Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-10 / 212. szám

1959. szeptember 10. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Erről is beszélni kell Á családfő Pista most tizenhét éves, alig két éve, hogy kijárta az isko­lát és dolgozni kezdett a szö­vetkezetben, mert kellett a ke­nyérkereső az apátián család­nak... Anyja beteges volt, ke­veset tudott dolgozni, egy test­vére még az iskola padjában ült, s a család tartotta e! egyik magatehetetlen rokonát is. A gond a tízegynéhány esz­tendős fiú vállára nehezedett, s bár szinte hihetetlen, megbir­kózott a gonddal... A termelő­szövetkezet biztosított olyan kereseti lehetőséget, hogy lenn tudta tartani belőle a családot. — Itt lakik abban a kis pa­latetős házban — mondta a kérdezett fiatalasszony, ami­kor arról érdeklődtem tőle, hogy merre lakik Rácz István. Arra pillantottam, amerre az ujjúval mutatott s magamban méltatlankodtam a felvilágosí­táson, a »-kis« palatetős ház miatt, mert az' nem éppen ki­csiny volt. Amolyan háromszo­básnak megfelelő »kis« ház, amit nyugodtan elfogadhatna bárki a szekszárdi villasorban is, csak éppen be kellene va­koltaim kívülről... Hogy ezt elmondtam, arra azért volt szükség, mert ezt a házat nem is olyan régen, csak néhány éve építették Ráczék, azon a pénzen, amit a termelőszövet­kezetben kerestek. Pista, a családfő, s e komoly hivatáshoz méltóan komolyan is veszi feladatát. Munkáját az első naptól kezdve pontosan, hi­bátlanul végzi, a tsz vezetőinek megelégedésére, s mondhatjuk, hogy a család örömére is, akik azt a kenyeret eszik, melynek nagyobbik része az ő keresete nyomán kerül az asztalra. Ebben az évben eddig közel háromszázötven munkaegysége van, s az elmúlt hónapban is több mint ezer forint munka­egység-előleget vitt haza. Ka­pott előlegképpen többek kö­zött 11 mázsa árpát, s így van mit enni a háztáji állatoknak is, ami szintén hasznot jelent a családnak. Ebben az évben már keve­sebb a gondja, mert testvér- öccse is dolgozik a tavasz óta. A borjaknál kapott munkát, s örömmel újságolta legutóbb az anyjának, hogy ha egy évesek lesznek a borjak, kétszáz'mun- kaegységet kap. Pista szolid, csendes, mond­hatni szemérmes legény. Keve­set beszél, de szorgalmasan dol­gozik... Sok lányos anyaés’ány gondolt már arra, hogy ha nő­sülni akar szívesen fogadnák kérőként, hisz a termelőszövet­kezet biztos munkát, jó megél­hetést biztosít a számára, s a munkáját ott mindig meg is becsülik. (bunt) Mire költik a pénzt Magyarkeszin? Magyarkeszin a község lakossá­gának kívánságára a községfej­lesztési alapra befizetett pénzen többek között beton gyalogjárót készítenek. A lakosság 10 százalék községfejlesztési hozzájárulást Szavazott meg, s ennek az összeg­nek egy részén, 146 ezer forinton csináltatják meg a gyalogjárót... A jó gyalogjáró mellé jó utat is szeretnének a magyarkesziek, s ezért három utcában útkövezést is végeznek több mint 100 ezer fo­rintos költséggel. A községfejlesz­tési hozzájárulásból négyezer fo­rint támogatást juttat a tanács a községi könyvtár könyvállomá­nyának bővítésére is. Éjfél utáni beszélgetés egy új vezetőségi taggal Amikor az órámra nézek, alig akarok hinni a szememnek. Éjfél után egy óra. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet kommunistáinak tanácskozása úgy látszik hosszú időt vesz igénybe. Széttekinlek a terem­ben. Az arcokról törődöttség helyett vidámság és lelkesedés tükröződik. Pedig nagyon fon­tos, fárasztó dolgokról van szó. Ennyi kritikát, javaslatot, di­cséretet és őszinte önkritikát már régen hallottam. Végül is befejeződik a tag­gyűlés. összeül az új vezető­ség. Elosztják a funkciókat. Az­tán a vezetők is hazafelé in­dulnak. Lojda Istvánnéval egy ötven év körüli, fejkendős szö­vetkezeti parasztasszonnyal né­hány szót váltok, mielőtt haza­felé venné az irányt. — Régóta dolgozik a terme­lőszövetkezetben Lojda néni? — Tavasz óta. — És milyen érzés volt, ami­kor a kezek a levegőbe lendül­tek és látta, hogy mindenki magára szavaz? — Nagyon jó érzés volt —■« válaszolja, s a szeme elpárúso- dik a meghatódottságtól. — Maga el sem tudja képzelni, mit jelent számomra az, hogy a szövetkezet legjobbjainak bi­zalmát élvezhetem. — A kommunisták a szövet­kezet legjobbjai? — Bizony azok! Hát mit gon­dol, miért jó a mi szövetkeze­tünk? Azért, mert jó a párt­tagság munkája. Ha jó a párt- szervezet, jó a szövetkezet is. Nálunk a párttagok mindenre vállalkoznak még akkor is, na a munka áldozatot követel, fis a pártonkívüliekre ráragad a lelkesedés, amely a párttagság­ból árad... Szerintem ez a tit­ka a mi sikereinknek. Szüret előtt A több mint 5000 holdas Bi- ritói Állami Gazdaság határa nem olyan népes ma, mint egy hónappal ezelőtt volt. Mag­tárban van már az idei gaz­dag gabonatermés, az arató és cséplőgépeket elraktározták a jövő nyárra. A határ képe is megváltozott. Az egy hónappal ezelőtt még haragoszöld kuko­ricalevelek sárgulnak, a vén diófa is hullatja levelét, jelzi az ősz kezdetét. A végtelennek látszó szőlődűlőben is egyetlen emberrel" találkoztam csak, Uzorás Feri bácsival, akit azért állítottak ide, hogy vigyázzon a termésre. Olyan igazi csősztí- pus az öreg. Fokossal a kezé­ben jár föl s alá a dűlőutakon. Nemrég óta van itt, de jól tá­jékozott. — Szüretig most már nem lesz itt munka. A fehérnép tegnap végzett itt az idei utol­só sarabolással és egy házzal tovább álltak, most a hibrid­kukoricában végzik a gazoló­kapálást. A vincellér, Boda- helyi Pali bácsi pedig a kiser­dei pincéhez ment. Többedma- gával a szüretre készíti elő a hordókat. Ennek van most az ideje — mondja. Amint ott a szőlődűlő előtt beszélgettünk, a lcocsiúton nagy porfelhőt kavarva sorakoztak a lucernával megrakott lovas­kocsik. Ez olyan mindennapi kép ilyenkor a határban. Szüret előtt vagyunk és mi sem ter­mészetesebb egy mezőgazdasá­gi nagyüzemben, mint az, hogy a jószágok téli takarmánya’, rendezik kazalba, töltik a siló­gödröket. Szántanak, s vetik a jövő évi kenyérnek valót. — Vagyis munkahiány ilyenkor sincs az ötezer holdon, de in­kább csak a gépek dolgoznak. A 40 traktor egyhangú moraját a szélrózsa minden irányúban hallani lehet. — Az őszi szántás-vetés, no meg a silónak valók betakarí­tásának a kellős közepén va­gyunk, — magyarázza Pálföldi József, a gépcsoport helyettes vezetője, s állításának igazolá­sára elmondja: — Egyetlen erő­gép sem áll, sőt ha még egy tucatra való volna, azoknak is akadna ilyenkor munka. — Fene nagyra nőtt az a si­lónak való kukorica, feltartott kézzel sem látszik ki belőle az ember — magyarázza tovább a gépész és felhúzott szemöldök­kel jelzi, hogy ez neki nem nagyon tetszik. — S ez baj? — kérdem —, amire ő bocsánatkérő mosoly- lyal válaszol. — Áh, dehogy! Csak tudja az ilyen nagy termés betakarí­tása nagyon igénybe veszi agé-_ pékét, gyakran elromlanák. — S persze maguknak keli a gépeket javítani — szólok köz­be tréfásan. — Úgy bizony kérem, de hát mi azért vagyunk itt, hogy a meghibásodott gépeket rendbe­hozzuk. Rendben is van min­den, jók a vetőgépek, üzem­képesek a silózók, minden mű­trágyaszóró dolgozik, de mun­kára készen áll valamennyi ve­tőgép is — adja meg a választ és elbúcsúzik. Erről az utóbbi kijelentésé­ről — már mint a vetőgépről — jutott eszembe, hogy barango­lás közben a sok • minden mel­lett sehol nem láttam, hogy ve­tettek volna. Pedig az őszi ár­pa vetésének most már csak­ugyan itt van az ideje, s mint­egy 400 holdon kell elvégezni ezt a munkát a gazdaságban. Megkérdeztem hát a párttit­kárt, Bese elvtársat, miért kés­lekednek. — A talajt már csaknem min denütt előkészítettük. A vető­magot azonban a szomszédos Gerjeni Állami Gazdaságtól kapjuk, s ez még nem érkezett meg. Szó se róla, minket is bosszant a dolog, tudjuk, hogy sürgős a vetés, de mit csinál­junk... Majd csak megérkezik a vetnivaló takarmánygabona is — kaptam meg a választ. Mit csináljanak? Intézkedje­nek! Én a magam részéről ugyanis kétségbe vonom,'" hogy a Biritói Állami Gazdaságban igazán tudnak örülni az októ­ber elején kezdődő gazdag szü­retnek, ha még mindig zsák­ban lesz az őszi árpa vetőmag, vagy akárcsak egy része is. Ugye biritói elvtársak igazam van?... Dorogi Erzsébet • A szavaid meglepően hang­zanak egy paraszt néni szájából, később azonban rájövök, hogy Lojda elvtársnő politikai tudá­sát hosszú évek fejlesztették ki. — Mióta tagja a pártnak? — Ezerkílencszázötven óta. — És hol dolgozott, mielőtt a szövetkezetbe lépett volna? — Az egyes típusú tszcs einö ke voltam. — Először választották párt­vezetőségbe? — Nem. A községi pártveze­tőségnek régebben is tagja vol­tam. A beszélgetés során Lojda Istvannétól megtudom, hogy pár évvel ezelőtt kilenc hold földön dolgozott egyedül. A fér­je már nyolc év óta súlyos be­teg, teljesen munkaképtelen. — Most Lojdáné az egyik növény­termesztési munkacsapat ve­zetője. Munkacsapata jó ered­ménnyel dolgozik. Mikor utol­só kérdéseimet teszem fel, már látszik róla, hogy álmos kissé. — Maga szerint mi a teendő a jövőre vonatkozóan? — Úgy gondolom még jobbá kellene tenni a pártszervezetet* hogy ezáltal jobbá lehessük a szövetkezetét is. Vigyáznunk kell, hogy az eredmények el- bizakodottá ne tegyenek ben­nünket. Mert, aki elbizakodik, az megáll és elmarad a fejlő­désben. Szerintem a jövőben még bátrabban kell a problé­mákat felszínre vetni, többet kell bírálni az elvtársakban lévő jellembeli fogyatékosságo­kat és több gondot keli fordí­tanunk a takarékosságra és a minőségi munkára. — Hogyan akarja a hetven­két tagú pártszervezet bizalmát viszonozni? —’ Jó munkával. Mert csak a jó munka menthet meg attól, hogy az emberek bizalmát el ne veszítsem — válaszol rövi­den, amikor elbúcsúzik tőlem. H. T. MOZAIKOK a pincehelyi kórházból — Mi a legjellemzőbb most a kórházunkra? Az, hogy azokat a betegeket, akiknek a baja nem olyan súlyos, egy-másfél hónapos előjegyzéssel tudjuk felvenni — állapítja meg dr. Pilaszanovits Ti­vadar, a pincehelyi kórház főorvo­sa. — Az eredetileg nyolcvanágyas kórházban jelenleg kilencvenkét beteg van. Igaz, volt már százhat is. Mitől van ez a nagy forgalom? Egyre több talán a beteg? Szó se róla. Erre az a magyarázat, hogy a falusi emberek is jobban adnak ma már az egészségükre, nemcsak végszükség esetén fordulnak or­voshoz. A tsz-tagok gyógykezelése is SZTK-alapon történik, számos juttatásban részesülnek ingyen. Lényegében a szocialista egészség­ügy fejlődése ez, • Az igazgató-főorvos szavait tá­masztja alá az a statisztika, ame­lyet nemrégiben a kórház forgal­máról állítottak össze. Járásonként és községenként mutatja meg a statisztika, hogy 1953-tól, a kórház létrehozásától kezdve évenként hány beteg távozott gyógyultan. 1953-ban a tamási járásból 884, 1958-ban viszont 2534 beteg, a gyönki járásból 1953-ban 543, 1958-ban 1420, a dombóvári járás­ból 1953-ban 10, 1958-ban 312 be­teg távozott gyógyultan. A halálo­zási arányszám viszont egyik év­ben sem érte el a két százalékot. A fenti három járáson kívül a szekszárdi, a paksi, a bonyhádi, a sárbogárdi és más járásokból" is sok beteg fordult meg a kórház­ban. • A születések statisztikája azt mutatja, hogy csökken az otthoni szülések száma, egyre több falusi asszony megy be szülni a kórház­ba és a szülőotthonokba is. Ezt igazolják az idei és a múlt évi adatok. Szeptember elsejéig 250 gyerek született a kórházban, a múlt év hasonló időszakában 252. Az év elején egyhónapos kényszerszünet volt a kórházban, ez alatt az idő alatt nem vettek fej betegeket, az összehasonlítás a múlt évi nyolc hónappal szemben az idén hét hó­nap adatai alapján történik. * A szakrendelések lebonyolítása jelenleg még sok gondot okoz a kórháznak, azokat ugyanis a kór­ház épületében végzik. A jövő évben a szakrendelések már ki­kerülnek a kórházból, erre a célra ugyanis megvásárolták a szemben levő házat. Tisztasági szempontból Is könnyebb lesz így a kórház helyzete, de kiküszöbölődik a különböző fertőzések veszélye is. Az ötéves terv gondoskodik a kórházról is. Valószínű, már a terv első évében 30 ágyas gyer­mekosztályt kap a kórház, ami azt jelenti, hogy megszűnik a férő­helygond. * Addig is, amíg nem kapnak je­lentősebb mértékű állami támo­gatást, saját erőből oldanak meg számos problémát. Tavaly példá­ul bővítették, nagyobb teljesítmé­nyű gépekkel szerelték fel a kór­ház mosodáját. Most pedig a meg­levő helyett megfelelőbb hullahá­zat építenek, amely még az év hátralevő részében elkészül. • Végül még egy számadat: ez év­ben eddig 2800 fekvőbeteg fordult meg a pincehelyi kórházban. Megkezdődtek az előkészültek a népfront téH előadás-sorozatára tanácstagok 'vesznek részt, de a nőtanóes és az MSZBT aktivistái és más érdeklődők számára is igen hasznos lesz. Nyilván nemcsak a népfront tagjait érdekli városban és köz­ségeinkben „A népfront-mozgalom Magyarországon a II. világháború idején” című előadás. És viszont nemcsak a tanácstagokat érdekli „A tanács életében legszüksége­sebb Jogszabályok és eljárások is­mertetése” című előadás. Lesznek aztán kimondottan vá­rosi és külön falusi problémákkal foglalkozó témák is. Mindnyájun­kat érdekelhet többek közt „A fa­lusi ifjúság nevelésének egyes problémái”, vagy „A városi la­kosság felelőssege a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséért” című témák megvitatása, Nem marad ki az olyan téma sem, mint „A népek közötti ba­rátság és hazaszeretet”, vagy „Az ötéves terv irányelvei és a község- (város) fejlesztés” (Az MSZMP VII. kongresszusa alapján.), és „Társadalmunk néhány- erkölcsi problémájáról”, a békeharcról és más problémákról szóló előadás sem. Bár az előadások időpontja még távol van — november 10-én kez­dődnek —, az előkészítő munka már megyénkben is megindult Már folyik az előadók kiváloga­tása. A Hazafias Népfront megyei bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy valamennyi tagja közvetlenül is segíti a megye köz­ségeiben az előadás-sorozatok si­kerét biztosítási. A Hazafias Népfront a múlt évhez hasonlóan, ez évben is meg­rendezi téli előadás-sorozatát. Mint ismeretes, a tanácsokkal kö­zösen szervezett oktatás tavaly sok-sok ismerettel gazdagította a hallgatókat, tanácstagokat és nép­front-aktívákat egyaránt. Az elmúlt év tapasztalataiból kiindulva az idén nem indul két­féle előadás-sorozat, külön ta­nácstagok és népfront-aktivisták számára. Az egyébként jól sike­rült oktatási év egyik árnyoldalát e kettősség jelentette, hiszen sok­szor a tanácstagok egyúttal nép­frontbizottsági tagok is voltak. Ezúttal egyféle előadássorozat indul, amelyben minden érdeklődő megtalálja az őt érdeklő problé­mákat. Az előadásokon az idén is döntően a népfront bizottsági és

Next

/
Oldalképek
Tartalom