Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-04 / 233. szám
iäSä. október 4, TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAC Miért élnek jobban a munkások ? Az életkörülmények javulásának alapfeltétele a mezőgazdaságban is a nagyüzemi termelés E gy regi barátommal találkoztam össze, akivel valamikor, vagy két évtizeddel ezelőtt együtt koptattuk a »Paksi M. kir. Áll. Polgári Fiúiskola« padjait. Tizennyolc évvel a negyedik osztály befejezése után esőízben volt alkalmunk, hogy pár órát beszélgessünk. Barátom tizennégy katasztrális holdon gazdálkodik. Elismert, jó gazda a községben, mintaszerű a gazdasága. Állatállománya szép, termése mindig az átlag fölött van. Jól élnek, minden évben levágnak legalább két — kétmázsán felüli — hízót, bor is mindig kerül az asztalra. ’ Érdeklődik »tudományos« alapon is a mezőgazdaság kérdései iránt, nemcsak részt vesz a különböző tanfolyamokon, hanem egyik szervezője is az ezüstkalászos tanfolyamoknak. Ö azonban mégsem elégedett. Valahogyan kicsit restelli is, hogy — egykori jeles tanuló létére — »csak« paraszt lett. Pedig az osztályból sokan »többre vitték«. — Mert nézd. — mondja — megvan minednünk, Nem szűkölködtünk a nehéz időkben sem. De arról nektek fogalmatok sem lehet, hogy mit kell ezért gürcölni. Egy idősek vagyunk, de hozzám képest te nyugodtan letagadhatnál öt-tíz évet, úgy megviselt ez a nehéz munka. Télen még csak van egy kis szabad időnk, de tavasztól őszig nincs se éjjele, se nappala az embernek, moziba hónapokig nem jutok el. A nyáron például bármennyit szaladgáltam, nem tudtam kapni aratót. Kénytelenek voltunk a feleségemmel betakarítani a tíz hold gabonát. Aztán még valami: Igazságtalan az, hogy ma már mindenki nyugdíjban részesül öregségére, csak mi, parasztok, akik talán a legnehezebb munkát végezzük, nem. Mennyivel jobb a munkásoknak?! | gaza van-e? — Jobban él- ' nek talán a munkások? Ha a jövedelmet vesszük számba, egy átlagos munkásnak nincs akkora jövedelme, mint egy jól gazdálkodó középparasztnak. Bár az ipari munkások életszínvonala évről évre emelkedik — épp a minap olvastam egy statisztikát arról, hogy a felszabadulás előttihez viszonyítva a fogyasztási cikkek ára átlagosan (a pengőárhoz viszonyítva) tizenkétszerese, az átlagkereset pedig (a ma már a jövedelem egy kis hányadát kitevő fix költségek, mint lakbér, különböző szolgáltatások stb. levonása után) mintegy huszonötszöröse az akkorinak. Ehhez jönnek még olyan tényezők, mint a létbizonytalanság megszűnése, a jobb lakásviszonyok, kulturális ellátás, munka- és egészségvédelem stb., amelyek megváltozása az életszínvonal javulását eredményezte. De a jól gazdálkodó középparaszt jobban él. többet fogyaszthat. Ha azonban a másik oldalt nézzük, ki dolgozik többet, kétségtelen, hogy a parasztnak a maga jövedelméért sokkal jobban meg kell dolgoznia. A munkás, — ha letelt a nyolc óra — szabad. Van, aki 1—2 holdas »háztáji« gazdaságát műveli. A vidéki üzemek munkásai közt sok az ilyen. De ez számára egyáltalán nem olyan terhes, mint a paraszt munkája. Legtöbben azon bán pihenésre, szórakozásra, művelődésre használják fel szabadidejüket. A Tolnai Textilgyárban harminckét »aktiv« horgász van a dolgozók között, a selyemgyárban még több. Munkaidő után ezt a hajdani »úri passziót« űzik. ötven sportoló dolgozik a gyárban. A kultúrházban film- és szín házi előadások vannak, táncmulatságokat tartanak, különböző szakkörök működnek. A gyári asszonyoknak, lányoknak van idejük arra, hogy hetenként legalább egyszer a fodrászhoz menjenek. Arról is beszélnek, hogy a selyemgyár mellett kozmetikai üz letet kellene nyitni. Mindkét üzemnek szép könyvtára van, de vásárolják is a könyveket a dolgozók, havonta több ezer forintot költenek könyvre. Jut idő az olvasásra. I_l asonló a helyzet a többi ■* üzemben is. A Bonyhádi Cipőgyárban ismeretterjesztő előadásokat tartanak rendszeresen a dolgozóknak, sokan sportolással töltik el szabadidejüket. A Bonyhádi Zománcgyárban hetvenen sportolnak. A gyár kultúrotthona minden este népes, hetvenen, nyolcvanan, néha százan is töltik el a kultúrotthonban estéjüket, ahol televízió, sakk és ping-pong felszerelés, rádió, lemezjátszó magnetofon áll rendelkezésükre. A gyár — rendszerint a KISZ- szervezet — kirándulásokat szervez a fiatalok ismereteinek, látókörének bővítésére és nem utolsó sorban a dolgozók szórakoztatására. Az anyagi feltételek egy részét társadalmi munkával teremtik meg. Az idén már kétszer voltak Budapesten — az Országházat, a Várat, az ipari vásárt nézték meg, voltak a Gellert fürdőben — most tervezik a harmadik utat a Fővárosi Nagycirkusz műsorának megtekintésére. Kétszer voltak Harkányban, ezenkívül a Balaton partján egy sátortábort szerveztek a fiatalok részére. A jobb. kulturáltabb — és könnyebb — életnek a lehetőségei persze, a 10—15—20 holdas gazdákat nem vonzzák az iparba, nem szakítják el a földtől. De annál inkább a fiaikat, lányaikat. Az üzemekben tekintélyes a száma azoknak a fiatal munkásoknak, akiknek szülei gazdálkodnak, de ők inkább a gyárba jönnek dolgozni. Hol vannak már azok az idők, amikor a parasztfiatalok már az iskolaoan számolgatták, hogy , a szülők halála után mennyi föld jut nekik? — Nem egyszer örök háborúság volt a következménye a vagyon feletti osztozkodásnak. Lépő Júlia szövőnő a Tolnai Textilgyárban, — Szülei pusztán gazdálkodnak. Hogy miért jött ide, miért nem maradt otthon? — Elég volt az a két év, amíg otthon voltam. — mondja. — Itt a gyárban sokkal könnyebb a munka, jobb az élet. — És akárhány faluban meg lehet nézni, általános jelenség, hogy a fiatalok elmennek Pestre, Sztá- ’invárosba, vagy a közelebbi üzemekbe dolgozni. Az egyik kislány kérdéssel válaszolt kérdésemre: Miért maradtam volna otthon a pusztán, amikor a legények közül is csak három-négy maradt otthon? Pl t szövőtanuló-lánnyal be'^szélgettem a minap a Tolnai Textilgyárban. Mindegyiküknek tetszik a gyár, az itteni munka, nem cserélné fel semmivel. Amikor egyiküket — szülei nyolc holdon gazdálkodnak — megkérdeztem, hogy ha majd eljön a férjhezmenés ideje és egy jóképű gazdalegény kérné meg a kezét, visszamenne-e a paraszti életbe? — Mind az öten kórusban válaszolták: Isten ments!... Inkább vénlányok maradunk. És ezt mutatja a helyzet a községben is. A helybeli parasztlegények közül többen kénytelenek a szomszédbeli, közelebbi-távolabbi tanyákon keresni menyasszonynak valót. Hát ezért nem kapott az én barátom sem aratót, segíteni a tíz hold learatásához. A múltban, ha valakinek volt egy-két holdja, otthon maradt a faluban (még a nincstelen is). Mert az a kis föld legalább a kenyérnek valót megtermetté. A többit meg lehetett keresni részesaratással, cséplés- sel. Ma ennél sokkal biztosabb »egzisztenciát« jelent az ipar, ahol jó tíz évvel ezelőtt már egyszer s mindenkorra megszűnt a munkanélküliség. És a fiatalok többségének a paraszti élet — leg alábbis a régimódi, kapás-kaszás, kora hajnaltól késő estig tartó robotot jelentő paraszti élet — nem kell. Találnak jobbat is. De nézzük a kérdés másik oldalát. Talán kevesebbet kell dolgozni az üzemekben? Kevesebbet termel az üzem? — Dolgozni kevesebbet kell, de a nagyüzem termelése összehasonlíthatatlanul magasabb. A Tolnai Textilgyárban egy munkásra naponta — nyolcórás műszakban —, ha beszámítjuk az összes dolgozót, har minc négyzetméter pamutszövet jut. Ha csak a szövőket számítjuk, hetven négyzetméter. Kisüzemi módszerrel, egyszerű szövő székkel — aminek technikai fejlettségi foka megfelel a kisüzemi mezőgazdaság ekés-kapás »technikájának« — négy-öt négyzet- métert. A Bonyhádi Cipőgyárban naponta minden munkás átlagosan 4 pár cipőt állít elő. Ha a takarítónőtől az igazgatóig, a portástól a készárú csomagolólg mindenkit beleszámítunk, akkor ez az átlag 3 és fél pár naponta. A kisiparos a maga műhelyében egy nap alatt készít el egy pár cipőt. De nem nyolc óra alatt, mert ha nyolc órát számítunk, akkor másfél nap is kell. Egy hét alatt tehát egy gyári dolgozó 21, illetve 24 pár cipőt termel, a kisiparos — azonos munkaidővel — négy párat. Korszerű nagyüzemben tehát öt-hatszorosa a termelékenység a kisüzemének. Á gyárban például egy- és háromnegyed perc alatt végzi el a gép a goyser ráma bevarrását, sokkal jobb minőségben, mint azt kézi erőve) egy cipész 30—40 perc alatt el tudja végezni. A technika az üzemekben állandóan fejlődik. A Paksi Konzervgyárban például nemrég állítottak be egy uborkamosó gépet, amellyel a csemege- uborka mosásának és válogatásának termelékenysége ötszörösére emelkedett. K övetkezik ebből, hogy az ipari munkás — nyolc órai munkaideje alatt — sokkal nagyobb értéket hoz létre, mint a kisüzemben gazdálkodó paraszt, még ha az a nap huszonnégy óráját is nehéz fizikai munkával töltené. A nemzeti jövedelemhez a munkásság aránytalanul nagyobb értékkel járul hozzá, mint a parasztság, sokkal nagyobb terheket visel, ugyanis az állam fő jövedelme ebből és nem a falun befolyó adókból szárma zik. Az ipari dolgozók által létrehozott többletből jut a nagy beruházásokra, az állam különböző intézményeinek fenntartására. Bármelyik falu „mérlegét'’ is nézzük, kitűnik, hogy a községben, városban nagymértékben haladja meg az állami kiadások összege az adóbevételt. Annak lehetőségét, hogy az üzemi dolgozók életkörülményei állandóan emelkedjenek — szocializmust építő rendszerünkben — nagyüzemi termelés technikájának állandó fejlődése teszi lehetővé. Talán a mezőgazdaságban lehet más a fejlődés útja? — Nem. Persze, „technikai fejlődés ’ az is, ha az egyéni gazda jól felszereli háztartását a modern technika vívmányaival, világvevő rádiója van, ahol még a holdrakéta jelzéseit is meghallgathatja (persze nem közvetlenül), villanyvasalója, mosógépe van, de ha a kenyeret azzal a módszerrel termeli meg, ahogyan a dédapja, nem szabadul a látástól vakulásig tartó nehéz munkától. A fejlődést itt is a nagyüzem hozhatja meg, ahol korlátlan lehetőségei vannak a korszerű technika vívmányai alkalmazásának, a gépi szántástól, betakarítástól a vegyszeres gyomirtásig, a repülőgépről való műtrágya-szórástól a gépesített állat- tenyésztésig. Amíg ezt az egyénileg gazdálkodó paraszt nem látja be — és segítenünk kell, hogy belássa, — addig bizony fiainak, leányainak kritikája a szülők mara- dísága felett abban nyilvánul meg, hogy az elmaradott paraszti életmódot felcserélik a sokkal jobb, kényelmesebb életet biztosító ipari munkával. Jantner János Erről úi beszélni kell A naki Napsugár Tsz példája A naki Napsugár Termelőszövetkezet ez év telén alakult. Kettőszázötvennégy család tömörült a Napsugárba, s a kettőszázötvennégy család 2500 holdas szövetkezetei mondhat magáénak. A tagok abban állapodtak meg, hogy ősszel kezdik a gazdálkodást. De a megállapodást saját érdekükben nem tartották be. A közös alap megteremtése érdekében már a nyár folyamán jelentős munkálatokat végeztek és a legérdekesebb és a legemlítésre méltóbb a dologban az, hogy ezeket az előmunkálatokat »társadalmi munkával« végezték. De hogyan is néz ki ez a »társadalmi munka?« A Napsugár Termelőszövetkezet tagjai amellett, hogy ez év őszéig saját földjükön gazdálkodtok, 95 holdas napraforgótábla munkálatait végezték el a szántástól, vetéstől egészen a szedésig anélkül, hogy egyetlen munkaegységet is elszámoltattak volna maguknak a végzett munkáért. Emellett az ősszel induló Napsugár Termelőszövetkezetnek ma már 3200 mázsa jóminőségű lucernája és vörösheréje van. A nagymennyiségű takarmányt szintén közösen termelték. Sok ezer munkaórát és sok száz munkanapot fordítottak közös erővel a takarmány termesztésére, de egyelőre a közös megállapodás alapján úgy határoztak, hogy lemondanak az elvégzett munka után járó munkaegységekről rí közös alap javára. Az állatállomány kialakítása érdekében is érdekes »újítást« vezettek be a Napsugár Termelő- szövetkezet tagjai. A legutóbbi közgyűlésen elhatározták, hogy hitel nélkül teremtik meg a közös állatállományt, mégpedig" a következőképpen. Mind a kettőszázötvennégy család negyvenkilós malác árát adja össze. Az összeadott pénzen hízónak valót vásárolnak. Majd a • leszerződött hízók előlegéből pedig szarvas- marhákat vesznek. Hitelt egyedül a törzsállatok vásárlására kölcsönöznek, kisebb mennyiséget. A Napsugár Termelőszövetkezet tagjai most nagyarányú építkezésekbe kezdenek. Már 30 000 téglát, 25 mázsa cementet fuvaroztak az építkezés helyére, ahol nemsokára megkezdik saját erőből két 50 férőhelyes sertésfiaz- tató építését. Az »őszre kezdés« a Napsugár Termelőszövetkezet esetében már kész alapokon történik. Ezek az alapok biztosítékai a termelőszövetkezet további eredményes fejlődésének. S ezeknek az alapoknak a lerakása másról is tanúskodik: arról, hogy a szövetkezeti útra lépett naki parasztok lelkesedéssel, jó kedvvel és becsülettel láttak neki jövőjük építésének. (—H—) Az idei termelés kétszeresét írja elő a jövő évi terv Üj i üstcsőhajlító gép a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál Több mint tízszer tüntették már ki élüzem jelvénnyel a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatot. A vállalat, az idén is rendszeresen teljesíti a tervét. Évről évre nő a termelés, az idén például a tavalyi termeléshez viszonyítva több mint húsz százalékkal több háztartási és egyéb bádogárut készítettek. A vállalat jövő évi tervei is nagyok. Az előzetes adatok szerint az idei termelés kétszeresét kell a vállalat munkásainak jövőre elkészíteni. A megnövekedett feladatok végrehajtásának megköny- nyítésére a vállalat új üzemházat kapott, ahol a következő hetekben állítják fel az új füstcsőhajlító gépet. A gép kapacitása és a jelenlegi technológiai berendezés lehetővé teszi, hogy a jövő évi magas tervet is teljesíteni tudja a vállalat kollektívája. Túlteljesítették az adófizetési tervet, élnek az adófizetési kedvezményekkel a nagydorogi egyéni parasztok Nagydorogon az egyéni parasztok adófizetési kötelezettségeiket eddig 115 százalékra teljesítették. Sokan a gazdák közül már befizették egész évi adójukat is. Aki a IV. negyedévi adójából előre fizet, az a befizetett összeg 6 százalékát kedvezményként megtartó atjn magának. Érdemes előre fizetni adót, hisz így kétszeres kamatot hoz a pénz. Ezt ismerték fel a nagydorogi egyéni parasztok is, és eddig a gazdáknak mintegy 10 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. A búzaföldadó tervet is 110 százalékra teljesítették eddig a nagydorogi egyéni parasztok. Több mint 70 vagon gabonavetömagot hordtak össze az ősszel kezdő tsz-tagok A most induló közös gazdaságokban mindenütt a jövő évi gabonatermés biztosítását tartják a legfontosabbnak a szövetkezeti parasztok. Szerte a megyében hordják össze a kalászosok vetőmagját. Az illetékesek jelentése szerint péntek estig az ősszel kezdő termelőszövetkezeti tagok 73 és félvagon gabona-vetőmagot adtak össze a közösbe. Előadások a gyermeknevelésről és az apák felelősségéről — Szabó-varró, sütő-főső és játékkészítő szakkörök — Meseház-építés A Dombóvári Járási Nőtanács tagjai gazdag programot dolgoztak ki az őszi és téli idényre. Az idei oktatási év keretén belül a TIT-tel együttműködve a nőtanács a járás több községében előadásokat rendez a „Gyermek- nevelés a családban” és az „Apák felelőssége” címmel. Az előadások iránt már most nagy az érdeklődés az anyák körében. Háromhónapos szabó-varró tanfolyam indul Dombóváron és hathetes Kocsolán, Döbröközön, Kurdon, Nakon, valamint Nagykondapusztán. Az asszonyok kérésére sütő-főző tanfolyamot indítanak Gsibrákon, Szakcson, Gyulajon, Lápafőn, Al- sóleperden. A jelentkezési határidő még nem járt le. Nagy az érdeklődés a nőtanács által tervezett kézinauoka szakkörök iránt is. Kézimunka szakkörök indulnak Duzson, Sütvény- ben és Dombóváron. A dombóváriak felelevenítik a már csaknem feledésbe merült régi dombóvári hímzéseket. ötletes újdonság a játékkészítő tanfolyam szervezése. Az asszonyok Szakcson és Döbröközön különféle új játékok készítését tanulhatják meg a nőtanács által rendezett tanfolyamokon gyermekeik számára. A dombóvári nőtanács asszonyai vállalták, hogy a bolgár nőtanács tagjaitól nyert tapasztalatok alapján meseházat építenek a dombóvári kisgyermekek számára. A meseház kellékeit a játékkészítő szakkör asszonyai készítik. A me- seházban a Jancsi és Juliska meséje elevenedik fel a gyermekek előtt,
