Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-11 / 135. szám
I f 1959. június 11. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG Szocialista munkabrigád lesz Simontornyán Ifj. Andráskó Pál 11 tagú brigádja az első kezdeményező A műhely olyan nagy, mint egy sportcsarnok, világos és tágas, A munkagépek is egymástól olyan távol vannak, hogy kiabálni kell a munkásoknak, ha társalogni akarnak szomszédjukkal. A szüntelenül működő ventillátorok keverik az áporo- dott levegőt, huzat is van, de tímárműhely mindezek nélkül elképzelhetetlen. A nagy műhelycsarnok közepén a meszeskádak állnak, itt van az egyik állomása a bőrkikészítésnek, és a műhely egy sarkában a tímárok dolgoznak. Az ő munkájukat még nem tudták gépesíteni. Kézzel teregetik a hatalmas marhabőröket a tőkékre és szabadítják meg éles késeikkel a felesleges résztől. Itt ebben a műhelyben dolgozik egy tizenegy tagú munkabrigád. Ifjú Andráskó Pál a brigád vezetője. S ez a brigád a napokban azt határozta el, hogy versenyt indítanak a szocialista brigád cím elnyeréséért. A műhelyirodán idős Sárkány Ferenc főművezető teszi elém a brigád vállalását, olvassam el, mit vállaltak a munkások. Nyolc pontba szedték a vállalást, melyek megvalósításával a műhely tervének, a kongresszusi verseny sikeres megvalósításának segítését akarják elérni; A pontok így szólnak: „1. A brigád teljesíti a meny- nyiségi és minőségi tervét. 2. Kiküszöböljük a rukkolás- nál a keletkező vakmetszéseket oly módon, hogy fogóval forgatjuk a bőrt 3. A színelés gondos elvégzésével megszüntetjük a szőrös bőröket, valamint a színelőkéssel történő szín felsértéseket. 4. Tömegmegmozdulásokon a brigád tagjai teljes létszámmal részt vesznek; 5. Mindenki szakszervezeti tag, a tagsági díjat pontosan fizetjük és segítjük a bizalmi munkáját. 6. A brigád fiatal tagjai a KISZ-ben dolgoznak, az idősebbek a tömegszervezeteket segítik. ünnepélyesen tartották meg a nyolcadik pedagógusnapot Nagydorog községben a nyolcadik pedagógusnapot még ünnepélyesebbé tette az iskolások torna- vizsgája. A tornavizsga igen szép és tetszetős volt, a szülők megelégedésére, akik közel ötszázan jelentek meg, s meggyőződtek arról a fáradhatatlan pedagógiai munkáról is, amely a tanítás mellett a testnevelés területén is igazolja pedagógusaink áldozatkész munkáját. A tornavizsga 3 órás műsorral szórakoztatta a szülőket és a vendégeket. Ezután került sor a jutalmazásra és a pedagógusok meg- vendégelésére. A jutalmazást és a vendéglátást a községi tanács és a szülői munkaközösség szervezte a népfronttal közösen. Pénz- és könyvjutalomban részesültek pedagógusaink. Azt fejezték ki a szülői munkaközösség tagjai ezzel is, hogy igen nagyra becsülik a tantestület munkáját. A pedagógusok viszont érezhették azt a megbecsülést, mely feléjük sugárzott a párt, az állam és a szülők részéről e nap alkalmából. Bízunk abban, hogy ez a megbecsülés a jövő oktatási évre még nagyobb lendületet ad munkájukhoz és még odaadóbban nevelik gyermekeinket a szocialista tudomány, kultúra szellemében. Cserenyecz István Nagydorog — A BÁTASZÉKI BUZAKA- LÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZET tehenészetében az elmúlt félév során az égy tehénre eső hat havi átlagos tejtermelés 1830 kilogramm volt, 3,9 százalékos zsír- tartalom mellett. 7. A munkafegyelme*, betartjuk, a késéseket megszüntetjük, a fegyelemsértőt a brigád vonja felelősségre. 8. Az értékelést a brigád végzi el, az üzem műszaki vezetőjének bevonásával. Felkérjük idős Sárkány Ferenc elvtársat, a brigád patronálására.” Ennyi a vállalás, s alatta az aláírások. Az „első fecskék” ők a simontornyai gyárban. A szocializmus építésének első ilyen munkabrigádja alakult meg ezzel a bőrgyárban. A brigád létrehozásában segédkezett a párt- szervezet és a szakszervezet is. Halas Kálmán osztályvezetőt kérdeztük meg, mi a véleménye a brigád kezdeményezéséről, a vállalás teljesíthetőségéről, A brigád felajánlása a műhely tervének teljesítését segíti elő, de ezt teljesíteni becsületbeli dolog, úgy érzem, még ha nehéz feladatot is vállaltak, állják szavukat. — És mit mond idős Sárkány Ferenc főművezető? — Nem is tudtam arról, hogy engem választottak patronáló- juknak, de így még jobb, így én is részese lehetek a brigád sikerének, mert ez nem marad el, egyébként az első értékelés három hónap múlva lesz. A brigád tagjai Halas Kálmán osz*ályve- zetőt, Varga István művezetőt és' Nosztrai Elemér főművezetőt kérték meg, hogy versenyüket értékeljék; Ezután felkeresők a munkabrigád két tagját, mondják el ők is véleményüké*, kezdeményezésükről. A brigád két műszakban dolgozik; hatan délelőtt, öten pedig délután. A délelőttösök közül Szántó István tímárt kérdeztük meg először: — Nem új keletű, hogy a tímárok munkabrigádban dolgoznak — mondja Szántó elv- íárs — még inas voltam az ötvenes évek elején, amikor már itt sztahanovista brigád volt. Hallottunk az országos kezdeményezésről és úgy gondoltuk, mi is képesek vagyunk arra, hogy olyan felajánlást tegyünk, hogy annak megvalósításával a szocialista munkabrigád címet kaphassuk. — Nagyobb figyelemmel kell a munkát végezni, mint eddig, becsületbeli dolognak *,ártjuk, hogy amit ígértünk, teljesítjük — mondja Botos Ferenc, a brigád másik tagja — összetartunk itt a munkában, váltáskor mindig beszélünk az aznapi munkáról, a tapasztalatokról és ezek figyelembevételével mind jobban megközelítjük a vállalás teljesítését. Azt hiszem, hogy a pártkongresszus idejére elérjük a szocialista brigád cím elnyeréséhez szükséges feltételek teljesítését. Mi így járulunk a párt- kongresszus sikeréhez, a magunk módján, munkával..; A munkabrigád — mely elsőnek alakult a gyárban — híre eljutott a (többi műhelyekbe is, hallani mór olyan hangokat, hogy a boxkikészítők és a cseresek is ilyen brigádot akarnak szervezni, követni akarják ifjú Andráskó Pál, Palásti Lajos, Németh János II., Botos Ferenc, Sándor Miklós, Kovács László, Luka István, Zsolnai István, Szántó István, Somogyi János és Pénzes Béla példáját. S az első brigád sikerei előbbre viszik a szocializmus ügyét Simontor- nyán úgy is, hogy kiemelkedő termelési eredményeket érnek el, úgy is, hogy példájukat mind többen követik, amelynek végső célja: a gyár előtt álló feladatok megvalósítása. P. J. Tíz éves az államosított építőipar Ezekben a napokban a me^ gye építőipari munkásai ünnepre készülnek. Tíz évvel ezelőtt a megyében is államosították az építő és építőanyaggyártó ipart. A tíz év alatt megte*t út új létesítményekkel fémjelezte az államosítás szükségességét, a szocializmus építésében betöltött szerepé*. Megyénkben tíz évvel ennek előtte nem beszélhettünk építőiparról, ma, amikor ünnepre készülünk, büszkén vetünk számot arról, hogy az építőipar feladatait ez ideig sikeresen oldotta meg, még akkor is, ha menetközben a fejlődés hibáit kellett nyesegetni. 1949 őszén alakult meg a szekszárdi magasépítési vállalat. 1957- ben három vállalat egyesülésével jött létre a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Tíz évvel ezelőtt az államosítás idején rendkívül alacsony volt a munka termelékenysége. Az egy főre eső termelés értéke 1951-ben például 29 300 forint volt, 1958-ban ez — a fokozott gépesítés, az építőipar nagyiparrá történő átszervezése, jobb munkaszervezés révén 55 142 forintra emelkedett. A tíz évvel ezelőtt alakult első állami építővállalatnak csak 48 ezer forint értékű állóeszköze volt, jelenleg csaknem tízmillió forintot kitevő állóeszközzel rendelkezik az építő vállalat, T íz év alatt megyénkben a 1 szocialista ipar 298 millió forint értéket termelt. Ez a szám azt jelzi, hogy megyénk ennyivel gazdagodott, gyárakat fejlesztettek, bérházakat, iskolákat, óvodákat építettek. Az elmúlt években a legnagyobb építkezés Nagymá* nyokon volt. Húszmillió forint költséggel új városnegyed épült a bányászok részére. Hétmillió forintba került a szekszárdi húsztantermes iskola, 13 millió forintot fordítottak a gyapotraktár építésére, és új lakóházak, bérházak épültek — csaknem 580 új lakás épült az említett időszakban, melyeken az építővállalat dolgozói munkálkodtak. Az államosításkor 147 fővel kezdte meg az ipar megyénkben a munkát, napjainkban pedig Csaknem ezer építőmunkás tevékenykedik a megye különböző részén új iskolák, gyárak, fürdők, lakóházak létrehozásában, A z államosítás évfordulóján ^ szólni kell a téglagyárak, az építőipar alapanyagának gyártóiról is. A felszabadulás után még sokáig a téglagyárakban főleg kézzel végezték a munkát. Az államosítás idején csupán egy gyárban volt kísérlet a gépimunka bevezetésére. A kemencékből a téglát káréval hordták ki és be; úgy mint 100 évvel ezelőtt. A gyá rákhoz tartozó munkóslakások csak nyárón voltak használhatók; de ekkor is 2—3 családot szorítottak egy lakásba. A tamási téglagyárban például a régi kemencében adtak „lakást” a dolgozóknak. Az államosítás óta eltelt *.íz év eredményekben és sikerekben gazdag volt. A megye építőipara; a téglagyárak feladatukat becsülettel ellátták, s az eddig meg*.ett út biztosíték arra, hogy a jövőben is siker koronázza a megye építőipari munkásainak hasznos tevékenykedését. A különbség A mécses lángja meg-meglob- ban, amint a nyitottszájú pincebejáraton a szél be-becsap a beszélgetőkhöz. Most kezdték csak a poharazgatást, máris meghitt a hangulat, mintha ki tudja, mióta ismernék egymást. A munkás-paraszt találkozó egésznapi közös programja összehozta a kö zelmúltban termelőszövetkezetbe lépett parasztembert a fővárosi munkással. Régebbi ismerősöm a családfő, Szabó bácsi, aki nemcsak jó gazda hírében áll, de a szónak is mestere. — Nem tudom, megérti-e, mit akarok mondani, mert hát nem nagyon tudom, most hogy is mondjam... — így kezdi. A feketehajú. kékszemű, robosztus fiatalember meg biztatja. — Mondja csak bátyám, hallgatom. Restellem megkérdezni tőle a nevét, no meg nem is akarom za várni. Annyit tudunk mindnyájan róla — hisz csak először találkoztunk —, hogy a budapesti Goldberger-gyár munkása, tagja a Bátára érkezett 50 tagú patronáló csoportnak. — Hogy is mondjam csak.,; — VbékeM} emSetek Az udvarunkban van két nagyon hiszékeny hölgy. Elárulhatom, hogy az egyik a jeleségem, a másik pedig szomszédasszonyaink egyike. Hogy miért hiszé kenyek? Elmondom a történetet egész részletesen, ahogy történt... Szép napsütéses tavaszi nap volt. A két asszony kint beszélgetett az udvaron, talán a divatról, talán a férjek hibáiról, mert miről másról is beszélhettek volna? Történt ekkor, hogy egy ismeretlen cigányasszony jelent meg a kapuban. Bejött, egy kissé zavartan szétnézett az udvarban, majd a két asszonyhoz lépett. Elmondta, hogy mi járatban van. Közölte a két asszonynyal, hogy neki az a foglalkozása, hogy házaktól összeszed olyan ruhákat, amit már keveset használnak és ő ezt bizományi áron eladja. — Nincs nekünk ilyen — mond ta az asszonyok egyike, s a másik is helyeslőén bólintott, de az asszony nem tágított. Rögtön azt kezdte bizonygatni — mintha lát ta volna már a szekrényeket —, hogy minden háznál akad olyan ruha, amit nem használnak, mivel egy kicsit divatjamúlt, ő viszont el tudná adni és az asszonyoknak soha nem jön rosszul egy kis pénz. Még a férjeknek sem kell tudni róla. Éhségre ők a szekrénybe ritkán néznek bele, s úgy sem veszik észre, hogy eltűnt onnét egy-két szoknya, amit a feleségük amúgy sem hordott, vagy hiányzik egy nadrág, amit ha éppenséggel keresne a férj, hát nyugodtan lehet azt mondani, hogy fölmosórongy szerepét tölti be. — Nézzék csak meg angyal, káim. Biztos akad. Ha én belenézhetnék a szekrényükbe, találnék. — Hát ezt nem engedték meg a cigányasszonynak, de a két asszony körülnézett. És találtak is. Mert ugyebár lehet úgy is okoskodni, hogy. eladom a férjem ruháját, amit két éve hord már, igaz, még ünnepinek is megteszi, de ha jó áron sikerül eladni, csak két-háromszáz forintot kell hozzátenni és teljesen új ruhát vehetünk. A kiválogatott holmit sokáig nézegette a cigányasszony. Még ő is válogatott köztük. Katonaruhát például a világért sem akar e,ívinni. Nem is vitte el. Amit kiválasztott összenyalábolta, idegesen gyűrögette ölében, majd rövid habozás után ismét megszólalt. — Most nem fizetem ám ki, ha nem majd csak akkor, ha eladtam. Mondják meg, hogy menynyit kérnek értük és majd hozom a pénzt egy-két nap múlva. Az asszonyok megmondták, hogy mennyiért adják a ruhákat és csodák csodája, az asszony nem alkudott. Mindenre csak azt mondta: — Jól van. — És később, amikor már indulni akart és valamelyik eladó megkockáztatott egy megjegyzést, hogy be ne csapja őket, az asz- szony sértődötten vágott vissza. — Hát mit gondolnak? Becsületes ember vagyok én! Ebből élek, hogy így bizománybán eladom a ruhákat. Kérdezzék meg csak er. re a szomszédokat, mind nagyon jól ismernek... Azután távozott... Az asszonyok nem kérdezték meg a szomszédokat, de jót gondoltak amikor az villant az eszük be, hogy becsapja őket a néni... Természetes, hogy azóta sem látták a cigányasszonyt. Valami Mariska néni, állítólag Tolnán lakik. Amikor a két asszony nekünk férjeknek ezt elpanaszolta, csak az volt a válaszunk, hogy menjenek át valamelyik közeli községbe, járják végig a házakat és kérjenek mindenhol néhányezer forintot mondva, hogy ők abból élnek, hogy kölcsönkérnek pénzt, amit aztán kamatra kiadnak más nak... Ha kapnak, akkor szerencséjük lesz, de ha nem viszik vissza, akkor a rendőrséggel gyűlik meg a bajuk... Ez ráférne a cigányasszonyra is... (BUM) folytatja Szabó bácsi, a Rákóczi Termelőszövetkezet brigadérosa. — Még 45 előtt történt velem. Vonaton utaztam Pestre és az egyik állomáson jólöltözött városiak ültgk be hozzánk, de gyor san fel is cihelődtek, nem tetszett nekik a kupé földműves népe. Hiába, no, megérezték a parasztszagot és eltakarodtak. Sír ni szerettem volna a megalázástól, a szégyentől Hát ilyenek a munkások, ilyen nagy ellentétek vannak köztünk? *— Most meg? Eljöttek hozzánk, és lám, milyen gyorsan ősz szemelegedtünk!..; Elmondjuk a szövetkezet és saját magunk ügyes-bajos dolgait és maguk meg nemhogy lesajnálnának ben nünket, de megbecsüljük egymást. Érdekes és jó is ez a változás, nem gondolja? — firtatja kíváncsian társa véleményét. Az eddig töprengő arccal hall* gáttá, majd felderülve, így válaszol: — Igaza van, mindnyájunknak jó. De ne higyje ám bátyám; hogy azok a jólöltözöttek munkás emberek voltak! Mi munkások miből utazgattunk, no meg öltözködtünk volna? örültünk, ha volt mit ennünk. De ha volt is olyan, aki tán lenézte a paraszt embert? Emlékezzen csak, hál Horthyék nem arra neveltek; hogy a kétkezi munkást, de különösen a falusi embert lenézzék? Hallgatnak, gondolkoznak, de gyorsan megtörik a csend. — Azt vallották és tették, hogy »oszd meg és uralkodj rajtuk« — szól a beszélgetés végét hallgató fiatalember, majd megint Szabó bácsi veszi át a szót. — Az a fontos, hogy most mór másképpen van — tér a mára. Okosan tették, hogy eljöttek, nekünk nagyon jó ez a közvetlen kapcsolat. Ha összefogunk, hamarabb túl is leszünk a nehezén. Na, de én azt ajánlom, igyunk is a mi összefogásunkra. Összecsendülnek a poharak és az őszbecsavarodott parasztember, meg a fürtös feketehajú esz tergályos jókedvűen üríti poharát a falu és város összefogásának további erősítésére. SOMI BENJÁMINNÁ
