Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

1959. szeptember 8. TOLNA MEGYEI NfiPÜTSAO 3 ffl rfitveztfáség-Viuásziás revü iiirei á jövőre nézve útmutatást, a pártegység további erősödését várja a kongresszustól Tótíi György, termelőszövetkezeti kommunista , A Dunaföldvári Kendergyár kommunistái vezetőségválasztó taggyűlésükön teljes létszámmal vettek részt. A helyiség díszíté­sét a KISZ-fiatalok végezték el, s ő^. köszöntötték virágcsokorral az újonnan megválasztott vezetősé­get is. * Dunaszentgyörgy falusi szer­vezetének pártvezetősége alapo­san és mélyrehatóan elemezte a pártszervezetben folyó politikai munkát. A beszámoló feletti vita igen aktív volt. * Kalaznó termelőszövetkezeti község kommunistái az egyéb problértiákon kívül a tsz meg­erősítésével kapcsolatos felada­tokkal foglalkoztak. * Jól előkészítették a vezetőség­választó taggyűlést a felsőnánai Zöld Mező termelőszövetkezet­ben. A beszámoló 1957. — a tsz pártszervezet megalakulása — óta eltelt időszak munkáját értékel­te. Reálisan foglalkozott a veze­tőség és a párttagság munkájá­val, dicsért ég bírált. A tagság részéről többen felszólaltak és néhányan önkritikát gyakorolva tettek ígéretet a hibák kijavítá­sára. * Mázán 100 százalékos volt a megjelenés a vezetőségválasztó taggyűlésen. A beszámoló utáni vitában többen bírálták a párt- 1 vezetőség egyes tagjait, a kom­munista magatartás hiánya miatt. * Döbröközön a vezetőségválasz­tó taggyűlés beszámolója nelye- sen értékelte az eltelt idő poli­tikai munkáját. A felszólalók kö­zül többen kifogásolták, hogy nem viszik elég aktívan a tsz-mo; galmat. A döbröközi kommunis­ták a régi vezetőségi tagokat vá­lasztották meg újra. * Csibrákon a fecsegés káros ha­tásáról beszélte];; többek között a vezetőségválasztó taggyűlésen. A határozat, amely több pontból áll. foglalkozik a párthatározatok végrehajtásának ellenőrzésével. A taggyűlésen öttagú vezetőséget választottak, a régi vezetőségből ketten maradtak meg. * Szekszárd városban a bíróságon megtartott vezetőségválasztó tag­gyűlésen sok szó esett az egyéb problémákon kívül a bíróságon dolgozók ideológiai képzésének fontosságáról. * A Déldunántúli Áramszolgálta­tó Vállalatnál a taggyűlés vitája a politikai kérdések után a ter­melés irányába terelődött. Sokan foglalkoztak a II. féléves terv tel­jesítésének megvalósításával, az önköltség csökkentésével. Bátor hangon bírálták a vezetőket, akik nek azt javasolták, hogy többet foglalkozzanak a munkások 1 ügyes-baj os dolgaival. Bosszantó nemtörődömség Nemcsak bosszantó, hanem kö­vetkezményeiben nagyon is ve­szélyessé válhat az a gondatlanság és nemtörődömség, amellyel már nem is hetek, hanem hovatovább hónapok óta veszélyeztetik a já­rókelők testi épségét, sőt életét. A Népbolt vasüzlete egy tanyát bérel a Kadarka utcában. A ta­nya végében pince van, amely a Vak Bottyán utcába vezető út, illetve betonlappal borított gya­logjáró mellett húzódik felfelé. Már a múlt évi esőzések alkalmá­val a lefolyó víz egy üreget mo­sott ki, s befolyt a pincébe. Akkor valami kukoricaszárfélével be­tömték és befödték az üreget. Az idei nyári esőzés újból kikezdte a lazá tömítést és három-négy mé­ter mélységű szakadékos üreget mosott ki, közvetlenül a beton­járda szélén. Hogy még nem esett bele senki, az nem a négy vé­konyka karóra akasztott még vé­konyabb drótkerítésnek, mint in­kább a nyár esti világosságnak köszönhető. Gyermekek is játsza­nak, futkosnak az úton. Kit von­nak felelősségre akkor, ha egyik, vágy másik játék közben beleesik és a nyakát töri. De fennforog a veszélye annak is, hogy az újabb esőzés az egész pincét és az utat alámossa, s egyszerre beszakad a pince az úttal együtt. Pedig a pince sok áru tárolására alkal­mas, amely ilyen körülmények között teljesen tönkremehet. Azt mondja egy régi magyar közmon­dás: „A fösvény kétszer fizet, a lusta kétszer fárad”. Mennyivel célravezetőbb lett volna, ha a múlt nyáron a kukoricaszár-tömítés helyett beton-vízlefolyót készíte­nek, s ezzel megakadályozták volna a víz rombolását. Van egy másik bosszantó jelen­ség is, amelyre nem árt ráirányí­tani a figyelmet. A tanyával szemben van egy lépcsős lejáró, amelynek karzata téglából készült. Nem tudom, hogy pajkos gyere­kek, avagy a társadalmi tulajdon rombolói kezdték-e ki a lejáró téglakarzatát. Egyelőre nyolc-tíz tégla pótlásával és kevés cemen­tes malterrel helyre lehetne hozni De ha ez rövidesen nem történik meg, már 100 tégla is kevés lesz. Dr. Nemes Andor A sokoldalú ember Rudas Györggyel, a Tamási Ál­talános Iskola igazgatójával íz első tanítási napon találkoztam. Rudas elvtárs rendkívül elfog­lalt ember. Felügyelete alá tar­tozik húsz általános iskolai osz­tály, négy óvodai tanulócsoport, hat peremvidéki »kisiskola« és egy százas létszámú ipariskola Ez mellett rendszeresen végez pártmunkát és a helyi tanács vég rehajtó bizottságának tagja. Az ember ezek után azt kép­zelhetné, hogy minden szabadide­je le van kötve, pedig nem igy van. Amikor meglátogattam laká­sán, egy korsóból kortyolgató pa­rasztember szobra vonta magára a figyelmemet. — Kinek a műve ez? — kér­deztem. _ Az enyém — válaszolta sze­rényen. — F,s a- a fábó' 'a.jgott hordó hantiét származik: Mosolyogva szemléli az alig né­hány literes cifra hordócskát, majd csendes hangon válaszol. — Azt is én faragtam. — Magának erre is van ideje? — Van bizony kérem. Miért ne volna — válaszolja. — Aki jói beosztja az időt. annak sok min­denre futja belőle. Csodálkozásom még tovább fo­kozódott, amikor megmutatta a m,adarakat, amelyeket saját maga tömött ki és megmutatta a lepke­gyűjteményét, amelyben az ösz- szes Tamási környéki lepkefajta megtalálható. Rudas György sokoldalúságát mint pedagógus a politechnikai oktatásban is nagyszerűen tudja hasznosítani. A fúrás-faragás mű­vészetét és biológiai szakismere­teket sokan tanultak tőle a ta­mási általános iskolások közül. í-H-j Tóth György 1950-ben egyik alapító tagja volt a nalti ter­melőszövetkezetnek. Kezdettől fogva sertésgondozó a közös gazdaságban. A kommunista pártba is akkor vették fel, mi­kor szövetkezeti tag lett. Az­óta példamutatóan végzi mun­káját és sok párímunkát vál­lal. Az 1956-os ellenforradalom után ő volt az egyik, aki sür­gette Nakpn is a pártszervezet megalakítását. Akkor a helyi Uj Elet Tsz-ben mindössze há­rom párttag volt, akik a falusi alapszervezetben végeztek párt munkát. Tóth Györgyöt veze­tőségi tagnak választották meg, mert nagy bizalommal voltak és vannak iránta a pártonkí- vüliek is. Jellemző erre, hogy többször fordulnak hozzá ké­réssel, javaslattal. A közelmúl! bán például arra kérték az Uj Életbeliek közül többen, hogy mint kommunista tolmácsolja a vezetőségnek: »Lépjen fel a munkafegyelem-lazítok ellen«. Természetesen megtette, s az­óta van is javulás e téren. Sze­retik őt a szövetkezetben, s ő is szeret itt. Most ismét veze­tőségi tagnrk javasolták a párt- szervezetbe, mert munkájával, példamutató magatartásával ki­érdemelte. Mikor megkérdez­tük tőle, hogy mint kommunis­ta mit vár az MSZMP közelgő kongresszusától, rövid gondol­kodás után, megfontoltan ezt mondta: — A mi szövetkezetünk párt szervezete taglétszámban most többszörösére növekedett. Ed­dig hárman voltunk, de most tizenhármán vagyunk, mert a faluból 10 kommunista a mi szövetkezetünkbe kérte felvéte­lét és most már önálló alap­szervezetünk lett. Én, mint kom munista, mint pártvezetőségi tag azt várom a kongresszustól, hogy a párlmunkához a jövőre nézve adjon útmutatást. Ben­nünket, szövetkezeti kommunis tálcát erősítsen meg abban a hitben, hogy igazságos ügyért harcolunk, amikor a falu szo­cialista átszervezését sürget­jük, segítjük. A másik, amit várok, a pártegység további erősítése. A kongresszus mun­kája alapján a kommunisták még az eddiginél is egységeseb­ben harcoljanak a napi poli­tikai és gazdasági feladatok megvalósításáért. Ehhez egész biztos új lendületet kapunk a párt legfelsőbb fórumától. Mi, kommunisták ugyanis azt akar­juk, hogy a szövetkezetek mi­nél rövidebb időn belül min­denütt virágzó nagyüzemekké fejlődjenek, találja meg itt a számítását minden volt egyéni gazda, életszínvonala fokozato­san emelkedjen. Ehhez én a magam részéről kétkezi mun­kám és tudásom legjavát adom. Amerikai orvosok rémülettel fogadják az államosított betegbiztosítás gondolatát Szellemi oümpiász a benyhádi és a oembúvárl Gimnázium uiákjaí közölt Néhány hónappal ezelőtt a Szekszárdi Városi Művelődési Ház kezdeményezésére nagysike­rű szellemi olimpiászra került sor a szekszárdi és a bonyhádi gimnázium diákjai között. A ver­seny hasznos tapasztalatokat ho­zott: Most ezt a kezdeményezést tovább fejlesztik a bonyhádi gim názium vezetői és a járási műve­lődési ház dolgozói. Terveik sze­rint a bonyhádi és a dombóvári gimnázium tanulói mérik össze tudásukat a versenyen, amely­nek elődöntőjét Dombóvár.ott, döntőjét pedig Bonyhádon rende­zik meg. (60) A strasburgi Forradalmi Ta­nácsról már szóltunk, s most em­lítsük meg annak elődjét, a Var­ga Béla-féle »Magyar Nemzeti Bizottmány«-t is. A Forradalmi Tanács csakúgy, mint a hirhedt Bizottmány kísérlet volt arra, hogy véget vessen az emigráció vezetői közötti marakodásnak, ugyanakkor valamiféle »parla­mentáris«, koalíciós alapot ter remtsen az emigráns politikához, az azzal járó jövedelem elosztá­sához. De a Forradalmi Tanács is, a Bizottmány is csődött mon­dott; nem szüntette meg, hanem fokozta a veszekedéseket, a bot­rányokat. Ilyen körülmények kö­zött a Szabad Európa szervezete megvonta tőlük támogatását, s ez zel egy csapásra szétesett mind­kettő. Az egyik emigránsvezér, dr. Szent-Ivány Géza maga fecsegte el a Katolikus Magyarok Vasár­napja című emiráns lap egyik számában: »A megboldogult Bizottmány­ról csak annyit akarunk megje­gyezni, hogy mihelyt a Free Eu­ropa megvonta tőle az anyagi se­gélyt, az egész szervezet felbom­lott és a fő emberek azonnal siet nek egy olyan szervezetet életre- kelteni, amely alkalmas volna ar­ra, hogy az elődjétől elvont anya­gi dotációt megkapja«. A magyar emigráció új »egysé­John R. Mannix, az amerikai I Kék Kereszt nevű önkéntes beteg- biztosító intézet egyik vezetője súlyos figyelmeztetést intézett az Amerikai Kórházak Szövetségé­hez. Ebben kijelentette, hogy vagy áttérnek országszerte az önkéntes betegbiztosítás megvalósítására, vagy az államnak kell kezébe vennie az egészségügyi ellátás kérdését. Köztudomású, hogy az amerikai orvosok irtózattal gon­dolnak erre a lehetőségre, amely anyagilag súlyosan érintené őket. A nyomatékos figyelmeztetés felsorolja az utóbbi évek egyre súlyosbodó helyzetének ismérveit: tíz év alatt a kórházi költségek ges« szervezete a »Szabad Ma­gyarország Nemzeti Képviselete«, amelynek alapító okmányát 1957 októberében írták alá New York­ban. Ezt a felemelő aktust, hosz- szas vita és hosszas veszekedés előzte meg. Mindjárt kezdetben kihullott a hadakozó vezérek so­rából Fábián Béla, Bakách-Bes- senyey György és Kállay Mik­lós. Ök, a »szélsőjobboldaliak« önérzeteskedtek, s nem voltak hajlandók együttműködni Nagy Ferenccel, Kéthly Annával és a többiekkel, mivel azokat túlsá­gosan baloldalinak tartották. Ki­maradt a sorból Eckhardt Tibor is, aki nem volt hajlandó meg­osztani kitűnő amerikai pénzfor­rásait másokkal- Végül is az ala­pító okmányon ott díszelgett az emigráció ismert és kevésbé is­mert vezetőinek aláírása: Király Béla, Nagy Ferenc, Varga Béla, Kiss Sándor, Auer Pál, Szabó Pál, Barankovics István, Pfeiffer Zoltán, Hajdú Németh Lajos, Adorján József, Brünauer Sán­dor, Horváth János, B. B. Rácz István, Korányi Tibor, Szélig Im­re, Kéthly Anna, Kovács Imre és Kővágó József. Ezek aláírásukkal is vallották, hogy az SZMNK az emigráns politika egyetlen csúcs­szerve. Az alapító okmányban megha­tározták a »Nemzeti Képviselet- programját is. Nagy Ferenctól Kéthly Annáig a különböző emig ráns vezetők megegyeztek ab­megduplázódtak, a legnagyobb ön kéntes betegbiztosító, a Kék Ke­reszt tavaly 40 millió dolláros de­ficittel működött. Pedig még ez a biztosító is csak egy részét fedezi az orvosi és kórházi költségeknek; Mannix most követeli, hogy min­den amerikai lépjen be a Kék Keresztbe, hozzanak erre szövet­ségi törvényt, adjanak nagyobb juttatásokat és fedezzék a csilla­gászati összegű orvosi számlákat; Ellenkező esetben, mondja figyel­meztetően John R. Mannix, nem marad más hátra, mint olyan köz­egészségügyi. ellátás, amilyen többek között Angliában is léte­zik. bán, hogy Magyarországon — majd ha hazatérnek — »nem csi­nálják vissza a földreformot, az egészen nagy gyárakat, bányákat, és bankokat nem adják vissza volt tulajdonosaiknak, de kárta­lanítják őket és ők a magántu­lajdon Magyarországáért harcol­nak«. Nehogy félreértés legyen; még abban is megállapodtak, hogy Magyarország államformája köztársaság lesz, megszüntetik a népköztársaságot, a munkásálla- mot. Ennek a platformnak alapján született meg a Szabad Magyaror­szág Nemzeti Képviselete, amely a Szabad Európa anyagi dotáció­jával kezdte meg tevékenységét; De még meg sem száradt a tinta a megállapodáson, amikor Pfeiffer Zoltán egymás után három, öles cikkben támadta meg az SZMNK-t, Pfeiffer kifejtette: Nem ért egyet a programmal, mert az fenntartandónak ítéli a földreformot, a bányák és a nagy üzemek államosítását. Pfeiffer ezzel a cikkével jelt adott bará­tainak- a Nemzeti Képviselet el­leni általános támadásra. Cél­juk: az »egységes« szervezet szét­zúzása, új emigráns csúcsszerv alakítása, amely természetesen ellátná elődeinek funkcióit, ami a különböző hírszerző irodák és kémközpontok szolgálatát illeti, s egyben megkaparintani a Sza­bad Európa szervezet e célra szánt pénzét. A marakodás még újabb akció­ja Eckhardt Tibortól indult ki. Eckhardt jobbkeze, Falussy Ala­jos, az Amerikai Magyar Szövet­ség igazgatósági tagja, vezérével való előzetes megbeszélés után határozati javaslatban kérte a Szövetséget, hogy az amerikai hatóságoknál követelje a Nemzeti Képviselet működésének betiltá­sát azon az alapon, hogy a »szer­vezet marxista elveket vall, t Pintér István—Szabó László mm UTAKON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom