Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-20 / 273. szám

I TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1D59. november 29. Üj köntösben a tolnai gimnázium Asszonyoknak — Női dolgok A tolnaiak közül minden bi­zonnyal sokan vannak olyanok, akik emlékeznek a volt tolnai lak­tanya 5—6 év előtti állapotára. Elhagyatottság, nyomortanya, szükséglakások jellemezték az ak­kori állapotokat. Akkortájt merült fel a gondo­lat, hogy párhuzamos osztályok­ból álló gimnáziumot kellene lé­tesíteni Tolnán a község és kör* nyékének számára. Az elgondo­lást nem könnyen követte a tett, mert rendkívül sok nehézséggel kellett megbirkózni, amíg a rak­tárnak használt épületeket a gim­názium megkaphatta, amíg a leg­szükségesebb átalakítási munká­latok megtörténtek, amíg sikerült lakáshoz juttatni a romos épület­ben meghúzódott családokat. De 2—3 év alatt ez is lezajlott, ki­épült az új gimnázium is teljes f! osztályos iskolává és ma már 250 tanulója van. A legmeglepőbb az, hogy ebben a 250 főben a tol­naiak alig több, mint 50 százalék­kal vannak képviselve, a másik 50 százalékot a környék: Müzs, Bogyiszló, Fácánkert, Szedres, Tengelic teszi ki, de még Nagy- dorogról is van az iskolának be­járója. De nemcsak a rendeskorúak oktatását végzi a gimnázium. Biz­tosítja a tanulni vágyó felnőttek oktatását is. Két éve már érettsé­gizői is voltak a dolgozók gimná­ziumának, most pedig az T. és II. osztályban közel 50 felnőtt sa­játítja el a középiskolai tudomá­nyokat. A művelődésügvi osztály a már teljes kapacitással működő iskola Kétségtelen, hogy gyermekeink ma szélesebb perspsktívában gon­dolkodnak, többet tudnak a vi­lágról, mint mi idősebbek vala­mikor ennyi idős korunkban. Itt van például a szputnyik, lunyilc probléma. Az elmúlt este valóban nem tudtam komoly ma- radjak-e, vagy nevessek. Kisebb­ik fiam, láttam nagyon működik, miután egy darab spárgát kért tőlem. Azt hittem szokása szerint lovazni akar, vagy ostort csinál. De nem. A nyolc éves lurkó szvutnyikot játszott. De hogyan?.. öklömnyi papírgalacsint kötött egy méternyi spárga végére, s rám szólt: »Nézze apuka kering a szputnyik.« S a spárga végét fogva elkezdte a papírgalacsint forgatni a feje körül. No tessék, mit lehet ehhez szólni? Sikerét megirigyelte a na­generál-felújításához az elmúlt esztendőben fogott hozzá a Műve­lődésügyi Beruházási Vállalat el­lenőrzése és a Tolna nícgyei Építőipari Vállalat kivitelezése mellett. A másfélmilliős munka befejezést nyert, kedden a hi­vatalos átadás—átvétel is is meg­történt, már csak kisebb pótlá­sok vannak hátra. Az épületben 8 osztályterem mellett szükség­tornaterem, előadótermek, mű­helytermek állnak rendelkezésre és nem sok középiskola dicseked­het azzal sem, hogy 7 lakás áll rendelkezésre az intézet oktató személyzete számára. „Már csak akkor nyugszom meg, ha sikerül az intézet vízproblémáját megol­dani” — mondja Szenczi László, a gimnázium Tamásiból idokeriUt igazgatója, aki egy egész köteg levelet mutat fel, amely az inté­zet vízproblémájával kapcsolatos. Valóban nagy gond, hogv a 100 főre főző menzának, a lakások­nak, 250 tanulónak nincs megfe­lelő minőségű és menyiségű vize. De ez a kérdés is hamarosan megoldódik. Január 15-én kezdik meg az intézetben egy mélyfúratú kút fúrását Jó elnézni a frissen festett fa­lakat, frissen mázolt ajtókat, ab­lakokat és önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy a hajdan kolostornak épült, majd laktanyá­nak kiegészített és használt, több mint 200 esztendős, megfiatalított épület ebben az állapotában és rendeltetésében tölti be legneme­sebb hivatását. ______________________ O. T. g yobbik, a tíz éves is. Odajön hozzám, lcezében egy colstok da­rabjával, ráfűzve 15—20 gumika­rikával. Két karján feles arány­ban elosztotta a karikákat. S ek­kor két kezébe fogva a meggör­bített colstok egyik-egyik végét, így szólt: »Apuka, látja, most az egyik oldalon vannak a munká­sok, a másik oldalon az urak.« Ezzel elkezdte rázni, forgó moz­dulattal az egészet, s addig-addig igazgatta a forgás menetét, míg vem az egyik oldalon csak 2—3 karika maradt. S rámutatva a kisebbik csomóra felkiáltott: »Él­jen! Éljen! győztek a munkások, legyőzték ezeket az urakat.« — Hol tanultátok ezt fiaim? — kérdeztem tőlük. Szinte meg­ütközve felelték egyszerre: az is­kolában. (i-e) A nők öltözködését az állandóan változó divat irányítja. Előfordul, hogy a divat visszatér a régebbi modellekhez és gyakran nemcsak a pár év előttihez, hanem a pár évtizeddel ezelőtti divathoz is. Ez ezonban teljesen kiszámíthatat­lan. A nőknél a jól öltözöttség, a ru­ha kiválasztásától, a jó ízléstől függ. Szép, ízléses és elegáns ru­hája csak a jó ízlésű nőnek lehet, annak, aki tudja, hogy mi illik neki és mi nem. A ruhaanyag ki­választásánál a nőnek sok min­dent figyelembe kell vennie. Pélr dául, hogy az anyag mintája meg­felel-e korának, hajszínének, arc­bőrének, testmagasságának és egész alakjának. Nagy mintájú anyagot magas, karcsú személy­nek ajánlunk, az alacsonyabb ter­metű nőkön a minták elmosód­nak és nem tűnnek ki. A hosszá­ban csíkos anyagból varrott ru­hák az alakot nyújtják és kar­csúbbá teszik, míg a keresztben csíkos ruhák az alaknak telteb!) és alacsonyabb jelleget adnak. Ezért nem ajánlatos kisebb és teltebb alakú nőknek keresztben csíkos ruhát viselni. A gyermek nevelése a családban Milyen jelentősége van a helyes­lésnek, a bátorításnak és a jutal­mazásnak a családi nevelésben? A bíztatásnak, mint építő erő­nek tekintélyesebb helyett kell elfoglalnia a nevelésben, mint a megrovásnak és a büntetésnek. A gyermek vágyódik a jóváhagyás és a dicséret után. Erre támasz­kodva sugalmazni lehet neki, hogy van jó és van rossz, csúnya és szép, megengedett és meg nem engedett. Amit a szülők jóváhagy­nak és dicsérnek, az jó, amit el­ítélnek az rossz. Természetesen nem szabad elvárnunk a kisgyer­mektől, hogy olyan szavak értel­mét, mint jó, rossz, szép, csúf tel­jesen megértse, hogy világosan lássa, miért jó az egyik viselke­dés és miért rossz a másik. Mi a biztatás és a dicséret je­lentősége? Nemcsak az a megelégedés, ame lyet a dicséret és a helyeslés éb­reszt, és amely további jó viselke­désre ösztönzi a gyermeket. A biztatás óriási jelentősége annak sugalmazó erejében rejlik. Fa a gyermek munkáját, viselkedését, kötelességének lelkiismeretes tel­jesítését elismerjük és ezért meg­dicsérjük, erősítjük a saját ere­jébe vetett hitét és önbecsülését fokozzuk. Az életből lestük el: Szputnyik és a munkásgyőzelem — a gyerekek között Amikor az utolsó magacitl is meghalt, eltűnt vele a Tudás is. Csak húszezer év múltával ol­vastuk el mi — a Gor-törzs utó­dai — újra az Atlantidák titkos könyveit. VÉLETLEN FELFEDEZÉS Szürkületkor Guszev unalmá­ban bebarangolta a szobákat. A ház nagy volt és állandó téli szállásnak épült. Sok átjáró, lép­cső, terem, karzat volt benne, de mindez kongott az ürességtől. Guszev járkált, nézelődött és nagyokat ásított: »Jól él ez az ördögfajzat, de unalmasan.« A háznak egy távolabbi zugá­ból beszéd, késcsörgés és tányér­csörömpölés hallatszott. A gond­nok szapora csicsergése hallat­szott, szidott valakit. Guszev az alacsony konyhaajtóhoz ment. A konyha végében petróleumláng lobogott a serpenyők alatt. Gu­szev megállt a küszöbön, szaglá­szott. A gondnok és a szakácsnő, akivel az imént veszekedett, most elhallgatott és ijedten húzódott á falhoz. — Füst van nálatok, micsoda füst! — mondta nekik Guszev oroszul —, szereljetek füstfogót a tűzhely fölé. Ej, ti barbárok, még azt merítek állítani, hogy Mars-lakók vagytok! Legyintett egyet — azok riad­tan nézték —, aztán kiment a fe­kete tornácra. Leült a kőlépcsőre, előhúzta elmaradhatatlan cigaret­tatárcáját és rágyújtott. Lent a tisztáson, az erdő sze­gélyénél egy pásztorgyerek fut­kosott és terelte befelé a tégla­istállóba a tompán bőgő húsúkat. Az istállóból egy nő lépett ki, két vödör tej volt a kezében. Az ösvény magas füvében odament a gyerekhez. A szél belekapott sár­ga blúzába és. lengette a bokrétát mulatságos sapkáján, amely alól kitetszett tűzvörös haja. Megállt, letette a vödröket és valami ro­vart hessegetett el magától, kar­jával eltakarva arcát. A szél fel­kapta szoknyaalját. Nevetve le­simította, felkapta a vödröket és tovább szaladt. Amikor észrevet­te Guszevet, vidáman kivillant fehér foga. Ihának hívták, de Guszev Ihos- kának nevezte. A gondnok uno- kahúga volt, nevetős, telt, kékes­barna bőrű lány. Fürgén elszaladt Guszev mel­lett, csak az orrát fintorgatta fe­léje. Guszev szeretett volna rá­verni a tomporára, de mérsékelte magát. Ült, cigarettázott és várt. Ihoska csakugyan előbukkant kisvártatva, kosarat és kést ho­zott. Leült, nem messze az Ég Fiától és zöldséget tisztított. Sűrű szemöldökét rángatta. Mindebből látszott, hogy vígkedélyű lány. — Mért ilyen kékek nálatok a Marson a fehérnépek? — kérdez­te Guszev oroszul. — Butácska vagy te, Ihoska, nem ismered az igazi életet. Iha válaszolt, és Guszev, mint­ha álmában hallaná, megértette szavait: — Az iskolában tanultam a szent történelmet; ott azt mond­ták, hogy az Ég Fiai gonoszak, így mondják a könyvek, de a va­lóság egészen más. Az Ég Fiai egyáltalán nem gonoszait. — Jók bizony — mondta Gu­szev és félszemével hunyorított. Iha pukkadozott a nevetéstől, kése alól repdesett a megtisztított zöldség. — A nagybácsikám azt mond­ja, hogy maguk, Ég Fiai, a pil­lantásukkal is ölni tudnak. Hát ezt éppen nem vettem észre. — Hallja, válaszoljon csak a mi nyelvünkön — mondta Ihos­ka. — A magukén nem értek. — Az nagyon esetlenül hang­zik, ha a magukén beszélek. — Mit mondott? — Ihát olyan nevethetnék fogta el, hogy kény­telen volt letenni a kést. — Sze- i intem maguknál, a Vörös Csil­lagon, ugyanígy van minden. (Folytatjuk,) Színházba, társaságba a nők kis, vagy nagyestélyi ruhákban jelen­nek meg. A kevésbé igényes nő a kisestélyi ruhát választja, mi­vel a nagyestélyi ruha csak a nagy, előkelő és hivatalos estélye­ken és nagyszabású bálokon visel­hető. A nagyestélyi ruhát finom anyagból varrják, a kivágás mély­ségét a divat szabja meg. A nagy­estélyi ruhához ugyancsak finom anyagból varrott belépő is tarto­zik, továbbá estélyi cipő és kis kézitáska. A nagyestélyi ruha ezenfelül megfelelő hajviseletét és különböző, nem sok, de ízléses díszt is kíván. A kisestélyi ruha használható­sága sokrétűbb, sok alkalomra hordható. Kisestélyi ruhát álta­lában fekete anyagból (taftból, zsorzsetből, nylonból stb.) varr­ják. Virággal, vagy hímzéssel dí­szítik. Kisebb kivágása van, mint a nagyestélyi ruhának. Kisestélyi ruhához estélyi cipő, kézitáska, kesztyű és pár ékszer illik. Tekintettel arra, hogy a mai nők többsége állásban van és csak kevesen dolgoznak közülük csu­pán a háztartásban és a gyerekek körül, fontos, hogy a dolgozó nő kiegészítse a ruhatárát, hogy nemcsak az utcán és társaságban jelenlen meg rendesen és ízlése­sen, hanem a munkahelyén is. A dolgozó nő részére a legal­kalmasabb ruha a szoknya és blúz, vagy szvetter, esetleg kosz­tüm. A blúzanyagok ma már olyan tarkák, minőség és minta tekintetében olyan sokfélék, hogy részletesebben nem is kell róluk megemlékezni. A kosztümök azon bán, főképp a télikosztümök, gyapjúanyagból, többnyire sport­fazonban készülnek. A kosztüm igen praktikus viselet. Nemcsak a hivatalba, hanem különböző sportesemények alkalmával, és sétára is hordható. A női ruhákon kívül nálunk ma a nők gyakran hordanak férfisza- bású hosszú nadrágot is. A nő­ket az az elv kellene hogy ve­zérelje, hogy a nadrágot csak akkor viselik, ha a foglalkozásuk megkívánja, ha a nadrág a mun­kahelyeken praktikusabb, mint a ruha. Egyébként csak téli spor­toknál engedhétő meg. A nők ne járjanak nadrágban a városban, sétára, kávéházba, színházba, kü­lönböző bevásárlásra és különös­képpen ne menjenek társaságba nadrágban. Üj vonalú kötöttkabát Készítéséhez körülbelül 35—40 deka vastagabb szálú gyapjúfo­nal szükséges, 3-as tűvel kötjük. *Készítsük el előre a szabásmin­tát, és ahhoz ragaszkodva kös­sük. Az elejét kiszámított szem­számmal kezdjük és egyenesen kötjük tovább a hónaljig. Itt a szokásos módon felszedjük az új­jak szemeit és a szabásmintának megfelelő módon kötjük meg. Az eleje jobb oldalát a minta szerint gomblyukazzuk. A munka hátát ugyanígy feszítjük el. A gallért három sima, egy fordítottcsíko­zással kötjük és rádolgozzuk az elejére. Az újjak elején felszed­jük a szemeket és két sima, két fordított kötéssel patentrészt kö­tünk. A szobanövények ápolása Erzsébet-napra sokan kaptak névnapi köszöntésül cikláment és zöld szobanövényeket. Néhány jó­tanács a ciklámen gondozásához. A cikláment helyezzük el az ab­lakba, vagy az ablakhoz közel, mert világosságra van szüksége. Eleinte gyöngén öntözzük, erőseb­ben csak akkor szabad öntözni, ha a virágbimbók kinyíltak, ak­kor is csak körülbelül 20 fokos ál­lott vízzel. A virág gyökerét so­hase érje víz, mert akkor elrot­had. Legjobb, ha csak a cserép­tányérba öntünk vizet. Időközön­ként felülről is permetezzük be könnyedén vízzel a virágot, Álta­lában a hűvös hőmérsékletet szí réti, valamint a reggeli és a dé utáni napot. A szobanövényeknek nagyon ji tesz, ha hetenként egyszer félór fürdőt kapnak. Állott vízbe t gyük őket, úgyhogy a víz körű belül öt centiméter magasság lepje el a cserepeket. A szobani vényeket továbbá (kivéve akko mikor virágzanak) fordítsuk töbl szőr a világosság felé. Jó hatáss: van a virág fejlődésére az is, ha cserép aljába a szokásos cseréj darab helyett egy kis darab csór tot teszünk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom