Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

» TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1959. júniusi 7. N. Sz. Hruscsov elutazott Magyarországról N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi zottságának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke magyarországi látogatása után szombaton délelőtt eluta­zott Budapestről. Vele együtt utazott el R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsall ja, honvédel- mi miniszter. Búcsúztatásukra a Ferihegyi re pülőtéren megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, a Poli­tikai Bizottság póttagja, dr. Sík Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter. Megjélent a búcsúzta­tásnál V. V. Asztafjev a Szovjet­unió magyarországi nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több munkatár­sa. Ott volt Edip Cuci, az Albán ^Népköztársaság budapesti nagy­követe. Hruscsov visszaérkezett Moszkvába Moszkva: (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, a szovjet Miniszterta­nács elnöke és Malinovszkij mar­sall, honvédelmi miniszter albá­niai és magyarországi útjárói re­pülőgépen visszaérkezett Moszk­vába. A vnukovoi repülőtéren a moszkvai dolgozók sok képvise­lője fogadta a szovjet államfér­fiakat. Hruscsov és Malinovszkij fo­gadtatására a repülőtéren meg­jelent Arisztov, Ignatov, Kiri- csenko, Kozlov, Kuusinen, Miko- jan, Muhitgyinov, Svernyik, Posz pelov és Poljanszkij, Hruscsov és a többi vezető sze. mélyiség a repülőtérről a luzs- nyiki központi stadionba hajia- tott, ahol Hruscsov nagygyűlésen számolt be a szovjet párt. és kormányküldöttség útjáról. Mi történt Bonnban ? Nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentése szerint a CDU —CSU parlamenti pártcsoportja pénteken délután négy óra hosz- szat tartó heves vita után egy­hangúlag jóváhagyta Adenauer­nak azt az elhatározását, hogy megtartja a kancellári tisztséget és visszalép a köztársasági elnöki jelöléstől. A pártcsoport üléséről szóló beszámolók alapján a következő kép alakul ki: A zárt ajtók mögött tartott ülé sen Krone, a parlamenti pártcso­port elnöke felolvasta Adenauer- nak hozzá intézett levelét, amely ben a kancellár bejelenti elha­tározását. Ezután röviden felszó­lalt maga Adenauer is és elhatá­rozásának indokolása közben olyan utalást tett, hogy amikor Dulles temetése alkalmából Was­hingtonban járt, Eisenhower el­nök és Nixon alelnök aggodal­mát fejezte ki a kancellár távo­zásának esetleges következmé­nyei miatt. Adenauer nyilatkoza tában a nemzetközi helyzet ala­kulásával igyekezett megindokol­ni elhatározását, különös tekin­tettel a genfi értekezlet legújabb fejleményeire^ A kancellár nyilatkozatát he­ves vita követte és nyugati hír- ügynökségek hangoztatják, hogy a CDU—CSU képviselők mintegy hatvan százaléka ellenezte Ade­nauer elhatározását. Mint a DPA jelenti, Adenauer csütörtökön este nyilvánosságra hozott elhatározását megelőzően a CDU-r-CSU parlamenti pártcso portjának június 1-i ülésén he­ves vita folyt arról, ki legyen Adenauer utóda a kancellári szék ben. A vitában felszólaló Ade­nauer közvetve Etzel pénzügymi niszter kancellárrá választásától tette függővé a köztársasági el­nöki tisztség elfogadását. Adenauer elhatározása heves felháborodást váltott ki a bonni ellenzék körében. Ollenhauer, az SPD elnöke után elítélően nyi­latkozott a Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportja is. Villy Brandt nyugat-berlini pol gármester hangoztatta, hogy »íz­léstelen sakkhúzások« folytak elnökválasztás körül. Az ez idő szerint Washington­ban tartózkodó Erhard nyugat­német gazdaságügyi miniszter pénteken megbeszélést folytatott Eisehower elnökkel. A megbeszé­lés után Erhard a Fehér Házban újságíróknak kijelentette, hogy »meglepetéssel« értesült Ade­nauer elhatározásáról. Egy kér­désre válaszolva hangoztatta: »Hűséges munkatársa vagyok Adenauernak.« Egy további kér­désre válaszolva Erhard közölte, hogy kedden utazik vissza Bonn- ba. Úgy tudják, hogy eredetileg szerdán akart hazaindulni. Kísérlet a genfi értekezlet megtorpedózására zását, hogy nem jelölteti magát elnökké, hanem kancellár marad. A lapok hangoztatják, hogy ez az elhatározás Adenauer elkesere­dett kísérlete arra, hogy biztosít­sa az elavult nyugatnémet kül­politikai irányvonal folytatását. A Pravda tudósítója megemlí­ti, hogy Adenauer a nemzetközi helyzet súlyosbodásával indokol, ta elhatározását. Valóban, Ade­nauer számára súlyosbodott a helyzet, hiszen már nem lát más lehetőséget, minthogy személye­sen rángassa vissza Nyugat-Né- metországot a hidegháború lö­vészárkába. LONDON A szombat reggeli lapok bizo­nyos aggódással kommentálják Adenauer legújabb döntését. A liberális News Chronicle így ír: Adenauer azt hiszi, hogy Dulles halála után és Eisenhower hatá­rozatlansága mellett ő az egyet­len erős ember a nyugati tábor­ban. A Manchester Guardian véle­ménye szerint »Adenauer na­gyobb szolgálatot tenne a Nyu- gat-Németország ügyének, ha hagyná, hogy nélkülözzék.« NEW YORK Az amerikai sajtó általában üdvözli Adenauer elhatározását, de egyes lapok fenntartásokkal élnek. A New York Times azért helyesli Adenauer döntését, mert a kancellár mindig mereven el­lenállt a Szovjetunió politikájá­nak. A lap nem titkolja, hogy Adenauertől várja a hideghábo­rús politika folytatását. A Washington Post viszont he­vesen bírálja Adenauer elhatáro­zását. Megállapítja, hogy a kancellár hirtelen jött döntése nem más, mint egy makacs vén ember dühödt cselekedete. Kísérlet mindennemű enyhülés és a genfi értekezlet megtorpedó zására, — így értékeli a nemzet­közi közvélemény Adenauernak azt az elhatározását, hogy to­vábbra is megtartja a kancellári tisztséget. Mint az ADN rámutat. még nyugati diplomáciai körökben is, ahol Adenauer megegyezés-elle-! nes politikája eddig szüntelen tá- ] mogatásra talált, nyugtalanul fo_, gadták a hírt. , Washingtoni hivatalos körök- < ben — folytatja az ADN — han- < goztatják, Adenauer elhatározd- < sát az az aggodalom diktálta, i hogy a nyugat esetleg engedmé-| nyékét tesz a Szovjetuniónak a külügyminiszteri értekezleten. A 83 éves kancellár úgy véli, hogy a kormányrúd kézbentartásával biztosítani tudja a nyugati hatal­mak eddigi németországi politi­kájának folytatását. BONN A Reuter közölte, hogy június 15-ére összehívták a bonni szö­vetségi gyűlés külügyi bizottsá­gát. Az ülésen Brentano külügymi- niszter beszámol a genfi értekez­letről. Ugyancsak a Reuter jelen­tette, hogy Adenauer kancellár pénteken este a nyugatnémet te­levízióban »megindokolta« elha­tározását. Adenauer emlékezte­tett rá, hogy »tíz esztendeje irá­nyítja a nyugatnémet politikát«, majd azt állította: »rossz vért szült volna külföldön és odahaza, ha ilyen válságos időkben ott­hagyja tisztségét.« MOSZKVA A szovjet sajtó terjedelmesen kommentálja Adenauer elhatáro­Hruscsov elvtárs távirata a határról jetunió marsallja, honvédelmi mi­niszter a következő táviratot küld­ték a határról, a TU 104-es fedél­zetéről: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke és R. J. Malinovszkij, a Szov­Kádár János, Münnich Ferenc, Dobi István elvtársaknak A testvéri Magyarország területét elhagyva, hálás köszönetét mondunk önöknek, kedves barátaink, az irántunk tanúsított ven­dégszeretetért és a szívből jövő fogadtatásért. Drága barátaink, addig is, míg újból találkozunk, tiszta szívből új, még nagyobb sikereket kívánunk Önöknek és a Magyar Nép- köztársaság népének a szocialista társadalom építésében. Nyikita Hruscsov Rogyion Malinovszkij marsall Coj Jen Gén Ti Tirana (TASZSZ). Mint az Al­bán Távirati Iroda jelenti, pénte­ken az albán nemzetgyűlés elnök­ségének meghívására baráti látó­rónába érkezett gatásra Tiranába érkezett Coj Jen Gén, a Koreai Legfelső Nemzet- gyűlés Elnökségének elnöke. Életbe lépett a kuba New York (TASZSZ). Lap jelen­tések szerint életbe lépett a kubai földreform-törvény. A május 17- én aláírt törvény ellen a nagy- birtokosok és a külföldi részvény- társaságok heves harcot indítot­tak, de a kubai kormány nem tett engedményeket és hivatalosan le­i földreform-törvény szögezte, hogy maradéktalanul megvalósítja a földreformot; A földreform eredményeként a földnélküli parasztok több mint 8 millió acra földet kapnak ellen­szolgáltatás nélkül. (1 acra: 0,703 kát. hold.) Új e a Vietnami Demokrat A napokban 8000 kilowattos erőművet avattak fel Vinh-ben, Nghe An tartomány fővárosában. Vinh Észak-Vietnam harmadik rr rr romu ikus Köztársaságban ipari gócpontja lesz a Viet Tri-i könnyűipari központ és a Thai Ngujen-i fémkohászati központ mellett. Ma nyílik meg a poznani vásár Az idei poznani nemzetközi vá- A június 7-én megnyíló vásár sáron több kiállító ország vesz mind a kiállítók számát, mind az részt, mint eddig bármikor. 47 előkészületeket tekintve, kiemel- államból sok-sok kiállító jelen- kedik az eddigi poznani nemzet­tette be részvételét. A nyugati or- közi vásárok közül, szágokból több mint 900 cég ké­szül Poznanba. 27 ország üzlet­emberei államuk hivatalos képvi­selőiként vesznek részt a vásáron. A lengyel kiállítás területe az idén 11 százalékkal megnöveke­dett. A kiállított lengyel áru 50 százaléka nehézipari gyártmány. Nagy súlyt helyeznek a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari cikkek bemutatására is. A külföldi államok kiállítási (te­rületének 70,6 százalékát az euró­pai országok, 18,7 százalékát a két Amerika, 7,2 százalékát Ázsia, 3,2 százalékát Afrika és 0,3 száza­lékát Ausztrália foglalja el. Azonnali belépésre keres műszaki vezetőt a Simontornyai Ve­gyes KTSZ. Szakmai képzettség és önélet­rajzot kérünk levélben. <A Ji Az ablaküveg egyszerre homá- |i lyosodni kezdett. (i Az ónos esőcseppek egymásután ihalk koppanással verődtek az ab­lakhoz, majd patakokká duzzad- iva, lassan hemperegtek le az (l üvegről. Hűvös szél hasított be a 1 pinceajtó szúette nyílásain. Már- iton bácsi, a szőlősgazda beljebb (iinvitált: — Gyere, menjünk a • I belső pincébe, ott melegebb van — I mondta — s pipáját kiveregetve, akis háromlábú székét hóna alá 1 csapva, fiatalos léptekkel indult I befelé. i A belső pince valóban egy kis i mennyország volt a présházhoz ké- i'pcst. A borgőz minden zegét-zugát II bemelegítette a helyiségnek, |! amelynek két oldalán katonás rendben sorakoztak a kisebb, na­Í gyobb hordók. Ahogy leteleped­tünk a padkára, Márton bácsi újra t rágyújtott a pipára. Csendesen, szótlanul ültünk ^egymás mellett és belebámultunk * az esőbe, az ablakon át. Kis idő * múlva Márton bácsi felállt, kézé­ivel titokzatosan intett, s kissé ha- (miskásan mosolygott is hozzá a í bajusza alatt. A kék zománckan- r csóvál a legbelső sarokba tar- ftott, ahol magányosan egy öthek- rtós hordó állt. Csapra verte. A * nagy csendben csak a lé csur­gása, meg az eső zuhogása hallat­szott. — Olasz rizling, a javából — mondta szinte megrágva minden szót, amikor visszaérve letette elém a gyöngyöző folyadékot — ennél aztán lehet mesélgetni, ki­vált ha már nem tudja az ember, hogy hányadiknál tart — fűzi hozzá tréfásan. >— Hagyja csak, Márton bátyám! — ugróm fel hirtelen, az órámra pillantva — már többet is beszél­gettünk, mint kellett volna. Ne­kem még ma májusfát is kell vinnem haza! Nem is zavarom to­vább. Na isten vele! — nyújtot­tam a kezemet, de Márton bácsi hideg maradt, mint a szobor. Majd ő is felugrott, s harsányan — Ne, te ne! Mit akarsz haza­vinni? Májusfát ilyen időben? Nézz ki az ablakon! Ilyen ítélet­időben legjobb lesz, ha itt ma­radsz nyugodtan és megvárod, amíg eláll. Meg aztán... nekem is hasonló kötelességem van még, mint neked! Erre már én is le­ültem. Maga is... maga is... május­fát akar állítani? Aztán... kinek? Márton bácsi komoly arccal, szinte meghökkenve nézett rám: — Már hogy kérdezhetsz ilyet! Hát az asszonynak! — A Julis néninek? — Annak hát! Mit csodálkozol? Látom, hogy nem érted az egé­szet! — Nem én — feleltem visz- sza — nem értem. Miért kell egy 56 éves asszonynak májusfa? — Azért — felelte az öreg — amiért egy eladólánynak! Még mindig az érthetetlenség kifejezésével bámultam az én Márton bátyámra. De ő felelt is előbbi kijelentésére: — Tudod, — holnap, május 1-én jubileumi évfordulót ünnepelek. Van egy kis tartozásom a régi uraknak! Csak meg akarom mu­tatni, hogy Fehér Márton nem fe­lejtette el a leckét, amit feladtak neki! — Ezt aztán végképp nem ér­tem! — szóltam Márton bácsihoz és jól a szeme közé néztem. Az öreg rögtön kiolvasta gondolatai­mat és ravaszul nevetett: — Ne nézz bolondnak, öcsém! Nem a bor beszél belőlem! Való igaz, amit mondok! — Hát akkor mesélje el — kér­tem most már türelmetlenül, mert nagyon a végére akartam járni a dolognak. — Hosszú története van ennek felelte Márton bácsi, miközben nagyot szíva a pipából, kényelme­sen hátradőlt a falnak. Ott kezdő­dik, ahol a Magyar Tanácsköztár­saság! 1919-ben, amikor 19 éves voltam — mert tudod egyidős va­gyok ezzel a századdal — akkor kezdődik ez a történet: akkor is ünnepre készültünk. Méghozzá nem is akármilyenre! Akkor is május 1-ét vártuk, az első... sza­bad május elsejét. Az emberek boldogan készülődtek a május el­■ sejei majálisra. Minden meg volt ' már beszélve: a felvonulás... a mű sor... a délutáni sport... és még ■ sok minden. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy még nincs má­jusfa! Az ám — kapták el a szót a kö­rülötte állók — honnan hozunk májusfát? Én meg, mindt afféle legényke, odakiáltottam a tö­megbe: — Hát az uraság kastélykertjé­ből, a jegenyék közül kellene egyet idehozni! — Honnan? — bömbölte egy hang a fülem mellett, mint az öregágyú. — Az uraság kastélyá­ból! — feleltem vissza! Ekkor azonban valaki leütötte a fejemről a sapkát. Meglepődve fordultam hátra. Az előbbi hang gazdája állt a hátam mögött. Egy vidéki, izmos, szálas ember. Azt mondták róla, hogy a járási di­rektórium tagja. Valami kovács­féle. Szúrósan szemem közé né­zett, s még egyszer megkérdezte nagy nyomatékkai: — Honnan? Hirtelen megvilágosodott előt­tem a helyzet: — A kastélyunkból! rikkantot­tam lelkendezve. Már megyek is és hozom a fát! Erre aztán úgy megropogtatta nagy tenyerével az ujjaimat, hogy azt hittem, elol­vadnak. — Akkor én megyek is! — kiál­tottam futtában a tömegnek visz- sza, és ráeglódultam a kastély fe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom