Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

4 1959. augusztus 6. TOLNA TVTNOV'F'.T NÉPÚJSÁG WA jövedelmező állattenyésztés alapja az olcsó takarmámyteFinelés“ Tapasztalatcsere Bátaszéken H népi ellenőrzési bizottságok és a tanácsok kapcsolatáról tárgyaltak a járási népi ellenőrzési bizottságok és a járási tanácsok elnökei A megye mezőgazdasági szak­emberei között régebb óta folyik már a vita a silónak való takar­mányok termelésének és betaka­rításának módszereit illetően. Vannak, akik azt állítják, hogy a főnövényként vetett silónak való kukoricát egyszálával a legjobb meghagyni és teljes érés ben legésszerűbb besilózni. Má­sok arra esküsznek, hogy a négyzetes fészkesvetés a leg­jobb, és nem egy, de 3—4 szálat is meg kell hagyni egy fészek­ben, és mikor a kukorica viasz­érésben van, akkor a legalkal­masabb lesilózni. E viták eldön­tése céljából gyakorlati bemuta­tóval egybekötött ankétot rende­zett a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya Bátszéken a Búza­kalász Tsz-ben, amiről lapunk augusztus 5-i számában már hírt adtunk. Most összefoglaljuk a tapasztalatcsere tanulságait. A Búzakalász Tsz-ben a me­gye minden községéből összese- reglett szakemberek reggel még nem hitték el Németh Bélának, a Búzakalász főagronómusának, hogy egy hold föld terméséből annyi silót készítenek, ami Mint lapunk keddi számában már közöltük, hétfőre virradóra a Szekszárdi Dózsa társasgépko­csija Ozoráról hazafelé — Szed­res után — kigyulladt és a bent- ülők többsége megsérült. Az egész megye nagy részvéttel fo­gadta a hírt és több helyről ér­deklődtek állapotuk iránt. Szerdán délután meglátogattuk a kórházban lévő sebesülteket. A Balassa-kórház bőrosztályán fek­szik Barna Sándor gépkocsiveze­tő és Tóth József sportoló. Ál­lapotuk súlyos, annak ellenére, hogy eddig három vérátömlesz­tést kaptak. Teljes felépülésük­höz sok idő kell. Az osztály he­lyettes vezető orvosa, dr. Hor­váth Mária és az ápolók min­dent elkövetnek, hogy a két em­ber fájdalmát csillapítsák. A férfi Sebészet 102-es szobá­jában már jobb a hangulat. A család belső ügyeit kiteregetni, ez egyáltalán nem tartozik a nyomozáshoz, a kihallgatáshoz. Csakhogy ön határozottan állítja, hogy megszakított az édesapjával minden kapcsolatot. Ugyanakkor az előbb azt mond ta, hogy az apja nem tudott any- nyi pénzt küldeni, amennyire szüksége lett volna... Akkor még sem szakított meg vele minden kapcsolatot? — Hát lényegében megszakí­tottam... — Mit ért ön »lényegében« alatt? Illéssy tétovázik, keresi a sza­vakat, a nyomozótiszt türelme­sen vár a feleletre, S azután té­tova válasz születik: — Hát, lényeges dolgokban nem tartunk kapcsolatot az apámmal. Nem tudom ezt pon­tosabban megmagyarázni... — No, nem baj, majd közös erővel megmagyarázzuk... ön az előbb azt mondotta, hogy Dal­lammal való találkozása idején készültek megvonni az ösztöndí­ját. S meg is vonták? — Meg. — Miért? — Azt mondták, hogy kulált származású vagyok, de addig el­tagadtam. — S miért mondták magára, hogy kulák? — Azért, mert az apám az. — Sejtettem mindjárt, hogy miért nevezi maga csak egysze­rűen »földművesnek« az apját. Szóval nem értelmiségi, hanem kulák családból származik. így minden oka megvan rá, hogy jó­ban legyen az amerikaiakkal, s 90 mázsa májusi morzsolt kukorica tápértékévcl egyen­lő. — Kérem, menjünk ki a földre, a kukorica most van viaszérésben. Itt dolgozik két járvasilózó és mindenki meggyőződhet arról, hogy amit mondtunk, valóság — invitálta a vendégeket Németh Béla. Irány tehát a kukoricaföldre. A 25 hold silónak való kukorica szemrevételezése után Szomor Fe­renc, a bonyhádi járási tanács fő- agronómusa, a megye egyik leg­tekintélyesebb mezőgazdasági szakembere kijelentette: „Ilyet még nem láttam. Javasolni fogom a járás vala­mennyi termelőszövetkezeté­nek, hogy jövőre így termel­jék a silókukoricát és akkor kezdjék el a betakarítást, mikor a kukoricacsövek viasz­érésben vannak. Egyszóval jó volna olyat termelni mindenütt, mint ez itt” és a ku­koricára mutatott, amely akkorára nőtt, hogy egy lóháton ülő ember nem látszik ki belőle. A kukoricaföldön kiderült, hogy a bátaszéki Búzakalász a Sev­legbiztosabb jele a javulásnak, hogy már a humorhoz is Van kedvük. A sportolók elhitették, hogy Varga József gépkocsiveze­tő (akit ők csak Pacinak becéz­nek) labdarúgó és vasárnap ő rúgta Ozorán a három gólt. Van is Vargának tekintélye a bete­gek között. Kázmér és Ihász se­besülése is javulóban van és a jövő héten elhagyhatják a kór­házat. Hogy mikor játszanak? ök azt mondják, hogy novemberben már rúgják a bőrt, de ez majd elválik. Novák sérülése már sú­lyosabb, ő a combján sérült meg. Itt adunk hírt arról is, hogy a Dózsa vezetősége tegnap dél­után Budapesten az MTST-nél járt rendkívüli átigazolások ügyé ben. Ennek eredményéről la­punk holnapi számában adunk tájékoztatót. tőlük várja a »felszabadulást«. Most már azt is értem, hogy miért beszéltek meg újabb talál­kát az ezredessel. Maga nyilván mindezt elmondotta neki... — Elmondtam. Az ezredes kér tíezgetett, s én, ha már olyan szíves volt és bevett a kocsijába, nem akartam udvariatlan len­ni... — Jó. Ha ilyen udvarias fia­talember, akkor mondja el ne­kem, hogy mikor szakított meg minden kapcsolatot az apjával? — Azután, hogy megkezdődött a kulákok ellen a harc. — Hát akkor mégsem telje­sen családi okai voltak a szakí­tásnak. Én majd segítek egy kissé javítani az emlékezőtehet­ségén. Amikor közeledett az idő, hogy maga befejezi a középisko­lát, összeült a családi tanács, s megbeszélte, hogy magát be kel­lene Íratni valamelyik egyetem­re vagy főiskolára. Igen ám, csakhogy a kulákok fiaira rossz napok jártak, sokkal rosszabbak, mint abban az időszakban, ami­kor a maga édesapja a vagyo­nát szerezte. így hát valamit esi nálni kellett, hogy maga bejut­hasson az egyetemre... Nemde? A nyomozótiszt beszéd köz­ben a fogoly arcát figyeli. II- léssyn látszik, hogy kínosan érin tik a mondatok. Gara főhadnagy megtalálta a »lényeget«. Borot­vaéles logikája kettéhasítja a kém átlátszó védekezését. — ... Elhatározták tehát, hogy a szülei elválnak és maga az anyjához költözik. A szülei azért együtt élhetnek, ha külön is lak­nak, hiszen egy községben van­csenko-féle módszerrel vetette el a silónak való kukoricát. A talaj, amibe a magot rakták, kifogásta­lan, lucerna volt az elővetemé- nye és 30 000 tövet hagytak meg egy holdon. — Ezt nem tartom jónak. Véle­ményem az, hogy egy fészekben nem szabad meghagyni négy-öt szál kukoricát, hanem csak ket- tőt-hármat, — nyilatkozott Virág István, a Dombóvári Járási Párt- bizottság mezőgazdasgi osztály- vezetője. Báli Zoltán, a Búzakalász Tsz elnöke erre a következőket mon­dotta: — A mi véleményünk is az, hogy három szál növényt szabad csak meghagyni egy fészekben, és jövőre mi is így csináljuk. Hogy az idén mégis négyet-ötöt hagy­tunk, annak az a magyarázata, hogy a föld, amibe vetettünk, ki­fogástalan tápértékben volt és az idén csapadékos, jó volt az időjá­rás, ezért mertünk a javasolt 22 000 fővel szemben 30 000-et meghagyni. És sikerült. A tapasztalatcsere összeségében hasznos volt. Ezt Bors István, a szekszárdi Béke Termelőszövetke­zet agronómusa így foglalta ösz- sze: — Fejleszteni akarjuk az ál­lattenyésztést, növelni akarjuk az állatok hozamát. Ennek pedig az az alapja, hogy olcsóbb és sok ta­karmányt termeljünk. Ez a mai tapasztalatcsere is igazolta, hogy ezt meg lehet valósítani. Nagytekintélyű Urményi Jó­zsef udvari kancelláriai taná­csos és a nem kevésbé nagyte­kintélyű Tresztyánszky Dániel, a bécsi udvari kamara levél­tárosa befejezte munkáját, amelyet Mária Terézia király­nő ugyancsak gyorsan szentesí­tett. A mű megjelent, visel­vén a »Ratio educationis« cí­met s hosszú időre szabályozta az iskolai nevelés rendjét. A rendelet nemzeti jelentősége abban áll, hogy biztosította a nak. Maga szükség esetén kije­lentheti, hogy megszakított min­den kapcsolatot az apjával, csak az anyjához tartozik, s többé nem kulákszármazású... — Nem... — próbálkozik köz­bevágni Illéssy. — Várjon egy kicsit, ne vág­jon közbe, most én beszélek. Én is végighallgattam magát, s a ké sőbbiek folyamán is végighallga­tom. Elvárhatom viszont, hogy engem is végighallgasson. Szó­val, így történt. Régi, jól bevált trükk. Egy darabig lehet csinál­ni, de azután rájönnek, mint az egyetemen magánál is... Egyéb­ként hol él az édesapja? — Nagykanizsin... — És mikor járt nála? — Nem is olyan régen. — Az ellenforradalom alatt hol volt? — Akkor is Nagykanizsin... — Ezt ml már tudjuk. Rohant haza, mert az apja követelte vissza a kulákbirtokot. De nem kapták vissza, s nem is fogják visszakapni... Pedig maga lett volna az örökös, feltéve, ha va­lóra válik az, amiről Dallam úr­ral olyan sokat beszéltek... Illéssy már nem is próbál til­takozni. Ül a széken, gyöngyözik a homloka, s elátkozza azt a percet, amikor beszállt áz ame­rikai ezredes kocsijába. Tudhat­ta volna, hogy így végződik, mi­nek kellett kémkednie? Igen, hogy a birtokuk már nem az övék, de azért- élhetett, dolgoz­hatott. S most, tessék, itt van, fogoly, elveszett ember. (Folytatjuk.) Az értekezlet beszámolóját dr. Vigh Dezső, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese tartotta. Beszá­molójában többek között a kö­vetkezőket mondotta: — A szocialista allamban az ellenőrzés legjellemzőbb voná­sa az, hogy a társadalmi szer­vek is részt kérnek és közremű­ködnek az ellenőrzésben. Ennek megvalósítása érdekében az ak- tivistá1' széles hálózatát vonják be az ellenőrzésbe. Ennélfogva az állami ellenőrzés egyre in­kább népi jelleget ölt. A tanácsok végrehajtó bizott­ságai és a népi ellenőrző bizott­ságok mellérendeltségi viszony­ban vannak egymással. A tör­vényesség megkívánja, hogy egy­más munkáját segítsék és köl­csönösen támogassák. Nem mű­ködhetnek egymástól függetle­nül, külön utakon járva, annál is inkább, mert a cél közös. A népi ellenőrzési bizottságok egyéves működését a következő számadatok jellemzik, összesen 59G bejelentés érkezett, ebből 355 közérdekű bejelentés, melynek 65 százaléka társadalmi tulajdon vé delmével foglalkozott. A megyé­ben működő népi ellenőrzési bi­zottságok saját munkatervük alapján 63 vizsgálatot végeztén, mely 176 egységre terjed ki. — magyar közoktatásügy önálló fejlődését. Mindez azonban megtalálha­tó a Révai nagylexikonban, s ugyancsak semmi szükség sem volt arra, hogy emiatt a ripor­ter megjárja a mórágyi dom­bokat. Viszont a lexikonban benne van az évszám is, ami­kor a nevezetes »Ratio educa­tionis« megjelent s minekutána megkezdték az iskolák építését hazánkban is. Ez az évszám: 1777. Az évszám viszont már ér­dekli a riportert és ehhez Mó­rágynak is van némi köze. Fel­tehetően ebben az időben rak­ták le ugyanis az alapjait a mó­rágyi iskolának, ha mai állapo­tában teljesen később készült is el. Ennek bizony már — akárhogyan számoljuk is — jó­val több, mint másfélszáz esz­tendeje. Másfélszáz év pedig unos-untig elég ahhoz, hogy egy épület megrokkanjon, sőt azon se lehet csodálkozni, ha össze is dől. Hát ez történt a mórágyi is­kolával, illetve annak egy ré­szével. összedőlt. Szerencsére senki sem tartózkodott az épü­letben, így meg sem sebesült tőle senki, ellenben a benne lakó pedagógus házaspár bá­torait a lezuhanó mennyezet agyoncsapta. A kép, ami a riporter elé tá­rul, elszomorító. S bizony a következmények is súlyosak lehetnének. Vagy lehettek vol­na tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Ma azonban a helyzet más. mint néhány évtizede volt. s a segítség sem késik sokáig. Ezért ez a kis írás legyen a helyzet ismertetésén túl, meg­nyugtatás is egyszersmind a mórágyiaknak, elsősorban Ré­vészt Etelkának, az iskola igaz­gatójának, hogy a felső szer­vek sietnek súlyos gondjaikon enyhíteni. A gond ugyanis az, amint az épület romjai mellett beszél­getve, az igazgatónő elmondotta, hogy az épület megmaradt ré­szében sem fogják engedélyez­ni a tanítást. Legalábbis való­színű, hogy nem. Ez természe­tes és helyes. Munkatervükön felül 43 vizsgá­latot végeztek. 1959. első félévében a népi el­lenőrök vizsgálatai során több bűncselekményről számoltak be. Az ellenőrzések által lelderííett kárösszeg, amelyek bűncselek­ményből adódtak 1 371 880 forin­tot tett. Ebben az összegben nem szerepel az a felderített szám, ami hanyagságból és az ellenőr­zés elmulasztásából keletkezett. A fenti adatokból megállapít­hatjuk, hogy a népi ellenőrzés szervezete bevált, létrehozása he lyes volt. Munkája megfelel a dolgozók várakozásának. Foko­zódott az ellenőrzés társadalmi jellege, amit bizonyít az is, hogy ez év első negyedében több mint 1000 társadalmi ellenőre van megyénkben a népi ellenőrzési bizottságoknak. Befejezésül Vigh Dezső elv­társ, a megyei tanács végrehajtó bizottság elnökhelyettese, a népi ellenőrzési bizottságok munkájá­nak módszeréről, valamint arról beszélt, hogy milyen legyen a ta nácselnök és népi ellenőrzési bi­zottság elnökének a kapcsolata. A beszámolót vita követte, melynek' során számos javaslat hangzott el a két szerv kapcsola­tának megjavítását illetően. S. J. — Igenám, de akkor hol ta­nítanak? — kérdeztem. — Tantermünk mégcsak len ne, — válaszolta az igazgató­nő, — csak kevés és kénytele­nek leszünk bevezetni a kát- műszakos tanítást. Ez városban és nagyközségekben egyszerű is, de Mórágyon még nincs vil­lany. A téli délutánokon kény telenek leszünk petróleum- lámpa mellett tanítani, ami cseppet sem mondható Ideális­nak. És a gyerekeknek sötét­ben kell hazabotorkálniok. A gond nagy, de tegyüy hoz­zá, csak átmeneti gond. A se­gítőkészség a község minden lakosában megvan, különösen a tanács vezetőiben. Az elnök még azt is felajánlotta, hogy kiköltözik lakásából, azt átad­ja tanterem céljaira. Persze er­re nem lesz szükség. Egy évig kénytelenek lesznek kétműsza- kosan tanítani, aztán pedig új, modern iskolában indulhat meg ismét a munka. A megyei művelődésügyi ősz tályon tájékoztattak bennün­ket, hogy a művelődésügyi mi­nisztérium új iskola építését javasolta, a megyei tervosztály soronkívül biztosít keretet a tervek elkészítésére és a kom­lói építőipari vállalat is közöl­te, hogy rövid időn belül vál­lalja ötszázezer forint érték beépítését, csak minél előbb kapja meg a megrendelést. Az új iskola tehát meglesz. Az még nem dőlt el véglege­sen, hogy négytantermes lesz-e, vagy kétiantermes. Re­ménykedjünk abban, hogy a két megszűnő tanterem he­lyett jövőre már négyet kap­nak a mórágyi gyerekek. Megsajnáltam a mórágyi gye rekeket és nevelőket, amikor Révész Etelka, igazgatónővel, az iskola romjai felett beszél­gettünk. Már magam is haj­lottam az elkeseredésre, de megnyugtatott a megyei műve­lődésügyi osztályon kapott vá­lasz. Megnyugvásomat, a mó- rágyiak megnyugtatására, íme gyorsan továbbadom. LETENYEl GYÖRGY Látogatóban a Szekszárdi Dózsa sportolóinál Csak egy érig tart a gond, jövőre új iskolát kap Mórágy

Next

/
Oldalképek
Tartalom