Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-27 / 279. szám
1 ! ? 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. november 27. Lesz-e fürdő a fűrésztelepen ? Amikor legutóbb írtunk a Tolna megyei Erdőgazdaság tamási fűrésztelepének életéről, egy egész sereg megoldatlan problémát soroltunk fel cikkünkben. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a sokat vitatott „szántás-díj kérdése”, a munkaruhával és illetményfölddel kapcsalatos panaszok orvoslást nyertek.' Csak az első cikkünkben is említett fürdő hiányzik. Pedig fürdőre nagy szükség lenne a fűrésztelepen. A fürdőügyben beszéltünk Teli Antallal, a fűrésztelep vezetőjével, Mohai Györggyel, az üb.-elnökkel és Kretter Károly- lyal, a megyei erdőgazdaság tervelőadójával. A vélemények megoszlanak. Az üzemi bizottsági elnök szerint a fűrésztelep dolgozói azt szeretnék, ha a fürdő a fűrésztelepen épülne. A tervelőadó viszont úgy informált, hogy a vezetőség a fűrészteleptől néhány száz méterre levő „központban” • szándékozik a fürdőt megépíteni. A beszélgetések alapján a következő következtetésekre juthat az ember: Ha a fürdő a fűrésztelepen épülne, akkor az építkezés költségeit jelentős mértékben olcsóbbá lehetne tenni, mivel a fűrésztelep munkásai között ács és kőműves is található, s a munkások a fűrészeléstől az építőmunkáig hajlandóak lennének társadalmi munkát vállalni. Ha a „központban” épülne fel a fürdő, akkor a fűrésztelepiek szerint fáradságos dolog lenne a fűrészteleptől a „központba” fáradni fürdés végett, a „központ” szerelőműhelyének néhány munkása viszont kényelmesen megfüröd- hetne a fűrésztelep fürdőjében, mivel mindegyik útja a fűrésztelep mellett megy el, ha hazaindul. Hol épüljön hát a fürdő? A vitát a dolgozók érdekében jó lenne minél előbb lezárni és megkezdeni az építkezést ott, ahol az az igényeknek a legteljesebb mértékben megfelel. (— h —) A s of ő r »Ha a világon mindenki ilyen volna.../« — ez a gondolat motoszkál fejemben, amikor tollat ragadok, hogy Írjak egy emberről — aki nem több, csak ennyi: ember. Vasárnap délután, az országúton robog a 25-ös AKÖV két- tonnás kocsija. Zongorát visz Bátaszélzre. Este előadás — Virágom, virágom... A sofőr mellett iVök. Fiatalember, nyugodt, begyakorlott mozdulatok, gondtalan, tiszta tekintet, mosolygó magabiztosság. Hallgatunk na- gyo'kat. Lélekben már ott járok Bátaszéken. A művelődési ház levegője árasztja magából az előadás előtti hangulat kellemes, zson- gító'atmoszféráját. És egyszerre azt veszem észre, hogy a sofőr kiveszi kezemből a villanykörtét és már csavarja is a rivaldába, széket cipel, törölge- ti a zongorát, asztalért futkos, igazgatja a függönyt és próbálja a reflektorokat. Kezébe nyomok egy gyertyatartót és gyertyát — csinálja meg. Majd. később rohanjon az énekkarért, hozzon még két széket, csengessen, hogy kezdünk. És aztán elcsitul a zaj, leülünk és olyan jó érzés arra gondolni, hogy ott ül mögöttem, ismeretlenül, láthatatlanul — és tudom — kellő pillanatban felröppen a függöny két szárnya, hogy reflektorok ránkszórják meleg fényüket. És zúg a taps. Liszt és Beethoven ismét belopja magát az emberek szívébe, az énekkar ezer színnel és érzéssel fecsegi, csacsogja a szerelmet és az én sofőröm ott áll a függöny mellett és nevet, könnyezik, sóhajtozik, izgul, remeg és ujjong velünk együtt. Könyvből súgja a verseket, a művésznek tart ja a kottát és közben figyelmez, mert a függönynek is van szerepe. Az előadás végén gratulálok tömegében csak őt keresem, a sofőrt. A sofőrt, aki talán soha nem hallotta még Burns és Hardy, Aljabjev vagy Kaputhi- jan nevét, de gyermekeinkkel együtt sírta, sóhajtotta, nevette és izgulta végig az egész estét és minden idegszálával sikerünkért remegett. Nem tudok mást mondani, csak annyit: köszönöm Glázer Jenő. Csak a nevét tudom és azt, hogy a 25-ös AKÖV fiatal sofőrje. Hadd írjam le mégegy- szer: »Ha a világon mindenki ilyen volna...!« Szalai Tibo* Asszonyoknak — lányoknak Ki volt a hibás? — Anyuka, ki ez a bácsi? — kérdezte sejpítve a kis Évike, s a bácsi babusgatása elől ijedten bújt anyukához. A fiatalasszonyt is meglepetésszerűen érte a váratlan találkozás, úgy hogy csak nehezen talált szavakat. — A bácsi a te apukád, kislányom— mondta s látszott rajta, hogy igyekezett magán uralkodni. Régen, hónapokkal ezelőtt ta- találkoztak utoljára a bíróságon a békéltető tárgyaláson. Most, hogy a véletlen összehozta őket a cukrászdában, alig mertek egymásra nézni. Furcsa helyzeteket produkál az élet. A két fiatal esetében is így volt. Néhány hónappal ezelőtt összevesztek, utána egyre gyakrabban, végül rájöttek, hogy nem egymáshoz valók. Az asz- szonyka hazaköltözött, a férfi pedig áthelyeztette magát. _________ N éztek egymásra és a kis Évikére, aki nagynehezen — csak a vásárolt édességek majszolása közben — kezdett barátkozni apukával. Nehezen és vontatottan kezdődött el a két fiatal között a beszélgetés. A lemezjátszóra valaki lemezt tett fel: „Ki volt a hibás” énekelte Hollós Ilona az érzelmes tangót. Ez is zavarta őket, — Milyen okos, nagylány vagy Évike — simogatta meg apuka a kislány szöszi fejét. — Igen, nem látszik meg rajta, hogy apa nélkül nevelődik. — Ez szemrehányás akar lenni? — Nem, csak éppen megemlítettem, mert furcsállom, hogy hónapokon keresztül nem hiányzott a kislány, nem jutott eszedbe, hogy apa vagy. — Most pótolni szeretném eddigi mulasztásomat, s ha beleegyeznél, néhány napra elvinném anyá- mékhoz. — Hát jó, nem bánom, elviheted — és sorolja, mikor szokta Évi két lefektetni, mikor felkelteni* mit és hányszor ehet napjában. így került Évike néhány napra nagymamáékhoz. Amikor apuka hazajött a munkából, édességet hozott és sokat játszott, haneuro- zott kislányával. Ezután mindenki, én is arra gondoltam, hogy { a kislány összebékíti a szülőket* Sajnos, nem így történt. Évike, ki esi gyermek-kacsóival már nem tudta összekötni azokat a szálakat, amelyeket a felnőttek, a szülők összekúszáltak, szétszaggattak. Késő volt. F.-né Az apák felelősségéről Egy édesapa nemrégen keserűén panaszkodott katonasorba került fiára, aki közvetlenül bevonulása előtt közölte vele bizalmasan, hogy már féléve nős. Arra kérte apját, hogy „kíméletesen” tudassa ezt édesanyjával. Az apát megdöbbentette maga a tény is, de keserűségének fő forrása az a bizalmatlan, megtévesztő magatartás volt, amivel fia a szüleit hónapokon át félrevezette. Ugyanakkor arra is ráeszmélt, hogy fiával már évek óta nem ért rá törődni. Napi tevékenysége, éjszakába nyúló otthoni külön munkái miatt fia viselt dolgairól pusztán a felesége riadt tájékoztatásai alapján értesült. Sosem sikerült azonban időben úgy összejönniük, hogy éppen akkor elég ereje és hangulata lett volna egy számonOlvasólámpa zöld kerámiából, pergamenernyővel tudomány. Ami hiányzott Aam fiaiból, az öntudatlan teremtőerő, ami nem volt meg a zemze- törzs fiaiban, a világos, éles értelem: az bőségesen csörgedezett az ucskurok nyugtalan, szenvedélyes vérében. Az új tudomány alapja ez volt: »Az emberben benne szuny- nyad a legnagyobb világerő: a tiszta értelem anyaga. Mint ahogy a nyíl — melyet feszesre ajzott íjhúrból, biztos kézzel lőnek ki — eltalálja a célt, éppúgy fel kell ajzani a szunnyadó értelem anyagát az akarat idegével és éppúgy irányítani kell a tudás biztos kezével. A célratörő tudás ereje végtelen.« Az ismeretek elsajátításának két fokozata volt; az első — előkészítő — a test, az akarat és az ész fejlesztése; a második — az alapvető — a természet, a világ megismerése és azoknak a képleteknek az elsajátítása, amelyeknek segítségével a célratörő tudás meghódítja a természetet. A tudás teljes elsajátítása, a kultúra csodálatos virágzása, amelyhez foghatót sem a/ldig, sem azóta nem ismert a Föld, száz évig tartott, négyszázötventől háromszázötvenig az özönvíz, azaz Atlantis pusztulása előtt, Általános béke uralkodott a Földön. A Föld erői, amelyeket a tudás hívott életre, gazdagon és fényűzően szolgálták az embereket. A kertek és a szántóföldek bőséges termést adtak, szaporodtak a csordák, könnyű volt a munka. A nép felidézte az esi szokásokat és ünnepeket, zavartalanul élt, szeretett, szült, vigadott. A hagyományok aranykornak nevezik ezt az időt. A Föld keleti határán szfinxet állítottak fel, a szunnyadó értelem titkának jelképét, amely egy testben ábrázolta a négy eiemet. Megépült a hét világcsoda: a labirintus, a földközitengeri kolosz- szus, az oszlopok Gibraltártól nyugatra, csillagvizsgáló torony. Poszejdoneszben, Tubái ülőszobra és. Lemutov város a Csendesóceán egyik szigetén. A tudás fénye elhatolt a fekete törzsekhez is, amelyeket mindeddig a trópusi mocsarakba szorítottak. A négerek gyorsan elsajátították a civilizációt és Kö- zép-Afrikában hatalmas városok építéséhez fogtak. Zemze bölcsességének magja gazdagon kivirágzott. De a tudás legbölcscbb papjai lassan ráeszméltek, hogy a civilizáció egész fejlődése.eredendő hibára épük A tudás további fejlődése pusztulásra vezet: az emberiség elpusztítja magát, mint a kígyó, amely saját farkát marja meg. Az eredendő tévedés az volt, hogy a létet — a Föld és teremtményei életét — olyasvalaminek fogták fel, ami az ember értelméből fakad. Az ember, amikor megismeri a világot, csak önmagát ismeri meg. Egyetlen valóság: az értelem. A világ az ember képzelete, álomképe. A létnek ilyen felfogása elkerühetetler.ül oda vezet,, hogy minden ember azt gondolja, ő az egyetlen igazán létező és minden egyéb — fz egész világ — csak képzeletének terméke. Elkerülhetetlen következmény: harc az egyedülálló egyénért, mindenki harca mindenki ellen, az önmaga ellen lázadó emberiség kiirtása, megvetés és undor a lét, mint valami rossz álom iránt. Ez volt a zemze-bölcselet eredendő hibája. A tudás kettészakadt. Egyesek nem láttak lehetőséget, hogy a rossz az egyetlen teremtőerő. Ezek feketéknek nevezték magukat, mert a tudás feketéktől származott. kérő jellegű „atyai” intelemhez. A váltó így átállítatlan maradt, míg egy napon ki nem derült a fia magánéletének ügyesen leplezett fordulata. Kétségtelen, ahogy nőnek gyermekeink, időnként meghökkentenek valamivel bennünket. Egyszer csalódást okoznak, más alkalommal örömmel vészük tudomásul bontakozó tehetségüket. Az is bizonyos, hogy minél inkább együtt él szabad idejében a család, annál kevesebb a meglepetés. De vajon az együttlétnek milyen formái alakítják a legkedvezőbben apa és fia között a jó viszonyt? Egyenlő rangú társa legyen-e az apa a fiának? — hangzik el gyakran a kérdés. Nos, minél kisebb a gyermek, annál játékosabban viselkedhetünk magunk is, mert a gyermek így szórakozik velünk a íegzavartalanabbul. Igyekezzünk leereszkedni hozzá, próbáljuk megérteni sajátos gyermekvilágát, ahogyan azt Szabó Lőrinc egyik kitűnő versében olvashatjuk. („Lóci óriás lesz”.) — Mi lenne, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek? — teszi fel a költő a kérdést, amiben benne van a válasz is: az lenne jó, akkor értenéd meg az ő „érthetetlen” viselkedését! A „leereszkedés” természetesen ne jelentsen valami mű-naivitást, vagy bohóckodást, hanem elsősorban szemléletmódjának megértését, érdeklődésének kielégítését. Ahogyan nő azonban, úgy „nőjünk” mi is mellette, anélkül, hogy viszonyunk közvetlensége, melegsége, színei változnának. Ugyanakkor ne engedjük tiszteletlen, bizalmaskodó „haverkodássá” elfajulni a köztünk kialakult kapcsolatot. (d. 1.) A házi gyógyszertár Ma már csaknem minden háztartásban tartanak kéznél különféle gyógyszereket, amelyeket egyes helyeken az éjjeli szekrény fiókjában, másutt dobozban tartanak, ami nem helyes. Legjobb, ha külön kis szekrényt rendezünk be erre a célra. Fontos, hogy szá- ráz helyen tartsuk és hogy jól záródjék, hogy a gyermekek ne férhessenek hozzá. A kulcsot állandóan egy helyen tartsuk, hogy szükség esetén könnyen megtaláljuk és a keresésére ne kelljen időt vesztegetnünk. Hogy a házi gyógyszertárt a lehető legtisztábban kell tartanunk, az természetes. Az orvosságos üvegeket, dobozokat stb. azonnal lássuk el felirattal. Azt is írjuk rá, hogy mihez használjuk. Vannak fehér porok, amelyek teljesen egyformáknak látszanak: összetévesztésük kellemetlen következményekkel járhat. Az orvosságos üvegeknek jól kell záródniuk. Ami csak külső használatra való, arra írjuk rá, hogy: „csak külsőleg? méreg”. Az orvosságokra pedig, amelyekre a gyógyszerész nem írta rá, hogy hányszor kell bevenni napjában, ezt is jegyezzük rá. A szekrényke polcain külön csoportosítjuk a külső, külön a belső szereket, külön a teaféléket. A fertőtlenítő széfekét, karbolt stb. megint külön tegyük, mert erős, átható szaguk árt az orvosságoknak. Az orvosságokat nem szabad túl sokáig tartani, mert a régi orvosság inkább árt. mint használ. A készletet időről időre ki kell egészíteni. Tanácsos a szekrényke tartalmát egy cédulára felírva az ajtó belső oldalára erősíteni. A házi gyógyszertár tartalma körülbelül a következő: különféle sebtapaszok, vatta, géz, tiszta fehér vászon, lázmérő, biztosítótű legyen. Ahol lakunk A könyvespolc (Folytatjuk.) I Állíthatunk a szoba sarkába könyvespolc is. alsó részét fiókosra készíttetheti ük. A polcokat ne enyveztegsük össze a találkozási pontnál, mert így könnyebben elmozdíthatjuk, esetleg szükség esetén e->■n'-'ra erősíthetjük őket — természetesen megfelelő erősítő :ss. A könyvespolc tetejére szép formájú váza, kisebb szobor, ízléses fafaragás kerülhet.
