Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-30 / 151. szám
1 t TOLNA MEGYEI A MAGYAR. SZOCIALISTA. m.ü'N K a S'P A R T TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS ,1A P3 A v VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Vasárnap már a reggeli órákban eleven volt a város, Vonattal, autóbusszal és teherautókkal érkeztek a küldöttek ide a megye minden részéből. Az üzemek, hivatalok dolgozói csoportosultak az utcán. Vörös zászlókat, transzparenseket lengetett a szél. Kilenc óra után (tömött, fegyelmezett oszlopok vonultak a múzeum felé. Mintegy tízezer ember helyezkedett el a Mártírok terén és a környező utcákon. A díszemelvényen helyet foglalt Tömpe István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Prant- ner József elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának első titkára, a munkásmozgalom veterán harcosai és a mártírok hozzátartozói. Részt vett az ünnepségen az emlékmű alkotója, Makrisz Agamemnon görög szobrászművész. A Himnusz hangjai után Hunyadi Károly elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotta meg a gyűlést. Hunyadi Károly elvtárs hangsúlyozta, hogy e magasztos percekben, amikor is emléket állítunk a munkásmozgalom hős mártírjainak, lélekben velünk van az egész meg^e lakossága. A megnyitó után Tömpe István elvtárs lépett a szónoki emelvényre. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meghajtja a munkásmozgalom vörös zászlaját a Tolna megyei mártírok hősi emléke előtt. Megrendültén és büszkén állunk itt, amikor márványba és ércbe foglaljuk a nevüket. — Az első proletárdiktatúra emléke mélyen él szívünkben — mon dotta többek között a szónok. r A sok kín és szenvedés, mártírjaink kihullott vére nem j volt hiábavaló. Hazánkban ! meggyorsult ütemben épül a szocializmus. Mártírjaink példája lelkesített és lelkesít bennünket harcainkban. — Hirdesse ez az emlékmű ifjúságunknak, hogy örökké él az, aki a dolgozó nép ügyéért, hazája szabadságáért áldozza életét. Viharos tapsok szakították .félbe Pável Sztaszjuk elvtárs szovjet alezredes felszólalását. Elmondotta, hogy a magyar munkások és parasztok szovjet testvéreik példáját követve ragadtak fegyvert a proletárdiktatúráért. Ragyogó lapokat írtak a magyar harcosok a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. Büszkék lehetnek a magyarok nagyszerű forradalmi hagyományaikra. — A Szovjetunió népe soha nem fogja elhagyni a magyar népet. Minden támogatást és segítséget megad a szocializmusért, „Szereltétek a népet és meghaltatok Felejthetetlen ünnepségen leplezték le a munkásmozgalom Tolna megyei mártírjainak szekszárdi emlékművét Prantner József elvtárs leleplezi az emlékművet a szabadságért és függetlenségért vívott harcában. A mi barátságunk örökké tart, mert egy a célunk, közös ügyért harcolunk, összefogásunkban van a mi erőnk és ez az erő legyőzhetetlen. Zárjuk szorosra sorainkat és magasra emelt fővel, győzelmünk biztos tudatával haladjunk előre. Ezután Prantner József elvtárs mondotta el ünnepi beszédét. — ..Szerettétek a népet és meghaltatok” — idézte beszéde elején Prantner elvtárs a Munkás Gyászinduló szövegét. — Szomorú szívvel emlékezünk mártírjainkra ezen a téren, a Mártírok terén, ahol annyi hősünk ment a halálba a mi boldogabb életünkért. De felemeli szívünket a győzelem tudata, az a tudat, hogy mártírjaink vére az emberi haladás fáját öntözte, A vérontásból győzelem fakadta — Az 1919-es Tanácsköztársaság a haladás élvonalába emelte a magyar népet. Bebizonyította azt, hogy a munkások hivatottak ennek az országnak a vezetésére, és azt is, hogy a burzsoázia történelmi szerepe itt véglegesen lejárt. A Tanácsköztársaság vérbefojtása során és utána is hiába volt a reakció minden kegyetlensége, terrorja, megfélemlítése. Olyanok vagyunk — mondotta a szónok —, mint a korállkagylók, még holdunkban is sziklává forrunk össze és magasra emelkedünk a háborgó tengerben. — Az elmúlt negyven esztendő a történelem legdicsőbb emlékeit érlelte. Létrejött a világ első szocialista országa, a Szovjetunió, majd a II. világháború győzelme után a szocialista tábor, a szocialista Magyarország. Hiába akarják a magyar népet elrettenteni a szadista ellenforradalmárok, a Horthy-korszakban a forradalomtól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a dicsőséges Tanácsköztársaság emléke lángolt a szivünkben. Illegális pártszervezetek alakultak. Megjelentek a szocialista forradalmat, a Tanácsköztársaságot és a Szovjetuniót éltető plakátok a szekszárdi múzeum falán, Pakson, a tamási községházán és a megye minden részében. Uj ozorai példát állítottak az ozorai kommunisták: a szocialista forradalom példáját. — A Szovjetunió, az egyre erősödő és izmosodó szocialista ország öntött belénk hitet és reményt. — Szimbólum ez a szobor — mondotta a továbbiakban Prantner József elvtárs. — Szimbóluma ez az emlékmű a munkások, a parasztok és a haladó értelmiség összefogásának és szimbóluma a proletár internacionalizmusnak is. A 141 név között ott vannak a ma gyár, német, szláv munkások, parasztok és értelmiségiek legjobbjainak nevei. Ünnepi beszédének második felében Prantner József elvtárs a hazánkban folyó szocialista építésről beszélt. Elmondotta, hogy gigantikus eredményeink mellett követtünk el hibákat is egyrészt a tömegkapcsolatok terén, másrészt azzal, hogy nem léptünk fel elég erélyesen a régi reakciós osztályok maradványai, az áruló revizionisták, a párt egységét megbontó és egyéb ellenségekkel szemben. — Hibáinkat felismertük, az egész nép előtt őszintén feltártuk és kijavítottuk azokat. Biztos, határozott léptekkel UUUUUUUUUUUUUUUl KEDD 1959. június 30. IV. évfolyam 151. szám ARA: 50 FILLÉR megyünk most előre a szocializmus felé. A továbbiakban az 1956. évi ellenforradalomról beszélt a szónok. — Az 1956. évi ellenforradalom idején éppen azok ágáltak a legjobban népi rendszerünk ellen, akiknek a kezén még meg sem száradt mártírjaink kiontott vére. Hasonlóság van 1919.- és 1956. között. Az a hasonlóság, hogy 1919-ben is a belső bitangok, az imperializmussal szövetkezve döntötték meg a Tanács- köztársaságot és 1956-ban is a belső, a külső ellenséggel szövetkezve támadt népünk szocialista vívmányai ellen. Hasonlóság van, d_e különbség is! A szocializmus hívei többségben vannak nálunk és segített bennünket a legyőzhetetlen Szovjetunió és a szocializmus világtábora. Nagy erő a szocializmus ereje és ma már legyőzhetetlen! — Mártírjaink neve ott lángol szívünkben — fejezte be beszédét Prantner József elvtárs — örökké élni fog Cséby József^Vl- pári Gyula, Gyenis Antal, Szabó Erzsébet, Mátai Antal, Deák Mihály és a többiek neve, emléke, szelleme. Intézményeket, KISZ- szervezeteket, munkásőrszázado- kat, úttörőcsapatokat, termelő- szövetkezeteket és az új szekszárdi kertváros utcáit nevezzük el mártírjainkról. Az ünnepi beszéd után Prantner József elvtárs lelépett a dísz tribünről, az emlékműhöz ment és levette a fehér leplet. Az ün- , népség résztvevői a szobor felé fordultak és megrendülve hallgatták az intemacionálé győzelmes dallamát. — Átadom Szekszárd városának ezt a szép emlékművet mondotta az intemacionálé elhangzása után Prantner József elvtárs. — Legyetek rá büszkék és úgy vigyázzatok rá, ahogy azt mártírjaink megérdemlik. Az emlékművet a város nevében Kalmár József elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke vette át. A szobor átadása után Chopin gyászindulójának hangjai mellett a párt, a tanácsok, a tömeg- szervezetek, a vállalatok, hivatalok, intézmények és a megye községeinek küldöttei elhelyezték az emlékmű lábánál koszorúikat. A felsorakozott magyar és szov jet katonai alakulatok, a munkásőr díszszázad díszmenettel tisztelgett az emlékmű előtt. A felejthetetlen ünnepség után a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága fogadást tartott a mártírok hozzátartozóinak tiszteletére. V
