Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-20 / 116. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 20. A kormány szóvivőjének nyiktkozeta (Folytatás az 1. oldalról.) got, hiszen a jó néhány ezer önként hazatért közül egyetlen egy sem került bíróság elé. Úgy tudom, hogy az UPI budapesti tudósítója továbbította hírügynökségén keresztül ezt a cáfolatot. Bármelyik itt tartózkodó külföldi tudósító megcáfolhatta volna azt a május 2-i bécsi jelentést, amelyre hivatkozva több nyugati lap, sőt a Hindustan Times című indiai lap is újabb magyarországi felkelésről számolt be. Pedig a Magyarországon tartózkodó külföldi tudósítók tudják, hogy a magyar nép békés és szorgalmas termelő és építő munkával foglalkozik. Ennek eredményeként a legutóbbi két évben emelkedett a dolgozók életszínvonala és az 1956 október-novemberi ellenforradalom óta semmiféle „felkelés” nem volt. Megcáfolhatták volna a külföldi tudósítók a londoni rádióban és néhány nyugati újságban a deportálásról szóló hazugságot, vagy — maradjunk néhány másodpercig a londoni rádiónál — a BBC május 3-i adásának azt a valóban ostoba „találgatását” (hogy én is a BBC kifejezését használjam), miszerint Kínából katolikus püspökök érkeznek hozzánk, hogy két magyar papot püspökké szenteljenek. Hogy mi az igazság, arról a Magyarországon tartózkodó külföldi tudósítók könnyen meggyőződhetnek. hiszen eléggé gyakran találkoznak a katolikus egyház és bármelyik másik egyház vezetőivel, akik — mint a legilletékesebbek — bizonyára szívesen megcáfolják ezeket az értelmetlen találgatásokat. A példákat nem sorolom tovább s a Tercüman című török lap cikkét csak a humor kedvéért említem meg. Ez a lap ugyanis azt írta, hogy a magyarok jobban éltek a török megszállás ideién, mint ma. Gyáros László a továbbiakban az állítólagos magyarországi „vallásüldözésről” szóló nyugati sajtójelerité- sekhez fűzött megjegyzéseket. A magyar egyházi vezetők eskütételét követően a nyugati sajtó ismét megpróbálta, hogy a lomtárból előránci- gálja a „magyarországi vallásüldözésről” szóló elcsépelt rágalmakat. Vallásüldözésről irkáinak, pedig csupán annyi történt, hogy magyarországi egyházi vezetők állampolgári kötelességüknek eleget téve, esküt tettek a Magyar Népköztársaság törvényeinek megtartására. Bizonyos, hogy azok a nyugati sajtóorgánumok, amelyek ebből a tényből indulva vallásüldözésről fecsegnek, nem tudnának megnevezni egyetlen olyan államot sem, ahol az egyházi személyeknek ne kellene tiszteletben tartaniuk állampolgári kötelességeiket. A mostani pápa annak idején, amikor püspöki kinevezését megkapta, az olasz király kezébe tette le az esküt. Több nyugati államban az államhatalom szervei nevezik ki a püspököket. Például: Angliában a király, Norvégiában pedig jelenleg a szociáldemokrata kultuszminiszter. Magyarországon nincs semmiféle „vallásüldözés”. Magyarországon mintegy 5500 katolikus, 1300 református és 600 evangélikus pap működik. A zsidóknak, görögkeletieknek, baptistáknak, unitáriusoknak, metodistáknak, adventistáknak stb. ösz- szesen kb. 1100 papjuk van. Még a magyarországi buddhista hívőknek is van két papjuk. Az egyházak évente összesen mintegy 35 millió forint rendes és rendkívüli államsegély kapnak. Ebben az összegben nincs benne az a több mint 30 millió forint, amelyet az állam az ellenforradalmárok által elpusztított templomok helyreállítására fordított. Az adatok helyességéről és pontosságáról a külföldi tudósítók bármikor meggyőződhetnek. Egy külföldi újságíró aziránt érdeklődött, hogy van-e tudomásunk Fábián Béla „magyar emigránsvezér” külföldi tevékenységéről? A kérdést azzal kapcsolatban vetette fel, hogy Fábián Béla kérdéseket tett fel a külügyminiszterek konferenciája alkalmából rendezett egyik sa j tóértekezleten. A Tájékoztatási Hivatal elnöke erre vonatkozóan kijelentette: Tudomásunk van Fábián Bélának erről a legutóbbi tevékenységéről is. Fábián Béla Zorin külügyminiszter-helyettes sajtóértekezletén ostoba, provokációs kérdéseket tett fel, de ezekre a kérdésekre megfelelő választ kapott. Magyarország épp úgy, mint a külföldön mindazok, akiket Fábián Béla személye érdekel, jól tudják: ki volt Fábián Béla, milyen tevékenységet folytatott 1918-tól 1943 végéig. Nagyon sokan tudják róla, hogy 1944-ben zsidó származása miatt a németek Auschwitzba deportálták. 1945 nyarán a franciaországi ellenállásban részt vett Magyar Függetlenségi Front titkárságán tizenkét különböző — lengyel, magyar, cseh, francia stb. — nemzetiségű volt deportált tett bejelentést Fábián Béla ellen. Ezek a volt deportáltak jegyzőkönyvbe diktálták és aláírásukkal hitelesítették, hogy: Fábián Béla, mint az auschwitzi, birkenaui és több más zsidó és cigánytábor „kopó”-ja működött és igen sok ember halálának volt okozója. A tábor SS-parancs- nokának és erőinek bizalmi embere, besúgója volt, s hogy érdemeket szerezzen, hetenként négy-öt embert vádolt meg náciellenes szervezkedéssel. Ezeket a megvádolt embereket az SS- ek halálra kínozták. Egy jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy Fábián Béla személyesen is agyonvert egy fiatal deportáltat. Egy másik jegyzőkönyv tanúságai szerint Fábián Béla az auschwitzi gázkamrákban való elégetésre kiszemeltek közül néhányat rendszeresen kicserélt pénzért, ennivalóért, fogaranyért. Azok helyett, akik Fábián Bélát így megvesztegették, mások kerültek a gázkamrákba, olyanok, akik Fábián Béla kopó és besúgó tevékenysége nélkül talán még ma is élnének. Ebben az időben (1945 nyarán) Fábián Béla Párizsban tartózkodott, de amikor tudomást szerzett a bejelentésekről, hirtelen elhagyta Francia- országot. Fábián Bélának ezt az ügyét 1952- ben ismét szellőztette az Argentínában megjelenő „Hatikva” című cionista lap „Akasztófa és bizottmány” című cikkében. A magunk részéről a kérdésre válaszolva csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy Fábián Béla már régóta se nem magyar, se nem „emigráns vezér”, hanem hazaáruló nemzetközi kalandor, hol a német nácik, hol az amerikai hírszerző szervek fizetett ügynöke. A kormány szóvivője ezután válaszolt az idei világifjúsági találkozóval kapcsolatban feltett kérdésekre. Hangsúlyozta: A magyar küldöttség feladata lesz Bécsben, hogy megmutassa, hogyan élnek, dolgoznak és tanulnak, hogyan vesznek részt a szocializmus építésében Magyarországon a fiatalok. A mi küldöttségünk feladata, hogy demonstrálja a magyar ifjúság békevágyát, a megértés és a barátság szellemét. Magyarországot négyszáz tagú kül döttség képviseli a bécsi VIT-en. A fiatalok hajóval, a Felszabadulás és a Deák Ferenc gőzösökön utaznak Bécsbe. A hivatalos küldöttségen ki vül kb. hatszáz fiatal turista is részt vesz a találkozón. Az Állami Népi Együttes mintegy 40 taggal, Rábai Miklós Kossuth-dí- jas koreográfus vezetésével vesz részt a fesztiválon. Szerepel Bécsben a KISZ központi művészegyütte sének rajkó zenekara is. Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor s az Operaház balett' táncosai közül mások is részt vesznek a találkozó kulturális versenyein. Több fiatal énekes és hang szeres szólista is utazik a fesztiválra. A nemzetközi előkészítő bizottság a nemzetközi zsűribe meghívta Nádasdy Ferencet, az Állami OperaAngol repülésügji szakértő a Szovjetunió eredményeiről ház Kossuth-díjas balettmesterét, aki a meghívást elfogadta. A kultá- lis delegációval két fiatal rendező is utazik Bécsbe, Kazimir Károly, a Magyar Néphadsereg Színházától és Makkai Péter az Állami Operaház rendezője. A sport területéről a sárszentmik- lósi fiatalok röplabdacsapata, egy egyetemi kosárlabda-csapat és a Cse peli Vasmű fiatal labdarúgói utaznak Bécsbe, ezenkívül még magyar férfi és női atléták, úszók, asztaliteniszezők szerepelnek majd a fesztivál sportversenyein. Közvetlenül a VIT előtt az idén is megrendezik a VIT-stafétát, amely eljuttatja majd Bécsbe a magyar fiatalok baráti üdvözletét. Gyáros László a következők ben foglalkozott azzal a problémával, hogy bár általános érdeklődés mutatkozik a szövetkezeti lakásépítéssel kapcsolatos rendelet iránt, a tanácsok nem tudják biztosítani a lehetőségeket. Meg kell mondanom — mondotta a szóvivő — ez nem a tanácsok bűne. Ez így van rendjén. A tanácsok ugyanis csak annyi szövetkezetét szervezhetnek, amennyi szövetkezeti lakást fel is tudunk építeni és természetesen csak ott, ahol ezek felépítésére meg van a lehetőség. A Minisztertanács határozata aláhúzza, hogy szövetkezeti lakásokat csak többemeletes házakban, közművesített területen szabad felépíteni. A lakásszövetkezetek létrehozása nem csodaszer, amellyel máról-holnapra megoldhatjuk a lakáskérdést. Ha a tanácsok minden olyan igénylőnek, aki már ma be szeretne lépni a lakásszövetkezetbe, ezt a lehetőséget megadnák, akkor a lakások épí tése építési kapacitásunknak és építőanyagainknak túlnyomó többségét felemésztené, holott iskolákat, gyárakat és állami bérházakat is kell építeni. Az éves tervekben megszabjuk, hogy a jelenlegi építési kapacitás és építőanyag-mennyiség mellett hol és mennyi szövetkezeti lakás felépítését lehet biztosítani és ennek megfelelő számban alakítják meg a tanácsok a lakás- szövetkezeteket. A szóvivő ezután több belpolitikai kérdésre, többek között az új termelőszövetkezetek munkaszervezésé vei kapcsolatban feltett kérdésekre válaszolt. „Biztosítottnak látszanak a kncányfSi találkozó minimális feltételei” Nyugati kommentárok a genfi értekezletről London (TASZSZ). R. Boyle, a Yorkshire Post című angol lap repülésügyi szemleírója a legnagyobb elismerés hangján ír a szovjet lök- hajtásos és turbolégcsavaros utas- szállító repülőgépekről. A TU—114 például — írja Boyle — valójában fantasztikus gép, amely műszaki adottságok tekintetében felülmúlja mind az amerikai Being—707-et, mind az angol Comet—4-et. Boyle megállapítja, hogy a Szovjetuniónak több lökhajtásos utas- szállító gépe van forgalomban, mint a világ összes többi országának együttvéve. Párizs: A Le Monde a genfi külügyminiszteri értekezlet eddigi fejleményeit kommentálva hangoztatja, hogy »kezd enyhülni« az értekezlet résztvevőinek álláspontja és »legalábbis egy pontban biztosítottnak látszanak a kormányfők találkozójának minimális feltételei«. A francia lap véleménye szerint, bár a nyugat ragaszkodik a »csomag-terv« egészben történő megvitatásához, mégis »viszonylag gyümölcsöző vita« lehetséges. Ennek pedig logikusan el kell vezetnie ahhoz, hogy pontokba foglalják majd, mely kérdésiekben értenek egyet a tárgyaló felek, illetve mely kérdésekben oszlanak meg a vélemények. Arthur Gavshon, az AP tudósítója nyugati hivatalos körökre hivatkozva jelentette, hogy a hét folyamán titkos tárgyalások várhatók a négy nagyhatalom között- Berlin státusának módosításáról. Nyugati hivatalos személyiségek az alábbiakban foglalják össze elképzeléseiket arról a javaslatról, amelyet a Szovjetunió elé terjesztenek a berlini kérdés ideiglenes megoldására: 1. Berlin új státusa meghatározná a szövetséglesek jogait a Berlinbe ve zető közlekedési útvonalakkal kapcsolatban és felkérnék a Szovjetuniót ennek az okmánynak aláírására. 2. Az Egyesült Államok és Anglia a habozó franciák és a nyugatnémetek támogatását reméli egy olyan javaslathoz, hogy bizonyos meghatározott szerepet bízzanak az ENSZ-re Berlinben. így többek között felmerült az a gondolat, hogy ENSZ-fő- biztost nevezzenek ki Berlinbe és neki alárendelt ENSZ-csoportok gya kőrőljanak felügyeletet a városhoz vezető utakon. 3. A nyugat, mint a Szovjetunió »megbizottait« elfogadná az NDK- tisztviselőket a Berlinbe vezető légi-, szárazföldi és vízi-utak közlekedésének ellenőrzésében. Brentano nyugatnémet külügyminiszter hétfőn kijelentette, hogy a nyugat a hét folyamán készül benyújtani a német békeszerződés meg kötésére kidolgozott »elvi javaslatait.« Megkezdődött a vita a Szovjet írókongresszus hétfő esti ülésén Moszkva: (TASZSZ) A harmadik szovjet írókongresszus hétfő esti ülésén megkezdődött a vita Alekszej Szurkov beszámolójáról. Az első felszólaló Goncsar (Ukrajna) volt, aki ismertette az Ukrán irodalom fejlődését 1954-től napjainkig. Hangsúlyozta, hogy ez az időszak a köztársaság írói számára a megfeszített alkotómunka és a kutatás időszaka volt. Az irodalmi viták rácáfoltak a szkeptikusokra, akik tagadni próbálták a szovjet irodalom eredményeit, Pavlo Ticsina, Alekszandr Kor nyejcsuk, Mikorla Bazsan, Mihail Sztyelmah ukrán írók új műveit a szocialista realizmus elvei iránti hűség, az irodalom és az élet szoros kapcsolata jellemzi. Petrusz Brovka bjelorusz író rámutatott, hogy a szovjet írók legfontosabb kötelességei az ország mai életével foglalkozni. Beszélt a testvéri nemzeti irodalmak kölcsönható sáról, javasolta, hogy állítsanak fel olyan kiadóvállalatot, amely Moszkvában a nemzetiségi szerzők műveit adná közre. Szergej Mihalkov, a gyermekirodalom kérdéseiről beszélt. Elmondotta, a Szovjetunióban évente 58 nyelven több mint 170 millió könyvet adnak ki a gyermekek részére. Niao Tun kínai író hangsúlyozta, hogy a kínai olvasók nagy erőt merítenek szovjet írók könyveiből az új életért vívott harcukhoz. A revizionisták, akik a szovjet irodalom tekintélyét próbálják aláásni, voltaképpen a szocialista táborba vetett hitet szeretnék kioltani, de a revizio nisták minden próbálkozására kudarc vár. A szocialista realizmus a világ proletárirodalmának döntő módszere lett. Göhbels árnyéka Nyugat-Németország felett Irta: MIKOLA UPENIK A közelmúltban egy régi katona- bajtársammal találkoztam. Amint ez már egykori katonáknál szokás, mi is felidéztük a múltat, 1941. június 22-ét, azt a napot, amikor először ütköztünk meg a hitszegő módon ha zánkra támadó fasisztákkal... De mit is mondanak erről a háborúról a bonni források? Itt van előttem az »Eleven múlt« című könyv, amely egy úgynevezett történelmi segédkönyv a nyugatnémet reáliskolák és középiskolák tanulói számára. Ebben a könyvben a következőket olvashatjuk: »Hitler ebből a háborúban nemcsak a kommunizmustól akarta megmenteni a német népet, hanem földet is akart szerezni a lakosság számára. Hitler azt gondolta, hogy Sztálin hamarosan háborút indít Németország ellen. Máig sem derűt ki, hogy ez az elgondolása helyes volt-e«. Az 1959. évi bonni »katonanaptárban« a Németország és a Szovjetunió közötti háború a... »bolsevik agresszió« cím szó alatt szerepel! De térjünk csak vissza az imént említett »tankönyvhöz«. Az »Eleven múlt«-ból meggyőződhet az olvasó: a bonni birodalomban élő ifjú állampolgárok nevelésének militarizálása már az iskolapadban megkezdődik. A nyugatnémet iskolák bán használt történelemkönyv nem elégszik meg a világszerte ismert események meghamisításával, hanem teljesen nyíltan dicsőíti a nácizmust. Nézzük csak, hogyan tanítják Bonnban a Führer hatalomra jutását: »1933-ban az a vaskezű ember jut hatalomra, aki oly bátran lecsapott a vörösökre és célul tűzte ki, hogy helyreállítja a rendet és az általános foglalkoztatottságot az országon belül, a nemzetközi küzdőtéren pedig visszaszerzi a birodalom nagyságát és hatalmát«... Göbbels elégedett lehetne a bonni közoktatás ügyi szakemberek tevékenységével, akik nemcsak az iskolák falain belül mérgezik a német fiatalok lelkét, ha nem úgynevezett »-iskolán kívüli« munkát is folytatnak. Nemrégiben a nyugatnémet televízió speciális programot szentelt Hitler dicsőítésének. Amint ez már a pedagógiai gya korlatban szokás, ellenőrizték is a tanulmányi előrehaladást. A televíziós társaság ezt a kérdést adta fel kis nézőinek: »Mit tudtok Hitlerről?« A válaszok nyilván nagy örömet szereztek a fasizmus híveinek: »Hitler munkát adott a munkanélkülieknek«, »gondoskodott az anyák ról és a kisgyermekekről«. »Hitler sokat tett a német népért, s csak azért végződött rosszul a dolog, mert megbolondult«.... Egyetlen gyermek sem ismerte az igazságot és így senki sem mondta el, hogy Hitler a harcmezőkön és a koncentrációs táborokban milliókat irtott ki, akik között ott voltak a bonni birodalom sok kis állampolgárának rokonai is. Igen, Bonn szinte már pelenkás korban kezdi a leendő katonák kiképzését. De a katonaköteles ifjúsággal még nyíltabban beszél. Elegendő, ha még egy pillantást vetünk az idei »Katonanaptárba«. A naptár kiadói t— saját bevallásuk szerint — azt a célt, követték, hogy pontos képet adjanak az ifjúságnak a történelmi eseményekről megtanítsák a fiatalakat a történelmi kategóriákban gondolkozni: az ifjúságnak »ki kell alakítania magában azt a szilárd akaratot, hogy követi a hősi példákat és beváltja a kötelező hagyományok szellemében hozzá fűzött reményeket« — írják a szerzők. A már említett »Katonanaptár« fel sorolja a »nevezetes dátumokat« is. Ez a rész lelkiismeretes pontossággal megemlíti a német militarizmus minden történelmi »tettét«, kezdve »Nagy Frigyes 1764. évi úti szabályzatának bevezetésétől«, egészen »a partizánok elleni harc kitüntetésének 1944. évi megalapításáig«. Viszont a naptár egyetlen szót sem szól... a sztálingrádi csatáról. Igen, Bonnban nem szeretnek beszélni a sztálingrádi »katlanban« elpusztult 330 ezer hitlerista katona gyászos sorsáról. .... Emlékszem, a sztálingrádi csatában elesett egyik hitlerista katona noteszében a következő sorokat találtuk: »Soha ne ítéld el a katonát tettei [miatt. A katonának nincsen gondja. A katonának mindent meg kell [adnod, amit kíván, — Engedd, hogy igyon, engedd, hogy [csókoljon, Hisz, ki tudja, mikor jön érte a [halál/« Vajon ki írta ezeket a cinikus sorokat? Talán ugyanaz a Hans Baumann, akinek most hasonló hangnemben írt »művei« a »Katonanaptárban« jelennek meg? A »Katonanaptár« sokat foglalkozik a német önkéntes csapatokkal is. Az erről szóló fejezet a naptár többi részéhez hasonlóan szintén teli van durva hamisítással. Nem tesz semmi különbséget a Napoleon-ellenes felszabadító háború részvevői és a reak ciós »önkéntes csapatok« között. A »Katonanaptár« a »haza megmen- tőinek« nevezi Kari Liebnecht és Rosa Luxemburg gyilkosait. A »Katonanaptár« 31 oldalon keresztül közli mintegy 1250 revans- szellemű katonai egyesület címét és vezetőinek nevét.
