Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-10 / 212. szám

1959. szeptember 10.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Erről is beszélni kell

Á családfő

Pista most tizenhét éves, alig két éve, hogy kijárta az iskolát és dolgozni kezdett a szövetkezetben, mert kellett a kenyérkereső az apátián családnak... Anyja beteges volt, keveset tudott dolgozni, egy testvére még az iskola padjában ült, s a család tartotta e! egyik magatehetetlen rokonát is. A gond a tízegynéhány esztendős fiú vállára nehezedett, s bár szinte hihetetlen, megbirkózott a gonddal... A termelőszövetkezet biztosított olyan kereseti lehetőséget, hogy lenn tudta tartani belőle a családot.

— Itt lakik abban a kis palatetős házban — mondta a kérdezett fiatalasszony, amikor arról érdeklődtem tőle, hogy merre lakik Rácz István. Arra pillantottam, amerre az ujjúval mutatott s magamban méltatlankodtam a felvilágosításon, a »-kis« palatetős ház miatt, mert az' nem éppen kicsiny volt. Amolyan háromszobásnak megfelelő »kis« ház, amit nyugodtan elfogadhatna bárki a szekszárdi villasorban is, csak éppen be kellene vakoltaim kívülről... Hogy ezt elmondtam, arra azért volt szükség, mert ezt a házat nem is olyan régen, csak néhány éve építették Ráczék, azon a pénzen, amit a termelőszövetkezetben kerestek.

Pista, a családfő, s e komoly hivatáshoz méltóan komolyan is veszi feladatát. Munkáját az első naptól kezdve pontosan, hibátlanul végzi, a tsz vezetőinek megelégedésére, s mondhatjuk, hogy a család örömére is, akik azt a kenyeret eszik, melynek nagyobbik része az ő keresete nyomán kerül az asztalra.

Ebben az évben eddig közel háromszázötven munkaegysége van, s az elmúlt hónapban is több mint ezer forint munkaegység-előleget vitt haza. Kapott előlegképpen többek között 11 mázsa árpát, s így van mit enni a háztáji állatoknak is, ami szintén hasznot jelent a családnak.

Ebben az évben már kevesebb a gondja, mert testvér- öccse is dolgozik a tavasz óta. A borjaknál kapott munkát, s örömmel újságolta legutóbb az anyjának, hogy ha egy évesek lesznek a borjak, kétszáz'mun- kaegységet kap.

Pista szolid, csendes, mondhatni szemérmes legény. Keveset beszél, de szorgalmasan dolgozik... Sok lányos anyaés’ány gondolt már arra, hogy ha nősülni akar szívesen fogadnák kérőként, hisz a termelőszövetkezet biztos munkát, jó megélhetést biztosít a számára, s a munkáját ott mindig meg is becsülik.

(bunt)

Mire költik a pénzt Magyarkeszin?

Magyarkeszin a község lakosságának kívánságára a községfejlesztési alapra befizetett pénzen többek között beton gyalogjárót készítenek. A lakosság 10 százalék községfejlesztési hozzájárulást Szavazott meg, s ennek az összegnek egy részén, 146 ezer forinton csináltatják meg a gyalogjárót...

A jó gyalogjáró mellé jó utat is szeretnének a magyarkesziek, s ezért három utcában útkövezést is végeznek több mint 100 ezer forintos költséggel. A községfejlesztési hozzájárulásból négyezer forint támogatást juttat a tanács a községi könyvtár könyvállományának bővítésére is.

Éjfél utáni beszélgetés egy új vezetőségi taggal

Amikor az órámra nézek, alig akarok hinni a szememnek. Éjfél után egy óra. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet kommunistáinak tanácskozása úgy látszik hosszú időt vesz igénybe. Széttekinlek a teremben. Az arcokról törődöttség helyett vidámság és lelkesedés tükröződik. Pedig nagyon fontos, fárasztó dolgokról van szó. Ennyi kritikát, javaslatot, dicséretet és őszinte önkritikát már régen hallottam.

Végül is befejeződik a taggyűlés. összeül az új vezetőség. Elosztják a funkciókat. Aztán a vezetők is hazafelé indulnak. Lojda Istvánnéval egy ötven év körüli, fejkendős szövetkezeti parasztasszonnyal néhány szót váltok, mielőtt hazafelé venné az irányt.

— Régóta dolgozik a termelőszövetkezetben Lojda néni?

— Tavasz óta.

— És milyen érzés volt, amikor a kezek a levegőbe lendültek és látta, hogy mindenki magára szavaz?

— Nagyon jó érzés volt —■« válaszolja, s a szeme elpárúso- dik a meghatódottságtól. — Maga el sem tudja képzelni, mit jelent számomra az, hogy a szövetkezet legjobbjainak bizalmát élvezhetem.

— A kommunisták a szövetkezet legjobbjai?

— Bizony azok! Hát mit gondol, miért jó a mi szövetkezetünk? Azért, mert jó a párttagság munkája. Ha jó a párt- szervezet, jó a szövetkezet is. Nálunk a párttagok mindenre vállalkoznak még akkor is, na a munka áldozatot követel, fis a pártonkívüliekre ráragad a lelkesedés, amely a párttagságból árad... Szerintem ez a titka a mi sikereinknek.

Szüret előtt

A több mint 5000 holdas Bi- ritói Állami Gazdaság határa nem olyan népes ma, mint egy hónappal ezelőtt volt. Magtárban van már az idei gazdag gabonatermés, az arató és cséplőgépeket elraktározták a jövő nyárra. A határ képe is megváltozott. Az egy hónappal ezelőtt még haragoszöld kukoricalevelek sárgulnak, a vén diófa is hullatja levelét, jelzi az ősz kezdetét. A végtelennek látszó szőlődűlőben is egyetlen emberrel" találkoztam csak, Uzorás Feri bácsival, akit azért állítottak ide, hogy vigyázzon a termésre. Olyan igazi csősztí- pus az öreg. Fokossal a kezében jár föl s alá a dűlőutakon. Nemrég óta van itt, de jól tájékozott.

— Szüretig most már nem lesz itt munka. A fehérnép tegnap végzett itt az idei utolsó sarabolással és egy házzal tovább álltak, most a hibridkukoricában végzik a gazolókapálást. A vincellér, Boda- helyi Pali bácsi pedig a kiserdei pincéhez ment. Többedma- gával a szüretre készíti elő a hordókat. Ennek van most az ideje — mondja.

Amint ott a szőlődűlő előtt beszélgettünk, a lcocsiúton nagy porfelhőt kavarva sorakoztak a lucernával megrakott lovaskocsik. Ez olyan mindennapi kép ilyenkor a határban. Szüret előtt vagyunk és mi sem természetesebb egy mezőgazdasági nagyüzemben, mint az, hogy a jószágok téli takarmánya’, rendezik kazalba, töltik a silógödröket. Szántanak, s vetik a jövő évi kenyérnek valót. — Vagyis munkahiány ilyenkor sincs az ötezer holdon, de inkább csak a gépek dolgoznak. A 40 traktor egyhangú moraját

a szélrózsa minden irányúban hallani lehet.

— Az őszi szántás-vetés, no meg a silónak valók betakarításának a kellős közepén vagyunk, — magyarázza Pálföldi József, a gépcsoport helyettes vezetője, s állításának igazolására elmondja: — Egyetlen erőgép sem áll, sőt ha még egy tucatra való volna, azoknak is akadna ilyenkor munka.

— Fene nagyra nőtt az a silónak való kukorica, feltartott kézzel sem látszik ki belőle az ember — magyarázza tovább a gépész és felhúzott szemöldökkel jelzi, hogy ez neki nem nagyon tetszik.

— S ez baj? — kérdem —, amire ő bocsánatkérő mosoly- lyal válaszol.

— Áh, dehogy! Csak tudja az ilyen nagy termés betakarítása nagyon igénybe veszi agé-_ pékét, gyakran elromlanák.

— S persze maguknak keli a gépeket javítani — szólok közbe tréfásan.

— Úgy bizony kérem, de hát mi azért vagyunk itt, hogy a meghibásodott gépeket rendbehozzuk. Rendben is van minden, jók a vetőgépek, üzemképesek a silózók, minden műtrágyaszóró dolgozik, de munkára készen áll valamennyi vetőgép is — adja meg a választ és elbúcsúzik.

Erről az utóbbi kijelentéséről — már mint a vetőgépről — jutott eszembe, hogy barangolás közben a sok • minden mellett sehol nem láttam, hogy vetettek volna. Pedig az őszi árpa vetésének most már csakugyan itt van az ideje, s mintegy 400 holdon kell elvégezni ezt a munkát a gazdaságban. Megkérdeztem hát a párttitkárt, Bese elvtársat, miért késlekednek.

— A talajt már csaknem min denütt előkészítettük. A vetőmagot azonban a szomszédos Gerjeni Állami Gazdaságtól kapjuk, s ez még nem érkezett meg. Szó se róla, minket is bosszant a dolog, tudjuk, hogy sürgős a vetés, de mit csináljunk... Majd csak megérkezik a vetnivaló takarmánygabona is — kaptam meg a választ.

Mit csináljanak? Intézkedjenek! Én a magam részéről ugyanis kétségbe vonom,'" hogy a Biritói Állami Gazdaságban igazán tudnak örülni az október elején kezdődő gazdag szüretnek, ha még mindig zsákban lesz az őszi árpa vetőmag, vagy akárcsak egy része is. Ugye biritói elvtársak igazam van?...

Dorogi Erzsébet •

A szavaid meglepően hangzanak egy paraszt néni szájából, később azonban rájövök, hogy Lojda elvtársnő politikai tudását hosszú évek fejlesztették ki.

— Mióta tagja a pártnak?

— Ezerkílencszázötven óta.

— És hol dolgozott, mielőtt a szövetkezetbe lépett volna?

— Az egyes típusú tszcs einö ke voltam.

— Először választották pártvezetőségbe?

— Nem. A községi pártvezetőségnek régebben is tagja voltam.

A beszélgetés során Lojda Istvannétól megtudom, hogy pár évvel ezelőtt kilenc hold földön dolgozott egyedül. A férje már nyolc év óta súlyos beteg, teljesen munkaképtelen. — Most Lojdáné az egyik növénytermesztési munkacsapat vezetője. Munkacsapata jó eredménnyel dolgozik. Mikor utolsó kérdéseimet teszem fel, már látszik róla, hogy álmos kissé.

— Maga szerint mi a teendő a jövőre vonatkozóan?

— Úgy gondolom még jobbá kellene tenni a pártszervezetet* hogy ezáltal jobbá lehessük a szövetkezetét is. Vigyáznunk kell, hogy az eredmények el- bizakodottá ne tegyenek bennünket. Mert, aki elbizakodik, az megáll és elmarad a fejlődésben. Szerintem a jövőben még bátrabban kell a problémákat felszínre vetni, többet kell bírálni az elvtársakban lévő jellembeli fogyatékosságokat és több gondot keli fordítanunk a takarékosságra és a minőségi munkára.

— Hogyan akarja a hetvenkét tagú pártszervezet bizalmát viszonozni?

—’ Jó munkával. Mert csak a jó munka menthet meg attól, hogy az emberek bizalmát el ne veszítsem — válaszol röviden, amikor elbúcsúzik tőlem.

H. T.

MOZAIKOK

a pincehelyi kórházból

— Mi a legjellemzőbb most a kórházunkra? Az, hogy azokat a betegeket, akiknek a baja nem olyan súlyos, egy-másfél hónapos előjegyzéssel tudjuk felvenni — állapítja meg dr. Pilaszanovits Tivadar, a pincehelyi kórház főorvosa. — Az eredetileg nyolcvanágyas kórházban jelenleg kilencvenkét beteg van. Igaz, volt már százhat is. Mitől van ez a nagy forgalom? Egyre több talán a beteg? Szó se róla. Erre az a magyarázat, hogy a falusi emberek is jobban adnak ma már az egészségükre, nemcsak végszükség esetén fordulnak orvoshoz. A tsz-tagok gyógykezelése is SZTK-alapon történik, számos juttatásban részesülnek ingyen. Lényegében a szocialista egészségügy fejlődése ez,

•

Az igazgató-főorvos szavait támasztja alá az a statisztika, amelyet nemrégiben a kórház forgalmáról állítottak össze. Járásonként és községenként mutatja meg a statisztika, hogy 1953-tól, a kórház létrehozásától kezdve évenként hány beteg távozott gyógyultan. 1953-ban a tamási járásból 884, 1958-ban viszont 2534 beteg, a gyönki járásból 1953-ban 543, 1958-ban 1420, a dombóvári járásból 1953-ban 10, 1958-ban 312 beteg távozott gyógyultan. A halálozási arányszám viszont egyik évben sem érte el a két százalékot. A fenti három járáson kívül a szekszárdi, a paksi, a bonyhádi, a sárbogárdi és más járásokból" is sok beteg fordult meg a kórházban.

•

A születések statisztikája azt mutatja, hogy csökken az otthoni szülések száma, egyre több falusi asszony megy be szülni a kórházba és a szülőotthonokba is. Ezt igazolják az idei és a múlt évi adatok.

Szeptember elsejéig 250 gyerek született a kórházban, a múlt év hasonló időszakában 252. Az év elején egyhónapos kényszerszünet volt a kórházban, ez alatt az idő alatt nem vettek fej betegeket, az összehasonlítás a múlt évi nyolc hónappal szemben az idén hét hónap adatai alapján történik.

*

A szakrendelések lebonyolítása jelenleg még sok gondot okoz a kórháznak, azokat ugyanis a kórház épületében végzik. A jövő évben a szakrendelések már kikerülnek a kórházból, erre a célra ugyanis megvásárolták a szemben levő házat. Tisztasági szempontból Is könnyebb lesz így a kórház helyzete, de kiküszöbölődik a különböző fertőzések veszélye is.

Az ötéves terv gondoskodik a

kórházról is. Valószínű, már a

terv első évében 30 ágyas gyermekosztályt kap a kórház, ami azt jelenti, hogy megszűnik a férőhelygond.

*

Addig is, amíg nem kapnak jelentősebb mértékű állami támogatást, saját erőből oldanak meg számos problémát. Tavaly például bővítették, nagyobb teljesítményű gépekkel szerelték fel a kórház mosodáját. Most pedig a meglevő helyett megfelelőbb hullaházat építenek, amely még az év hátralevő részében elkészül.

•

Végül még egy számadat: ez évben eddig 2800 fekvőbeteg fordult meg a pincehelyi kórházban.

Megkezdődtek az előkészültek a népfront téH előadás-sorozatára

tanácstagok 'vesznek részt, de a nőtanóes és az MSZBT aktivistái és más érdeklődők számára is igen hasznos lesz.

Nyilván nemcsak a népfront tagjait érdekli városban és községeinkben „A népfront-mozgalom Magyarországon a II. világháború idején” című előadás. És viszont nemcsak a tanácstagokat érdekli „A tanács életében legszükségesebb Jogszabályok és eljárások ismertetése” című előadás.

Lesznek aztán kimondottan városi és külön falusi problémákkal foglalkozó témák is. Mindnyájunkat érdekelhet többek közt „A falusi ifjúság nevelésének egyes problémái”, vagy „A városi lakosság felelőssege a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért” című témák megvitatása,

Nem marad ki az olyan téma sem, mint „A népek közötti barátság és hazaszeretet”, vagy „Az ötéves terv irányelvei és a község- (város) fejlesztés” (Az MSZMP VII. kongresszusa alapján.), és „Társadalmunk néhány- erkölcsi problémájáról”, a békeharcról és más problémákról szóló előadás sem.

Bár az előadások időpontja még távol van — november 10-én kezdődnek —, az előkészítő munka már megyénkben is megindult Már folyik az előadók kiválogatása. A Hazafias Népfront megyei bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy valamennyi tagja közvetlenül is segíti a megye községeiben az előadás-sorozatok sikerét biztosítási.

A Hazafias Népfront a múlt évhez hasonlóan, ez évben is megrendezi téli előadás-sorozatát. Mint ismeretes, a tanácsokkal közösen szervezett oktatás tavaly sok-sok ismerettel gazdagította a hallgatókat, tanácstagokat és népfront-aktívákat egyaránt.

Az elmúlt év tapasztalataiból kiindulva az idén nem indul kétféle előadás-sorozat, külön tanácstagok és népfront-aktivisták számára. Az egyébként jól sikerült oktatási év egyik árnyoldalát e kettősség jelentette, hiszen sokszor a tanácstagok egyúttal népfrontbizottsági tagok is voltak.

Ezúttal egyféle előadássorozat indul, amelyben minden érdeklődő megtalálja az őt érdeklő problémákat. Az előadásokon az idén is döntően a népfront bizottsági és