Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

\

9 "» " '

IRODALOM * MŰVÉSZET * NÉPMŰVELÉS

Vasárnapi jegyzet

Petőfi napjai Tolnában

Pénteken délelőtt kedves, meleghangulatú ünnepségre ke rült sor a szekszárdi gimnázium dísztermében. Hetvennégy új pedagógus tette le az esküt és lépett munkaviszonyba a megyei tanács művelődés- ügyi osztályával. Kilenc óvónő, negyvenhét tanító, tizenkét általános iskolai tanár és hat középiskolai tanár, ennyivel gyarapodott megyénk pedagógusainak létszáma. Az ősszel ez a hetvennégy új nevelő, de rajtuk kívül az a tizenegy is, aki akadályoztatva volt ezen a napon Szekszárdra jövetelében, szerteoszlik Tolna megyében, hogy régi kartársaikkal együtt elhintsék a gyerekek fejében a tudomány alapelemeit és elhintsék lelkűkben a becsületet és emberséget.

Az új nevelőket Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese és Bárd Flórián, a művelődésügyi osztály megbízott vezetője üdvözölte.

Újabbat, mást nem tudunk mondani, mint amivel ők fogadták az óvónőket, tanítókat és tanárokat, de csatlakozni az üdvözlőkhöz és megtoldani a jókívánságokat, kötelességünknek tartjuk.

Nem kis feladatra vállalkozik az, aki a pedagóguspályát választja élethivatásának. — Egész embereket kíván ez a munka, aki gyenge, az kidől a sorból. Élethivatást említettem, kezdjük talán ezzel. Az élet minden területén, minden mun kában csak az tud teljesértékűt produkálni, aki nemcsak kényszerből, nemcsak a megélhetésért, a fizetésért végez valamilyen munkát, hanem hivar tást érez iránta, fájna, ha nem csinálhatná. Mennyire így van ez a pedagógusok esetében?! Ha egy hivatalnok elront egy aktát, ha egy munkás rosszul esztergályoz meg egy tengelyt, ha egy paraszt elfelejt egy szál gazt kikapálni a kukoricaszálak közül, az persze baj, de a hiba gyorsan, könnyen kijavítható. Ha egy pedagógus elrontja egy gyerek nevelését, az már sokkal nagyobb baj, ha egy jellemet már a kezdetben rosszul formál valaki, az végzetes következményekkel járhat. Nincs súlyosabb bűn, következményeiben súlyosabb,

mint ha egy pedagógus selej- tet »gyárt«. Hivatástudat nélkül viszont fennáll a veszélye, hogy nagyon is sok lesz a selejt.

Ez az előbbi a ritkább, sőt el mondhatjuk, nagyon ritka eset. Gyakoribb viszont nevelőink között a kétarcú, a kétlelkű ember. Aki, ahogy a közmondás mondja: vizet prédikál és bort iszik. Ki mást tanít az iskolában, mint ahogy magánéletében él. Aki magánéletében idealista és így akar materialista, természettudományos szel lemben tanítani, nevelni.

Nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy ezeknek a száma is csökken. S reméljük az idén munkábaálló új pedagógusok között sem az előbbiekből, sem az utóbbiakból nem találni majd.

Várják a községek az új nevelőket. Mindenekelőtt a gyerekek várják, hiszen a nevelő elsőrendű, mindennél fontosabb és előbbrevaló munkahelye az iskola. De várják a felnőttek is, az egész község, a társadalom. A nevelő a község kulturális életének a zászlóvivője, a motorja. Számtalan példát találunk erre. Ügy szoktuk ezt egyszerűen és közérthetően megfogalmazni: Ahol a

pedagógusok kiveszik részüket a kulturális tevékenységből, ott jól is megy a munka. Kapcsolódjanak be az új nevelők ebbe a munkába is.

Várják őket a különböző társadalmi szervezetek, mindenek előtt a KISZ. Várják és hívják őket. A fiatalok is jól járnak, ha bekapcsolódnak a szervezet életébe az új nevelők, de a pedagógusok is jól járnak, ha maguk mellett érzik áz ifjúsági szervezet tagságát.

Féltő gonddal né? egész társadalmunk az új nevelők munkája, szereplése elé. S hogy sikeres legyen az indulásuk, ehhez minden támogatást megadnak a pártszervezetek, állami s társadalmi szervek. S hisz- szűk, hogy a bizalmat bizalommal viszonozzák majd az új Tolna megyei pedagógusok.

Ezzel fogadunk és köszöntünk mi is minden új Tolna megyei óvónőt, tanítót ég tanárt.

LETENYEI GYÖRGY

Német barokk költők

JOHANNES GROB:

Egy barátomhoz

Sínylődtem a bajban s nem segítettél rajtam, szóltál: Mindenemet rád hagyom, ha meghaltam. Tetszésedre bízom, szeretett barátom, hogy ilyen vigaszra, mi a kívánságom.

JOHANN KLAJ:

Egy hársfához

A kérgedbe hadd véssem be derék hárs az óhajom: koszorúzza meg az árnyad körülötted a gyepágyat s tűztől védjen oltalom. Az idő se ártson néked és testvéred a szép kikelet lombja legyen örök éked s védje erős gyökered.

FRIEDRICH VON LQGAU:

Szégyenkező kor

Lám csak, korunk, nézd, mivé lett,

úgy szereli a szemérmet, hogy a meztelen igazságnak sürgősen valami ruhát ad.

Német háború

A háborúk mit hoztak nekünk? Mcgnyugfldir.nli. mert nőm élünk.

Csányi László fordításai

Petőfit rövid és hányatott életének boldog korszakai kötötték Tolna megyéhez. A nyolcéves vézna kisfiút 1831 szeptemberében hozták először ide szülei, hogy a jóhírű sár- szentlőrinci algimnáziumban tanuljon. Szülei életében ekkor átmeneti javulás állott be« az egykori székálló legény Szabadszálláson saját gazdája lett s azt is megengedhette magának, hogy Sándor fiát beírassa a sárszentlőrinci iskolába. Nem volt olcsó dolog az ilyesmi, mert az egykorú feljegyzésekből tudjuk, hogy Petrovics Sándornak egy esztendőre összesen 140 forintjába került a taníttatás, ami abban az időben igen nagy összeg volt.

A Sárszentlőrincen töltött két esztendő a boldog gondtalanságot jelentette Petőfi életében, amiről később is szívesen emlékezett meg. A falu nótáriusánál volt szállása, Hittig Jánosnál, akinek csinos lányával 1845 őszén találkozott ismét, amikor Sass István meghívására vendégeskedett náluk. A találkozás emlékét egy szép vers is megörökíti, melyét »gyermekkori baráthéjához« in tézett.

A borjádi időzés ugyancsak a sárszentlőrinci évekre nyúlik vissza. A kis falu iskolájában kötött barátságot Sass Istvánnal, akinek szülei borjádi nemesek voltak. Szerelmi bánat, irodalmi csalódások elől keresett menedéket a már országos- hírű Petőfi Borjúdon s a boldog napokat számos vers örökítette meg. A híres A négyökrös szekér a házigazda szép lányához, Sass Erzsikéhez szól, A magyar nemes megírására pedig nemeskéri Kiss Lajos szolgabíró alakja adott ösztönzést. Borjádi emlék a Hegyen

ülök és A költő és a szőlővessző című vers is.

A két időpont között még egy Tolna megyei intermezzo: az országjáró Petőfi az ozorai vendéglőben szerződik le Sepsy Károly színigazgató társulatához, s mint vándorszínész itt kezdi meg rövid pályafutását. Ezekben a napokban

van száztíz éve, hogy Seges» vár mellett hősi halált halt Petőfi Sándor. Az egész magyar nép kegyelettel emlékezik egyik legnagyobb költőjére s az ünnepségekből nem maradhat ki Tolna megye sem, ahol Petőfi annyi kellemes, boldog napot töltött.

(b. s.)

$

I

I

I

j Nem különösebben szeretem a * 'táncdalokat. Ez nem holmi sznobság, hanem inkább annak az eredménye, hogy sok táncdal szövege — tisztelet a kivételnek — enyhén szólva bárgyú. Meg aztán, ami egyszer mégcsak tetszik, másodszorra elviselhető, harmadszor már unalmas, de tizenötödször hallani ugyanazt, vérlázító.

A cukrászda lemez játszós rádióját egy ifjú ember nyekteti. Lemezeket rak föl, aztán hallgatja átszellemültem Hát ez eddig rendjén van, kinek ez, kinek az a kedvenc szórakozása. Az első, ami idegesítő, hogy a rádió bömböl. Pedig halkabban is tud szólni, de úgy látszik, ifjúnk hallásával némi bajok vannak, nem elég ugyanis, hogy üvöltözteti szegény masinát, hanem fülét egészen közel dugja a hangszóróhoz.

Aztán egyszer csak rálel kedvenc lemezére. S a hangszóró azonnal üvöltve közli velünk, ha kíváncsiak vagyunk rá, ha nem, miszerint: „Áll a kis hajó befűtve, útrakészen”. Kénytelenek vagyunk meghallani. Aztán a dal közli velünk, hogy nehéz az élet, „mert a tengerésznek sorsa csak a tenger”, s nem kell félni, ha „mór a kis hajó egy pont a messzeségben”, mert „szerelmem vigyáz terád”, vagyis hogy a bátor tengerészre. De azért kételkedik az istenadta, mert bár úgy búcsúzik, hogy „menj isten hírével kedves”, később csak-csak kiböki: nem

tudni „hogy visszajön-e még, vagy nincs már folytatás”.

Hát mindez túlságosan nem lélekemelő, de üsse kő, egyszer meg lehet hallgatni s azt ugyebár senki se kívánhatja, hogy egy táncdal az élet bonyolult kérdéseit próbálja megoldani, vagy a határozatlansági reláció által felvetett problémákra adjon kimerítő választ. Szóval mindez hagyján. Talán még szórakoztató is volt.

Mi az igazság

az Alcoforado-glosszák körül

Az Elet és Irodalom július 24-i számában Csertői Oszkár tollából »Glossza egy glosszáról« cím mel cikk jelent meg, amely súlyos tévedéseket tartalmaz, s ezzel a Tolna megyei Népújság munkáját és az abban megjelent vitatott két glosszát helytelenül mutatja be, félreértésekre ad okot. A vitában a versenyt nem bírjuk az Élet és Irodalommal, lévén egy országos lap, a mi írásaink viszont nem jutnak a megye határán túl, mégis szükségesnek tartjuk megjegyzéseinket elmondani, hogy a Tolna megyei olvasókban tisztázzuk az esetleges félreértéseket.

Olvasóink nagyrésze bizonyosan olvasta a két glosszát, amely az Alcoforado kötet fordítási munkájáról szólt, annak színvonalát kifogásolta. Éppen ezért nem térünk ki részletesen a glosszák ismertetésére. Viszont mindjárt bevezetőben hangsúlyozni kell: Csertői Oszkár tendenciózusan, célzatosan egy mon datot ragad ki az egyik írásból és azt úgy tünteti fel, mint egy hozzánk eljuttatott levél írójának vé leményét (eddig igaza is van) és mint a szerkesztőség véleményét. Ebben viszont nincs igaza és ha nem hallgatta volna el az Élet és Irodalomban megjelent cikkében azt, hogy ez ellen a mondat ellen

Aztán az ifjú ember, mit tehetett mást, ha egyszer tetszett neki, újra felrakta és újra felharsogott: „Menj isten hírével kedves”, aztán a változatosság kedvéért harmadszorra azt a lemezt tette fel, hogy „Menj isten hírével kedves”. Negyedszer? Nem találják ki. Ugyanazt!

És ötödször is és hatodszor is. Ekkor már nem bírtam tovább, felkiáltottam: isten hírével, vagy nem isten hírével, de megyek.

Már az ajtóban voltam, amikor egy reccsenést hallottam, elromlott a rádió, ö se bírta tovább, inkább kimúlt, mintsem még egyszer elkezdje: Áll a kis hajó be- fűtve, útrakészen....

Isten hírével...

(parásztai)

glosszánk írója is tiltakozott, ezt megcáfolta, akkor az olvasó előtt egyszeriben világossá vált volna, hogy Csertői Oszkár olyasmit állít, ami nem igaz, olyasmit tulajdonít glosszánk írójának és szerkesztőségünknek, amit mi sohasem vallottunk.

Csertői Oszkár cikkének egy mondata kétségbevonja igazmondásunkat, amikor azt írja, hogy »állítólag« Cs. Lajos szekszárdi olvasó leveléből idéz a glosszaíró. A beküldött levél birtokunk bán van, ezért Csertői vádaskodását a leghatározottabban vlsz- szautasítjuk.

Csertői kártevéssel — és nemcsak irodalmi kártevéssel — vádolja lapunkat. Ez így is lenne, ha mi is azt írtuk volna, amit Csertői cikkében idéz. Viszont mi nem azt írtuk, hogy Csertői Oszkár miért foglalkozott velünk ilyen tendenciózusan^ azt ő tudja, az igazság viszont mellettünk van és Csertői cikke, enyhén szólva igaztalan állításokat tartalmaz.

Lapunk, ellentétben Csertői Oszkár tájékozatlanságával, rend szeresen foglalkozik irodalmi életünkkel, sőt szűkös lehetőségei-~ hez mérten a megyehatáron kívül élő írókat is megszólaltatja. De ettől függetlenül is feljogosítva érezzük magunkat, hogy szóvá tegyünk egy olyan felületes munkát, mint Szabó Magda Alcoforado-f ordítása.

Az Elet és Irodalomtól azt várjuk, hogy segítse, támogassa a vidéki irodalmi életet, támogassa a vidéki lapok kulturális munkáját. Ezt örömmel és köszönettel is vesszük. A jelen esetben azonban, sajnos, nem ez történt. Ellenben Csertői Oszkár tollából olyan támadás érte lapunkat, amely egyáltalán nem ne vezhető elvtársi bírálatnak.

Végtelenül sajnáljuk, hogy vitába kellett szállnunk az Élet és Irodalommal, a legsajnálatosabb azonban az, hogy Csertői Oszkár tendenciózusan félremagyarázta egyik glosszánkat és olyasmit tulajdonított nekünk, amit soha nem követtünk el. Amennyiben hibát követünk el, a bírálatot megérdemeljük és várjuk is, de ha hibáról nem lesz szó, akkor reméljük a jövőben nem fog sor kerülni hasonló esetre.

Amerikai kulturális furcsaságok

Chicago bosszúja

Lorraine Hansberry néger írónő, akinek „Szőkőszem a napon” című színdarabját nagy sikerrel játszották a New York-i Broad- wayn és elnyerte a kritikusok nagydíját az idei legjobb drámáért, most kellemetlen helyzetbe került.

A néger írónő drámája Chicago nyomornegyedében a négerek borzalmas életkörülményeit tárgyalja. Ez nyilván nem nyerte meg a chicagói városatyák tetszését, mert beperelték Lorraine Hans- berryt és családját, amiért ebben a városnegyedben levő házát „súlyosan elhanyagolja és nem végezteti el a szükséges karbantartási munkálatokat”.

Körömrágás á la Milói Vénusz

Az Egyesült Államokban „divatos” leit a jól felszerelt könyvespolc, — ami még távolról sem jelenti azonban, hogy a könyvtulajdonosok el is akarják olvasni könyvszekrényük tartalmát.

Az is bizonyítja ennek igazát, hogy az amerikai bútorkereskedők újabban ragyogó üzleteket csinálnak „hamis könyvtárakkal”, vagyis gyönyörű könyvszekrényeket készítenek, amelyeket díszes könyvkötésekkel töltenek meg, —. a díszes kötésekben azonban nincs könyv.

Az újgazdagok, akik tetszelegni akarnak jól felszerelt könyv- szekrényükkel, pénzükért „rendkívül szellemes” könyvcímeket is kaphatnak. A legnagyobb sikert a következő, nagy fantáziáról tanúskodó könyveim aratta: „Rövid történet a körömrágás művészetéről”, — írta: „Milói Vénusz”*

«

Áll a kis hajó befűtve...