Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-18 / 219. szám
1959. szeptember 18. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Művelődési problémákról tárgyalt a megyei tanács Prantner József elvtárs is felszólalt a gyűlésen Csütörtökön ülést tartott a Tolna megyei Tanács. Az ülést Vigh Dezső v. b. elnökhelyettes nyi" tóttá meg, majd javaslatot tett az ülés elnökére és az elnökség tagjaira. Ezután dr. Tuska Pál elvtárs, v. b.-elnök elnökletével folytatódott a tanácsülés. Az ülésen részt vett Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára is. A megye képviselői közül Péti János elvtárs jelent meg a tanácsülésen. Első napirendi pontként dr. Tuska Pál elvtárs jelentést tett a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról, ezenkívül a végrehajtó bizottság tevékenységéről az előző tanácsülés óta. A jelentést elfogadta a tanácsülés. Ezután került sor az MSZMP művelődési politikájának irányelvei alapján a megyében folyó nevelő és népnevelő munka értékelésére. A napirendi pont előadója Gyugyi János elvtárs, v. b. elnökhelyettes volt. A végrehajtó bizottság beszámolója többek között hangsúlyozta: „A párthatározat kötelességünkké teszi, hogy a munkás- és paraszttömegek általános műveltségi színvonalát emel jük, a szakképzettségüket fokozzuk és ezzel segítsük a termelékenység emelését. A tudatokban a marxista—leninista világnézetet tegyük uralkodóvá. Az értelmiségi dolgozóknál még arra is külön gondot kell fordítani, hogy váljanak a kultúrforradalom aktivistáivá.” A beszámoló ezután részletesen, számadatokkal illusztrálva elemezte a megye óvodáinak, általános iskoláinak a helyzetét, a középiskolai oktatás és a többi kulturális jellegű intézmények munkáját. Részletesen foglalkozott _ a beszámoló az iskolán kívüi népműveléssel. A fejlődést e téren szemléltetően bizonyítja, hogy a régi 25-tei szemben, ma 150 községi és üzemi kultúrotthon áll a dolgozók rendelkezésére. A mozik száma 14-ről 145-re, a könyvtárak száma 60-róí 159-re emelkedett. Ha évenként vizsgáljuk a kulturális célokra fordított pénzösszeget, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy államunk évről évre nagyobb erőfeszítéseket tesz a kulturális problémák megoldása érdekében. Igen részletesen foglalkozott a beszámoló a pedagógusok továbbképzésével. A puszták és külterületi települések kulturális lehetőségeinek emelésével és számos aktuális problémával. Foglalkozott a beszámoló felszabadulásunk 15. évfordulójára való kulturális készülődéssel is. Amint az a beszámolóból is kitűnik, a végrehajtó bizottság felszabadulási emlékkönyv kiadását tervezi ebből az alkalomból. Fontos feladatként határozta meg a beszámoló, hogy az elkövetkező tanévben a középiskolákban és az egyetemeken tovább kell növelni a munkás- és parasztszármazású tanulók arányát. A beszámoló után széleskörű vita következett. . Takács Mihályné elvtársnő, a megyei nőtanács titkára gyermekvédelmi problémákkal foglalkozott, majd a szekszárdi bölcsődék problémájával. Ezenkívül foglalkozott a nőtanács és az iskolák kapcsolatával. Gróh Józsefné ifjúsági problémákkal foglalkozott. Tóth József kocsolai tanácstag arról beszélt, hogy hogyan igyekeznek megoldani községükben a cigányság oktatási problémáit. Pável Tamásné pál- fai tanácstag köszönetét mondott azért a modern iskoláért, amelyet most építettek Pálfán. Dr. Bercsényi Vince elvtárs, a Bonyhádi Járási Tanács v. b.- elnöke hangsúlyozta a felszabadulás óta elért eredményeket. Helyeselte a középiskolákban a kísérleti gyakorlati oktatás bevezetését. Bírálta a központi művész- együtteseket, mivel azok a falvakban nem egyszer gyenge színvonalon adnak műsort, gondolván, hogy a falunak az is jó. Dr. Szilcz Ákos, a megyei ügyészség vezetője a gyermeknevelés több fontos problémájára világított rá. Amint mondotta, a bűnügyi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a környezetnek nagy hatása van a gyermekek rossz útra térésénél. Azért alapvető feladatként kell foglalkozni azzal a környezettel, amelyben a gyermekek élnek. Amint mondotta, megyénkben a gyermekbűnözés aránya nem túl magas, de ha nem foglalkozunk ezzel a problémával, komoly bajok mutatkozhatnak. Felszólalt a tanácsülésen Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Többek között foglalkozott az ideológiai nevelés kérdésével. Hangsúlyozta, hogy nem a vallásos emberek ellen kell harcolni, hanem az idealista nézetek ellen, ügyelve arra, hogy az embereket önérzetükben ne sértsük meg. Ezután a falu és a város kulturális kapcsolatáról beszélt. Nemcsak a gazdasági, hanem a kulturális együttműködés is szükséges — mondotta, Nagyon helyes, hogy a patronáló üzemek gazdasági segítséget nyií jtanak a falunak. De nagyon jó lenne, ha a kultúr- csoportjaik kölcsönösen ellátogatnának egymáshoz. Ez mindkét félnek hasznos lenne és főként pedig az üzemek fokozottabban járulnának hozzá a falu kulturális életének fellendítéséhez. — Hiányosságnak mondható, hogy a termelőszövetkezeti községek kulturális életével nem foglalkozott a beszámoló behatóan. A szövetkezeti községekben a kultúra fejlődésének új, nagy távlatai nyíltak meg, és ugyanakkor új problémák is vannak. Ezért jó lenne, ha ezzel kapcsolatban tervezetet dolgoznának ki, amelyben meghatároznák, hogy mit kívánnak tenni a szövetkezeti községek kulturális fellendítése érdekében — mondotta befejezésül Prantner elvtárs. A Művelődésügyi Minisztériumból részt vett a tanácsülésen Solymosi Sándor elvtárs, megyei instruktor, aki többek között a következőket mondotta el: A pedagógusoknál most már nem elégedhetünk meg azzal, hogy ne legyenek ellenséges nézeteik. Tovább kell mennünk. Szükséges, hogy aktívan bekapcsolódj anale a szocializmus építésébe. A szülői munkaközösségek életében nem helyeselhető, hogy tevékenységük jórészt anyagiak, a pénz előteremtésére korlátozódik. Fő feladatuk, hogy segítsék a helyes nevelést és kapcsolatot alakítsanak ki az iskola, valamint a családok között. Báli Zoltán elvtárs, bátaszéki tanácstag a középiskolás munkás- gyermekek fokozottabb segítésével foglalkozott. Ezenkívül javasolta, hogy gyakrabban, szélesebb Hetvenhat vagon hal Megkezdték a lehalászást a Dombóvári Halgazdaság halastó rendszerében. Eddig 900 mázsa halat értékesítettek; a gazdaság tavaiból 300 mázsát szállítottak külföldre, a többit pedig bejföldi fogyasztásra adták. A lehalászás teljesen csak ck'óber c'ején kez- dődii- meg. A ga-daríg halastavaiból a tervek szerint 7600 mázsa halat fognak ki, ebből ötvenhat vagonnal belföldi piacon értékesítenek. Tizennyolc vagonnal szállítanak külföldre, nagyrészt Csehszlovákiába, az NDK-ba, a Német Szövetségi Köztársaságba és Ausztriába... A lehalászást de* cember 31-ig befejezik a gazdaság halastavain. körben tartsanak természettudományos előadásokat, mert ezt igénylik a dolgozók. Ezenkívül még több felszólalás hangzott el. Határozati javaslatot is terjesztettek a tanácsülés elé. Ez többek között a munkás-paraszt középiskolások tanulásával és a felnőtt lakosság oktatásával foglalkozik. Dr. Tuska Pál elvtárs továbbá javasolta még, hogy a megyei tanács részesítse dicséretben a szekszárdi Garay János Gimnázium diákjait és tanárait az irodalmi színpad megalakításáért és a keszthelyi Helikon ünnepségen elért eredményükért. Ezenkívül javasolta,' hogy a tanács tulajdonában levő használatlan esztergapadot adják át oktatási célokra. Javasolta továbbá, hogy a községi tanácsok ahol arra mód nyílik, adjanak megbízást képzőművészeknek egyegy tájkép festésére községükről. A határozati javaslatokat a tanácsülés egyhangúlag elfogadta. A tanácsülés elfogadta Vancsa Sándor elvtárs, a pénzügyi osztály vezetőjének a jelentését az 1958. évi költségvetési zárszámadásról és az 1959. évi első félévi költség- vetés teljesítéséről. Berta Kálmán, a tervosztály vezető jelentését a községfejlesztési munkáról ugyancsak elfogadta a tanácsülés. Elfogadta a tanácsülés a megyei tanács által létesített társadalmi ösztöndíjak odaítélését. Jóváhagyták Mándi Gyula, a du- naföldvári gimnázium volt igazgatójának kinevezését a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának vezetőjévé. Elfogadták Kr rucz István és Tolnai Ferenc elvtársak mentesítését a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottságban végzett tisztségükről. Helyettük megválasztották Vágány Istvánt, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesévé és dr. Tóth Bálintot, a bizottság tagjává, akik a tanács előtt letették az esküt. Ezuán interpellációk következtek. Boda Ferenc Erről itt beszélni kell A szám és a betű A napokban valahogy összehozott a véletlen egy idős emberrel. Most termelőszövetkezeti tag, de régebben nem paraszt ember volt, nem is munkás, inkább amolyan nagyon szegény, faluszélen lakó, akinek csak annyija volt, amit magára vett, meg egy csomó gyerek, akiknek néhány hónapra való kenyeret megkeresett a kepéstarlón... Szóval egy ilyen emberrel találkoztam az utcán, s magam sem tudom, hogy hogyan, milyen fonalat követve indult meg köztünk a beszélgetés, csak akkor figyeltem már fel egyes szavainak, gondolatai najj- értelmére, amikor beszélgetésünknek közel a felénél tartottunk. S ekkor is egy számomra furcsa dologgal hívta fel magára a figyelmet. Azt közölte velem, hogy nem tud írni, olvasni... s ez a pár szó bennem a gondolatok, érzések töm kelegét mozgatta meg, indította el, mint ahogy elindul egy lavina a völgy felé és nem áll meg mindaddig, amíg szilárd talajt nem talál útjában. Még pontosabban meghatározva szavait: azt mondta, közvetlenül előbbi kijelentése után, hogy nem tudott írni, olvasni, de most már egy kicsit tud, de annyira még nem, hogy elégedett lehetne vele... A beszélgetés témáját a napi politikai eseményekre terelte, s bár nem kérdezte, de látszott rajta, hogy tájékoztatást vár tőlem ezekről a dolgokról... Elbeszélgettünk hosszasan — no, de nem is ez volt a beszélgetés érdemi része, hanem ami később kiderült. Magashomlokú, őszbaj uszu új ismerősöm tovább akar tanulni. Az elmúlt télen ' már járt iskolába, megtanulta a betűvetés alapfogalmait, megtanulta a számtani alapműveleteket, csak gyakorlat kell és mén ni fog jobban, mint pillanatnyilag megy. A gyakorlatot is az iskolában szeretné megszerezni. Ennek semmi akadálya nincs, mert abban a községben, ahol ő lakik — mint erről- értesültem, az iskola a télre is szervez esti oktatást, ahol az irni- olvasni nem tudókat és azokat a felnőtteket oktatják, akik még nem végezték el az általános iskola 8. osztályát, csak korábban, a múlt rendszerben a hat elemit. Nos, hát ezek a dolgok indították el bennem a dolgoknak úgynevezett lavináját... Egy idős ember, aki közelebb van már a sírhoz, mint a harminc évhez, tanulni akar. Szükségességét érzi, hogy tanuljon, mert — hogy az Ö szavaival éljek — »nem tudja elolvasni rendesen azt sem, hegy mikor ért holdat a rakéta«. így mondta... s ahogy hallgattam, megpróbáltam visz- szapergetni, vagy talán inkább csak elképzelni életének azokat az éveit, amikor tanulnia kellett volna, de nem tanulhatott, mert bizonyára nem volt rá módja, talán azért, mert napszámot kellett vállalni, hogy a családnak meglegyen a mindennapi kenyere. ,Ma, öreg korában pedig alkalma nyílik a tanulásra, van kenyér neki is, családjának is... Az unokái iskolások, jó tanulók. Tanítót szeretne nevelni az egyikből, s ők tanítgatják otthon esténként a betűvetésre^ az egymás alá írt számok ösz- szeadására. Szégyelli egy kicsit magát emiatt. De nemcsak ez az indítóoka annak, hogy tanulni akar.' A legközvetlenebb ok talán az, hogy amit a múlt rendszer nem tett lehetővé a számára, azt most — igaz késve — de megteheti, S ő élni akar a lehetőséggel... (buni) Választás előtt néhány perccel... (Beszélgetés az udvari MSZMP alapszervezet egyik legidősebb kommunistájával) Amikor a faluba érkeztem, az utcán találkoztam vele. Akkor pipázott, most a taggyűlésen szivarozik. — Úgy látszik az erős dohányokat szereti — tűnődtem egy idős, zömök, nagybajuszos elvtárson, aki ünneplő ruhába öltözve a feleségével együtt az első sorban foglalt helyet. A mellettem ülő Madarász János kérdésemre válaszolva fülembe súgta, hogy Szabó Flóriánnak hívják a szivarozó nagybajuszos elvtársat, s ö Udvari község egyik legrégibb kommunistája. Tizenhétben az orosz fronton a Kun Béla és Szamuely Tibor által szerkesztett magyar nyelvű hadifogoly újságot terjesztette a katonák között s ennélfogva »kellemetlenségei« támadtak. Később a Csehszlovák Kommunista Párt magyar szekciójának is tagja volt huzamosabb ideig. Amikor mindezt megtudtam róla, a figyelmem méginkább ráirányult. Nem szólt ugyan hozzá a vitához, de az arcjátékáról meg lehetett állapítani, hogy teljes szívvel részt vesz a taggyűlésen. A hozzászólásoktól függően vagy bólintott, vagy csóválta a fejét, nevetett, vagy bosszúság tükröződött róla. Alig vártam, hogy a vita véget érjen. A titkos szavazás előtti szünetben, amikor a jelöltek névsorát gépelték, Szabó Flórián elvtárs mellé ültem és beszélgetni kezdtünk. — Mi a Flór! bácsi véleménye a taggyűlésről? — Emlékeztet az ötvenhat november hatodiki taggyűlésre. Az is ilyen mozgalmas volt. Csak akkor más volt a téma. — Melyik hozzászólás tetszett legjobban? — Hát amelyik az adminisztráció kérdésével foglalkozott! — Miért? —• Hogy miért? Azért, mert mégiscsak furcsa, hogy a mi őszre induló szövetkezetünk adminisztratív munkáját is az elnökünknek kell jelen pillanatban végezni. Az meg szegény nem bír vele. így aztán ott van a sok papiros a szövetkezeti irodán egy sarokban, s pokróccal van leterítve akárcsak egy háborús hulla. Nagyon helyesnek találom, hogy most a taggyűlés elhatározta, hogy a földművesszövetkezat adminisztrátorát hetenként legalább másfél napra a termelő- szövetkezethez kell áthozni, hogy segítsen a papírmunkában. — Mi a véleménye, hogyan lehetne még erősebbé tenni a pártszervezetet? — Úgy, hogy több fiatalt kellene felvenni. Nézzen csak szét itt a teremben! Hiányzik a KISZ utánpótlás... Mi meg már lassan-lassan kimegyünk a világból. — Azért az még reméljük messze van! Mennyi idős most . a Flóri bácsi? — Hetvenkettő vagyok! És kilenc gyermeket neveltem. Mindből a párt bátor harcosa lett. Büszke is vagyok rájuk. De azért ne gondolja ám, hogy én afféle nyugdíjas kommunista vagyok a hetvenkét évemmel. Amikor a múltkor elhatároztuk, hogy vasárnapi rohammunkával tisztítjuk meg a silógödröt, én is ott voltam és dolgoztam. Mert nekem a kezem többet jár, mint a szám... Nem szeretek so.kat beszélni, azért nem szóltam hozzá a vitához sem. — Véleménye szerint most mi a legfontosabb teendőjük az udvari kommunistáknak? — A példamutatás. Mi példát mutatunk abban, hogy legelőször írtuk alá a belépési nyilatkozatokat. ősszel indulunk, de nyáron már végeztünk közös munkát. Mi, kommunisták elsőnek vittük be a vetőgépet, boronát a közösbe, hogy megindulhasson a munka. Szerintem most az állatállomány ösz- szeadásánál is példát kell mutatnunk. Én a magam részéről két üszőt és egy tehenet viszek a szövetkezetbe. Véget ért a szavazás előtti szünet. Szabó Flórián elvtárs is megkapta a szavazó céduláját. Figyelmesen vizsgálta tekintetével a szavazólapra gépelt neveket, aztán megindult az urna felé. Hogy kit hagyott rajta a listán és kit törölt le, azt nem tudhatom, hisz titkosan történik a választás. De egy ben biztos vagyok: Szabó Flórián elvtárs a maga hetvenkét évével is teljes értékű harcosa pártunknak. H. T.
