Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

1959. augusztus 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Beszélgetés Mozolai Jánossal, a szekszárdi atléták edzőjével V Országos döntőre készülnek a kisdorogi röplabdás lányok Ha a lelkiismeretességről, a szorgalomról valaki szobrot akar­na mintázni, annak nyugodtan ajánlanám modellül Mozolai Já­nost, a szekszárdi atléták népsze­rű edzőjét. Bessenyei Gyula távo­zása után ő vette át a szekszárdi atléták edzéseinek az irányítását, de a páratlanul nagy szorgalom, lelkesedés és lelkiismeretesség az eddigi évek során csak abban nyíl vánult meg, hogy a szekszárdi gimnázium atléta gárdája a me­gyei középiskolai bajnokságok so­rán mindig a legjobbnak mutat­kozott és a szekszárdi atlétikai szakosztályt mindig megtaláltuk a 30 legjobb magyar atlétacgyesület között. Az idei év sem kezdődött más­ként, mint a tavalyi. A szinte azonosan alakuló sikereket azon­ban olyan sikerek is követték, amelyre országos viszonylatban is felfigyeltek. A szekszárdi diák­atléták az országos bajnokságok során újra bajnokságokat, helye­zéseket értek és a szekszárdi gim­názium atléta gárdája a fiúk pontversenyében az előkelő har­madik helyre került. Ezekről a sikerekről beszélget­tünk a minap egy csendes estén Mozolai János testnevelővel, az idősebb generáció népszerű „Jani- kájával”. Az interjú alanya a gra­tuláció alkalmával a dicséretet azonnal tanítványaira hárítja. Ez nem is meglepő számunkra, mert az ő szakmai tudásánál, lelkiis­meretességénél csak szerénysége, minden vonatkozásban példamu­tató emberi magatartása a na­gyobb. — Ebben az évben szinte min­dennap tartottunk edzést a gárdá­val. A vidékiekkel a kora délutáni órákban, elutazásuk előtt foglal­koztam és a szerencsésen alakult gárda, a májustól kezdve minden egyes vasárnap megrendezett ver­seny várakozáson felüli eredmé­nyeket produkált. Természetesen rendkívül boldog vagyok 1 amiatt, hogy a lányok és a fiúk ilyen szé­pen megállták a helyüket és bí­zom abban, hogy ez a versenyző­gárda a továbbiak során is még majd sok örömöt fog okozni a megye sporttársadalmának — mondotta Mozolai János. Ha meggondoljuk, hogy a gár­dából csak 1—2 versenyző távozik el (így pl. a magasugró és gátfutó Szabó felvételt nyert az egyetem­re), akkor nem is tűnik vágyálom­nak a népszeiű edző óhajtása, hi­szen őszre már Győrffy Mária is a szakosztály rendelkezésére akar állni. . A beszélgetés további során az egyesületi bajnokságról került szó. Elmondotta Mozolai sporttárs, hogy a MASZ vezetői kutatják azt a bajnoki rendszert, amely legjob­ban megfelel a magyar atlétika fejlődésének. Szerinte az egyesü­leti csapatbajnokságnak az ez évi rendszere bevált. A szekszárdi at­létika szemontjából jó volt, hogy a sportköröket hatos csoportokba osztották és ott minden sportkör 2—2 versenyzővel vehetett részt. Ezúttal külön rendezték meg a férfi és a női bajnokságot is. Az ország II. osztályú sportköreit négy csoportba sorolták és a dél­nyugati csoportban Tolna, Bara­nya, Somogy és Zala megyék, va­lamint Baja város sportkörei sze­repeltek. A csoportbeosztás sike­rültnek mondható. N^xtulá­A III. osztályú sportkörök be­osztása már nem volt ilyen szeren esés. Addig, amíg Zala és Somogy megye volt együtt, és az ő ver­senyeiken alig néhány sportkör jelent meg, addig Tolna, Baranya és Baja város sportkörei és ver- ||||| , senyzőinek sokkal nagyobb i íjjjjl küzdelmet kellett vívnia a ponto- kért. Mindezek ellenére egyes ver­senyszámokban kevés volt az in­dulók száma és tág tere nyílott a taktikázásnak, arról nem is be­szélve, hogy á hazai sportkörök nagy előnyben voltak az utazók­kal szemben. Közben újra visszaterelődik a szó a szekszárdi versenyzőkre, akik közül sokan még csak nem is ifjúságiak. Kosztolányi, Szabó, Bakó, a 4x100-as női váltó stb. nevét ebben az évben már az egész évben megtanulták és remél jük, hogy ezek az atléták még számos kiemelkedő eredménnyel örvendeztetnek majd meg ben­nünket. Mozolai sporttársnak pedig azt kívánjuk, hogy munkáját az ed­digiekhez hasonló lelkesedéssel, szorgalommal és hozzáértéssel vé­gezze, és ez a munka a következő évek során is megtermi majd a maga gyümölcseit. T. L. Mai labdarúgó-műsor A mai nappal megkezdődnek az NB III-as labdarúgó-bajnokság küzdelmei. A Tolna megyei csa­patok közül a Szekszárdi Petőfi játszik csak otthonában, s fogadja a Székesfehérvári MÁV csapa­tát. Az újonc NB III-as csapatunk, a Dombóvári Szpartakusz Kiskun­halason a Dózsa ellen veszi fel a küzdelmet, míg a Bonyhádi Vasas Komlóra utazik, ahol a Béta Ak­nával játszik. A szekszárdi mér­kőzés kezdési ideje 17 óra. Kérjük valamennyi tudósítón­kat, levelezőnket, hogy a ma le­játszásra kerülő barátságos mér­kőzésről a hétfői napon tudósítást küldjenek szerkesztőségünknek. Ismerkedjünk a labdarúgó szabályokkal Partdobásból közvetlenül gól érhető-e el? Közvetlenül nem érhető el gól. Mit ítél a játékvezető, ha... ... a támadó játékos nagyszerű partdobó, s hatalmas dobása nyo mán a labda érintés nélkül az el­lenfél kapujába kerül? Kirúgást kell ítélni, mivel part dobásból közvetlenül gól nem érhető el. ... hatalmas partdobás eredmé­nyeként a labda az ellenfél ka­pusa előtt ér földet, majd fel­pattanva a kapu felé halad. A kapus védeni próbál, de kezéről a kapuba gurul a labda. A gól szabályos. Nem közvet­lenül jutott ugyanis a kapuba, hanem a kapus labdaérintése után. ... a hátvéd végzi a partdobást. A tizenhatos vonalig kijön a ka­pus azzal a szándékkal, hogy bír tokba vegye a bedobott labdát. A hátvéd túl erősen dobja, át­megy a kapus fölött és saját ka­pujába gurul. Szögletrúgást kell ítélni. ... partdobáskor a játékvezetőt találja el a labda, róla lepattan. Erre a bedobó játékos befut és továbbjátssza. Kétszeri érintés miatt közve­tett szabadrúgást kell ítélni csa­pata ellen. Bedobás után a labda szaba­don gurul, a bedobó játékos utá­na szalad, elesik s tenyerével szándékosan elüti közeledő ellen­fele lába elől. Közvetlen szabadrúgás szándé­kos kézezés miatt. A partdobás jogát vitatja két játékos, egyik kiüti a labdát a másik kezéből. Figyelmeztetés jár érte. Partdobásra készül a játékos azon a helyen, ahol a labda el­hagyta a játékteret. De most ne­kiiramodik, hat-nyolc lépést tesz s csak azután dobja be. Meg kell állítani a játékot, újra kell dobatni a labdát a megfelelő helyről. Ne várja meg a játékve­zető a rossz helyről történő be­dobást, hanem még dobás előtt állítsa meg a játékost. A partbíró jelzi, hogy a játé­kos a játéktéren, a partvonalon belül áll. A játékos szemrehá­nyást tesz a partbírónak, amiért beleavatkozott. A méltatlankodó játékost fi­gyelmeztetni kell. A labda a bedobás után a part­vonalon gurul végig, majd a szélső megszerzi és gólba lövi. Játékvezetői beavatkozásra semmi ok nincsen, mert amíg a labda a vonalon gurul, játékban van. A bedobást végző játékos a partdobás pillanatában fél lábon áll. Az ellenfél megismétli a part­dobást, mert a dobás pillanatá­ban mindkét lábnak a talajt kell érintenie. Nekifutva dob a játékos. A do­bás pillanatában mindkét lába levegőben van, mert futó mozdu­latát ugrással fejezi be. A dobás szabálytalan, meg kell ismételni az ellenfél által. A partdobásból bedobott labda a játékvezetőről ismét kimegy a partvonalon. Az ellenfél dobja be a labdát. A hatalmas bedobás a Kapu közelében levő játékvezetőről pattan a leshelyzetben levő csa­tár elé, aki a kapuba rúgja. A gól szabályos, mert a gólt rúgó csatárt kell a labda első érintőjének tekinteni. Már pedig partdobáskor az első érintésig a lesállás nem büntethető. Ugyancsak ma kerül lejátszásra az osztályozó mérkőzések utolsó mérkőzése, az Ozora—Szekszárdi Dózsa. Kezdési idő 17 óra, vezeti: Völgy esi. Nemrégen tartót* ták meg Szckszár dón a Traktor sportkörök röp­labda-csapatainak megyei döntőjét. Győztesként — a nők közül — a kisdorogi röplab­dás lányok áll­hatták a győzel­mi emelvényre. A győzelem egy­ben azt jelenti, hogy a kisdorogi röplabdás lányok bejutottak az or­szágos döntőbe, melyet Debrecen­ben rendeznek meg. A lányok erre készülnek most nagy szor­galommal. Simon Anna, a csapat kapitánya (ké­pünkön jobbol­dalt ül) elmon­dotta, hogy bár nincsen edzőjük, de minden héten három alkalommal tartanak edzéseket. Debrecenben az országos döntőre a kisdorogi lányok tiszta új mezben mennek. A közelmúlt­ban ugyanis 2400 forintot adott a tanács a sportkörnek, amelynek egy részét a röplabda-csapat kapta és ebből új ruhákat vettek. — Milyen eséllyel indulnak a Traktor sportkörök röplabda-csa­patainak országos döntőjére — kérdeztük Simon Annát. — Még nem tudjuk, hogy kivel játszunk, de arra el vagyunk készülve, hogy nagyon erős lesz a mezőny. Milyen helyezést vá­runk?... — Nagyon szeretnénk az első három csapat közé kerülni — hangzott a válasz. , Emlék a szezonból A hamarosan sporttörtéitelem- mé fakuló 1958/59-es bajnoki lab­darúgó idény ezernyi eseményé­ből, tarka színfoltjából hadd mondjunk el még gyorsan egy kis történetet. Hol is történt. A szakadozott jegyzetfüzet ezt nem árulja el, de talán ez nem is fon­tos. 0:0-ra állt a mérkőzés az első félidő 20. percében. A hazai csa­pat nagy erővel rohamozott. Egy keresztbevágott labdával kiug­rott a balszélső és fergeteges iramban közeledett az ellenfél kapuja felé. A közönség felmo- rajlott, a partjelző azonban nem vette figyelembe ezt a remény­teljes érzelem-megnyilvánulást, »meszelni- kezdett a zászlajával. A játékvezető hiuzszeme rögtön észrevette a lobogó zászlót, és már le is fújta az akciót. A bal­szélső agyán a sípszó hallatára dermesztő sejtelem cikázott át Szívét jeges ár csapta meg, majd elöntötte a lázadó harag. Mivel tudvalevő, hogy a legjobb színészi teljesítmények a labda­rúgó-pályán születnek, összecsap ta a karjait, kétségbeesett, szá­nalmas mozdulatot tett, szeme mintha rimánkodott volna: — No de játékvezető sporttárs, ez nem lehetett les! Lehetetlen! A játékvezető megrendítően biztos tekintettel állta a könyörgő pis­logást, a közönség ezzel szemben egycsapásra elkezdett üvölteni. Ez érthető is. Ezek a tulajdonsá­gok kölcsönhatásban állanak egy­mással. Ha a játékos nyugodtan belenyugszik a bírói döntésbe, akkor a közönség is csendes ma­rad, ha azonban a focista az el­fojthatatlan megdöbbenés színjá­tékát játssza végig, akkor a szur­kolók idegein is átcsapnak az ide ges nyugtalanság hullámai. Körül­belül öt percig tartott a felhábo­rodás vihara. A balszélső ezalatt a képzelt mártíromság dicsfényé­ben úszkált, tett még egy-két té­tova mozdulatot, melynek ez volt az értelme: — Ja, én védtelen va­gyok a játékvezető hatalmas erőivel szemben! Hát bizony igen-igen szívetfacsaró látvány volt! A közönség ezalatt kimerítette az összes, bíró felé szóló, testi sér­tésnek is megfelelő jelzőkészle­tét, lassan megnyugodott a han­gulat. Egy fiatalember zárta le a vitát, vigasztalanul keserű han­gon. Ennyit szögezett le: — Ilyen rossz bírót még éle­temben nem láttam! Ö csak tudja. Lehetett vagy nyolc éves. Gy. A nagydorogi csapat teljesítmé­nyét értékelve, két erősen eltérő részt különböztethetünk meg. Az őszi idényben siralmasan szerepelt a csapat. Csak egyetlen egyszer sikerült győzni az ugyancsak gyen gén szereplő váraljaiak ellen, ezenkívül a Nagymányoki Bá­nyásztól sikerült hazai pályán 1 pontot szerezni. A csapat a többi mérkőzéseit sorra elveszítette és így az őszi bajnokság végén há­rom ponttal az utolsó előtti he­lyen végzett. A gyenge eredményt látva, sokan elfordultak a csapat­tól és már előre megjósolták a ki­esést. A tél folyamán megválto­zott a vezetőség és a tavaszi nyi­tányon nagyon sok ősszel elked­vetlenedett néző tapsolt újra a pálya szélén. Hiába, ez a labda­rúgás. Az első mérkőzés jól in­dult, a bajnokjelölt Dombóvár el­len már 2:0-ra vezettek a nagy­dorogiak. Igaz, a vendégeknek ké­sőbb sikerült a győzelmet meg­szerezni, mégis örvendetes volt, hogy szinte rá sem lehetett ismer­ni az őszi csapatra. Kollár és Far­kas játékukkal új színt vittek a csapat játékába. Ezután még egy súlyos vereség következett Nagy- mányokon, de ez nem vette el a csapat kedvét. Ezután azonban egy igen szép sikersorozat szüle­tett: 6:l-es győzelem Tamási ellen. Fadd ellen 2:0, majd két nagy meglepetés: Dunaföldvár ellen 6:1, majd Hőgvészen 7:2-es győ­zelem. Mindenki érezte ekkor már a szurkolók táborában, hogy na­to. Nagydorog gyón „együtt” van a csapat és si­kerülni fog elkerülni az alsóbb régiókból. Nézőcsúcs született a következő hazai, Bátaszék elleni mérkőzésen. 1000 ember figyelte zuhogó esőben az izgalmas játé­kot. Óriási meglepetés született. A kitűnő vasutascsapatot sikerült legyőznie Nagydorognak, pedig a félidőben már 3:l-re vezetett Bá­taszék. A következő héten a baj­nokságra törő tolnaiak csak nagy- nehezen győztek Nagydorogon 3:2- re. A két nehéz mérkőzés a követ­kező találkozókon éreztette hatá­sát. Döbröközön 4:0-ás vereség, majd az iregszemcseiek fiién 0:0- ás volt a mérleg. A bajnokság utolsó mérkőzésén nagyarányú ve­reség zárta be a küzdelemsoroza­tot Pakson. Végeredményben, ha a hajrá nem is sikerült, a meg­szerzett 16 pont biztosította a nagydorogiak 10. helyezését. A já­tékosok egyéni teljesítményét ele­mezve talán elsőnek kell értékelni Farkas és Kollár játékát. Mind­két játékos „klasszis”, hiszen elő­zőleg magasabb osztályban szere­peltek. Állandó és biztos pontjai voltak tavasszal a csapatnak. Lel­kes játékukkal sokat javítottak a nagydorogi labdarúgás eddigi szín vonalán. A legtöbb támadási kez­deményezés tőlük indult ki. A ka­pott gólok ellenére is jó teljesít­ményt nyújtott Patai a kapuban: Sok biztos gólnak látszó lövést tett ártalmatlanná, néha ritkaság- számba menő bravúrjaival. A hátvédhármas (Peterdi, Balogh, Horváth) lelkes játékukért érde­melnek dicséretet. A két fedezet, Borbás és Vida hatalmas munka­bírásukkal és tértölelő labdáikkal jeleskedtek. Borbás néha hatodik csatárként küzdött elöl. A csa­társorban Sáringer gyorsaságával pillanatok alatt veszélyes helyze­teket teremtett. Sokszor azonban túlzásba vitte a cselezgetést. Föl- desi körültekintő, jól építő csatár­nak bizonyult. A középcsatár Sza­bó igen robbanékony volt, minden mérkőzésen jól játszott és emel­lett ő rúgta a legtöbb gólt is. A bajnokság folyamán öszesen 23 játékos jutott szóhoz. Közülük csak a kapus Patai játszott min­den mérkőzésen. Sáringer 24, Sza­bó 23, Peterdi 22 alkalommal ját­szott. Az ifjúsági csapat gyenge sze­replése nem a legbiztosabb után­pótlás tekintetében. Az ifik nem tudtak megbirkózni a bajnokság nehéz mezőnyével. Nagy hibájuk, hogy az edzéseket is néhány kivé­telével csak „időközönként” láto­gatják. Közülük Domonkos, Világ és Balogh III. már játszott a felnőtt csapatban is. Csak a rend­szeres edzésekkel tudják elérni azt, hogy mind többször bekerül­jenek a nagy csapatba is. Äfa ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom