Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

1959. szeptember 13. TOLNA MEGYEI NÉPT7JSÁO 7 A negyedik nemzetek közötti falusi sporttalálkozón Bulgáriában Irta: Jászberényi József atléta, a Dunáföldvári KSK sportolója­II. A versenyen, mint ismeretes, kitűnő eredmények születtek. Minden nemzet két versenyzőt indíthatott versenyszámonként. Én 800 méteren, majd másnap 1500 méteren indultam. Nyolcszá­zon a verseny ideges légkörében, az első körben nagyon elfutottam magam (54.5), így csak tizenkette­dik lettem. A versenyt a román Vámos (magyar származású) 1:49.7-es idővel nyerte. Másnap már óvatosan futottam, sőt túl óvatosan (a nagy meleg miatt), kilencedik lettem 1500-on. Ezt is a román futó nyerte 3:49-es idő­vel. Az 5000-es és 10 000 méteres futást a szovjet Csernyavszkij nyerte a nagy melegben is im­ponáló fölénnyel. Szenzációnak számított a 400 méteren közel 55 másodpercet futó még ifjúsági korpái kislány győzelme! 10.7 má­sodperc 100 méteren, 435 centimé­ter rúdugrásban, 720 centiméter távolugrásban. Kitűnő eredmé­nyek. Számunkra csak a harma­dik napon Medovárszky magas­ugró győzelme (l'l cm) jelentett örömet. — Bizony a többi orszá­gokhoz képest gyengén szerepel­tünk. Sürgősen javítani kellene falusi sportunk helyzetén. Az ' ez évi falusi szpartakiád is megmu­tatta, hogy tehetségben, akarat­ban nincs hiány — de annál na­gyobb a hiány szakemberben és sportlétesítményekben. Főleg az utóbbiban vagyunk lemaradva Bulgária mögött! — A három­napos versenysorozat, atléták, labdarúgók, birkózók és kerékpá­rosok nagy küzdelme sok bará­tot szerzett mindegyik sportágnak és elmélyítette a részvevő nem­zetek közötti barátságot is. Erről szólott a bolgár miniszterelnök­helyettes záró beszédében. A- himnusz hangjai mellett bevon­ták a zászlókat a főárbocról és a tisztelgő nemzeti zászlók előtt át­vették tiszteletdíjaikat a győzte­sek, akiket ágyúlövések üdvözöl­tek. Este a festői »Kaylaka« szo­rosban félórás tűzijátékkal, ha­talmas tábortűzzel ért véget a nemzetközi találkozó. Másnap reggel autóbusszal (180 kilométer) Szófiába utaztunk. Mindnyájunknak nagyon tetszett a bolgár főváros. Itt is tiszta, szép sugárutakat, jól öltözött em­bereket láttunk. Másnap nagyobb csomagjainkat a szállodánkban hagytuk és körülbelül négyórás kényelmes utazással egy dél-bul­gáriai városba, Pazardzsikba ér­keztünk. Az úton a kényelmes kocsik mennyezetébe épített hangszórókon keresztül * zenével szórakoztatták az utazókat, több­ször közölték a pontos időt stb. Pazardzsik is híven őrzi az 500 éves török uralom nyomait. Neve is törökös, körülbelül 50 ezer lakosa van. Több karcsú minaret és más jellegzetes, török időkből maradt műemlék húzó­dik meg a modern emeletes há­zak mellett, őrizve a múltat, de egyben mutatva azt a hatalmas fejlődést, amelyen Bulgária az utóbbi 15 évben keresztül ment. Még csak szeptember elseje volt, de már mindenütt hatalmas transzparensek, zászlók és képek hirdették szeptember 9-ét, Bul­gária felszabadulásának ünnepét. Csak egy volt roppant pontatlan, a városi közlekedési vállalat. Órákat is várhattunk volna a rek- kenő hőségben az autóbuszokra (amelyek egyébként duda helyett éleshangú elektromos csengővel voltak felszerelve), ha bírtuk vol­na idegekkel, így azután legin­kább gyalog jártunk, pedig a szál­lodánktól körülbelül három kilo­méterre volt a stadion. Itt is szép stadionban versenyeztünk. Ellen­felünk Pazardzsik és kerülete (megyéje) válogatottja volt. Itt jóval felülmúlva Plevenben elért eredményeinket, birkózóink és az atléták is győztek. Három-három versenyzőt indítottunk számon­ként, itt 1500-on indultam, negye­dik lettem (4:12-vel). A labdarúgók (a Gyulai MEDOSZ NB III-as együttese) Is ilí játszottál;; a legjobban, bár 1 :l-es félidő után 3:1 arányban vereséget szenvedtek a jóképessé­gű Pazardzsik válogatottól. A kétnapos túra után visszamentünk Szófiába. Itt a magyar nagykövet kíséretében megkoszorúztuk a Dimitrov mauzóleumot, majd le­róttuk tiszteletünket a nagy bol- ' gár államférfi bebalzsamozott holtteste előtt. Ezután este tízig városnézés volt. Ki merre látott, arra ment. Volt, aki szerencsével jegyhez jutott és a Szófia—Barcelona mérkőzést nézte meg. Este rövid búcsúvacsora után a közben meg­érkezett hálókocsijainkba száll­tunk és elindultunk hazafelé. Bár bolgár barátaink még meg­hívták küldöttségünket Várnába az Aranypartra is, legnagyobb sajnálatunkra nem fogadhattuk el, mert a hálókocsik rendelését visszamondani már nem lehetett, így szeptember 4-én már Buka­restet néztük, kísérő edzőnk, a sokszoros magyar bajnok. Szilá­gyi Jenő kalauzolásával. Vezető­ink, Czirják István, az OISB Falusi Sport Központjának veze­tője és Bútor Sándor, a MEDOSZ sportosztály vezetője megtettek mindent, hogy jól érezzük ma­gunkat. Szeptember 5-én, szom­baton érkeztünk Budapestre. Az­zal búcsúztunk el egymástól mi versenyzők, hogy még szorgalma­sabb munkával javítunk eredmé­nyeinken és legközelebb újra ta­lálkozunk. Bár most csak egye­dül voltam Tolna megyéből, de remélem, hogy az elkövetkezendő V. nemzetközi találkozón több Tolna megyei falusi sportoló is, részt vesz. Bár nem tartozom már a legifjabb nemzedék sorába, sze­retnék ott lenni 'újra én is. Társadalmi munkával épül az új öltöző a Tengelici Tsz Sportkörben Mint ismeretes, a Megyei Ifjú­sági Sportbizottság felhívást inté­zett a megye falusi és termelőszö­vetkezeti sportköreihez az új sportpályák építésére és a megle­vők korszerűsítésére. Ennek a felhívásnak alapján a Tengelici Petőfi Sportkör — a pártszervezet segítségével — megkezdte az öl­töző építését. Horváth István, a szövetkezet pártszervezetének tit­kára nagy segítségét ad a sport­körnek ebben a munkában. Az új öltöző a szövetkezet sportvezetői és tagjai társadalmi munkájával készül. Nagy segítséget ad még a munka megszervezésében és irá­nyításában Temesi Mátyás sport­köri vezető is. Levelezőinkhez, tudósítóinkhoz Tsz sportkörök elnökeinek tanácskozása Szekszárdon A Megyei Ifjúsági Sportbizott­ság és a Megyei Testnevelési és Sporttanács szeptember 15-én, kedden délelőtt 10 órakor a Me­gyei Ifjúsági Sportbizottság helyi­ségében tanácskozást tart a me­gye termelőszövetkezeti sportkö­reinek elnökei részére. A tanács­Feri bácsi a lelátón Feri bácsi nélkül elképzelhe­tetlen labdarúgó-mérkőzés Szék szárdon. Az időjárás nem szá­mít. Mindig ott van a pályán, amikor labdarúgó-mérkőzést lehet látni. Már nem mai gye­rek, 70 felé jár. Vasárnap is ott ült a lelátón, már az ifjú­sági mérkőzés előtt. Nem akár elmulasztani egyetlen percet sem. — Mióta is jár mérkőzésekre Feri bácsi? — Az első világháború előtt már rúgtam a bőrt, de közbe­jött a háború, a fogság. 1922- ben Pakson játszottam, de kü­lönben a csapatot is én szer­veztem meg. Utána 2 évig mint szervező dolgoztam, és 1927-ben jöttem vissza Szek- szárdra. — Melyik volt az a csapat­összeállítás, amelyik legjobban tetszett Feri bácsinak Szék- szár dón? Szerintem a város labdarú­gásának fénykorát az 1930-as években érte el, ilyen összeál­lításban: Lőwy — Hermann, Kovács Zoli, Szélyes — Kovács Lajos, Gáli — Horváth (akit csak Cirdi néven ismertek), Teszekszki, Dóra Laci, Kovács Andor és Jókká. — Gondolom sok örömet szer zett ez a csapat a szurkolók­nak! — Igen, jól játszottak, pedig akkor nem volt olyan anyagi támogatásban részük, mint nap jainkban. Elnézem a mai fiatalokat, mindent megkapnak az egyesületüktől, mégsem ,küz­denek olyan szívvel-lélekkel, mint ahogyan azt elvárhatnánk tőlük. — Melyik a kedvenc játé­kosa? — Törököt tartom kimagasló tehetségnek, de Greilich védé­se is tetszik. Jónak mondható a Petőfi hátvédhármasa, de Tö­rök kivételével a csatársor gyenge. — És mit vár a szekszárdi NB III-as csapattól? — Ha ezután is olyan szív­vel-lélekkel játszanak, mint az elmúlt néhány mérkőzésen, ak­kor nem lesz baj. Ha így lesz, akkor a negyedik-ötödik he­lyen »kiköthetnek«. — A Dózsa csapatáról mi a véleménye? — A labdarúgó tábor ürül, hogy két csapat van Szekszár­don, így minden vasárnap lát­hat mérkőzéseket. Úgy látom, hogy vasárnapról vasárnapra ja vul a csapat és remélem, a baj­nokság befejezéséig a tabellán elfoglalja az ötödik helyet. = NY fo­kozáson Nyirati István, a faddi, valamint Temesi Mátyás, a tengelici termelőszövetkezeti sportkör elnöke beszámol a szövetkezeti sportkör eddig vég­zett munkájáról, terveiről. A ta­nácskozáson többek között tapasz­talatcsere formájában mondják majd el a többi tsz sportköri el­nökök is az eddig végzett munká­jukat, majd ismertetik az 1960-as évre vonatkozó terveiket. Kérjük valamennyi levelezőn­ket, tudósítónkat, hogy a ma le­játszásra kerülő mérkőzésekről közvetlen mérkőzés után, de leg­később 19 óráig, adják le jelenté­seiket. Olvasóink kérésének igyekszünk eleget tenni, amikor a góllövő­listát közöljük hétről hétre. Ehhez azonban feltétlenül szükséges le­velezőink segítsége. Mint azt már levélben is közöltük több levele­zőnkkel, kérésünk a következő: minden hétfőn reggel, függetlenül attól, hogy a csapat otthon, vagy vidéken játszik, a megyei bajnok­ságban szereplő felnőtt, valamint az ifjúsági csapatok góllövőinek neveit (minden levelező csak a sa­ját csapatáról) küldje be. A tudó­sításokat ettől függetlenül- kérjük. Ha ezzel kapcsolatban bármi prob léma vagy kérdés lenne, ma este 18 és 19 óra között érdeklődjenek levelezőink a 20-10-es telefonszá- i mon. Góllövőlista Tízgólos: Garamvölgyi (Bála- szék). Nyolcgólos: Novák (Iregszemcse) Hatgólos: Széles (Tolnai. Ötgólos: Óberitter (Irogszem- cse), Bencsik (Paks), Fenyvesi, Horváth (Dombóvár). Négygólos: Darnai (Paks), Ele­kes (Tolna), Lamuth, Tresch (Nagymányok), Bodoki (Bátaszék). Háromgólos: Szabó, Kollár (Nagydorog), Pintér (Gyönk), Hol- már, Kornis (Dunaföldvár), Fehér (Fadd). Bajza (Tolna), Weber (Nagymányok), Kázmér (Sz. Dó­zsa). Kétgólos: Szabó (Döbrököz), Já­nos, Nichter, Skultéti (Hőgyész), Farkas, Földes! Peterdi (Nagydo­rog), Bányai (Gyönk), Horváth II (Dunaföldyar), Szabó, Hegedűs (Tamási),- Schuszfer (Eadd). Far­kas, Kunfalvi, (Paks), Dormány, Marton (Nagymányok), Krb; (Bá­taszék), Kormos,' Cibók (Sz. Dó­zsa), Simonfalvi, Fülöp, Tapaszti (Dombóvár). Egygólos: Gácsi, Somogyváii (Döbrököz), Horváth I. (Dunaföld­vár), Kovács, Németh (Tamási), Koleszár (Fadd), Balog (Nagydo­rog), Bérezés. Enyedi, Gyimesi (Gyönk), Hirschmann (Nagymá­nyok), Gálfi, Tóth (Tolna), Hor­váth. Németh (Paks), Lódi I. plusz egy öngól. Tóth, Péter, Szép, Hor­váth, Toronyi (Bátaszék), Bátori (Sz. Dózsa). G. Kiss, Gelencsér (Dombóvár). A mai góllövőlistánkból hiány­zanak Simontornya és Máza gól- lövőinek nevei, valamint a dob- röközi csapat vasárnapi két góllövője. Most már levelezőinken múlik, hogy góllövőlistánk teljes és amellett jó legyen. Az ifjúsági játékosokról is szándékozunk gól­lövőlistát vezetni, melyhez már több csapattól megkaptuk a ne­veket. Azoktól az egyesületektől, ahonnan még nem küldték el, kér­jük, hogy még hétfőn postázzák címünkre. Mai labdarúgó-műsor NB III. Komlói Béta-akna—Kaposvári Dózsa 16 óra (Kápolnás). Kiskun­halasi Dózsa—Kaposvári Kinizsi 16 (Horváth), Bajai Építők—Bajai Bácska Posztó 16 óra (Páldi), Bácsalmási Kinizsi—Székesfehér­vári MÁV 16 óra (Nyári), Csepel Autó—Bonyhádi Vasas 16 (Má­Zsolnai hű marad az atlétikához... Zsolnai Jánossal nem most ta­lálkoztam először atlétikai ver­senyen. Két év óta már több ver­senyen figyeltem a szerény, jó­megjelenésű Simon tornyai fiút. Az elmúlt szombaton-vasárnap megtartott atlétikai versenyen is itt volt Szekszárdon és egyedül képviselte a simontornyai atlé­tákat. — Mi az oka — tettem fel a kérdést —, hogy olyan nagy köz­ségből, mint Simontornya, csak egyedül jött el a versenyre? Ta­lán nincs pénz? — Nem, ezt nem mondhatom, mert pénzünk van, az utóbbi idő ben a sportkör anyagilag segít bennünket, egyéb bajok vannak inkább. — Mik azok? — Kevesen vagyunk. Amikor a szakosztály megkezdte a mun­káját, háromszor-négyszer eny- nyein voltunk, mint most. — Hát hova lettek az atléták? — Egy részük futballozok, a másik részük kézilabdázik. — Miért, megunták az atlétizá- lást? — Labdarúgásban és kézilab­dában minden vasárnap alkal­muk van versenyszerűen sportol­ni, míg az atlétáknál ez nem le­hetséges. Na, meg csalták is őket, különösen a kézilabdások­hoz. Olyan fiúk és lányok meri­tek el a kézilabda szakosztályba, akikkel edzőnk — Massányi Ma­rót — már hosszú hónapok óta foglalkozott és már vártuk a jobb eredményeket tőlük. Mire a versenyen resztvettek volna, már otthagytak bennünket, kézilab- dások lettek. — És hogyan hogy maga nem lett kézilabdás? — Hát bizony közel álltam én is ahhoz, de végül mégis csak maradtam az atlétika melleit. Örömmel jöttem a mai verseny­re is, bár tudom, hogy ebben az érős mezőnyben nincs sok keres­nivalóm. — Milyen számokban indul? — Súlylökésben és 100 méte­ren. — Maguknál atlétizált Grósz Mária nevű kislány. Mi van az­zal, atlétizál még? — Igen, atlétizál, különben most már a gyárban dolgozik. — És maga hol dolgozik? — A földművesszövetkezet textilüzletében vagyok eladó. — Mikor találkozunk legköze­lebb atlétikai versenyen? — Nem tudom pontosan, de remélem, hogy nemsokára. — A viszontlátásra! NYAKAS csai), Kiskunhalasi Kinizsi—Dom­bóvári Szpartakusz délelőtt 9 óra (Szabó). A Szekszárdi Petőfi sza­badnapos. MEGYEBAJNOKSÄG Nagydorog—Simontornya (Zsol­dos, Váradi, Kuti), Tamási—Szek­szárdi Dózsa (Farkas J., Poór, Németh), Gyönk—Tolna (Bese- nyei, Havasi, Eretnek), Máza— Iregszemcse (Paulai, Kovács J.. Nagy), Nagymányok—Paks (Eács megyei játékvezető, Magyaros, Hurrái), Dunaföldvár—Bátaszék (Bencze, Csordás, Benke), Dom­bóvár—Fadd (Schnierer, Kimle), Izing), Döbrököz—Hőgyész (Du­dás, Nagy B., Teierling). A mér­kőzések 16 órakor kezdődnek. Az ifjúsági mérkőzések kezdési idő­pontja 14 óra. JÁRÁSI I. OSZTÁLY Zomba—Nagytormás (Csima, Csuma), Sióagárd—Bölcske (Né­meth, Asztalos S.), Konyhád— Dees (Sipos, Illés), Szedres—Du- naszentgyörgy (Ligeti, Kárpáti), Szekszárdi Petőfi—Gerjen (Kusz- ka, Kiss), Gcsény—Kajdacs (Ka- racsi, Káidi), Dalmand—Győré (Berta, Csipuk), Ozora—D. Szpar­takusz (Kleiber, Lebényi), Kurd— Nagyvejke (Fazekas, Tóth), Pin­cehely—Cikó (Horváth, Szabó, Fodor), Kisdorog—Váralja (Biha­ri, Kizi). Kezdési időpontok 16 óra. II. OSZTÁLY Bátaszék Ii.—Sz. Szőlőhegy (Szabó I.), Fadd II.—Bogyiszlói (Széli), Tolnasziget—Alsóhídvég (Patyi), Báta—Tengelic (Szilágyi, Nagyréti). Kezdési időpontok 16 óra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom