Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-20 / 273. szám

f ' 1959. november 20. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG SPORT r Érdekességek az NB lll-ról A Szekszárdi Petőfi bácsalmá­si győzelmét a Bács-Kiskun me­gyei Petőfi Népe című napilap szerencsés győzelemnek írja. A lap szerint a fölény és a helyze­tek alapján legalább döntetlent érdemelt volna Bácsalmás. Bal- szerencséjük mellett nem tudták feltörni a jól tömörülő szekszárdi védelmet. A Bácsalmási Petőfi ez­zel a vereségével súlyos helyzetbe jutott, mert ezzel a vereségével a 12. helyre került. Ahogy sirán­koznak Bácsalmáson a két pont elvesztésén, Szekszárdon éppen olyan nagy az öröm. A szekszár­diak tárgyilagosan elismerik, hogy egyszer a szerencse most mellé­jük pártolt, na meg persze a já­tékosok is szívvel-lélekkel küz- dötték végig a 90 percet. * A Csepel Autó győzelme nem is volt olyan meggyőző, mint azt a 4:l-es eredmény mutatja. A Ka­posvári Dózsa nem találta meg a helyes küzdő modort az ötletesen játszó hazai csapattal szemben. Az első félidő 30. percében 2:0- ra vezetett már a Csepel Autó és ezt az előnyét a második fél­idő 18. percéig tartotta, de ekkor a kaposvári csapat gólt ért el. Nem sokkal később az egyenlí­tésre is alkalom nyílott volna, de a kaposvári Kecskeméti elszalasz­tottá a kínálkozó lehetőséget, há­rom méterről üres kapu fölé lőtt. Ha ezt a helyzetet a kaposváriak ki tudják használni, talán döntet­lent ki tudnak harcolni. Befejezés előtt nyolc perccel 11-esből ért el újabb gólt a Csepel Autó, majd a végeredményt a 41. percben ál­lították be, a mérkőzés sorsába már beletörődött kaposváriakkal szemben. A Tolna megyei csapa­tok közül még a szekszárdiak ta­lálkoznak az idén a Csepel Autó­val — méghozzá Szekszárdon. Szerintünk jó taktikával és lelke­sedéssel a Csepel Autót kétvállra lehetne fektetni. * Kiskunhalason 0:0-ás félidő után a hazai közönség remény­kedett, hogy a Kaposvári Kini­zsit sikerül legyőzni. A második félidő 15. percéig a hazaiak voltak fölényben, de ettől kezdve a ka­posváriak igen tervszerűen és öt­letesen játszottak és Herbei, a ka­posváriak fiatal csatára megsze­rezte a vezető gólt. Két perc múlva egy szép támadás után új­ból Herbei lett eredményes. 2:0. Befejezés előtt 12 perccel Ács ré­vén szerezték meg a kaposváriak harmadik góljukat. A Kaposvári Kinizsi csapatának ez volt az első idegenbeli győzelme. Technikai­lag és taktikailag fölötte állt el­lenfelének. * A Bonyhádi Vasast cserben­hagyta ' a szerencse. Hiába táma­dott sokat a Bajai Bácska ellen, hiába rúgták a szögleteket egy­más után a második félidőben, nem sikerült belőle egyenlíteni. A bajai csapat vezetői is nehéz és szerencsés győzelemnek köny­velik el a Bonyhádiéi szerzett két pontot. Saját bevallásuk szerint nagyon fontos két pontot vittek haza az utóbbi időben igen jól szereplő bonyhádiaktól. * A Pécsi BTC—Dombóvári Szpartakusz 5:1-es végeredménye alapján azt gondolhatnánk, hogy a pécsi csapat nyomasztó fölény­ben volt, pedig nem. A dombó­vári csapat mezőnyben egyenran­gú ellenfele volt a nagynevű pé­csi csapatnak, csak addig, míg a dombóváriak kihasználatlanul hagyták a helyzeteket, a pécsiek az öt helyzetükből öt gólt lőttek. Ha azt vesszük, hogy Dombóvár­rá Szekszárdi Dózsa—Bátaszék mérkőzésről még egyszer Tabák Endre »A zöld gyepen...« című könyvének 28. oldalán a következők olvashatók: »A játék­vezető a felelős időmérő, tehát senki nem vonhatja őt felelősség­re azért, mert nem közölte, hogy mennyi időt játszat utána időfe- csérlések miatt. Az elfecsérelt idő beszámításának mértékét egyedül, teljes felelősséggel álla­pítja meg a valóságnak megfele­lően anélkül, hogy ezt köteles lenne a csapatkapitányoknak be­jelenteni. Ha az I. félidőben már elmulasztotta — tévedésből — az elfecsérelt idő utánajátszását, ezt a II. félidő végén nem pótol­hatja. Tévedését a játékvezető-je- lentésben közölni kell.« Azért idéztük e sorokat, mivel a vasárnap lejátszott Szekszárdi Dózsa — Bátaszék mérkőzés első félidejének 21. percétől öt per­cen át szünetelt a játék. Tudjuk, hogy csak a játékvezető egyedül a hiteles időmérő, mégis furcsá­nak tartjuk, hogy öt perc játék­idő kiesést nem számított be és a. tévedését a jelentésben se kö­zölte. A második félidőben is kétszer állt a játék, körülbelül két-két percig. Itt sem hosszabbí­tott. Hogy milyen kihatással volt ez a mérkőzés végeredményére, nem tudni, de értesüléseink sze­rint, mivel az első félidő csak 40 perces volt, ez óvási ok, és lehet hogy a Dózsa él is az óvási jogá­val. * Ha már a játékvezetői tévedés­nél tartunk, helytelenítjük azt is, hogy megengedte, hogy nagy tö­megek álljanak a kapuk mögött. A játékvezetőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is az illetékte­leneket eltávolítani a kapuk mö­gül. Mivel ő ezt nem tette, így fordulhatott elő az, hogy egyik­másik magáról megfeledkezett szurkoló a partjelzőt rángatta. * A bátaszéki közönségről: min­den dicséret megilleti őket, hogy ilyen hűvös, őszi időben elkísérik csapatukat és lelkes biztatásuk­kal győzelemre buzdítják őket. öröm volt nézni, hogy mérkőzés után lelkesedésükben a vállukon vitték le a pályáról játékosaikat. Kár, hogy néhány bátaszéki szur­koló magáról megfeledkezve sportszerűtlen megnyilvánulásá­val elrontotta az amúgyis feszült légkört. * A Szekszárdi Dózsa játékosai tapasztalhatták, mit jelent a könnyelműség. Az első félidőben — amikor még a bátaszéki csa­pat nem tudott kibontakozni — akár 5:0-ás vezetésre is szert te­hettek volna. A helyzetek kiha­gyása után már hiába erőltették a játékot, semmi sem sikerült. Igaz, hogy ez nem véletlen, mert itt közbeszólt a lelkes bátaszéki gárda is, akik önfeláldozóan véd­ték kapujukat a góltól. Ahhoz viszonyítva, hogy milyen ideges légkörben zajlott le a mérkőzés, a pályán kevés sportszerűtlenség fordult elő. Horváth kiállítása is abból adódott, hogy a partjelzőt megsértette, viszont, szerintünk Székely kiállítása túlszigorú volt, mivel előbb Tárnok szabálytalan­kodott vele és ezért ő meglökte. Ezt nem lehet ütésnek nevezni és éppen ezért volt súlyos a ki­állítás. * Az Sz. Dózsa — Bátaszék mér­kőzés 3:3-as eredménnyel ért vé­get, de a zöldasztal mellett való­színű tovább folyik a küzdelem. A Labdarúgó Szövetség is több vezetőt meghív a hétfői tárgya­lási napra, a bátaszékiek kérik a partjelző kihallgatását, stb. Az ügy bonyolódik,,. nak két kiállított játékosa nem szerepelhetett, két játékosa be­vonult, akkor az eredménnyel elégedettek lehetünk. • Változatos, nagyiramú mérkő­zésen osztoztak a pontokon a Ba­jai Építők és a Kiskunhalasi Dó­zsa. Érdekes, hogy a Kiskunhala­si Dózsa volt az, amely többet kezdeményezett és a félidőben 2:l-re vezettek a kiskunhalasiak. A második félidő negyedik per­cében egyenlített a bajai csapat és ettől kezdve sok gólhelyzetet hoztak össze, de gólt nem tudtak rúgni. A 38. percben a kiskunha­lasi csapatból Janeczet, míg két perc múlva a bajai csapatból Pappot utánrúgásért állítja ki a játékvezető. A küzdelem hevében sokszor a megengedettnél is ke­ményebben küzdöttek a játéko­sok. Különben általános véle­mény: ha a kiskunhalasiak 2:l-es vezetésnél nem vonulnak véde­lembe, úgy a mérkőzést meg­nyerhették volna. A Székesfehérvár—Pécsi Bá­nyász mérkőzésen a hazaiak a 10. percben már 3:0-ra vezettek. Ek­kor feljött a Bányász-csapat és 4:l-es eredménnyel fordultak. Szünet után a Bányász támadott többet, de nem tudott változtatni az eredményen. A mérkőzést a szekszárdi Mecseki vezette és a második félidő közepén Pált szán­dékos durvaságért kiállította a székesfehérvári csaoatból. Ha a Pécsi Bányász a mérkőzés elején nagyobb gondot fordít a védeke­zésre, úgy az egyik pontot elhoz­hatta volna Székesfehérvárról. Dorogi győzött vasárnap... Vasárnap a szekszárdi szárma­zású Dorogi az NB I-es Kaposvári Dózsa csapatában a Gyöngyösi Honvéd ellen vívott bajnoki mér­kőzést. A gyöngyösi Klenovits volt a kezdeményező az első menet ele­jén, de aztán Dorogi hamarosan felülkerekedett. Klenovits, Doro­gi fölényét fejeléssel és fogással igyekezett »ellensúlyozni«, ami­ért a játékvezető meg is intette. A második menetben Dorogi tovább hajrázott, ezután Klenovits meg­roggyant, bár nyolc után felállt, de az edzője bedobta a törölközőt, jelezve? hogy feladta a mérkőzést. A Kaposvári Dózsa csapata 12:3. ra győzött a Gyöngyösi Honvéd- Zalka SE ellen. A kaposváriak ez­zel a győzelmükkel nagy lépést tettek előre ahhoz, hogy biztosít­sák helyüket jövőre is az NB I- ben. Ökölvívás Dombóvári VSE—Bonyhádi Vasas 14:4 Dombóvár, sportcsarnok, 300 néző. Vezette: Gáspár (Pécs). Te­rületi ökölvívó felnőtt csapatbaj­noki mérkőzés. A mérkőzések előtt Virág—Dé­nes és Horváth—Miklósi bemuta­tó volt. (Elöl állók a dombóvá­riak.) Mind a négy fiú kitett ma­gáért. A közönség élvezte a fiúk remek alakításait. Légsúlyban Szalai II. (Dombó­vár) győz Lukács (Bonyhád) el­len. Szalai remek egyenesekkel és szép tiszta ütésekkel veri vissza Lukács tervszerűtlen támadásait. Lukácsot a mérkőzésvezető két­szer is meginti. Szalai a máso­dik menetben is remekül kezd, de Lukács nem bírja az iramot és feladja. 2:0. Harmatsúlyban Tóth (Dohibó- vár) győz Marosi (Bonyhád) el­len. A találkozón az igen tehet­séges és remek támadásokkal kez­dő Tóth lelépi a bonyhádi ver­senyzőt, aki az első menet végén fel is adja a kilátástalan küzdel­met. 4:0. Pehelysúlyban Fodor (Dombó­vár) ellenfél nélkül győz. 6:0. Könnyűsúlyban Schefíer I. (Dombóvár) ellenfél nélkül győz. 8:0. Mivel a két versenyzőnek nem volt ellenfele, így bemutató mérkőzést rendeztek. Az est leg­szebb mérkőzését vívta egymás ellen a két versenyző. Mind a há­rom menetben ragyogó alakítást nyújtottak és az ökölvívás min­den szépségét bemutatták; Kisváltósúlyban Darázsdi IL (Dombóvár) döntetlent ért el Lo­vász (Bonyhád) ellen. Mind a há­rom menetben remek ütésváltá­sokat láthatott a közönség. Mind­két versenyző tudása legjavát nyújtotta. A mérkőzés igazságos döntetlent hozott. 9:1. Váltósúlyban Rajczi II. (Dom­bóvár) győz Ferenc (Bonyhád) ellen. Rajczi remek egyenesekkel kezd. Látszik rajta, hogy jó for­mában van. Ferenc még az első menetben bírja, de a második menetben a ránézve kedvezőtlen mérkőzést feladja. 11:1. Nagy váltósúly bán Szajkó 1. (Dombóvár) döntetlent ér el Oláh IV. (Bonyh--; ellen. Szajkó kezd jobban és a régi napjaira emlé­keztetve az első menetben remek ökölvívást mutat be. A második menetben is Szajkó I. az, aki többet kezdeményez. A harmadik menetben Oláh IV. támad többet és remek kondíciója megmutat­kozik. A mérkőzés eldöntetlen, bár Szajkó győzelmet érdemelt volna. 12:2. Középváltósúlyban Szajkó II; (Dombóvár) ellenfél nélkül győz. 14:2. Nehézsúlyban Szeles (Dombó­vár) veszt Oláh I. (Bonyhád) el­len. Oláh I. hatalmas hajrába kezd és a fiatal Szeles, bár jó né­hány egyenessel veri vissza Oláh I. támadását, az első menet vé­gén a küzdelmet feladja. 14:4. Gáspár mérkőzésvezető köz- megelégedésre látta el feladatát. Somogyvári István Sporttörténelem CSIK FERENC A magyar sport mindig büszkéi kelhetett kiváló képességű úszók­kal. Kezdte Hajós Alfréd, követte őt Kiss Géza, Halmay Zoltán, Tol­di Ödön, Baronyi András, Siposs Márton, Bárány István, Halasy Olivér, Tumpek György — csupa Európa-, sőt világbajnokok, Euró­pa-, sőt világrekorder. És közöt­tük Csík Ferenc, az 1936. évi ber­lini olimpia győztese. A KAPOSVÁRI születésű de a Balaton partján, Keszthelyen élő és az úszásba ott beletanuló karcsú gyerek szinte stafétasze- rűen átveszi az európai elsőséget 1932. után visszavonuló Bárány­tól. Az 1932-es olimpián előre­tört japánok edzésrendszerét (az edzésanyag óriási méretű emelé­sét) magáévá teszi, s bár ugyan­akkor Japán mellett Európa is (Fi scher, német), Amerika is (Fick, USA) különleges képességű gyors úszó tehetséggel áll elő, Csík szé­pen állja a harcot. Megnyeri a pá­rizsi Grand Prixet (először 1934- ben), s úgy néznek rá a berlini olimpia előtt, mint Európának Fischerrel együtt legjobb képvi­selőjére — akitől azonban a ja­pánok legyőzését senki sem várja. És jött a berlini 100-as döntő, »LEÁNYKÉRÉS« Berlinben a kis magyar tábor, itt­hon pedig a sportszeretők tömege ült izgatottan a rádió mellett és lélegzetvisszafojtva hallgatta an­nak az egy percnek (illetve 57,6 mp-nek) lefolyását, amit Berlin­ből tolmácsolt a sportriporter. Ahogy a nézők legnagyobb ámu latára, a szélső (belső) pályán a táv felében, ötven méternél el­kezdte Csík a hatalmas hajráját, ahogy előretört és becsapott Yusa, Arai, Fischer, Fick, Tagucsi és Lindgren előtt, ahogy a kis ma­gyar tábor ünnepelte kinnt s könnyezve, boldogan idehaza — sz a magyar sport legszebb napjai­nak egyikévé avatta 1936. augusz­tus 16-át. OLIMPIAI GYŐZELME után már kevesebbet edzett, s bár 1937-ben még egyszer meg­nyerte a párizsi Grand Prixet, dicsőséges pályafutását hamar be fejezte, hogy másik nagy szen­vedélyének!, orvosi hivatásának éljen. Pályafutása nagy állomása, az olimpiai bajnokság, s a ket­tős Grand Prix-győzelem és egy •sereg nemzetközi (magyar—né­met, magyar—japán, magyar— olasz stb.) diadal mellett tizenhárom magyar bajnok­sága (100, 200 gyors, 100 és 200 .mell, 3x100 m vegyesúszás) te­szik emlékezetessé és felejthetet­lenné nevét a sporttörténelem bm. ' Országos csúcsot úszott 100 és 200 gyorson, 100 mellúszásban, vegyes úszásban, tagja volt a háromszor is világcsúcsot úszó magyar 4x100- as gyorsúszó váltónak. Aztán? Jött a világháború, s Csík Ferenc dr, orvosi szolgálatot teljesített. 1945. március 29-én je­lentették a soproni kórháznak, hogy bombatámadás következté­ben számosán megsebesültelv. Csík dr. kötelességteljesítőm sie­tett felkeresni és segítségben ré­szesíteni a sebesülteket. Ám köz­ben a repülőtámadás megismétlő­dött és most maga az orvos ma­radt holtan a soproni országú on. íme, a magyar sport egyik log nagyobb tehetségű, legnagyobb si­kerű, legnépszerűbb és kik éles­ségét mindenek fölé helyező baj­nokának rövid története. Élt: 32 évet,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom