Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-18 / 141. szám
i # TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. június 18. Borsószezon a Paksi Konzervgyárban Ahol menet közben is figyelik a kongresszusi vállalás teljesítésének alakulását HÁROM HÉTTEL EZELŐTT érkezett meg az első idei zöldborsó-szállítmány a Paksi Konzervgyárba, a borsóval megkezdődött a konzervgyártási idény. Ma már — bár még csak az idény közepénél tartanak — több mint 320 ezer üveg kész zöldborsó- konzerv van a raktárban, az eredetileg tervezett mennyiség közel hatvan százaléka. így a terv teljesítése a zöldborsó-feldolgozásnál biztosítottnak látszik, Az idei zöldborsó-feldolgozás érdekessége, hogy most már »teljes gőzzel« dolgozik a Biritói Állami Gazdaságban üzembe helyezett borsócséplőgép. Tavaly még csak ötven holdon termelt — kísérletképpen — zöldborsót a gazdaság, ma már ennek hatszorosán, háromszáz holdon. Már a tavalyi kísérlet is megmutatta, de a mostani »aratás« még inkább bebizonyította, hogy lehet nagy- üzemileg is zöldborsót termelni, sőt a zöldborsó-konzerv gyártás jövője csak így képzelhető el. A zöldborsó nagyüzemi termelését gátolta az a körülmény, hogy a borsó szedése nagyon munkaigényes és pont arra az időszakra esik, amikor a mezőgazdaságban sok a munka. A kézi szedés meg is drágítja a borsót, kilónként egy forinttal növeli a termelési költséget. A Biritón betakarított és kicsépelt '.termés azt mutatja, hogy így nemcsak olcsóbb lesz a borsó, hanem többet is lehet termelni. Míg a gyár a szerződések megkötésekor 12 és fél mázsa hüvelyes borsóra számított egy holdról, a gazdaságban az eddig »learatott« 102 holdról nyolc vagon borsószemet szállítottak be a gyárba, ami holdanként több mint húsz mázsa hüvelyes zöldborsónak felel meg. A visszamaradó kicsépelt szár és hüvely — holdanként közel ötven mázsa kiváló zöld- és silótakarmány. A JÖVŐBEN TEHÄT a gyárnak csak néhány környékbeli mezőgazdasági nagyüzemmel — állami gazdasággal és termelőszövetkezettel — kell majd szerződést kötnie borsótermelésre, ami jobb, egységesebb minőséget, a beszállítás ütemének megfelelőbb szabályozását és nem utolsó sorban a nyersanyagár, ezzel az önköltség csökkentését teszi lehetővé. A gyárban jól felkészültek a borsótermés fogadására. Szükség volt erre, hiszen a kongresszusi versenyvállalás egyik legnagyobb tétele a zöldborsó-feldolgozásnál elérendő 200 ezer forint megtakarítás. Pontos adatok természetesen majd csak az idény végén állapíthatók meg a vállalás teljesítéséről, de most is, napról napra figyelemmel kísérik a termelés különböző gazdaságossági mutatóinak alakulását. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN gyakran előfordult, hogy a nyersanyagtorlódás következtében három-négy napot is állt a borsó, mire feldolgozásra került, néha 3—4 százalék apadási veszteség is keletkezett, most a beszállítás jobb ütemezésén kívül az alaposabb műszaki felkészülés, a gépek, berendezések javítása, karbantartása is elősegítette, hogy a beszállított nyersanyag legkésőbb 24 órán belül feldolgozásra kerüljön. Az .elmúlt napokban történt, hogy az új raktárak előtt a földből vízoszlop tört fel, megrepedt a vizet szállító csővezeték. Az azonnal riadóztatott gyári tűzoltóőrs tagjai a gyár végén lévő ártézi kútnál felszerelték a szivattyút, 250 méter tömlőt fektettek le és míg a szerelők megjavították a kiiktatott csővezetéket, ők biztosították a vizet a borsóhoz. Különben vízhiány miatt le kellett volna állnia az üzemnek, tekintélyes mennyiségű anyag megromlott volna. Saját erejükből is építkeznek a sárpilisi tsz-tagok Kétezer holdas kezdő gazdaságban 230 számosállat már jónak mondható. Körülbelül ennek háromnegyed részét ez év tavaszán vitték az új belépők a sárpilisi Uj Március Tsz-be. Közös istálló viszont nem volt annyi, hogy minden jószágot szakszerűen elhelyezzenek. Be azért találtak férőhelyet. A tagok háztáji gazdaságában levő istállókba kötötték be a lovak és tehenek egy részét. A sertések egy részének pedig a ku- koricagóré alatt készítettek ideiglenes nyári szállást. De ez korántsem tekinthető végleges megoldásnak. Gondoskodni kell arról, hogy még a rossz idő beállta előtt legyen nagyüzemi istálló. A sárpilisi szövetkezeti tagok gondoskodnak is erről. Az építkezéseknél azt a jól bevált módszert alkalmazzák, hogy eddig más célra használt, de nélkülözhető épületeket maguk a szövetkezeti tagok alakítanak át istállókká. Ily- módon az egyik üzemegységben két — eredetileg gépszínből — 120 szarvasmarhát befogadó istállót építenek. Ezt a szövetkezeti tagok saját erejükből létesítik. Vannak a közösben kőművesek, ácsok, bognárok, akik munkaegységre dolgoznak az építkezéseken. Persze ez önmaga nem elégséges ahhoz, hogy a szarvasmarha-tenyésztés sokat jövedelmezzen. A jószágoknak is enni, inni kell a pusztán, s mert évek óta visszatérő gondot okoz a vízellátás, azzal kezdődött a munka, hogy Orbó-pusztáról átvezetik a vizet erre a tanyára. Az előzetes számítások szerint ez mintegy 120 ezer forintba kerül, aminek felét az állam meghitelezte a szövetkezetnek, a másik felét pedig szintén a saját erejükből fizetik ki a tagok. A fiatal termelőszövetkezetek közös állattenyésztésének kialakításában segít az állam is. Ennek bizonysága, hogy június 23-án adnak át Sárpilisen így modern szarvasmarha-istállót, amit állami hitelből építettek a tsz-nek. A közeljövőben pedig sertésfiaztató építését kezdik el, amire a pénzt szintén az állam hitelezi. így aztán megszűnik a sárpilisi Uj Március Termelőszövetkezet istállógondja. A minőségi ellenőrzés súlypontját a végső ellenőrzésről a gyártás közbeni ellenőrzésre helyezték át. A MEO-csoportot összevonták a laboratóriummal minősítő laboratóriummá, ahol előre megállapított program alapján állandóan, éjjel-nappal figyelemmel kísérik a minőség, az anyag- gazdálkodás alakulását. A borsófejtő gépnél a fejtési veszteség ellenőrzésekor egy alkalommal kiugrott egy — a szokásosnál magasabb — szám. A megvizsgált mintánál 2 százalékot tett ki a fejtési veszteség. Czuszor Miklós, a laboratórium vezetője azonnal lement a géphez és ott Bellák István üzemvezetővel és Simon Aladár művezetővel megállapították, hogy a túllépés oka a nyersanyag minőségének megváltozása. Az eddigi expressborsó helyett velőborsót dolgoztak fel, amit a régebbi beállítással nem tudott jól kifejteni a gép. Megváltoztatták a fordulatszámot, hogy az megfeleljen a velőborsónak. A FEJTÉSI VESZTESÉG állandó figyelemmel kísérésének következtében sikerült is eddig a múlt évi egy százalékkal szemben fél százalékra csökkenteni a veszteséget. De hasonló a javulás más téren is. Míg a gyártás közbeni selejt mgengedett értéke 2,5 százalék, most a gépek üzembizto- sabban dolgoznak, a zárógépek, autoklávok beállítása, szabályozása pontosabb, ezért eddig gyártás közben mindössze 0,7 százalék selejt keletkezett. A raktározási selejt is — a megfigyelő raktározás eredményei szerint — sokkal kisebb a megengedettnél. MEGLESZ-E a borsófeldolgozásnál vállalt 200 ezer forintos megtakarítás? Erre biztos választ csak a szezon végén lehet kapni. De az már megállapítható, hogy a gyár dolgozói, műszaki vezetői nem várnak a »végelszámolásra«, hogy majd csak akkor legyen látható, mi lett a sorsa a vállalásnak. Éppen a menetközbeni gondos ellenőrzéssel — ami nem könnyű feladat akkor, amikor nagy erőfeszítéseket követel a beérkező nyersanyag gyors feldolgozása — biztosítják, hogy az idény végén se érje meglepetés őket. J. J. M®íyí állnak Amikor a fiatalok munkája iránt érdeklődtem, Alsónána termelőszövetkezeti község közös gazdaságának agronómusa, Jankó Béla így adta meg a választ: — Minden dicséretet megérdemelnek a szövetkezet fiataljai. A fiúk is meg a lányok is mindennap jelentkeznek munkára s úgy dolgoznak, hogy abban hiba nincs. A fentiek bizonyítására elmondotta az agronómus, hogy Reinhardt Anna ifjúsági munkacsapatának nagy része van abban, hogy az alsónánai Béke Termelőszövetkezet 80 hold földet ültetett be fűszerpaprika-palántával, ami nagy teljesítmény. Rákóczi Manci és Sági Anna lánypajtásokkal együtt napkeltétől napnyugtáig a mezőn dolgoztak. A lányok keresete is azt bizonyítja, hogy jó munkát végeznek. Az ifjúsági munkacsapat vezetője, Reinhardt Anna például 32 munkaegységet teljesített a múlt hónapban, amire előlegként 400 forintot kapott a szövetkezettől. De nem marad el teljesítményétől a többi lány munkája sem. Amint mondották, valamennyien azon iparkodnak, hogy minél többet dolgozhassanak a közösben, mert akkor többet kapnak az év végi részesedéskor, amit magukra költhetnek. Ennyit a lányokról. Alsónánán a fiúk önérzetesek, s a világért sem akarnak elmaradni a lányoktól. fiataljai — Hogyisne, hogy a fruskák kinevessenek bennünket, — mondotta az egyik ifjú, Kosa Lajos, aki nagykarimájú szalmakalapban, két társa kíséretében éppen azt sürgette az agronomusnál, hogy állítsa össze a következő napok munkaprogramját. ök hárman: ifjú Komjáti János, ifjú Bóka Antal és Kosa Lajos egy csoportban dolgoznak, a zetor mellett. Ha szállítani küldik őket, oda mennek, ha kukoricát ekéz a gép, ott segédkeznek, vagy ha éppen a takarmányt szállítják be, akkor ők rakják meg a vontatót. Mind a hárman akkor léptek be a közösbe, amikor Alsónána termelőszövetkezeti község lett, vagyis közel négy hónapja termelőszövetkezeti tagok, s azóta még egyetlen napot sem hiányoztak a közös munkából. — Nem is akarunk hiányozni. Azért léptünk be tagnak ide a tsz-be, mert mi csak itt akarunk dolgozni. Dolgozunk, amennyit tudunk, mert sok pénzt akarunk keresni — mondotta Komjáti János. A fentieken kívül megtudtam még, hogy összesen harminc fiatal van az alsónánai Béke Tsz- ben. S azok is, akiknek a nevét nem említettük meg, épp úgy helytállnak a közös munkában, mint akikről névszerint megemlékeztünk. D. E. Nemzetközi kereskedelmi távíró-kód Vlagyimir Sziforov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelezőtagja matematikai elméletek alap ján álló, egységes nemzetközi kereskedelmi távíró kódjelzés bevezetését javasolta. Sziforov kidolgozta a távíró- kódozás elméletét, amely lehetővé teszi, hogy a szabványos szolgálati közlemények hosszú mondatait öt betűből álló kombinációkkal helyettesítsék. Véleménye szerint ez a rendszer lényegesen növelné a távíróvonalak át bocsátó képességét és óriási gazdasági előnyökkel járna, hiszen a távíró használattal kapcsolatos kiadások ötödére csökkennének. Sziforov olyan különleges táblázatokat javasol, amelyeket matematikai képzettséggel nem rendelkező távirászok is használhatnak. Az új rendszer feleslegessé teszi, hogy a táviratokat lefordítsák. Vlagyimir Sziforov a kereskedelmi kamarák képviselőinek nemzetközi konferenciáján, amely ma nyílik meg Prágában, előadást tart elméletéről. Egy állami gazdaság központja, amely egyben kulturális központ is A múlt vasárnapi if júsági ta. ^ lálkozó kulturális műsorában a megszokott sárközi tánc. együttesek között fellépett egy olyan csoport is, amelynek nevével ezideig nem nagyon találkoztunk. A műsorközlő úgy jelentette be, hogy: »Következik az újbereki KISZ-szervezet tánc. csoportja«. Új berek, közismertebben, a Sár közi Állami Gazdaság központja és újbereki üzemegysége tíz esztendő óta állami birtok. A tíz esztendő megváltoztatta a puszta, de az egész környék képéi s megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját is. A kultúra itt is közkinccsé, nemcsak lehetőség gé, hanem azon túl, mindennapi szükségletté vált. Várdombról nyílegyenes köves, út vezet a gazdaság központjához. Az út baloldalán új házak sorakoznak s alig száz méterrel odébb magasodik a művelődési otthon. A kulturális élet, kulturális tevékenység itt összpontosul. A szakácsnő azt mondja, hogy néha még kissé túl hangos is az otthon. Ez mindenesetre jó jel, mert azt mutatja, hogy élet van itt, nem áll kihasználatlanul, vagy nemcsak az egyes előadások alkalmával keresik fel az idősebbek és a fiatalok. fletenkint kétszer mozielő. előadás van, átlag havonta-másfél havonta valamilyen mű soros rendezvény. A gazdaság vezetői és dolgozói joggal hiányolják, hogy a Déryné Színház bizony ritkán látogat ide, legutoljára a múlt évben vendégszerepeit. Pedig, ha nagyobb rendezvényre kerül sor a gazdaságban, a falusiak — a várdombiak — is eljönnek, sőt még moziba is, a táncmulatságról, bálról nem is beszélve. Sokszor majd ugyanannyi a falusi, mint a gazdaságbéli. Ez annak a jele, hogy itt nem Várdomb a kulturális centrum, hanem inkább a gazdaság. Ez persze érthető, hiszen a szocialista nagyüzem a kultúrában is sokkal többet tud biztosítani, mint az egyéni gazdaságokra s vele együtt az egyéni gondolkodásra szétszabdalt falu. A tavasz óta azonban Várdomb is szövetkezeti község lett s most már itt is hatalmasan megnövekedtek a kulturális lehetőségek. A szövetkezeti község megnagyobbodott lehetőségei és a gazdaság adott, ságai valószínűleg olyan kulturá. lis felvirágzást fognak hozni Vár dombon és Üjbereken, amelyre a megyében nem sok helyen van példa. Bizonyos, hogy — ezt sem kell elhallgatni — a gazdaság ne Velő, példamutató hatásának nagy szerepe volt abban, hogy Várdomb paraszti népe a közös gazdálkodás útját választotta, JUagy a készülődés a gazda- ' ságban, az aratás már a holnap gondjává vált, ezért igen neiíez bárkit is megtalálni. A vezetők és néhány dolgozó által elmondottakból azonban kirajzolódik a kép, hogyan vezetett az út odáig, hogy már egy megyei jellegű és megyei színvonalú bemutatón is résztvehessenek az újbereki táncosok. Nem az előadás, nem ez az egy szereplés a fontos, inkább az, hogy megnövekedett a kultúra iránti igény, s ahogy ez az igény párosult a lehetőségekkel, úgy színvonalemelkedést is ered. ményezett. Ezerkötetes könyvtára van a gazdaságnak. Egyelőre még nem a legjobb a könyvtár kihasználtsága. Ennek elsőrendű oka az, hogy nem a művelődési otthonban helyezték el, hanem a gazdaság központjában. De már gondolkodnak a megoldáson. Az ünnepi könyvhéten bizományos árusította a könyveket, csak Mezőgazdasági lexikon-ból hat példány fogyott el. Nem volt ritka az olyan dolgozó, aki 200 forintnál is nagyobb értékben vásárolt könyvet, szakkönyvet, szépirodalmat, vegyest. Harmincezer forint szerepel a szakszervezeti bizottság költség- vetésében kulturális és sportcélokra ebben az évben. A pénzből többek között a könyvtár fejlesztésére, a foto-szakkör fel. szerelésének bővítésére is gondol, nak. Mert foto-szakkör is működik, meg énekkar is, de színját- szócscport is, sőt egy zenekarra való hangszer is akad. Csak zenekar nincs még. Ami a táncsoportot illeti: a taglétszám lehetne nagyobb is, de csak a helybéli lányok táncolnak, a nem idevalósiak, akik csak idénymunkán van nak a gazdaságban, azok nem. Amint tréfásan mondta valaki: — Vigyáznak a mi lányaink a le. gényekre, nem engedik, hogy má sok is táncoljanak velük. (Persze ez csak tréfa, a komoly az, hogy a tánccsoport nagyobb létszámú is lehetne.) Még van valami, ami idekívánkozik. Senki ne vádoljon sematizmussal érte, mert leírom; ha sematikus, úgy az élet is az s a ma krónikásának a ma igazságát kötelessége bemutatni. Szóval a leánytáncosok egy munkacsapatban dolgoznak. S ennek a leánycsapatnak a tagjai a gazdaság lég jobb női munkaerői. Úgy látszik, aki a táncban (nem legény, ha. nem) leány, az leány a talpán a munkában is. Egy rövid látogatás eredménye képpen ennyit kellett feljegyezni Üjbereken. LETENYEI GYÖRGY
