Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

* 1959. július 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Osztályozó mérkőzések a megyebajnokságba jutásért Á Dézsa mellett Gyönk került a megyei labdarúgó bajnokságba Ozora győzött Dunaszentgyörgyön A vasárnap lejátszott osztályo­zó mérkőzések legnagyobb meg­lepetését az Ozora—Dunaszent- györgy mérkőzés szolgáltatta, ahol meglepetésre az ozorai csa- , pat 2:l-re győzött és így ezzel a \ győzelmével közvetlen felzárkó­zott Gyönk mögé. Szekszárdon a •.Dózsa csapata 5:0-ás félidő után 8:0-ra győzött Cikó ellen. Gyün­kön a hazai csapat a dalmandi tsz-nek 5 góllal terhelte meg ka­puját és biztosan szerezte meg — még unalmas mérkőzésen, csap­kodó játékkal is — a két bajnoki pontot. A vasárnapi mérkőzések után érdekesen alakult a tabella. Ozo­ra a negyedik helyről a harma­dik helyre került és két ponttal van lemaradva Gyönk mögött. Ha a vasárnapi mérkőzéseket nézzük, amikor a Szekszárdi Dó­zsa Ozorára, Dunaszentgyörgy Dalmandra és Gyönk Cikóra uta­zik, akkor is Gyönk bejutását már biztosra vehetjük, mégha Cikó Gyönköt le is győzi. Persze ehhez, hogy Ozora meg tudja szorítani Gyönköt, győzni kell a Dózsa ellen, amit egyáltalán nem tartunk valószínűnek. De ha mégis győzne Ozora a Dózsa el­len ég Cikó megverné Gyönköt, jobb gólaránnyal akkor is Gyönk marad a második helyen. Az osztályozó állása a IX. forduló után: 1. Szekszárdi Dózsa 9 9 2. Gyönk 9 5 3. Ozora 9 4 4. Cikó 9 4 5. Dunaszentgyörgy 9 3 6. Dalmand 9 1 A vasárnapi osztályozó mérkő­zések párosítása: Ozora—Szekszárdi Dózsa, Duna szentgyörgy—Dalmand, Cikó— 1 3 1 4 — 5 — 6 — 8 75:14 24:16 23:21 31:32 11:36 5:50 18 11 9 8 6 2 Gyönk. Értesülésünk szerint a Szekszárdi Dózsa csapata kérte a vasárnapi mérkőzés elhalasztá­sát. Szekszárdi Dózsa—Cikó 8:0 (5:0) Szekszárd, 500 néző. Vezette: Németh. Szekszárd: Tóth II — Kázmér, Vass, Bencze — Helleb­randt, Tárnok — Dósai, Kormos, Besenyő, Bátori, Novák. — Cikó: Váll — Illés I, Szegedi Illés II — Érni, Balogh — Koczor, Treitz, Forró, Stumpf, Fazekas. A mér­kőzés a salakos pályán került le­játszásra, ahol már a második percben Kormos gólt ér el. 1:0. 5 perc múlva egy ellentámadás so­rán Forró elől az alapvonalon túlra szerel Kázmér^ a sarokrú­gás eredménytelen. Unalmas já­ték után a 17. percben Helleb­randt átadásából Bátori 15 méter ről a felső sarokba lő. 3 perc múlva Novák beadását Besenyő erős lövéssel küldi kapura, és a labda Váll kezéről a hálóba per­dül. 3:0. A 24. percben Bátori kö­zelről négyre emeli a gólok szá­mát. A Dózsa irányítja a játé­kot, a vendégek csak időnként ki sérleteznek, de csatársoruk még a gyenge Dózsa védelemmel szemben sem tud gólt összehozni. A 28. percben szerencsével ment a cikói védelem, majd a követ­kező percben szabadrúgáshoz jut a vendégcsapat, de a csatárok egymást akadályozzák a kapura- lövésben. Még ugyanebben a percben sarokrúgás utón Érni 12 méterről az üresen hagyott kapu fölé lő. A 33. percben sarokrú­gás után Koczor fejese a léc fölött megy ki. A 38. percben Kázmér megúnja a csatárok pe­pecselését, előretör és mintegy 25 méterről küldött éles lövését a kapus elnézi és a labda a jobb sarokban köt ki. 5:0. A 40. perc­ben Novák szögletét Besenyő a kapu mellé fejeli. (Szép rúgás, szép fejes). A második félidő 3. percében Dósai szépen ívelt sarokrúgását Besenyő fejeli kapura, melyet Bátori fejjel megtold és így már biztosan jut a hálóba a labda. 6:0. A 8. percben egy 25 méteres szabadrúgás után Dósaihoz kerül a labda, ő kapura tör, a kapus kifut, de az egyik védő kézzel elüti a labdát. A játékvezető és a partjelző nem lát szabálytalan­ságot. A következő percben új­ból Dósai jut sarokrúgáshoz, a beívelt labdát Besenyő fejeli, de ezúttal Váll véd. Két perc múl­va a mérkőzés legszebb táma­dása fut végig a pályán, mely után Báthori ha centikkel is, de fölé lő. Közben a vendégek is fel-fellángolnak, de a széteső tá­madásaikat könnyen verte vissza a hazai védelem. A 15. percben Dósai felső sarokba tartó lövését Váll jó érzékkel kiüti. A 25. percben Cikó egy formás táma­dás után sarokrúgáshoz jut, de ezt sem tudják hasznosítani. A 29. percben Bátori lövése jut Váll kapujába. 7:0. Ä 31. perc­ben a vendégek megrúghatnák becsületgóljukat, de Fazekas lö­vése a kapufáról kerül vissza a mezőnybe, utána pedig Koczor közelről mellé lő. A 40. percben Cikó 20 méteres szabadrúgáshoz jut, melyből sarokrúgás lesz, de az eredmény nem változik. A 41. percben születik meg a mérkő­zés utolsó gólja. Dósai, elfut, szép beadását Besenyő ügyesen érté­kesíti. 8:0. A mérkőzés utolsó percében Novák száguld el, lö­vése a kapus kezéről a kapufára, majd onnan a mezőnybe pattan. Bírálat: A Szekszárdi Dózsa csatársora szépen, ötletesen és göiratörően játszott, védelme ez­zel szemben többször is bizony­talankodott. A vendégcsapat mindvégig lelkesen harcolt és ezért dicséretet érdemel. Jók: Dósai, Kormos, Novák, Tárnok, illetve Érni, Balogh és Fazekas. Új sorsolást készítettek az NB lll-ban Az MLSZ Országos Elnöksé­ge megváltoztatta a Délnyugati NB III. csoportbeosztását. Az Er­csi Kinizsi helyett a Kiskunhala­si Dózsa nyert beosztást. A Bara­nya megyei Labdarúgó Szövet­ség ennek megfelelően, a sport­körök kívánságait figyelembe vé­ve, új sorsolást készített, esze­rint augusztus 2-án az első for­dulóban az NB III. műsora így alakul: Szekszárdi Petőfi—Szé­kesfehérvári MÁV, Pécsi Vasas— Bácsalmási Petőfi, Bajai Építők— Csepel Autó, Pécsi Dózsa—Kis­kunhalasi Kinizsi, Kiskunhalasi Dózsa—Dombóvári Spartacus, Komlói Béta-akna—Bonyhádi Va­sas, Kaposvári Dózsa—Pécsi Bá­nyász, Kaposvári Kinizsi—Bajai Bácska, a Pécsi BTC az első for­dulóban szabad. A megyei labdarúgó szövetség döntéséről... A megyebajnokság létszámá­ról, a kezdés időpontjáról, vala­mint a sorsolásról lapunk má­sodik oldalán adunk tájékoztatói. Harmadik helyezett: Szőlőst Mihályné Az újságolvasó csak ennyit tud: a női magasugrás 3. he­lyezettje a szpartakiád megyei döntőjén Szőlösi Mihályné, a gyönki járásból. E sorok írója is csak ennyit tudott róla, míg nem beszélt vele. Hogy is folyt le a beszélgetés? — Hol sportolt eddig, hogy nem találkoztam még a nevé­vel? — Dehogynem találkozott, a Tolna megyei Népújság évek óta közli az eredményeimet a különböző versenyekről. — Lehetetlen, én nem em­lékszem Szőlösi Mihályné név­re. — Arra nem is emlékezhet, A totó eredménye 29. hét 1. J—K mérkőzés törölve 2. Szállítók—Szolnok X 1:1 3. Jászberény—Oroszlány X 2:2 4. S2VSE—Csepel Autó X 0:0 5. Vác—Budai Spartacus 2 1:4 6. SKSE—KISTEST 1 3:2 7. B. Bányász—Egyetértés X 0:0 8. Autótaxi—EVTK 1 3:2 9. Eger—Gázművek 1 2:1 10. Hatvan—Traktorgyár 2 1:2 11. 12. Tokod—Nyerges újfalu Bp. Helyiipar— 1 3:0 13. J. Szállítók Annavölgy—Pilisi X 1:1 Bányász X 0:0 II, közlemény ’ Vasárnapi számunkban v közölt első cikkünkben NB Ilí-as csa­pataink 1957—-58. és 1958—59. évi eredményeit állítottuk egymással szembe és megállapítottuk, hogy amíg az , 1957—58. bajnoki évben Dombóvár a negyedik. Simontor- nya a hatodik, Bonyhád a hete­dik és Tolna a tizenegyedik he­lyen végzett, addig az elmúlt baj­noki szezonban a volt NB Il-es szekszárdi csapat érte el a leg­jobb eredményt, de ő Is kényte­len volt megelégedni a 9. hellyel, Bonyhád pedig a tizedik, Simon- tornya a tizenharmadik, Dombó­vár pedig a tizenhatodik lett. Csapataink átlagos helyezése te­hát 1957—58-ban 7., 1958—59-ben pedig 12. volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi bajnok­ságban öt volt NB Il-es, csapat is helyet kapott, akkor bizonyos vonatkozásban érthető a vissza­esés, mégis mindent egybevetve csalódást okoztak NB III-as csa­pataink. Hogy mennyiben és mi­ben, ezekre á kérdésekre a csa­patok egyéni teljesítményeinek a méltatásával kívánunk feleletet adni. Mai cikkünkben a Szekszárdi Petőfi teljesítményét tesszük a mérlegre. Mint ahogyan Szekszárd az NB II-ben az utolsó helyen végzett, úgy az 1958—59-es NB III-as baj­nokságban is a volt NB Il-es csa­patok között szintén a leggyen­gébben szerepelt. Pedig a szekszárdi labdarúgók biztatóan kezdték az idényt. Hi­szen az azóta bajnokságot nyert Csalódást okoztak NB III-as csapataink Kaposvári MTE legyőzésével és a Balinkáról hazahozott bajnoki pontokkal Szekszárd két fordulón át az első helyen tanyázott. Ez­után azonban visszaesett és a bajnokság legnagyobb részében a mezőny első felének végén foglal helyet, hogy az őszi szezon végén a 8., a bajnokság befejezésére pe­dig a 9. helyet vegye véglegesen birtokába. Ha azt vesszük, hogy a bajnok­ság megkezdése előtt írott cik­künkben — látván a Dózsa-játé- kosok kiválását, Bánhalmi, Schmidt, Kunszabó, Rózsavölgyi, Kacsányi stb. távozását — a csa­patot csak a 8—10. helyre vártuk, akkor elégedettek lehetnénk a 9. helyezéssel. Ennek ellenére elé­gedetlenek vagyunk az együttes teljesítményével. Elsősorban azért, mert az együttes küzdő erényeket nem csillogtatott, pedig technikai fel- készültsége alapján ott lett volna a helye a bajnokságért küzdő négy együttes mögött, az 5—6. he­lyei. És ez nem frázis, hanem valóság, ha meggondoljuk, hogy az 5. helyen végzett Pécsi Vasast mind a két alkalommal legyőztük és a 6. helyezett mindössze csak négy ponttal szerzett többet a szekszárdiaknál. Sajnos azonban nem volt szív az együttesben, amely átsegítette volna a holt­ponton. Ezért szenvedett az őszi szezonban két alkalommal is 5:0- ás vereséget, ezért szerepelt ered­ménytelenül vidéken még a se­reghajtókkal szemben is, és ezért hullatott el bajnoki pontokat a hazai mérkőzéseken is a PBTC, Bonyhád és Nagykanizsa ellen. Hiányzott a csapat játékából az a harcos elszántság, a mindent el­söprő lendület, amely ilyen ki­egyensúlyozott mezőnyben elen­gedhetetlen kelléke a sikeres sze­replésnek. Különösen vidéken mutatott gyenge teljesítményt a csapat. Hiszen idegenből mindössze hét pontot hozott haza, a többi 23-at hazai mérkőzéseken szerezte meg. A hazai mérkőzéseket tekintve az 5., a vidéki mérkőzéseket tekint­ve azonban csak a 10. lett. Ősszel 16, tavasszal csak 14 pontot szerzett, de tavasszal egy mérkőzéssel többet játszott vidé­ken. Körülbelül tehát azonos a teljesítmény. Egyformán válto­gatták egymást a kellemes és a kellemetlen meglepetések. Mégis valahogyan az a helyzet, hogy tavasszal több biztató momentum volt a csapat eredményeiben, ősszel a bázakerettyei, a bajai és bonyhádi súlyos vereséggel és a hazai pályán a Pécsi Vasas és Balinka ellen keservesen kihar­colt győzelminél szemben csak a listavezető Pécsi Bányász felett aratott imponáló arányú győze- zelem volt a gyógyír. Ezzel szem­ben tavasszal, a kaposvári 4:l-et nem számítva, két gólos veresé­get csak két alkalommal szenve­dett el az együttes (sajnos, hogy a nagyatádi mérkőzés, is kétgólos mert mióta férjhezmentem ez a szpartakiád az első versenyem. A leánykori nevemre se em­lékszik? Vámosi Erzsébet név­re? — Ah, dehogynem, így már igen. 1956-ban és 57-ben nyer­te a szpartakiád megyei dön­tőjét magasugrásban. Igaz?-n Igen. És részt vettem az országos döntőn is. Ott a leg­jobb eredményem egy negye­dik és egy ötödik hely volt. — A férje mit szól ahhoz, hogy maga sportol? — Nem ellenzi, miért is el­lenezné, hiszen ö is sportol a gyönki röplabda-csapat tagja. — És maga akkor miért Szakadat színeiben indul? — Mert Szakadáton lakunk, én ott tanítok. — És a férje? — Ű Diósberényben a tanács nál dolgozik. — Hogyan hogy ma nem ment úgy a magasugrás, mint az el­múlt években? — Mert nincs edzésem. Úgy- látszik, Krémer Erzsébetnek cs Potyondi Erzsébetnek nagyobb a felkészülése. Hiába edzés nélkül nem megy. — Na, majd jövőre. — Igen, egy sportoló mindig azzal vigasztalja magát, na majd legközelebb. ____________________—Ny. — A két copfos A paksi járási és a szeles zárd! megyei döntőn kapta ezt az el­nevezést Piros Eszter és Sági Éva, a Madocsai Sportkör két verseny­zője. Nemcsak a copfjuk, hanem az eredményeik miatt is felfi­gyeltek rájuk. A paksi járási dön­tőn a madocsai röplabda-csapat első lett, s így jogot nyert a me­gyei döntőn való részvételre. Mindkét lány tagja a röplabda- csapatnak, de a többi sportágban is megállják a helyüket. Sági Éva a járási döntőn súlylökésben és gránátdobásban is első lett. A Szekszárdon megrendezett me­gyei döntőn a madocsai röplab­da-csapat a bonyhádi és a gyön­ki járás mögött, a tamási és a szekszárdi járást megelőzve a harmadik helyen végzett. A har­madik hely megszerzésében nagy része van a két copfosnak is. Baloldalt: Piros Eszter, jóbból« dalt Sági Éva, vereséggel zárult), ezzel szemben győzött Székesfehérvárott és Pé­csett a Vasas ellen, és könnyen fordított lehetett volna a Bajai Építők, a Pécsi Bányász, a Nagy­kanizsa, a Bajai Bácska elleni mérkőzés eredménye is. Hiba volt az is, hogy túl sok játékos kapott helyett a csapat­ban. Emiatt nem születhetett meg a csapat egysége. Sok a vita a szurkolók köré­ben, hogy a védelem, vagy a csa­társor állta-e meg jobban a he­lyét. Sajnos, a mi véleményünk szerint nincsen különbség a két csapatrész között. A védelem is, a csatársor is a kapott és a rú­gott gólok tekintetében is csak a 9. a délnyugati NB III. mezőnyé­ben. A védelem játékát sokszor fölényes magabiztosság jellemez­te, aztán egészen váratlanul haj­meresztő könnyelműségnek gól lett a következménye. A csatár­sor is a holtbiztos helyzetek sorát hagyta kihasználatlanul és aztán főképpen az igen eredményes Be- nács révén lehetetlen helyzetből szerzett gólokat, amely mérkőzé­sek sorsát döntötte el (pl. Székes- fehérvár). A csapat edzőjének arra kell tehát törekednie, hogy egységes, ütőképes együttessé kovácsolja a csapat játékosait, azokat lelkileg is felkészítse a mérkőzésekre, mert a tovább erősödött mezőny­ben csak így érhető majd el, hogy a megyeszékhely csapatá­nak ne legyenek kiesési gondjai az NB III. mezőnyében. (Folytatjuk.) X. L. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom