Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-16 / 139. szám
í l TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. június 16. Híradás as aparhanti Felszabadulás Tss-ből A három tsz versenyében első akar lenni a Felszabadulás Az MSZMP kongresszusa tiszteletére a bonyhádi Dózsa Népe Tsz versenyre hívta ki az aparhanti Kelszabadulás és a Március 15 Tsz-t. A versenyben a nagyobb termelési sikerek elérésére törekednek, úgy gazdálkodnak, hogy közös vagyonuk minél nagyobb legyen. Mi a helyzet a verseny egyik esélyesénél, az aparhanti Felszabadulás Tsz-ben? BEFEJEZTÉK A MÄSODIK KAPÁLÁST Aparhant ebben az évben lett termelőszövetkezeti község. Ezzel egyidejűleg a Felszabadulás Tsz földterülete is és taglétszáma is megháromszorozódott. Kapásnövényt például 700 holdon termelnek, míg tavaly alig 200 hold volt a közösben. De a kapálás nem okozott gondot. Volt olyan nap nem egyszer, hogy 200 szorgalmas szövetkezeti tag irtotta a gyomokat a határban. A 135 hold cukorrépát például három nap alatt egyel ték ki, ami nagy teljesítmény, a környéken egyedülálló. De ilyen gyorsan ment a kukorica, a burgonya és a többi nö vények kapálása is. Ma azzal dicsekedhetnek a Felszabadulás Tsz-ben, hogy befejezték a kétszeri kapálást. S mert ez így van, az aratás megkezdéséig egy napot elmennek segíteni a növénytermelők, ve- télytársuknak, a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-nek, mivel itt egy kicsit lemaradtak a növényápolással. FELKÉSZÜLTEK A GABONA- BETAKARÍTÁSRA Aratnivaló ugyanannyi van a közösben, mint kapás — 700 hold. A korábbi tervek szerint minden gabonát kombájnnal és aratógéppel takarított volna be a tsz. De az idő keresztülhúzta a számítást. Az elmúlt napok esős, zivataros időjárása következtében a gabonák eléggé megdőltek, számolni kell azzal, hogy a gép mellett kézi kaszásokra is szükség lesz. Éppen ezért a Felszabadulás Tsz-ben már számbavettck az erőket, ami szerint 70 pár arató kerül ki naponta a szövetkezet tagjaiból, akik — ha arról lesz szó — tíz nap alatt kézzel is betakarítják az összes gabonát. A szervezéssel egyidejűleg technikailag is felkészült a tsz a gabona betakarítására. A raktárakat kimeszelték, fertőtlenítették. Egyszóval: megtettek minden intézkedést, hogy egy szem gabona se menjen veszendőbe, SAJÁT EREJÜKBŐL TÍZ SZÁZALÉKKAL NÖVELIK A KÖZÖS ALAPOT A kongresszusi verseny feltételei között szerepel, hogy saját erőből tíz százalékkal kell növelni a szövetkezet közös vagyonát. A Felszabadulás Tsz-ben ezt a többi között úgy biztosítják, hogy építőbrigádot szerveztek, amely munkaegységre istállókat épít és az erre biztosított állami hitelt nem veszi a tsz igénybe. A kilenc tagot számláló építőbrigád, jelenleg a Csöcske-pusztai üzemegységben alakít át egy romépületet 50 férőhelyes istállóvá, ami mindössze négyezer forintba kerül a tsz-nek, és ha elkészül, az értéke több mint 200 000 forint lesz. Erre a gazdasági évre tervezte a tsz azt is, hogy saját építőbrigádjával a györepusztai üzemegységben szintén épít 70 férőhelyes szarvasmarha-istállót, ugyancsak hitel igénybevétele nélkül. A fentieken kívül televíziós készüléket is vett a szövetkezet, és a közeljövőben berendezik a nemrég felépített kultúrházat, ahol a napi munka után szórakoznak majd a szövetkezet fiataljai és idősebbjei egyaránt, A fent elmondottak ellenére még nem lehet tudni, hogy a három tsz közül melyik nyeri a versenyt. De annyi haszna már most is van a vetélkedésből a Felszabadulás Tsz-nek is, a Március 15 Tsz-nek is, meg a versenyt kezdeményező bonyhádi szövetkezetnek is, hogy tagjai úgy iparkodnak, mint még soha. S ezért máris dicséret illeti a versenyző (termelő- szövetkezeteket. Kulturális események a megyei ifjúsági béketalálkozón A megyei ifjúsági béketalálkozón a legjobb művészeti együttesek is résztvettek, nemes vetélkedésben mérték össze tudásukat, mutatták be műsoruk legjavát. A rossz idő miatt a városi művelődési házban szerepeltek az énekés zenekarok, és a táncegyüttesek, A közönség szép élményben részesült, de a szereplők is felejthetetlen napot szerezitek maguknak egymás bemutatóinak láttán. Résztvettek a már ismert és sok sikert aratott régi, jól működő együttesek, de mellettük számos új csoportot is láthattunk, amelyek lelkesedésben máris felsorakoztak a tapasztalt együttesek mellé s reméljük, tudásban is hamarosan méltó társaikká válnak. A béke és barátság jegyében zajlott le a találkozó, nem versenyt, hanem nemes vetélkedést láthatott a közönség szép teljesítményekkel és még nagyobb lelkesedéssel. Egyik új együttes az újbereki KISZ-szervezet tánccsoportja. Uj_ színt jelentenek a sárközi együttesek között s máris figyelemre méltó a műsoruk, ha nem is érik el még a decsiek és az őcsényiek színvonalát. Sárközi táncokkal sze repelt az alig egy hete alakult sárpilisi KISZ-táncegyüttes. Egyelőre még csak nyolc lány táncol s a két híres öreg táncos, de úgy látszik, megint születőben van egy — létszámban és teljesítményben — nagy együttes Sárpilisen, amely méltó utódja lesz az egykori országos hírűnek. Csupa erő, csupa lendület jellemezte a dombóvári gimnazisták táncát. Az volt az érzése a nézőnek, így kell népi táncot bemutatni, csak mintha kissé túlságosan is kiszámított, túlságosan is fegyelmezett lett volna a táncuk. Hiányzott belőle a szilajság, amit inkább mértani pontossággal igyekeztek helyettesíteni. Ennek ellenkezője a szekszárdi vasipari vállalat együttesének bemutatója. Lehetőségében, jövőjét tekintve italán a megye legjobb csoportja, csak kicsit több fegyelemre _ van szükség műsoruk összeállításánál, s mindenekelőtt egy jó zenekarra, amit ez a kiváló együttes feltétlenül megérdemelne. A szekszárdi kulturális élet vezetői ebben a csoportban láthatják egy nagy központi népi együttes magját. Nincs lehetőség valamennyi csoport, együttes felsorolására és mun Icájának értékelésére,• annyi azonban bizonyos, hogy szép eredményt hozott a megyei ifjúsági találkozó kulturális programja. Színvonalbeli különbségek ugyan vannak az egyes csoportok között, de lelkesedésben, fiatalos lendületben, tettvágyban egyek és ez a fontos. Délután 2 órakor a zeneiskola nagytermében a „Szabó Erzsébet” Kulturális Seregszemle megyei döntőjére gyülekeztek a legjobb szavalok és énekesek, zongora- és hegedűszólisták. A szavalok rangsorolásánál igen nehéz helyzetben volt a bíráló bizottság. Három olyan szavaló lépett a dobogóra, akik — egyöntetű vélemény alapján —• azonosan kiváló teljesítményt nyújtottak. Ezért holtversenyben és rangsorolás nélkül a következő három szavaló végzett az első helyen: Asz- mann Anna (tolnai gimn.), Feuerbach Appolónia és Rácz Erzsébet (mindketten szekszárdi gimn.). Az iskolán kívüli szavalok közül meg kell még említeni Bodai József és Miklós Kálmánná emlékezetes előadását. Az énekesek közül holtversenj'- ben első helyen végzett Besenyő Hedvig és Szakály Ilona (szekszárdi gimn. tanulók). A zongoraszólisták közül Thész László szekszárdi ált. iskolai tanuló bizonyult a legjobbnak. Hegedűs csak egy indult a versenyen, ifj. Tucsni László, szekszárdi ált. iskolai tanuló, aki dicséretesen oldotta meg feladatát. A szólisták megyei döntője magas színvonalú volt és szép sikert hozott, amely további kiemelkedő eredmények alapja lehet. (1. gy. — sz. t.) Vizsgáznak a „kovácsok“ — Miért szükséges a tarlóbuktatás? — Nem szárad ki úgy a talaj. — Beszéljen a. szénacélokról. Milyen acél az amelyikben több, és milyen az, amelyikben kevesebb a széntartalom? —. Minél több a szén az bán, annál lágyabb... — Biztos ez? acélFiatal, izmos fiú a felelő, egy kissé zavarbajön, megakad, bizonytalanná válik a felelete. A vizsgabizottság tagjai egymásután adják fel a kérdéseket. — Elméleti felkészültsége nem a legkiválóbb, de a vizsgamunkája szép, látszik, hogy érti a mesterségét. Hiába, a vidéken folyó iparitanuló-oktatás még hagy kívánnivalót maga után — állapítja meg a vizsgáztató bizottság el nöke, miután a fiú mögött becsű kódott az ajtó. A szekszárdi iparitanuló iskola bán szakmunkás vizsga folyik, a háromnapos vizsga harmadik napja, a szóbeli. Az előző két napon lezajlott az írásbeli, és a gyakorlati vizsga. Kovácstanulók vizsgáznak, tizennégyen, szakis, méretből, anyagismeretből, szakszámtanból, szakrajzból, munka- biztonsági, általános erkölcsi, politikai kérdésekből, rajzolvasásból. ■ A vizsgabizottság — elnöke Töt tös Gábor, tagjai Győrffi Imre, a KIOSZ, Miskolczi Béla, a szak- szervezet képviselője, Viszmeg Lajos, az iskola igazgatóhelyettese, Diófási Imre szaktanár — aZa posan »megforgatja« a vizsgázókat. — A felkészülés? Gyakorlatilag mindegyik jól ismeri a szakmáját, nem egynek a vizsgamunkája dicséretére válhatna akármelyik öreg kovácsnak. A szekszárdi iskola tanulói elméletben is jók, a vidékiek már kevéssé. Lát szik, a vidéki iskolákban nem olyan alapos az elméleti képzés •— válaszol kérdésünkre Töttös Gábor. — Takács Ferenc! — szólítják az újabb vizsgázót. — Színötös — súgja az iskola igazgatóhelyettese. — Jutalmazás ra is javasoljuk. — Mi az öntés? Mi a jelentősége? — öntéssel készítjük az olyan alkatrészeket, amelyek elkészítése más módszerekkel, eszterga- lyozással, marással sok időt venne igénybe, és így kevesebb anyagra is van szükség. • — Hogyan történik az öntés? Egymásután hangzanak el a kérdések, Takács Ferenc mind. egyikre pontosan válaszol. — Lám, mennyi mindent tudnia kell egy kovácsnak. Nemcsak az anyagot kell ismernie, amely- lyel bánik, hanem ismernie kell a »rokonszakmákat« is, a földműveléstől az esztergályos-, a ma rósszakmáig. önkéntelenül is eszembe jut Móra Ferenc egyik kis elbeszélése, a »Kalcinált szóda«, .az írónak, mint tanonciskolái tanítónak az élménye. A vizsgán az egyik inasnak a kalcinált szódáról kellett felelnie. Azaz, kellett volna, mert még csak kimon. dani sem tudta, »kancsinált szódát« mondott. A kémiai képletben pedig felsorolta a fél ábécét — a felelettel a vizsgáztató hatal másság rendkívül elégedett volt, meg is dicsérte a jó feleletért. Ezt hasonlítom össze a mostani vizsgával, a thostani ipari tanulók feleleteivel. Lám azért is jutunk. egyre előbbre a szocialista építésben, mert fiatal szakmunkásaink olyan tudást szereznek meg már az iskolában, hogy azzal megfölözhetik mestereiket is. ■ BOGNÁR ISTVÁN Tíz nap Bulgáriában A bátaszéki Búzakalász Tsz tagjai közül kilenc KISZ fiatal és három idősebb tag a múlt hetekben tíz napot Bulgáriában töltött. A tsz-tagok az elmúlt évben a bolgár elvtársak szekszárdi látogatása alkalmával találkoztak, s kölcsönös látogatásra megállapodást kötöttek. A bátaszéki tsz-tagok tíz napot töltöttek Bulgáriában, s megnézték a Burgasz megyei tizenkét holdas Dolna-Ezerovo Termelőszövetkezetet. A két tsz tagjai között meleg barátság alakult ki, s versenyre hívták ki egymást, amelyet írásban is rögzítettek. A versenyszerződés pontjai elsősorban a jövedelmezőség növelését írják elő mind a növény- termesztésben, mind az állattenyésztésben. Foglalkoztak még az ifjúsági munkacsapatok kialakításával, valamint az adminisztratív munkák megjavításával. Vé gül írásban rögzítették azt is, hogy az a tsz, amely a versenyben lemarad, egy 15 tagú küldöttség vendégül látásának költségét viseli. 1905. június... Az emberek görnyedt háttal ballagtak Ele- dényből Nagykónyi felé. Mintegy harmincán voltak. Elöl a férfiak haladtak, mögöttük néhány asz- szony, meg fiatalabb legény. Véget ért a fűkaszálás. Ahogy súlyos lépteik dobbantak a földön, felverték az út porát, amely úgy hömpölygött, örvénylett körülöttük, mintha be akarná őket temetni. Valahogy olyan volt ez a menet, mint egy csoport lázadó harci menetelése. A leszegett fejek, a szemek kétségbeesett, de határozott csillogása és a léptek ütemére ritmusosan lengő kaszák, mind-mind ezt a lázadó elszántságot tükrözték. A menet élén Gulyás György haladt, körülötte a többiek, szótlanul, némán. Csak nagysokára szólalt meg az egyik nagybaj uszú férfi, aki a vezető mellett lépdelt, s fényesvasú nagyágú villát vitt a vállán. — Sötétedik. — Igen... — válaszolt kurtán Gulyás és sokáig ismét nem szólt. Gondolkodott, s ebben nem zavárták a többiek sem. Tudták róla, hogy furfangos észjárású, s amit kigondol, az csak jó lehet. A dűlőút mellett szőkülő árpa ringott, hullámzott a csendesen éledő szélben, mint a tenger. S ahogy a kalászok egymáshoz súr- lódtak, úgy hatott a hangjuk, mintha millió apró homokszem muzsikálna, őrlődne a levegőben ... A sor végén kukoricás kenyeret majszolt egy kamasz elgondolkozva. Távolról már idelátszottak a falu szélső házai. A csoport most nem fordult be a szokott úton a Temető utca felé, hanem a Csi- rip utcának tartott, melynek végénél egy kis akácos tarkállott, szép füves tisztással a közepén. Ide igyekeztek. Amikor már vagy öt percnyire megközelítették az-akácost, a ritka fák között beláttak a tisztásra és észrevették, hogy ott már többen vannak. kérGu— Mindenki itt lesz? — dezte a nagybajuszéi ismét lyástól. — Úgy beszéltük meg — hangzott a válasz. — Talán csak nem akad gyáva, aki fél, vagy áruló, aki az urakkal játszik össze..: Közben beértek a tisztásra, melyen már vagy százötven ember volt együtt. Itt voltak a muth- pusztaiak, az alsómedgyesiek, felsőmedgyesiek, s a sághi aratók közül is lehetett látni néhányat, amint beszélgettek a csoportokban. , Gulyás végigjáratta tekintetét a tömegen és egy emberhez lépett, aki körül többen álltak már. — Itt van mindenki? — kérdezte, miközben megszorította a feléje nyújtott kezet. — A kulcsáriak nincsenek még. — Jönnek? — Megígérték. De itt kellene már nekik lenniük. Csak nem gondolták meg? ..; Eltelt már félóra is, amikor valaki az akácos széléről bekiáltott^ hogy jönnek a kulcsáriak, s csakhamar zörgés, ágak recsegése hallatszott a fák alól, majd előléptek az aratók. Középütt valaki beszélni kezdett. Szavain érződött, hogy nincs gyakorlata a szónoklásban, de egyszerűen, érthetően mindent elmondott, amit hallani akartak az egybegyűltek: — Nem aratunk tizenegyedikért. Követeljük, hogy mindenben tizedik kereszt legyen a miénk és a fél hold szabados földért csak három hold takarmányt kaszálunk le... Szavait helyeslő morajlás követte, s valaki elkiáltotta magát a tömegben: — Akkor sem aratunk, ha a csendőrökkel kényszerítenek bennünket! — Nem!! — morajlott fel a közel kétszáz ember és megcsörrentek a kaszák, s holdfény táncolt a villák fényes ágain. (Folytatjuk.) Buni Géza— Haypál Tibor