Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-08 / 185. szám
/Tar Y1LÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Pécs. ______ ,. -v u ~lrf r , .-cl o cpessy", sJ> fJUUUUUUUUUUUUUU SZOMBAT 1959. augusztus 8. IV. évfolyam 185. szám '■ magvar SZOC 1 flfljl) MiJ N K. Á f. i R Í ■ ;TjO i NA' h#G «VEI- . BVZOí T t ’M £ Gv E.i » TAN A C S LAP3.A ■ t f ••.ua v ÁRA: 50 FILLÉR J1 báfaszéki Oúzakalász Isz vendége volt tegnap Sevcsenko akadémikus, a világhírű kukoricatermesztő A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben 25 holdon termelnek négyzetes, fészkesvetésű, silónak való kukoricát. Ezt a módszert Sevcsenko akadémikus, világhírű szovjet kukorica- termelő kísérletezte ki és a Szovjetunióban több ezer hektáron termelik ezzel a módszerrel a silókukoricát. A takarmánynak való növényt most takarítják be a szövetkezetben. A kiválóan sikerült silókukorica-termelés híre eljutott Budapestre, sőt az ország határain túl is. Ennek a megtekintésére a bátaszéki Búza kalász Tsz-be látogatott el Sevcsenko akadémikus. Kíséretében volt Keserű János, az MSZMP Központi Bizottságának mezőgaz dasági osztályvezető helyettese, Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes és Petőházi Gábor, az állami gazdaságok főigazgatója. A Bátaszéken járt vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak a silókukoricáról, amelynek holdja több mint 300 mázsa takarmányt ad, s ennek a tápértéke egyenlő 90 mázsa májusi morzsolt kukoricáéval. A vendégeket a gazdaság vezetői elkalauzolta^, a tanyaközpontba és megmutatták nekik a határt. Sevcsenko akadémikus, Keserű János és a két miniszterhelyettes nagy elismeréssel nyilatkozott a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben talált rendről, a határ képéről. 70 vagon uborkát dolgoztak már fel, indul a paprikaszezon Paksi Konzervgyárban Eredményesnek ígérkezik az idei esztendő a Paksi Konzervgyárban. Az idény kezdete óta a gyár eddig minden cikkből teljesítette, többől pedig túlteljesítette tervét. Jelenleg tetőpontján van az uborkaszezon a gyárban, a tervezett száz vagonból már 70 vagonnyit dolgoztak fel. félmillió kiló csemegeuborka várja már — üvegekben éltévé a gyár készáruraktárában —, hogy az üzletekbe (jórészt külföldre), onnét a fogyasztók asztalára kerüljön. A többi húsz vagonnylt uborkasalátának és ecetes uborkának dolgozták fel, hordós áruként. Még nincs vége az uborkaszezonnak, de már megindult a zöld paprika feldolgozása is a gyárban. A paprikafelvásárlást szerdán kezdték meg és a gyárba érkező paprikából a tervek szerint 20 vagon ecetes paprikát, 10 vagon paprikasalátát és 45 vagon lecsót készítenek. Az eredményes munkát mutatja az is, hogy harmadik negyedévi termelési tervét augusztus 6-án reggelig 62 százalékra teljesítette a gyár. Megkezdődött a gyárban a nyár elején gyártott zöldborsó- konzerv kiszállítása. A múlt hónap második felében 14 vagon zö’dborsókonzervet szállítottak el, főként exportra, újabb 20 vagonról pedig — zömmel szintén exportra — már megkapta a disz pozíciót a gyár. Mély részvét mellett búcsúzott a főváros népe Révai Józseftől Pénteken délután a Kerepesi temetőben, a munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt ravatalozták fel Révai Józsefet, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottságának; tagját, országgyűlési képviselőt, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját. A virágokkal borított ravatal előtt órákig vonult fel a fővárosi dolgozók sokezres tömege, Révai József harcostársai, tanítványai, tisztelői, hogy leróják kegyeletüket a magyar munkásmozgalom nagy halottja előtt. A ravatal mellett díszőrséget álltak a pártós tömegszervezetek, a Hazafias Népfront, a Magyar Tudományos Akadémia képviselői, írók, művészek, a fegyveres testületek tagjai. Négy óra után díszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságának. a Minisztertanácsnak és az Elnöki Tanácsnak számos tag ja. Felsorakoztak a ravatal mellett az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács által Révai József temetésének megrendezésére kiküldött bizottság tagjai: Marosán György, Rónai Sándor, Benke Valéria, Kelen Béla, Molnár Erik, Krisitóf István, Sándor József. Ezt követően díszőrségot állt a ravatal mellett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fock Jenő, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A gyászszertartáson részt veit a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége, egykori munkatársai, eljött a főváros dolgozóinak többezres serege. Jelen volt a temetésen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A munkás gyászinduló hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága nevében Marosán György, a Központi Bizottság titkára mondott búcsúbeszédet. Marosán György elvtárs beszéde Huszonhat új ipari tanuló a Bonyhádi Cipőgyárban Huszonhat új ipari tanulót vesz fel az idén a Bonyhádi Cipőgyár. A hét elején egésznapos felvételi vizsgát tartottak a gyárban, hogy a jelentkező mintegy 40 fiatal fiú és leány közül kiválasszák azt a huszonhatot, akik a legalkalmasabbnak mutatkoznak arra, hogy jó szakmunkásokká váljanak a gyárban. Az új ipari tanulók egy év alatt megtanulják, hogy teljesen kisipari módszerekkel, kéziszerszámokkal hogyan kell a cipőt elkészíteni, ezután kerülnek majd a gépekhez. Ezzel a módszerrel érik el, hogy három év múlva alapos szakmai felkészültséggel tudjanak dolgozni a futószalagok mellett. A gyárban már készítik a helyet, — az új tanműhelyt — a fiataloknak, akik szeptember 1-én kezdik meg a munkát, illetve a tanulást. Új elosztóhálózat- Vezetékcserék Tsz-villamosítások a DÉDÁSZ dolgoséinak kongresszusi versenyében TERVEN FELÜL A tavasz folyamán, amikor országszerte megindult a kongresz- szusi munkaverseny, a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságának dolgozói az elsők között csatlakoztak a budapesti üzemek kezdeményezéséhez. A versenyben különösen jó eredményeket értek el az építési csoport dolgozói, akik a csoport második negyedévi tervét 134,6 százalékra teljesítették, terven felüt közel egymillió forint értékű építési, hálózatbővítési munkát végeztek. Pakson — az eredeti terven kívül — 500 méter új elosztóhálózatot építettek, ezzel villanyhoz juttatták a vasútállomás környékén lakókat, ahol eddig nem volt villany. A felújítási program egyes tc- • teleit — amelyek nem' szerepeitek még a második negyedévi tervben — előrehozták. így cseréltek ki Szedresben, Lengyelen és Szakályban összesen két kilométernyi hálózatot a régi 16-osról 50 és 70 négyzetmillimétercs keresztmetszetűre. Ezzel ezeken a helyeken sikerült kiküszöbölni a nagymértékű feszültségeséseket és amellett, hogy a lámpák erősebben világítanak, lehetővé vált különböző háztartási kisgépek, villanytűzhelyek bekapcsolása is. Ez évben kilenc termelőszövetkezet, illetve termelőszövetkezeti üzemegység villamosítása szerepel az építési csoport tervében. A második negyedévben a tervbevett négy szövetkezet villamosítását végezték el, de a cső port dolgozói vállalták, hogy a hátralévő ötöt az eredeti december 31-i határidő helyeit augusztus 20-ra kapcsolják be a villanyhálózatba. De még ezt a megrövidített határidőt is megváltoztatták. Július elején hozzáfogtak mind az öt szövetkezet villamosításához, elsőnek az újonnan alakult KISZ brigád, E-ndrődi László csoportja készült el a bikács—kistápéi Uj Élet Tsz villamosítást munkáival, július 11-re. Július 15-éig azonban mind az öt szövetkezetben befejezték a munkákat. Jelenleg a dalmandi hibridüzem villamosításán dolgozik az építési csoport két brigádja, a Sörfőző és a Lendvai brigád. Itt egy 11 kilométer hosszú primervezetékeit építenek. Az eredeti október 31-i határidő helyett ók is augusztus 20-ra vállaltók a munkák befejezését. A hét folyamán elkészülnek az oszlopok fel állításával, jövő héten pedig befejezik a vezetékelést is. Fájdalmas veszteség érte pártunkat, a magyar munkásság, a magyar nép pártját. Attól az elvtársunktól kell megválnunk, akit kimagasló tudása, tehetsége, rendkívüli aktivitása és szenvedélyes hite negyven esztendőn át a párt és a forradalmi küzdelem vezető helyére állított. Élete annyira összenőtt a párt egész életével és dicső történetével, munkája, harca és személye oly közel állt valamennyiünkhöz, hogy eltávozása fájdalmas sebet okoz minden magyar kommunistának, a párt minden hű tagjának. Révai elvtárs olyan harcosa volt a munkásmozgalomnak, akinek nagysága — emberi és politikai nagysága — most a búcsú órájában is büszkeséggel tölt el bennünket. Most, a megválás perceiben sem tudunk csupán a fájdalmas veszteségre gondolni. Most is elsősorban arra a hallatlanul nagy nyereségre gondolunk, amit Révai elvtárs egész élete, munkássága, a párt és a magyar nép számára jelentett. Kommunistát, igaz kommunistát nem lehet úgy temetni, hogy ne arra gondoljunk: élete nem volt hiábavaló, halála után is tovább él a munkásmozgalom, a szocialista élet eredményeiben. Révai elvtársnál százszoros, ezerszeres okunk van erre a büszke gondolatra. Ha Révai elvtárs hagyatékáról beszélünk, elsősorban életének példájáról kell szólni. Mi volt a foglalkozása? Újságíró volt? Igen, mégpedig a legkiválóbb. A társadalomtudomány művelője? Történész? Igen, ez is, az is, számos kiváló munkája tanúskodik erről. Irodalomtörténész? Irodalomkri- tikus? Igen, s ebben a hivatásában is nagyot, maradandót alkotott. De mindez Révai elvtárs tevékenységének csupán egy-egy része volt. Hivatásos forradalmár — ez volt az igazi foglalkozása. A mai generáció Révai elvtársat már tudása teljében ismerte meg. De érdemes visszapillantani fiatal éveire, amikor Révai elvtárs marxista tudása kezdetén állt. Nem lenne helyes állítani, hogy a 2(1—21 éves Révai elvtárs a Tanácsköztársaság nagy vezetői közé tartozott. A maga területén azonban, mint a Vörös Újság munkatársa kiemelkedőt alkotott. t Mi tette képessé a fiatal, a marxista tanulmányainak legelején álló Révait ilyen jelentős szerepre? Mélységes forradalmi hite, és a proletárság ügyének szenvedélyes szeretete. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül fizikuma, szervezete nem bírta volna el később azt a rendkívüli terhet, amelyet munkájával és tanulmányaival magára vállalt. Révai elvtársat a fehér terror külföldre kényszerítette. Nem idegenbe., mert neki, a kommunistának, az internacionalistának nem volt idegen sem Ausztria* sem Csehszlovákia, még kevésbé a Szovjetunió. Révai elvtárs forrón szerette a Szovjetuniót, a szovjet népet, a szovjet kommunistákat és pártjukat. De hogyne szerette volna! Hiszen mindent szeretett, ami haladó. Mélyen szerette hazánk és népünk haladó hagyományait, s ezek legkiválóbb ápolója volt. De külföldi tevékenységének és emigrációs éveinek minden percében égő türelmetlenséggel vágyódott haza Magyarországra* A távolban sem lazultak meg kapcsolatai a hazai élettel. S ez az állandó kapcsolata segítette őt abban, hogy később itthon is helyesen értékelje a helyzetet, a lehetőségeket, s ne kövessen el súlyosabb hibákat ezek megítélésében. Révai elvtárs akkor is a legkiválóbb hazafiak közül való volt, amikor az események sok ezer kilométerre sodorták Magyarországtól. Révai elvtárs azért volt igazi, vérbeli hazafi, mert haza- fisága nem szólamokból állt, hanem Magyarország haladásának* a magyar nép szabadságának és boldogulásának hűséges szolgálatából. Révai elvtárs boldog volt, amikor a párt a legnehezebb feladattal bízta meg, s hazajöhetett illegális pártmunkára. Itthon keresték, körözték, börtön, vallatókamra várt rá. De ő örömmel* büszkén jött, szerencsésnek érezte magát, hogy megint ugyanazt a levegőt szívhatja, amelyet szenvedő, elnyomott népe. S boldog volt, hogy otthon is tehet valamit azért, hogy ez a levegő egyszer majd szabaddá váljék. Többször tette meg ezt a veszélyes utat. Itthoni illegális tevékenységéhez fűződik a párt titkosan megjelenő központi lapjának, a Kommunistának kiadása is. 1930-ban börtönbe kerül, de a bőr tön szinte egy percre sem szakítja meg foradalmi munkásságát. S ebben nagy szerepe van az illegális pártnak, ismert és ismeretlen elvtársaknak is. Mikor Révai elvtárs kiszabadul* a párt határozatára sülföldre megy. Amikor a Kommunista In- ternacionálé napirendre tűzi az antifasiszta népfront megteremtésének feladatát, Révai elvtársnak kiváló szerep jut abban a harcban, hogy a VII. kongresszus határozatai megvalósuljanak a KMP munkájában. A 30-as években a népfront-politika legkiválóbb magyar propagandistája volt. Vessünk egy pillantást arra is, mi volt az álláspontja Révai elvtársnak másfél évtizeddel később, amikor a szektásság és dogmatiz- mus sok kárt tett itthon. 1952-ben, az irodalmi vitán Révai elvtárs a tennivalókat a kétírontos harc(Folytatása a 2. oldalon^ 0
