Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-05 / 130. szám
1 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. június 5. Korsói mozaikok Az idén mintegy húszezer pedagógust üdültetnek Ezer nevelő megy külföldre üdülni, tanulmányútra, tapasztalatcserére Egy májusi délután. A nap sugarai szinte bearanyozzák a korzó öreg fáinak zöld lombjait. Az illattal átitatott csendet csak a járókelők lépte, s a madarak csicsergése zavarja meg. Béke van.„ csend van! ~ * A z egyik kispadon két -™-öreg bácsi vitatkozik, de úgy ám, olyan hangon, hogy akik elmennek mellettük, önkénytelenül is odafordulnak, hogy rájuk vessenek egy pillantást. Hát már csak nem hazu- dok magának! —■ mondja sértődve az egyik a másiknak — ami igaz, az igaz! — Nyolcszáz forint? — csóválja még mindig kétlően a fe jét a másik. — Annyi az! Se több, se kevesebb! — erősíti az előbbi. —- Vajon ki gondolta volna azt, harminc évvel, amikor a vasúti talpfákat javítgattuk a tű ző, meleg napon, mondhatnám éhbérért, hogy mire eljön a mi öregségünk, ennyire meg fognak bennünket becsülni — teszi hozzá nagy bölcsen a másik! — Azt senki sem gondolta — fűzi hozzá a kommentárt az első — mert nem is ilyenen törték a fejüket a mi uraink, hanem az ellenkezőjén. Aztán mi re költik azt a »kis nyugdíjat?-“ — faggatózik a másik, látva, hogy kollégája erősen elgondol kodott. — Azt? — riad fel gondolatai ból a kérdezett — azt megbecsüljük mi egy fillérig. Gazdálkodó emberek vagyunk, s így egyrészét mindig félre tud juk tenni. Már öt éve gyűjtjük a pénzt. .— Aztán mire? ,— Tudja nagy fába vágtam a fejszémet! Mondják is a gyerekeim, ha néha-néha lejönnek a »nagyfaluból«, hogy most bolondulok meg: öregségemre akarok házat építeni?! — Most fiam! — vágok nekik vissza, mert szeretek tré- fálózni. Jövőre már meg is kezdjük az építést, ha megérjük! Nem lesz az valami fényes palota, de csendes kis meleg otthon. Én meg már nem vágyom többre. Amire fia tál koromban vágytam, azt nem engedték elérni. A fiaim érték el helyettem. — Hát így van ez! — sóhajt mélyen a szomszédja. Ma már nem kell tömi a fejünket a holnapi kenyérért. Szeretet, tisztelet övez bennünket. Mi meg úgy akarjuk ezt visszahálálni, hogy az unokáinkat meg tanítjuk a »ma« szeretetére — fejezi be a sort az egyik öreg. ... Nincs időnk többre itt időz" nünk, mert újabb látvány köt le bennünket. * A z úton ballagó diákok közelednek. Fiúk és lányok vegyesen. A frissen vasalt ruhák, a kikeményített ingek, mind-mind arról tanúskodnak, hogy nem mindennapi ez a mai nap az ő számukra. Egy nyurga, szemüveges fiú mutogatva magyaráz valamit a többieknek. Ahogy közelebb érnek, hallom ám, hogy miről van szó... ;.. Csak nem hagyod magad lebeszélni! Mit gondolsz, hol — Mi történik egy másodperc alatt? Egy másodperc nem nagy idő. Mégis sok minden történik ez alatt. Az ember haja 0 000 000 3 centimétert nő, a gomba pedig 0 000 8 centimétert. A csiga 0,9 millimétert tesz meg, a nyuszi 19 métert, a gepárd 30,5 métert. A Nap egy másodperc alatt 4 150 000 (tonna tömeget veszít sugárzás útján. A gólya nem egészen kettőt ver a szárnyával, a pillangó ti- xenegyet, a házilégy 100—300-at. élünk? A XX. század embere nem gondolkodhat a középkor szellemével. Nincs igaza azoknak, akik azt mondják, hogy fogd a főzőkanalat, s örülj, ha visznek majd, ne pedig a köny veket bújd! A fiatal lány, akinek a prédikáció szól, nevetve felel visz sza: »És azt hiszitek, hogy bárki lebeszélhet róla? Csak mondogassák, én meg beveszem az egyik fülemen, s kiengedem a másikon«. — Igazad is van — vág közbe egy fiú. — Ne hagyd magad! Ahová a hivatásod szólít, oda állj! — Én is hasonlóképpen vagyok — magyarázza tovább —, mert engem sem oda szánnak, ahová én akarok menni! — Na és? — szólnak szinte egyszerre. — Na és, én meg kijelentettem, hogy: »vagy-vagy!« — Ez meg mit jelent? — tuda kolja egy másik. — Megmondtam otthon, hogy" pro primo: én a magam lábán fogok élni, s azt, hogy egész életemben milyen munkaköröm lesz, azt én döntöm el, pro secundó: Ha oda nem vesznek fel, vagy nincs megfelelő hely, akkor megyek a termelő munká ba az építészekhez Van egy barátom ott, az majd »védelme alá« fogad. Egy-két év múlva nagyot nyom a latban ez a gyakorlati idő. — Helyes! — vágják rá egy öntetűen. Ez beszéd! — Hallod? — fordulnak a lányhoz — neked is így kell csinálni... — Hogy mit felelt rá a lány, azt már nem hallottam, de egyet megállapíthattam: igazi ember lesz belőlük, ha megérik! Nem azt nézik, hogy hová akarják őket a szüleik, hanem a hivatásuk után mennek! S hogy mennyire igazuk van, azt az idő fogja igazolni 1 Még kísért a múlt. Még itt-ott hallani a régi szokásról, amikor a gyermek életét a szülő szabta meg. De egyre többen lesznek azok, akik igazat adnak a diákoknak, helyeslik elhatározásukat. * JZ'ét kis mozaik, a mai, a ^ mindennapi élet forgata gából kiragadva. Mindegyiknek vannak problémái, de ezek a problémák nem a régiek. Ezek, a béke problémái. Mert az, hogy az öregeket megbecsüljük helyénvaló, mert tőlük tanultuk a küzdelmet. Az ő régi harcukból merítjük mi az erőt, az »újért« vívott harchoz. S az is helyén való, hogy a fiatalság már a maga modem gondolaGondtalanul, vidáman játszanak a gyermekek a faddi gyermekotthonban. — Igyekezünk mindent megadni nekik, hogy jól érezzék magukat — mondotta Domány Tibor, az otthon igazgatója. — A gyerekek többségéhez nem jön látogató, nem is érdeklődnek felőlük. Kezdetben talán nem is igen törődnek ezzel, de később mindig többet foglalkoztatja őket az a gondolat: „én hozzám senki sem tartozik?” Senki bizony, de azért nem fásulnak el, és nagyon várják az édes szülőt. — Nem olyan régen történt — mondja az igazgató —, észrevettem, hogy az egyik gyereket, Pintér Lajost — aki már öt éve itt van — valami foglalkoztatja, s az egyik napon szólt is. — Igazgató bácsi, szeretném megkérni arra, keresse meg a hoz- zámtartozókat. — Jól van, Lajcsi fiam, simogattam meg a fejét, megpróbálom. Megtaláltuk a nagymamáját, aki tait követi .amelyek ma még ösztönszerűek, de egy új nemzedék gondolkodásmódjának csíráit hordják magukban. Itt nálunk béke van... s ne- künk ilyenek a problémáink. De vannak olyan országok, ahol ennél nagyobb problémát vannak felszínen, mert az új háborúért való hajsza sokat elvon az emberektől. Ma az emberiség szeme Genf re tekint, ahol a békéről tárgyalnak. őszintén reméljük, hogy e tárgyalás eredményesen végződik, s a béke tovább fog erősödni. Ezt kívánják az öregek, akik a nyugdíjról vitatkoznak, s ezt a fiatalok, akik előtt az élet áll. Az öregek már ismerik a múltat, a fiatalok pedig sohasem akarják azt a világot, amely rombadöntheti álmaikat. PALÁNKY LÁSZLÓ A szerdai nap mindig olyan különleges világnapnak számít a szekszárdi totó-lottó kirendeltségen. Délután hat óra a lottó- szelvények kitöltésének, feladásának határideje, és ilyenformán szerda délután más napokénál sokkalta nagyobb a forgalom. Ha történetesen betévedne egy nyugati sajtótudósító, bizonyára ezzel a címmel írna tudósítást: „Magyarországon még mindig sorbanállás van...” Ilyenkor, néhány perccel hat előtt a zsúfoltság eléri a csúcspontját. A lottózót ilyenkor a megkésett szerencsevadászok uralják, akik eddig nem értek rá, vagy nem jutott eszükbe kitölteni szokásos szerencse-szelvényüket. A nagy igyekezetben aztán előfordulnak esetek, mint ahogyan tegnap is megtörtént. — Nem lehetne kérem felnyitni a ládát? — kérdezi egy kék kardigános fiatalasszony. — Sajnos, nem szabad. Csak amikor a szelvényeket kiszedjük. Miért? — A kisfiam négy számmal dobta be a szelvényt. — Sajnos, most már nem tehetünk semmit. A kisfiú elszontyolodva kapaszkodik az anyjába, akinek hirtelen mentő ötlete támad. — Tudod, mit? Veszünk még egy szelvényt. Egy fiatalember hatoszlopos szelvényt tölt ki. Az első oszlop Nagykanizsa körül lakik, és megírtuk neki, hogy itt van az unokája. Nem sokkal később levelet hozott a posta, a nagymama írt. A Lajcsi forgatta egy darabig a levelet, felbontotta és elolvasta az első sort: „Kedves fiam...” Rámnézett a gyerek, azután kincsével elvonult a legtávolabbi sarokba, s amikor ismét találkoztunk, ott árulkodott egy könnycsepp a szeme sarkában. — Azután azzal a kéréssel jött, hadd látogassa meg a nagymamát. Elengedtem, de megmagyaráztam neki, ha észrevenné, hogy terhűkre van, azonnal jöjjön vissza. Három nap sem telt el, visszajött Lajcsi, de mintha megváltozott volna. Kérdeztem, nem fogadták szívesen, hogy ilyen hamar visz- szajött. — „Szívesen fogadtak, segítettem is a ház körül és a nagymama sokat mesélt az anyám ról... Tőle tudtam meg azt is, hogy nekem nincs édesapám...” Száz gyermek, akiknek életébe nagyon korán megjelent egy kis A pedagógusok szakszervezetében tájékoztatták az MTI munkatársát, milyen üdülési, utazási, továbbképzési lehetőségeik vannak a nevelőknek a nyári szünidőben. Péter Ernő, a szakszervezet főtitkára elmondotta, hogy az idei nyáron több mint ezer pedagógus megy majd külföldre, részben kiemelkedő oktató-nevelő munkája jutalmaként, részben csereüdülésre, tanulmányút, tapasztalatcsere céljából, illetve IBUSZ társas utazással. A Szovjetunióba kétszázötvenen utaznak, a többiek az NDK-ba, Lengyel- országba és Csehszlovákiába mennek. Néhány pedagógus Olaszországba és Ausztriába utazik. Hazánkban a nyáron 250 szovjet ne velőt látunk vendégül. Ezenkívül más baráti államokból is érkeznek Magyarországra pedagóguscsoportok. A szakszervezet mintegy 18 000 —20 000 pedagógust üdültet az orkitöltése után odafordul az asztalnál ülő ismerőséhez. — Most diktáld a számokat. És a továbbiakban együttesen választják ki a számokat. A leszakított ellenőrző szelvényt végül is elteszi, a szelvény másik részét odatolja az ismerőse elé. — írd le magadnak a számokdt. — Minek? Miért? — Hát... te segítettél kitölteni. — Dehát a tiéd a szelvény... Nekem nincs hozzá közöm. Viszont ha négyes találatod lesz, akkor szólj, majd jelentkezem a jussért. — Kérem, legyenek szívesek sietni. Hat óra, zárnunk kell. Magát, fiatalember, megkérnénk, legyen szíves maradjon itt tanúskodni. — Tanúskodni? Miért? A New York Héráid Tribüné egyik számában William R. Byron hosszabb tanulmányt kö zöl a Szaharában talált olaj ha tásáról a francia gazdasági élet re. Byron megállapítja, hogy a rideg tények valószínűleg kínosan érintik majd a franciák ábrándjait. A nemzetközi olaj piac túltelítettsége okozhatja az első csalódást, a másodikat pedig az algériai háború ténye. árnyék, amelyet az otthonban igye keznek eloszlatni. — És sikerül? — Erre is van példa, amelyből látszik, hogy a gyerekek milyen ragaszkodók és megérzik, meghálálják a szeretet legkisebb jelét is. Van egy kis gyerekünk, Lakatos Sanyika, nagyon szeret nálunk lenni, talán el sem lehetne innét vinni. A gyerek nagyon érzékeny, a többiek tudják ezt, s mint aféle gyerekek, ki is használják ezt az érzését. A napokban is azt mondották neki, hogy elmegy az igazgató néni és nem jön visz- sza. Sanyika hatalmas szeme el- komorodott, szájacskája sírásra görbült és szaladt a kapu felé, miközben mondta: nem, nem, nem engedem el. Hallgatom a kis történeteket, s vannak percek, amikor a meghatottságtól szólni sem tud az ember. Pedig itt már jó soruk van: is.kolába járnak és később, amelyiknek képessége olyan, tovább is tanulhat. P álkovács Róza szág legszebb vidékein levő üdülőkben, valamint pedagógus turista-szállásokon, a Balaton mentén, a Mátrában, Miskolc-Tapolcán, Pécsett. A központi pedagógus továbbképző intézetben már elkészültek a nyári továbbképző tanfolyamok tervei. A kéthetes tanfolyamokat általában júliusban és augusztusban tartják. A KPTI többek között megszervezi az általános iskolai nevelők politechnikai tanfolyamait. Az ipari jellegű Miskolcon, a mezőgazdasági jellegű foglalkozást vezető oktatóknak Kiskunhalason, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Orosházán és Tö- rökszentmiklóson tartanak tanfolyamokat. Az általános gimnáziumi fizikatanárok részére Szegeden, Debrecenben, Székesfehérvárott, Miskolcon és Budapesten indítanak tanfolyamokat. — Hogy szabályszerűen, minden szelvényt beraktunk a zsákba. Tessék kijönni velünk az utcára, ellenőrizni, hogy nem marad szelvény az utcai ládában. A fiatalember maga is meggyőződik arról, hogy a ládát teljesen kiürítették, majd utána a benti láda ürességéről is meggyőződik. A lottózó alkalmazottai pecsétviasszal lepecsételik a szelvényekkel degeszre tömött zsákokat. — Most tehát szabályszerűen továbbítottunk minden szelvényt, amit a határidőig feladtak. Legyen szíves a jegyzőkönyvet itt aláírni, A fiatalember odakanyarintja a nevét, látszik róla, érzi, milyen fontos személyiség ezekben a percekben. B. I. a szaharai olajról A világ nagy olajtermelő vál lalatai, — mondja Byron, — máris többet termelnek, mint amennyit értékesíteni tudnak. Az amerikai olajmágnások már most kijelentették, hogy a fran ciák legfeljebb bárányok lehetnek a farkasok között és semmiesetre sem vehetik fel a versenyt a »régiekkel«. Nehéz elképzelni, hogy pl. az angolok nagymennyiségű francia olajat vásároljanak és kitegyék magukat az angol cégek felháboro dásának. A skandinávok jelenleg is aggodalommal töltik el a nyugati termelőket, amikor világpiaci áron alul szovjet eredetű nyersolajat kínálnak. Byron kifejti, hogy a szaharai olaj, noha tiszta és kénmentes, azonban az ún. petrokémiában (a nyersolaj alapanyaggal dolgozó vegyiparban) nem használ ható. Márpedig ez az i\par a világ termelésének 40 százalékát dolgozza fel. A francia tőkések egyrésze azzal is tisztában van, hogy az algériai felszabadító harcnak koránt sincs vége. Egy nagy francia vállalat képviselője ke. serűen megjegyezte: »Ha a háború nem fejeződik be az idén, semmi okunk sincs feltételezni, hogy nem folytatódik még vagy tíz-húsz évig...« Ez a tény is erősen kétségessé teszi a szaharai olaj kiaknázások elő* nyelt. IIODMCAM KINCSÜNK zííSu«“ tíz perccel Amerikai vélemény
