Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-11 / 265. szám

t F 6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ' 1959. november 1L KARCSI, A Karcsi tizenkilenc éves, magas, jóképű fiú. Foglalkozásút tekint­ve motorszerelő. Segéd! Vagy szakmunkás, szóval egy eszten­deje, hogy felszabadult és önálló keresettel rendelkezik. Ez a kere­set nem is csekély, úgy ezernyolc­száz forint körül mozog havonta. Karcsi ebből ezret minden hónap­ban hazaad anyjának, a megma­radó nyolcszázat magára költi. A legújabb divat szerint öltözködik, kicsit divitosabban is, mint a jóizlás kívánná, ha beszélgetek vele, tágra kell nyitnom füleimet és sok mondatot megismételtetni vele, hogy megértsem. Sajnos még nem készítettek szótárt édes nyel­vünk ama vadhajtásainak meg­magyarázására, amelyek főleg 1 fiatal körökben az általá­nosan használt köznyelv funkcióját kezdik betölteni. De azért valahogy megértjük egy­mást. Egyébként szeretem Kar­csit, magam sem tudom megma­gyarázni miért s igen jókat tudok derülni, amikor az előbb már em-. lílett stílusban előad egy-egy tör­ténetet. A varrónőnél üldögélek s az Karcsi legutóbbi rémteitét me­séli: Karcsi most már igazán fel­nőtt embernek számít, hát úgy érezte szüksége van Icalapra. A családi tanács is helyénvalónak találta a kívánságot s apja kiu­talt Karcsinak ölven forintot a kalapra. Aprópénze nem lévén egy százast adott neki, mondván, majd visszahozza a felesleges pénzt. S uramfia, mi történt, Karcsi este­felé beállított a kalappal. Már az ajtóban levette, nem merte fején hagyni. Nem annyira a jónevelt- ség késztette erre, inkább a kö­vetkezményektől félt. Mert a ka­lap, nem elég, hogy kilencven egynéhány forintba került, ha­nem egy olyan tiroli féle izé... szó­val egy olyan kalap volt, amely egyes körökben igen divatossá vált az utóbbi időben s amelynek láttán minden jóérzésű ember csalz nagy erőfeszítéssel tudja visszatartani nevetését. Szóval, ne kerteljünk, Karcsi vásárolt egy jampec-kalapot. Otthon persze nagy patália kö­vette a kalapvásárlást. Karcsi azonban hősiesen tűrte a dorgá­lást, mert a szavak majd csak el­repülnek, de a kalap megmarad. Alighogy a varrónő végére ér a történetnek, betoppan Karcsi. Tisztességtudóan köszön s nagy köntörfalazással teregeti ki az asztalra a magával hozott vado­natúj nadrágot. — Tessék csak nézni, ezt a nadrágot kellene átalakítani. — Miért hosszú, vagy bő? — Nem, nem úgy, hanem tet­szik tudni, a szárából kellene be­venni. — Hogyhogy bevenni? — Tetszik tudni, egy kicsit csö- vesíteni. — Az meg micsoda. — Hát csöves szárat csinálni neki. — Aha, hát Karcsikám, én ar­ra nem vállalkozom. — Rózsika néni, igazán csalód­tam magában. Azt hittem maga egy modern nő. Ezzel Karcsi elvonult. Persze akadt, aki vállalkozott a nadrág csövesítésére és azóta Karcsi ci­pőkanállal cibálja magára a csúf ruhadarabot, feszít csodálatos ka­lapjában, bűvöli barátait és sze­rez néhány kellemes percet a benne gyönyörködő jobbizlésű felnőtteknek. Közben már egy di­vatos télikabátot is beszerzett ma­gának, mely a térdéig sem ér, el­lenben válla természetellenesen csapott, alul meg szűk, hogy lépni is alig tud benne. Ezt az öltözé­ket kiegészíti még tájképnyak­kendője és Gerard-frizurája, vagy ahogy ő mondja »óerard-hárija«. Ezek után ugyebár könnyű meg­állapítani a diagnózist: Karcsi egy hamisítatlan jampec. Ezek a körülmények legalábbis erre mu­tatnak. De Karcsi történetének még nincs vége. Hadd mondjam el a legújabbat is és akkor tessék el­dönteni, mi is a helyzet Karcsi­val. A sors nemrégen megint ösz- szehozott Karcsival, ugyanott, ahol a nadrág-ügy miatt kinevet­tem. Karcsi jön, s amint meglát »Egy pillanat. Rögtön jövök!« ki­áltással elrohan. Aztán visszaérkezik. Majdhogy­nem úgy esik be. az ajtón. — Ezt tessék megnézni, Gyur­ka bátyám! Most majd biztosan nem nevet ki, mint a múltkor. — Ezzel elém tesz egy oklevelet, amely azt bizonyítja, hogy Karcsi igen jó munkás, negyedévi tervét jócskán túlteljesítette és büszkék rá az üzemben. — Meg kaptam hozzá még ezer forint pénzjutalmat is. Most aztán mit kezdjek Karcsi jellemrajzával? Hogy hová so­roljam, még nem tudom, de, hogy előbbi diagnózisom összeomlott, az bizonyos. PARÁSZTAl GYÖRGY Vasárnap délután. A Szekszár­di vasútállomás környékén egyre- másra a sportpálya felé igyekvő embereket láthatunk. A Bogyisz­lói úton időről-időre megtorpan­nak ezek a sportcsemege-éhes já­rókelők. A vasúti átjárónál sorom­pó állja útjukat, tehervonat tolat. Várnak öt percet, tíz percet, ti­zenötöt. Egyre türelmetlenebbül várnak, hiszen az ebédet is sietve kapták be, hogy kiérjenek, mire a mérkőzés kezdődik és most itt a lezárt sorompó... A türelmetle" nebbek áttornászák magukat a so­rompó melletti korláton, meg­másszák a két méter mély árkot, közben, amit mondanak, nem va­lami hízelgő a MÁV-ra Más eset. Esik az eső, a városba, vagy a városból hazafelé igyekvő emberek előtt zárül le a sorom­pó. De hamarosan gépkocsik, lo­vaskocsik hosszú sora torlódik össze. A gépkocsivezetőket sürge­ti a fuvar, a járókelőknek sem kel lemes negyedórákig ácsorogni az esőben, szélben, vagy hóban, va­laki végül megjegyzi: — Miért nem építenek itt felül­járót? Igen, az aluljáró. Lám észre sem vettük, ez is milyen gondja­ként jelentkezik a városnak, a fej­lődő. terjeszkedő városnak. Külö­nösen hétköznapokon, amikor az ÁFOR-teleptől az épülő tejüzemig vagy tíz helyre fuvaroznak a gép­járművek, lovaskocsik, vásári na­pokról nem is beszélve. De megnövekedett a vasút for­galma is. Jönnek-mennek a te­hervonatok építőanyagot, szenet, tűzifát, terményeket, gépeket szál­lítanak — és ki tudná még felso­rolni, hányféle árüt — egyik állo­másról a másikra. Az állomáson kocsikat kell felvenni lehagyni — és ezzel együtt jár a tolatás. És olyan körülmények között mint a szekszárdi állomáson, a tolatás a közúti forgalom rovására megy. Már az 1947-ben végzett forgalom számlálási adatok szerint is ko­moly kiesést, többletkiadást je­lentett a sorompónál a járművek veszteglése. Azóta a forgalom méginkább megnövekedett, a ke­nyérgyár, a vegyianyag-, a műtrá­gyaraktár építkezése során. És nincs megállás. Elképzelhe­tő milyen forgalmas lesz ez az út, ha megkezdi működését a kenyér­gyár, a tejüzem, ha a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat telje­sen kiköltözik — és még nem is említettük a Textil nagykereske­delmi, a MEZŐSZÖV. és a MÉH forgalmát. És mindehhez járul hozzá a Csörge-tó nyári forgalma is. Ahogyan a forgalom nő, a tola­tások miatti vesztegléssol úgy nő a kiesések, a többletkiadások ösz- szege is. Tehát' megoldást kell találrii ennek az áldatlan helyzetnek meg szüntetésére. A járókelők egyre- másra állapítják meg: „Aluljárót kell építeni.” A város ötéves ter­véhez a lakosság által benyújtott vélemények közül igen sok han­goztatja az aluljáró megépítését, vagy legalábbis a gyalogjárók ré­szére vasvázas felüljáró szüksé­gességét. (és ha még tovább bővül az ipari negyed esetleg itt, a Bo­gyiszlói út környékén?) Szükség van tehát — és a jövőj- ben még inkább szükség lesz — az aluljáró megépítésére. Hogyan, milyen formában? — az a szak­emberekre tartozik. Addig is vaj- lamilyen megoldást kellene talál­ni, hogy kisebb legyen a torlód áá, ne kellien egész sor járműnek, járókelőnek a tolatások miatt ne­gyedórákig — vagy még tovább várakozni. Bognár István f HÍREK — MEGYEI KÖZSÉGFEJ­LESZTÉSI CSOPORT alakult, amely a megyei tanács titkársá­gán belül működik. A járási ta­nácsoknál ugyancsak Tcözségfej- lesztési csoportok alakultait. Ezek feladata a községfejlesztéssel kap­csolatos műszaki ellenőrzés és az egyéb feladatok elvégzése. — DOMBÖVAROTT a közel­múltban megtörtént a kétemele­tes, 36 lakásos bérház műszaki átadása. — A BÁNATOS PÁPUA-ÖZ­VEGY. Amikor Kovin Morgan geológus visszatért Ausztráliából Port-Moresby vidékéről, a primi­tív emberek utolsó fellegvárából, beszámolójában a többi között ezeket írta: »Miután a bánatos özvegy a gyászlakomán elfogyasz­totta férje egyik lapockáját, visz- szavonult, hogy a pápuák szoká­sa szerint öt napot és öt éjszakát átsírjon«. — A REGÖLYI VEGYES KTSZ tagjai 19 kislakást építet­tek 1958-ban és 1959-ben a kü­lönféle közületi és más építkezé­sek mellett. — A TEJIPARI VÁLLALAT­NÁL működő KST-nek mintegy 130 tagja van, akik havonta át­lagosan 10 000 forintot tesznek be KST-be. — ÓCSKAVAS LETT FINN­ORSZÁG UTOLSO TENGER­ALATTJÁRÓJA. Finnország utol só tengeralattjáróját, amely a íTá- ború befejezése óta használatla­nul feküdt az egyik hajótemető­ben, most ócskavasként adják el. A »Vesikko" nevű tengeralattjá­rót Finnország 1936-ban vásárol­ta és a háború alatt a partvédel­met szolgálta. Finnország 1953- ban négy tengeralattjárót adott el ócskavasként Belgiumnak. A Szovjetunióval kötött békeszer­ződés értelmében Finnországnak nem lehet tengeralattjárója. — A KARÁCSONYI VÁSÁR­RA a Német Demokratikus Köz­társaságból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából és a Kínai Népköztársaságból im­portálunk különféle játékszere­ket. — A DOMBÓVÁRI ÖNKI­SZOLGÁLÓ BOLTOKBAN a kö­zelmúltban leltárokat tartottak, megállapították, hogy a káló a ré­gi rendszerű boltokhoz képest csökkent. Ez is bizonyítja, hogy alaptalanok voltak azoknak az aggályai, akik azt mondották, hogy felesleges bevezetni a bol­tokban az önkiszolgálás rend­szerét azért Is, mert ott megnö­vekednek a lopások. — A SZÜLŐOTTHONOKKAL VERSENYEZNEK az indiai vo­natok. Az újszülöttek teljesen kétségbeej tik az indiai állomás­főnököket. Indiában ugyanis na­gyon lassan járnak a vonatok. — Olyan lassan, hogy sok asszony, aki azért ült vonatra, hogy szülő­otthonba utazzék, útközben hoz­za világra gyermekét. A szülés miatt azután még többet késik a vonat. A közelmúltban például egy vonatszerelvény 3 napos ké­séssel és 15 újszülöttel érkezett meg Nagpurba. — MEGKEZDTÉK A MEGGY­LÉ EXPORTRA SZÁLLÍTÁSÁT a Paksi Konzervgyárból. A nyá­ron gyártott 45 vagon meggylc- nek egy része ugyanis külföldre kerül. Ä legutóbbi szállítmányt a Német Demokratikus Köztársa­ságba exportálták, de ezen kívül más országokba is szállítanak a Paksi Konzervgyárnak ebből a készítményéből. — MEGKEZDTÉK A MUNKA- EGYSÉGES GAZDÁLKODÁST a naki Napsugár Termelőszövetke­zetben. Ez a tsz a tavasszal ala­kult őszi kezdéssel. Az állatállo­mány összehordása is megkezdő­dött. — MESTERSÉGES TÜDŐ — vízbefultak életrekeltéséhez. Á Szovjet Orvostudományi Akadé­mia konstruktőreinek és munka­társainak egy csoportja elkészí­tette a vízbefultak életrekeltésé­hez szolgáló1 készüléket, amelynek segítségével állandó mesterséges légzést tudnak biztosítani. A ké­szüléket a vízi mentőállomáso­kon szerelik fel. Apróhirdetések Építtetők, figyelem! Ha 1960- ban építeni akar, már most for­duljon bizalommal a Szekszárdi Építőipari Szövetkezethez. Az épít kezéssel kapcsolatban a lakosság minden igényét kielégítjük, minő­ségi munkát végzünk. (31) Gyors- és gépírót, kereskedelem ben jártas raktárost keres a Fűszert Vállalat. Jelentkezés' Szekszárd, Garay tér 5—7. (52) VÁLLALNÉK négyéves korig egy gyermeket egész napra. Si- monné. Szekszárd Mikes 3. (34) A kocsmában ahol békésen ve gyűlt posványossá a szeszgőz és a padlóolaj émelyítő szaga, az embe­ri izzadtság és a sarokból nyíló il­lemhely bűze, rhegejtően zokog egy hegedű. Mintha hófehér üli* om szökkenne szárba mocskos sze métdomben, a kopott cigány mu­zsikája csilingelt, zengett. Néhány perces pihenőjében, örülve, hogy hallgatóra talál, szomorút mesélt a zenész. A zenészek vizsgáján minden muzsikus megjelenni tartozott, így szólt a rendelet, hogy számot adjanak a mesterségbeli tudá­sukról. Neki is bizonyítani kellett, művészete elég magasrendű-e e kétes tisztaságú kocsma még ké- tesebb jellemű közönségének. A ze neszek bizalmija révén esztendők óta, ő is részt vett a vizsgálat meg­szervezésében, s egyre inkább reménykedett, hogy tagja lehet majd a társai muzsikáját mérleg­re tevő, jövőjük felett ítélkező bi­zottságnak. A remény utóbb már nem maradt titok, hanem mint tény lett szóbeszéd tárgya társai között. Többen pártfogását kér­ték, mások igyekeztek kedvében járni, hogy a vizsgán elnéző le­gyen velük szemben. Mindinkább érezte, hogy nagy ember, ingyeit ember lett. S mikor már szinte kézzelfog­ható közelségbe került a vizsga napja, vágyainak betetőzője, elő­revetítette árnyákát a tragédia. Bizalmi állásából leváltották. El ső pillanatban nem érezte a csa­pás teljes súlyát, talán még örült is, hogy sok fizetetlen munkától megszabadul. De aztán rájött, hogy nem vizsgáztató, hanem vizs­gázó lesz kát nap múlva, s az előtt kell tudását bizonyítania, ki­től, ha mindez be nem következik, ő kérte volna számon ugyanazt. Végighallgatni a vizsga napján a többi zenész gúnyolódását levál­tása felett, s látni, hogy a bizott­ságban éppen egyik haragosa ül az ő helyén, gyötrő kínokat jelen­tett számára. Amikor belépett a terembe, azt hitte mindenki gú­nyosan összenevet láttán, térde megremegett, s alig tudta elrejt teni előszivárgó könnyeit. És elt­érte a legszörnyűbb csapás, ami muzsikust érhet — remegett a ke­ze. Könnyein keresztül alig látta a kottát. Összeroppant. Teljesei) tehetetlenné vált, csak nedves sze me kapkodott riadtan egyik arcj- ról a másikra Talán kíméletért könyörgött a két ségbe esett tekintet, vagy csak egű szerűen magyarázatot szeretett volna kapni tehetetlensége okára. Keze, amely máskor oly bizton­sággal kezelte a vonót, lelketkava ró fortisszimók után bársonysima pianókat elővarázsolva a kopott hegedűből, most nem akart cng-e-| delmeskedni akaratának. Melódi­ák zúgtak, kavarogtak a fejében, egymást kergették vad disszonan­ciák, s a hangok szédítő birkózá­sát néha percekre félbeszakította a dobverő, amely hátborzongato tam-tamot vert ki dobhártyáin, Negyedórát sem töltött itt, már­is megszületett az ítélet: Megbu­kott. Alkalmatlan arra, hogy hí­vatásos zenész legyen. A bizottság igazságot szolgáltatott. Az ítélet elhangzott. Kérlelhetetlen és szá­raz volt mint egy ravasz hiva­talnok lelke. A bukott zenész még két évig játszhat, hogy utána legfeljebb sa­ját örömére muzsikálhasson. Eddig szólt a zenész szomorú meséje, mert néhány perc múlva újra játszania kellett, ma még en­gedéllyel, de egy nappal ismét kö­zelebb az elbocsáitatáshoz. A kocsmában, ahol békésen ve­gyült posványossá a szeszgőz és a padlóolaj émelyítő szaga, az embe­ri izzadtság és a sarokból nyíló il­lemhely bűze, úgy zokogott egy he gedíi, hogy az emberek kezében megállt a pohár, a duhajokban megrekedt a szó. Csak a muzsika hangja repkedett riadtan és ver­gődve, hogy a piszkos falaknak csapódva lehulljon, mint egy könnycsepp. Leteoyei György A KÉPESLAPGYÜJTÖK első találkozóját november 16-ra ter­vezzük Pécsett, nagyszabású ké­peslap-, papír-és írószer kiállítás keretében. Kérjük azokat a gyűj­tőket, akik címűket még nem kö­zölték, írják meg sürgősen: Pa­pírértékesítő, Pécs Perczel u. 2. (33) FIGYELEM! nyersbőrt, !Éi-és mm ísyiáf! magas áron vásárol a MÉH. Átvétel: Szekszárd, Paks, Dombóvár, Bonyhád, Simon- tornya, dunaföidvári telepe­ken. (2) Papírt, rongyot 3 tollat ^ magas áron vásárolnak a 2 MÉH telepek: ] Szekszárd, Paks, Bonyhád 3 U) 3 )AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA»AAAä. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna magyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15-17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában á Széchenyi . utca 4ó. * Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Pcr‘ci Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél j Előfizetési díj egy hónapra y ft j Át j á vó 4 BUKÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom