Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-26 / 174. szám
V 4 Vi Vi * ; « ; ■ • ' 4 ' / \ \ \ <*»\ \ ,V\ * s » t * * \ > ' ’/ M í V / V \ v'/. r>,/ * x . / ' .'/// v , \ r v 1959. július 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 * Körséta a városban péksütemény és hentesáru ügyben Nagyobb választékot igényel a lakosság Az életszínvonal emelkedésének igen fontos jellemzője a bérek alakulása, helyesebben a reálbér növekedése. De nem kevésbé fontos, hogy mit tud a dolgozó vásárolni a keresetéből, megfelelő választékban állnak-e rendelkezésre a különböző árucikkek. Hogyan elégíti ki az ipar és kereskedelem a növekvő igényeket — ezt néztük meg néhány szekszárdi üzletben és élelmiszerüzemben két fontos cikkcsoportnál, a péksüteményeknél és a hentesárunál. Az első állomás: a Szekszárdi Földművesszövetkezetnek a város központjában levő CSEMEGEBOLTJA. — Milyen hentesáru kapható az üzletben? — kérdezzük László Bélától, a bolt vezetőjétől. — Amit a pulton láthatnak az elvtársak. Most tepertőnk van, 40 forintos krakkói szalámi, 25-ös bácskai hurka, 23,50-es nyári szalámi és füstölt szalonna. — Talán holnapután már más lesz kapható? — Valószínű; Ugyanis hetenként kétszer kapunk árut a Húsipari Vállalattól. A hét elején kaptuk ezt, amiből még van, tudomásom szerint ma parizert készítenek, ezenkívül lecsókolbászt és disznósajtot. Mire ezt holnap megkapjuk, a mostani készlet elfogy. Jövő hét elején újabb változás lesz. — Kielégítő ez a választék? — Sajnos, nem. Talán, ha egy- időben lenne minden, amit így vál takozva kapunk. Jó lenne ezenkívül különböző tartósított árut is kapni, különösen a nagy nyári melegben; A péksüteményekkel kapcsolatban elmondja a boltvezető, hogy elég széles a választék, itt inkább a szállítással van probléma. Most például fél tizenegyig nem kaptak kenyeret; A Hármas hídnál levő 55-ÖS NÉPBOLTBAN Kocsis László boltvezető hasonlóan vélekedik. Ök úgy „ügyeskednek”, hogy gyakrabban mennek ki a húsüzembe áruért, így tudják egy kicsit bővíteni a választékot. Náluk is a tartósított hentesáru hiányzik, amit gyakran keresnek a vevők. Péksüteményből — a kenyéren kívül — tizennégy- félét árusítanak, persze, ha többféle lenne, az is elfogyna. A város központjában működő 50-ES NÉPBOLT — mint Embersits László boltvezető tájékoztat bennünket — a hentesáru-ellátás szempontjából kivételes helyzetben van. — Most nyolcféle hentesárunk van — mondj: a boltvezető, — de azért csak ennyi, mert estére várjuk az újabb szállítmányt. Mi ugyanis egy nagy üzemmel, a Ferencvárosi Húsipari Vállalattal állunk kapcsolatban, onnét kapjuk az ellátást; Hetenként egyszer, hétfőn este jön az autó és pontosan szállítja a megrendelt 18—20 —22 féle árut. így aztán nagyon ritkán kell a vevőnek azt mondani valamire, hogy „nincs”.' A süteményekkel kapcsolatban más a helyzet. Igaz, ebből is tartunk vagy 14—16 félét, de kellene a nagyobb választék. Néhány héttel ezelőtt egy értekezleten elhangzott az a kijelentés — amit a lap is közölt —, hogy azért nem lehet bővíteni a választékot, mert a kereskedelem nem rendel megfelelően. Azóta mi minden napra összeállítjuk a 23—24 fajta péksüteményből álló rendelésünket. Ebből hét-nyolcfélét — mindig ugyanazokat — nem kapunk meg. Pedig nagyon megörültek a vevők, amikor bejelentettük, lesz majd nálunk édes kuglóf, sajtos rúd, csavart sós rúd, kétféle briós, fonott nagy mákos. Előfordul az is, hogy a megrendelt kifli és zsemle mennyiséget sem kapjuk meg teljes egészében. Mi a véleményük e problémákról az érdekelt üzemek vezetőinek? Elsőként a HÚSIPARI VÁLLALAT igazgatóját. Dudás Antal elvtársat kérdeztük meg. — Másfél hónap óta — mondja Dudás elvtárs — sajnos, mennyiségileg sem tudunk eleget tenni az igényeknek. Kicsi a hely az üzemben, ami egykor a város vágóhídja volt, nem alkalmas arra, hogy ellássa a megyét. Gyenge az elektromos hálózatunk, nem tudunk újabb gépeket beállítani. A megfelelő berendezés hiánya miatt nem vagyunk képesek tartósított árut sem előállítani. Nincs megfelelő hűtőnk — ami van, az csak előhűtőnek felelne meg. Az üzem alig fejlődött valamit, a felszabadulás óta. Van egy többéves fejlesztési programunk az üzem bővítésére, korszerűsítésére, ennek megvalósításával majd képesek leszünk a növekvő igények kielégítésére. Addig is segítene az, ha a járási székhelyeken hűtő berendezéssel ellátott elosztókat hoznának létre, oda vinnénk mi az árut, a boltok pedig onnét kapnák meg, akkor lehetne javítani a községekben a választékot, megközelíteni a megyeszékhely ellátásának — egyébként nem magas, de a vidéknél sokkal jobb — színvonalát. A SÜTŐIPARI VÁLLALATNÁL Szűcs Nándor elvtárs, a vállalat igazgatója elmondta, hogy végleges orvoslást a problémákra az új szekszárdi kenyérgyár üzembe helyezése fog hozni. De most is lehetne növelni a választékot, ha megfelelő rendeléseket adna a kereskedelem. Egy ilyen üzemben, mint amilyen a szekszárdi sütőüzem, amit már évekkel ezelőtt le kellett volna állítani, túl nagy fényűzés lenne tízdarabos tételekben készíteni az egyes süteményféleségeket, amit az ötvenes is rendelt. Előfordult néhányszor, hogy a megrendelt mennyiségű kiflit és zsemlét nem tudták leszállítani, ennek rendszerint nagyobb mennyiségű selejt volt az oka, amit a hamarosan bevezetendő minőségi bérezéssel akarnak csökkenteni. Egyébként komoly nehézségekkel küzdenek a szállításnál, a vállalat ugyanis csak Szekszárdon 46 helyre szállít árut, * Mit mutatnak a kis körsétának a tapasztalatai? — Azt, hogy nem felel meg a növekvő igényeknek e két árucsoport választéka. Az ipar területén — különösen a sütőiparnál — a jelenlegi berendezéssel is lehetne növelni a választékot. Mert hiszen ha egy bolt csak tíz darabot is rendel egy süteményféléből, több üzlet összesített rendelése kitenné azt a meny- nyiséget, amit már érdemes volna gyártani. — Bár meg kell jegyezni, hogy az ötvenes bolt a kis briósból és a nagy briósból 20 —20, az édes kuglófból 30-at rendel rendszeresen, amit nem kap meg. Érdemes volna összehívni egy kis létszámú értekezletet, ankétot az ipar és a kereskedelem képviselőiből, és ott megvitatni e problémákat. Meg lehetne például állapodni abban, hogy mi az a legkisebb mennyiség egyes cikkféleségekből, amit az ipar már köteles gyártani. Szükség volna arra is, hogy a két ipari vállalat kezdeményezőbb legyen a választék bővítésénél, ne csak arra várjon, hogy maguktól rendeljenek a boltok és majd ha így összejön any- nyi, amit érdemes gyártani, akkor kezdjenek hozzá. Az életszínvonal emelése terén komoly feladatai vannak a kereskedelemnek és az iparnak. És ezt néha — a pillanatnyi — „érdekeknek” is fölé kell helyezni, Jantner János Kongresszusi vállalásának már löbb, mint kétharmadát teljesítette a Tolnai Selyemfonégyár A Tolnai Selyemfonógyár dolgozói áprilisban elhatározták, hogy az ősszel megtartandó párt- kongresszus tiszteletére kongresz- szusi versenyt indítanak. A munkaverseny céljául azt tűzték ki, hogy feltárva a különböző rejtett tartalékokat, eredményesebbé teszik a gyár munkáját. A verseny első szakaszában becsületesen álltak helyt az üzem dolgozói, mindenki tudása legjavát adta minél nagyobb siker eléréséhez. Összesen 285 ezer forint megtakarítását vállaltuk ez év végéig, ezzel szemben már június 30-ig elértük 206 300 forint megtakarítását. A legjelentősebb tétel a fonodában a rendita javításból eredő megtakarítás, ami 108 ezer forintot tesz ki. Ugyanitt a hulladék összegyűjtése 3 600, a gőzzel, tüzelőanyaggal való takarékoskodás pedig 4 500 forintot eredményezett; A selyemszobában a hulladék csökkentése következtében 7 700 forintot sikerült megtakarítani, a festett fonalak minőségének javításával pedig 67 500 forintot. A festődében ezenkívül festék- és vegyszer felhasználás csökkentésével 15 ezer forintot takarítottunk meg. Biztató számok ezek, amelyek egyúttal ösztönöznek is a további jó munkára. De a jó munka mellett vannak még hibák is a gyárban, nem minden területen teljesítettük a versenyvállalást; A szövődében nem értünk el hulladékcsökkentést, azonban minden lehetőség megvan arra, hogy az első félévi lemaradást már a harmadik negyedévben pótoljuk, a szövők már teljesértékű munkaerőkké váltak. A hám- talanított anyagokból sem értünk el hulladékcsökkentést, ennek oka a hámtalanításnál elkövetett technológiai hibákra vezethető vissza. A munkaverseny eredményét már számokkal is kimutathatjuk,Vállalásunknak már több, mint 70 százalékát teljesítettük. Ezt a lendületet akarjuk tovább fokozni, hogy segítsünk mi is hazánk szocialista építésének meggyorsításában. Németh József Tolnai Selyemfonógyár A gyöngyösoldali cigányok tanácstagja kJ egizzadok, amíg a Decshez * I tartozó, tőle 7—8 km-re fekvő Gyöngyösoldal felé kerekezem a rekkenő déli napsütésben. Egy szellő se rebben, s különösen az erdők alján úgy körülvesznek azok az átkozott szúnyogok..; Nem, nincs erre kifejezés. És csak megyek, mert a szíves útbaigazítások, amelyeket a cigánytelepülés tanácstagja Balogh Ferenc felőli érdeklődésemre kapó tovább csak egyre tovább »•hajtanak«. Már benne vagyok jól az erdőben, amikor két leánnyal találkozom. S tőlük is kérdem, merre találom, akit keresek. ■— Ezen az úton megy még 50 métert — válaszolja az egyik, —• s ott az a fehér ház az övé. Különben is megtalálja — teszi hozzá — hallja a kopácsolást? Veri a kaszáját. Azt képzeltem, hogy egy idős, vagy legalább is javakorabeli emberrel találkozom, s (mennyire meglepődtem, amikor egy fiatalembert találtam. Beszédbe elegyedtünk. — Nem is tudtam én semmit — mondja — csak elcsodálkoztam, amikor engem jelöltek tanácstagnak. A megválasztás azonban kötelez. Itt a követelmények még nagyobbak, mint más helyeken, hisz a múlt hibájából úgy el vannak maradva itt az emberek. Sokat, nagyon sokat kell itt beszélni, fel világosítani, tanítani, nevelni. S a jó szó, nagyon sokat hasz nál. Ezt bizonyítja, hogy szavára az iskolaköteles cigánygyerekek valamennyien rendszeresen tanulnak. — Még volt 16 olyan gyerek is az elmúlt évben, i— mondja —, akik túlhaladott korúak voltak, de mivel nem jártak iskolába, nem tudtak se írni, se olvasni. Most azok is járnak iskolába. Most meg az idősek is kértek, nem lehetne-e olyan tanfolyamot indítani, amelyen ők is megtanulhatnának legalább írni, olvasni. Nos, Balogh Ferenc tanácstag beszélt a tanító nénivel, aki meg ígérte, ősszel indulhat a tanfolyam. Lám, először csak a nemrégiben épült új iskola létrehozó-- sában működött közre az itteni A bőtaszékiek összefogása Vagy ötven évvel ezelőtt — ahogy az öregek mondják, szó- bakerült Bátaszéken egy konzervgyár építésének a gondolata; A hely kedvező lett volna — a község már akkor is vasúti csomópont volt —, jól jött volna a munkalehetőség is a bátaszékiek- nek. De a község akkori vezetői, az 1800, meg 1200 holdak gazdái — ellene voltak, mondván: Ha itt gyár lesz, magas lesz a napszám. Azután laktanya építését tervezték. De ez is kútbaesett, mert »le romlanának az erkölcsök« és nagy lesz a drágaság, mert a katonák felesznek mindent. Nagy Albert bácsi emlékszik arra is, amikor jó negyven évvel ezelőtt vízvezetéket akartak építeni a községben. A vezetők ezt is elvetették, hiszen ez bizonyos áldozatot követelt volna tőlük is. Azóta nagyot fordult a világ, a nép képviselői hozzák a tanácsban a határozatot, a nép érdekében. Példa erre az a szép megmozdulás, ami most Bátaszéken nemcsak a tömeget, hanem a földet is megmozgatja. Igen a földet is. A múlt év elején ismét napirendre került Bátaszéken a vízellátás megjavításának kérdése. Az akkoriban megjelent kormányrendelet és ennek következtében több község lakosságának elhatározása törpevízmű építésére, adta az ötletet. A terv sok embernél talált helyeslésre és egy évvel ezelőtt már meg is tartották a vízmű társulat ala.. kuló gyűlését. Az építkezést a község házingatlannal rendelkezői lakói vállalták, saját erőből, ha a kormány öt évi visszafizetésre hitelt biztosít. Ilyen feltételek mellett indult meg a felvilágosító munka, amiben a községi tanács valamennyi tagja részt vett. Csakhamar közel nyolcszázan írták alá a társuláshoz való csatlakozást, a község házingatlannal rendelkező lakosságának több, mint fele. A felvilágosító munka azonban eredményesen folyt tovább, úgy, hogy már kivitelező vállalatról kellett gondoskodni. A Ili. számú Pécsi Mélyépítő Vállalat vállalta el az építkezést, most már csak a költségeket kellett elosztani. Egy-egy házra évi 300 forint jut öt éven keresztül. A kivitelező vállalat négymillió-négyszázezerért vállalta a mun kát, ebből csak a száz köbméteres »Hidroglobus« víztorony közel félmillióba kerül. Húsz kilométer hosszú vezetéket kell fektetni az utcákban, ahol 150,—200 méterenkint kifolyócsap lesz. Közben komoly probléma adódott a termelői árak rendezéséből. A lakóházanként fizetendő költségek több, mint kétszeresére emelkedtek, de ettől akkor mentesülhet a község, hg a vízmű az idén elkészül. Ez esetben ugyanis az árrendezésből keletkező többletköltséget az áHam fedezi. Ezen kívül kapunk másfélmilliós állami kölcsönt is. Tehát sürgősen el kellett kezdeni az árkok kiásását. A múlt hét elején szinte az egész község hozzáfogott az árkok ásásához. Elsőként az Ady Endre utca jelentette, hogy elkészültek ezzel a munkával, itt Takács Kornél és Gesztesi Károly tanácstagok végeztek jó szervező munkát. Az utca lakói szinte versengtek, hogy kié lesz előbb kész. "Serfőző Béla beteges ember, rossz a lába, mégis részt vett a munkában. Pár házzal odébb a 70 éves Erdei Ferenc ásta az árkot, az elsők között készült el. Még néhány hónap, és tiszta, egészséges ivóvizet fogyaszthat Bátaszék minden lakója, akik ezekben a napokban is megmutat ták, mire képes a társadalmi ösz- szefogás. Mármarosi László cigányság, s most már nemcsak a gyerekeiket küldik művelődni; hanem maguk is tanulni akarnak benne. Ebben nagy szerepe van az ő tanácstagjuknak is. A legutóbbi tanácsválasztáskor fordult felé ez a nagy bizalom. Talán azért, mert >— nemcsak jelképesen mondva — úttörők ivadéka itt, Az ittlévő 48 ház cigánygazdái valamikor egyenként szivárogtak ide a közeli báró Bornemissza-féle birtokról. Az első Balogh Ferenc apja volt, aki röghöz tapadt itt, mert megúnta az uraság nyúzását. Valóságos jobbágyi sorban tengődtek akkor az itteni cigányok. —• Csak a putri helyéért 3 mázsa búza árendát kellett fizetnünk — mondja az apjától hallottakat —, de ezenkívül még hetenként legalább két-három napot ingyen kellett dolgoznunk a birtokon, ha itt akartunk maradni. Ha nem, akkor jöttek a csendőrök, még legjobb esetben, csak azt mondták,- hogy le is út, fel is út. Az idős Balogh aztán vala- ” hogy összekuporgatott 1000 négyszögöl föld árára valót, s ide költözött. A példa ragadós lett; Lassan jöttek a többiek is. — Még lassabban a putrikat csinos kis házak váltották fel — mondja. — Még van négy-öt most is, azon dolgozom, hogy ők is házra cseréljék fel, hiszen az emberibb, s ami a fő, egészségesebb is. Az elmaradottságot leginkább az egészségügy terén lehetett észlelni. Még néhány évvel ezelőtt is a házak, szobák, tisztasága nem a legkifogástalanabb volt. Alig volt pl. ház, ahol W. C. lett volna. Balogh Ferenc, amint látogatta választóit, erről is beszélgetett velük. Ma már a legtöbb helyen rend és tisztaság uralkodik a házak tájékán, a szobákban. Sőt a W. C. is megtalálható minden háznál. — A tanácstörvény kimondja, hogy minden esztendőben legalább kétszer be kell számolnom választóimnak — mondja — nos én minden hónapban beszámolok kétszer nekik, de ha kell, még többször is. Vagy én megyek el szabad időmben hozzájuk, vagv összehívom őket, s felolvasok nekik az újságból, a rendeleteket ismertetem előttük, s tájékoztatom őket a tanácsüléseken hallottakról. —■ Azon igyekszem, hogy még jobban kiemeljem őket az eima-i radottságból — mondja búcsúzóul. Az eddigieket látva és tapasztalva szavának hinni lehet. &Z-E.
