Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-03 / 232. szám

/ 5 1959. október 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Á pártmegbízafás és párfépífés problémái a nagydorogi pártszervezetben A pártmegbízatások helyes el­osztása és a pártépítés alapos, jól átgondolt, tervszerű munkája nagyban elősegíti egy adott párt- szervezet működésének eredmé­nyességét. A nagydorogi községi pártszer­vezet munkáját vizsgálva arra a megállapításra jutunk; hogy a pártmegbízatások jobb elosztása érdekében és a pártépítés tekin­tetében is sokat kell még tenni, hogy a községi pártszervezet job­ban megfeleljen hivatásának. A PARTMEGBfZATÁSOK KÖRÜLI TEENDŐK A nagydorogi községi pártszer­vezetnek 29 tagja és két tagjelölt­je van. Számításaink alapján kiderült, hogy az alapszervezet 19 kommu­nistájának van pártmegbízatása. A többi 12 elvtárs csak „alkalmi” pártmunjeát végez. A pártmegbízatások nagy része a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták megbízatásaiból te­vődik ki. Legtöbben a nőtanács­ban, a KISZ-ben és a községi ta­nácsban végzik pártmunkájukat. Ehhez még hozzá kell fűznünk, hogy amikor 12 elvtársnak nincs állandó pártmunkája, ugyanakkor az alapszervezet tagjai közül egy elvtársnak kilenc, egynek négy, egynek három, egynek pedig két állandó jellegű pártmegbízatása van. Mit kellene csinálni? — Elsősor­ban is azt kellene csinálni, hogy a megbízatásokkal túlterhelt elvtár­sak válláról levegyük a megbíza­tások egy részét és ezeket azok. nak adjuk, akiknek nincs állandó pártmunkájuk. Kettős célt érünk el ezzel! Egy­részt a „túlterhelt” elvtársak, ha megszabadulnak a sokféle meg­bízatástól, alaposabb munkát tud­nak végezni egy megadott terü­leten, másrészt, akik nem végez­nek állandó pártmunkát, azokat ezáltal aktivizálni lehet. A PARTÉPlTES kérdése Nagydorog 4000 lakosú község. Lakóinak nagy része földművelés­sel foglalkozik. A községi alap­FURCSA ESETEK Ha nem is történnek csodák, de érdekes, feljegyzésekre méltó eseményekkel az újságíró naponta találkozik. Ha ezek a fejlődés, a HOGYAN OLCSÖBB Az őszi csúcsforgalomban sok­kal több árut kell elszállítani vas­úton és gépkocsin egyaránt, mint a múlt évben. A megnövekedett szállításokhoz a jármű kevés. Mégis egyes szállíttatok, olyan kacskaringós utakat keresnek az áru szállítására, hogy amellett szó nélkül elmenni nem lehet. Csak egy példát mondjunk el: Zombára Nagymányokról szál­lítják a TÜZÉP részére szükséges brikettet. Az ügyben járatlan azt gondolja, mi sem könnyebb en­nél. Felrakják a szenet jNagymá- nyokon és gépkocsival Zombára szállítják. Ez a helyes módszer, azonban a valóságban nem így tör ténik. termelés velejárói, az jó, de az alábbi két eset, azt hiszem, nem ezt példázza. A SZÉN SZÁLLÍTÁSA? A Zombára küldendő szenet Nagymányokon vagonba rakják, elküldik Szekszárdra, ez 44 kilo­méteres vasúti út. A szekszárdi állomásra érkezett szenet kirak­ják, majd gépkocsira teszik és úgy viszik el Zombára. Zomba— Szekszárd 16,4 kilométer. Hozzá­számítjuk a 44 kilométeres vasúti utat, az 60,4 kilométer. Viszont ha a brikettet Nagymányokról gép­kocsin szállítanák Zombára, csak 21.6 kilométeres utat kellene meg­tenni. Tehát ez utóbbi szállítási módszer az olcsóbb, a rövidebb! Akkor miért nem így szállítják a brikettet? Ezt még az újságíró sem tudja!... MATRAC VAGY BAKANCS? Nem kell különösebben bizo­nyítani. hogy a munka- és védő­ruha-ellátást törvények szabályoz­zák. Azt sem kell publikálni, hogy ennek a dolgozók örülnek. De... De több esetben a dolgozók nem kapják meg azt, ami őket illeti. A Zomba—Hőgyész között épülő úton százötven olyan munkást le­het találni, aki még ez ideig nem kapta meg a munkaruhát és a ba­kancsot. Köztudomású, hogy az útépítés szinte „eszi” a ruhát. S a munkások hiába kérik az őket jogosan megillető ruházatot, azt még a mai napig sem kapták meg. Oka ennek az — mint érte­sültünk róla —, hogy nincs keret a ruhavásárlásra... Ruhára nincs keret, de matrac­vásárlásra van. Mert az történt, hogy korszerűsítették a legény­szállásokat, szalmazsák helyett matracokat adtak a munkásoknak. A matracokat nem kérték, jó volt a szalmazsák is, szívesebben alud­tak volna azon még néhány hóna­pig, csak a védőruhát kapták vol­na meg. Ne csodálkozzon a láto­gató, ha most az őszi hidegben, sáros időjárásban félcipőben dol­gozó kubikosokat lát az út mellett, rongyos, foltos saját ruhában: Ennek csak a „keret” az oka. Az Aszfaltútépítő Vállalat központjá­nak jóvoltából most a munkások matracon hálnak, de félcipőben dolgoznak. P. J. szervezetnek ennek ellenére mind­össze négy paraszti munkát végző párttagja van. Ez a négy párttag két család tagjaiból tevődik ki. Az egyik legidősebb és legta­pasztaltabb nagydorogi kommu­nistával, Sánta József elvtárssal beszélgettünk arról, vajon hogyan lehetne több paraszti munkát végző embert felvenni az alap- szervezetbe? Sánta József elmondotta, hogy 1945-től 1947-ig Nagydorogon a megye egyik legnagyobb falusi pártszervezete volt a kommunista pártnak. A kommunista párttagok száma, akiknek túlnyomó több­sége parasztember volt, elérte a 240-et. A kommunista párt egykori tagjai ma is Nagydorogon élnek. Ezek a különböző okokból kifolyó­lag ma párton kívüli elvtársak képezik azt a szimpatizáns gyű­rűt, amely szorosan körülfogja és mindenben támogatja a jelen­legi pártszervezetet. Közülük le­hetne leghamarabb felvenni az utánpótlást a községi alapszerve­zet soraiba. A nagydorogi pártszervezetben sok tapasztalt, jelentős mozgalmi múlttal rendelkező és lendületes munkát végző elvtárs van. Az ő feladatuk az, hogy a pártmegbí­zatások és a pártépítés terén meg­levő hiányosságokat megszüntes­sék és a nagydorogi községi párt- szervezet munkáját az eddigiek­nél egy fokkal magasabb szintre emeljék. H. T. Erről in beszélni kell A traktor, meg az iskolások Kicsit furcsán hangzik a cím, pedig így van. Az iskolás gyer­mekeket általában úgy tudjuk elképzelni a traktorral, hogy a traktor áll az utcán, hangosan pöfög, a gyerekek pedig körü­lötte bámészkodnak, nézik, né­melyik esetleg megtapogatja a kerekét is, ha a vezető nem tar­tózkodik a kezeiben. Ez esetben egészen másról van szó. Arról, hogy a megye egyik iskolájának — pontosan megnevezve a ta­mási általános iskola — tanulói traktort kaptak a helyi gépállo­mástól. Igaz, régi típusú, de trak­tort, amelynek üzemképes a mo­torja; traktort, amely alkalmas arra, hogy ekét akasszanak utá­na és szántsanak vele... A hírhez még annyit, hogy a közeljövőben — amint megfelelő garázst tud biztosítani az iskola — a gépet oda is szállítják, s kapnak az is­kola diákjai egy másik traktort is, szétfűrészelve, hogy azon szemléltetően tanulhassák a gé­pek szerkezetét fizika órán. Ennyi röviden a hír, amit so­kan helyeslőén fogadnak, néhá- nyan viszont aggályosán. Azt modják, hogy mit kezdenek egy traktorral az általános iskola he­tedikes, nyolcadikos, 13—14 éves tanulói? Mondják néhány an azt is, hogy ebből csak baj lehet... Rudas György az iskola igaz­gatója megnyugtatja azokat, akik aggályoskodnak az esettel kapcso latban. A mezőgazdasági jellegű politechnikai oktatás keretében a tanulók mindenkor felügyelő je­lenlétében, annak irányításával nyúlnak csak a géphez. Valamikor elképzelhetetlen volt, hogy az alsófokú iskolában a tanulók traktorvezetést tanul­nak, hogy ott megismerkednek a gépek szerkezetével. A fejlődés azonban túljutott ezen az állásponton. Ma a mező- gazdaság gépesítésére törekszünk, arra, hogy a kézikapálást, a kézi aratást a gépi munka váltsa fel... A közös gazdaságokban — amely felé mezőgazdaságunk halad — egyre több helyet kap a gépi munka, s szükség van a gépekhez értő emberekre is. Ezt a célt is szolgálja a politechnikai oktatás, ebben az esetben a tamási álta­lános iskolában. Néhány tanuló — akivel sike­rült beszélnem — elmondta, hogy örömmel vették a hírt, hogy traktoruk lesz. Látják a roman­tikát a géppel való foglalkozás­ban, s ezt a romantikakeresést, a tanárok ügyesen kihasználva a diákok tudásának gyarapítására, látókörük szélesítésére, s esetleg életük megalapozására fordíthat­ják. Nem minden általános is­kola tanulói dicsekedhetnek az­zal, hogy traktoruk van. S a ta­mási általános iskolások — min­den remény megvan rá — oko­san fogják kihasználni ezt a le­hetőséget. (buni) Új mederbe terelődik életük •• Összegyűjtik as állatokat, a gazdasági felszereléseket, megkezdték a közös munkát Koppány szántón a Március 15 Tsz-ben Hattagú bizottság jár füzetek­kel, ceruzákkal házról házra Köp pányszántó termelőszövetkezeti községben: a leltározó bizottság. Az ősszel kezdő Március 15.'Ter­melőszövetkezet tagjai ezzel a bi­zottsággal kötnek megállapodást, hány lovat, tehenet, borjút, ko­csit, szerszámot és egyéb felsze­relést adnak be a közösbe térí­tés ellenében. A termelőszövet­kezet felvásárol 60 lovat szer­számmal, 30 kocsit, 40—50 szarvasmarhát és jónéhány gaz­dasági felszerelést. Először Markó Vince volt kö­zépparaszt tsz-taghoz tértünk be a bizottsággal. Lovai, szekere, boronája van eladó. Szép új tég­laistállóban állnak a lovak és az istálló mellett fődbe süllyedt, vertfalu, szalmatetős házikó. De a házikó falán már szénnel rajzolt tervrajz, egy új háznak a terve van, az udvarban pedig tégla, kő, homok és gerendák. Épít­kezés lesz itt, kell a pénz. Pusztahencsei lányok A DOMBOLDALON négy fiatal lány szedi a krumplit. Kezük fürgén válogatja a gu­mókat, s dobják, rakják min­den egyest a megfelelő cso­portba. A domboldalról jól látni Pusz tahencsét, a falut és a házakat övező ligeteket. Gyönyörű ez a táj és varázsa is van. Vissza­vágyik ide, aki elment. Gyönyörködünk a szép pano­rámában, beszélgetünk a fiata­lokkal. Beszéd közben is für­gén mozog a kezük, minden percért kár, éjszaka settenke­dik a fagy, a burgonyának ve­remben a helye. Parrag Ilona a lányok vezére: munkacsapatve­zető. Huszonhárom éves, s már öt év óta csapatvezető, s nyolc év óta tsz-tag. Idén eddig 427 munkaegysége van! Először nem akartam elhinni, még az agronómust is megkérdeztem — Perényi Antalt — s ő is bizo­nyította. — így igaz ez, Parrag Ilo­nának 427, a tizenhat éves Nagy Margitnak 370, Csik Jú­liának 351, Plézer Frigyesnének 380 munkaegysége van. Nincs itt hígítás, a munkaegységek mögött hősies munkateljesít­mények vannak. SOROLJA AZ AGRONŐMUS a példákat. Volt úgy is, hogy sürgős munka idején hajnali fél 3 órakor munkába álltak a lá­nyok. S nem volt úgy még so­ha, ha bármit kértek is tőlük, hogy a lányok pontosan ott ne lettek volna. Egy idősebb néni is nyilat­kozott. — Olyanok ezek a lányok, mint a boszorkányok. Fiatalok, csinosak, jól öltö­zöttek, az utcán is helytálló ru­hában szedik a krumplit. A boszorkányság jelző ügyességük re, párját ritkító munkalendü- leiükre vonatkozik. Na'",’ Margit, a legfiatalabb, a tizenhat éves mosolygós sze­mű zavarba jön, ha udvarlás­ról, férjhezmenésről esik a szó. De Parrag Ilona, Csik Júlia meg meri mondani nyíltan, hogy bizony a staférung már készen áll, $ már új, saját bú­tor is lenne, ha elférne a lakás­ban. Plézer Frigyesnének, aki éppen az idén ünnepli tsz-tag- ságának nyolcéves évfordulóját, nincs már erre gondja, ő már fiatalasszony. De a lányokkal tart, mert ők négyen összetar­tanak, mindig együtt vannak: mezéi munkában, házimunká­ban, szórakozásban. SZÉP A TÁJ ÉS SZÉPEK A LÁNYOK Pusztahencsén. Ver­senyeznek a tsz-tagok a kívül­állókkal: ki keres többet, ki öltözik szebben, kinek lesz. vagy van szebb bútora? Ebből a versenyből pcá>g előbb- ulóbb, nem kétséges, a szocia­lista úton járó termelőszövet­kezeti tagok kerülnek ki győz­tesen. —is—os— A termelőszövetkezet rendes napi árat fizet. Az ár alkuval ala­kul ki véglegesen. Markó Vince 7500 forintot, Babonái Lőrinc 8000 forintot kapott a lovaiért. A kocsikért is 2000—3000 forintot fizetnek ki. A gazdák jól jár­nak, egytől-egyig mind jó vá­sárt csinál. Mondogatják, hogy a tsz-be lépő parasztok nehezen válnak meg megszokott állataiktól, gaz­dasági felszerelésüktől. Kop- pányszántón is akad ilyen, de a többségnél nem ezt tapasztaltuk. — Fura ez a vásár, önmagunk nak adjuk el önmagunkét, ezt mondogatják mosolyogva, jóked­vűen. S ez a felismerés nagy erőt je­lent. A közösségi élet, gazdál­kodás, tulajdon és vagyon helyes felfogásának csírája.. Jövő éle­tüknek a közösségi, új és jobb életnek az alapját teremtik meg most ezekben a napokban a kop- pányszántóiak. Tudják: ezek az állatok, felszerelések továbbra is őket szolgálják majd, az ő ke­nyerük megtermelésének eszközei maradnak. Babonái Mihály növendékbor­jút ad el. Szőke Lajos kocsit, hen gert, fogast. — Vigyétek csak a borjút, tu­dom, hogy nem viszitek messze. Nem is sokat alkudozom veletek, egyik zsebemből ki, a másikba be — így fogja fel az öreg Ba­bonái Mihály, s jól fogja fel a vásárt. A veszprémi püspök volt kas­télyában gyűjtik össze a közös vagyon első alapjait Koppány- szántón. Ezzel párhuzamosan a földeken is megkezdték az ősziek vetését és mind szélesebb terje­delemben bontakozik ki az újtí­pusú, közös munka. Lent a réteken új mederbe te­relik és szabályozzák a Koppány- patak vizét. Az új meder jobb, biztonságosabb, korszerűbb és szebb is mint a régi. így van ez a koppányszántói emberek éle­tével is. Az új meder, a termelő­szövetkezet, ha kezdetben nehéz, türelmet és fáradtságot kívánó munkával is, de előbb-utóbb meg termi a maga gyümölcsét. Gy. J. I Tolnai RuSiázati és Szolgáltató SCtsz túlteljesítette tayressiosi Majálisait A Tolnai Ruházati és Szolgál­tató Ktsz 1958-as össztermelésé­nek mintegy 48 százalékát a la­kosság részére végzett szolgálta­tások képezték. A ktsz-tagok a kongresszusi felajánlásaik telje­sítése során minden igyekezetük­kel azon munkálkodtak, hogy ezt a részarányt a lakosság javára 60 százalékra felemeljék. A szep­tember végén megvizsgált ered­mények szerint a lakosság részé­re végzett szolgáltatások az össz­termelésnek 69 százalékát alkot­ják. A lakosság igényeit nemcsak a szolgáltatások emelésével elégí­tették ki, hanem a minőség ja­vításával is. Vállalták, hogy az össztermékek 92 százaléka I. osz­tályú lesz. A többi 8 százaiéi: pe­dig II. osztályúnál alacsonyabb minőségű nem lesz és elhatároz­ták, hogy nem adnak lehetőséget a kereskedelmi szerveknek mi­nőségi kötbér követelésre. Az ed­digi eredmények szerint a termé­kek 95 százaléka I. osztályú, és II. osztályúnál rosszabb minőségű nem volt. A vásárlók változatos igényei­nek úgy tettek eleget, hogy ebben az évben 50 új cipő és ugyancsak 50 új ruhafazont terveztek és ez­zel nemcsak a felajánlásaikat tel jesílették, hanem lehetővé vált, hogy a dolgozók minden irányú kívánságait teljesíteni tudják. Az anyagmegtakarításban az 1 százalékos vállalást 2,4 százalék­ra teljesítették. A vállalások teljesítéséhez hoz zájárult a munkafegyelem meg­szilárdítása is. A Tolnai Ruháza­ti és Szolgáltató Ktsz dolgozói szeptember végéig egyetlen egy­szer sem mulasztottak igazolatla­nul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom