Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-27 / 200. szám

a TOLNA MEGYEL NÉPŰJSAO 1059. augusztus 557. Csehszlovákia, Németország és újra itthon VIII, HÍREK Lipcse volt a legtávolabbi pont, s onnan már mindig hazafelé jöt­tünk. Szeretném ezt a szót, hogy „hazafelé” mindig legalább há­rom felkiáltójellel hangsúlyozni. Eddig teltek a napok, élveztük a sok látnivalót, s alig vettük észre, hogy külföldön vagyunk. Minde­nütt kifogástalan volt a vendég­látás, még a furcsa ételek miatt sem voltak különösebb panaszok. De amikor elindultunk hazafelé, szokatlan érzés bizsergett végig bennünk és hol az egyik, hol a másik jegyezte meg szomszédjá­nak: „Most már hazafelé me­gyünk”. Pedig akkor még előttünk volt nagyon sok látványosság. De most már hazafelé mentünk... A gépkocsivezetők pedig alig győz­tek válaszolgatni az állandóan is­métlődő kérdéseinkre: „Hány ki­lométerre vagyunk még Pesttől”. Előkerültek a csomagokból a ha­zulról hozott iskolai térképek is. Az egyik „ülő-pár” azt „elemezte”, hogy ha netalán elromlana az au­tóbusz, vonattal melyik volna a legrövidebb út Pestre és mennyi idő alatt érnénk oda. Mindenki csak hazagondolt és vágyott. Pedig baráti országok­ban jártunk és nem volt hiány a szíves vendéglátásban. Fárasztó volt az út és Győr után útban hazafelé ért elsőnek bennünket az országúton a sötétség. De senki sem aludt, senki sem szunyókált, mindenki feszültebben figyelte a tájat, feszültebben, mint a tíz­napos út során bárhol másutt. Ez a figyelem a rég nem látott hazai tájnak szólt, a budai hegyeknek, amelyek annyira hiányoztak és amelyeket nem lehet elégszer szemrevételezni. Aztán feltűntek az óbudai fé­I nvek, a kivilágított Dunapart, a Margitsziget, s aztán feltűnt az Országház kupolájának vörös csil­laga. Végigrobogtunk a Lánc­hídon, előttünk az emberektől nyüzsgő és fényben úszó pesti ut­cák sokasága. Késő este van, de Budapesten ilyenkor még lüktető az élet. Nem, ilyet nem láttunk sehol. Más városok utcái ilyenkor már csaknem teljesen kihaltak. És milyen szép város ez a mi Bu­dapestünk. Hányszor beszéltünk már róla kézlegyintéssel. Külföld­re kellett mennünk, hogy rá­jöjjünk: „Budapest” csak egy van. Ahol jártunk, minden városban sok látványosság fogadott bennün­ket, csodálkoztunk, fényképez­tünk, emléktárgyat vásároltunk, de mindez csak gyakrabban jut­tatta eszünkbe fővárosunkat és a látvánvosság-eldorádó közepette is számoltuk a kilométereket, a na­pokat a hazáig. Az út végén az első dolgom volt mérlegre tenni a külföldön látottat és az itthonit. Nem tu­dom, lehet hogy kicsit elfogult vá­gyóit hazámmal szemben — ezt nem is tartom bűnnek —, de az a meggyőződésem, hogy aki a mi kis országunkat próbálja háttérbe szorítani külföld mellett, az rossz úton jár. Ezt azért mondom el, mert úton-útfélen hall az ember ilyen megjegyzéseket: „Hja ké­rem, ezt a ruhadarabot én X. külföldi városból hoztam”. „Ha kellemesen akarja tölteni szabad­ságát, nem Pestre kell mennie, hanem külföldre, mert ott van az igazi élet.” Olyan csinosan sehol sem öl­töznek a nők, mint nálunk — ez így hatott az én szememben. És a magyar nők elsősorban a ma­gyar ipar gyártotta holmikból öl- | töznek csinosan. Ez már válasz azoknak, akik úgy vélik, hogy a külföld: „minden”, az itthon: „nem sok”. Méltán lehetünk mi is büszkék nemcsak gyönyörű Buda­pestünkre, az elkápráztató Bala­tonra, hanem az áruellátottságtól kezdve mindenre, ami az ország­ban van. A motor és az autó ugyan nem olyan olcsó, mint Csehszlovákiában, vagy a Német Demokratikus Köztársaságban, de ugyanakkor olcsóbb az élelmiszer­féleség. Az iparcikkekből általá­ban az egyik ott olcsóbb, a másik itt. Sok iparcikket szívesen vásá­roltunk, mert olcsóbb a hazainál, de például a lipcsei kirakatban magyar Erkel magnetofont lát­tunk, az utcákon pedig magyar gyártmányú, a külföldnek eladott autóbuszok is száguldoztak. Csehszlovákiában nem láttam kézi aratókat, csak egy helyen. Ez igaz. Nálunk — sajnos — még sok van. De megnyugtató az az érzés, hogy nálunk is- évről évre kevesebb a kézi aratás. Tehát mi is a mezőgazdaság fejlesztésének az útját járjuk, és ez a lényeg. Amikor hazaértem, egy hét múl va szívesen elindultam volna egy újabb külföldi túrára. Láttam kül­földet és ezután még jobban vá­gyom újabb és újabb külföldi tá­jak után. Látni kell a külföldi tá­jat, az embert, igyekezni a meg­ismerésére, mert mindez hasznos, jó dolog. Jó dolog mindenek­előtt azért, mert utána egészen más szemmel nézzük a saját ha­zánkat: össze tudjuk külfölddel hasonlítani, megtanuljuk tisztelni, becsülni, szeretni. És tudjuk, hogy milyen az az érzés: haza vágy­ni;.; Boda Ferenc — A SZEKSZÁRD VÁROSI TANÁCS Igazgatási Osztálya, mint gyámhatóság, minden év­ben — elsősorban az iskolába já­ró gyermekeket figyelembe vé­ve — ruházatot, lábbelit vásárol a legjobban rászoruló szülők gyermekeinek. Erre a célra éven­te 8000 forint áll rendelkezésre. Az idén 18 kiskorú részesült ru­ha, lábbeli-juttatásban. — 29 000 FORINT ÉRTÉKŰ TÁRSADALMI MUNKÁT végez­tek eddig a bonyhádvarasdiak a községfejlesztési terve^ végrehaj tása során. — TECHNIKAI OKOK MIATT elírás történt »A megye asszo­nyainak képviselőivel Szekszár­Közeleg az Aeros cirkusz — Németország legnagyobb cirku­sza — szekszárdi vendégszereplé­sének első napja. Az érdeklődést tekintve az Aeros szekszárdi sze­replése megyénkben az utóbbi év­tizedek legnagyobb cirkuszi ese­ménye. Néhány érdekes számadat a cirkusz életéből, felkészültségé­ből: Az Aeros 180 kocsival, 350 állat­tal utazik Magyarországon. Nem­zetközi méretű csúcs-műsorának címe: 150 év a porondon. Elő­adásuk nyomán a nézők a legkü­lönbözőbb revűszerű képekben él­hetik át a cirkusz történetét 1810- től napjainkig. A cirkusz sátorépítménye 4000 dón találkozott a bolgár nőkül- döttség« című cikkünkben. He­lyesen a Dunakömlőd helyett Du- naszentgyörgy értendő. — A NYÁRI MUNKÁK IDE­JÉRE kéthónapos idénynapközit létesítettek Mőcsényben. A nap­közi — amelyet átlagosan húsz gyerejj- látogatott naponta — a közelmúltban zárult. A zárás napján kis ünnepség zajlott le, amelyen a gyerekek szerepeltek különböző számokkal. — BEFŐZÉSHEZ TASAKOS CÍMKE ÉRKEZETT, amelyen a háziasszonyok feltüntetheti^ a befőtt elnevezését és az eltevés keltét. Minden papírboltban | kapható, (x) néző befogadására alkalmas. Ä legnagyobb utazó állatkertet is­merhetik meg a cirkusz nézői; Több mint hatvan különböző vad­állata van a cirkusznak, többek között hét indiai és afrikai ele­fántja, csimpánzok, indiai vízibö­lények, krokodilok, óriáskígyók. Vadállatketrecet üvegből első­ként az Aeros cirkusznál lehet látni. A ketrec lényegesen köny- nyebb, mint az eddig használatos vadállatketrecek, s ezért a műsor bármely részében felépíthető (el­lentétben az eddigi, szünet utáni felépítéssel). Az Aeros nagycirkusz az egyetlen európai crkusz, amely­ben az öt indiai elefánt mellett két afrikai elefánt is szerepel. Pénteken már Szekszárdon vendégszerepei az AEROS-cirkusz CSICSKA BUKASA gazdálkodik a varos — No nézd csak, már konyhaker ted is van?... OÍOIOIOB CDI CD HO HOHOHO H OHO H O H O H O H ö ■ o Munkást a sátor felépítéséhez 5 Q jó fizetéssel felveszünk. ■ a 0 o Jelentkezés: augusztus 28-án reggel ■ 7 órától. 2 0 a 0 a o a n AEROS o a o NAGYGRKUSZ a Szekszárdon, a vásártéren 0 HOHOHOHOIOHOHOHOHOIOHOHOIOIOHQ Hirtelen jött a zivatar, por­felhőt hajtva maga előtt. A cséplőgép mellett megállt a munka, igyekezett mindenki védett helyre menekülni, mert pillanatok múlva már esett is hatalmas cseppekben, és még jég is koppant. A mázsán ott volt feltornyoz­va jónéhány zsák búza és mel­lette is, ami még ezután került volna lemérésre. — Gyerünk, a zsákokat vé­dett helyre vinni, hogy el ne ázzanak — a zsákosok futva jöttek-mentek, cipelték a zsá­kokat. És ez a zűrzavar, látás- futás okozta Csicska vesztét. Csicska — teljes nevén Hor­váth Jánosnak ismerik Grábó- con — is zsákos volt ezen a napon. Amikor pedig lezúdult a zivatar, talán valami gonosz manó súgta neki, hogy kihasz­nálhatja a kapkodást, szert te­het némi mellékkeresetre. Egy zsák búzát hirtelenében elrej­tett két asztag közé, elfedte egy rozskévével, egy másikat pedig gyorsan elkapart egy törekkupacba. — Senki nem veszi észre, hogy a két zsák búza eltűnt — gondolta. A zivatar elmúlt, per­sze, tovább csépelni aznap nem lehetett, így a munkások be­mentek a faluba. Csicska is ve­lük tartott, és kikötött a kocs­mában. De a két zsáy csak nem hagyta nyugton. Bizton­ságba kell helyezni. Fogta hát magát, visszatalpalt a közös szérűre. —Ki az? — reccsent rá egy hang a sötétben az asztagok körül. — Én vagyok... a Csicska... — mondta ijedten. — Visszajöt­tem, gondoltam, itt alszom, legalább nem kell hajnalban kijönni. — Ja, te vagy? Akkor jó... A kérdező a gazda fia volt, akinek a búzáját csépelték dél­után és kintmaradt éjjelre, őriz ni a gabonát. Csicska mindjárt javasolta, őrködjenek felvált­va. «— Én fent leszek, te lefek­hetsz most. Majd később fel­keltelek. — Egyedül akart ma­radni, hogy mielőbb biztonságba helyezhesse a zsákokat. — Jó, nem bánom — egye­zett bele a fiú, mosolyogva Csicska buzgalmán. Miután a zivatar elmúlt, a cséplőmun- kásoy hazamentek, körülnézett. Feltűnt neki a két asztag közé odaállított kéve. Elemeli — hát ott a zsák búza, a zsákon az ő nevük. — Ahá, itt valaki lopni akart —. Visszavitte a zsákot a többihöz. Csicska meg ugyancsak át- kozódott magában, amikor a zsáknak hült helyét találta. Ro hant a törekkupachoz. Az alatt biztonságban volt a zsák. Más­nap odament a bandagazdá­hoz, mérjenek ki neki a rész­ből 110 kilót, el akarja adni, szüksége lenne a pénzre. A búzát kimérték, szólt egy gaz­dának, nem venne-e egy kis búzát? A vásárt megkötötték, a gazda kiment kocsival, feltet­ték a két zsák búzát — a ki­mért részt —, de Csicska még a törekkupac mellett is megál­lította a kocsit. — Itt is van egy zsákkal... Ezt vette észre valaki, egy önkéntes rendőr. Másnap el­ment a gazdához. — Mennyi búzát vett a Csics- kától? — Százhetven kilót. Utána elment a bandagazdá­hoz. — Mennyi búzát mértek ki a Csicskának? — Száztíz kilót. Ezek után jelentette az ese­tet a falufelelős rendőrnek, s az nyomban hivatta is Csicskát a tanácsházhoz. Hanem az ak­kor már megsejtett valamit, kereket oldott. — Elment Decsre — mond­ták, amikor érdeklődött utána. Csicska azonban nem állapo­dott meg Decsen, továbbállt, Pusztavámon próbált »mun­kát« keresni, persze sikertele­nül. A törzsőrmester tudta, hogy Csicska közben visszaóvakodik Grábócra, szólt az egyik köz­ségbeli önkéntes rendőrnek, Bekfi Mártonnak, kísérje fi­gyelemmel Csicska lakása kör­nyékét. Az csakugyan be is állított egyik nap, estefelé. Néhány cséplőmunkással találkozott, ér deklődött tőlük, mi a helyzet, van-e valaki helyette. — Ott van már a Csibók. — Ajaj. Akkor megyek visz- sza Decsre. De ez a terve már csődött mondott, mert ki jött vele szembe, mint a Bekfi Márton. Csicskában szörnyű gyanú tá­madt. — Csak nem tud valamit ez a kisegítő rendőr, vagy hogy is hívják? Visszaforduljon, hogy ne kelljen vele találkozni? Hátra­nézett. Mögötte meg, a telep felől ott ballagott a törzsőr­mester. Ez már a vég... — Na, Csicska fiam? Előke­rültél? — kérdezte a világ leg­szelídebb hangján a törzsőr­mester. — Gyere csak velünk a tanácsházhoz. — Mondd csak Csicska, ho­gyan is volt az a búzalopás? — János bátyám, én igazán nem is tudom. Be voltam rúg­va, nem is emlékszem rá. És nagy bőbeszédűen magya­rázni kezdte, hogy éjjel, mi­után visszament a géphez — előzőén már a kocsmában tele­itta magát — akkor lopta el a zsák búzát. Mondta, mondta, amíg a különben csendes be­szédű törzsőrmester rá nem för medt, nagyot csapva öklével az asztalra, hogy táncolni kezdett rajta a tintatartó: — Csicska, nekem itt elég volt a hazudozásból. Tudok mindent... Csicska megszeppent. Érezte, a törzsőrmester a bensőjébe lát. — Akkor loptam el, amikor a zivatar jött. A másik zsák­kal is... Amit az asztagok közé dugtam... De azt megtalálták, visszavitték... —r—n Apróhirdetések BEIRATKOZÁS a paksi Gép­író Iskolába augusztus 26—31-ig tart. _______________________ N AGYDOROGI Földművesszö­vetkezet vas-műszaki boltjába boltvezetőt keres. Fizetés kollektív szerint. Érdeklődni lehet telefo­non, Nagydorog 4 szám, levélben Sztálin tér 1. szám._____________ A BONYHÁDI Közgazdasági Technikumban szeptember elsejé­vel a levelező tagozaton az I. és II. osztályban indul oktatás. Évi tandíj 150 forint. Jelentkezni és beiratkozni lehet minden munka­napon 9—12 óra között a közgaz- jdasági technikus igazgatói irodá- I jában. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrils Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok toré 15-17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 4ó. Telefon: 21 -el, 25-72 Felelős vezető: Száll István Terjeszti a Posta Előfizethető a h-H po.taéivatoloknál és Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom