Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-09 / 211. szám

1950. szeptember 9. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSáG 3 Pártonkívüli vélenénytk Kovács Géza, a bonyhádi gépál­lomás műhelyvezetője régi moz­galmi ember. 1919-ben a Buda­pesti Vasas gyalogezred karhatal­mi zászlóaljában szolgált. 1945 óta minden vezetőségválasztás alkal­mával beválasztotta a tagság a pártvezetőségbe. Hat éven keresz­tül volt párttitkár. Két felnőtt gyermeke van. Mindketten párt­tagok. — Ezeket az adatokat jó néhány dicsérő szó kíséretében az alapszervezet kommunistáitól tudtam meg Kovács Géza elvtárs- lóL Ma már azonban köztudomású, hogy egy kommunista csak akkor dolgozhat eredményesen, ha a munkáját a pártonkívüliek széles tömegének együttérzése, támoga­tása és szeretete övezi. Éppen ezért a gépállomáson dolgozó pár- tonkívtUiek közül négy munkás­sal beszélgettem, akik őszintén elmondták nekem, milyennek is­merik Kovács Gézát, aki kommu­nista pártvezetőségi tag, műhely- főnök és példás magánéletet élő férj és családapa egy személyben. SOKAT TANULTAM TŐLE Cimszki Antal fiatal szakmun­kás. A szerelőműhelyben dolgo­zik. Neki tettem fel az első kérdé­seket. — Milyen embernek Ismeri Ko­vács Géza elvtársat, a műhelyfő­nökét? —. Rendes embernek. — Mit tart a legjobb tulajdon­ságának? — Azt, hogy szeret segíteni a másikon. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy mindent türelme­sen elmagyaráz, ha kérdéssel fordulnak hozzá. — Magának is segített már? — Nem is keveset. — Főként miben segített? — A Zetor motorok szerelésé­ben. Ez ugyanis rendkívül bonyo­lult munka... Néha megakadtam. Különösen a differenciálmű sze­relésénél, s ő amikor ezt észre­vette, rögtön készségesen segített. Sok újat tanultam tőle. RENDEZETT ÉLETET ÉL Antlfinger János a szerelőmű­hely idős munkása, már több mint harminc éve ismeri Kovács elv­társat. — Én a családi életéről szeret­nék egyet s mást elmondani ma­gának — jegyezte meg Antlfinger bácsi. — Miért pont a családi életé­ről? — Azért, mert példaként állhat bárki előtt... Én ismertem az édes­apját is. Nagyon idős ember volt. A huszas években még élt. Nehe­zen élt a család, de azért jó dolga volt neki, mert a fia biztosította számára a gondtalan öregséget. A feleségével is mindig nagy egyet­értésben éltek és olyan két gyer­meket neveltek, hogy büszkék le­hetnek rájuk. — Gyakran járt náluk az Antl­finger bácsi? — Gyakran bizony. De ott a ci- vódásnak soha még csak nyomát sem láttam. Rend, tisztaság és egyetértés uralta a hajlékukat mindig, valahányszor csak felke­restem őket. SZERÉNY ÉS BECSÜLETES Ez a véleménye Huszti László­nak Kovács elvtársról. — Hogy érti azt, hogy szerény? — Úgy, hogy nem kérkedik sohasem a munkájával. Pedig so­kat dolgozik. És a hatalmi szó he­lyett inkább elmagyaráz, ha kell, többször is mindent. — Lenne szíves erről bővebben is beszélni? Ipari munkások segítsége a falunak »Segítettek a munkások« — ez hangzik szerte a megyében, legtöbbször a termelőszövetkeze­tt tagok körében. De meglátják ezt azok is, akik nem a tsz-ekben dolgoznak még. Érezhető a mun­kások támogatása már az első kölcsönös látogatás után, amelyet két nagyüzem — egy termelő­szövetkezet és egy ipari nagy­üzem — tagjai, munkásai tesznek egymás otthonában, üzemében. A fent említetteket bizonyítja a naki tsz-eket patronáló Budapes­ti Lódén Posztógyár dolgozóinak látogatását követő naki hangulat is. Már az első látogatásuk sem csupán ismerkedés volt. Legelső dolgukként a tsz elhelyezkedését, a távlati terveket tekintették me». És nem csupán kiváncsiságból, hanem azért, hogyan tudnának segíteni a gazdasági épületek ki­javításában, a vízvezetékek, a vil­lanyhálózat bevezetésében. Az első látogatástól alig telt el néhány nap, a gyár mérnökei, szerolőí megjelentek, hogy fel­mérjék a termelőszövetkezetek részéro szükséges gazdasági segít­ség adatait. Megállapították például, hogy az Üj Élet Tsz tagjai csak igen fáradságos munkával tudják az állatállomány részére a vizet biz­tosítani, lehetőség pedig adódna a régi, rossz vízvezeték megjavítá­sával az orvoslásra. Jöttek a mun­kások és megjavították a vízve­zetéket. A víz bevezetéséhez — a pusztai Istállóba, míg villamo­sítva lesz — egy kölcsön szi­vattyút is bocsátottak rendelke­zésükre. Soroljuk tovább? A kovácsmű- helybe villanymotoros fujtatót, köszörűgépet szereltek be, s a köz­ségben lévő istállóba is bevezet­ték a vizet. Nem maradt ki a segítségből a Napsugár Termelőszövetkezet sem. Itt beszerelték a megjaví­tott darálóba a belső villanyve­zetéket és a motort. Arra is gon­doltak, hogy a daráló kezelőjé­nek munkája is könyebb legyen. Egy felvonót építenek be a dará­lóba. hogy megszabadítsák az itt dolgozókat a sok zs-ík»1ástől. Ezenkívül bevezetik a vizet a tsz sertésszállására villanymotoros szivattyúval. Természetesen a munkások se­gítségét nézve, amelyet a falusi dolgozóknak adnak, ez olyan, mint egy csepp a tengerben, de tükröződik benne az egész ten­ger, magyarul a munkások mér­hetetlen áldozatkészsége, segíteni akarása és konkrét segítsége is. — Nagyon szívesen... Amint tudja, Kovács elvtárs műhely- főnök. Az utasításait egy-két rö­vid szóval is kiadhatná, ö azon­ban ezzel nem elégszik meg. Ad­dig magyaráz, amíg meg nem győződik arról, hogy sokoldalú magyarázata folytán megértette-e beosztottja az utasításait. — És mit ért a becsületessége alatt? — Többek között azt, hogy a szavát mindig betartja. Szemtől szembe megmondja mindenkinek a véleményét és a gépállomás ér­dekét még a saját, egyéni érdeké­nél is többre tartja. A LEGJOBB A SZAKMÁBAN Utoljára a gépjavító műhely egyik legidősebb szakmunkásá­nak, Kenéz Pálnak tettem fel kér­déseket. — Mióta ismeri Kovács elv­társat? — Tavasz óta... Mert azelőtt máshol dolgoztam. — Mi a véleménye róla? — A mozgalmi életét nem is­merem, mert nem vagyok párttag, keveset politizálok, de annyit már az első napokban megállapí­tottam, hogy nagyon érti a szak­mát. — Megérdemli a beosztását? — Meg bizony. Már hogyne ér­demelné meg? Bátran állíthatom, hogy ő a legjobb közülünk a szak­mában. H. T. Erről itt beszélni kell Áz e§keíő házakról A napokban egy öreg nénike a templomi esküvő »előnyeit-« bi­zonygatta előttem. A néni azzal érvelt, hogy a templomban a nagy nyilvánosság előtt tett eskü több­re kötelez, mintha égy kis szűk hivatali szobában hangzik el. A beszélgetés során eszembe jutott egy barátom esküvője. A barátomra pontosan háromszor nyitották rá az ajtót, miközben az anyakönyvvezető előtt állt menyasszonyával és a megzavart esküvő sokat veszített ünnepé­lyességéből. Emlékszem, s ezt azt hiszem fontos megjegyezni: az anyakönyvvezető szobájában egyetlen szál virág sem volt. Természetesen az öreg néni be­szédjéből és a félig-meddig ünne­pélyesség nélküli házasságkötési aktusból hibás lenne olyasféle kö­vetkeztetést levonni, hogy a templomi esküvő nagyobb értékű. Korántsem az. Elavult, maradi formája a házasságkötésnek. A mai ifjúság, amelynek világnéze­te egyre inkább a tudományos j alapokon nyugvó dialektikus ma­terializmus, a házasságkötés terén is hű marad elvéhez és az egyhá­zi szertartás felesleges ceremó­niáit mellőzi. Ez azonban nem jelentheti azt» hogy a mai fiatalok esküvője el­veszítheti ünnepélyes jellegét. A feldíszítetlen hivatalok helyébe valami más kellene. , Tamásiban a legutóbbi templom nélküli esketést a járási kultúr- ház, ez alkalomra virággal feldí­szített nagytermében tartották» Volt tehát nyilvánosság is, tömeg is az eskütételen. A fiatalok több száz ember szeme előtt tehettek fogadalmat egymásnak. Nagyobb városokban az eskető házak már nem is jelentenek új­donságot. Falun azonban sok he­lyen tanácstalanság uralkodik e téren. Pedig ma már csaknem minden faluban van kultúrház» amelyet fel lehetne erre a célra használni. Közeledik az ősz. Ilyenkor van a legtöbb házasságkötés. A falu politikai szerveinek és elsősorban is a KISZ-nek becsületbeli köte­lessége, hogy a fiatalok házasság- kötését széppé, ünnepélyessé és emlékezetessé varázsolja. H. T. Negyvenezer lóriul jutalmat osztottak ki Mázán a IX. bányásznapon Tolna megyében is megünne­pelték a bányászok szeptember 6-át, a IX. bányásznapot. Mázán a jelentős bányavidéken kétnapos ünnepség volt. Szombaton a ke­reskedelmi vállalatok, szövetkeze­tek nagyszabású vásárt tartottak. Vasárnap pedig reggel 6 órakor zeneszó ébresztette a község lakó­it. Délelőtt tíz órakor került sor az ünnepi nagygyűlésre. A nagy­Szekszárdi dolgozó parasztok látogatnak a mezőgazdasági kiállításra Ebben az évben a Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bi­zottsága több jól sikerült kirán­dulást szervezett munkások, dol­gozó parasztok és értelmiségiek részvételével az ország különböző helyeire. Ezek a látogatások egy­részt a munkás-paraszt szövetség erősítését szolgálták, másrészt egyre többeket ismertettek meg hazánt,. tájaival, gyarapították a látogatók tudását. Most újabb látogatást szervez a Népfront szeptember 12-re ezút­tal Budapestre a mezőgazdasági kiállításra szekszárdi dolgozó pa­rasztok részvételével. A program egyébként városnézésből és a kiál lítás megtekintéséből fog állni Részvételi díj 96 forint, amely­ben az autóbusz költség melleit a kiállítás megtekintésének dija is benne van. gyűlést Pecze Pál, a bánya szak- szervezeti bizottságának titkára nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Kovács József területi főmérnök tartotta. A mázai bányászok ün­nepségén részt vett Horváth Jó­zsef főmérnök, a Nehézipari Mi­nisztérium küldötte, aki a mázai bányának átadta az élüzemi ok­levelet és vándorzászlót. Ezzel harmadszor lett élüzem a mázai bányaüzem. A munkaverseny legjobbjait is az ünnepi gyűlésen jutalmazták meg. Az üzemi KISZ-t ezer fo­rinttal jutalmazták meg. Ezenkí­vül két 25, illetve 40 éves szolgá­lata után jubiláló bányásznak pénzjutalmat, három bányásznak a Bányászati munkazászló jel­vényt és a vele járó egyhavi fize­tést adományozták. Hat bányász Kiváló dolgozó jelvényt, 29 pedig oklevelet és két-, illetve egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutal­mat kapott, László János Máza Pintér István—Szabó László •V*V '? 'A*. ' <> * r • '• j \ .■ O .­■' . ••*. .••• • > ■ ' V '• , • TITKOS UTAKON (61) Az emigrációban rendkívül he­vesen é$ agresszíven ügyködő, vezető katonák közé tartozik vi­téz kisbamaki Farkas Ferenc, az MHBK-hoz közelálló »magyar szabadságmozgalom« vezetője. Vi­téz kisbarnaki Farkas a második világháború idején a Ludovika Akadémiának, a németeket fel­tétel és gátlás nélkül kiszolgáló katonai klikk centrumának pa­rancsnoka volt. A nyilasok hata- ’.omrajutása után Szálasi léptette elő vezérezredessé. A »magyar szabadságmozgalom« vezetői kö­zé tartózik még Eckhardt Tibor aki Horthy Miklós »nemzeti had­seregének« vezérkarában a kül­politikai osztályt vezette. Eck­hardt alapító tagja volt a Göm­bös-féle Fajvédő Pártnak és al- elnöke volt a hírhedt fasiszta Revíziós Ligának. Együtt dolgo­zik. Homlok Sándorral, aki a horthysta honvédelmi miniszté­rium VI/5. osztályának vezetője volt, a háború idején pedig ve­zérőrnagyi rangban Berlinben, Bemben, Helsinkiben és Stock­holmban volt Horthyék katonai attaséja. Rendkívül komoly szerepet ja(- s/anak még az emigráns életfáén az 1945-ös emigránsok közül jó- néhány an, akik itthon Magyaror­szágon a szélsőjobboldalhoz tar­toztak és jelentős részük van azokban a bűnökben, amelyeke* Horthyék, mint a németek csat­lósai a magyar nép ellen a má­sodik világháború idején elkö­vettek. így Révay József, volt szélsőjobboldali politikus, felső­házi tag; Haász István tábori püspölc, aki annak idején tábori miséken uszított az esztelen és oly sok magyar katona életébe került háborúra; Koródy-Katoi'a János képviselő, aki 1921-ben ke­resztény nemzeti programmal ju­tott be a parlamentbe, később tagja lett az Ébredő Magyarok Egyesülete országos választmá­nyának és több szélsőjobboldali szervezetnek; Liptay László íóld- birtokos, egykori felsőházi tag, aki csaknem ezerkétszáz hold­nak volt az ura Magyarországon. A tábornokok közé tartozik Ko­vács Gyula altábornagy, aki a második világháború folyamán először a Honvédelmi Miniszté­rium 3/a. osztályának vezetője, később a Magyar Királyi Hon­védelmi Hadiakadémia parancs­noka volt. Az emigrációban vezető sze­rephez jutottak és jutnak olyan közismerten kompromittált, volt magyarországi politikusok is, akiknek neve annak idején ide­haza összeforrott a gyilkosságok­kal, az idegen érdekekért folyó háború szörnyű pusztításaival. — így Oláh György, a hírhedt »Uj Magyarság« és az »Egyedül Va­gyunk« egykori főszerkesztője, aki 1939. nyarán Hitlertől meg­kapta a Német Birodalmi Sas­rend középkeresztjét és Kallay Miklós volt magyar miniszterel­nök, aki 1938—45 között ötven- hét bank és iparvállalat igazgató­ságában és felügyelő bizottságá­ban »felügyelt«, és csaknem négy ezer hold föld ura volt. ők nyíl­tan vallják, hogy Magyarorszag- nak vissza kell térnie a Horihy- korszak útjára. Készséges kiszol­gálói azoknav az amerikai kö­röknek, amelyekre annak ide­jén, a második világháború alatt kígyót-békát kiabáltak. Kállay Miklós, az úgynevezett »Magyar Nemzeti Bizottmány« egyik vezéralakja ma már az amerikaiak teljes bizalmát bírja. Az amerikaiam különböző kom­munista-ellenes előadássorozato­kat tartatnak vele. Hogy Kállay mennyire tájékozott, azt élénken bizonyítja az, hogy amikor 1956 szeptemberében Dél-Amerikában veit előadó körúton, nyíltan be­szélt arról, hogy »Magyarországon valami készül«; tehát előre érte­sült és tájékozódott a készülő ma gyarországi fegyveres ellenforra­dalmi felkelésről. A »Magyar Nemzeti Bizott­mány« a volt horthysta miniszte­riális urak fellegvára. A külügyi bizottságnak báró Bakách-Besse- nyei György az elnöke. A baro úr 1920-ban lépet a külügyminisz tórium szolgálatába, négy esz­tendő múlva már a külügymi­nisztérium politikai osztályának helyettes vezetője, majd vezetője lett. A második világháború ide­jén nevezték ki Vichybe, a Fé- tain-féle francia kormány mellé követnek. Egyébként volt mit a tejbe aprítania: évi bevallott össz­jövedelme abban az időben több mint harmincezer pengő volt. A »Magyar Nemzeti Bizottmány« megbízottja báró Apor Gábor is, aki a két világháború között a külügyminisztériumban teljesített szolgálatot, mint a külügyminisz­ter állandó helyettese. A második vi'ághéború idején vatikáni kö­vet lett. Ilyen minőségben első­sorban a kommunista-ellenes ka­tolikus politikusok körében ör­vend tekintélynek. Bemutatták Adenauernak is. A »Magyar Nemzeti Bizott­mány« Buenos Aires-i megbízott­ja Bethlen Gábor, Bethlen István volt miniszterelnök fia. Évi össz­jövedelme harminchétezer pengő körül volt; az egész Bethlen-csa- lád vagyona többmillió pengőt tett ki, közte nyolcezeregyszáz hold föld. A dúsgazdag Zichy csa­lád is képviselve van a Bizott­mányban báró Czykann-Zichy Móric révén, aki a második világ­háború idején a horthysta kül­ügyminisztérium gazdaságpoliti­kai osztályán dolgozott felelős be­osztásban. A Zichy-család tizenöt ipari és bank pozíciót és hatvan­háromezer hold földet tartott ke­zében. A »Magyar Nemzeti Bizott­mány«-ból nem hiányoznak a magyar tőkésosztály prominens és markáns képviselői sem. A űi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom