Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-04 / 259. szám

; ? 1959. november 4. ' TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 i Erről is beszélni kell Munkásmozgalmi dalok ff Felújítjuk és növeljük szőlőinket, új nagyüzemi gyümölcsösöket létesítünk, befejezzük a szekszárdi borfeldelgezó kombinát és előiiajtaió telep építését a második ötéves terv időszakában“ Nagy János elvtárs. az állami gazdaságok Tolna megyei igazgatója nvilatkozik laounk munkatársának A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának má­sodik ötéves tervünkkel kapcso­latos irányelvei hangsúlyozzák, hogy a szőlő- és bortermelés fo­kozása érdekében fel kell újítani a meglevő szőlőterületeket, növelni kell a csemege szőlőfajták rész­arányát és a nagyüzemi gyümöl­csösök területét. Megyénket és megyénk állami gazdaságait ezek a kérdések igen közelről érintik. A jövő évben ugyanis tovább folytatjuk a Kaj- mádi Állami Gazdaság szekszárdi szőlészetének felújítását. Mintegy 50 holdnyi területen végzünk új­ratelepítéseket. A Sötétvölgyben 57 hold új szőlőt telepítünk és 60 holdra egészítjük ki jelenlegi 54 hol­das anyateienünket. A jelenlegi 120 holdas szőlő- terület 300 holdra fog növekedni második ötéves tervünk idősza­kában Szekszárdon. A Kanacsi Állami Gazdaság­ban a második ötéves terv idő­szakában fordul termőre 80 hol­das csemegeszőlő területünk és még ezen kívül 100 holdon tele­pítünk csemegeszőlőt. Komoly feladatot jelent majd Bátaszéken, Dúzson és Biritón a meglevő szőlőink felúiítása, terü­letük rendezése és a foghíjak be­telepítése. _ Nagyon lényeges és előremutató lépés lesz a történelmi szekszárdi borvidék fejlődésében az a két nagy beruházás, amelyet a jövő évben kezdünk el és a második ötéves tervben fejezünk be. Szekszárdon rlőbajtató üze­met és borfeldolgozó kombi­Ürmepi előkészületeit november 7-re Bonyhád község pártbizottsága, a tanács és a Hazafias Népfront a község dolgozóival együtt ünne­peli november 7-ét, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 42. évfordulóját. November 6-án este 7 órakor a járási művelődési házban kultúr­műsorral egybekötött ünnepély lesz, amelynek keretében bemu. tatkozik a járási művelődési ház és a KISZ 'énekkara. Szavalatok, zongoraszámok teszik változatos­sá a kultúrműsort, amelyen a ci­gányegyüttes tagjai is szerepel­nek. November 7-én délelőtt 9 óra­kor az üzemek, vállalatok és in­A. Tolsztoj: Ilii ,\k. dl) Munkasorszazad menetel az ut­cán. Ajkukról vidáman szárnyal a dal: „Munka hadának a lépése dobog ...” — hangzik. A járó­kelők megállnak az utcán, moso­lyogva nézik a menetet, a mun­kásőröket, a munka hadát, akik a mi dalainkat énekelik olyan lel­kesedéssel, hogy hallatára átfor­rósodik a szív. „Kézben a kéz és a vállhoz a váll” és észre sem veszem, ma­gam is velük dalolok. És feleleve­nednek a régi emlékek. 1945. köz­vetlenül a felszabadulási idők, amikor taggyűléseken és a párt­napok után sokáig együtt marad­tunk a pártheiyiségekben és munkásmozgalmi dalokat tanul­tunk. Énekeltük a felvonuláso­kon, a falujárások alkalmával a munkásmozgalom dalait, amely­nek hagyományai vannak, s ame­lyek segítettek abban, hogy fia­taljaink százezreiben napról nap­ra egyre jobban kifejlődhessen a munkásosztályhoz, a párthoz való törhetetlen hűség. Egy időben aztán háttérbe szo­rultak a munkásmozgalmi dalok, sőt voltak, akik elméletet is gyár­tottak. Olyanformán magyaráz- gattak, hogy a munkásmozgalmi dalok kiszorítják a népdalokat. Lehet, hogy volt némi igazságuk, de csak némi. mert valójában nem a népdalok, hanem csak a búsmagyarkodó, sírva-ríva vigadó műdalok szorultak háttérbe. Eze­kért pedig nem is volt nagy kár. Örömmel hallgattuk a munka hada, a menetelő munkásőrszázad Közel 800 hold búzát vetettek el Dunaföldváron az egyéni gaz­dák és befejezték áz őszi áfpá, meg a rozs vetését. Az elmúlt napokban tanácsülé­sen vitatták meg az őszi munkák helyzetét, s ott megállapították, hogy az egyéni gazdák közül a tanácstagok járnak az élet az őszi munkák elvégzésében. Kiss Ist­Este van. Ülünk a munkásőr- szobán és beszélgetünk. Velem szemben egy deresedő hajú. vé­konyarcú elvtárs ül, újnak látszó pufajka kabátban. A társadalmi munkáról folyik legtöbb szó. Az előttem ülő elv­társ megjegyzi: — Azért a népi ülnök munkája sem lány álom ám! — Maga talán népi ülnök? — Igen, az vagyok. — Beszéljen valamit a munká­járól. — Mit beszéljek? — Mondjon el, legyen szíves, egy esetet, amely sok gondot oko­zott magának. A deresedő hajú, pufajka kabá­tos elvtárs, akit egyébként Lőwy Ernőnek hívnak, rövid ideig tartó gondolkodás után sorolni kezdi: — A múltkoriban volt egy ne­héz esetünk. Kisiparosról volt szó. Becsapta a termelőszövetkezetet! — Hogyan? — Ha kíváncsi rá, akkor elmon­dom elejétől a végéig, hogyan történt. Az aparhanti Felszaba­dulás Termelőszövetkezetnek el­romlott a zetora. Nagy szükség volt a gépre. Szerelő kellett. A szövetkezetiek egy nagymányoki Tellér nevű kisiparosra bízták a javítást. Az autóval és gépjavító műhellyel rendelkező gazdago­dásnak indult kisiparos hű volt önmagához. Tizenhatezer forintot dalát, éppen úgy, mint a szekszár­di városi pártértekezleten, amikor az értekezlet szünetében mozgal­mi dalokat énekeltünk úgy és olyan lelkesedéssel, mint közvet­lenül a felszabadulás utáni évek­ben. Most már újból egyre gyak­rabban hallunk menetelve éne­kelő iskolásokat, de jólesik hal­lani arról is, hogy megkezdte működését a szép múltra vissza­tekintő cipőgyári munkásdalárda is. amely klasszikusoka:, népdalo­kat és munkásmozgalmi dalokat tanul. Néhány héttel ezelőtt az NDK népi rendőrségének művészegyüt­tese szerepelt Bonyhádon és a hallgatóság legnagyobb meglepe­tésére az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság idejéből származó munkásmozgalmi indulót adták elő, amelyet nálunk csak igen rit­kán hallunk. Prantner József elv­társ, az MS^MP megyei titkára — aki szintén jelen volt az elő­adáson — a következőket mon­dotta: „Van mit tanulnunk tőlük, a munkásmozgalmi hagyományok tisztelete és megőrzése tekinteté­ben”. S ebben a megállapításban igen sok igazság van. Szeressük és ápoljuk munkásmozgalmi ha­gyományainkat. Tanuljuk meg és énekeljük munkásmozgalmi da­lainkat, amelyek édes hazánk és a párt iránti szeretetünket és a győzelembe vetett hitünket sok­szorozzák meg. (Pozsonviné) ván 12 holdas, Pasker Antal 15 holdas gazda négy hold búza és 2 hold árpa, Nagy Imre 15 hol­das gazda 6 hold búza és 2 hold árpa vetésével végzett. A legújabb jelentések szerint a dunaíöldvári tanácstagok mindannyian befejezték az ősziek vetését. kért a javításért, amelyet állami szerelőműhely tízezerért elvállalt volna. Läufer József, a Felszaba­dulás Termelőszövetkezet elnöke számlát kért. A kisiparos meg­jelent egy reggelen kezében borí­tékkal. — „Ebben van a számla” — nyújtotta át a borítékot Läufer Józsefnek. Az elnök zsebre tette és csak az irodában bontotta fel, s legnagyobb ámulatára tíz darab százast talált benne számla he­lyett. A tíz darab százas, vagyis a megvesztegetés ára azonban nem érte el célját. Az elnök a könyvelőnél letétbe helyezte a pénzt és telefonált a rendőrségre. Megindult a vizsgálat. A telhetet­len kisiparos védekezett. Számlát készített és a számlával többek között azt a hihetetlenséget bi­zonygatta. hogy ő tizennyolc fo­rint órabért fizet az ipari tanuló­jának. Bírósági ügy lett a dolog­ból. Teliér négy nappal a tárgya­lás előtt elhatározta, hogy felhagy a „maszek” munkával és belép a ktsz-be. A belépéssel azonban el­késett. A vizsgálat megállapította, hogy négyezer forinttal többet kért a megengedettnél, s ezért akart megvesztegetéshez folya­modni. Hathónapi börtönbünte­tést és ötszáz forint pénzbüntetést kapott. Az esetből megtanulhatta, hogy nálunk ma már egyre keve­sebb embert lehet megveszteget­ni, s létjogosultsága csak a becsü­letes munkának van; pénzt csak rrért várhat valaki, amiért meg­dolgozott. H; T, Akkora volt, mint egy közép- termetű ember. Bő, sárga rövid kabátot viselt. Aszott lába fesze­sen körül volt csavarva a térde fölött. Dühösen mutogatott a ki- döntött kaktuszokra. De amikor Lösz és Guszev közeledett feléje, sebesen nyeregbe pattant és on­nét fenyegette őket hosszú ujjú­val, majd szinte minden neki­rugaszkodás nélkül fölrepült. Nyomban rá megint csal: leszállt és a kidöntött kaktuszok felé bö- köclve, vékony, csipogó hangon tovább kiabált. — Haragszik a szamár — mondta Guszev és cdakiáltott a Mars-lakónak: — Majd adok én neked ordítozni, kutyakölyök. Röpülj csak ide, nem bántunk. — Hagyja abba a szitkozódást, Alekszej Ivánovics. Nem ért ez oroszul. Üljön le, addig nem mer közelebb jönni. Mindketten le­ültek az átmelegedett földre. Lösz matatta, Ijogy. enni-mni szeretne. nátot építünk többmilliós be­ruházással. Kajmádon is kibővítjük a pincé­szetet. Nem kisebb fejlődés követke­zik be nagyüzemi gyümölcsöseink fejlesztésében. Szekszárdon a Sötétvölgyben azokra a területek­re, amelyekre nem lehet szőlőt ültetni, gyümölcsöst telepítünk. A jövő évben mintegy 50 hol­don telepítünk a Sötétvölgy­ben gyümölcsöst. Guszev rágyújtott egy cigarettára és kiköpött. A Mars-lakó egy- ideig nézte őket, még a kiabálást is abbahagyta, de azért fenyege­tően rázta ujját, amely majdnem olyan hosszú volt, mint egy ce­ruza. Aztán leoldott a nyeregből egy zsákot, az emberek felé hají­totta, körözve fölszólít a magasba és hamarosan eltűnt északon, a lá­tóhatár mögött. A zsákban két fémdoboz volt, egy folyadékkal telt lapos edény. Guszev kinyitotta a két dobozt: az egyikben erős szagot árasztó zselé volt, a másikban a szultán­kenyérhez hasonló kocsonyás fa­latok. Guszev megszagolta. — Fuj, hogy ezek mit esznek! Kihozta a gépből az élelmisze­res kosarat, száraz kaktuszokat szedett össze . és meggyújtotta. Könnyű füst kerekedett, a kaktusz pislákolt, de azért elég jó mele­get adott. Fölmelegítettek egy marhahúskonzervet; az ételt tisz­ta kendőre rakták. Mohón fala­toztak, csak most érezték, milyen tűrhetetlenül éhesek, Kanacson az ötéves terv idősza­kában 260 holdas, Alsópélen 120 holdas kajszibarackosunk fordul termőre. Jól jövedelmező és népgazdaság gi szempontból kívánatos a kom­lótermesztés fejlesztése. Megyénk állami gazdaságaiban a jelenlegi 50 holdas komlós kertek területét 100 holdra fogjuk növelni — fe­jezte be nyilatkozatát Nagy Já­nos elvtárs, az állami gazdaságok Tolna megyei igazgatója. nyit lehet előállítani, mint klam- mer-cipőt. Most meghosszabbítják a goyser-futószalagot, így itt a termelés a jelenleginél egynegye­dével nagyobbra növelhető. Ez műszakonként — két kör dolgo­zik a szalagon — napi 140—140 pár goyser-cipőt jelent A szalagbővítés nem egyszerűen mennyiségi növekedést eredmé­nyez. Jelenleg ugyanis több kulcs-munkahelyen, gépnél nincs teljes mértékben kihasználva a gép kapacitása, illetve a dolgozó teljesítőképessége. Egyes művele­teknél, ahol egy dolgozó kevés lenne, kettő viszont sok, mégis két dolgozót kell beállítani. Ho&z- szabb szalagnál — nagyobb pár­számú termelésnél — jobban el lehet osztani a gépeket, illetve a munkásokat. A termelésnek 25 százalékkal való növeléséhez te­hát az aljaüzemben körönkét csak 10—12 fővel, 12—14 százalékkal kell növelni a létszámot. így az aljaüzem goyser-szalagján a ter­melékenység mintegy tíz száza­lékkal emelkedik. Bár jóval ki­sebb mértékben, de hasonló a helyzet más üzemrészekben is. Az építkezés befejeztével, a meg­hosszabbított szalag iizembehelye- zósével — amire a jövő év elején kerül sor —■ gyári viszonylatban mintegy 3—4 százalék termelé­kenység-növekedésre számítanak. Az aljaüzem bővítése jelentős ön­költségcsökkentést is eredményez. Az előzetes számítások szerint 690 ezer forint többletnyereséget ér el jövőre a goyser-szalag meg­hosszabbítása következtében a gyár. Az export-termelést az idei nyolcvanezer párról százhúszezer pár goyser- és bundacipőre nö­velik. A nap a fejük fölött tűzött, a szél elült, nagy volt a meleg. A narancsszínű zsombékokon egy százlábú mászott... Guszev oda­vetett neki egy falat sós marha­húst. Az állat felkapta három­szögletű, szarvas fejét és való­sággal kővé vált. Lösz egy cigarettát kért és le­dőlt, kezére hajtva arcát: ciga­rettázott s nevetett. — Tudja-e, Alekszej Ivánovics, mióta nem ettünk? — Tegnap este óta, Msztyisz- lav Szergejevics. Indulás előtt bekaptam egy kis krumplit. — Hát, kedves barátom, ha éppen tudni akarja, huszonhárom vagy huszonnégy, napja nem et­tünk. — Mióta? — Tegnap Petrográdon augusz­tus tizenyolcadika volt, ma pe­dig ugyancsak Petrográdon szep­tember tizenegyedike van; lám, milyen csodák esnek meg az életben. — Ha agyonüt, se értem, Msztyiszlav Szergejevics. — Hát egészen magam sem értem, hogy van ez. Este hét óra­kor szálltunk föl. Most meg, amint látja, délután két óra van. A mi óránk szerint tizenkilenc órával ezelőtt hagytuk el a Föl­det. De a szerint az óra szerint* Vetnek az egyéni gazdák Dunaföldváron Tanulságos történet egy fondorlatos kisiparosról és a megvesztegethetetlen szövetkezeti elnökről Üzembővííés — exportfejlesztési beruházással a Bonyhádi Cipőgyárban Nyolcvanezer pár cipőt készít ebben az évre exportra a Bony­hádi Cipőgyár. A külkereskede­lem azonban egyre nagyobb igé­nyeket támaszt a gyárral szem­ben, mivel a bonyhádi cipőket — jó mmőségük, tartósságuk követ­keztében — megkedvelték külföl­dön. A külkereskedelmi szervek fél­millió forintos exportfejlesztési beruházási keretet bocsátottak a gyár rendelkezésére az exportter­melés fokozása céljából. Az ősz- szeg egy részét az aljaüzem bő­vítésére használja fel a gyár, je­lenleg ugyanis itt szűk a kereszt­metszet. A klammer-technológiá- ra épített futószalagokon a mun­kaigényesebb goyser-cipőkből — ezek készülnek exportra is — alig több, mint kélharmad-any­tézmények dolgozói megkoszorúz­zák a szovjet hősi emlékművet. Szekszárdon a megyei és a vá­rosi pártbizottság, a magyei és a városi tanács, valamint a Haza­fias Népfront a városi kultúrház- ban november 6-ón este 8 órai kezdettel tartják meg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának emlékünnep­ségét. Beszédet Szabópál Antal elv­társ, a városi pártbizottság titkára mond. Az emlékünnepség kul­túrműsorral lesz egybekötve. A városi kultúrcsoportok és a szov­jet kultúregyüttes ad műsort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom