Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-14 / 163. szám

fl«

ftn^A MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

I művezető és a tímárok

Az üzemvezető

figyelmesen tanulmányozza a jelentést. Valami nem tetszik neki, mert valamit ideges gyorsasággal a füzetébe jegyez. Az üzemirnoknak odaszól:

— Ha keresnének, kint vagyok a tímároknál, ott megtalálnak.

És elindul a tímárokhoz. Űtja a nemrég alakult munkabrigádhoz vezet, amelynek tagjai elhatározták, úgy dolgoznak, hogy a szocialista munka brigád címet megkaphassák.

Figyelte a tímárok munkáját, nézte, amint a hatalmas marhabőröket forgatják a munkások a tőkén, éles késükkel szabdalják le a cafatokat, a húsdarabokat. Az előbbi feszült idegesség mintha engedett volna, mert saját szemével látta, hogy a technológia szerint dolgoznak. A bőrök szélét fogják meg a fogóval, és a felesleges részt le is vág ják róla,;:

— Dehát akkor hogyan van több selejt, mint néhány héttel ezelőtt volt — gondolkodott félhangosan;

Ösztönös megszokott mozdu- tal nyúlt a kocsira rakott bőrhalomhoz. Az egyik darabot — csaknem fele kilógott a rakományból — kihúzta a többi közül. A bőr csattanva, vizet fröccs- kölve vágódott a vizes, masza- tos betonra... Kiterítette úgy, mintha ebben a percben nyúzták volna le az állatról... A bőrön csak a kés nyoma látszott, néhány helyen azonban arasznyi bőr- és húsdarab levágatlanul fityegett a kiterített marhabőrön... „— Azt hiszem, itt a hiba” — gondolta és elment távolabb, mintha elégedett lenné a tímárok munkájával, a gép mellett figyelte a munkásokat, félszemmel vissza-visszanézett a tímárokhoz, úgy dolgoznak-e tovább, mint amikor ő még ott volt,,:

Semmi gyanúsatnem vett észre. Kiment a hatalmas, világos műhelyből, megkerülte az épületet. A műhely felső bejáratán ismét bejött. Csak egy pilanatig látta, amint a tímár a targoncán odavitt bőrt anélkül, hogy a tőkére tette volna, a kész bőrök közé dobta..;

még hátra sem fordult —, meg akkor is megengedték ezt, amikor sztahanovista brigádban dől goztunk...

— Az lehet, hogy akkor úgy volt, de senki nem engedte ezt meg akkor sem. Úgy tudom, maguk a szocialista munkabrigád címet akarják elnyerni. Mit gon dől, meglesz az így?

— Hát, hát majd ezután.

— Na és az elég?

— Hát nem elég, de..;

Az üzemvezető nem engedte

befejezni a megkezdett mondatot, átkiáltott a műhely másik sarkában dolgozó három tímárnak:

— Elvtársak, jöjjenek csak ide,

öt tímár

állta körül az üzemvezetőt.

— Maguk nagy fába vágták a fejszéjüket — kezdte — olyan fogadalmat tettek, hogy ha azt teljesítik, akkor hírük, nevük országos lesz. De baj van a se- lejttel. Most egy dekádban több a selejt, mint azelőtt egy hónapban. Miért nem dolgoznak úgy, mint eddig?

— Hát hogy több legyen, meg a tervet is túlteljesítsük..;

— És a minőség?

A munkások zavartan hallgattak, az üzemvezető folytatta:

— Nézzék emberek, maguk nem ma kezdték a szakmát. Valamennyien elismert tímárok. Én csak azt kérem, hogy ígérjék meg, többet nem növelik a se- lejtet, mint H. N.

— Azt hiszem, bízhat bennünk — fordult társai felé a legidősebb tímár — a többiek helyeslőleg bólogattak. — Figyelje majd ezután a munkánkat, meglátja, nem lesz ránk panasz...

vigyázunk

És most, három hét múltán, az üzemvezető elégedetten járkál a tímárok között, akik állták szavukat..;

P. .T.

— Na, megvan, itt a selejt, — hangosan mondta ezt, úgyhogy a meszes gödör mellett dolgozó munkások felkapták fejüket, azt vélték, az ő munkájukra mondja a vezető ezt. Amikor meglátták, hogy sietve indul az üzemvezető a tímárok felé, összenéztek.

A kész bőrök közül a munkás által felterítettet kivette s a tőkére tette.

— Szakikám, ezt az előbb elfelejtette megmunkálni!

A munkás zavartan, két kézzel húzgálni kezdte a bőrt, borotvaéles késével villámsebesen dolgozni kezdett. Az üzemvezető mögötte állt.

— Hát megéri ez magának? Hisz maga a legjobb tímárom, miért csinálja ezt?

— A többiek is ezt csinálják — válaszolt a munkás úgy, hogy

Uptnn Sinclair eladta lack Londont

Upton Sinclair kiárusította a magánkönyvtárában levő 40 kötetből álló válogatott Jack Lon- don-műveket. Mint ismeretes, a múltban a politikai eszmék közösségén is alapuló szoros barátság lűzte egymáshoz a két írót. Sinclair azonban ma a következőkkel indokolja cselekedetét: „Meg akartam szabadulni fiatalkori ideológiai tévedéseim bizonyítékaitól. Ez a kijelentés „egy lojális amerikai” kijelentése.

Aratáskor Kétyen

Üres és csendes a falu, népes és eleven a határ. Aratnak a kétyiek.

HATÁRJÁRÁS

Az Ödány-dűlő gerincéről mész sze látni. Jobbra és balra nadrágszíj parcellák váltogatják egymást, tarka összevisszaságban. Előttünk kitárul a szövetkezet hatalmas búzatáblája. Szép látvány ez a búzatenger a kétyi kisparcellák összevisszaságában. Nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem sogat ígérő is:/ 15—16 mázsás termésátlagot várnak búzából a szövetkezetiek.

Nincs több olyan búza a kétyi határban, mint a Kossuth Termelőszövetkezeté. Még a legtekintélyesebb gazdák földjén se: se

Ambrus Józsefén, se Kovács Balázsén, se a Bíró Gergelyén nem ringat a szél olyan súlyos, tömött kalászokat, mint a termelőszövetkezetnek ezen a tábláján.

A völgyben arat Bogos István a feleségével, meg tizennégy éves fogadott fiával, Jóskával. Szemben velük Bíró János harmadmagá val, Ambrus József ötödmagával. Suhognak a kaszák, gyűlnek a kalászok, gazdag ez az idei aratás. Az egyéni parasztok is 13— 14 mázsás termésátlagot várnak búzából,

CSÉPEL A SZÖVETKEZET

Az Ódány-dűlő alsó szélén megyünk vissza a falu felé. Itt van a szövetkezet 23 holdas árpatáblája. Tarlója megszántva, a termés betakarítva. A tábla szélén cséplőgép zúg, csépelik az árpát. Cso- bot Barabás traktoros nappal csépel, éjjel szánt. Alig alszik csép- lésidőben. Napi 150 mázsát akar elcsépelni. Hát itt lehet is! ömlik a zsákokba az árpa. Jól fizet: holdanként a tervezett 12 mázsa helyett 17—18 mázsát ad a szövetkezetnek.

Lovász Lajos, a tizennyolc éves kocsis hordja be az árpát a szövetkezet központjába. A tömött zsákokból suhogva ömlik az árpa a raktár hűvös cementjére.

A SZÖVETKEZET KÖZPONTJÁBAN

Az árpaszérű alatt, a falu szélén van a szövetkezet központja. Ez is csendes ilyenkor, csak az állat- gondozó, Lovász Piusz szorgoskodik az istálló körül. Véletlenül lehet megtalálni Hartmann Józsefet, a szövetkezet elnökét.

A szövetkezet istállójában kellemes látvány fogadja a látogatót. Az alig 250 holdas szövetkezetnek olyan gyönyörű 31 szarvas- marhája van — törzsállomány —, hogy kiállítást lehetne velük rendezni. A fejési átlag 13, az istállóátlag 12 liter. E két számhoz nem is kell magyarázat.

Sertésállományuk is törzstenyészet. A kocák ellési átlaga tizenegy. '

Jó lenne, ha 2000 férőhelyes baromfitelep sem állna üresen. Sok tsz örülne, ha ilyen nagyszerű épülettel kezdhetné el a baromfitenyésztést.

Meglepőn sok takarmánya van a termelőszövetkezetnek. A jelenlegi takarmánykészlet másfél évig elég lenne a mostani állatállománynak, csak egy adat: 160 mázsa tavalyi kukoricájuk van.

„KICSI A BORS, DE ERŐS”

A szövetkezés gondolata érik Kétyen is. A jelenlegi termelőszövetkezet jó példát mutat az egyénieknek. A kis szövetkezet a falu határának még 10 százalékát sem teszi ki a területe — az elmúlt három évben kivívta a kívülállók elismerését. Az idei eredmények minden téren ismét felül fogják múlni az egyénileg gazdálkodó parasztok eredményét.

•És ezek az eredmények idén sok

ember elhatározását érlelik. Mert Kéty község képét csak a nagyüzemi mezőgazdálkodásra való áttérés tudja megváltoztatni. Vámos Béla, a község mezőgazdásza mondta el, hogy a jelenlegi egyéni gazdálkodási mód külterjes, nem jövedelmező. Például a község szántóterületének csak egy százaléka kert. Gyümölcsöt kellene telepíteni, száraz kertészetet létesíteni, ipari növényeket termelni és olyan állattenyésztést űzni, mely megyszerte híressé válhatna,

Az adottságok megvannak: a hozzáértő dolgos emberek, a táj, a hagyományok, mind kedvezőek; Csak a sok-sok egyéni törekvést kellene egyesíteni, hogy egy közös nagy akarássá forrjon össze és akkor a mainál sokkal, de sokkal szebb lenne az élet és a határ itt a kétyi dombokon;

—is—OS—

Caravelle és TU-104

Jean Llonte mondotta az FKP V. kongresszusán:

De Gaulle franciaországi körútja során Toulouse-ban azt mond ta a Sud Aviation repülőgépgyár munkásainak: „Maguknak szerencséjük van”. Abban az időben tényleg szerencséjük volt, mert Caravelle-repülőgépeket gyártottak és a túlórák következtében 75—80 órát dolgoztak hetenként. Egy-egy szakmunkás több mint 100 000 frankot keresett havonta. De a munkaórák csökkentése következtében ma már korpótlékkal együtt sem keresnek többet 53 000 franknál.

A munkások büszkék voltak a Caravelle-re, amelyet az ugyanabban az időben feltűnt TU—104- hez hasonlítottak De a Caravelle- ekből alig egy tucat készült el, míg a TU—104-ek százszámra röpködnek. Amellett megjelent a TU ■—104 utóda, a TU—114, míg a Sud- Aviation bezárja tervezőirodáit és eszeágában sincs a Caravelle-nél hatalmasabb gépeket gyártani. A jelenlegi francia kormány az 1947 óta egymást követő valamennyi más kormánynál erőteljesebben törekszik a francia repülőipar megfojtására.

Pintér István—Szabó László

Nem less egy kicsit sok ?

A belga minisztertanács 1959 július 1-től három és félmillió frankos évi javadalmat biztosít Albert trónörökös hercegnekházassága alkalmából. Most először fordul elő Belgiumban, hogy egy trónörökös javadalmazásban részesül. de most legalább kiadósán hozzáláttak. Ugyanakkor a kormány megtagadta a 700 frank heti segélyt a munkanélküliektől.

E hercegi »apanázs« történetéhez hozzátartozik, hogy a királyi család évi 50 millió frankos állami javadalmazása mellett hatalma-. vagyonnal és ^tartalékokkal« ig rendelkezik.

(16)

Atkáry, a kémfőnök, lázasan dolgozott, hogy mielőbb kiépítse í kis csoportját. Beszervezte Sz?

| gedi Sándort, a Háztartási és I Fémtömegcikkgyártó KTSZ el- j nőkét, akinek azt a feladatot adta, hogy kószáljon a városban és ' vidéken, s a később leszállítandó j parányi fényképezőgéppel min- > den fontosabb katonai, gazdasági i objektumot fényképezzen le. Cső I portja tagjai közé tartozott m’ég I Bazovszky Péter ügyvéd, Egyed ! Béla, Wagner Márton és Atkáry öt régi jó barátja.

Struzziero jelentkezett, mielőtt még Atkáry beszámolhatott volna addigi tevékenységéről. Hozta a papírokat...

— Ez egy eredeti, hamisítatlan

személyi igazolvány — nyújlotta át Atkárynak, aki régi lakásán nagy örömmel fogadta Struzzie- rót. —• Mozoghat vele bárhol, ha igazoltatják, semmi baja nem történik. A dolog ott kezd veszélyessé lenni, amikor letartóztatják...

— Én számot vetettem az életemmel! — hőskedött Atkáry.

— Ezek a személyi igazolványhoz szükséges egyéb papírok: születési bizonyítvány, válást iga zoló papír és miegymás. Ez viszont az eredeti tulajdonos kijelentkezési papírja a Stollár Béla utcából. Négy héttel ezelőtt jelentkezett ki, meglógott Nyugatra és vitte magával a papírokat is. Ezzel a papírral lehetőleg albérelbe jelentkezett be — sorolta Struzziero,

— Ez mi? — nyúlt a parányi csomag felé Atkáry, amikor Struzziero kitette az asztalra.

— Maga, mondta, hogy szájttot vetett az életével. Mindenre számíthat, arra is, hogy lebukik. Most nagyon őszinte leszek és

megmondom, hogy nehéz a hírszerző munka. Ezek nagyon jól dolgoznak itt Magyarországon, nagyon óvatosnak kell lennie. Eb ben a kis csomagban tíz darab méregampulla van. Mind a tíz egy-egy órafelhúzó, amelyet órájának jelenlegi felhúzója helyébe kell beszerelnie..Egy rántással ki tudja szedni, szájába kapja, összeharapja, s két perc múlva már az árnyékvilágban jár.

— Csak nem gondolja? — szól* eltorzult arccal Mkáry.

— Pl ja, barátom, ez az élet. Szóval minden eshetőségre számítania kell. Elszántság, elszántság! Az ügy érdekében! Ha visszaül a régi rendszer, nem én kapom vissza a gyáraimat! He-he-he! Vagy talán nem kell? — gúnyolódott az attasé.

— Deee —• nyújtotta a szót a kémfenök, miközben rettegve vizsgálgatta a parányi ampullákat. Struzziero nyomban beszerelte Atkáry karórájába a csöpp

nyi felhúzót, majd megmutatta, hogy kell onnan gyorsan, szinte észrevétlenül kivenni.

—■ Szóval, ha bekerül a hálóba, ezt bekapja. Megértette? Ha nem, gondunk lesz rá, hogy más úton tegyük el láb alól! Erre emlékezzen!

Ezután egy másik csomagot vett elő, három kát és fél centiméternyi nagyságú lapos fényképezőgép volt benne. A belé szerelt mikrofilm, alig volt szélesebb három milliméternél. Tizennyolc képet tehetett egy-egy tekercsre felvenni. Atkáry ennek már jobban megörült. Mi mindent fog ő ezzel csinálni... Struz- ziero végül átvette tőle a beszervezett emberek névsorát, egy-két utasítást adott, aztán magára hagyta a kémfőnököt.

Telt az idő, Atkáry gyűjtötte embereitől az adatokat. Kis, Bank utcai albérletében esténként könyvek közé másolta az összegyűjtött értesüléseket, mind azt, amit embereitől hallott, azok pedig munkahelyükön, utcán, villamoson szedtek össze — s aztán eljuttatta Struzzieronak. A sajtó- attasé két-három hetenként felutazott Pécsbe és mindig négy-öl magyar könyvet vitt magával. Olvasnivalót...