Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

I

1959. június 2.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Sok bútort vásárolnak a fiatalok

A bútorüzlet előtt fiatal nő és férfi siet el. Már majdnem túlhaladnak a kirakat előtt, amikor a lány megrántja a fiú kezét és visszalépnek az üveg elé, majd tekintetükkel el-el- időzve egy fotelen, vagy reka- mién, nézegetik a bútorokat. Összesúgnak, egymás szemébe nevetnek, aztán a lány, maga után vonva a fiút is, belép az üzlet ajtaján, s bent pillanatok alatt elvegyülnek a vásárlók, érdeklődők között. Csak néha bukannak fel, egyszer egy kombináltszekrény, aztán egy állótükör előtt, melyben elfeledkezve nézik magukat, amint egymás kezét fogják. Valaki halkan súgja mögöttük a szomszédjának:

— Nézze csak! Biztos menyasszony, vőlegény.

Odébb egy egyedül álló fiatalember párnásszékeket vásárol Ki is próbálja őket. Szemre egy bordó huzatú tetszik neki, a másikat viszont puhább rú- gózásúnak, kényelmesebbnek tartja. De még nem választ, töpreng, hogy a szépség vagy a

kényelem szempontjából vásároljon-e.

Az üzlethelyiségen látszik, hogy a bútorellátás kielégítő, van miből válogatni a vásárlóknak. De erről pontosabb adatokkal szolgálhat Miskolczi Ernő, a bolt vezetője.

Elmondja, hogy az üzlet áruellátása kielégítő. Bár a bútorokat az ország igen sok helyéről — a központi raktárból, különböző ktsz-ektől, tanácsi vállalatoktól — kapják, minőségi kifogás ritkán merül fel. Csupán az áruellátásnál van néha probléma, mert nem egyenletesen, hanem a negyedév végén kapja a bolt az áru zömét, ami nehézséget okoz a raktározásnál.

A legkeresettebb cikkek a fényezett háló és a konyhagarnitúra, de az igényeket általában ebből is ki tudják elégíteni. Csupán kombinált bútorból nagyobb az igény, mint amennyit biztosítani tudnak.

Érdekes megfigyelés tehető egy ilyen üzletben, és ezt az alkalmat Miskolczi Ernő sem

Hulladékból — arany lesz!

Á efm után ítélve az olvasó, talán a középkori alkimistákra gondol, kik egész életüket a nagy értékű fém feltalálására fordították. Most nem egy ilyen alkimista műhelyről van szó, hanem húszegynéhány munkásne, értékes munkájáról...

Bizonyára nem mondok azzal újat, hogy aki az elmúlt hetekben látta a Budapesti Ipari Vásáron a brüsszeli nagydíjas pan- nofix-bundát; vágyakozás fogta el. S ezekhez a gyönyörű bundákhoz hasonlók készülnek itt Simon tornyán a vegyesipari vállalatnál.

Itt, ebben a két kis műhelyben minden nemes prémhulladékot felhasználnak. Bács György kiváló szaktudása és akarata, találmánya teremtette meg a vállalatnak e részlegét. A nagy gyárakban keletkező szőrmehulladékot Simontornyára szállítják, s itt válogatják, szabják, s varrják össze az ujjnyi csíkokból a bundát. Mormota és gida, pézsma és pannofix hulladék válik a munkásnők kézében értékes bún dává. Hogyan készül, s miből a bunda?

Zsákszám áll a műhelyekben a válogató lányok asztala körül, fajtánként különítve a szőrme- hulladék. A válogatók először színhatás szerint rakják külön, majd lehetőleg egyforma csíkokra vágják, összetűzik, vászon erő sítővel látják el. szabják, bélést tesznek bele és összevarrják. És kész a bunda. Röviden így készül, de mennyi figyelmes munkaóra, és nap múlik el, míg egy bunda elkészül...

Szabó Éva válogatót kérdeztük meg, tetszik-e a bunda amit ő ké szít, és vesznek-e belőle a készítők?

Kormányrendelet

a gépjámszavaiossági biztosításról

1958. év folyamán Magyarországon 6307 közlekedési baleset történt. E balesetek 77 százalékáért bünte'.őjogilag is a gépjármű vezetője volt felelős. A balesetek következtében 543-an meghaltak, 2Ö19-en súlyosan meg sérültek. Idegen vagyontárgyakban mintegy 10 millió forint kárt okoztak a gépjárművek vezetői. De az összes kár (ide tartozik a megsérült személyek ápolási költ sége, jövedelemcsökkenése, stb.) ennek az összegnek sokszorosa. Folyó évi július 1-től kormány- rendelet értelmében minden belföldi rendszámmal ellátott, az or szágban közlekedő személyi és szövetkezeti üzemeltetésű gépjármű^ kötelező gépjárműszava vatossági biztosítás lép életbe,

— Nem azért veszünk a bundá bői, mert mi készítjük, hanem mert nagyon szép, és olcsó — mondja. És a beszélgetésbe bekapcsolódik az egész műhely lány és asszony társadalma és bizonyítják nekem, hogy mennyivel előnyösebb ilyen bundát venni mint az egész»szőrméből szabottat. Ez erősebb, nem «-pukliso- dik«, melegebb és olcsóbb. Amikor megkérdem mi lesz a fogyasztói ára terméküknek, mosolyogva mondják, hogy 1600 forint... De ugyanennek a típusú bundának az ára, ha egész-szőrméből készítik 14 000 forint... És ez mégis szebb, mert ha valakifelveszi, csak a legügyesebb szűcs tudja megállapítani, hogy az hulladékból van.

— Mennyit készítenek ebből a bundából? Kapható lesz-e az üzletekben — kérdezem Drobina nénit a 25 éve szakmában dolgozó asszonyt.

— Jelenleg a budapesti nagyáruházakba, a Corvinba, a Divat- csarnokba szállítunk bundát, de ha átköltözünk az új műhelybe, akkor többet tudunk készíteni ezekből a gyönyörű bundákból, úgy tudom, hogy az idén négy és félmillió forintos tervünk van.

A vállalat igazgatója megerősíti az elmondottakat, rövidesen országos hírre tesznek szert a si- montornyai szűcsök gyönyörű bundáikkal. S a szőrmehulladékból mind több, arany, ropogós fo rint lesz.

(Pálkovács)

szalasztotta el. Megfigyelte, hogy igen sok a vásárlók között a fiatal, nagyrészt új házasok, akik megtakarított pénzüket hagyják itt, de akad olyan fiatal pár is, akik még nem házasodtak össze, de a bútort megvásárolják előre, hogy házasságuk elején ne legyen rá gondjuk.

— A közelmúltban vásárolt itt egy termelőszövetkezeti tag. Juhász valamelyik közös gazdaságban. ahol olyan jól dolgozott, hogy a természetbeni prémiumból már magának is egy egész nyája volt. Ezt most eladta és megtakarított pénzével együtt több mint 100 000 forint készpénzzel indult el vásárolni. Nálunk mind a két lányának vett háló- és konyhabútort több mint 30 000 forint értékben és később, amikor kint jártam a városban, láttam, hogy egy új motort is tol maga mellett..;

.. .A két' fiatal' közben úgy látszik megegyezett, hogy majd melyik garnitúrát vásárolják meg, mert a lány lelkesen magyaráz egy rekamié előtt, a fiú pedig boldogan mosolyog,

<b)

Híradás a pusztáról

A Harc—Janya-pusztai Uj Élet Termelőszövetkezet a BARNEVÁL-lal 250 métermázsa baromfihús termelésére szerződött, mely a jövő hónap végén kerül szállításra. Barom fifarmjukon 900 darab öthetes csirke nevelődk és mivel szépen fejlődnek, számításaik szerint 8—9 hetes korukban meg is lesz a kívánt súlyuk.

*

A napokban 378 métermázsa első kaszálású, jóminőségű lucernaszénát gyűjtöttek fel és tároltak jószágállományuk téli takarmányozásához, melyet két kazalba raktak össze a major- sági épületek mellet.

*

Jelentős kulturális fejlődés is van a kis településen. Hetenként rendszeresen van film vetítés, megkezdték az új bekötőút építését is, melyet a tér vek szerint augusztusban fejez nek be. A szórakozni vágyó fiatalok és idősebbek igényeinek kielégítésére, tervezik a tsz- ben, hogy televíziós készüléket vásárolnak. Régi kívánságuk, hogy — mivel meglehetősen távol vannak a községtől — telefont kapjanak. Óhajukat ez*

úton tolmácsoljuk.

*

Jó pénzgazdálkodás folyik az Uj Élet-ben. Amellett, hogy a hiteleket szabályszerűen, időben kifizetik, a Magyar Nemzeti Banknál vezetett folyószámlájukon jelenleg 57 109 forintjuk van. Havonta rendszeresen kifizetik a közgyűlésen megszavazott 10 forint munkaegység-előleget.

*

Szépen fejlődik állatállományuk. 1957 őszétől számítva 0 szarvasmarhaállomány duplájára, a sertések száma pedig az akkorinak két és félszeresére emelkedett. Tehenészetük törzstenyészet, fejési átlaguk jelenleg 12,8 liter. Havonta mintegy 15 000 forint bevételük van csak tejből.

*

A nagyobb napraforgótermés

elérése érdekében 100 métermázsa pétisót rendeltek, amit később zöldtrágyázásnál használnak fel. Az összesítések szerint a termelőszövetkezet ka- tasztrális holdanként 275 kilogramm műtrágyát használt fel az idei gazdasági évben.

Hégi Bumbéséíei Furkc-pissztán

Lakások a kukoricagóré alatt

A gyár udvarán egy hosszú kukoricagóré áll. Jó magasra építették vagy ötven-hatvan évvel ezelőtt, hogy megfeleljen a szakszerű kukoricatárolás követelményeinek. Ugyanis minél ma gasabb lábakon áll a góré, annál gyorsabban szárad benne a kukorica, annál kevesebb a valószínűsége annak, hogy megdoho- sodik. Amikor ezt építették, talán még arra is gondoltak, hogy egy esetleges árvíz ne pusztíthassa el az értékes terményt.

De azért a góré alja sem kihasználatlan. Középen félszer, kétoldalt istállók vannak, a gyár szamarai „lakják" — ezek a iám bor állatok a kenderrel megrakott kisvasúti kocsikat húzzák. Nekem azonban valami gyanús ezekben az istállókban. A górét tartó pillérek fölül meg vannak hosszabbítva, kikerülik a vasgerendát és a kis csonkok a tetőn kívül végződnek. Kémények lehetnek, mert egy-egy füstös lyuk van rajtuk.

Talán fűtik az istállókat? — Ilyet még nem hallottam.

— Ezeket a kéményeket ma már nem használjuk — mondja Tatai Sándor művezető. — Akkor csinálták így meg, amikor még mi laktunk a csacsik helyén. Ebben az istállóban például — már nem az.egészben, mert ott középen, ahol a pillérek vannak, szintén fal volt —, én

laktam négy évig a családommal.

És Tatai bácsi elmondja, milyenek is voltak a lakásviszonyok régen ebben a gyárban, ők negyvenegyben a Bihar megyei Komódiból jöttek ide. Egy katonapajtása hívta, mondván, hogy itt Furkón van munka. őket más nem is érdekelte abban az időben nem lehetett nagyon válogatni. Tíz kendergyári munkáscsalád kerekedett akkor fel,

— hátukon hozva a cókmókjukat

— és jött ebben a gyárba. Itt aztán „kiutalták” számukra a góré alatti „lakásokat”, amiket akkor „építettek” a górék alá. Egy-egy ilyen „lakás” nem volt több tizenöt négyzetméternél, lakói a földön, legjobb esetben deszkából összetákolt priccse- ken aludtak. A Tatai-család is, két gyerekkel — a harmadik éppen útban volt. — Persze, Tataiék sem egyedül „birtokolták” ezt a „szobát”; Amikor az újonnan jött munkásokat már nem lehetett máshol elhelyezni, Tataikéknak egy másik öttagú családdal kellett megosztani a helyet, sőt még egy-két egyedülálló fiatal munkás is lakott velük. — Mert volt idő — mondja Tatai elvtárs —, amikor tizen- ketten laktunk ebben a kis lyukban.

— Amikor aztán esett az eső, elővettük a teknőket, lavórokat,

A pulykatemyésxtíí

Gerendái Gyulánét a takarmányelőkészítőben találom A csodálkozástól alig tudok megszólalni. Ugyanis különös műveletet végez. Húsdarálót hajt egyik kezével, a másikkal pedig főtt tojásokat dobál héjastól a daráló »torkába-.

— A tojáshéj is megehető?

—• A kis pulykák szeretik.

— Azoknak készül a takarmány?

— Igen. És ha összedarálom a tojást a héjával, akkor ebből kettős hasznuk lesz a pulykáknak.

— Miért?

— Azért, mert megfelelő mennyisegű fehérjéhez és mész hez jutnak egyszerre.

■Gerendái Gyuláné a sarokban lévő hatalmas túrós zacskóra mutat.

— Amint láthatja túrót is kapnak a kis pulykák és naponként ötven liter fölözött tejet isznak meg. Figyelje csak meg, majd, hogy mennyire szeretik a szecskázott hagymaszárat.

Amikor a szomszédos helyiségbe lépünk tarkatollazatú, két-három hetesnek látszó kis pulykák tömege figyel fel a léptek zajára. Gerendainé elmosolyodik.

— Látja engem megismernek. Úgy várnak, mintha a ma májuk lennék.

Aztán eltűnik az arcáról a mosoly, amikor folytatja.

— Nem is képzeli milyen ne héz pulykát nevelni. Hat hetes korukig még a harmattól is védeni kell őket. Két hétig ott feküdtem a sarokban a pokrócon. Éjjel-nappal mellettük kellett lennem...

— Nincs elhullás?

— Elhullás van, de viszonylag nem sok. Jelenleg ötszázhetven kispulykám van, s ha minden jól megy, akkor ezek már megmaradnak... Hat hetes koruk után már a jégeső sem árt nekik.

— Egyénileg is szokott pulykát tenyészteni?

— Szoktam. Volt úgy, hogy harmincat is tartottam. Nekem volt a legtöbb pulykám a faluban.

— Megéri tenyészteni őket?

— De még mennyire. Igaz, hogy sokat kell bajlódni velük, de azért az se kutya, ha az ember 100—120 forintot rak zsebre egy-egy eladott pulyka után.

Amikor a pulyka »istálló- előtt búcsúzom Gerendái Gyu- lánétól, végigmutat a Juhászvölgyön.

— Ezen a környéken pár éven belül, ha minden jól megy, egy egész baromfifarm létesül. Ha jól bevál a pulykatenyésztés, több pulykát tenyésztünk egy év alatt mi a termelőszövetkezetben, mint amit azelőtt tíz év alatt tenyésztettek a dunakömlödi asz szonyok.

H. T.

hogy felfogjuk a bezúduló vizet.- Igy is előfordult, hogy bokáig ért a víz. Éjszaka pedig a góré- ban, a fejünk felett futkározó patkányok gondoskodtak az „éjjeli zenéről”. Ennivelót itt nem lehetett egy napnál tovább tartani, mert megpenészedett. Tönkrement a ruha is. A kukoricának jó helye volt fölöttünk, azt a magasra épített góré megóvta a rnegdohosodástól. Mi, munkások meg kellett hogy elégedjünk ezzel is.

Negyvenötben aztán, amikor a gazdaság cselédjei közül sokan elmentek — újgazdákká váltak —, a cselédlakásokba költöztek be a gyár munkásai. Ebben az egykori cselédházban laknak most is. Tatai elvtárs meginvitál a mai lakásukba.

A szoba szép, nagy. Tatainé az egyik új, fényezett szekrényre mutat. — Ezt, meg azt a toaletttükröt a múltkor vettük a jutalompénzből. A hálóbútort meg a konyhabútort már régebben; — Mint megtudom, „jutalompénz” alatt a nyereségrészesedést kell érteni, amit hárrpan, ő, a férje és Marika lányuk kaptak a múlt évi jó munkáért. A barna hajú kislányt. Marikát hiá ba kérdezem, emlékszik-e még a górélakásra. — Én az ilyen rossz dolgokra nem szeretek és nem is akarok emlékezni. Azt már inkább meg tudom mondani, hogy mennyit tiloltam ma; Nyolcvankét kiló szálat. A legtöbbet a fiatalok között. Az idősebbek közül is csak a „sztahanovista” Braun Mihály tudott megelőzni négy kilóval.

— Pedig ő ott, a góré alatt született.

Marikát nem is lehet tartóztatni tovább. Vége a műszaknak, már meg is fürdött — a gyár már el sem lenne képzelhető fürdő nélkül — átöltözött, fogja kerékoárját, Bátaszékre megy a lányokkal.

Tataiék — a többi kendergyári munkáscsaláddal együtt — kiköltöztek a górélakásokból. Az egykori cselédlakásokban laknak. Persze, lehetnének nagyobbak is ezek a lakások. Jó lenne még egy szoba. Bár a vállalat a felszabadulás óta sokat fordított a dolgozók lakásviszonyainak javítására, a cselédházakban is megszüntették a „közös konyhákat”, _ minden lakásnak önálló konyhája, éléskamrája van, stu- katúrozták a mennyezetet, megcsinálták a padlót, de az igények is egyre nagyobbak lesznek. De Tataiék mégis meg vannak elégedve. Ők — már mind az öregek — nagyon is jól emlékeznek a régi időkre.

Jantner János