Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-22 / 222. szám

mi Aonyvxar ^ z e p TOLNA htuici jß VILÁG PROLETÁRJAI, EGVESOLJETEK! A MAGYAR S7.0C! Ai ista m. UNK A S A. ■ j.. ! • n Ka tíl U; i • SÁG,ú ;iS .V':.tGír! lANACS:>;Ai>'jA. Az államok ne rendelkezzenek a hadviselés f eszközeivel Réssietek Hruscsov elvtárs Los Angeles-i beszédéből Los Angeles: (TASZSZ) Tisz­telt Polgármester Ur! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy köszönetét mondja^ a vendégszeretetért, és az eri'e a találkozóra szóló meg­hívásért. öröm számunkra, hogy találkozhatunk Los Angeles üz­leti köreinek és értelmiségének képviselőivel, — mondotta beve­zetőben Hruscsov — "majd töb­bek között hangsúlyozta: Ezen a találkozón szeretnénk röviden szólni amerikai látogatásunk cél­jairól. Hágával fogadtuk az Egye­sült Államok elnökének meghí­vását, aki javasolta, hogy nézzük meg az önök országát. Ismerked­jünk meg az önök népének éle­tével. Beszéljünk meg az elnökkel több olyan kérdést, amely mind­két országot érdekli. Van egy kérdés, amely egyfor­mán fontos mind a szovjet, mind az amerikai nép és minden más nép számára is — ez peflig a béke kérdése. Mindenki tudjíf, hogy a nemzetek és államok jóléte és vi­rágzása attól függ, milyen irány­ban halad a nemzetközi fejlődés az elkövetkező években: a béke megszilárdulása irányában, vagy a növekvő háborús veszély irá­nyában. Véget kell vetni a hidegháborúnak Mi akadályozza most, hogy az államok együttes erőfeszítésekkel munkálkodhassanak a nemzetközi feszültség enyhítésén? Mindenek­előtt az államok, egyebek kö­zött a Szovjetunió és az Egyesüli ÁllarrtOk viszonyára ránehezedő hidegháborús légkör. Az még meg érthető, ha tényleges ellentétek, területi viták, gazdasági jellegű követelések teszik feszültté a vi­szonyt államok között. De a hi­degháború egyik sajátossága az, hogy résztvevői olyan országok, amelyeknek közvetlenül semmi­féle ellentétük nincs. Közös erőfeszítésekkel véget kell vetni a hidegháborúnak, meg kell szabadulni a hidegháborúból eredő előítéletektől, ellenséges érzülettől és kölcsönös bizalmat­lanságtól, és minél hamarabb leszámolunk a hidegháborúval, annál jobb lesz népeinknek, az egész emberiségnek, Nemrég még a nagy távolságok, az óceánok természetes akadályt jelentettek a háborús konfliktu­sok kiterjedése, egyik konti­nensről a másikra való átterje­dése ellen. Mind az első, mind a második világháború főként Eu­rópát, Ázsiát és Afrika néhány vidékét pusztította. Ma más a helyzet. A földkerekség legtávo­labbi pontjai között a távolság most néhány tíz perccel mérhető és a legszörnyűbb pusztító eszkö­zök — a nukleáris fegyverek — eljuttathatók a világ bármely ré­szébe. A ssovjet javaslat elhárítja a lesxerelés akadályait Mi a Szovjetunióban gyakorta feltesszük a kérdést, mi az oka annak, hogy bár mi megegyezés­re törekszünk a nyugati hatalmak kai a leszerelés kérdésében, arra kényszerítene^ bennünket, hogy részt vegyünk a fegyverkezési versenyben? Talán az a céljuk, hogy a fegyverkezési verseny so­rán katonai fölénybe jussanak a Szovjetunióval szemben. De bár­mit mondjanak is, a fegyverke­zési hajsza, mint a tapasztalatok mutatják, olyan bot, amelynek két vége van. Az itt jelenlevők bizonyára már tudják, hogy az ENSZ-köz- gyűlésén a szovjet kormány alap­vető leszerelési javaslatokat ter­jesztett elő. Ahhoz, hogy a maguk teljessé­gében értékelhessük új javaslatain kát, azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a javaslatok megszün­tetik az egyik legfőbb nehézséget, amely minden korábbi leszerelési tárgyaláson jelentkezett — még­pedig az ellenőrzés kérdésébe — mivel teljes leszerelés esetén az államoknak nem lesz semmi rej­teni valójuk egymás elől, s az el­lenőrzés ennek megfelelően tel­je*? és átfogó lehet. Ez pontosan ellenőrzés és nem felderítés lesz, mivel ha nincsenek hadseregek, a felderítés elveszti jelentőségét. Az említett javaslattal gyöke­resen, egyszersmindenkorra meg akarjuk oldani a leszerelés prob­lémáját: olyan feltételek közé akarjuk juttatni az államokat, amelyek között nem rendelkez­nek többé a hadviselés anyagi eszközeivel. Nehéz feltételezni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok háborúzni kezdenének egymás ellen repülőgépek, harc­kocsik, -rakéták és más korszerű fegyverek nélkül. Például vasvil­lával és asztalikéssel. Mi válto­zatlanul bízunk az emberek jó szándékában, abban, hogy nem egymás leöldösésére, hanem bé­kés életre és barátságra szület­tek, Önök tudják, hogy a keresz­tény vallás legfőbb parancsola­ta: „Ne ölj!” Koxel áll egymáshox a sxovjet és ax amerikai nép A második világháború vész­terhes napjaiban vállvetve har­coltak a közös ellenség ellen, s minthogy népeink a történelem legfeszültebb időszakában együtt voltak, megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tartós érdekek együttműködésre és ba­rátságra bírják a két országot. A Szovjetunió és az Egyesült Ál lamok népe között sok közös vo­nás van. Látogatásom meggyőz arról, hogy az amerikai nép érté­keli és szereti a békét. Több más olyan vonást is észrevettem, ame­lyek közel hozzák egymáshoz né­Szovjet tudósok automatikus megfigyelő állomás létesítését tervezik a Holdon Moszkva: (TASZSZ) Kukarkin, a fizika és matematikai tudomá­nyok doktora lehetségesnek tart­ja, hogy a közeljövőben állan­dóan működő automatikus műsze­reket fognák elhelyezni a Hold fel színén. Ezek a műszerek a Nap sugárzásait fogják vizsgálni és a földre továbbítják a szerzett in­formációt. Ahhoz, hogy egyes földi jelen­ségeket előre meg tudjunk jó­solni — írja Kukarkin a Prav­dában — ismernünk kell azokat a folyamatokat, amelyek a Nap­ban .végbemennek és közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorol­nak a földi jelenségekre. Kukarkin szerint a Hold és a közeli bolygók, például a Mars és a Venus tanulmányozása jelen­tősen kiszélesítheti az életnek a világmindenségben való megjele­nési formáiról alkotott elképzelé­seinket és lehetővé teheti, hogy új tények birtokában újszerűén vizsgáljuk meg az élet keletkezé­sének kérdését. peinket — így a szorgalom, az újra való törekvés, a tudásszomj, a technikai fejlesztés vágya, és végül olyan emberi jótulajdon­ságok, mint a nyíltság, a humor­érzék, a jóindulat és a hazaszere­tet. Bennünket természetesen meg­örvendeztet, hogy az utóbbi idő­ben friss levegő tört be a szovjet —amerikai viszonyba. A szoyiet és amerikai államférfiak kölcsö­nös látogatásai és találkozói, a kulturális, a tudományos és tech­nikai kapcsolatok, a mezőgazda- sági, a közegészségügyi csere fel­élénkülése, kiállítások szervezé­se, az idegenforgalom fejlődése — mindezek új csírák a szovjet —amerikai viszonyban. Los Angeles városa kelet felé tekint. Á Csendes-Óceán vize mossa Los Angeles partjait és Vlagyivosztok szovjet város part­jait is. Amikor most itt együtt vagyok az önök városának kép­viselőivel, szeretném ismét hang­súlyozni, hogy a Szovjetunó kész sokoldalú kapcsolatokat kifejlesz­teni és baráti együttműködést ki­építeni az Egyesült Államokkal. Ezzel tulajdonképpen be is akartam fejezni beszédemet, de az előttem felszólalók érintettek néhány olyan kérdést, amelyekre nem lehet nemválaszolni. (De­rültség. Taps.) Válasx a polgármesternek Polgármester Ur! Önhöz for­dulok, a vendéglátóhoz. Beszédé­ben ön azt mondotta, hogy mi el akarjuk önöket temetni, ön jól megvendégel engem és elvtársai­mat, ezért hálások vagyunk önök nek, de az igazságot mégis meg­mondom. (Taps.) Szeretném megkérdezni: Miért tér vissza ön arra, amit Ameriká­ba érkezésem után mindjárt az első beszédeimben megmagyaráz­tam? Azt hinné az ember, hogy a polgármesterek is olvasnak új­ságot. (Nevetés a teremben. Taps.) Nálunk midenesetre olvasnak újságot a városi tanács­elnökök, ha nem olvasnak, elő­fordulhat, hogy a legközelebbi al­kalommal nem választják meg őket. (Nevetés. Taps.) Hölgyeim, Uraim! Egyesek szemlátomást tovább óhajtanak haladni a hidegháború és a fegy­verkezési hajsza lovacskáján. Ha nem szándékoznak leszállni erről a lovacskáról, és nyeregben ma­radnak — vajon hova visz az a ló? Ha az ilyen emberek fegyver- kezési hajszát és háborút akarnak, akkor üljenek csak ezen a lovon, akkor mindenki számára világos lesz, hogy semmiféle leszerelésről nem lehet szó. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza fokozódni fog. Ha önök nem hajlandók a le­szerelésre és folytatni óhajtják ezt a fegyverkezési hajszát, szá­munkra nem marad más kivezető út, minthogy folytatjuk a rakéta- gyártást, amely nálunk futószala­gon történik. Baráti jobbot nyújtunk önök* nek, ha nem fogadják el, mond­ják meg nyíltan. (Egy hang a teremből: Elfogad­juk!) Hruscsov: Akkor ésszerűen kell megközelíteni azokat a kérdése" két, amelyeket tárgyalunk. A sza­vakkal nem lehet játszani. Túlsá­gosan felelős poszton vagyunk, s a szójátékokból igen siralmas kö­vetkezmények hárulhatnak né­peinkre. Miért hívott még engem Eisen- hower elnök az Egyesült Álla­mokba? Nyilván a bölcsesség su* gallta, hogy ezt megtegye avégett, hogy érintkezést találjon a Szov­jetunióval és megegyezzék vele a békés életben. Tudjuk, hogy önök nem tisztelik a kommunistákat, de mi szomszédok vagyunk. A Csendes-óceán elválaszt bennün­ket, de ugyanakkor össze is köti országainkat. A kérdés most így áll: béke lesz-e országaink kö­zött, vagy háború? Nyíltan meg akarom mondani önöknek, nagyon nyugtalanít engem az a makacs­ság, amellyel az önök egyes poli­tikusai — hidegháborús állapot fenntartására törekvő politikusok — tudatosan eltorzítják az álta­lam kifejtett gondolatokat. Válasszanak. Együtt halad­junk-e a béke felé, vagy folytas­suk a hidegháborút és a fegyver­kezési hajszát. Nem azért jöttem* hogy könyörögjek önöknek, nem kevésbé vagyunk erősek, mint önök. Már sokszor beszéltem az Egyesült Államokban és még egyszer sem használtam ..fegvver”, még kevésbé a „rakéta” szót. És ha ezt mégis kimondtam, ért­sék meg, nem volt más kivezető út számomra. Egyesek talán szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy szegény rokonokként jöttünk ide és kö- nyöradományként békét kérünk önöktől. Ne essenek tévedésbe. A békére minden neonok szüksége van. Ha a fegyverkezés hasznot hoz az ön|fck monopóliumainak, ha azt javasolják nekünk, hogy ne békés küzdőtéren, hanem a fegy­vergyártásban versenyezzünk, ez megdöbbentő irányba vinne! Gon­dolják meg, hova vezethet ez, és válasszanak! A kérdés most így áll: Vagy a feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését eredményezi találkozónk Eisanho- wer elnökkel, vagy úgy válunk el, hogy nem értük el a kívánt ered­ményeket. San Franciscóba érkezett a szovjet kormányfő San Francisco (MTI): Hruscsov szovjet miniszterelnök különvo" naton Los Angelesből San Fran­ciscóba érkezett. Újságírók kérdésére Hruscsov kijelentette, Amerikában tett utazása megerősítette azt a meg­győződését, hogy az amerikai nép nem akar háborút. Vannak ugyan olyan egyének, akik „éles kérdé­seket” akarnak feltenni neki, de e kérdésekre megfelelően lehet válaszolni. A vonaton a néger vasúti alkal­mazottak körülvették Hruscsovot. Egyikük lelkesen rázogatta a szbv- jet miniszterelnök kezét és három szór is örömmel kiáltotta: „Üdvö­zöljük minálunk”. San Franciscóba érkezve a mi­niszterelnököt az állomáson a polgármester üdvözölte. A polgár- mester hangoztatta, örömmel fo­gadják Hruscsovot San Francis­cóba. Hruscsov a Mark Hopkins hotel­ben szállt meg. Mikor a szovjet miniszterelnök a szállodához érke­zett, nagy tömegek fogadták, s ujjongva éltették. Hruscsov ki­szállt kocsijából és visszaintege­tett az őt ünneplő lakosoknak. A tömegben volt egy magyar disszidens is, aki uszító hangú plakátot hordozott. Hruscsov meg­kérdezte, mi van a táblán? Majd megjegyezte, hogy „ilyen sok okos ember között akadhat egy bolond is”. Ezután a szállodába indult. A tömegek pedig lelkes felkiáltások­kal üdvözölték. Magyar idő szerint 4 óra 5 perckor a szállodában több szak- szervezeti vezető vacsorát adott Hruscsov tiszteletére. A vacsorán megjelent Walter Reuther, az egyesült gépkocsiipari munkások szakszervezeti vezetőid és James Carey, a villamosipari dolgozók szakszervezetének elnöke,

Next

/
Oldalképek
Tartalom