Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-07 / 132. szám
1 * Í959. június 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az egyeztető bizottság és a dolgozók Egy hivatalos jelentés szerint j 1950-től 1957-ig a megyében ál- ! landóan emelkedett a Területi í Egyeztető Bizottsághoz beérke- . zett fellebbezések száma. 1958- ban már jelentősen csökkent és ugyanez volt tapasztalható az 1959-es év első negyedében is. Ebből a tényből nem nehéz fontos következtetéseket levonni. 1957-től fokozatosan csökken az olyan eseteknek a száma, amikor egyik-másik dolgozót valamilyen jogtalan sérelem ér a munkáltatója részéről. A keresetek nagy részét a munkabérrel, elbocsátás sál, áthelyezéssel kapcsolatos panaszok adják. Tehát egyre kevesebb dolgozónak van munkabérpanasza, vagy ha elbocsátásra, át helyezésre kerül sor, egyre ritkábban fordul elő, hogy nem tartják be a Munkatörvény könyv előírásait. Más szavakkal: egyre kevesebb törvénysértés fordul elő, olyan törvénysértés, amely a dolgozók törvényes jogait sértené. Ez nagyjelentőségű dolog: azt mutatja, hogy még a legkisebb részkérdésekben is egyre inkább csökkennek a különféle súrlódások a dolgozók és a munkáltatók között. Más szavakkal: egyre nagyobb a harmónia a szocialista állam és a dolgozók között. Nem, azt még nem mondhatjuk, hogy nincs semmiféle »nézet eltérés« és nincs oka egy dolgozónak sem időközönként reklamálásra. Az ilyen esetek csökkenőben vannak, de mégis előfordulnak. A tanácsi szerveknél kisebb, az állami gazdaságokban, gépállomásokon, földművesszövet kezeteknél nagyobb számban fordulnak elő ilyen esetek. Ebben nincs is »természetellenes« dolog, hiszen a legjobban megkonstruált gépnél is vannak időközönként kisebb üzemzavarok, amelyek lényegében mit sem vál toztatnak a gép értékén. Az ilyen jogtalan sérelmek azonban nem maradnak bosszantó, elkedvetlenítő egyéni hátrányok, mert rendszerünknek természetes velejárója, hogy az ilyen sérelmeket előbb-utóbb orvosolja. Külön szervet hozott létre, amelynek egyik fő feladata éppen a dolgozók törvényes érdé keinek a megvédése. Ez természetesen, nagyonis természetes egy olyan országban, ahol a munkásság van hatalmon. Megtörténik, hogy valamilyen munkahelyről jogtalanul bocsátanak el egy dolgozót, vagy mond juk a bérezésnél fordul elő hasonló visszásság. De mi sem természetesebb, mint, hogy a megsértett dolgozó fellebbez. S ezt teheti, mert van hova fellebbezni, van olyan szerv, amely elfogulatlan, amely tisztázza,, hogy a dolgozónak van-e igaza, vagy a munkáltatónak és aszerint intézkedik. Ezt a szót, hogy »intézkedik«, kétszer is alá kellene húzni, hiszen a dolgozók szempontjából mindenekelőtt ennek van legnagyobb jelentősége. Ha anyagi sérelem éri őket, nyilván mindenek előtt olyan intézkedésre van szűk ségük, hogy az anyagi károsodásuk is orvoslást nyerjen. Tucatjával lehetne sorolni az eseteket, amikor az egyeztető bizottság a munkáltatót komoly kártérítésre kötelezte, vagy a jogtalanul elbocsátott dolgozót visszahelyezte eredeti munkakörébe. A közösség megbecsült ifjú tagja A 16 esztendős Kövér Mihálynak is része van abban, hogy a belecskai Szabadság Tsz fiaztató- jában a legnagyobb, rend és tisztaság fogadja a látogatót. Ez a tisztaság jó hatással van természetesen az állatok egészségére js. — Míg másik kanászok voltak itt — mondja —, pusztultak a jószágok. De amióta Répási nénit tették ide, s engem osztottak be mellé, szépen nevelődnek az állatok. Név szerint ismeri az állatokat. Kezdi is sorolni. — Ez itt a Panni — mutat rá egy megtermett kocára —, tíz malaca lett. — S utána szakszerűen magyarázza: — Innen kettőt áttettünk a Fecskéhez, mert az csak ötöt fialt. Tudja’, tehermentesíteni kellett — teszi hozzá. Elgondolkozva figyeli egy darabig a másik jószágot, a Sárit, majd megszólal: — Nem tudom, mi lehet az oka, ennek tavaly tizenegy malaca lett és most csak öt. Látszik rajta, hogy bántja a dolog. De mit lehet tenni? — Nem kellene tanulni, művelődni, szakkönyveket olvasgatni? — kérdem. — Magam is erre gondolok — mondja —, a vezetőségből is beszéltem már néhánnyal, azok is ezt tanácsolták. Megfogadom a tanácsukat, Répási néni meg a gyakorlatban segít minden szükségest elsajátítani. De úgy látszik, vannak itt érdekes dolgok is. Egy másik koca nevét említi, s elmondja, hogy milyen furcsa malacot hozott a világra. — Képzelje, nem volt alsó sza- jaszéle — sorolja a furcsaságokat — s a két füle a malacnak a nyakához volt nőve. — Van ám még egy különösebb is — lendül bele az elbeszélésbe. — Tavaly az egyik koca háromlábú malacot fialt. Tudja, a negyedik lába helyén nem volt, csak egy kis csonk. Sajnáltuk elkótyavetyélni és megmaradt. Az egyik tagunk, Fodor Feri bácsi, tudja, az a kovács — teszi hozzá magyarázólag, mintha legalábbis ismerném — elvitte, s úgy látszik, három lábon is felnevelődik, jó hízó lesz belőle. Ezután a jövedelemről beszélgetünk. — Meg vagyok elégedve — mondja. — A múlt hónap előtti különösen jó volt, mert el- lések történtek, s így 31 munkaegységem volt. 310 forint előleget kaptam, minden munkaegységre tíz forintot. De a többi hónapokban is több mint húsz munkaegységem szokott lenni. Kövér Mihály családfenntartó, hisz beteg édesanyja van csak, apja a háborúban tűnt el. Mi lett volna a sorsa régen?' Más lába- kapcája, ütött-vert kiscseléd. Most megbecsült tagja egy közösségnek, egyenrangú a többiekkel. Búcsúzáskor felködlik előttem, legközelebb talán már mint ag- ronómussal, vagy éppen valamelyik nagy gazdaság főállattenyésztőjével beszélhetek vele. És ez ma nem is álomkép ... (i-e) Hozzá kell tenni — éppen az egyeztető bizottságok elfogulatlanságának bizonyítása érdekében —, hogy megesik olyan eset is, amikor például elutasítják a dolgozó kérését, fellebbezését. El utasítják, mert jogtalan a panasza, mert munkahelyén jogosan helyezték hátrányos helyzetbe. Az egyeztető bizottságok az ilyen eseteket is felülvizsgálják s ha jogtalan a fellebbezés, közük a panaszt tevő dolgozóval. A tör-, vényesség betartása nemcsak a munkáltatókra, hanem az államra is vonatkozik. A dolgozók érdekeinek ilyen nagyszabású védelméről nem lehet anélkül beszélni, hogy az ember ne hasonlítsa össze a múltat a jelennel. A múltban, vajon ki törődött a dolgozók érdekeivel. Ha egy dolgozót elbocsátottak, azt legfeljebb elpanaszolhatta ott hon a feleségének, aki nyilván, hogy nem sokat segíthetett s a dolgozóknak legfeljebb álmuk lehetett egy olyan szerv, ami ma valóság. Útépítés a Mátyás király utcában Korszerű, pormentes burkolatúvá építik át Szekszárdon a Mátyás király utcát. A vízlevezető árkok befedésével megszélesített utcában az útépítő munkások az úttest terméskő-szegélyezését végzik. Tudósítás az alkoholelvonó kúráról BEVEZETŐKÉNT feltétlenül el kell mondani ár. Szepesi János kórházi főorvos hiteles megfigyeléseiből néhány adatot. Mint az erre legilletékesebb szakorvos, hosszú idő óta figyeli az alkoholizmussal kapcsolatos problémákat. Mindenekelőtt arra a megállapításra jutott, hogy nálunk is veszélyesen terjed az alkoholizmus. Ennek egyik mutatója például, hogy míg 1947-ben 13 alkoholista állt kezelés alatt a szekszárdi kórházban, addig 1958- ban már 76-ra emelkedett ez a szám. Az idei évben pedig a riportírás napjáig, péntekig a kezeltek száma elérte a hatvanat, noha még a fél év sem telt el. Most pedig engedjék meg, hogy idézzek néhány választ, amelyeket dr. Szepesi János főorvostól kaptam. — Kik jelentkeznek az alkohol elvonó kúrára? — A társadalom minden rétegéből kerülnek ide. Sőt, még nőket is kezeltünk. — Mi a tapasztalatuk, hogyan válnak az emberek alkoholistákká? — Többnyire a rossz társaság viszi az embereket a rossz útra. De itt Szekszárdon van egy másik érdekes jelenség is. Jönnek Pestről az ellenőrök. Ilyenkor aztán úgy vélik az »ellenőrzöttek«, hogy őket meghívni egy kis borozásra, mivel, hogy Szekszárd nak ez az egyik fő nevezetessége. A főnököket is »illik« néha meghívni... Aki nem szokott italozni, az is ezt teszi és szinte észrevétlenül, fokozatosan maga is rászokik a mértéktelen italozásra. Másoknál azzal kezdődik, hogy ezt mondja: »Végeztem a munkámmal, elfáradtam, hát egy pohár bort, vagy sört megérdemlik...« Természetes, hogy »megérdemli«, csakhogy ezzel szokott elkezdődni az, ami miatt végül is nagyon sok ember az alkoholelvonó kúrán köt ki. — Milyen következményei van nak egyes családok esetében az alkoholizmusnak? — Jött már be hozzám feleség panaszkodni, aki sírt előttem, hogy tegyünk valamit a férjével, mert nem adja haza a keresetét, elmulatja, sosem józan, ilyenkor durva, üti-veri az egész családot, sőt, még hazulról is »ellop« bizonyos értékeket, hogy az érte kapott pénzen mulathasson. Az alkoholizmus visz rá sok embert a bűnözésre, az alkoholista a munkáját sem tudja tisztességesen elvégezni. Dr. Kovács Károly kórházi főorvos arról beszélt, hogy az alkoholizmus mennyire elterjedt a fiatalkorúaknál, és ezért mennyiben felelősek a szülők. Nagyon sok családban már néhány éves Fények és érnyak az Ipari tanulók kiállításén Ódon épület, évtizedekkel ezelőtt rakták le az alapját. A földszinti ablakkal szinte egymagas- ságban van már a gyalogjáró. S ebben az öreg épületben — az ipari tanuló iskola székháza — a fiatalság, a jövő nemzedék tanulja az új élet építésének" technikáját. Mert nem elég ma már az az inasoskodás, mikor apáink mesterpofonok mellett lesegették el a szakma fogásait. Ma sokkal több tudást kérnek és kapnak is ezek a tanulók. És ha az ember az elmúlt év eredményességét nézi az ipari tanulók kiállításán, a meggyőződés csak erősödik benne, hogy jó úton haladunk a szakmai utánpótlás nevelésében. A látogató, aki az emlékkönyvbe csak azt írta be, hogy »csodaszép«, talán nem mond el mindent a fiatalok alkotásáról. Mert alkotás az a kombinált biztonsági zár is, melynek létrehozásában a tanuló napokig töprengett és az is, amikor gipszből másfélméter magas gyárkéményt — megszólalásig hasonló az eredetihez — készített. Az ember nem is tudja, hol álljon meg időzni a hasznos dolgok szemléléséhez. Mindent látni és tapasztalni akaró látogatók kérik az ügyeletes tanulókat — a kiállítás »idegenvezetőit« —, mutassák be egyik-másik modellt működés közén... És működik a villanyhegesztő a lemezhajlító, a szökőkút és még sakkozni is lehet az egyik tanuló által készített asztal mellett. E sorok írója nem emlékezik a múlt inasoktatásaira, amit róla tud, azt csak az idős munkásemberektől hallotta és azt összehasonlítani a mostani munkával nehezen lehet, de kell és hasznos. Nem tudom elképzelni, hogy Szegedi Dezső másodéves kőművestanuló mestere ennyi idős korában hasonló munkát készített volna: 3800 magakészítette apró téglácskákból rakott össze egy kupolát, melyet az iskola magáénak tart meg, hogy oktatni lehessen ennek segítségével. És számos olyan munkadarab van itt, ezen a jólsikerült kiállításon, amely az eredetit utánozza. És az eredetinek másolása nem veszi el a tanuló alkotási gyönyörét, sőt! Csak meg kell nézni Jaksa’ István légsűrítőjét, Zentner Antal mosdószerelését, Alföldi László vetőgépét, vagy Läufer László répaszedő ekéjét. A megszólalásig hasonló az eredetihez, s a nagy gép kicsinyítése is művészet a maga nemében, különösen, ha az ember fejlődésében nézi ezeket a gyerek-mesterembereket. Talán gyengébb foltja a tanulókiállításnak és — ebből következik — az oktatásnak is az, hogy a faipari munkák többsége igen gyenge. Néhány értékes munkadarab — a Faipari Vállalat tanulói készítették — emelkedik csak ki a többi közül. Azt hiszem, e téren kell megtalálni a tennivalókat. És akad gyenge munka a női ruha szabótanulók kiállításán is. Értékes anyagokat dolgoztak fel, de legtöbb esetben az anyag minőségét értékelték, nem a benne lévő munkát. Egy kiállítás módot nyújt arra, hogy bemutassa a látogatóknak, a nagyközönségnek, hogy milyen úton haladnak a munkák készítői és a véleménykönyvbe jegyzett bírálatok, elismerő nyilatkozatok pedig buzdító, lelkesítő tényezők újabb sikerek, újabb eredmények felmutatásához. Ebben bízik az újságíró is. pálkovács Jenő korban borral itatják a gyermekeket, mondván, hogy »az a néhány csepp nem árt neki«. A gyermek szervezetének még a kis mértékben elfogyasztott alkohol is árt. AZ ALKOHOLELVONÓ KÚRA eléggé ismert: szeszt itatnak a kezelttel, injekciózzák, hányatják s végül egy feltételes reflex alakul ki benne — undorodik a szesztől. A kúra örvendetes hatása azonban már kevésbé ismert és sokan nem is hisznek benne. Egy érdekes eset: A fiatal tisztviselő férj a szokványos módon alkoholistává vált. Felesége nem bírta mellette s két gyermekével együtt visszaköltözött édesanyján hoz. A férj ezután került be az alkoholelvonó kúrára. Segítettek rajta, örvendetesen megjavult. A feleség nem akarta elhinni, hogy a férje, akit tűrhetetlen viselkedése miatt otthagyott, józan, fisz tességes életet élő ember lett. Szepesi főorvos írt levelet a feleségének, s végül is ő békítette ki a házaspárt. Visszaállt a családi béke és ami a legörvende- tesebb, ez tartós is lett. Olyan ember is került az osztályra kezelésre, akinél fél liter rum elfogyasztása nem volt különösebb dolog s mindig annyit fogyasztott, hogy elvesztette az önuralmát. Napirenden voltak az olyan dolgok, amikor késsel zavarta a feleségét stb. Jelentős va gyonuk volt, de az fokozatosan kezdett csökkenni, hiszen az alkoholizmushoz mindenekelőtt sok pénz kell. Olyan esetéről is tudok, amikor egy nap ezer forintot elmulatott Segítettünk rajta — józan életet él. A pénzét nem a kocsmába viszi, hanem összerakta és motort vásárolt rajta. MIT JAVASOLNAK az alkoho lizmus ellen? Dr. Szepesi Já-nos: — Mindenekelőtt fokozni kell az alkoholizmus elleni propagandát. Ezenkívül pedig sokkal több, olcsó és kiváló minőségű hűsítő italt kell forgalomba hozni. Dr Kovács Károly: — A sportolás jó ellenszere az alkoholizmusnak, mert aki eredményt akar elérni, annak már eleve le kell mondani az italozás ról. Ezenkívül természetesen be kell tartani az italboltokban a fiatalok kiszolgálását tiltó rendel kezeseket. Mind a ketten hangsúlyozták, hogy az alkoholizmus elleni küzdelmet társadalmi üggyé kell ten ni, hiszen az alkoholizmus az egész társadalomra veszélyt jelent. Véleményükkel, javaslataikkal csak egyetérthetünk. BODA FERENC
