Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

í l TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. június 16. Híradás as aparhanti Felszabadulás Tss-ből A három tsz versenyében első akar lenni a Felszabadulás Az MSZMP kongresszusa tiszte­letére a bonyhádi Dózsa Népe Tsz versenyre hívta ki az aparhanti Kelszabadulás és a Március 15 Tsz-t. A versenyben a nagyobb termelési sikerek elérésére töre­kednek, úgy gazdálkodnak, hogy közös vagyonuk minél nagyobb legyen. Mi a helyzet a verseny egyik esélyesénél, az aparhanti Felszabadulás Tsz-ben? BEFEJEZTÉK A MÄSODIK KAPÁLÁST Aparhant ebben az évben lett termelőszövetkezeti község. Ez­zel egyidejűleg a Felszabadulás Tsz földterülete is és taglétszáma is megháromszorozódott. Kapás­növényt például 700 holdon ter­melnek, míg tavaly alig 200 hold volt a közösben. De a kapálás nem okozott gondot. Volt olyan nap nem egyszer, hogy 200 szorgalmas szövetkezeti tag irtotta a gyomokat a ha­tárban. A 135 hold cukorrépát például három nap alatt egyel ték ki, ami nagy teljesítmény, a környéken egyedülálló. De ilyen gyorsan ment a kuko­rica, a burgonya és a többi nö vények kapálása is. Ma azzal dicsekedhetnek a Felszabadu­lás Tsz-ben, hogy befejezték a kétszeri kapálást. S mert ez így van, az aratás meg­kezdéséig egy napot elmennek se­gíteni a növénytermelők, ve- télytársuknak, a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-nek, mivel itt egy kicsit lemaradtak a növényápolással. FELKÉSZÜLTEK A GABONA- BETAKARÍTÁSRA Aratnivaló ugyanannyi van a közösben, mint kapás — 700 hold. A korábbi tervek szerint minden gabonát kombájnnal és aratógép­pel takarított volna be a tsz. De az idő keresztülhúzta a számítást. Az elmúlt napok esős, zivataros időjárása következtében a gabo­nák eléggé megdőltek, számolni kell azzal, hogy a gép mellett kézi kaszásokra is szükség lesz. Éppen ezért a Felszabadulás Tsz-ben már számbavettck az erőket, ami szerint 70 pár arató kerül ki naponta a szövetkezet tagjai­ból, akik — ha arról lesz szó — tíz nap alatt kézzel is betakarítják az összes gabonát. A szervezéssel egyidejűleg technikailag is fel­készült a tsz a gabona betakarítá­sára. A raktárakat kimeszelték, fertőtlenítették. Egyszóval: meg­tettek minden intézkedést, hogy egy szem gabona se menjen ve­szendőbe, SAJÁT EREJÜKBŐL TÍZ SZÁZALÉKKAL NÖVELIK A KÖZÖS ALAPOT A kongresszusi verseny feltéte­lei között szerepel, hogy saját erőből tíz százalékkal kell növel­ni a szövetkezet közös vagyonát. A Felszabadulás Tsz-ben ezt a többi között úgy biztosítják, hogy építőbrigádot szerveztek, amely munkaegységre istállókat épít és az erre biztosított állami hitelt nem veszi a tsz igénybe. A ki­lenc tagot számláló építőbrigád, jelenleg a Csöcske-pusztai üzemegy­ségben alakít át egy romépü­letet 50 férőhelyes istállóvá, ami mindössze négyezer fo­rintba kerül a tsz-nek, és ha elkészül, az értéke több mint 200 000 forint lesz. Erre a gazdasági évre tervezte a tsz azt is, hogy saját építőbrigád­jával a györepusztai üzemegység­ben szintén épít 70 férőhelyes szarvasmarha-istállót, ugyan­csak hitel igénybevétele nél­kül. A fentieken kívül televíziós ké­szüléket is vett a szövetkezet, és a közeljövőben berendezik a nem­rég felépített kultúrházat, ahol a napi munka után szórakoznak majd a szövetkezet fiataljai és idősebbjei egyaránt, A fent elmondottak ellenére még nem lehet tudni, hogy a há­rom tsz közül melyik nyeri a ver­senyt. De annyi haszna már most is van a vetélkedésből a Felszaba­dulás Tsz-nek is, a Március 15 Tsz-nek is, meg a versenyt kezde­ményező bonyhádi szövetkezetnek is, hogy tagjai úgy iparkodnak, mint még soha. S ezért máris di­cséret illeti a versenyző (termelő- szövetkezeteket. Kulturális események a megyei ifjúsági béketalálkozón A megyei ifjúsági béketalálko­zón a legjobb művészeti együtte­sek is résztvettek, nemes vetél­kedésben mérték össze tudásukat, mutatták be műsoruk legjavát. A rossz idő miatt a városi művelő­dési házban szerepeltek az ének­és zenekarok, és a táncegyüttesek, A közönség szép élményben ré­szesült, de a szereplők is felejthe­tetlen napot szerezitek maguknak egymás bemutatóinak láttán. Résztvettek a már ismert és sok sikert aratott régi, jól működő együttesek, de mellettük számos új csoportot is láthattunk, ame­lyek lelkesedésben máris felsora­koztak a tapasztalt együttesek mellé s reméljük, tudásban is hamarosan méltó társaikká válnak. A béke és barátság jegyében zaj­lott le a találkozó, nem versenyt, hanem nemes vetélkedést láthatott a közönség szép teljesítményekkel és még nagyobb lelkesedéssel. Egyik új együttes az újbereki KISZ-szervezet tánccsoportja. Uj_ színt jelentenek a sárközi együt­tesek között s máris figyelemre méltó a műsoruk, ha nem is érik el még a decsiek és az őcsényiek színvonalát. Sárközi táncokkal sze repelt az alig egy hete alakult sárpilisi KISZ-táncegyüttes. Egye­lőre még csak nyolc lány táncol s a két híres öreg táncos, de úgy látszik, megint születőben van egy — létszámban és tel­jesítményben — nagy együt­tes Sárpilisen, amely méltó utódja lesz az egykori orszá­gos hírűnek. Csupa erő, csupa lendület jelle­mezte a dombóvári gimnazisták táncát. Az volt az érzése a né­zőnek, így kell népi táncot be­mutatni, csak mintha kissé túlsá­gosan is kiszámított, túlságosan is fegyelmezett lett volna a táncuk. Hiányzott belőle a szilajság, amit inkább mértani pontossággal igye­keztek helyettesíteni. Ennek el­lenkezője a szekszárdi vasipari vállalat együttesének bemutatója. Lehetőségében, jövőjét tekintve italán a megye legjobb csoportja, csak kicsit több fegyelemre _ van szükség műsoruk összeállításánál, s mindenekelőtt egy jó zenekarra, amit ez a kiváló együttes feltét­lenül megérdemelne. A szekszárdi kulturális élet vezetői ebben a csoportban láthatják egy nagy központi népi együttes magját. Nincs lehetőség valamennyi cso­port, együttes felsorolására és mun Icájának értékelésére,• annyi azon­ban bizonyos, hogy szép eredményt hozott a me­gyei ifjúsági találkozó kultu­rális programja. Színvonalbeli különbségek ugyan vannak az egyes csoportok között, de lelkesedésben, fiatalos lendü­letben, tettvágyban egyek és ez a fontos. Délután 2 órakor a zeneiskola nagytermében a „Szabó Erzsébet” Kulturális Seregszemle megyei döntőjére gyülekeztek a legjobb szavalok és énekesek, zongora- és hegedűszólisták. A szavalok rangsorolásánál igen nehéz helyzetben volt a bíráló bi­zottság. Három olyan szavaló lé­pett a dobogóra, akik — egyön­tetű vélemény alapján —• azono­san kiváló teljesítményt nyújtot­tak. Ezért holtversenyben és rang­sorolás nélkül a következő három szavaló végzett az első helyen: Asz- mann Anna (tolnai gimn.), Feuerbach Appolónia és Rácz Erzsébet (mindketten szek­szárdi gimn.). Az iskolán kívüli szavalok közül meg kell még említeni Bodai Jó­zsef és Miklós Kálmánná emléke­zetes előadását. Az énekesek közül holtversenj'- ben első helyen végzett Besenyő Hedvig és Szakály Ilona (szek­szárdi gimn. tanulók). A zongora­szólisták közül Thész László szek­szárdi ált. iskolai tanuló bizonyult a legjobbnak. Hegedűs csak egy indult a versenyen, ifj. Tucsni László, szekszárdi ált. iskolai ta­nuló, aki dicséretesen oldotta meg feladatát. A szólisták megyei döntője ma­gas színvonalú volt és szép si­kert hozott, amely további ki­emelkedő eredmények alapja le­het. (1. gy. — sz. t.) Vizsgáznak a „kovácsok“ — Miért szükséges a tarlóbuk­tatás? — Nem szárad ki úgy a talaj. — Beszéljen a. szénacélokról. Milyen acél az amelyikben több, és milyen az, amelyikben keve­sebb a széntartalom? —. Minél több a szén az bán, annál lágyabb... — Biztos ez? acél­Fiatal, izmos fiú a felelő, egy kissé zavarbajön, megakad, bi­zonytalanná válik a felelete. A vizsgabizottság tagjai egymás­után adják fel a kérdéseket. — Elméleti felkészültsége nem a legkiválóbb, de a vizsgamunká­ja szép, látszik, hogy érti a mes­terségét. Hiába, a vidéken folyó iparitanuló-oktatás még hagy kí­vánnivalót maga után — állapít­ja meg a vizsgáztató bizottság el nöke, miután a fiú mögött becsű kódott az ajtó. A szekszárdi iparitanuló iskola bán szakmunkás vizsga folyik, a háromnapos vizsga harmadik napja, a szóbeli. Az előző két na­pon lezajlott az írásbeli, és a gya­korlati vizsga. Kovácstanulók vizsgáznak, tizennégyen, szakis, méretből, anyagismeretből, szak­számtanból, szakrajzból, munka- biztonsági, általános erkölcsi, po­litikai kérdésekből, rajzolvasás­ból. ■ A vizsgabizottság — elnöke Töt tös Gábor, tagjai Győrffi Imre, a KIOSZ, Miskolczi Béla, a szak- szervezet képviselője, Viszmeg Lajos, az iskola igazgatóhelyette­se, Diófási Imre szaktanár — aZa posan »megforgatja« a vizsgázó­kat. — A felkészülés? Gyakorlatilag mindegyik jól ismeri a szakmá­ját, nem egynek a vizsgamunká­ja dicséretére válhatna akárme­lyik öreg kovácsnak. A szekszár­di iskola tanulói elméletben is jók, a vidékiek már kevéssé. Lát szik, a vidéki iskolákban nem olyan alapos az elméleti képzés •— válaszol kérdésünkre Töttös Gábor. — Takács Ferenc! — szólítják az újabb vizsgázót. — Színötös — súgja az iskola igazgatóhelyettese. — Jutalmazás ra is javasoljuk. — Mi az öntés? Mi a jelentő­sége? — öntéssel készítjük az olyan alkatrészeket, amelyek elkészíté­se más módszerekkel, eszterga- lyozással, marással sok időt venne igénybe, és így kevesebb anyagra is van szükség. • — Hogyan történik az öntés? Egymásután hangzanak el a kérdések, Takács Ferenc mind. egyikre pontosan válaszol. — Lám, mennyi mindent tud­nia kell egy kovácsnak. Nemcsak az anyagot kell ismernie, amely- lyel bánik, hanem ismernie kell a »rokonszakmákat« is, a föld­műveléstől az esztergályos-, a ma rósszakmáig. önkéntelenül is eszembe jut Móra Ferenc egyik kis elbeszélé­se, a »Kalcinált szóda«, .az író­nak, mint tanonciskolái tanító­nak az élménye. A vizsgán az egyik inasnak a kalcinált szódá­ról kellett felelnie. Azaz, kel­lett volna, mert még csak kimon. dani sem tudta, »kancsinált szó­dát« mondott. A kémiai képlet­ben pedig felsorolta a fél ábécét — a felelettel a vizsgáztató hatal másság rendkívül elégedett volt, meg is dicsérte a jó feleletért. Ezt hasonlítom össze a mostani vizsgával, a thostani ipari tanu­lók feleleteivel. Lám azért is ju­tunk. egyre előbbre a szocialista építésben, mert fiatal szakmun­kásaink olyan tudást szereznek meg már az iskolában, hogy az­zal megfölözhetik mestereiket is. ■ BOGNÁR ISTVÁN Tíz nap Bulgáriában A bátaszéki Búzakalász Tsz tagjai közül kilenc KISZ fiatal és három idősebb tag a múlt he­tekben tíz napot Bulgáriában töl­tött. A tsz-tagok az elmúlt évben a bolgár elvtársak szekszárdi lá­togatása alkalmával találkoztak, s kölcsönös látogatásra megálla­podást kötöttek. A bátaszéki tsz-tagok tíz napot töltöttek Bulgáriában, s megnéz­ték a Burgasz megyei tizenkét holdas Dolna-Ezerovo Termelő­szövetkezetet. A két tsz tagjai között meleg barátság alakult ki, s versenyre hívták ki egymást, amelyet írásban is rögzítettek. A versenyszerződés pontjai el­sősorban a jövedelmezőség növe­lését írják elő mind a növény- termesztésben, mind az állatte­nyésztésben. Foglalkoztak még az ifjúsági munkacsapatok kiala­kításával, valamint az adminiszt­ratív munkák megjavításával. Vé gül írásban rögzítették azt is, hogy az a tsz, amely a verseny­ben lemarad, egy 15 tagú kül­döttség vendégül látásának költ­ségét viseli. 1905. június... Az emberek görnyedt háttal ballagtak Ele- dényből Nagykónyi felé. Mintegy harmincán voltak. Elöl a férfiak haladtak, mögöttük néhány asz- szony, meg fiatalabb legény. Véget ért a fűkaszálás. Ahogy súlyos lépteik dobbantak a földön, felverték az út porát, amely úgy hömpölygött, örvény­lett körülöttük, mintha be akar­ná őket temetni. Valahogy olyan volt ez a me­net, mint egy csoport lázadó har­ci menetelése. A leszegett fejek, a szemek kétségbeesett, de hatá­rozott csillogása és a léptek üte­mére ritmusosan lengő kaszák, mind-mind ezt a lázadó elszánt­ságot tükrözték. A menet élén Gulyás György haladt, körülötte a többiek, szót­lanul, némán. Csak nagysokára szólalt meg az egyik nagybaj uszú férfi, aki a vezető mellett lépdelt, s fényesvasú nagyágú villát vitt a vállán. — Sötétedik. — Igen... — válaszolt kurtán Gulyás és sokáig ismét nem szólt. Gondolkodott, s ebben nem za­várták a többiek sem. Tudták ró­la, hogy furfangos észjárású, s amit kigondol, az csak jó lehet. A dűlőút mellett szőkülő árpa ringott, hullámzott a csendesen éledő szélben, mint a tenger. S ahogy a kalászok egymáshoz súr- lódtak, úgy hatott a hangjuk, mintha millió apró homokszem muzsikálna, őrlődne a levegő­ben ... A sor végén kukoricás kenyeret majszolt egy kamasz el­gondolkozva. Távolról már idelátszottak a falu szélső házai. A csoport most nem fordult be a szokott úton a Temető utca felé, hanem a Csi- rip utcának tartott, melynek vé­génél egy kis akácos tarkállott, szép füves tisztással a közepén. Ide igyekeztek. Amikor már vagy öt percnyire megközelítették az-akácost, a rit­ka fák között beláttak a tisztás­ra és észrevették, hogy ott már többen vannak. kér­Gu­— Mindenki itt lesz? — dezte a nagybajuszéi ismét lyástól. — Úgy beszéltük meg — hang­zott a válasz. — Talán csak nem akad gyáva, aki fél, vagy áruló, aki az urakkal játszik össze..: Közben beértek a tisztásra, me­lyen már vagy százötven ember volt együtt. Itt voltak a muth- pusztaiak, az alsómedgyesiek, felsőmedgyesiek, s a sághi aratók közül is lehetett látni néhányat, amint beszélgettek a csoportok­ban. , Gulyás végigjáratta tekintetét a tömegen és egy emberhez lé­pett, aki körül többen álltak már. — Itt van mindenki? — kér­dezte, miközben megszorította a feléje nyújtott kezet. — A kulcsáriak nincsenek még. — Jönnek? — Megígérték. De itt kellene már nekik lenniük. Csak nem gondolták meg? ..; Eltelt már félóra is, amikor va­laki az akácos széléről bekiáltott^ hogy jönnek a kulcsáriak, s csak­hamar zörgés, ágak recsegése hallatszott a fák alól, majd elő­léptek az aratók. Középütt valaki beszélni kez­dett. Szavain érződött, hogy nincs gyakorlata a szónoklásban, de egyszerűen, érthetően mindent elmondott, amit hallani akartak az egybegyűltek: — Nem aratunk tizenegyedi­kért. Követeljük, hogy minden­ben tizedik kereszt legyen a mi­énk és a fél hold szabados föl­dért csak három hold takarmányt kaszálunk le... Szavait helyeslő morajlás kö­vette, s valaki elkiáltotta magát a tömegben: — Akkor sem aratunk, ha a csendőrökkel kényszerítenek ben­nünket! — Nem!! — morajlott fel a kö­zel kétszáz ember és megcsörren­tek a kaszák, s holdfény táncolt a villák fényes ágain. (Folytatjuk.) Buni Géza— Haypál Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom