Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VolHa í^'&Y.fci ii.7,01 g;a ImigVfi- i'anács. la«ja TOLNA MEGYEI V M A GYA R S Z Ő^C í Ä L^fÄ . N%N KÁ ärtßß 1 uuuuuuuuuuuuuuu VASÄRNAP 1959. június 28. IV. évfolyam, 150. szám Ara: 60 FILLÉR Határidő élt fejezte be exporttervét a Bonyhádi Zemáncgyár A korábbi export-gyártmányo­kon felül ebben a negyedévben is új cikkekkel bővítették az ex­port-termelést a Bonyhádi Zo­máncgyárban. Az új cikkek közé tartozik a zöld, kék és rózsaszín zománcozással készülő 50 centimé­teres mosdótál és az ugyanezek­ben a színekben négyféle méret­ben gyártott gyermek éjjeliedény. Az új exportcikkek gyártása ko­moly nehézséget okozott a gyár­ban, hiszen ilyen színekkel eddig — főleg exportra — nem dolgoz­tak. A negyedévi exporttervet — kongresszusi versenyvállalásuk­hoz híven -- határidő előtt, június 19-ére teljesítették a gyár dolgo­zói. Több mint kétmillió tégla terven fielül A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés üzemeinek dolgozói a kongresszusi verseny indulásakor azt vállalták, hogy idei termelési tervüket összesen kétmillió ége­tett téglával teljesítik túl, A téglagyárak dolgozói már tel­jesítették is vállalásukat mind a nyersgyártásnál, mind az égetés­nél. Annak ellenére, hogy az el­múlt hetekben a nagy esőzések miatt jelentős károk keletkeztek az üzemekben, sok nyerstégla ment tönkre, ennek levonásával is több, mint kétmillió többlettel zárja az első félévet az Egyesülés; Az égetésnél már az első negyed­évben közel négyszázezer téglát hordtak ki terven felül a kemen­cékből, ebben a negyedévben pe­dig mintegy egymillió-kilencszáz- cíer a túlteljesítés. Itt különösen jó eredményt értek el a szekszárd- palánki gyárban, ahol a gyors­égetési módszer alkalmazásával a napi kemence-légköbméterenkénti égetést 50 darabra növelték a korábbi — és a más üzemekben is elért — 30—35 darabról. Háromhetes szünet után kijavított gépekkel kezdik a munkát a dombóvári malomban Minden évben a malmok ,,uborka szezonja” idején leállít­ják a termelést. Az őrlő és egyéb termelő gépegységek évi nagyja­vítását ilyenkor végzik el, hogy azután egész évben ne kelljen le­állni. Június 8-án a dombóvári ma­lom őrlőgépeit is leállították, megkezdték az évi nagyjaví­tást. Tizennégy hengerszék alkatrészeit vitték el a pécsi központi műhely­be rovátkálni, és a malomban ez­zel egy időben megkezdték a siló­szállító és a csőberendezés javítá­sát. Az őrlőüzemrészben a lisztcsö­veket és felvonókat kijavították, illetve pótolták az elhasználódott alkatrészeket újakkal. A tervek szerint a malom ki­javított gépeivel július else­jén kezdik majd meg a ter­melést. Ekkor egy új kefegé­pet is üzembe állítanak, ugyanis a javítás idejéig műkö­dött kisteljesítményű gép nem felelt meg a követelményeknek. A malom dolgozói házilag készí­tettek egy új felvonólábat az el­múlt hetekben. Az idén egy héttel korábban fe­jelték be a malom gépeinek javí­tását, mint az előző években. A múlt évben például a há­rom műszak dolgozói négy hét alatt javították ki a gépe­ket, míg az idén a két műszak dolgozói három hét a Lati. A javítás idején a malom körze­téhez tartozó községekben a liszt­ellátás zavartalan volt. Még a le­állás előtt nagyobb mennyiségű lisztet őröllek, azt tárolták és el­látták a cseretelepeket megfelelő mennyiségű és minőségű liszttel. A malom korszerűsítését is tervbe vették. Az idén mintegy kétszázezer forintos költséggel fénycső­világítást szerelnek fel az őr­lőüzemben. Az ősszel pedig egy géplapátot kap a malom a vagonkirakúsok meggyorsí­tására. Jelenleg három ember egy vagon gabonát egy óra alatt ürít ki, a géplapát üzembe állításával ezt a munkát egy ember egy óra alatt végzi majd el, könnyebben, mint­ha a gép kezelője tagja lenne a háromtagú brigádnak. Lapunkban korábban közöltük azt, hogy a megye malmaiban is csatlakoztak a kongresszusi ver­senyhez. A dombóvári malomban például a kiőrlési százalék növe­lésére és energiatakarékosságra tettek ígéretet a munkások. Ez ideig több mint tizenkét­ezer forintos megtakarítást értek el. A malom dolgozói eszerint telje­sítik kongresszusi felajánlásaikat. Májusban különösen szép ered­ményt értek el az energiatakaré­kosságban. Az 5,28 kilövattóra ter­vezett felhasználással szemben egy mázsa gabona őrlésére 4,5 ki­lowattóra energiát használtak fel. — Kiemelkedő őszi árpa termés- eredmények a paksi járás tsz-ei- ben. A bölcskei Petőfi Tsz őszi árpájának már felét learatták. A höldanlcénti átlagtermés eléri a 22 mázsát. A pusztahancsei Kossuth Tsz és a paksi Uj Élet Tsz föld­jén 20 mázsa őszi árpát arattak eddig átlagosan. Őzet fogott az aratógép a szedrest határban Nem minden napi eset történt a szedrest Petőfi Tsz Sió-parti őszi árpa tábláján. A kévekötő aratógép előtt, melyet Buda Ist­ván, a szedresi gépállomás trak­torosa vezetett, hirtelen felugrott egy őzgida. A megriadt állatot a motolla a nagygyűjtőbe dobta, majd a ferde felvonó felvitte a kévekötő asztalra. A szerencsés véletlen következtében sem a tö­mörítő karok, sem más gépalkat­rész nem tett benne kárt, s a gép az árpával együtt bekötötte a kévébp az őzgidát. A gép azonnal megállt s Buda István traktoros kiszabadította a kévéből a körül­belül négyhetes őzet, amelynek az ijedségen kívül semmi baja sem történt. LEGYEN NEVÜK ÉRCNÉL MARADSHIŰSB N Jgyven esztendővel ez­előtt, 1919 június máso­dik felében a munkásosztály ellenségei ellenforradalmi kí­sérletet robbantottak ki. A me­gyében Dunaföldvártól Szek- szárdig, végig a Duna mentén igyekeztek visszaállítani a tőkés osztály megdöntött uralmát, vissza akarták hozni a gyűlök úri világot. A megyében állo­másozó Vörös Őrség és Vörös Hadsereg, a Budapestről és Kaposvárról érkezett munkás­zászlóaljak harcosainak közre­működésével június végére le­számolt a kegyetlenkedő fegy­veres ellenforradalmi hordák­kal. Az ellenforradalmi kísérlet feletti diadal 40. évfordulóján a megyeszékhelyen emlékmű­vet avatni jött össze megyénk lakossága. Emlékművet avat ma Tolna megye dolgozó népe! Örök emléket állít azoknak az igaz hazafiaknak, kommunis­táknak és pártonkívülieknek, munkásoknak, dolgozó parasz­toknak, értelmiségieknek, akik a Magyar Tanácsöztársaság vé­delméért folytatott harcban es­tek el, vagy a fehérterror — a történelemben párját ritkító — kegyetlenkedésének estek áldo­zatul, azoknak a harcosoknak ál­lít emléket a hálás utókor, akiket a Horvhy fasizmus vér- szomja sem tudott eltántoríta­ni a munkásmozgalomtól, a kommunista párttól »— s akik az 1956-os ellenforradalom el­leni küzdelemben életüket ál­dozták a szocialista hazáért. A magyar burzsoázia és hűséges lakajai mindent elkövettek, hogy megsemmisítsék a mun­kásmozgalmat, kitöröljék a dol­gozóknak még az emlékezeté­ből is a Magyar Tanácsköztár­saságot, a Szovjetunió nagy forradalmát, amely a világon elsőneic tépte szét az imperia­lizmus láncát, s amelyben sok tízezer magyar vett részt. A burzsoázia gyűlölete nem is­mert határt azokkal szemben, akik a magyar szabadságért, a dolgozó nép felszabadításáért a nemzetek és népek testvéri együttéléséért, az igazságért küzdöttek. S a gyűlölet, a nép iránti mélységes megvetés haj­szolta a fehérterroristákat és fasisztákat a gyilkosságok so­rozatába. Micsoda borzalmakat látott a dombóvári Kerek-erdő, mi mindenről számolhatna be a bogyiszlói Duna-part és a paksi imsósi erdő, a simontor- nyai Sió-part és a cikói vasút­állomás, a bonyhádi főutca és a szekszárdi vásártér — amely­nek helyén ma a vértanúk em­lékművét avatjuk! Micsoda szörnyűségekről mondhatna tör téneteket a tamási kocsma ud­vara és az ozorai füzes. Micso­da kínokról adhatna számot Bertókné cellája, ha beszélni tudna, akinek szíve alatt öltéle meg ártatlan gyermekét, — abortuszt szenvedett a fehér­tisztek gyilkos csizmáinak rú gása nyomán. Micsoda szenve­désekről adhatna hírt a tenge- lici Csapó kastély parkja! S mekkora kínok vártak azokra a kommunistákra és pártonkívü- liekre, akik Horthy börtönei­ben, internálótáboraiban és ha- lálkamráíban vagy éppen a frontok büntetőosztagaiban ál­dozták életüket az igaz ügyért! Hány anya várta vissza gyer­mekét, hány gyermek kívánta ölelni szeretett apját, s hány fe leség remélte férje visszatéré­sét i— hiába özvegyek és árvák, könnyek és szenvedések jelez­ték az utat amerre a vérszom­jas horda járt, s a fasizmus dü­höngött. Közel másfélszáz vér­tanúnak ismert a neve, akiket meggyilkolt megyénkben az úri Magyarország, de több szá­zan vannak azok a hősök, akik­nek neve fna már ismeretlen. Nem tudjuk sok hazafinak a nevét, akiket, a gyilkosság után Tolna megyében temettek el, vagy innen hurcoltak el és vissza többé sohasem térhet­tek. Tolna megye dolgozó népe sok száz vértanút adott a füg­getlenségért, a szabadságért. Dár 1919. augusztusában ® hatalomra jutott a bur­zsoázia, de a harc egy pillana­tig sem szünetelt. A burzsoázia rettegett a legkisebb Szervez­kedéstől is. Micsoda gondot adott a harmincas években az ozorai kommunisták mozgalma a megye urainak. Évekig tar­tott, amíg fel tudták számolni — de nem megsemmisíteni — az illegális pártszervezetet. A Szekszárdon és a közvetlen kör nyékén tevékenykedő kommu­nisták is sok-sok dicső harcot vívtak meg a burzsoáziával, folv' ,tva azt a harcot, amit IP ben Scfós Y~>ándor, Beítöft F jrt, Mautner Gyula. Ben- cze Ferenc, Ocskó László, a Cséb.v-testvérek és elvtársaik megkezdték. Hiába volt a bur­zsoáziának minden erőfeszíté­se, Tolna megyében sem sike­rült megsemmisíteni a forra­dalmi munkásmozgalmat. A megye minden községéből a pártszervezetek, a tömegszer vezetek, a Hazafias Népfront- bizotítságok küldöttségekkel Képviseltetik magukat az em­lékműavató ünnepségen. Itt vannak a mártírok családjai: özvegyek, az árvák, itt vannak a rokonaik, ismerőseik. Eljöt­tek Szekszárdra szerte a me­gyéből a Magyar Tanácsköz­társaság veteránjai, itt vannak az illegalitás nehéz esztendei­nek nagyszerű harcosai, s itt sorakoznak fel azok, akik a fel- szabadulás után csatlakoztak a kommunista párthoz, a mun­kásmozgalomhoz és vállalták a harcot az élvonalban a szebb, a boldogabb élet megteremté­séért. Négy évtized harcosai —- a mártírok családtagjai, egy­kori barátai, harcostársai, elv­társai — találkoznak ma és hajtják meg a munkásmozga­lom vörös lobogóját a mártírok emlékműve előtt és helyezik el a kegyelet és a megemlékezés koszorúit az emlékművön. A zoknak képviselői sora­^ koznak ma fel az emlékmű avatáson, akik megvalósítják a mártírok álmait, akiknek an­nak idején a célok meghatáro­zása, a harc öröme és szenve­dése jutott. A mi nemzedékünk valóraváltotta és váltja a már­tírok elképzelését. Megvalósul­tak Soós Sándor — a megyei direktórium elnökének tervei: szerte a megyében napközi ott­honokban, több ezer gyermek játszik megfelelő felügyelet mellett, s nincsenek már az alázattól hajtotthátú cselédek sem. Bencze Ferenc csak ép­pen megkezdhette 1919-ben a szocialista mezőgazdaságért a harcot, mi megvalósítjuk: a megyében 56 termelőszövetke­zeti község van, s a többiben úgyszólván mindenütt működik legalább egy termelőszövetke­zet. Jelenleg húszezer dolgozó paraszt tagja a mezőgazdaság szocialista szektorainak. Maut­ner Gyula, a villanyszerelő 40 esztendővel ezelőtt csak ar­ról álmodozhatott, hogy vil­lanyfényt visz a viskók és kunyhók lakóinak. Mi meg­valósítottuk álmát: mindössze négy község vár már csak a kultúrát jelentő fényre, de jövő év végére minden községben felragyognak esténként a vil­lanyégők. Bertók Róbert csak terveket készíthetett arról, hogy bőséges élelemmel lát­hassa el azokat, akik a tőkés rendben csak éhbérért dolgoz­tak. A mi társadalmunk meg­szüntette az éhínséget, a kultú- rátlanságot, a nyomort, jól tápláltak az emberek, s jól ha­ladunk előre a művelődés te­rületén is. A felszabadító szov­jet hadsereg meghozta azt a szabadságot, amiért a Szakály testvérek áldozták életüket. S mi élni tudtunk és tudunk ez­zel a vérrel szentelt szabadság­gal. Hősökre emlékezünk ma, 4 akik örökül hagyták ránk, hogy .'Alisuk valóra azokat a terve­ket, célkitűzéseket,' elképzelé­seket, amelyeknek megvalósí­tásához nekik már nem jutott idő. A felszabadult országban a kommunista párt vezetése, a szocialista tábor országainak sokoldalú együttműködése és segítsége révén minden lehető­ség adva van, hogy maradékta­lanul megvalósuljanak az ál­mok. Hazánk történelmében eddig soha nem látott gyorsa­sággal haladunk élőre az anya­gi javak termelésében, s egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy hazánkban végérvényesen győz­zön a szocializmus, egyszer s mindenkorra megszűnjön az embernek ember által való ki­zsákmányolása. kJ agyszerű történelmi idők- nek vagyunk tanúi és harcosai. Üj társadalmi rend épül fel cs formálódik alkotó munkánk nyomán. A párt sza­va, amely egykor a tőkés rend elleni harcra szólított, most a szocializmus gyorsabb ütemű építésére lelkesít. Teljesítsük két év alatt hároméves ter­vünk legfontosabb mutatóit, lépjünk bátrabban előre a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésének útján — javasolja a párt. A párttagok és a párton- kívüliek határtalan lelkesedés­sel fogtak munkához, hogy a párt által javasolt célokat ez év végére elérjük. Napjainkban is új hősök születnek — a munka hősei. A mi nemzedékünknek jut a nagyszerű cél megvalósí­tása: túlszárnyalni az anyagi javak termelésében a kapita­lizmust. Az új feladatokat meg­valósító ifjú nemzedék mártír­jaink életéből, harcaiból merít erőt, az ő példájukon nevelődik és tanul helytállást, bátorságot, elvhűséget, áldozatkészséget. Ahányszor utunk elvisz az emlékmű előtt, emlékezzünk mártírjainkra, s hajtsuk meg fejünket azoknak emléke előtt, akik előkészítették győzelmes harcunkat. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom