogy még az idén érjük el a főbb termelési mutatókban az 1960-ra tervezett szintet. Gondo­san mérlegre tették a lehetősége­ket, hol van mód arra, ahol csök­kenteni lehet a költségeket. Mert a Tolnanémedi Kendergyárban is, csak úgy, mint más gyárakban, elsősorban a termékek költségé­nek csökkentése az indokolt, itt lehet még sokat tenni, nagyok a lehetőségek. A gyári elvtársak elhatározták, hogy munkaversenyt kezdenek az­zal a fő céllal, hogy a késztermék önköltségét a tervezettnél 2,5 szá­zalékkal csökkentik. Az g győzelme »Nem tartozik már rossz tsz-ek közé a kistormási, a kajdacsi és még jónéhány tsz, ame­lyekkel az elmúlt években annyi ba­junk volt«. MSZMP megyei értekezlet beszá­molójából. ' Ezeket a szavakat, e szavak mögött álló valqságot^g, ^ajjla;.. esi Igazság Győzelme Tsz je­lenlegi élete is bizonyítja. Az idei tavaszon 50, többségében kö zépparaszt család kérte felvéte­lét a szövetkezetbe. A felfrissült, megnagyobbodott tsz új, jó szak emberekből álló vezetőséget vá lasztott és elindult egy olyan úton, amelyik a boldogabb és megelégedettebb élethez vezet. A szövetkezet vezetői, meg a tagság is azt mondják: nem volt könnyű az idei esztendő. Hosz- szú évek gyenge gazdálkodá­sát, az előző vezetés hibáit kel­lett kijavítani. Siker koronáz­ta ezt a vállalkozást. Nehéz volt az esztendő, de eredményes. Nézzük meg a tényeket. A szövetkezet termésátlagai — bú za, rozs, zab és árpa — egy- egy mázsával haladták meg az idei évben a kajdacsi egyéni parasztokét. A fejési átlag 9 literre emelkedett. Rendeződ­nek a pénzügyi nehézségek. Ha­vonta rendszeresen előleget fi­zetnek a tagoknak. Saját erőből felújítottak egy 16 férőhelyes lóistállót, rendbehoztak tíz la­kást, hidrofort vásároltak tar­tállyal. Ezer férőhelyes juhhn- dályt és 30 férőhelyes sertésfi- aztatót is építettek. Állami se­gítséggel jelenleg két 500 férő­helyes süldőszállás épül. Jól haladnak az őszi munkákkal, kész a vetés és a betakarítás és jó az ősziek terméseredménye. Harmincról 78-ra emelkedett a tehenek, 120-ról 500-ra a ser­tések száma. Folyik 10 hold sző lő trl ítésénck előkészítése é.s a talajerő megjavítása. Külön fejezetben kell mél­tatni a megváltozott munkafe­gyelmet és a vagyonbiztonságot. Minden nap jobban kialakul az emberekben az enyém helyett a miénk fogalma. A termelő­szövetkezetet, amelyet eddig csak munkaadónak tekintettek a tagok, mind jobban a maguké­nak tartják. Bevezették a munkautalványo kát, a brigádvezetők napi jelen tásét, az igazolatlan mulasztók bírságolását és a raktári utal­ványokat. Elenyészően .kevés az igazolatlán mulasztás és nincs egy zsák, egy villa, vagy la­pát, amiről nem tudnának, ami ne jelentkezne a számvitel nyil­vántartásában. Kérdezgetem az embereket. Mi okozta ily rövid idő alatt a nagy előrelépést? Azt mondják: jók a vezetőink. Kitűnő, hozzá­értő és emberi tulajdonságaik­ban is példás emberek. És so­kat segítettek a járási pártbi­zottság, meg a járási tanács funkcionáriusai is. Névszerint Rév András, Polányi Máté, Ju­hász József és Vass János elv­társak. Ez így igaz. Igaz, mert a tsz, vezetői és a párt, meg a tanács funkcionáriusai mutatják meg a helyes utat, javasoltak nagy­szerű intézkedéseket és őrköd­nek azok betartásán. Én meg megtoldom ezt a véleményt azr zal, hogy az érdem a tagoké is. Sőt, talán azoké a leginkább. Azoké a tagoké, akik magukévá teszik a jót, a helyeset, vállal­ják az újat még akkor is, ha az ma még nem érződik a zseb ben. Kiss Gábor elnök elmon­dotta, hogy szigorú intézkedé­seket kellett a közgyűlés elé terjeszteni a vagyonvédelem és a munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében. A közgyűlés eze két a javaslatokat egyhangúlag elfogadta és a tagok lelkesen magukévá tették. Soha nem voltak Kajdacson olyan lelkes, vállal­közel­sokat akaró és harcra kozó gyűlések, mint a múltban. Itt van a kajdacsi változá­sok okának gyökere. Az embe­rek, a szövetkezeti gazdálkodás hívei lelkesen támogatnak min­den olyan kezdeményezést, amely a szövetkezet megszilárdí tását segíti elő. így győz az igazság. A tsz neve: Igazság Győzelme rászol­gált a szavak tartalmára. Győ­zött az' igazság, a szövetkezet igazsága Kajdacson is. A kaj­dacsi események bebizonyítot­ták, hogy a szövetkezeti terme­lési viszonyok velejárói nem a hibák, hanem a fejlődés, a jó eredmények és a. jobb élet. És ezt az igazságot Kajdacson, meg a környékén is mind többen lát ják be azok, akik még tegnap megelégedtek egyéni gazdasá­gukkal. A kajdacsi Igazság Győ zelme Tsz rövid idő alatt, al'g több, mint félesztendő alatt be­bizonyította a szövetkezeti gazdálkodás helyességét és fö­lényét, meg azt is, hogy ez a szövetkezet alapja lehet a to­vábblépésnek kajdacson is. Gy. J. A GYÄRI BRIGÁDOKAT ÁTSZERVEZTÉK A munkaerőt úgy osztották el, hogy a brigádok „ereje” körül­belül egyenlő legyen, szakítva a korábbi szokással, hogy jól össze­szokott munkásokból alakítanak brigádot. Az intézkedés végrehaj­tása először nehézségbe ütközött azok részéről, akik féltek attól, hogy keresetük az átszervezés után majd csökkenni fog. Ezt a nézetet azzal oszlatták el, hogy megmagyarázták a dolgozóknak: megadnak minden lehetőséget a tervek teljesítéséhez, a jó munka feltételeit biztosítják. És ennek eredménye — no meg a fizetés sem csökkent —, hogy a második negyedévben már a tervezett ered ményjavulást elérték, A gyárban a munkások lelkesen vettek részt a versenyben, és mindenütt takarékoskodtak az energiával, mert a rendszeres ér­tékelésből nemcsak azt tudták meg, hogy vállalásuk a megvaló­sulás útján van, hanem azt is, hogy az apró-cseprőnek tűnő ta­karékosságok, a gépek jobb ki­használása a legfontosabb ténye­ző az önköltség csökkentésében. A harmadik negyedév végén összesítették a munkaverseny eredményeit; Megállapították, hogy a tervezett szintet túlteljesí­tették. A gyér fő terméke a szál­kender, egy mázsa előállítására fordított költségek a következők voltak: X. negyedév II. negyedév III. negyedév Terv 926,— Ft 1036— Ft 970— Ft Tény 909— Ft 974,5 Ft 890,44 Ft csökk. %-ka 1,8 5,9 8,2 Az első negyedév termelésében lényegében nem mutatkozik a munkaverseny hatása, de a múlt év azonos időszakánál jobb ered­ményt értek el. A második és harmadik negyedévi önköltség- csökkentés sikerrel járt, a terve­zettnél jóval kevesebbe került egy mázsa szálkender előállítása. A HÁROM NEGYEDÉV ÉRTÉKELÉSEKOR tűnt ki az is, hogy sokkal jobb eredménnyel dolgozhatna a gyár, ha az áztató kapacitás a gépek kapacitásával arányban lenne. Ugyanis néhány évvel ezelőtt kor­szerű gyár épült a régi helyén és az áztató medencék alig nagyob­bodtak. És ez többletkiadásokat eredményez. Nagyobb a régié, mert a termelőapparátust nem tudják mindig teljesen kihasz­nálni, sok esetben hónapokig csak egy műszakban dolgoznak, és ez növeli a költségeket, még akkor is, ha a két műszak üzemelése esetén jelentős önköltségcsök­kentést érnek el. Az első negyedévben két mű­szakban dolgozott a feldolgozó üzemrész. A második negyedév­ben viszont két hónap volt egy műszakos — nem volt elegendő ázott kóró-nyersanyag — a ter­melés két műszakban történő folytatásához. Ekkor még az idén áztatott kórót sem tudták feldolgozni, majd csak a harma­dik negyedévben éreztette ez ha­tását, de ekkor meg — jogosan — takarékoskodni kellett, csak any- nyi kórót dolgoztak fel, amennyi a tervezett mennyiséget nem lépi túl.. A harmadik negyedévben ép­pen ezért csak egy hónapig üze­meltették egy műszakban a ter­melőgépeket. A negyedik negyed­év első hónapjának értékelése még késik. A gyár központja — érthető okokból: több mint tíz telep eredményét kell értékelni — még az októberi eredményességet nem közölte a gyárral. Az üzemi adatok birtokában, bizonyos az, hogy hasonló eredményt értek el, mint a második negyedévben az önköltség csökkentésében. A KONGRESSZUSI VERSENY SIKERE egy percig nem hagy kétséget a gyár munkáját értékelőben. Azon­ban azt is megállapíthatja, hogy az áztató kapacitásának növelé­sével még jelentősebb eredménye­ket tudnának elérni az önköltség csökkentésében a Tolnanémedi Kendergyárban. A gyár központja bizonyára fontolóra veszi az áz­tató kapacitás bővítésének ügyét, s akkor jövőre további jelentős eredményjavulásról adhatunk számot a Tolnanémedi Kender­gyárból. P. J. „A Führer nevében“ Willi Möller ápoló a nyugat­németországi Kiéiben kissé cso­dálkozott, amikor 14 évvel a há­ború befejezése után »a Führer nevében« megkapta a nácik egyik jelentős katonai kitünteté­sét, a hadikeresztet a kardokkal. A kitüntetésről szóló okiratot ►meleg szerencsekivánatokkal együtt« volt őrmestere küldte, aki levelében sajnálkozva állapította meg, hogy »a jól megérdemelt ki­tüntetést« csak most tudja Möl- lerhez eljuttatni, mivel eddig nem sikerült a címét megtudnia. New York ghanai lobogóval üdvözölte Sekou Tourét A New York-i városi hatóságok mélyen szégyenkezve kénytelenek voltak beismerni, hogy súlyos hi­bát követtek el a Guineái Köztár saság elnökének, Sekou Touré- nak fogadásakor. A város az ünnepélyes fogadta­tás alkalmából amerikai és — ghanai lobogókkal díszítette fel az útvonalat, amelyen a guineai elnök kocsija keresztülhaladt. Az illetékes minisztériumban azzal magyarázták a hibát, hogy a zászlók leszállításával megbí­zott cég ghanai lobogókat szállí­tott, a különbséget pedig a mi­nisztériumban senki sem vette észre. Guinea nemzeti lobogója há­romszínű: vörös, sárga, zöld. A ghanai lobogó azonos színű csal: a középső mezőben csillaggal, A. Tolsztoj: AI ! ! I Ä 21. Ekkor felidézte Pétervár ké­pét: a gránit rakpartot, a Néva l'agyos-kék hullámait, a rajtuk táncoló csónakokat, a Nyikolaj- híd ködbe burkolt, hosszú bolt­íveit, az üzemek sűrű füstjét, a halvány hajnali felhőket, a ned­ves utcákat, a szatócsüzlet kira­katát és egy öreg kocsist a sar­kon. Aelita kezefejére támasztotta állát és hallgatagon figyelte a földgömböt. Ott vibráltak rajta Lösz emlékei, hol élesen kirajzo­lódva, hol elmosódva. Kidombo­rodott az Izsák-székesegyház ku­polája, de mindjárt el is tűnt és helyét vízparti gránitlépcsők fog­lalták el, félköralakban álló pa­dok és egy bánatosan üldögélő, barna lány. A lány arca megre­megett, eltűnt és fölötte két szfinx bukkant elő. Számoszlopok sorakoztak, majd egy tervrajz je­lent meg, utóbb a lobogó kovács­tűzhely, mellette a mogorva Hov- lov, amint éleszti a parazsat. Aelita sokáig nézte ezt a fur­csa életet, amely a földgömb ho­mályos felszínén elvonult előtte. De az emlékképek egyszerre csak összekeveredtek: egészen más­fajta képek törtek be makacsul közéjük: füstoszlopok, tűzvészek lángja, vágtató lovak, szaladó, el- elvágódó emberek. Aztán min­dent elnyelve egy véres, szakállas arc bukkant fel. Guszev hangosan sóhajtott. Aelita riadtan fordult feléje és gyorsan elkapta tenye­rét. A földgömb eltűnt. Aelita néhány percig mozdu­latlanul ült, könyökére támasz­kodva. Arcát tenyerébe temette. Aztán fölállt, leemelt a polcról egy hengert, abból kis csonthen­gert húzott ki és a tükrös asztal­kára helyezte. Meghúzott egy zsi­neget és kék függönyök takarták el a könyvtár felső ablakait. Az r'ztalkát a pádhoz tolta és elfor­dította a kapcsolót. A tükör megvilágosodott és — föntről lefelé mozogva — Mars­lakók, állatok, házak, fák, külön­böző tárgyak jelentek meg rajta. Aelita mindegyik alakot sorra megnevezte. Amikor az alakok mozogtak, csináltak valamit, meg­mondta az igét. A képek közé időnként színes ábrák kevered­tek, olyanok, mint a daloskönyv­ben voltak, és alig hallható, ze­nei hangok csendültek fel. Aelita ilyenkor megnevezett egy-egy fo­galmat. Halkan beszélt. Lassan úsztak a tükrön ennek a furcsa ábécé­nek az ábrái. A csöndben, a ké­kes, félhomályban szürke szem­pár tekintett Loszra, Aelita hang­ja erős és egyben lágy igézetként hasított a szívébe. Bódulás fog­ta el. Lösz érezte, hogy agya ismét megvilágosodik, eloszlik a ködfá­tyol és az új szavak, fogalmak belevésődnek emlékezetébe. So­káig tartott a lecke. Aelita végig- simított homlokán, sóhajtott, és kikapcsolta a vetítőtükröt. Lösz és Guszev úgy ült, mintha köd borult volna rájuk. — Menjenek és feküdjenek le — mondta Aelita a vendégeknek azon a nyelven, amelynek hang­jai ugyan még különösen hang­zottak fülüknek, do a szavak ér­telme már eljutott tudatukba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom