Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-05 / 182. szám
2 TOLNA MEGVHl NÉPŰJSÁC» 1D5Ö. augusztus 5. Kommeníúrok, lapvélemények Hruscsov és Eisenhower cserelátogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) örül az Eisenhower—Hruscsov találkozó hírének. Hozzátette: t,Minden olyan diplomáciai akció, amely hozzájárul a kelet—nyugati kapcsolatok rendezéséhez és újjáéleszti a reményt, csak rokon- szenvet kelthet az olasz kormányban”. PÁRIZS Hétfőn este terjedt el a francia fővárosban híre, hogy Hruscsov az Egyesült Államokba utazik és Eisenhower még az ősszel a Szovjetunióba látogat. Sokan a rádióból, a televízióból értesültek róla, mások a France Soirban olvasták a nagyjelentőségű bejelentést. Az Eisenhower—Hruscsov találkozó a nemzetközi helyzet enyhülésének biztosítéka — írja a lap genfi tudósítója, s hozzá-, teszi: a francia küldöttség, amely immár több mint 48 órája „diszkréten hallgatott”, végre hallatja hangiát: „Tájékoztatva voltunk Eisenhowernek Hruscsov meghívását illető elhatározásáról. Ez az esemény szerintünk a korábbi szovjet és amerikai kölcsönös látogatások természetes fejleménye. Reméljük, hogy Eisenhower moszkvai. valamint Hruscsov washingtoni utazása elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését”. A Combat írja: A két államférfi megbeszélései enyhíthetik a feszültséget, s ez önmagában is reménytkeltő jelenség. Az Humanité írja: Annak idején Európa fedezte fel Amerikát — és úgy látszik — most Amerika felfedezi a Szovjetuniót, a szovjet nagyhatalmat. Idézi a Monde washingtoni tudósítóját, aki megállapítja, hogy Eisenhower eme elhatározásában a nép és a kongresszus többségének támogatósára számíthat. Ezzel kapcsolatban René And- rien a következőket írja az Huma- nitében: Amikor a nemzetközi feszültség enyhülését várják világszerte a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának Javulásától, a francia külpolitika — milyen anaÁz Izvesztyija Nixen szovjetunióbeli látogatásáról Moszkva: (TASZSZ) Az Izvesztyija keddi számában kommentálja Richard Nixonnak, az Egyesült Államok alelnökének a Szovjetunióban tett látogatását, valamint a moszkvai rádióban és televízióban elhangzott beszédét. Figyelemre méltó az a tény — írja a lap —, hogy valahányszor Nixon alelnök a béke megvédéséről beszélt, az egyszerű szovjet embere^ mindig megkérdezték: »No és a katonai támaszpontok?« Az alelnök azonban nem adott egyenes választ erre, mondván, hogy televíziós nyilatkozatában kitér majd rá. Végül sor került a beszédre is. Nixon azonban továbbra sem szólt egy szót sem a katonai támaszpontok felszámolásának szükségességéről. Csupán létezésüket igyekezett igazolni. Ezek után az Izvesztyija arról ír, az amerikai alelnök a televíziós beszédének jelentős részét arra szentelte, hogy felhívjon a szovjet és az amerikai nép széleskörű kapcsolatainak fejlesztésére. Ez hozzájárulna a béke megszilárdításához. Az ilyen felhívásokat mi csak üdvözölhetjük — jelenti ki a cikk írója. A szavak azonban csak akkor érnek valamit, ha tettek követik. Ami pedig az ideológiai kérdések megoldását illeti, ahhoz nem lehet ágyúkat és atombombákat felhasználni. Itt az értelem alkalmazására van szükség: be kell bizonyítani az embereknek ennek vagy annak az ideológiának helyességét vagy hibás voltát. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió társadalmi és politikai rendszerében mutatkozó ellentétek nem indokolják a két ország közötti konfliktusokat - fejezi be cikkét az Izvesztyija. kronizmus! — még mindig a hidegháború folytatására törekszik. Valamikor azt mondták, hogy a franica tábornokok mindig elmaradnak egy háborúval. Lehetséges — teszi fel a kérdést az Hutna- r.ité —, hogy lemaradunk egy békéről? LONDON Az angol sajtó óriási örömmel üdvözli a látogatások hírét. Egynéhány lap »csodáról" ír és kijelenti, hogy a legjobb újság a háború óta. „Éljen, tárgyalnak!” — írja a Daily Héráid. Majd kijelenti, az az elhatározás, hogy a két államférfi leül a tárgyalóasztalhoz, n legfontosabb esemény a nemzetközi életben Sztálin halála óta. A Times vezércikkében „örömmel üdvözölhető távlatnak” nevezi az Eisenhower—Hruscsov talál-* kozót. A lap megállapítja, hogvl Adenauer valószínűleg bizalmai-! lanul szemléli a fejleményeket mert attól fél, hogy nyugati szö-Ő vetségesei cserben hagyják. Erreíjjj a bizalmatlanságra egyébként már® nyugati kommentárok is rámutat-» nak. ú A Daily Work er így ír: „Nagyj újság! Jó lecke azoknak a hideg-! háborús uszítóknak, akik gyűlö-s lettel fordultak a legfelső szintű) tanácskozások ellen.” BELGRAD Tito elnök a Tanjug-nak adot.tjjj nyilatkozatában örömmel üdvözölte Hruscsov és Eisenhower cse relátogatásának hírét. Kijelen-| tette, hogy ettől a találkozástól! sokat vár a nemzetközi légkörj megjavítása szempontjából. Nixon ítieyiieszélései Varsóban Varsó: (MTI) PAP-jelentés szerint Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke hétfőn hosszabb megbeszélést folytatott Gomulkával, a LEMP Központi Bizottságának első titkárával, Cyrankiewicz miniszterelnökkel és Rapacki külügyminiszterrel. Nixon kíséretében volt Milton Eisenhower és Beám amerikai nagykövet. Az amerikai és a lengyel államférfiak őszinte és hasz nos eszmecserét folytattak a nem zetközi helyzetről és a lengyei— amerikai kapcsolatokról. A megbeszélése^ után Nixon alelnök újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a tárgyalásom rendkívül őszinte légkörben folytak és lehetőséget nyújtottak mindkét fél álláspontjának kifejtésére. Meghalt süévoi József elvfárs Ez ÍM3ZMP Központi Bizottságának gyászjelentése A Magyar Szqc'.llista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel közli, hogy Révai József clvíárs, kora ifjúságától a forradalmi munkásmozgalom hűséges és rendíthetetlen harcosa, a Mf-gyar Kommunista Part alapító tagja, az MSZMP Központi Bizottságának to*rja, 1J59. augusztus 4-én elhunyt. Bár Révai eivtárs hosszú évekig küzdött súlyos betegségével, minden erejével, sőt erején felül, önmagát nem kímélve halála órájáig segítette azt a nagy ügyet, amelyre egész életét feltette: a nén, a munkásosztály, a párt ügyét. Révai elvtárs a marxizmus nemzetközileg is ismert harcos ideológusa volt, aki a világnézeti' küzdelem legkülönbözőbb területein gazdagította maradandó, jelentős alkotásokkal a marxista irodalmat. Nagy elméleti tudása és emberi nagysága megmutatkozott abban is, ahogyan saját tévedéseit le tudta győzni, mert mindenekfcletti volt számára a nép és a párt ügyének szolgálata. A marxizmus nagy tanítómestereinek példáját követve elméleti munkássága szorosan egybeforrott a munkásosztály napi küzdelmével, a hatalomért, majd a hatalom megszilárdításáért folytatott harcával. Révai József elvtárs emlékét a magyar nép, a magyar munkásosztály, a párt kegyelettel megőrzi. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága S? MSZMP Közönt! Bizottságának és a Népköztársaság iln'úiú Tanácsának közleménye Révai József elvíársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, országgyűlési képviselőt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját, az MSZMP Központi Bizottsága és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa saját halottjának tekinti, s bizottságot küldött ki temetésének megrendezésére. A bizottság tagjai: Marosán György, Rónai Sándor, Benke Valéria, Kelen Béla, Nemes Dezső, Molnár Erik, Kristóf István, Sándor József. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. r „Éljen, tárgyalnakI" Genfi hangalatkép — írja a londoni Daily Héráid a Hruscsov—Eisenhower találkozó hírére, amely hétfőn az esti órákban járta be a világot. Az a tény, hogy a szovjet Minisztertanács elnöke szeptemberben az Egyesült Államokba utazik, Eisenhower elnök pedig nem sokkal később viszonozza a látogatását, nagy enyhülést jelent a világpolitika hidegháborús légkörében. Kétségtelen, hogy ezek a látogatások, — mint a két kormányfő is megjegyezte —y elősegítik a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok jobb kölcsönös megértését és hozzájárulnak a békéhez. A találkozó hírét mindenütt a világon kedvezően fogadták. Angol hivatalos körök már hétfőn este olyan megjegyzést fűztek o két kormányfő találkozásához, hogy ez a négyhatalmi csúcstalálkozó megtartásának irányába mutat. Amint több nyugati hír- ügynökség is beszámol róla, a Genfben tartózkodó nyugati küldöttségek is örömmel üdvözölték a cserelátogatás hírét. Eisenhower elnök hétfői sajtó- értekezletén kijelentette, hogy bár a nyugati államok kormányfői helyeslik a cserelátogatást, a találkozásokon csay az amerikai nép és kormány szószólója lesz. Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a világ két legnagyobb hatalmának vezetője ne vitasson meg más, fontos kérdést is. A szovjet béketörekvések, ame lyeii évek óta a tárgyalásokat, a nyílt véleménycserét sürgetik, újabb eredményt értek el. A Hruscsov—Eisenhower találkozó lehetővé teszi egymás jobb megismerését, a véleményeltérések tisztázását, s ezzel automatikusan megnyitja az utat a négyhatalmi csúcstalálkozó felé, Miko- jan és Kozlov amerikai körútja alkalmas volt arra, hogy számos, a Szovjetunióval kapcsolatos félreértést oszlasson el az amerikai közvéleményben, Nixon alelnök pedig most azzal búcsúzott a Szovjetuniótól, hogy meggyőződhetett: a szovjet nép a békét akarja s baráti kapcsolatokat akar kiépíteni minden néppel. Ez a határozott békevágy most a két nép életében komoly eredményt hozott s u két államfő ta- Wkozésa gyümölcsöző változást idézhet rlő a szovjet és az eme. , rikai nép kapcsolatában. Hrus- I csov és Eisenhower cserelátogatása pedig magában rejti a csúcs- találkozó lehetőségét is, amely arra lesz hivatva, hogy minden félreértést és ellenségeskedést megszűntetve, megnyissa az emberiség előtt a békés gazdasági verseny útját. Koppenhága (MTI): Lapjelenté- sek szerint a dán hatóságok rendőri óvóintézkedéseket tettek Aar- hus kikötőjében, ahová egy amerikai hajón „Nike” típusú rakéták érkeztek Mint a TASZSZ jelenti, a „Soha többé háborút” nevű dán pacifista szervezet tagjai Aarhus városáA nyomozótiszt ismét felemeli a hangját: — Kötelességem figyelmeztetni arra is, hogy mint gyanúsítottnak, joga van tetszése szerint védekezni. önt senki nem vonhatja felelősségre azért, ha vallomása során nem az igazsághoz ragaszkodik. Ha jónak látja, joga van a vallomástételt megtagadni. Megértette? — Megértettem... — Ez persze nem mond ellent annak, amit tanácsoltam. Ha már ilyen helyzetbe került, a leghelyesebb, ha őszintén elmond mindent. Ezzel sokat köny- nyíthet a saját helyzetén. Tudomásul vette? — Igen, tudomásul vettem. — No, akkor kezdjük... Mióta ismeri ön Welwyn Dallam ezredest? A fogoly nem válaszol rögtön. Gondolkozik. Úgy érzi, hogy el kell mondania, ismeri Welwyn Dallamot, hiszen ezt hiába is tagadná. S rár.drr 1 Vzcnyára különböző kényére i eszközöket is alkalmaznának vele szemben. Moszkva: (TASZSZ) Az Izvesztyija keddi számában »Genfi hangulatkép« címmel kommentárt közöl. Megállapítja, bár a felek még több kérdésben nem helyezkedtek kompromisszumos álláspontra, mégis ismételten megerősödött annak lehetősége, hogy megvitassák a kelet és a bán és kikötőjében plakátokat ragasztottak ki és röpcédulákat osztogattak. amelyek hangsúlyozzák, hogy az aarhusi kikötőmunkások, más kikötőbeli kartársaik példáját követve, nem fogják kirakni az amerikai rakétákat. A rendőrség sok embert letartóztatott és több ezer röpcédulát elkobozott. De mégis próbálkozik a tagadással — Én nem ismertem semmiféle Dallamot... Ki az? A nyomozó tiszt megcsóválja a fejét. — ön nem őszinte, hiába, nem őszinte... De végeredményben joga van hozzá... Nyugodtan ránéz Illéssyre. A fogoly belül remegni kezd ettől a tekintettől. Legszívesebben val lemást tenne, egyszerre, egy- szuszra, akkor legalább túl lenne az egészen. De mégsem. Dallam figyelmeztette annak idején, ha lebukna, hallgasson, mint a sír. »Nagyon rossz szolgálatot tenne, ha felfedné a barátságunkat« — intette az amerikai ezredes. Meg ezt is mondta Dallam: —• A hős, akármi is történik vele, hallgat. Ne feledje, hogy egyszer a mieink lesznek az urak Magyar- országon. És akkor nem köszönnék meg magának, hogy a lebukáskor tett vallomásával kellemetlen helyzetbe hozott bennünket... Gara főhadnagy egy kicsit vár, hátha megoldódik Illéssy nyelve, majd ránéz Illéssyre: — Nos, önök rendszeresen tanyugat között felmerült kérdéseket és kölcsönös jóakarattal közös nevezőre is jussanak. A lap szerint egyelőre még korai lenne összegezni a külügyminiszteri értekezlet eredményeit, meri a miniszterek még tárgyainak. Ez azonban nem akadályozhatja meg annak megállapítását, mennyire hasznos volt a bonyolult és súlyos nemzetközi kérdések hosszadalmas genfi megvitatása. Mint a cikkíró kiemeli, a nyugati féltől a felvetett problémák reálisabb megközelítését vártáit. Soir nyugati politikus és diplomata azonban még nem tudott szabadulni a hírhedt hidegháborús politika módszereitől és eszméitől. Több Genfben felmerült nehézség ennek tulajdonítható. lálkoztak. Egyszer az N. eszpresz szóban tárgyaltak, máskor Budán várta meg az ezredest, aki kocsiján érkezett, s akkor ön beszállt hozzá. Nem emlékszik? Illéssy már visszanyerte lélekjelenlétét, s tiltakozik: — Itt valami tévedés lesz kérem. Én nem ismertem semmiféle amerikait, semmiféle ezredest. Biztosan össze tetszik téveszteni valakivel. Tetszik tudni olyan hétköznapi arcom van, sok emberre hasonlítok. A múltkor is megyek az utcán és... Gara főhadnagy megállítja az induló szóáradatot: — Ez most nem tartozik ide, ne térjünk el a tárgytól... Szóval tagadja, hogy ismerte Dallam urat? — Nem tagadom, mert amit az ember nem tud, az nem lehet ta gadni... <— Ne filozofáljon kérem. Ezt a mondatot azon a széken, ahol most maga ül, már sokan elmondták... Ha jónak látja, tagadjon. Illéssy ismét azzal próbálkozik, hogy megjátssza a készségest: — Kérem, ha valami érdek fűződik hozzá, én szívesen bevallom, hogy ismertem Dallam ezredest... A főhadnagy belülről forr, de nem látszik rajta. A sok esztendős gyakorlat, amelyet az állambiztonsági munkában szerzett, megtanította arra, hogy uralkodjék érzelmein. Hidegen szól: — Nincs szükségünk arra, hogy bárki bármit bevalljon, amit nem tett. Egyébként öninaDán kikötőmunkások nem hajlandók kirakni az amerikai rakétákat Pintér István—Szabó László ■:/:<• r ■■■■**■ -- r; v* v.; TIT HOf UTAKON (34)
