Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

V ?■ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA Ml SZOMBAT 1959. június 20. IV. évfolyam, 143. szám ÁRA: 50 FILLÉR „Ha a termelőszövetkezetben is úggy dolgozunk, mint egyéni gazda korunkban, akkor megtaláljuk számításunkat” A termelőszövetkezetek megyei tanácskozása felszólalásaiból Tájkutatás a dombóvári járásban Lapunk tegnapi számában hírül adtuk, hogy június 18-án, csütör­tökön termelőszövetkezeti veze­tők tanácskoztak Szekszárdon, ahol Walter János, a megyei ta­nács v. b. elnökhelyettese tartott vitabevezető előadást. A beszá­molót élénk vita követte, ame­lyeknek a lényegét, tanulságait a következőkben foglaljuk össze. Az első felszólaló Kecskés Gé­za, a gyönki Béke Termelőszövet­kezet elnöke volt, aki elmondotta, hogy szövetkezetük új, ebben az évben alakult. „A kezdeti nehéz­ségeket még nem tudtuk leküz­deni, de azért minden szövetke­zeti tag lelkesen dolgozik. Azt mondjuk mindig a közösben: ha a termelőszövetkezetben is úgy dolgozunk, mint egyéni gazda korunkban, akkor meg­találjuk számításunkat” — hangsúlyozta. A vitában felszólaló többi ter­melőszövetkezeti vezető is a kö­zös gazdaság legfontosabb felada­táról, a gazdasági és politikai megszilárdításról beszélt. A gyu- laji Uj Barázda Tsz elnöke pél­dául elmondotta, hogy a közös munkából mindenki kiveszi a részét, s a közelmúlt­ban úgy határozott a tagság, hogy szövetkezetük közös va­gyonát saját erejükből is nö­velik. Építettek már juhhodá- lyokat, sertésfiaztatót és arról beszélgetnek a szövetkezetben, hogy megvalósítják a szénpo­ros téglaégetést, mert ily módon olcsóbb lesz az építkezés. „Az aratásra, cséplésre és betakarításra szövetkezetünk felkészült. A gabonát veszteség nélkül akarjuk betakarítani. De most gondolunk arra is, hogy a közös állatállomány részére beta­karított kukoricának megfelelő górékat építsünk, szintén saját erőből.” A termelőszövetkezeti vezetők megyei tanácskozásán részt vett és felszólalt Prantner József, a Tolna megyej pártbizottság első titkára is. — Az a tény, hogy ebben az év­ben nagyot léptünk előré á szö­vetkezeti mozgalom fejlesztése te­rületén, növeli a termelőszövetke­zeti veze+ők, a párt és állami szer vek felelősségét. Különösen pedig most napjainkban, a gabona­betakarítás nagy csatája ide­jén kell nagy gondot fordítani szövetkezeteinkben a munkák megszervezésére, mert egy nap késés is mázsákkal csökkent- heti a termést. Úgy kell most dolgoznunk, hogy a közös gazdaságból jutó jövedelem mel elégedettek legyenek a ter­melőszövetkezeti tagok. Tegyük a termelőszövetkeze­tek gazdasági és politikai megszilárdítását itt a me­gyénkben is társadalmi ügy- gyé. Csináljunk ebből, elvtár­sak lelkiismereti kérdést. A rendelkezésünkre álló lehető­ségek kihasználásával — ha jól dolgozunk — bebizonyít­hatjuk már ebben a gazdasági évben, hogy a nagyüzemi gaz­daság több jövedelmet bizto­sít az egyéni parasztoknak, mint a kisparcella, — mondotta a többi között Prant­ner elvtárs. A termelőszövetkezetek gazda­sági előrehaladásával kapcsolat­ban mint lényeges szempont vető­dött fel a közös állatállomány ki­alakítása, ennek érdekében az is­tállóépítések meggyosítása. Mint Közel kétmillió forintos költséggel törpevízmű épül Tolnanémediben Tolnanémediben régóta okoz gondot már a község vezetőinek a falu lakosságának egészséges, jó ivóvízzel való ellátása. Több tanácsülésen is foglalkoztak már ezzel a problémával és úgy dön­töttek, hogy törpevízművet épí­tenek. Az építkezés — melynek tervei a napokban készültek el, — közel 2 millió forintba kerül. Víz gazdálkodási társulást előkészítő ideiglenes bizottságot hoztak lét­re, amely előkészítette a törpe­vízmű megépítését. Az építkezés során mintegy 8 és fél kilométer hosszúságban fektetnek le veze­téket, s ezzel az egész falu lakos­ságának vízellátását biztosítják. Uj kút fúrása nem válik szük­ségessé, mert a jelenleg meglévő artézikét abban az esetben is el­látja a községet vízzel, ha an­nak lakossága a jelenleginek más félszeresére szaporodik. Az épít­kezési költség egyrészét 531 000 forintot állami támogatásból, egy másik részét 450 000 forintot a községfejlesztési alapból fedezik. A fennmaradó összeget körülbe­lül félmillió forintot a lakosság­nak kell biztosítani. Amennyi­ben a lakosság a földmunkát tár­sadalmi úton elvégzi, ez az ősz szeg csökken. A törpevízmű építését a tanács a Pest megyei Mélyépítő Válla­latnak adta ki. j Száztizeisnépezer forint jövedelem 28 Sióidról Befejezték a repcearatást a kurdi Uj Élet Termelőszövetke­zetben. A szövetkezet az idén 28 holdon termelt repcét, holdan­ként 12 mázsás termésátlaggal. A repcét teljes egészében szerződés alapján a Magtermeltető Válla­lat veszi át. A szövetkezet agronómusának véleménye szerint megérte az idén repcét termelni, mert kevés munkaráfodítással viszonylag nagy jövedelmet eredményezett. jól bevált módszert mondotta el ezzel kapcsolatban saját tapasz­talatát Varga István, az uzdi Tán­csics Tsz elnöke. „Az államtól építkezésre köl­csön kapott pénzt saját erőnk­ből megtoklottuk mintegy fél­millió forinttal és saját építő- brigádunk létesített már az idén szarvasmarha-istállót, sertésfiaztatót, de most újab­bakat szándékozunk építeni. Én azt javaslom itt a többi szövetkezeti vezetőnek, hogy kövesse ezt a példát. Ne vár­junk mindent az államtól, amit tudunk, saját erőnkből is tegyük meg, hogy sokat jöve­delmezzen a szövetkezet” — mondotta Varga István. A termelőszövetkezeti vezetők tanácskozása hasznos volt, mert ráirányította < termelőszövetke­zeti vezetők figyelmét a legköz­vetlenebb feladatokra. A vita alapján mindenki előtt világos lett, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével tovább aka­runk menni, aminek gazdasági és politikai feltétele az, hogy vala­mennyi termelőszövetkezet gazda­ságilag is, meg politikailag is szi­lárd legyen. Az Iregszemcsei Kísérleti Inté­zet üzemszervezési csoportja az elmúlt napokban kezdte meg a dombóvári járásban tájkutatási tudományos tevékenységét. A ku­tatási tevékenységet Eyssen Imre mezőgazdasági kutatómérnök ve­zeti, aki lapunk munkatársát tá­jékoztatta a tájkutatás céljáról és jelentőségéről. Az intézet tájkutatási tevékeny sége kiterjed Tolna, Baranya, So mogy és Fejér megyék területé­re. Jelenleg az intézet a dombó­vári és a tabi járásban végez kutatómunkát. A tájkutatásnak az a célja, hogy felmérje a me­zőgazdasági termelés optimális le hetőségeit az adott talaj, éghaj­lati és egyéb viszonyok alapján. A kutatás eredményeképpen az intézet munkatársai talajhaszno­sítási térképet készítenek, melyen feltüntetik — a talajféleségeket négy főcsoportba osztva —, hogy milyen talajon, milyen növények termelése a leggazdaságosabb. A tájkutatás tudományos tevé­kenységének főleg napjainkban — a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztése és megszilárdítása idő szakában — van nagy jelentősé­ge. A kutatás elengedhetetlen fel­tételét képezi a tudományos ala­pokon nyugvó mezőgazdasági szaktanácsadásnak és nagymér­tékben elősegíti a termelőszövet­kezetek tervezésének tudományos megalapozottságát. Sajtot is gyártanak a Dombóvári Vajüzemben A Dombóvári Vajüzem egyik üzemrészében — ahol ezelőtt ipari kazeint gyártottak — nemrég megkezdték a sajt gyártását. A sajtüzemben — amely a Tolna megyei Tejipari Vállalat mágócsi üzemétől vette át a sajtgyártást — belföldi fogyasztásra készítenek óvári, köményes és kadar sajtot, összesen kétszer akkora mennyi­ségben, mint amennyit a mágocsi üzemben gyártottak. Saját erőből A kocsolai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet hatvan férőhe­lyes, modem sertésfiaztatót épít saját erőből. Az építési anyago­kat egyrészt bontásból, másrészt pedig a faanyagot saját kiterme­lésből biztosítják. Látogatásunk­kor Brücher János tsz-tag ács­mester vezetésével Uzsák Ágos­ton, Karsai Ferenc és Fáth Antal tsz-tag ácsok készítették elő az építkezéshez szükséges faanyagot. A fűrészmunkákat a termelőszö­vetkezet saját fűrészelő gépén végzi el. A termelőszövetkezet saját erő­feszítése a nagyüzemi mezőgaz­daság feltételeinek megteremté­se érdekében dicséretre és köve­tésre méltó. A sárközi kombájnosok ígérete: „Mindent elkövetünk a gabonabetakarítás sikeréért66 A SÁRKÖZI ÁLLAMI GAZ­DASÁG közel 10 000 holdas határában végtelennek tűnő ga bonatáblákat lenget a nyári szél. Sárgul az árpa, szókul a búza, ami jelzi, hogy mahol­nap kaszaérett lesz a gabona. — Bizony közeleg az idő, hogy rohamra induljunk és meg­nyerjük a gabonabetakarítás nagy csatáját — jegyzi meg be­szélgetésünk elején Vörös Ist­ván, a Sárközi Állami Gazda­ság deresedő hajú főmérnöke, majd így folytatja: — Jó ter­més ígérkezik, de nehéz lesz az aratás. A kalászok nagyok, sok szalma lesz és itt-ott megdőlt a gabona. De azért nem félünk, mert olyan kombájnosain,k vannak, akik értenek a gép­hez, tudnak és akarnak dol­gozni. DE NE VÁGJUNK A DOL­GOK ELÉ, nézzük sorjában, mi is a tulajdonképpeni hely­zet, most az aratás küszöbén a megye egyik legnagyobb állami gazdaságában. Erről Oszterma- jer János, a gazdaság igazga­tója tájékoztatott bennünket. — Az idén 2400 holdról kell betakarítani a gabonát. Ebből 1700 hold a búza, aminek a le- aratása, elcséplése és tárolása nagy feladatot ró a gazdaság vezetőségére, valamennyi dol­gozójára. Ami a terméskilátá­sokat illeti, arról azt mondha­tom, hogy gazdag aratás lesz, az aranyat érő sárközi fekete föld az idén gazdagon ontja majd a tiszta búzát. Becslé­seink szerint 14—15 mázsa hol- dankénti átlagtermésre számít­hatunk. A gabona túlnyomó többségét géppel akarjuk be­takarítani, amire felkészül­tünk. A kombájnok, aratógé­pele és cséplőgépek készen várják a nagy munka kezdetét A gabono.betakarításban sokat várunk elsősorban a kombájno- soktfi, a gépműhely valameny- nyi dolgozójától, ugyanis az ő vállukon nyugszik most a leg­nagyobb felelősség — mondja a fiatal igazgató. HALLGASSUK MEG akkor a kombájnosok egyikét, hogy vajon számíthat-e helytállá­sukra a gazdaság. Társai nevé­ben erről Vecsei József mező- gazdasági gépszerelő és kom­bájnvezető nyilatkozott. — Mi, akik a gazdaság hét kombájnjával aratunk, csépe­lünk, nem az idén ülünk elő­ször ezekre a »masinákra«. Mióta a kombájnok megjelen­tek itt Sárközben, azóta min­den nyáron ugyanazok az em­berek dolgoznak velük. Én a hatodik nyáron kombájnolok az idén. De hasonlóképpen a társaim is. Nálunk minden kombájnvezető egyben mező- gazdasági gépszerelő is, Kom­bájnját mindenki maga javítot­ta ki, és ugyanabban az üzem­egységben dolgozik vele, ahol éveken keresztül ő takarította be a gabona nagyobbik részét. A gépeket is jól ismerjük, meg a terepet is, ami nagy előny. Nem is félünk az aratástól. Mi a véleményük a kombáj- nosoknak a nagyra nőtt és megdőlt gabona kombájnara­tásáról — tettük fel a kérdést Vecsei Józsefnek. Rövid gon­dolkodás után rávágta: MINDEN ESHETŐSÉGRE FELKÉSZÜLTÜNK. A kalász­emelőket elkészítettük, ha erre szükség lesz, azonnal felszerel­jük a gépekre. A kicsit meg­dőlt gabonát pedig kalászemelő nélkül is learatjuk. Lejjebb eresztjük a kaszákat és nem szabad, csak 3—4 centiméteres tarlónak maradni. Hogy meny­nyit tud egy kombájnos az idén learatni, elcsépelni?... ügy szá­moljuk, hogy 200 holdról min­den kombájnos betakarítja a szemet. Mindenki nagyon ipar­kodik majd, versenyben va­gyunk, sokat akarunk dolgoz­ni, mert szeretnénk sok pénzt keresni. Helytállásunkra pedig számíthat a gazdaság vezetősé­ge. Mindent elkövetünk a ga­bonabetakarítás sikeréért, — fe jeztük be a rövid, aratás előtti beszélgetésünket a Sárközi Ál­lami Gazdaságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom