Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
IRODALOM * MŰVÉSZET * NÉPMŰVELÉS GABOR ANDOR: TISZT URAK Darutoll és Bethlen-kucsma, Magyarország véres kocsma. Proletárok piros vérit Csapra kérik, pintre mérik. Véres almon véres álom, Véres étek véres tálon, Vad vidéken, bősz Budában Vér kehelyben, vér kupában. Tiszt uraknak víg menázsi, Vérrel-vidám hangulat. Tiszt urak, tiszt urak, Tiszti gárda így mulat! Renyheség bűnétől tiszt úr Nagy munkában egyre tisztul. Dolgozik most, mint a béres, Karja fel, könyékig, véres. Munkást zargat, zsidót forgat. Vért belőle bőven csorgat. Lakk cipője vérbe csúszik, Húst gyalul ott, bőrt lehúz itt, Ott botoztat, itt heréltet. És amott szemet szúrat. Tiszt urak, tiszt urak, Tiszti banda így mulat! „Reggel óta verek, vágok: Kimerültem, kamerádok! Ennyi rangos, gangos tettre Rágyújtok egy cigarettre! Működjetek, én majd nézem. Nekem is lesz benne részem: Hogy cigim ne ingyen szíjjam. Nesztek, itt a nadrágszíjam. Avval kössétek karóra, Fejjel le, mint egy nyulat...!“ Tiszt urak, tiszt urak. Tiszti horda így mulat! .......Asszony vagy már? vagy csak lány vagy! J aj, cicám, de halovány vagy! Nosza, gyorsan le a blúzod! Ejnye, milyen lassan húzod! Nem szoktad meg? Itt megszoknád! Hamar, lelkem, le a szoknyád! Felsőt, alsót, inget is le! Majd én meggyúratlak frissre! Na, legények! akiben van Egy kis csókos indulat...” • Tiszt urak, tiszt urak. Tiszti csorda így mulat! „...Szól a nóta, járd a táncot! Korbács ver rád, ringyó, ráncot!..." .......Ha pucér vagy, de kacér vagy! M eddig állód? Tán acél vagy!" .......Hányán voltak? Csak egy század? É s kibírtad? Ez gyalázat!.. „...Mit? Hogy én is? Nekem nem kell! Nekem gyöngéd szerelem kell. De hogy én is bennel egyek, Hoci a rejtpejcslimet!...” Tiszt urak, tiszt urak! Tiszti csürhe így mulat! Vérködökön túl... látok... látok! Kamerádok, mi vár rátok! Nagy munkáért végső árul Csüggedt tiszt úr csügga fárul. Dunán innen, Tiszán is túl, Ágon pusztul minden tiszt úr! Csillagos nyak egy se viszket, Fákon finom, fáradt tisztet Szellő lenget, s lágyan penget Lakkcipőn sarkantyúkat... Tiszt urak, tiszt urak! Tiszti hulla így mulat! | Hősökre emlékezünk.. |; Ä fehérterror rémtettei Tolna megyében ji — Részlet a Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság idején című műből — Megyében elég volt 3—4 nap i1 ahhoz, hogy a burzsoázia ren- i1 dezze sorait és megszervezze (1 hatalmának fegyveres védel- i1 mét. Szétzavarták a Vörös Űr- 11 séget, amely ellenállás nélkül i1 adta fel pozícióit, mert előző- l1 leg már rendeletileg feloszlat- ták, és helyettük csendőrökből, I1 volt katonatisztekből felállító!I [ ták az »új-« karhatalmat. Ez a II karhatalom igen alkalmas volt <[ arra, hogy a megyei börtön- 11 ben fogva tartott kommunis- 11 ták őrzését és kínzását ellássa. 1 Az újjászervezett megyei kar- !' hatalom 4 gyalogos és egy pusI kás-géppuskás századból állt. • Egy-egy század létszáma 120— • 150 fő volt. Ezen túlmenően tér II mészetesen meg kellett szer- |1 vezni a csendőrséget is, min- !j denütt, ahol 1919. március 21-e ! előtt csendőrőrs volt, sőt a lét— ! ’ számot 30 főre kellett felemelni. Megszervezték az úgyneve^ zett polgárőrséget is. Termé- 1 , szetesen csak azok kaphattak I fegyvert a civilek közül, akik az urak hatalmának védelmére 1, voltak hajlandók. Ezeket a pol '! gárőrségeket arra is felhasznál ták, hogy a sorozatos letartózII tatások előtt jó információkat adjanak a csendőröknek. (i Még javában folyt a hatalmi ,1 szerveknek régi jogaiba való ,1 visszahelyezése, amikor a váll rosban megjelentek az első feil hértollas terrorcsapatok. A 16 11 tagú különítmény Gömbös Já- I» nos főhadnagy vezetésével ér- (I kezeit a megyeszékhelyre. Az |i ő megjelenésükkel megkezdő- I» dött a fehér terror Szekszár- I» dón, amelynek országos vissz- i» hangja lett. i1 Augusztus 10-én, vasárnap <* lévén, sokan voltak a templom- l* bán. Ezt használták fel a fehér <1 banditák terveik megvalósítá- 1 * sához. Amikor a misének vége lett, a templom előtti térre nép I gyűlést hirdettek meg, ahol Vér II tessy Károly, a fehérek főhad- 1 nagya tartott szónoklatot, s be ( szédében követelte a népítéle- 1 tét. A tömegeket megfélemlítő ' beszéd utón felolvasta a letarI tóztatottak neveff, s a nevek , után a leitatott és felbújtatott II lumpenproletórok egy sor osz- (• tályidegennel együtt »akasszátok fel« kiáltással válaszoltak. (' Ezeknek a részegeknek és osz- <1 tályidegeneknek rikoltozása elegendő volt ahhoz, hogy azt nép ítéletnek nyilvánítsák és emberek életét oltsák ki. A »népítélet« után a börtönhöz mentek, elővezették a letartóztatottakat, a vásártérre vitték őket, és ott felakasztották Soós Sándor élvtórsat, a munkás-, katona és földmunkások megyei intézőbizottságának elnökét, Aranyos György elvtársat, a megyei kormányzótanácsi biztost, dr. Tánczos Vendel és Kovács Sán dór elvtársakat, vádbiztosokat, Bertók Róbert elvtársat, a kerületi gazdasági hivatal vezetőjét, Mautner Gyula, Ocskó László és Deák Mihály elvtársakat, a megyei direktórium tagjait. A kivégzést végignézették a többi letartóztatott kommunistával, akiket azután visszakísértek a börtönbe. A városba néhány nappal ké sőbb újabb különítmények érkeztek Dindorfer alezredes vezetésével. Mihelyt tudomást szerzett érkezésükről Haidek- ker Károly csendőrfőhadnagy, azonnal leült és levelet küldött a főispán-kormánybiztoshoz, Bartal Aurélhoz, aki nemcsak Tolna, de a meg nem szállt Baranya megyei területeken is ellátta a főispáni teendőket. Haidekker levele augusztus 16-án kelt, s még ezen a napon megszületett a főispán-kormánybiztosi határozat. Minden rendben volt tehát. S az első vérengzést követhette a második is. Ezúttal sortűz dördült a vasúti töltés oldalánál és hősi halált halt Prantner János és Kovacsics György elvtárs, a városi, — Bencze Ferenc elvtárs, a megyei direktórium tagja, Gróf Pál elvtárs, a Tanácsköztársaság egyik Tolna megyei képviselője, Kecskés Ferenc elv társ lakásrekviráló, Wächter Károly Gábor elvtárs pénzintézeti direktóriumi tag, valamint Bertók Róbertné elvtársnő, aki a kínzások következtében abortált. A kivégzések után néhány nappal megjelentek a kaszinó ablakaiban a kivégzettekről készített fényképfelvételek is. Ez a nagyon is szemléltető agitáció a tömegek megfélemlítésére igen alkalmas volt. A város kö zéppontjában elhelyezett fényképeket a vidékről ideérkezők is láthatták és »okulhattak« be lőle. A vértől ittas burzsoázia az »ítéletek« egész sorát hozta igen rövid idő alatt. Néhány hét alatt az internálótáborok és a börtönök megteltek, a lakosság igen jelentős része csendőri és rendőri felügyelet alá került. Csak néhány soros összefoglalót lehet adni arról a borzalomról, kegyetlenkedésről, amit véghez vittek a megyében a fehértollú banditák. Szekszárdiból elvitték a két Cséby testvért, mert a burzsoáziának nem volt mersze a megyeszékhelyen kivégezni őket. Azt hiresztelték, hogy Székesfehérváron állítják őket hadbíróság elé. Egy reggel el is vitték őket, de nem érkeztek meg soha sem Székesfe hérvárra, Cecén a vasúti töltés mellett agyonlőtték mindkettő jüket. Cséby József és Cséby László is hősi halált halt. Cikón egy pártonkívüli kőművest, mert szidalmazni merte Horthyt, kivitték a cikói vasútállomásra, mozdonyhoz kötötték a szerencsétlent és a mozdonyt elindították, amely magával vonszolta áldozatát. Csak akkor állították meg a mozdonyt, amikor már nem volt élet a kőművesben. Bony- hádon lovaskocsi után kötötték a gyilkosok áldozataikat és addig vágtáztak, mígnem a kivégzendő holtan esett össze. Pakson villanyoszlopokra akasz tották fel a kommunista vezetők egy részét, másokat közülük az imsói erdőben lőttek agyon. Alsóleperd és Dalmaftd tájékán a Kerekerdőben hason ló kegyetlenséggel bántak el ál dozataikkal. Mielőtt a tanács- hatalom híveinek életét kioltották volna, többnek a szemét szúrták ki, másoknak pedig végtagjait csonkították meg. Dombóvárott semmivel sem voltak humánusabbak a »keresztény társadalmi rend védelmezői«. És lehetne még hosszan, sokáig sorolni... Mintegy kétszáz ember esett áldozatául a fehér terrornak Tolna megyében. Sok azoknak a száma, aki két elhurcoltak és többé vissza sem térték. K. BALOG JÁNOS 13 „Szabó Erzsébet“ kulturális seregszemle néhány tapasztalata A Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya és a KISZ Megyebizottság által a Tanácsköztársaság 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett »Szabó Erzsébet« kulturális seregszemle járási-megyei bemutatói befejeződtek. Megyénkben 1956. óta nem volt ilyen nagyméretű kulturális megmozdulás. Nagyságára jellemző, hogy e nemes vetélkedésben 220 művészeti csoport, 320 szavaló, ének- és hangszerszólista, ösz- szesen mintegy 4000 résztvevővel képviseltette magát. Az egész seregszemlét áthatotta a Tanács- köztársaság dicső emléke iránt érzett tisztelet, megbecsülés. Az egyes műsorszámok gondos megválasztása (énekkarok, szavalok) azt bizonyítja, hogy a művészeti csoportok vezetői, tagjai elsősorban a nagy évfordulónak állítottak maradan dó emléket. A bemutatott produkciók magukon viselték a község, üzem, szervezet vagy intézmény sajátos vonásait, de összhatását tekintve az adott terület kulturális helyzetét, állapotát tükrözték. Ez a seregszemle feleletet adott arra is, hogy az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei hogyan és milyen mértékben hatottak az egyes kulturális ágazatokra, következésképpen a kórus-, zenekari- és előadóművészetre. A seregszemle demonstráció volt a VII. Világifjúsági Találkozó nemzetközi jelentősége mellett, és a fiatalok és kultúrmunká- sok béke utáni vágyát juttatta kifejezésre. A tánccsoportokról és népi együttesekről megállapítható, hogy bár lassan, de emelkedik a színvonal. A csoportok, nagyobb része helyi gyűjtésű és feldolgozású anyaggal szerepelt a bemutatókon. Tánccsoportjaink szép, ízes mértéktartó táncaikkal gazdag népkultúránk hagyatékából váln. gattak. A bemutatott táncok nagyrésze eredeti volt és az egyes kompozíciókat hangulato san oldották meg. Több iskolai csoportunk (Sárpilis, Tamási) —• nagyon helyesen — gyér mekeknek való gyermekjátékkal készült a seregszemlére. Ez nagyon jó jel, mert az elmúlt évek gyermektáncmozgalmának egyik alapvető problémája a műsorválasztás volt. Gyakran a gyermekek képességeit meghaladó »felnőtt« táncokra tanították őket, mondani sem kell, hogy eredménytelenül. Mint hiányosságot kell megemlíteni a zene- és énekkíséretet. Tudomásul kell venni, hogy »egy szál« hegedűvel vagy harmonikával nem lehet táncot ki sérni. Az énekkel való kíséret legtöbbször azt eredményezi, hegy a táncosok kifulladnak és a végén nemcsak énekre, de még táncra sem futja erejükből. Az ének- és zenekarok szereplése beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket. Tartalmi és szakmai felkészültségük méltóan szolgálta a nagy évfordulót. Munkásmozgalmi és forradalmi kórus-zenekari művek mellett szép számmal hallottunk nép- dalfeldogozásokat és klasszikus műveket is. Az énekkarok közül előadásukkal és műsorukkal különösen kitűnt a bátaszéki vasutas szakszervezet vegyeskara, az általános iskola leánykórusa, a bonyhádi gimnázium vegyeskara és Sárszentlőrinc termelőszövetkezeti község parasztkórusa. C elnőtt zenekaraink száma ' kevés a megyében. A kevesek közül is távoltartotta magát a megyei bemutatótól a szekszárdi szimfonikus és a tolnai szalonzenekar. (Mindkettő nagyon helytelenül.) Fúvószenekaraink legjobbjai a kocsolai tűzoltó zenekar és a nagymá- nyoki bányász zenekar. Az alig féléves szekszárdi úttörőzenekar fegyelmezett magatartásával, lelkes játékával és imponáló megjelenésével nagy sikert aratott. A seregszemlén nagyszámú szólista vetélkedett egymással. Különösen a szavalok tettek ki magukért. Radnóti Miklós, József Attila, Ady Endre, Majakovszkij, Gábor Andor, Petőfi Sándor, Arany János és mások műveit mutatták be kitűnő tolmácsolásban. Jó néhány szavaló mélyen átélt előadásával ízelítőt adott megyénk előadóművészetének fejlettségéről. A hangszerszólisták közül a zongoristák jeleskedtek. Az énekesek száma feltűnően nagy volt. Operaáriák és népdalok hangzottak cl kultúrált előadásban; A népdalénekesek műsorválasztásában van még kívánnivaló; Sok még a műdal, az úgynevezett „magyar nóta”. A szaktanácsadók a jövőben erre a hibára jobban ügyeljenek. kJindent összegezve, a ' ' „Szabó Erzsébet” kulturális seregszemle jól sikerült. A kulturális feladatok megoldásához nagy segítséget adott. Megmu tatta a seregszemle megyénk táncosainak, énekeseinek és szólistáinak jelenlegi felkészültségét, mindenekelőtt a műsorpolitikában eddig megtett utat. A hogyan 'tovább kérdésére is feleletet adott, de annak végleges megoldása még hátra van. A kultúrmunkásoknak is hasznos tanulságul szolgált a seregszemle. Szükséges, hogy a megfelelő következtetéseket minden érdekelt szerv és személy levonja,'hogy a megkezdett úton továbbhaladva — a tervezettnél gyorsabban — megyénkben is végrehajtsuk a kulturális forradalom során reánk háruló feladatokat. Czank József műv, előadó
