Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-21 / 117. szám

1959. május 21. TOUNA MEGYEI NÉPÚJSÁG j Határjárás Sióagár dón HÍREK Király a zenekarban Reggel a házkörüli munka el­végzésénél még az egész család serénykedett. A fiatal gazda és a nagyapa ellátta a négylábú jószá­gokat, a menyecske és anyósa vég zett a házkörüli munkával és irány a határ. Otthon csak az marad, akinek nagyon muszáj. így van ez mostanában Sióagárdon minden nap. Jómagam is sikertelenül ko­pogtattam be nyolc óra után egy­másután három házhoz is, hogy interjút kérjek a gazdától. Csak a nagymama volt otthon, aki nap­közben is ellátja az apró jószágo­kat, a másik háznál a kismamát találtam, aki vigyáz még járni nem tudó csemetéjére. De tanácsol ták az egyik háznál, hogy menjek el a község határába, semmi aka­dálya nem lesz akkor annak, hogy családfővel, gazdálkodó paraszt­emberrel beszélgessek. így is tet­tem... — A község egyik határrészét Leányvári dűlőnek nevezik. Itt ta­láltam a Horváth családot. A há­rom főből álló kis közösség a pap­rika ültetéshez készítette elő a ta­lajt. — Kiadós eső esett a héten. Most megragadjuk az alkalmat, kiül­tetjük a palántákat, mert ilyen­kor nem kell vizet hordani az ön­tözéshez, — mondta az ifjabbik Horváth János, s mint a helyi szo­kásokat jól ismerő parasztember, arról is felvilágosított, hogy Sió­agárdon a paprikatermelésnek tra­díciói vannak. Nincs olyan gazda, aki kisebb, nagyobb területen ne termelne. — Nem mondom, az ál­lam is jól megfizeti, aminek bi­zonysága, hogy aki későn ébredt, azzal már nem is kötöttek pap­rikatermelésre szerződést — je­gyezte meg. Egy talpon állva el­mondta még, hogy rengeteg a me­zőn ilyenkor a dolog. Kapálni kell a kukoricát, a krumplit, a répát, a szőlőt, kaszálni kell a takarmány­nak valót. S mindennek a tetejé­be még a burgonyabogarakat is ir tani kellene, mert nagyon elszapo­rodtak és lakmároznak a zsenge növények leveleiből. De már foly­tatta is a munkát, hogy tudtomra adja, nincs idő beszélgetni. A falu alatt, ahol az úgyneve­zett kenderföldek vannak, meg­győződtem arról, hogy csakugyan sok a burgonyabogár. De arról is, hogy a termelők kíméletlenek e rovar iránt. Kovács Mártonná és Kardos Györgyné például — fél­retéve még a kukoricakapálást is — szedték a bogarakat. — Be szokták mondani a han­goshíradón, hogy mindenkinek kö­telessége a burgonyabogár elleni védekezés. Mi erre nem várunk. Most összeszedjük és megsemmisít jük a kártevőjét. De le is poroz­zuk a krumpli leveleit, hogy ami esetleg elmarad, az pusztuljon el — világosított fel Kovács Márton­ná, és úgy nézett rám, mint aki elismerést vár a sietségért. Meg is érdemli ezt, példája csakugyan kö­vetésre méltó. A határt járva találkoztam Götz János helybeli szövetkezeti paraszttal is, aki a közösség szarvasjószágait legeltette. — Öröm ilyenkor a mezőn len­ni. Úgy érzi magát az ember, mintha vásárban lenne, mert amerre csak a szem ellát, min­denütt dolgoznak. Az emberek szorgalma szemmel láthatóan le­mérhető. Kiváló termést ígérnek a kalászosok, minden talpalatnyi föld meg van művelve, úgy néz ki, — ha csak valamilyen elemi csapás nem lesz, i— olyan termést takaríthatunk be, amilyenre mos­tanában nem volt példa — mondot ta beszélgetés közben Götz János. Mint ismeretes a szokottnál két héttel előbb jelentkezett az idén a kikelet. Ennyi idővel előbb vetet­ték a kukoricát, előbb érett kasza alá a lucerna is. Páli József közép­paraszt nem is várt semmire, ne­gyedmagával vágta a haragoszöld, takramánynak való lucernát. — Ezt is a maga idejében kell elvégezni, mert ha megvénül lá­bán a lucerna, nem szereti úgy a jószág. Amint látja segítség is van. A szomszédot, meg a sógoré- kat hívtam, én meg majd vissza­segítem nekik ezt a napot. Nálunk Sióagárdon ez is szokás. Az asz- szony meg két pásztával odébb a mákot kapálja, ezt is muszáj, mert a növényekkel együtt ilyen jó idő­járással a gyomok is nőnek. Moz­gósítva van ilyenkor az egész csa­lád, az egész rokonság. Iparkodni kell, mert különben nem találja meg az ember a számítását. Dol­gozik is itt mindenki, nem vár ar­ra, hogy noszogassák. Ebből is lát­szik, hogy mi sióagárdi parasztok tudjuk kötelességünket — jelentet te ki Páli József. Lassan esteledett. A határból ha zafelé indult a falu népe. Eltelt ismét egy nap, a parasztemberek pihenni tértek, hogy holnap újult erővel fogjanak ismét munkához a többezer holdas sióagárdi határ­ban. Dorogi Erzsébet »■Változnak az idők, változnak az emberek!« Ez a közmondás — fő­leg manapság — mennyire vonat­kozik az államfőkre? Teszem fel, királynak lenni — manapság már nem éppen biztosnak mondható ál lás, holott valamikor »isten kegyel méből-« uralkodtak, vagy éppen is­tentől származónak hirdették ma­gukat. Azóta már adták alább is, és a mai királyoknak — biztos, ami biztos — jóelőre kell valami­lyen foglalkozásról gondoskodniok, ha történetesen egyszer népe meg­gondolja magát és »hőn szeretett■* uralkodóját letessékeli trónjáról. Nemrég közöltek érdekes hírt a lapok. Kambodzsa egykori kirá­lya, Norodon Szihanuk legutóbb szaxofonművészként lépett fel egy jazz-hangversenyen, hazája fővárosában. I — Megkezdődtek az írásbeli érett­ségi vizsgák a megye valamennyi középiskolájában. A szóbeli vizs­gákra június második felében kerül sor. / — Szárító és magtisztító üzem kezdi meg működését a Juhéi Álla­mi Gazdaság kezelésében. Itt tisztít­ják meg a megye állami gazdaságai­nak gabonaféléit, de a borsó-, répa­magot és az apfómagvakat is. — Győrén rendezi meg a bonyhádi Tűzrendészeti Alosztályparancsnok­ság a járás önkéntes tűzoltócsapatai részvételével a járási tűzoltóversenyt, május 24-én, délelőtt fél kilenc órai kezdettel. A verseny után közös ebé­den vesznek részt a versenyző tűz­oltók. Hát ez bizony érdekesség a ja­vából! Az is feltűnést keltett, hogy Keita Fodeba, a nálunk is járt dél­afrikai néger táncegyüttes veze­tője, miután hazája felszabadult a gyarmati elnyomás alól, pénzügy- miniszter tett. (Miután elvégezte az egyetemet, azzal a céllal szer­vezte együttesét és látogatta sorba az európai fővárosokat, hogy né­pének kultúráját megismertesse.) De hogy egy királyból szaxofo­nista! Ilyesmit még nem jegyzett fel a történelem. Képzeljük vissza magunkat az 1900-as évekbe, »apostoli kirá­lyunkat« Ferenc Jóskát »bombar- donosként« egy tűzoltózenekarban, vagy a jelenben valamelyik fővá­rosi mulatóhely dzsessz-zenekará- ban, mint dobost. — A Vakok és Csökkentlátók Szö­vetsége az Egészségügyi Minisztéri­um hozzájárulásával Louis Braille születésének 150. évfordulója alkal­mából emlékérmet alapított. A Bra­ille Lajos emlékérmet azoknak ado­mányozzák, akik a vakügy politikai, gazdasági, kulturális fejlesztése, a vakság megelőzése, a látáscsökkenés gyógyítása érdekében tudományos, irodalmi, vagy gyakorlati munkájuk­kal eredményes tevékenységet fejtet­tek ki. — Husek Rezső, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola művészigazgatója az elmúlt héten nagy sikerrel hang­versenyezett Pécsett. Vasárnap Ta­másiba látogat, ahol pécsi és szek­szárdi műsorával lép fel ismét. Elkí­séri Tamásiba dr. Haider Ákos is, aki hegedűszámokkal működik közre. Verseidre készülnek az önkéntes tüzolták Tanulhatunk tőle büsskéh lehetünk rá ! — Beszélgetés egy munkásőrrel — Lázas előkészületek folynak me- gyeszerte az önkéntes tűzoltók ber­keiben. A testületek tagjai már he­tek óta szorgoskodnak, hogy kellően felkészülve helyt álljanak a járási tűzoltóversenyeken, melyek a közel­jövőben lesznek megtartva. A verseny elméleti és gyakorlati vizsgából áll, mely komoly felké­szülést igényel. Az elméleti verseny­re a lakóházak, mezőgazdasági ter­mények és objektumok, valamint az üzemek megelőző tűzrendészeti sza­bályait kell elsajátítani, a gyakor­lati vizsgán pedig a fecskendők gyors, hibamentes szerelése a fel­adat. A versenyre való felkészüléssel egyben készülnek üzemeink, a me­Hetek óta plakátokon és kétszeri dobszóval adták hírül a faluban, hogy május'17-én du. 3 órai kezdet­tel kerül bemutatásra az Arany Já­nos Művelődési Házban Dobozy Im­re »Szélvihar« c. drámája a bonyhá­di színjátszó együttes előadásában. Vidéki színjátszók ritkán látogatnak Kakasára, mert emlékeznek még arra, hogy néhány év előtt a Falu­színház előadása is elmaradt üres nézőtér miatt. De a jó bonyhádiak úgy gondolták, azóta évek teltek el, s talán Kakasdon is fokozódott az emberek érdeklődése a színielőadá­sok iránt. Ezúttal ismét tévedtek, fnert mintegy 25 iskoláson kívül vagy ugyanennyi felnőtt volt kí­váncsi a dráma bemutatására. Az utolsó felvonás előtt a szünet­ben az egyik szereplő kijelentette, a legjobb tudásukkal igyekeztek a da­rabot lejátszani, mert azt akarták, hogy a felnőtt közönséget kitevő — úgy vélték — értelmiség élvezze az előadást. Kedves bonyhádi színját­szók, sokkal nagyobb már nem lesz szomorúságuk ha megtudják, hogy a 25 felnőtt jelenlévő közül a kakasdi értelmiségből csak 8-an vol­tak. Az itt lakó 12 pedagógus és 4— 5 tanácsi dolgozó közül pedig csak 1 jött el, az sem vezető beosztású. 3 személy egyéb vonatkozású értelmi­ségi dolgozó volt. Higyjék el kedves bonyhádi szín­játszók, nekünk — akik ott vol­zőgazdasági létesítményeink és ter­ményeink tűztől való megvédésére, szükség esetén pedig a mentő tűz­rendészeti munkák elvégzésére is. A megye területén az 1958. évi 140 csapattal szemben ez évben 174 csa­pat vesz részt a járási versenyeken. Az első, második és harmadik helye­zést elért rajok díjazásban részesül­nek. Az első helyezettek majd a me­gyei versenyen mérik össze tudásu­kat. Az önkéntes tűzoltók fegyelme­zett és áldozatos munkájukkal adóz­nak pártunk és kormányunk gon­doskodásáért és szaktudásukkal biz­tosítják dolgozó népünk vagyonát a tűz pusztításával szemben. N. K. tünk — legalább annyira fáj mint önöknek, hogy Kakasdon 33 értel­miségi dolgozó közül csak 8-at érde­kelt az, hogy az előadáson keresztül is láthassa az 1956-os ellenforrada­lom bűneit, amit elkövettek a ter­melőszövetkezetek szétrombolásá- ban. A szekszárdi zeneiskola most meg­jelent meghívója Mozart-estre hívja a város zenekedvelőit. Az énektan­szak egész estet betöltő műsorral ál­doz a fiatalon elhunyt, rendkívül ter­mékeny zeneköltő emlékének. A mű­sor első felében áriák és dalok ke­rülnek bemutatásra. Nádor Tekla Az ibolya és Az anyóka című dalo­kat, Un moto di gioja című Mozart- művet, valamint a Cherubin-áriát énekli a Figaro házassága című ope­rából. Baj házi Árpád pedig az Óha­jaim című dallal és a Varázsfuvola című operából előadandó Papageno áriával működik közre. Szünet után az énektanszak növen­dékeiből alakult kis operatársulat Mozart egyfelvonásos vígoperáját, a Bastien és Bastiennet hozza színre, méghozzá a szónak teljes értelmében, tehát díszletekkel, korahű jelmezek­ben, színpadi alakítással. Előttem színes dobozaiban a Magyar Partizán Emlékérem és a Tanácsköztársasági Emlékérem s megannyi dicsérő oklevél. Ezek jellemzik idős Balaskó Gyula elv­társat, tamási munkásőrt. Több mint hatvan esztendő fájdalma, szenvedése, öröme és bánata van e dokumentumokban. Az öröm in­kább csak tízegynéhány éve éri Balaskó elvtársat, mint ahogy e kitüntetések, a megbecsülésnek mindmegannyi jele mutatja. — Nagy sora van az én életem­nek — kezdi sorolni a hatvan év tapasztalatait. Korán megismer­kedett az elnyomással, az ember- nyúzással, hisz szülei is, ő maga is cselédként dolgozott. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy tizenha­tan voltak testvérek, nem sokat kell beszélni a család nyomorú­ságáról. És ennek az életnek az epizód­jai örökre bevésődtek emlékezeté­be. A nincstelenség sok-sok teme­tést hozott, de saját szavai sze­rint soha nem voltak 12—13-nál kevesebben az asztal körül. Leg­fájóbb elvesztés mégis az volt, amikor az egyik testvérét a gazdá­ja, akinél inaskodott, a szó szoros Mozart ezt a kis remekművét Wil­helm Weiskern francia eredetű té­májára írt szövegkönyve nyomán 12 éves korában írta. A gyermek Mo­zartnak már ez a gyermekkorában írt műve is előrevetítette példátlan magasságokat elért pályáját. Az opera meséje semmivel sem nai­vabb a szokásos operatémáknál. Bas­tien és Bastienne francia pásztorfiú és pásztorlány szeretik egymást. Bas­tien azonban másfele is kacsingat és Bastiennek ez a magatartása meg­rontja kettejük viszonyát. Bastien azonban hamarosan rájön arra, hogy Bastienne az életében az „igazi” és felkéri Colas apót, segítsen rendbe­hozni ügyüket. Találkozásukkor elsi­mulnak a félreértések és újra megta­lálják egymást. Az operának 5 szereplője van. Bas- tient Szakály Ilona, Bastiennet Bese­értelmében agyonütötte. Az eset távol az otthontól történt, s ak­koriban nem a szegényemberek oldalára állt a törvény. Csoda-e, hogy 1919-ben már mint vöröskatona küzdött és agi­tált az új világért? — Ezt az ér­zést a bukás után sem tudták ki­verni belőlem — mondja —, pe­dig megpróbálták. Valami csoda folytán bejutottam hivatalsegéd­nek a községházára. Ezidőben már kapcsolatban voltam az ille­gálisokkal Tamásiban. Palkovics István, Kókány József talán nem haltak volna meg a koncentrációs táborokban, ha én itthon vagyok, de be kellett vonulnom. Addig jó volt, mert a községházán mindig idejében értesültem róla, ha vala­mi készült ellenük és értesítettem őket. 1944 májusában hívták be nyol­cadszor — hiszen az ilyen embe­reket sohasem hagyták nyugod­tan — rövid egy-két év alatt. Ek­kor, az utolsó bevonulásnál tör­tént, hogy Szlovákiában úgy ha­tározott a vasútépítő század, a partizánokhoz csatlakoznak. — Besztercebányáról indultunk, va­nyő Hedvig, Colast Faragó Endre, az énektanszak növendékei alakítják, Zoltán Ildikó és Thész Gabriella pe­dig tánccal működik közre. Az ope­rát Paálné Falus Edit, az énektan­szak művész-tanára tanította be, a díszleteket Lázár Pál festette. Zongo­rán kísér: Husek Rezső igazgató és Polgár Margit tanár. Az opera előadására 25-én, hétfőn este fél 8 órai kezdettel a zeneiskola nagytermében kerül sor olcsó hely­árakkal. Jegyek elővételben a zene­iskola gondnokánál is válthatók 6— 8—10 forintos árban. Az est főpróbájára vasárnap dél­előtt 11 órai kezdettel kerül sor diák­előadás keretében a zeneiskola nagy­termében. A belépődíj felnőtteknek 5, diákoknak 2 forint. sárnap érkeztünk hozzájuk, s már pénteken bevetésre indultunk a fasiszták ellen. Négyszer kerül­tünk szembe velük, sok pusztítást, kárt okoztunk nekik. Már 1919-ben is a párt szava hívta, s ő hallgatott rá. Az elnyo­matás éveiben is ez adott erőt a harchoz, ez vezette a partizánok­hoz is. Hazajőve a felszabadulás után, a már legálisan működő pártszervezet tagjai sorában talál­juk. Szerényen mondja, amikor a munkásőrségről esik szó: — Egy­szer születtem, egyszer lehet meg­halni is, de a jussunkat nem ad­juk. Most éppen lövészetre készü­lünk, mert nemcsak a fegyverek­nek kell rendben lenni, hanem a tudományunknak is. Mint munkásőr is számos di­cséretben részesült, öngyújtó, csi- bak, dohányszelence, amelyeket kapott, mind itt vannak előttünk, jelképezve jó munkáját. Idös-Nejjjber Balaskó elvtárs, de a szívo^es a munkáshatalom meg­védéséért buzgó akarata fiatalosa Büszkék lehetünk rá és tanulha­tunk tőle. (i-e) A „Szélvihar" után — Kakasdon RUZSICS TIBOR Május 25-én, hétfőn este lesz Mozart: Bastien és Bastienne c. vígoperájának előadása a zeneiskolában i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom