Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

4 TOLNA MEGYEI MßPÜJSÄG 1959. július 22. Egy fialni tanácsi vállalat Színjátszó csoportjaink félévi mérlege : 600 előadás, közel 100 néző A Megyei Tanács Művelődés- ügyi Osztálya most készítette el színjátszó csoportjaink munkájá­nak félévi mérlegét. 128 színját­szó együttes működött az év első felében, s a statisztika ebben az esetben sokkal több, mint számok halmaza, mert arra is választ ad, mennyit fejlődtek, mennyit ha­ladtak előre megyénk műkedve­lői. Az egyszerű számadat is von­zó: a 128 együttes fél év alatt 00Q előadást tartott, s ezeket körül­belül 100 000 ember tekintette meg. A számbeli teljesítmény azonban nem sokat mondana, ha nem lenne mögötte jó művészi munka, emelkedő és biztató szín­vonal, ami elsősorban a darabok megválasztásánál tűnik szembe. Aki visszaemlékezik csoportjaink néhány év előtti műsorpolitiká­jára, tudja, hogy a falusi együt­tesek szinte kizárólag a túl könnyű, szórakoztató darabokat választották, azzal az indokolás­sal, hogy «-ez kell a közönség­nek«, s következésképp ez bizto­sítja az anyagi bevételt is. Fejlődtek a színjátszók és fej­lődött a közönség is, mert a 100 ezer néző eleven cáfolata annak, hogy csak a híg lére eresztett könnyű műfajnak van közönség­sikere. Ha még itt-ott vissza is kísért az ürességgel párosult könnyűség, mint a nagykónyiak Mágnás Miskájában, vagy a ger- jeniek Mézeskalácsában, amit a Megyei Tanács nagyon helyesen nem engedélyezett, az .együttesek műsorát az igényesség jellemzi. Megszűnt az ellenforradalom utáni idők kulturális bizonyta­lansága, s a falusi öntevékeny csoportok műsoráról végképp le­került az üres kispolgári giccs. Csak néhány példa. Murgán, Ger- jenben a Dandin Györgynek tap­solhattak a falusiak, Edényben, Kisszékelyen, Bikácson, Puszta- hencsén A cigánynak, Sióagárdon A nagymamának, Regöly, Kisszé­kely, Fadd és Mőcsény színjátszói pedig A vén bakancsos és fia, a huszárt adták elő, bizonyságul arra, hogy a népszínművek jobb darabjai ma sem veszítették el vonzerejüket. Feltűnően sok volt a mai darab falusi színjátszóink műsorán. Dobozy Szélviharát két együttes is műsorára tűzte: Ozora és Gyönk színjátszói adták elő. Tüske-pusztán Sásdi: Nyolc hold föld, Tamásiban Afinoge- nov: Kisunokám, Kistormáson a Dulska asszony erkölcse, Hőgyé- szen a Pygmalion, Pakson Ger­gely: Vitézek és hősök, Szekszár- don és Faddon a Nem vagyunk angyalok, Bátán pedig Nazim Hikmet: Legenda a szerelemről című darabja került műsorra. Az egyszerű felsorolás is azt mutatja hogy műkedvelőink nagy fejlődésen mentek át, igaz ugyan, hogy ebben komoly része van a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának is. Az együtteseknek adott sok jó tanács mellett nem egyszer erélyes rendszabállyal állította le olyan darabok beta­nulását, amit nem látott kívána­tosnak. így maradt el Bonyhádon a Csárdáskirálynő és az operette- sített Noszti fiú előadása, Ger- jenben a Mézeskalács, Györköny- ben a Méltóságos asszony, Báta- széken a Dorozsmai szélmalom előadása. Ugyanakkor azonban a Művelődésügyi Osztály elsősor­ban nem hatalmi szóval, hanem hasznos tanácsokkal, segítéssel fordult a falusi együttesek felé. Tennivaló természetesen még van bőven, a félévi statisztika azon­ban azt mutatja, hogy jó úton járnak falusi színjátszóink. (cs) Másfél évvel ezelőtt, 1958 elején egy új tanácsi vállalat alakult a megyében, a Simontornyui Mel­léktermék- és Hulladékfeldolgozó Vállalat. Az új vállalatot — mint az akkori név is mutatja — mel­léktermék és hulladékfeldolgozás­ra hoztak létre, főként a helybeli bőrgyár hulladékanyagait dol­gozta fel. Másfél esztendő alatt sokat nőtt a kis üzem. Akkor meg ezer forintokban mérték teljesít­ményét, ma már milliókról beszél­nek, ha a tervekről, termelésről van szó. A kezdeti időkben sok nehézséggel kellett megküzdeni. Akadozott az anyagellátás. Nem voltak megfelelő szakemberek, elhelyezési gondok is voltak egyes termékeknél, de ma már mindez a múlté. Száznegyvenhat dolgozója volt az elmúlt negyedévben a vállalat­nak, de a harmadikban már 160 fölött lesz az átlaglétszám. És a terv — míg az első félévben két­millió volt a termelési érték — a második félévben ennek két és félszerese, ötmillió lesz. Kinőtte a Baján, Budapesten, Debrecen­ben, Esztergomban, Győrött, Jász­berényben, Kaposvárott, Nyíregy­házán, Sárospatakon, Szegeden és Szombathelyen új, felsőfokú taní­tóképző, Kecskeméten, Szarvason és Sopronban pedig ugyancsak felsőfokú óvónőképző intézet kez­di meg az új tanévben működé­sét. A Művelődésügyi Miniszté­rium az új felsőfokú oktatási in­tézmények épületeinek átalakí­tására, korszerű berendezésére és felszerelésére 14 millió forintot biztosított. A szervezési munka közvetlenül befejezés előtt áll. Ezerötszáznyolcvanöten kérték felvételüket, közülük több mint régi nevet is a vállalat, — bár most is főként különféle hulladék­anyagokat dolgoz fel — de tevé­kenysége többirányú, ezért kapta a „Simontornyai Vegyesipari Vál­lalat” nevet. Van szövőrészlege, kefeüzeme, faipari részlege, ahol főként cseréprámákat gyártanak a Teveli Téglagyárnak, — a fém­tömegcikk-részleg különböző fém­táblákat, leltárjegyeket készít, a közelmúltban hozzácsatolt ce- mentáruüzemben pedig kerítés- oszlopok, járdalapok, kútgyűrűk készülnek. Legjelentősebb azon­ban a szűcsrészleg, amely egy­maga annyit termel, mint a többi részleg összesen. A különböző — főként budapesti — szűcsipari üzemekből szerzik be az eddig csak tüzelésre használt szőrme­hulladékokat és „varázsolnak” be­lőlük bekecseket, sofőrbundákat, prémes sapkákat és női bundákat^- A héten új üzemházba költözik a szűcsrészleg, amely pár hónap alatt kinőtte régi helyét, annyira keresik az üzletekben termékeit, hogy már nem győznek eleget ké­szíteni, 900 munkás-paraszt származású fiatal. A felvételi vizsgák már mind a tizenegy új felsőfokú oktatási intézményben véget értek. Az 1959,60-as tanévben a felsőfokú tanítóképzőkben több mint 700- an, az óvónőképző intézetekben pedig 270-en kezdik meg tanul­mányaikat. A tanítóképző intéze­tekben három, az óvónőképzők­ben két év lesz a tanulmányi idő. Levelező tagozatot csak jövőre indítanak. Nemzetiségi tagozatok a budapesti tanítóképző intézet­ben, valamint a szarvasi és a soproni óvónőképzőben lesznek* Határszemlén Végtelen, zöld kukorica és hul­lámzó búzatáblák között röpít bennünket a hintó elé fogott két szürke. Hintónk messziről úgy látszik, mint egy porgombolyag, amely után a dűlőúton hosszú porfelhő vonul, akár az üstökös magva után a csóva. Mellettünk jobbról a kukorica tábla zöldell. Magas, erős szárak állnak zárt sorokban, amerre csak a szem ellát. Olyanok, mint a katonák, akik díszszemlére vo­nulnak fel. Legtöbbje már hozza a címerét. Hiába, ha meg van ad­va neki minden, amit kíván, ak­kor nem is lesz baj! Nem hagyja cserben azokat, akik fáradtak vele. Balról a »sárga tenger« partja fut mellettünk. A nyári szellő­ben lassan hullámzik. A lehaj tott fejű kalászok arról tanúskod­nak, hogy nem kell félni, lesz kenyere a népnek! A tábla túlsó feléről motorzúgást hoz felénk a szél. Ott arat a kombájn! Filmreillő kép, ahogyan a »pi­ros hajó« méltóságteljesen »úszik« a sárga tengerben. Utána a kopár tarló, s az itt-ott kupa­cokba kiengedett szalma marad... ... Hirtelen vad dübörgés hang­zik fel a hátunk mögött. Mintha a pokol minden ördöge kiszaba­dult volna, s az törne előre négy keréken. Vontató jön a kombájn­hoz a telt zsákokért..; ... Hintónk tovább robog: emitt nyílegyenes sorba rakott kepék, amott derékig vetkőzött aratók látszanak, amint egy részük le­hajolva dolgozik, míg egyesek izzadt homlokukat törölgetve in­tenek, vagy kiáltanak a vízhor­dónak: »Te gyerek! ... ide hozd azt a kannát!« .;. Felérünk a dombra: IIűs szellő üti meg arcunkat. Felet­tünk apró bárányfelhők vonul­nak az égen, lent a völgyben a halastó víztükre csillog. Olyan a sok domb között, mint a tenger­szem... :;. Nemsokára célhoz érünk. Már látszik is a cséplőgép, amint nagy porfelleget bocsát ki magá­ból. Körülötte, mint apró han­gyák, sürögnek-forognak az em­berek: Egyik a kazalt rakja, a másik etet... kinek mi jut. * Mire odaérünk, egy élmények­ben gazdag út áll mögöttünk. Rö­vid útunkon láttuk, hogy minde­nütt szorgos munka folyik az Alsóleperdi Állami Gazdaságban. Bő termés ígérkezik a közel 11 000 holdas állami gazdaság földjein. Nem kell félni a dol­gozóknak, s azoknak sem, akik­nek megélhetését biztosítja ez a gazdaság, mert lesz mit aprítani a tejbe! Ezzel biztatnak bennün­ket a gyönyörű kukoricák, a dús kalászé búzatáblák, de még a víz tükre alatt fickándozó kövér ha­lak ÍS; Palánky László öl új szálloda épül a vidéki városokban l földművesszövetkezeti vendéglátóipari üzemek húsz százalékát korszerűsítik az idén Az országos földművesszövet­kezeti vendéglátóipari központ illetékes munkatársainak tájé­koztatása szerint az év végéig a földművesszövetkezeti vendéglá­tóipar összes boltjainak mintegy MUMUS ? Tegnap korán reggel a piac­ra mentem. Az úton komor cm berekkel találkoztam, kiket rendszeresen az ébresztőóra ke gyetlen csörgése zavar jel az álomból — munkába siettek. A piacon kofák ültek áruik mö­gött, és előttük a háziasszonyok válogattak a kosarakban lévő zöldségből, gyümölcsből... Fiatalasszony ment előttem. Kisfiát vezette, az húzódozva követte anyját egyik kofától, a másikig. Álmosan, üres te­kintettel nézegetett a kora reg­geli napba. Nyafogott, mint az olyan gyerek akit álmából za­varnak fel. Az anya haragosan rángatta a gyereket amikor egyik-másik barackos kosárnál tágranyilt szemmel nézegette a sárgán-harmaiosan csillogó gyű mölcsöt... — Gyere fiacskám, mert so­ha sem végzünk, még a bölcsö­déből is elkésünk... Majd később így »biztatta«: — Ha nem jössz, odaadlak a rendőr bácsinak, majd elvisz az téged! A gyerek ránézett nagy cso­dálkozó szemeivel a fehérzub- bonyos, csillogó gombos ruhá­ba öltözött rendőrre. Láttam csodálkozó tekintetét, s arcáról mintha ezt Lehetett volna le­olvasni: Ez a mumus? S amíg így gondolkodtam az anya »nevelési« módszerén, Iá tóm, hogy a gyerek elengedi anyja kezét, a rendőr lehajol, ölébe veszi a hároméves csöpp­séget és odaszól az asszonynak: — Látom nagyon siet asszo­nyom, ha megengedi, amíg be­vásárol, vigyázok a gyerekre... A gyerek meg a rendőr felső zsebéből előhúzta a sárga zsi­nóron lógó ezüstösen csillogó sípot, szájába vette, belefújt... ... az asszony meg lesütötte szemét, az egyik karfiol csomó fölé hajolt ott turkált, zavartan keresgélt vagy két-három per­cig, azután csomagjába tett egyet, még mindig kicsit piro­sán a rendőrhöz szólt: — Ne haragudjon, elvtárs... A rendőr — alias mumus — és a gyerek a legjobb barátság­ban társalogtak... rrr. ÚCS --­húsz százalékát felújítják, korsze­rűsítik. Az idei beruházási ke­retből 26 kisvendéglő épül, 95-öt pedig meglévő italboltokból ala­kítanak át. További 300 italbol­tot korszerűen felszerelt falato­zóvá, büfévé építenek, illetve rendeznek át. A vidéki városok nagy szállodahiányának enyhíté­sére Szolnok, Tolna, Győr és Bács megyékben összesen öt, egyen- kint 30—40 ágyas szálloda épül. Az idén 39 cukrászdával és 19 eszpresszóval bővül a hálózat. A boltok berendezésének, ki­szolgálási technikájának korsze­rűsítésével egyidőben történt gondoskodás az ellátás megjaví­tásáról is. Harminc helyütt lé­tesül új cukrászati és hidegkony- ha-készítményeket előállító, úgy­nevezett bázis-üzem. A fogyasztók jobb ellátása ér­dekében a már bevált mozgó- árusítás mellett az idén beveze­tik a földművesszövetkezeti ven­déglátóiparban az önkiszolgálást és a »tálcázó árusítást«. A tálcázó árusítással elsősorban a hivata­lok intézmények, iskolák ellátá­sát javítják. A tálcás árusok, elő­zetes megrendelés szerint, tízóra­it, uzsonnát, feketét szállítanak. A mozgóárusításról szólva el­mondották a tájékoztatók, hogy jelenleg 900 földművesszövetke­zeti mozgó italbolt és büfé járja a határt. A mozgóárusok az idén első ízben meleg ételt is szállíta­nak. Az eddigi jelentések szerint a legnagyobb forgalmat Győr, Veszprém és Szolnok megyékben érték el. Szabó Éva, aki már „öreg szakmunkásnak” számít, egy éve dol­gozik a vállalatnál. Cseh Mária és Kovács Erzsébet most ismer­kedik a szakmával, Az apró hulladék-szőrmedarabokat válogatják, négyszögletesre szabják, hogy a szűcsgcpeken össze lehessen varrni azokat Ugye, nem látszik meg ezen a szép mormotabundán, hogy közel ezer kis darabkából van összeállítva, varrva. — Pedig ez is itt ké­szült, nálunk, hulladékszőrméből — mondja Bodó Eta, a szűcs- részleg tanulója Csaknem ezer pedagógus-jelölt kezdi meg tanulmányait az új felsőfokú tanító- és óvónőképzőkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom