Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-31 / 178. szám
1959. július 31. TOT/NA MKGl'Kl NÉPÚJSÁG 3 Hogyan lett első a szekszárdi Miért maradt el a két dombóvári téglagyár a kongresszusi versenyben ? A tavasz elején — ami egyben a nyersgyártási idény kezdete volt a téglaiparban — a Tolna met vei Téglagyári Egyesülés tapasztalatcsere látogatást szervezett a szomszéd Baranya megyei egyesülés egyik legjobban működő üzemébe, a Mohács II. Téglagyárba. Részt vettek ezen a téglagyárak vezetői és több művezető. A látogatás eredeti célja az volt, hogy tanulmányozzák az itteni üzemekben is bevezetésre kerülő gépi — vontatókulikkal való — szállítást. De a legfőbb tanulsága ennek a látogatásnak mégsem ez volt. A mohácsi gyárban ugyanis — amely az itteniekéhez hasonló berendezéssel dolgozik, a műszaki adottságok nagyjából hasonlók, sőt egyes vonatkozásokban kedvezőtlenebbek az ittenieknél — műszakonként 50—55, sőt 60 ezer nyerstéglát gyártottak. És ezt az eredményt pusztán a munka jobb megszervezésével érték el, azzal, hogy jól »szolgálták ki« a présgépet. Itthon a szekszárd-palánki gyár kapcsolt rá legelőször erre — az újnak jóformán nem is nevezhető — módszerre, EZZEL »STARTOLTAK« a kongresszusi versenyben. Az első napokban 45—48 ezret értek el, majd hamarosan átlépték a »bűvös« 50 ezres számot, a május elseje előtti napokban pedig a még »bűvösebb« 60 ezret is túlhaladták. Áprilisban egymillió gépi nyerstégla készült a gyárban, májusban több, mint egymillió, júniusban »csak« 894 ezer (az esős idő miatt nem érték el a milliót), e hónapban pedig szintén egymillión felül lesz a termelés. A tervet, ami havonta 800— 820 ezer tégla, állandóan túlteljesíti az üzem, sőt a kongresszusi versenyben vállalt 320 ezer is elkészült, közelednek a pótlólag vállalt újabb háromszázezres felajánlás megvalósításához is. Mindezt azok után, hogy a júniusi esőzések miatt több mint kétszázezer nyerstégla ment tönkre. A »titkát« ezeknek az eredményeknek hiába is keressük, semmi boszorkányság nincs benne. Ha valami miatt le kell állni a gépnek — ilyesmi a téglagyárban néha elkerülhetetlen — mindenkinek megvan a dolga. A rövid szünetet — mégha csak egy félperces is az — hasznos munkával töltik el a kocsitolók, elsze- dők, lerakók. Megtisztítják a fordítókorongokat, hogy könnyebben menjen a kocsi, homokot készítenek a géphez, letakarítják a sarat a gépről. Persze, ha kell, mindenekelőtt segítenek elhárítani az üzemzavart. A napokban történt, hogy »lemászott« a sínpályáról a bagger. Szaladt mindenki az egyébként a préstől jó messze dolgozó baggerhoz, ki üres kézzel, ki szerszámmal, gerendával és húsz perc alatt visz- szaemelték a több tonnás, hatalmas gépet pályájára. Jpl szervezik a munkát a gyár műszaki vezetői, biztosítják a zavartalan termelés feltételeit. De talán — ha a rangsort nézzük — még előbb kellene említeni A GYÁR KOMMUNISTÁINAK példamutatását. Vaszkó Lajosné párttitkár a lerakóknál dolgozik. A kocsitolók közt két párttag van, Csala Já- nosné és Szabó Jánosné. Ha valahol segíteni kell, ha üzemzavart kell elhárítani, ők szaladnak először, tehát nemcsak felvilágosító szóval, hanem példamutató tettekkel is mozgósítják-dolgozótársaikat. Persze, nemcsak ekkor, hanem ha követelni kell, akkor is. Követelni a műszaki feltételek biztosítását. Mert jaj annak a gépésznek, művezetőnek, vontatókuli-vezetőnek, akinek a hibájából akár egy percre is le teli állni. Mert bizony nem könnyű kiállni a sok asszony- és leányszáj csinálta vihart. Ide kívánkozik a múltkori eset is: Telefonon érdeklődtünk a gyár verseny- eredményei felöl. Vaszkóné is ott volt a gyárvezetői irodában, amikor Tornyai elvtárssal beszéltünk. — Aztán azt is mondja be, Tornyai elvtárs, hogy most egy fogaskerék miatt állunk — biztatta a gyárvezetőt. A cikk másnap a lapban megjelent, az egyesülés főmérnöke, aki eddig is több helyre írt fogaskerék ügyben, most azonnal autóba ült és talán az ötödik megyéből, de beszerezte a hiányzó fogaskereket. ENNYIT A SZEKSZÁRDI GYÁRRÓL, ahol tényleg hasznosították a mohácsi tapasztalatokat. Jelentősen fejlődött a termelés a paksi és a mázai gyárban is. De a .két — gépi nyersgyártású — dombóvári üzemben, az I. és II. számú gyárban, mintha semmi sem történt volna. Az I. üzem a második negyedévről 167 ezerrel, a II. gyár 211 ezerrel adós. Előbbi éppen csak »hozza«, utóbbi nem teljesíti júliusi tervét. Mindkét üzem jelentősen túlteljesítette márciusi tervét — a jó időjárás következtében korábban lehetett ihdulni —, de ezt az előnyt is lassanként »eladják«. Pedig a terven felül mindkét gyár 300— 300 ezres túlteljesítést is vállalt. A Dombóvár II. üzemben a lemaradásnak van egy objektív oka: rossz a nyersanyag, különösen, amikor a bagger a felső réteget termeli ki. De az elmaradás nemcsak erre vezethető vissza. Kedden — egyébként a téglagyártásnak nagyon is kedvező időben — volt alkalmam körülnézni a gyárban. Az alábbiakbán EGY NEGYED ÓRA TÖRTÉNETÉT mutatom be, háromnegyed tizenkettőtől délig. 11 óra 45 perc: Leesett az egyik gépszíj. Mire sikerült összehozni a társaságot és feltenni a szíjat, eltelt három perc (Szekszárdion ez pillanatok alatt megvan, mert meg le sem állt egészen a gép, amikorra már mindenki a helyén van, hogy visszategyék a szíjat). 11.48: Újra indul a gép, gyorsan telnek a kocsik. 11.50: Meg kell állni a géppel, de most a változatosság kedvéért nem géphiba miatt, hanem mert elfogyott a kocsi. A következő szerelvény üres kocsi még nem ért ide a lerakóktól. Ez egyébként ma a nyolcadik ilyen eset. 11.53: Itt vannak a kocsik, indulhat a gép. De vagy húsz tégla a »pacalba« kerül, mert elázott. 11.55: Újra leállás gépszíj leesés miatt. Most már hamarabb visszateszik. De beindítani a gépet már »nem érdemes«, mert dél van. Pillanatok alatt kiürül a présterem. Pedig tizenkettőig még vagy négyszáz tégla készülhetne el. Az senkinek sem jut _ eszébe, hogy ha már nem is indítják be újra a gépet, AZT A PÄR PERCET FEL LEHETNE HASZNÁLNI. Például takarításra. A gép mellett már egész »pacal-hegy« van, vagy másfél köbméternyi, alig lehet átmászni rajta. (Ezt egyébként még két óra múlva sem takarították el.) Nagy a latyak, de a rendetlenségnek talán legszembetűnőbb »jelképe« a vágó automata kapcsolóján lévő vastag, rákeményedett sárréteg, ami — mint mondják — a tavasz óta gyűlt össze. A falon egy papír függ, arra vezetik a különböző okok miatt keletkezett állásidőket. — Műszak után igen tanulságos lenne az összes dolgozókkal együtt elemezni ezt a »naplót«. Csinálják-e ezt? — kérdezem a gépészektől. — Ilyen nálunk lehetetlen. Mert még forog a gép, de már eltűnik mindenki a prés mellől. Szilágyi István elvtársat, a pártszervezet titkárát, aki művezető az üzemben, kérdezem, hogy mikor számoltatta be a pártveze- tőség a gyár vezetőjét a termelési problémákról. A válasz: Mostanában nem. Pedig csak a párt- szervezet mozgósító, felvilágosító munkáiéval lehatni* meyvr’ő-.'ia- ni itt is azt a szellemet, ami a szekszárdi gyárban olyan »csodákra« képes. Az I-es gyárban két óra alatt sem sikerül Molnár elvtárssal, a gyár vezetőjével szót váltani. A két vontatókuli-vezető a síneket javítja, Molnár elvtárs vezeti a kulit. Dicséretére legyen mondva: Egyedül is biztosítja a gyors elhordást, mindig van üres kocsi a gépnél. De vajon EZ A DOLGA A GYÁRVEZETŐNEK? Júliusiban alacsonyabbak Toltak a piaci árak, mint a múlt év azonos időszakában rossz, »orran-szajan« dől a víz, csak az anyagba nem megy. Mit csinálnak a gépállás alatt a lerakók, kocsirendezők? Hűsölnek, beszélgetnek. Pedig — mint Szek- szárdon — találnának munkát. De ezt, a sínek, a váltók tisztítását a kulivezetők végzik. Öhelyet- tük viszont a gyárvezető dolgozik, akinek irányítani, szervezni kellene. Ezen a napon Dombóvár I. 34 700, Dombóvár II. 33 000, Szek- szárd 50 900 nyerstéglát gyártott. Az előbbi kettő még a napi tervét sem teljesítette, a szekszárdi üzem újabb tizenhatezerrel növelte előnyét. A feltételek nagyjából azonosak a három gyárban — kivéve a Dombóvár II. üzem nyersanyagának egy részét. — De más téren — mint n gépi elhordásnál — a dombóvári üzemek vannak előnyben. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy Szekszárdon jóval többet keresnek a munkások. Májusban például a szekszárdi lerakók közel 2200 forintot kerestek, a dombóváriak 1200—1400 forintot. Elérhetnék a dombóvári üzemekben is a szekszárdi teljesítményt. Jöjjenek el a vezetők ide körülnézni és pótolják azt, amit eddig elmulasztottak. — Ugyanis még nem voltak kíváncsiak arra, hogyan dolgoznak Szekszárdon. — Érdemes és hasznos is lenne. Tegnap Lux Sándor elvtárs, az Élelmezésügyi Minisztérium Fel- vásárlási Kirendeltség vezetője a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnökségét tájékoztatta a Tolna megyei piaci árak alakulásáról, az ellátás problémáiról. Az állami és szövetkezeti szervek néhány cikkféleségtől eltekintve bőségesen kielégítik a lakosság szükségleteit. Szekszárdon például rendszeresen négy termelőszövetkezet hordja Dombóvárott a piaci árak a siófokival azonosak, ennek oka részben az, hogy a Dombóvár környéki termelőszövetkezetek a nagy- fogyasztású piacot nem látják el megfelelően zöldséggel, gyümölcscsel. A magánosok által felhozott áru mennyisége, választéka azonban az igényeket nem elégíti ki, sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Néhány jellegzetesen piaci áru júliusi forgalmának egyhavi megfel a piacokra az árut, Simontorfigyelés alapján kialakult árait itt Tudja így irányítani a termelést, nyán viszont a felhozatal gyenge, közöljük: szervezni a munkát? Nem. A művezető a préstől jó távolra lévő 1958. 1959. irodában adminisztrál. így aztán Burgonya 150—160 Ft/q 90—100 Ft/q a présnél, ahol nagyok a bajok, Hagyma 2—3 Ft/kg 1,50—2,50 Ft/kg egy vezető sincs. Mák 20—24 25—26 ff Paradicsom 1—1,50 3—4 Reggel óta háromszor volt lePaprika 1,50—2,00 ff 4—5 állás »bekeményedés« miatt, az Fehér bab 3—3,50 ff 3—4 másfél óra kiesést jelentett. Most Tarka bab 4—4,50 ff 3,50—5 van a negyedik. Kiszedik a bekeSárgabarack 3,50—4 ff 1,50—2 ményedett anyagot, utána az elCsemege szőlő 9—10 ff 8—10 lenkező véglet: fúlvizezés miatt Fejeskáposzta 1.80—2,20 ff 0,50—0,80 ötven tégla megy a pacalba. (Itt Uborka 1,50—1,60 it 2,50—3,00 ugyanaz a helyzet, mint a kettes Dió 17—18 ff 13—15 gyárban, csak a pacalhegy és a Csirke 44—48 Ft/pár 42—46 Ft/pár latyak még nagyobb.) Aztán meTyúk 21—23 Ft/kg 20—23 Ft/kg gint reped a tégla, mert kevés Tej 4 Ft/1 4 Ft/1 vizet kap. A szájnyílás tömítése A szemes termények ára még korica ára 20—-60 forintos emelJantner János nem kialakult, így azok hasonlítása a múlt évihez nem egészen reális, az eddigiek szerint azonban kedést mutat mázsánként. A júliusi szabadpiaci árak alakulásának összesítéseként azt lehet megállapítani, hogy azok a múlt évihez a szabadpiacon a búza, árpa, ku- 1 viszonyítva jelentősen estek. Tizenkilenc éves lány: mun kacsapa í vezető Fekete haját pirospöttyös kendövei szorítja hátra, ott ül hajnaltól késő estig a cséplőgép mellett. Méri a telt zsákokat és jegyzi a súlyokat min dentudó füzetébe, komolyan, felelősségteljesen. Most ezt a feladatot kapta, s ezt látja el jól, példásan a tizenkilenc éves Gyuricza Júlia, az alsónyéki - Dózsa Népe Termelőszövetkezet Nyéki-pusz tai üzemegységében, a növény- termelési brigád egyik munkacsapatvezetője. Tizenhét éves kora óta tsz- tag, tehát éppen két esztendeje. Ezalatt példás munkát végzett, s már tavaly felelős munkát bíztak rá: ő volt a Nyéki- pusztai termelőszövetkezet pénztárosa. Az egyesülés és felfejlődés után pedig egy 22 tar gú női munkacsapatot bíztak rá. Nála sokkal idősebbek is vannak munkacsapatában, mégis, ezek? előtt is tekintélye van Júliának, mert elől jár a munkában, komolyan veszi azo kát a feladatokat, amit reá és munkacsapatára bíznak. Jól jár a fiatal munkacsapatvezetővel a szövetkezet, de ő is jól jár, mert megtalálja a számítását a szövetkezetben. Az erkölcsi megbecsülés és a munkáját elismerő bizalom mellett tavaly 308, idén eddig már 250 munkaegységet szerzett magának. Balkezén, a gyűrűs ujjon, aranygyűrű csillog: menyaszszony. Vőlegénye katona, ha leszerel, megtartják az esküvőt. Nemrég találkoztam egy fiatal lánnyal Lápafőn, névszerint Hajdú Irénnel, aki arról panaszkodott, hogy az egyéni gazdaságban már nem, s a szövetkezetben még nem lát perspektívát. Jó lenne, ha Hajdú Irén egyszer elbeszélgetne Gyuricza Júliával, vagy írna neki egy levelet. Tőle megtudhatná, hogy a szorgalom és a komolyság aranyat terem a fiataloknak is a termelőszövetkezetben. —is—os— Pintér István—Ssahó Lásxló VT KOI UTAKON (30) A tőkés, kapitalista kémkedés — amely természetesen nemcsak befelé, hanem kifelé is irányul, s amelyne^ olyan hírhedt biztonsági szolgálata van, mint az FBI — legfontosabb ága a munkásmozgalomban a politikai nyomozás. A monopóliumok sokrétű kémrendszerének igen fontos feladata, hogy felkutassák és megsemmisítsék a munkásosztály és értelmiség haladó elemeit, akik életük céljának tekintik a kapitalizmus elleni harcot. Az USA kémvilágában igen jól ismert az Acéltröszt vállalatainak és főként a tröszthöz tartozó Carnegie Társaság üzemeinek keretében kiépített politikai kémszer vezet. Ez a »különleges szolgálat« szervezte meg az ország egyik legnagyobb kémhálózaíát. Kartotékrendszere összesíti az acélipari szakszervezeti funkcionáriusokra, a szakszervezetek munkájában résztvevő egyszerű acélipari munkásokra vonatkozó összes adatokat, köztük még azt is, hol és mikor vettek részt sztrájkokban, társadalmi, politikai tevékenységben. Az Egyesült Államokban a második világháború előtt hozzáfogtak a munkásmozgalom elleni kémkedés egész Amerikára kiterjedő rendszerének kialakításához. E rendszer irányító központjaként hozták létre a monopóliumok, az úgynevezett Különleges Tanácskozó Testületet. Ez a tőkés magánnyomozás tényleges vezető szervévé vált. Kevesen tudják odakint, hogy a Standard Oi' székháza New Yorkban tulajdonképpen szállást ad a Különleges Tanácskozó Testületnek is. Itt folynak le a testület vezetőinek különböző, bizalmas tanácskozásai. S hogy milyen »alaposan« dolgoznak, arra jellemző az amerikai dolgozók demokratikus szabadságjogainak teljes megnyir hálása. Az amerikaiak, természetesen az állam vezetői és a kapitalisták ma is igyekeznek elhitetni odakint az emberekkel, méginkább a külföldiekkel, hogy náluk teljesei! ismeretlenek azojr a rendőri módszerek, amelyek minden kapitalista . országra jellemzőek. Nos, hát ha valaki, akkor én, akit kiképeztek és kioktattak, tu dom, hogy melyek a jellemző vonásai a politikai nyomozás állami rendszerének. Igaz, az újságok azt írják, hogy az Egyesült Államokban egyáltalán nem létezik titkos politikai rendőrség, s már hogy a közönséges rendőrség is a »legdemokratikusabb és a legjobb nevelésű úriemberek testületé«, akiknek egyetlen gondjuk csupán az, hogy jól szabályozzák a közlekedést, ne történjenek balesetek és őrködjenek az állam polgárok személyi javain. Jól megismertem az országos titkosrendőrség szervezetét, hálózatát, működését és feladatát. Az USA-ban nem egy, hanem több országos titkosrendőrség működik, ezek részint más-más ható- ságoi, alá tartoznak, részint sajátos funkciójukban és feladataikban különböznek egymástól. A
