Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-19 / 220. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Egyetemi ívonyv ucu.- P g i S. Paz♦ Szepessy u«3 fJUUUUUUUUUUUUUL’l SZOMBAT 1959. szeptember 19. IV. évfolyam 220. szám ÁRA: 50 FILLÉR Hruscsov elvtárs a washingtoni sajtóklubban és a New York-i gazdasági klubban N. Sz. Hruscsov a washingtoni I országos sajtóklubban 1959. szép- | tember 16-án megtartott sajtóértekezleten, miután befejezte nyilatkozatát Lawrence, az országos sajtóklub elnöke javasolta, %hogy az újságírók tegyenek fel kérdéseket. Az első kérdés, amelyet a sztálini személykultusszal kapcsolatban tettek fel, szembetűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hruscsov kijelentette: szeretné megkérdezni azokat, akik ezt a kérdést kigondolták: mikor szövegezték meg, mikor agyalták ki, mi célból, mit akartak elérni vele. Nyilvánvalóan sarokba akarna^ szorítani és már előre mosolyognak. A közmondás azt mondja, az nevet, aki utoljára nevet. Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdéseket kiagyalnak már előre nevetnek azon, hogy ugye milyen ügyesen kigondolták, később meg ne bánják. A provokációra nem térek ki és nem válaszolok az amerikai sajtó itt egybegyűlt számos méltó képviselője ellen irányuló barátságtalan kitételekkel. Csak annyit mondok, hogy a hazugság bármilyen lábakon is jár, sohasem éri utói az igazságot. (Taps.) KÉRDÉS: Csupán véletlen volt-? az, hogy az érkezése előtt bocsátotta fel a Szovjetunió a holdrakétát? A felségjelvény fellövése a Holdra vajon kifej azi-e azt a szándékot, hogy igényt tar- tanair a Hold fölötti uralomra? N. SZ. HRUSCSOV: Az Egyesült Államokban tett látogatásom és a szovjet holdrakéta felbocsátásának egybeesése egyszerű, de mondhatnám kellemes egybeesés. (Derültség a teremben.) Ha önök közül valaki kételkedik ebben, az önök tudósaihoz utasítanám — magyarázzák meg ők, mi a dolog lényege. Mondják meg a tudósoknak, hogy erre és erre a napra időzítsenek egy holdrakéta felbocsátását, majd meglátják, mi lesz belőle. (Derültség, taps.) Uraim, most szeretnék válaszolni a feltett kérdés második részére, hogy a felségjelvény eljuttatása a Holdra ok-e bizonyos szovjet tulajdonjogi igények bejelentésére a Holdon. Kérem, értsenek meg — senkit nem akarok megsérteni: különböző kontinenseic- ről való, különböző lelkialicat'ú embere^ vagyunk. Akik így teszik fel a kérdést, azok a tőkés lelkialkat fogalmaival gondolkoznak. Én viszont a szocialista rendszer, egy új világnézet és új fogalmak embere vagyok. Nálunk az »enyém« fogalom elhal és bevonul egy új fogalom a »mienk«. Ezért a rakéta felbocsátását és a felségjelvény eljuttatását a Holdba —• a mi vívmányunknak tekintjük. És ebben a »mi« szóban a világ országait értjük. Vagyis úgy értelmezzük, hogy ez az önök eredménye is és mindazok eredményé, akik a Földön élnek. (Taps.) KÉRDÉS: Milyenek az Egyesült Államov és a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolata fokozásának lehetőségei. Különösen a közszükségleti cikkek területén: mire. van önöknek leginkább szükségük és mit adhatnánk el mi? N. SZ. HRUSCSOV: Nekünk elsősorban arra van szükségünk, I hogy felszámolják a megkülön- I bözietéseket a kereskedelemben. Ez a legfontosabb. Mindazt, amit önök tesznek, szintén meg tudjuk tenni. Egyes dolgokat azonban mi előbb megcsináltunk, mint önök. (Nevetés a teremben.) Mi semmit sem tudunk önökről. Bizonyos árucikkekből önök ma többet termelnek, mint mi, ez azonban történelmileg kialakult körülményekkel magyarázható. Az önök országa jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a mienk, ennélfogva gazdaságukat önök magasabbra fejlesztették, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a mi gazdasági életünk fejlesztésében most nagy változások történtek. Még mindig némi távolságra vagyunk önöktől, van köztünk bizonyos távolság. Mi i azonban már közeledünk egymáshoz. (A teremben élénkség támad, amikor N. Sz. Hruscsov kezével mutatja, hogyan csökken a távolság az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasága között.) S úgy gondolom, nincs messze az a nap, amikor ebben a mozgásban felcseréljük helyünket, gazdaságunk fejlesztésében utolérjük önöket, s nincs messze az idő, amikor mi állunk az élre. Meg kell mondanom, az Egyesült Államokba nem hosszúra nyújtott kézzel jöttem, hogy bele nyúljak páncélszekrényükbe. Az nz önöké, mi pedig megelégszünk a mienkkel. (Nevetés.) Nem fogom tartani a kalapomat, hogy mindenki azt dobja bele, amit jónak lát. (Vidám élénkség.) Mi büszkék vagyunk rendszerünkre, népünkre, államunkra, eredményeinkre, mi jó kereskedő felei akarunk lenni önöknek éppúgy, mint minden más országnak. Ami az országaink között a kereskedelem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell megvenni, amire szükségünk van önök ped(g azt adják el, aminek eladását lehetségesnek tartják. Most -nincs szándékomban kőnk rét kereskedelmi tárgyalásokat folytatni. Szándékosan nem hoztam magammal senkit a külkereskedelmi minisztériumból, nehogy azt gondolják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag Samu bácsihoz. (Derültség a teremben.) Ha az önök részéről óhaj mutatkozik a .kereskedelem fejlesztésére, itt lesznek a mi képviselőink is, akik konkrétan megegyezhetnek önökkel ebben a kérdésben, ök részletesen megmondhatják, mit akarunk önöknél vásárolni és mit adhatnak el önök. KÉRDÉS: ön beszédében azt mondotta, hogy nem kell beavatkozni más országok belügyei- be, hogyan egyeztethetők össze e szavak a magyarországi orosz beavatkozással? N. SZ. HRUSCSOV: Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szorult, mint a döglött patkány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköoni. (Derültség.) Ha önök ilyen irányba akarják beszélgetésünket terelni, akkor oda vethetek jóná- hány döglött macskát. Ezek frissebbek lesznek, mint az ismeretes magyarországi események két dése. Ami pedig Magyarországot illeti, sokszor és eléggé kimerítően beszéltem már erről. Különösen nagy megelégedéssel és örömmel adtam számot a magyar népnek, amikor vendégként tartózkodtam Magyarországon és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem. Kevéssel a magyarországi események után volt ez. Egész Magyarország úgy helyeselt nekünk, hogy nem tudom, hogyan lehetett volna nagyobb mértekben és jobban kifejezni a magyarok igazi érzéseit a Szovjetunió iránt. Magyarországgal az összes kérdéseket már régen megoldottuk és egy sorban, győzelmesen haladunk előre, ök a szocializmust építik, mi a kommunizmust. Céljaink azonosak — közöst a célunk, közös az utunk. Megmondhatom még, hogy ilyenféle ellen kérdéseket én nem teszek fel önöknek, mivel más céllal jöttem az Egyesült Államokba. Jószáncfékkal és tiszta szívvel, nem azért jöttem ide, hogy különböző kérdéseket tegyek fel, amelyek kiélezik az országaink és kormányaink között fennálló kapcsolatokat, s hogy úgy mondjam, felszedjem az ut- ró’ azokat a köveket, amelyek akadályozzák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem akarok tenni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal — országaink kapcsolatainak megjavításával és a hidegháborús állapot megszüntetésével, ami akadályozná a barátság fenntartását, a világbéke megszilárdítását. KÉRDÉS: Hruscsov úr, amíg ön itt tartózkodik az Egyesült Államokban, tárgyal-e Eisenhower elnökkel a Szovjetunió és az Egyesült Államom közötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény megkötéséről? N. SZ. HRUSCSOV: Ez igen konkrét kérdés és természetesen nem szerepel megbeszéléseink programjában, mert nem nagy és nem átfogó kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légiforgalmat kiépíteni országaink között. Országunknak sok európai és ázsiai országgal van közvetlen légiösszeköttetése. Ha az Egyesült Államok kormánya óhajt ilyen megállapodást, úgy gondolom, hogy aligha kell ezzel nekünk — az elnöknek és nekem, a Minisztertanács elnökének — foglalkoznunk. Ezt megtehetik a minisztereink. KÉRDÉS: Hruscsov úr, mi mindig arra törekszünk, hogy minél előbb híreket kapjunk önöktől ezért szeretnem megkérdezni, mikor akarnak embert átdobni a Holdra? N. SZ. HRUSCSOV: ön meglehetősen rosszul használta ezt az »embert átdobni« kifejezést. Mi nem szándékozunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert és senkit sem fogunk átdobni. Mi a világűrbe emberi csak akkor küldünk fel, amikor meg lesznek ehhez a szükséges technikai feltételek. Egyelőre azonban nincsenek meg, mi nem akarunk »kihaj igáin;« olyan ér- I telemben, mintha valakit kidobnánk. Számunkra az emberek igen drágák. KÉRDÉS: Hajlandó-e Oroszország Kanadával és az Egyesült Államokkal, északi-sarki szomszédaival megosztani azokat az információkat, amelyekre az orosz tudósok szert tettek széleskörű és igen sikeres északi-sarki kutatásaikban? N. SZ. HRUSCSOV: Úgy gondolom, igen. Ebben a kérdésben együtt kell működni minden országgal. Ez így hasznos. Általában, mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumnak. (Nevetes. Taps.) KÉRDÉS: Mi a célja az Egyesült Államokban tett látogatása után pekingi utazásának? N. SZ. HRUSCSOV: Ez nyilvánvalóan igen »bonyolult« kérdés. (Nevetés a teremben.) Elvtársak... bocsánat, itt vannak elv- társak éc. urak. (Nevetés.) A szokás hatalma. Ezen felül itt vannak a mi szovjet újságíróink, akikkel jólesik az »elvtárs« megszólítást használni. Ez az általános megszólítás. Nem szeretném meg megfosztani magamat attól a feltételezéstől, hogy önök között is vannak olyanok, akik nem tiltakoznának, ha elvtársaknak szólítanám őket. (Élénkség a teremben.) így hát önökhöz fordulok uraim. (Nevetés.) Ha az újságírók olvasnak, emlékezniük kell, hagy 1959. október elsején lesz tizedik évfordulója annak, hogy az amerikai ... látják most mindjárt elmondhatják mire gondol Hruscsov (nevetés) most jól fölön csíptek (nevetés) ... hogy a kínai munkásosztály és Kína dolgozó parasztsága megszerezte a hatalmat. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom, a kínai nép bensőségesen megünnepli ezt a napot. Ahogy mi is megemlékezünk barátainknak erről az ünnepéről. Mi például azt tartjuk, hpgy egyszer talán eljön az idő, amikor az októberi forradalomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a jövő. A kínaiak is értékelik saját győzelmüket és mi megértjük, hogy ők megbecsülik sikereinket. A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulóján én vezettem az ünnepségeken résztvevő szovjet kul döttséget és Pekingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, hogy képviseltessük magunkat küldöttséggel a tizedik évforduló ünnepségein is. ügy alakult a dolog, hogy szeptember 28-án vissza kell érkeznem a Szovjetunióba. Majd a következő napon Pekingbe kell repülnöm. Ez természetesen megterhelés szé momra, de úgy gondolom, hogy megtiszteltetés is, hogy kínai ba- rátain|r között lehetek. A szovjet küldöttség már Moszkvába érkezésem előtt elutazik a Kínai Népköztársaságba. Távoliélem idején a Küldöttség vezetője Szuszlov elvtárs lesz. KÉRDÉS: Hruscsov úr, válaszolhatna-e a következő kérdésre: előterjesztett-e ön valamilyen új javaslatokat mai beszédében, tartalmaz-e az ön mai beszéde a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló valamilyen újabb javaslatokat? N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban azokat a kérdéseket kell megoldani, amelyek már felvetődtek és megoldásra várnak — kérdéseket kiagyalni azonban, amikor még a régiek nincsenek megoldva, azt jelenti, hogy eltávolodunk a sarkalatos pi'oblémák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédemben nem vetettem fel új kérdéseket, ezzel egyetértek; ezzel kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: az ismétlés a tanulás anyja. Mi kitartóan azon fáradozunk, kegy eUávolíísuk a népek közeledését gátló akadályokat, hogy eloltsuk azokat a parázsló . szikrákat, amelyek lángra lobbanihatják a háború tűzet Ezeket a szikrákat mindenképpen el kell oltani, törekedni kell a megérett kérdések megoldására, hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek. KÉRDÉS: Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió különböző nemzetiségeinek, köztük a zsidó lakosságnak a helyzete iránt. Nem szólna néhány szót erről? N. SZ. HRUSCSOV: A Szovjetunióban nemzeti kérdés olyan értelemben, ahogy önök gondolják, nincs. Minden nemzetiség barátságban él. Mindegyiknek egyenlő jogai vannak. Nálunk az emberhez való viszonyt nem nemzetisége, vagy az a felekezete határozza meg, amelyhez tartozik. Ez minden ember lelkiismereti ügye, mi mindenekelőtt az embert mint olyat nézzük. Nálunk az összes nemzetiségek — oroszok, ukránok, turkmének, üzbégek, kaza- hok, belorusszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók... — ha el akarnám sorolni a Szovjetunió összes népeit, akkor nem elég az az idő, amennyit erre a sajtóértekezletre szántunk — mind békében és egyetértésben élnek. Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan soknemzetiségű állam, mint a Szovjetunió, erős és sikeresen fejlődik. Országunk népei bíznak egymásban cs egy sorban haladnak a közös cél — a kommunizmus felé. Ezen belül például a zsidó lakosság helyzetét jellemzi, hogy azok között, akii: megteremtették a holdrakéta sikeres felbocsátásának feltételeit, méltó helyet foglalnak el a zsidók is. KÉRDÉS: Gyakran hivatkoznak arra, hogy ön az egyik diplomáciai fogadáson állítólag azt mondta, hogy önök eltemetnek bennünket. Ha ön ezt nem mondta, akkor talán cáfolja meg, de ha mondta, magyarázza meg, mire gondolt. N. SZ. HRUSCSOV: Itt, ebben a teremben az amerikaiaknak csak egy kis része van jelen. Egész életem nem lenne elegendő, ha önöket valamennyiüket el akarnám temetni (derültség). Valóban beszeltem erről, de kijelentésemet szándékosan eltorzították. Nem valakinek a fizikai eltemetéséről volt szó, hanem a társadalmi rendszer megváltoztatásáról a társadalom történelmi fejlődésben; Minden értelmes ember tudja, hogy a világon jelenleg nem egy társadalmi rendszer van. A különböző államoknak, a különböző (Folytatás a 2, oldalon.)
