Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-06 / 183. szám
4 1959. augusztus 6. TOLNA TVTNOV'F'.T NÉPÚJSÁG WA jövedelmező állattenyésztés alapja az olcsó takarmámyteFinelés“ Tapasztalatcsere Bátaszéken H népi ellenőrzési bizottságok és a tanácsok kapcsolatáról tárgyaltak a járási népi ellenőrzési bizottságok és a járási tanácsok elnökei A megye mezőgazdasági szakemberei között régebb óta folyik már a vita a silónak való takarmányok termelésének és betakarításának módszereit illetően. Vannak, akik azt állítják, hogy a főnövényként vetett silónak való kukoricát egyszálával a legjobb meghagyni és teljes érés ben legésszerűbb besilózni. Mások arra esküsznek, hogy a négyzetes fészkesvetés a legjobb, és nem egy, de 3—4 szálat is meg kell hagyni egy fészekben, és mikor a kukorica viaszérésben van, akkor a legalkalmasabb lesilózni. E viták eldöntése céljából gyakorlati bemutatóval egybekötött ankétot rendezett a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya Bátszéken a Búzakalász Tsz-ben, amiről lapunk augusztus 5-i számában már hírt adtunk. Most összefoglaljuk a tapasztalatcsere tanulságait. A Búzakalász Tsz-ben a megye minden községéből összese- reglett szakemberek reggel még nem hitték el Németh Bélának, a Búzakalász főagronómusának, hogy egy hold föld terméséből annyi silót készítenek, ami Mint lapunk keddi számában már közöltük, hétfőre virradóra a Szekszárdi Dózsa társasgépkocsija Ozoráról hazafelé — Szedres után — kigyulladt és a bent- ülők többsége megsérült. Az egész megye nagy részvéttel fogadta a hírt és több helyről érdeklődtek állapotuk iránt. Szerdán délután meglátogattuk a kórházban lévő sebesülteket. A Balassa-kórház bőrosztályán fekszik Barna Sándor gépkocsivezető és Tóth József sportoló. Állapotuk súlyos, annak ellenére, hogy eddig három vérátömlesztést kaptak. Teljes felépülésükhöz sok idő kell. Az osztály helyettes vezető orvosa, dr. Horváth Mária és az ápolók mindent elkövetnek, hogy a két ember fájdalmát csillapítsák. A férfi Sebészet 102-es szobájában már jobb a hangulat. A család belső ügyeit kiteregetni, ez egyáltalán nem tartozik a nyomozáshoz, a kihallgatáshoz. Csakhogy ön határozottan állítja, hogy megszakított az édesapjával minden kapcsolatot. Ugyanakkor az előbb azt mond ta, hogy az apja nem tudott any- nyi pénzt küldeni, amennyire szüksége lett volna... Akkor még sem szakított meg vele minden kapcsolatot? — Hát lényegében megszakítottam... — Mit ért ön »lényegében« alatt? Illéssy tétovázik, keresi a szavakat, a nyomozótiszt türelmesen vár a feleletre, S azután tétova válasz születik: — Hát, lényeges dolgokban nem tartunk kapcsolatot az apámmal. Nem tudom ezt pontosabban megmagyarázni... — No, nem baj, majd közös erővel megmagyarázzuk... ön az előbb azt mondotta, hogy Dallammal való találkozása idején készültek megvonni az ösztöndíját. S meg is vonták? — Meg. — Miért? — Azt mondták, hogy kulált származású vagyok, de addig eltagadtam. — S miért mondták magára, hogy kulák? — Azért, mert az apám az. — Sejtettem mindjárt, hogy miért nevezi maga csak egyszerűen »földművesnek« az apját. Szóval nem értelmiségi, hanem kulák családból származik. így minden oka megvan rá, hogy jóban legyen az amerikaiakkal, s 90 mázsa májusi morzsolt kukorica tápértékévcl egyenlő. — Kérem, menjünk ki a földre, a kukorica most van viaszérésben. Itt dolgozik két járvasilózó és mindenki meggyőződhet arról, hogy amit mondtunk, valóság — invitálta a vendégeket Németh Béla. Irány tehát a kukoricaföldre. A 25 hold silónak való kukorica szemrevételezése után Szomor Ferenc, a bonyhádi járási tanács fő- agronómusa, a megye egyik legtekintélyesebb mezőgazdasági szakembere kijelentette: „Ilyet még nem láttam. Javasolni fogom a járás valamennyi termelőszövetkezetének, hogy jövőre így termeljék a silókukoricát és akkor kezdjék el a betakarítást, mikor a kukoricacsövek viaszérésben vannak. Egyszóval jó volna olyat termelni mindenütt, mint ez itt” és a kukoricára mutatott, amely akkorára nőtt, hogy egy lóháton ülő ember nem látszik ki belőle. A kukoricaföldön kiderült, hogy a bátaszéki Búzakalász a Sevlegbiztosabb jele a javulásnak, hogy már a humorhoz is Van kedvük. A sportolók elhitették, hogy Varga József gépkocsivezető (akit ők csak Pacinak becéznek) labdarúgó és vasárnap ő rúgta Ozorán a három gólt. Van is Vargának tekintélye a betegek között. Kázmér és Ihász sebesülése is javulóban van és a jövő héten elhagyhatják a kórházat. Hogy mikor játszanak? ök azt mondják, hogy novemberben már rúgják a bőrt, de ez majd elválik. Novák sérülése már súlyosabb, ő a combján sérült meg. Itt adunk hírt arról is, hogy a Dózsa vezetősége tegnap délután Budapesten az MTST-nél járt rendkívüli átigazolások ügyé ben. Ennek eredményéről lapunk holnapi számában adunk tájékoztatót. tőlük várja a »felszabadulást«. Most már azt is értem, hogy miért beszéltek meg újabb találkát az ezredessel. Maga nyilván mindezt elmondotta neki... — Elmondtam. Az ezredes kér tíezgetett, s én, ha már olyan szíves volt és bevett a kocsijába, nem akartam udvariatlan lenni... — Jó. Ha ilyen udvarias fiatalember, akkor mondja el nekem, hogy mikor szakított meg minden kapcsolatot az apjával? — Azután, hogy megkezdődött a kulákok ellen a harc. — Hát akkor mégsem teljesen családi okai voltak a szakításnak. Én majd segítek egy kissé javítani az emlékezőtehetségén. Amikor közeledett az idő, hogy maga befejezi a középiskolát, összeült a családi tanács, s megbeszélte, hogy magát be kellene Íratni valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Igen ám, csakhogy a kulákok fiaira rossz napok jártak, sokkal rosszabbak, mint abban az időszakban, amikor a maga édesapja a vagyonát szerezte. így hát valamit esi nálni kellett, hogy maga bejuthasson az egyetemre... Nemde? A nyomozótiszt beszéd közben a fogoly arcát figyeli. II- léssyn látszik, hogy kínosan érin tik a mondatok. Gara főhadnagy megtalálta a »lényeget«. Borotvaéles logikája kettéhasítja a kém átlátszó védekezését. — ... Elhatározták tehát, hogy a szülei elválnak és maga az anyjához költözik. A szülei azért együtt élhetnek, ha külön is laknak, hiszen egy községben vancsenko-féle módszerrel vetette el a silónak való kukoricát. A talaj, amibe a magot rakták, kifogástalan, lucerna volt az elővetemé- nye és 30 000 tövet hagytak meg egy holdon. — Ezt nem tartom jónak. Véleményem az, hogy egy fészekben nem szabad meghagyni négy-öt szál kukoricát, hanem csak ket- tőt-hármat, — nyilatkozott Virág István, a Dombóvári Járási Párt- bizottság mezőgazdasgi osztály- vezetője. Báli Zoltán, a Búzakalász Tsz elnöke erre a következőket mondotta: — A mi véleményünk is az, hogy három szál növényt szabad csak meghagyni egy fészekben, és jövőre mi is így csináljuk. Hogy az idén mégis négyet-ötöt hagytunk, annak az a magyarázata, hogy a föld, amibe vetettünk, kifogástalan tápértékben volt és az idén csapadékos, jó volt az időjárás, ezért mertünk a javasolt 22 000 fővel szemben 30 000-et meghagyni. És sikerült. A tapasztalatcsere összeségében hasznos volt. Ezt Bors István, a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet agronómusa így foglalta ösz- sze: — Fejleszteni akarjuk az állattenyésztést, növelni akarjuk az állatok hozamát. Ennek pedig az az alapja, hogy olcsóbb és sok takarmányt termeljünk. Ez a mai tapasztalatcsere is igazolta, hogy ezt meg lehet valósítani. Nagytekintélyű Urményi József udvari kancelláriai tanácsos és a nem kevésbé nagytekintélyű Tresztyánszky Dániel, a bécsi udvari kamara levéltárosa befejezte munkáját, amelyet Mária Terézia királynő ugyancsak gyorsan szentesített. A mű megjelent, viselvén a »Ratio educationis« címet s hosszú időre szabályozta az iskolai nevelés rendjét. A rendelet nemzeti jelentősége abban áll, hogy biztosította a nak. Maga szükség esetén kijelentheti, hogy megszakított minden kapcsolatot az apjával, csak az anyjához tartozik, s többé nem kulákszármazású... — Nem... — próbálkozik közbevágni Illéssy. — Várjon egy kicsit, ne vágjon közbe, most én beszélek. Én is végighallgattam magát, s a ké sőbbiek folyamán is végighallgatom. Elvárhatom viszont, hogy engem is végighallgasson. Szóval, így történt. Régi, jól bevált trükk. Egy darabig lehet csinálni, de azután rájönnek, mint az egyetemen magánál is... Egyébként hol él az édesapja? — Nagykanizsin... — És mikor járt nála? — Nem is olyan régen. — Az ellenforradalom alatt hol volt? — Akkor is Nagykanizsin... — Ezt ml már tudjuk. Rohant haza, mert az apja követelte vissza a kulákbirtokot. De nem kapták vissza, s nem is fogják visszakapni... Pedig maga lett volna az örökös, feltéve, ha valóra válik az, amiről Dallam úrral olyan sokat beszéltek... Illéssy már nem is próbál tiltakozni. Ül a széken, gyöngyözik a homloka, s elátkozza azt a percet, amikor beszállt áz amerikai ezredes kocsijába. Tudhatta volna, hogy így végződik, minek kellett kémkednie? Igen, hogy a birtokuk már nem az övék, de azért- élhetett, dolgozhatott. S most, tessék, itt van, fogoly, elveszett ember. (Folytatjuk.) Az értekezlet beszámolóját dr. Vigh Dezső, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese tartotta. Beszámolójában többek között a következőket mondotta: — A szocialista allamban az ellenőrzés legjellemzőbb vonása az, hogy a társadalmi szervek is részt kérnek és közreműködnek az ellenőrzésben. Ennek megvalósítása érdekében az ak- tivistá1' széles hálózatát vonják be az ellenőrzésbe. Ennélfogva az állami ellenőrzés egyre inkább népi jelleget ölt. A tanácsok végrehajtó bizottságai és a népi ellenőrző bizottságok mellérendeltségi viszonyban vannak egymással. A törvényesség megkívánja, hogy egymás munkáját segítsék és kölcsönösen támogassák. Nem működhetnek egymástól függetlenül, külön utakon járva, annál is inkább, mert a cél közös. A népi ellenőrzési bizottságok egyéves működését a következő számadatok jellemzik, összesen 59G bejelentés érkezett, ebből 355 közérdekű bejelentés, melynek 65 százaléka társadalmi tulajdon vé delmével foglalkozott. A megyében működő népi ellenőrzési bizottságok saját munkatervük alapján 63 vizsgálatot végeztén, mely 176 egységre terjed ki. — magyar közoktatásügy önálló fejlődését. Mindez azonban megtalálható a Révai nagylexikonban, s ugyancsak semmi szükség sem volt arra, hogy emiatt a riporter megjárja a mórágyi dombokat. Viszont a lexikonban benne van az évszám is, amikor a nevezetes »Ratio educationis« megjelent s minekutána megkezdték az iskolák építését hazánkban is. Ez az évszám: 1777. Az évszám viszont már érdekli a riportert és ehhez Mórágynak is van némi köze. Feltehetően ebben az időben rakták le ugyanis az alapjait a mórágyi iskolának, ha mai állapotában teljesen később készült is el. Ennek bizony már — akárhogyan számoljuk is — jóval több, mint másfélszáz esztendeje. Másfélszáz év pedig unos-untig elég ahhoz, hogy egy épület megrokkanjon, sőt azon se lehet csodálkozni, ha össze is dől. Hát ez történt a mórágyi iskolával, illetve annak egy részével. összedőlt. Szerencsére senki sem tartózkodott az épületben, így meg sem sebesült tőle senki, ellenben a benne lakó pedagógus házaspár bátorait a lezuhanó mennyezet agyoncsapta. A kép, ami a riporter elé tárul, elszomorító. S bizony a következmények is súlyosak lehetnének. Vagy lehettek volna tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Ma azonban a helyzet más. mint néhány évtizede volt. s a segítség sem késik sokáig. Ezért ez a kis írás legyen a helyzet ismertetésén túl, megnyugtatás is egyszersmind a mórágyiaknak, elsősorban Révészt Etelkának, az iskola igazgatójának, hogy a felső szervek sietnek súlyos gondjaikon enyhíteni. A gond ugyanis az, amint az épület romjai mellett beszélgetve, az igazgatónő elmondotta, hogy az épület megmaradt részében sem fogják engedélyezni a tanítást. Legalábbis valószínű, hogy nem. Ez természetes és helyes. Munkatervükön felül 43 vizsgálatot végeztek. 1959. első félévében a népi ellenőrök vizsgálatai során több bűncselekményről számoltak be. Az ellenőrzések által lelderííett kárösszeg, amelyek bűncselekményből adódtak 1 371 880 forintot tett. Ebben az összegben nem szerepel az a felderített szám, ami hanyagságból és az ellenőrzés elmulasztásából keletkezett. A fenti adatokból megállapíthatjuk, hogy a népi ellenőrzés szervezete bevált, létrehozása he lyes volt. Munkája megfelel a dolgozók várakozásának. Fokozódott az ellenőrzés társadalmi jellege, amit bizonyít az is, hogy ez év első negyedében több mint 1000 társadalmi ellenőre van megyénkben a népi ellenőrzési bizottságoknak. Befejezésül Vigh Dezső elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottság elnökhelyettese, a népi ellenőrzési bizottságok munkájának módszeréről, valamint arról beszélt, hogy milyen legyen a ta nácselnök és népi ellenőrzési bizottság elnökének a kapcsolata. A beszámolót vita követte, melynek' során számos javaslat hangzott el a két szerv kapcsolatának megjavítását illetően. S. J. — Igenám, de akkor hol tanítanak? — kérdeztem. — Tantermünk mégcsak len ne, — válaszolta az igazgatónő, — csak kevés és kénytelenek leszünk bevezetni a kát- műszakos tanítást. Ez városban és nagyközségekben egyszerű is, de Mórágyon még nincs villany. A téli délutánokon kény telenek leszünk petróleum- lámpa mellett tanítani, ami cseppet sem mondható Ideálisnak. És a gyerekeknek sötétben kell hazabotorkálniok. A gond nagy, de tegyüy hozzá, csak átmeneti gond. A segítőkészség a község minden lakosában megvan, különösen a tanács vezetőiben. Az elnök még azt is felajánlotta, hogy kiköltözik lakásából, azt átadja tanterem céljaira. Persze erre nem lesz szükség. Egy évig kénytelenek lesznek kétműsza- kosan tanítani, aztán pedig új, modern iskolában indulhat meg ismét a munka. A megyei művelődésügyi ősz tályon tájékoztattak bennünket, hogy a művelődésügyi minisztérium új iskola építését javasolta, a megyei tervosztály soronkívül biztosít keretet a tervek elkészítésére és a komlói építőipari vállalat is közölte, hogy rövid időn belül vállalja ötszázezer forint érték beépítését, csak minél előbb kapja meg a megrendelést. Az új iskola tehát meglesz. Az még nem dőlt el véglegesen, hogy négytantermes lesz-e, vagy kétiantermes. Reménykedjünk abban, hogy a két megszűnő tanterem helyett jövőre már négyet kapnak a mórágyi gyerekek. Megsajnáltam a mórágyi gye rekeket és nevelőket, amikor Révész Etelka, igazgatónővel, az iskola romjai felett beszélgettünk. Már magam is hajlottam az elkeseredésre, de megnyugtatott a megyei művelődésügyi osztályon kapott válasz. Megnyugvásomat, a mó- rágyiak megnyugtatására, íme gyorsan továbbadom. LETENYEl GYÖRGY Látogatóban a Szekszárdi Dózsa sportolóinál Csak egy érig tart a gond, jövőre új iskolát kap Mórágy
