Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-07 / 235. szám

4 ■mma megyei nEfüjsäg 1950. október ?. 3Cözépukű lú lök Szerkesztették a Szekszárdi Bezerédj István Közgazdasági Techni­kum tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével. A szer­kesztő bizottság vezetője Horváth Magdolna A nyári szünidő véget ért. A napbarnított, vidám fiatalok is­mét elfoglalták helyüket az iskola padjaiban. Mögöttünk sok vidám­sággal és tanulsággal megtűzdelt vakáció, előttünk egy munkával megrakott, feladatokkal teli év áll. A szünidőben Balatonszántódon a négy SZÖVOSZ iskola közös tábort épített. Az itt kialakult jó kapcsolatokat az iskolaévben is tovább szeretnénk fejleszteni. Már tavaly is versenyzett egy­mással a négy iskola. Az idén ezt a versenyt szélesíteni szeretnénk. Szellemi vetélkedőket fogunk rendezni. Negyedévenként értékeljük a tanulmányi rendűségi átlagot, ta­nulmányi eredmény javításának mértékét, sporteredményeket és a hiányzást. Az osztályokat rang­soroljuk. Az első 7, a második 6 és így tovább, az utolsó 1 pontot kap. Az egyes versenyágak pont­számainak összege dönti el a he­ti sorrendet. E hetenként folyó verseny negyedévi összesítése egy versenyszámként szerepel a ne­gyedévi értékelésben. Hetenként értékeljük a tisztaságot, fegyel­Űj terveinkről met, aktivitást, az egyesek és ötö­sök számát. Szerkesztettünk egy versenytáblát. Ez mindig ponto­san mutatja a verseny állását. Re­méljük, hogy ez a verseny hama­rosan túlnő iskolánk falain. Nyá­ron jóformán az iskola minden tanulója végzett szakmai gyakor­latot, tanulmányozta a földmű­vesszövetkezeti kiskereskedel met. árubeszerzést, az irányítást. Ez » munka ebben a tanévben is foly­tatódik. A két harmadik osztály gyakorlati osztály. Hetenkéni négy órát azzal töltenek, hogy gyakorlatban ismerkednek az el­méletben elsajátítottakkal. így a nálunk eredményesen működő is­kolaszövetkezetét az irányítás ki­vételével teljesen, ők vezetik. Megtanulják a pontos, jó leltáro­zást, az árubeszerzés módját, le­hetőségeit, az áruforgalom lebo­nyolítását. Ennek igen nagy je­lentősége van, mert így a tanu­lók nemcsak elméleti, de gyakor­lati tudóst is kapnak az iskolában. Ezt a célt szolgálják az árubemu­tatók is. Ebben a tanévben a nagy árubemutatókhoz hasonló­an mi is rendezünk ilyet. Először helyben, majd vidéken is bemu­tatjuk fejlődő iparunk termékeit. önképzőkörünket is újjá akar­juk szervezni az idén. Eléje kettős célt tűztünk. Egy­részt az előadóművészi képzést, másrészt a kulturális képzés elő­segítését. Az előadóművészi kép­zés megoldását szavaló, színjátszó és népi tánccsoport létreh zásá­val oldjuk meg, míg a kulturális képzést a tulajdonképpeni önkép- zőköri ülésekkel akarjuk megva­lósítani. A fő feladatok mellett természetesen a kisebb feladato­kat sem hanyagoljuk el. Az idén is megszerveztük az elsősök pat- ronálását, segítségükre voltunk, hogy könnyebben bele tudjanak illeszkedni az új környezetbe, hogy mielőbb megszokják és meg­szeressék iskolánkat. Az idén is rendezünk könyv- és filmankéto- kat. A politikai továbbképzést az idén sem hanyagoljuk el. önálló KISZ akadémiát most nem szer­vezünk, de alkalomszerűen tar­tunk előadásokat Időszerű kérdé­sekről. Programunk dús és bi­zony, sok munka vár ránk, míg megvalósítjuk terveinket. Horváth Magda Felsőgyánt puszta két panasza Két hét a Balatonnál A múlt tanévben a négy SZÖVOSZ-iskola vezetősége elha­tározta, hogy nyáron a Balatonnál közös sátortábort épít. Mire eljött a nyár, a terv megvalósult. Ba­latonszántódon, a Balaton part­ján állt a tábor, hogy a négy is­kola tanulóit megismertesse egy­mással és két kellemes hetet sze­rezzen a fiataloknak. Három cso­port nyaralt itt, júniustól augusz­tusig. Egy júliusi napon érkeztünk meg a második csoporttal. Az idő bofús volt, s a Balaton inkább szürkén, mint kéken hullámzott. Egy nagy térségben fehér sátrak álltak, középen a zászlórúdon zászlót csattogtatott a szél. Elein­te bizony kicsit rossz volt, mert esett az eső, s szél cibálta a sát­rak tetejét. Az első pár esős nap után azonban kisütött a nap, és a hátralévő Időben nem is lett hoz­zánk hűtlen. Napjaink nagy részét vízben' töltöttük, természetesen kirándul­ni is voltunk. Egy szép. kicsit hű­vösebb napon komppal átmen­tünk Tihanyba. Megnéztük a mú­zeumot, az apátság templomát és kipróbáltuk a tihanyi visszhan­got. f'entről gyönyörű látványban volt részünk. Lábunk előtt terült el a kék Balaton. Időnként egy- egy fehér hajó, vagy karcsú vi­torlás siklott el bámuló szemeink előtt. Este tértünk vissza tábo­runkba. Egy meleg napon Bada­csonyba indultunk. Nagyon szép volt a háromórás hajóút. Mégér­kezve elindultunk a Kisfaludy- házhoz. Kegyelettel jártuk végig a nagy költő lakóhelyét. A kitö­rő zivatar elől hamar a hajóállo­másra menekültünk, öt óra felé a felhők szétfoszlottak és a bú­csúzó nap még egyszer visszané­zett a túlsó partról. És ekkor szin­te megnémultunk a gyönyörűség­től. A halkan fodrozó víz felett teljes pompájában felszikrázott az »aranytűd«. Tündöklő íve ösz- szekötölte a két partot és hajónk lassan úszott az aranyszínű fény­ben. Sajnos, ahogy minden jó véget ér egyezer, ez a két hét is hamar eltelt. Elbúcsúztunk a kék Bala­tontól, a zúgó nádastól és a fehér sátraktól. Elbúcsúztunk, de meg­ígértük, hogy jövőre ismét vissza­térünk. Verseny kihívás A Szekszárdi Bezcrédj István Közgazdasági Technikum „Alpári Gyula” KISZ alapszervezete ver­senyre hívja Tolna megye vala­mennyi középiskolájának KISZ. szervezetét. Versenyezzünk, hogy melyik iskolai KISZ-szervezet is­kolájában teszi le a tanulók leg­nagyobb százaléka a VII. párt- kongresszus tiszteletére és hazánk felszabadulásának 15. évforduló­jának méltó megünneplésére in­dított „Ifjúság a szocializmusért” próbát. • A szervezet valamennyi tagja és az összes „Kilián György” pró- báző, valamint a szervezeten kí­vül álló tanulók lehető legnagyobb százaléka leteszi az „Ifjúság a szo­cializmusért" próbát. A versem- értékelésére a Tolna megyei KISZ Bizottságot kérjük fel. „Alpári Gyula” KISZ alapszervezet vezetősége Jpelsőgyánt körülbelül 250 la- *■ kosú puszta Pincehelytől hat, Tolnanémeditől három kilo­méterre. A dombóvári sertéste­nyésztő vállalatnak működik itt üzemegysége. A kétszázötvenből tízen énnél a vállalatnál dolgoz­nak, többen kendergyári mun­kások, a zöm pedig paraszt. így mondta el a puszta egyik peda­gógusa s mindjárt hozzátette a ' pusztaiak két panaszát is. Ha valamiben tévedek, úgy ő is tévedett, de bizton lehet állítani, a panaszok jogosak s orvoslása’: mennél előbb szükséges. Az első j panasz, és ez a fontosabb, a na- I Ct'obö horderejű, az iskolaüggyel i kapcsolatos. A pusztán mindössze I egy tanterem van, osztatlan isko­la tehát, ahol két műszakos taní­tás folyik, a gyerekek egy része délelőtt, másik része délután jár iskolába. A két nevelő közül kö­vetkezésképpen az egyik dél­előtt, a másik délután tanít. Ezt az állapotot rossznak tartják a pedagógusok, nem maguk, hanem a gyerekek miatt. Azt lehetne er­re mondani, ugyan már, városon sem ritka a két műszakos tanítás. Igenám, de más a város és más a puszta. Este, különösen ősszel és télen, esőben, térdig érő sár­ban nem kör nyű a gyerekeknek hazabotorkálni, különösen, ame­lyik egy-két kilométerre . lakik az iskolától. Ez az egyik ok, amiért el szeretnék érni, hogy minden gyerek délelőtt tanuljon. A má­sik pedig az, hogy a délutános gyerekek villanyfény mellett kénytelenek tanulni. Az elmúlt három év alatt négy gyerek ka­pott már szemüveget és jelenleg öt újabb van szemüvegre elője­gyezve. Lehet, hogy ezeknek a gyerekeknek a szeme egyébként is elromlott volna, de azt hiszem nyugodtan feltételezhetjük, hogy a villanyfény melletti tanulás is hozzájárult. Ez a panasz tehát jogos, de mit sem érne, ha nem lenne kézenfekvő a megoldás. A meg­oldás: még egy tanterem kell. Nyári szakmai gyakorlat A nyári szünidőben a közgazda- sági technikum minden tanulója szakmai gyakorlaton vett részt. A legtöbben földművesszövetkeze­tekhez kerültek, ahol különböző beosztásban dolgoztak. éz első osztályt végzett tanulók főleg ki­szolgálással és segédkezéssel fog­lalkoztak, a második osztály az áruelosztásnál dolgozott, a har­madik osztály tanulói pedig iro­dákban könyveléssel és egyéb irodai dolgokkal foglalkoztak. Az első osztályosok a szekszárdi földművesszövetkezet áruházában dolgoztak. Itt főként kiszolgálás­sal foglalkoztak és közben meg­ismerték a különböző árucikke­ket, azoknak osztályozását, minő­ségét, árrendszerét és számozását. A gépkocsi megáll, az énekszó elhal és a katonás vezényszóra elrendeződünk. A táborparancs­nok melegen üdvözöl bennünket. Majd megtekintjük új lakóhe­lyünket, a tábort, amely szép er­dőben van. A központot egy nagy zászlófelvonótér alkotja. E körül helyezkednek el sátraink, a víz­torony, a konyha, röplabda-pá­lyánk és a színpad. A munkahely négy kilométerre volt a tábortól, ezt az utat víg nótaszóval tettük meg. A munka­helyen szakmunkások is voltak és megmutatták a kis és nagy csizmákban botladozó fiatalok­nak, hogyan kell az ásóval és la­páttal bánni. A munka eleinte bi­zony nehéz volt. A lapát, az ásó feltörte a tenyerünket, de mi nem hagytuk magunkat,' lelki- ismeretesen dolgoztunk tovább. Versenyeztünk, melyik brigád termel ki több földet. Az egy fő­től »megkívánt« kitermelt föld- mennyiség 2,5 köbméter volt. De a hármas gödörbeliek néha elér­ték a naponkénti 6,8 köbméter egy Személyre eső átlagot is. Eb­ben a gödörben dolgoztunk mi is, tizenöten a Közgazdasági Tech­Ságvári Endre Önkéntes Ifjúsági Építőtábor Bogyiszló nikum tanulói közül. Ezenkívül a Szekszárdi Garay János Gimná­zium 11 és a bonyhádi gimná­zium 3 tanulója. A vándorzászló- ra féltékenyen vigyáztunk, nem engedtük, hogy a jó munkával megszerzett kitüntetést elnyer­jék tőlünk. A táborban azonban nemcsak dolgoztunk, hanem szórakoztunk is. Munka után zenét hallgat­tunk a táborban felszerelt hang­szórókon, atlétikai, kézilabda- és röplabda-bajnokságot rendez­tünk. Ezenkívül mindenkinek ren delkezésre állt a tábor könyvtára is. Hetenként kétszer filmvetítés volt. Egy vasárnap a Tolnai Se­lyemgyár KISZ-szervezete jött a táborba, s kultúrműsort adott. E.kkor bonyolították le a VIT jelvényszerző versenyeket, maid este rövid bált rendeztünk. Es­ténként zászlólevonáskor meg­beszéltük a tábor problémáit és a DÍVSZ induló éneklése közben levontuk a zászlót. Az utolsó napokban a Nemzeti Színház néhány tagja jött le Bu­dapestről, hogy szórakoztassa az önkéntes gátépítőket. Ezekben a napokban már nagy volt az iz­galom, kíváncsian vártuk a mun­kaeredményt. A verseny értéke­lése az utolsó munkanap estéjén volt. A győztesele mi lettünk, vagyis a hármas gödörben dol­gozó fiatalok, 5,9 köbméteres át­lagteljesítménnyel. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetáég Központi Bizottságának vándor­zászlóját mi kaptuk meg. A Szék szárdi Garay Gimnázium is ván­dorzászlót kapott, a bonyhádi gimnazisták pedig oklevelet. A zászlók átvételekor a tábor dör­gő tapssal köszöntötte a győztes csoportokat. Reméljük, hogy a jövőben is több szép feladat megoldása vár ránk, hogy többszörösen bebizo­nyíthassuk hűségünket, ragasz­kodásunkat szeretett szép hazánk hoz. Illés Gyula Igenám, de honnan? Az is kézen­fekvő. Hiszen a sertéstenyésztő vállalatnak van egy nagy épüle­te, abban azt a helyiséget kérik, amely valaha az intéző irodája volt. Három hete kérték ezt a helyi­séget. A pincehelyi községi ta­nács elnökhelyettese beszélt a vál latot helyettes igazgatójával. Az minden segítséget megígért. A pincehelyi iskola igazgatója a vállalat helyi vezetőjét kérte, aki szintén megígért minden segítsé­get. Tehát az ígéret megvolt. En­nek ellenére csodálkoznak a pe­dagógusok és a tanácsi vezetők, hogy egy hét múlva a kérést visszautasították azzal az indoko­lással, hogy »ha majd esetleg munkásokat kell a vállalatnak felvennie, nem tudják hova elhe­lyezni őket.« Ez a kifogás talán elfogadható­nak látszana, csakhogy van egy szépséghibája. Mégpedig az, hogy a telepen öt egyenként egy szo­ba, konyhás, mellékhelyiséges la­kás évek óta üresen áll. Ha tehát újabb munkások jönnek, lesz számukra lakás. A pincehelyi pártszervezet is ígéretet tett, hogy közbejár az iskola ügyében. Reméljük, hogy rövidesen megoldódik a tante­rem-probléma a felsőgyánti gye­rekek érdekében. jl/f ásik gondjuk a mozi-ügy. Felsőgyánihoz három ki­lométerre van Tolnanémedi, ugyanannyira a tolnanémedi ken­dergyár. A gyárhoz hetenkint egy szer kilátogat a mozi, van film­vetítés, a pusztán azonban nincs. Azt kérik a felsögyántiak — tel­jesen indokoltan — egy héten egyszer náluk is legyen mozielő­adás. A MOKÉP jóindulatán és szervezőképességén múlik csu­pán, hogy megoldják. Olyan panasz tehát mindkettő, amit könnyűszerrel orvosolni le­het. Bízunk benne, hogy az or­voslás nem is fog sokáig késni. L. Gxj. 1 Drezdai Képtár veadégkiáilftása a Szépművészeti Múzeumban Az Európa képzőművészeti gyűj teményei között igen jelentős he­lyet elfoglaló Drezdai Állami Kép­tár ez év októberében a Szépmű­vészeti Múzeumban vendégkiállí­tást rendez. A kiállítás rendelke­zésre bocsátása nemcsak azért nagy eseményé a budapesti képző- művészeti életnek, mert arra még példa nem volt, hogy kiváló régi művekben olyan gazdag múzeum, mint a Drezdai Képtár számottevő anyagot, 54 képből álló válogatást Budapestre küldjön, hanem azért is, mert a kiválasztás rendkívül bőkezűen történik. A fasiszták a drezdai anyagot 1945-ben megfe­lelő csomagolás és a szükséges óvintézkedések megtétele nélkül végighurcolták az országon, majd egy részét nedves pincékbe rejtet­ték. Az anyagot a szovjet hadse­reg megmentette a pusztulástól és biztos helyre szállította, a ki- evi és a rboszkvai múzeumba, ahol a legszükségesebb javításo­kat azonnal megkezdték. A Szov­jetunió az 1240 festményből álló anyagot példátlan nagylelkűség­gel visszaadta a Német Demokra­tikus Köztársaságnak, ahol a le­bombázott képtárépület egy részé­nek helyreállítása után, 1855 nya­rán, a legfontosabb 475 képet ki­állították. A kiállításnak az első félévben csaknem félmillió láto­gatója volt. A. helyszűke miatt egyelőre még ki nem állított fest­ményekből a képtár időszaki ki­állításokat rendezett. Ebből az anyagból küldi most el a képtár kitűnő mesterek jelentős alkotá­saiból álló vendégkiállítását Bu­dapestre. Az összefogás szép példája Évek óta kihasználatlanul állt a Pincehelyi Vegyesipari KTSZ tulajdonában egy épület, távol a központjuktól. Kultúrhelyiségük viszont nem volt. Éppen ezért el­határozták, hogy közös erővel megoldják ezt a problémát, a fen­ti épülettel. Az egyik vasárnap az elnökkel és a főkönyvelővel az élen a dol­gozók társadalmi munkában le­bontották az épületet és az anyag nagy részét szintén társadalmi munkában átszállították az épít­kezés színhelyére. Röviddel ez­után szintén társadalmi munká­ban felépítették az épületet, ezzel létesítettek egy kultúrhelyiságet, ahol a tagság munkaidő utáni szórakozását kívánják biztosítana Kína gyümölcstermése fix ér alatt megháromszorozódott Kína gyümölcstermése ma há­romszor annyi, mint tíz évvel eze­lőtt volt. A felszabadulás óta az állam kölcsönökkel segítette a gyümöcstermelőlcet és tudósokat küldött a gyümölcsösökbe a terme­lés előmozdítására. A gyümölcster­melés már 1952-ben megkétszerező dött, Kínában több mint 300 gyű mölcsfajtát termelnek. Az els< ötéves terv 1953—1957 között - kétszázhatvanhat-ezer hektár ral bővítette a gyümölcsösök terii letét. A múlt évben sok kopár te területet változtattak át kitűní gyümölcsösökké. Ezenkívül még 600 ezer hektáron ültettek el gyű- »ölcsíúks:.

Next

/
Oldalképek
Tartalom