Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-17 / 114. szám
Kötelezettségek a család iránt TJatszáz Tolna megyei diák 1 tesz bizonyságot néhány héten belül az érettségi bizottságok előtt arról, milyen munkát végzett négy éven keresztül, hogyan alapozta meg, hogy biztos tudással lépjen ki a középiskola elvégzése után az életbe, vagy kopogtasson valamelyik egyetem, fő iskola kapuján. Az öröm mellett, amit minden végzett diák érez, szó rongó gond is egyben, felmerül a nagy kérdés: hogyan lesz ezután? Az iskola kapuja, amely eddig a mindennapi elfoglaltságot, de egyben biztonságot is jelentette, bezárul mögöttük, önálló, vagy legalábbis az eddiginél sokkal önállóbb emberek lesznek, akik saját sorsukról most már maguk döntenek. S az az út, amelyet az érettségi után választanak esetleg egész további életükre meghatározó lesz. Úgy kell tehát az utat meg választani, hogy az egyenesen előve vezessen, s se most, se később ne érje csalódás ezeket a fiatalokat. A pályaválasztás nagy gond. Az érvényesülés lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Soha ennyi gonddal, soha ennyi megértéssel s a fiatalok jövője iránti ekkora aggódással nem kísérte az állam az ifjak útját, mint éppen ma népi demokratikus államunk. De hogy a lehetőségeket ki hogyan használja ki, hogyan él a társadalomnyújtotta lehetőségekkel, ez már főként az egyes embereken múlik. A »mar sallbotot« mindenki a hátizsákjában hordja, de azért még nem biztos, hogy »marsall« válik belőle. Nagy gond a pályaválasztás, s úgyszólván alig van olyan diák, de talán nincs is, aki már ne határozta volna el, mihez kezd érettségi után. Ismerősöm is olyan, akinek határozott céljai vannak s biztos abban, hogy céljait el is éri. Esete tanulságos, mert azt példázza, hogy nálunk, a mi hazánkban ma már milyen hatalmasra növekszik ifjúságunkban a hivatás- tudat és hivatásszeretet, hogy kezdenek kialakulni az új, a minden eddiginél becsületesebb, a szocialista jellemvonások. Ifjú ismerősömmel arról beszélgettünk, mi lesz az érettségi után? S ekkor odajött valaki, bekapcsolódott a beszélgetésbe s azt mondta: — Nézd ezt a szamarat. Váltig biztatom, legyen orvos. Semmilyen pályán nem keres annyit, mint ha orvos lesz. Az egyetemre csak sikerül a felvétel és akkor néhány év múlva övé a világ. Szamár, ha nem ezt választja, mert ez jelenti a legtöbb pénzt és a pénz minden. Hm. Nekem kellene szólni valamit, de első pillanatban nem is tudok, mert az előbb elhangzott érvek valóban erősek s igaz, ami igaz, az orvosi pálya nem éppen MAJAKOVSZKIJ INDEXEN A Délafrikai Unió kormányának hivatalos lapja közzétette az indexre tett könyvek 26. számú listáját. A lista 168. helyén Majakovszkij „Mi a jó és mi a rossz” című gyermekeknek írt költeménye szerepel. Aki ezt a művet megőrzi, vagy terjeszti, a törvény értelmében 1000 fontig terjedő pénzbüntetéssel, vagy öt évig terjedő börtönbüntetéssel, vagy mind kettővel sújtható „bűncselekményt” követ el. EGY ANGOL KARMESTER A ZENEHALLGATÓKRÓL Sir Thomas Beecham angol karnagy, akinek mostanában ünnepelték 80. születésnapját, a következőképpen magyarázta hangversenyeinek nagy sikerét Angliában: — Azt mondják, az angolok nem szeretik a zenét. Ez tökéletesen igaz, nem értenek belőle semmit... Viszont tetszik nekik, hogy a zenekar akkora zajt csap. megvetendő, egyébként sem, de a keresetet illetően sem. És ekkor megszólal érettségiző ismerősöm s benne már az új embertípus csírája, mondván: — Ugyan már! Mondtam, hogy tanár akarok lenni. Matematikafizika szakos. Semmi más. Erről úgy sem hagyom lebeszélni magamat. Ehhez érzek kedvet. Slussz. Igazán jólesett hallanom. Ezt a fiatalembert már nem a pénzvágy hajtja, neki már nem istene a pénz, ami őt lelkesíti az a hivatás- tudat. Nevelni, tanítani akar, még akkor is, ha ennél jobban fizetett foglalkozások is vannak. És ettől nem tágít. Ezt tekinti életcéljának s ha háromannyit kereshetne más pályán, az akkor sem szolgálna örömére, ellenben ennek a célnak elérése kevesebb fizetéssel is megelégedett, kiegyensúlyozott, boldog embert varázsol belőle. Az út persze odáig is göröngyös lehet még. Hiszen »sok az eszkimó és kevés a fóka«, érettségiző nyelv re lefordítva: sokkal több az egye temre jelentkező, mint amennyit fel tudnak venni. S nincs kizárva, hogy fiatal barátunk is azok közé kerül, akik létszámfelettinek bizonyulnak. Ennek természetesen nem fog örülni, ugyan miért is örülne, de kétségbe se esik. Amint elmondta, akkor megpróbálkozik a pótfelvételnél. Ha az se sikerül, elmegy ipari tanulónak valamelyik üzembe, ahol olyan munkákkal ismerkedik meg, amelyeket ké sőbb az egyetemen és tanári működése során hasznosítani tud. Mert egy tanárnak sem árt ismerni a gyakorlati életet, azt, hogy az elméletben tanultakat a munkások és mérnökök hogyan ültetik át a gyakorlatba. Egy-két évi fizikai munka után aztán ismét megpróbálkozik a felvétellel és ekkor már jelentősen megnövekszik a felvétel eshetősége. Miért mondtam el mindezt? Azért, amire már előbb is utaltam. Ezt a fiatalembert és általában a mi fiataljainkat — ne bízzuk el magunkat, kivételek még akadnak — már nem a pénz istene csábítja, hanem valami sokkal szebb, valami sokkal magaszto- sabb dolog, hivatást érez valami iránt, hivatástudata van. És ez nagy dolog. De ez csak az egyik rész. A másik, ami nem kevésbé fontos az, hogy nem idegenkedik a fizikai munkától, nem tekinti va lamilyen sorscsapásnak, ha fizikai munkát kell végeznie, mert, amint mondta: az elmélet csak akkor ér valamit, ha azt gyakorlatba is át lehet ültetni. örülök, hogy ilyenekké válnak a mi fiataljaink és azt hiszem az örömre meg is van minden okom-. LETENYEI GYÖRGY A philadelphiai szimfonikus zenekar egyik próbáján így intette muzsikusait: — A zenekarban két aranyszabályt kell feltétlenül betartani: egyszerre kell kezdeni és egyszerre kell befejezni. Ami közben történik, az a közönséget úgysem érdekli. ROCK AND ROLL A TEMPLOMBAN A London külvárosában levő St. Barnabas templom csarnokát a napokban rock and roll hangjai töltötték be. Az oltár előtt álló 17 éves Gary Mills gitárján hangzott fel a „rock and roll zsoltár”. Geoffrey Beamunt főtisztelendő helyeslőén hallgatta a zenét, ö hívta meg ugyanis Garyt a templomba és ő írta a zsoltárt. „Mintha csak maga Elvis Presley jött volna el a. templomba. És ez így helyes, mert idevonzza a fiatalokat” — mondotta a plébános. Nem azokról írok, kik túl vannak már a javulás legkisebb lehetőségén is, a menthetetlenekről, hanem azokról, akik még megmenthetők, akik még családjukhoz tartoznak és csak keresetük egy hányadát viszi el az italszámla a család elől. Kik közül sokan példamutatásra lennének kötelesek s akik erről megfeledkeznek. A dolgok velejébe vágok. Titok nincs. Minden kiderül. Az emberek lassan észreveszik, beszélnek róla, tesznek is hozzá — sajnos — és kész egy új alany, ki tekintélyvesztetten végezheti dolgát. Ez előbb-utóbb felettesei tudomására jut. Aztán jön a figyelmeztetés. Megbánás. Igé rét. És vagy javulás, vagy visszaesés. És ő, kire eddig talán fel tudtak nézni az emberek, lelkében foltosán küzd a „nagy társaság” megjegyzéseitől kísérve a Rossz, és fogadalma a Jó között. Sajnos, legtöbbször a Nő is bevonul családi életébe, szerény felesége és gyermekei közé, „harmadikként”. S a fizika örök törvényeként jnegindul begyorsulva a lejtőn... Ingerült lesz... Vele csak egy-két percig tarthat egy-egy családi terv megbeszélése, mert ő rengeteget dolgoA Teljesen érthetetlennek tűnt Fürgedi váratlan halála; akik ismerték, el sem akarták hinni, hogy ezt a szívós, pompás erőben lévő embert elérhette a halál. »Élete delén« — mondták a kisváros költői lelkű hölgyei, s épp akkor, ami kor révbeért, nemcsak vagyoni, ha nem társadalmi helyzete is irigylésre méltó volt, amit elsősorban az mutatott, hogy megválasztották a helyi sportkör elnökének. Sok szóbeszédre és találgatásra adott okot abban az időben Fürgedi hirtelen halála, míg olyan képtelen feltevéseket is lehetett hallani, hogy irigy, ellenségei tették el láb alól. Ebből persze egy szó sem volt igaz. Mert Fürgedit a guta ütötte meg, az a bizonyos népi mondásokban szereplő guta, amely elől ezek szerint nincs kitérés. Fürgedi hivatásos szerencsevadász volt, bár rendőri bejelentő- lapján egészen más mesterségek szerepeltek. Viharos pályafutása alatt volt kereskedelmi utazó, inLátogatás a áonyhádi járás néhány művelődési Gtthonáíiaa Kakasdon járva feltűnik a művelődési otthon tiszta külseje. Ez meglepő, mert egy évvel ezelőtt még vakolatlan falak fogadták a látogatót. De nemcsak kívül tiszta az épület, hanem bent is szép függönyök teszik barátságossá. Rend Ss tisztaság jellemzi. Kovács elvtárs különös gondot fordít mindenre. Műsoros előadások alkalmával is ügyelnek a tisztaságra. A közönség érdeklődik az előadások iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy Tamási Áron: Az énekes madár című színművének bemutatásakor kicsinek bizonyult a helyiség, úgyhogy két előadást kellett tartani. De egyéb előadásokon is mindig telt ház van. A Juhéi Állami Gazdaságban barátságos kultúrterem és klubszoba fogad. Hetenkint mozielőadás, több alkalommal televízió előadás várja a dolgozókat és igen gyakran műsoros előadás. A főépület előtt tekepályát, röplabdapályát, beton táncteret és parkot létesítenek, elsősorban társadalmi összefogásból. Itt mindent sajátjuknak éreznek a dolgozók, ezért csinosítják, szépítik szívesen. Zombán betérve a vendéglőbe meg lep a rend és tisztaság. Az asztalokon tiszta térítők, a padló tiszta, sehol cigarettavég, vagy szemét. A forgalom elég nagy, de egyetlen ocs- mány szó nem hangzik el, ismeretlen a hangoskodás. Ez is a kultúrához tartozik. Major Mátyás járási művelődési ház igazgató zik és mindig fáradt. Neki otthon pihennie kell, ha néha egy-két órát otthon tölthet. De szabad idejében is inkább íróasztala vagy „társasága” köti le, semhogy hazaszaladna és segítene annak, aki mos, vasal, takarít a gyerekeire és őrá is. Hogy levenné egy-két órára a lábatlan- kodó gyerekeket felesége nyakáról és elvinné sétálni. Nem. ö ideges és fáradt. Arra nem gondol, hogy esetleg felesége is elfárad egész héten 8 órán át a munkahelyén. Vagy talán azt hiszi, hogy felesége akkor gyűjt erőt az otthoni munkához? Nem! A feleség is ideges, az anya is elfárad. Vele szemben is gyakran idegesek a munkahelyén. S milyen szörnyű, ha a gyermek este egy nyugodt fészek helyett az értetlenség önzéstől fűtött ideges légkörében, a szülők veszekedése közben hajtja álomra fejét. Nem bí zik a szüleiben. Nincs kinek elmondjon ezt, azt. Lassan-lassan eltávolodik szülőtől, otthontól, családtól. Nagyon sokszor, annak ellenére, hogy csaknem minden anyagi biztosítva van a család részére. Elszomorító gondolatok, melyeken gatlanügynök, lakásközvetítő, búk méker, sőt átmenetileg nyelvleckéket is adott, mert néhány szót makogott németül. Állítólag versei is jelentek meg az egyik hetilapban, de erről nincs semmi közelebbi adatunk. Mégsem ez jellemezte Fürgedi életútját, mert minden állás, megbízatás, vállalko zás csak eszköz volt számára: gazdag akart lenni, rettenetesen gazdag, aki milliókban számol s a millióival mindent elérhet, amit nemes buzgalomnak és ostoba hóbortnak el lehet érnie. Fantasztikus terveket koholt, kiszámította, hogy mikorra fog meggazdagodni, nem csüggesztette a balsiker sem, új határidőt tűzött ki és új terveket szőtt. De a szerencse konokul elkerülte, ahelyett, hogy milliomos lett volna, állandóan filléres gondok között élt és végül egy kisvárosban szegényes állást vállalt. — Nem bírom tovább, — mondta egy este a barátainak két kis- fröccs között. Ezt a bizalmas nyilatkozatot váratlan tett követte; az irodalomban ezt nevezik deus ex machinának. Fürgedi ugyanis elvette szállásadónőjét, egy jég- és szódagyáros dúsgazdag özvegyét. Az özvegy rút volt és öreg, de pom pás házán, tekintélyes kertjén és szőlején kívül komoly bankbetétje is volt. Úgy látszott, Fürgedi megnyuHEGEDÜS LÁSZLÓ: csak magunk tudunk segíteni. Vi- gyázzon mindenki a családra! Vigyázzon a férj. Vigyázzon a feleség. De vigyázzon minden vezető ember is, kinek beosztottjai a sok-sok családtagjai. Helyes és szép például egy közösség életében egy-egy ünnepélyes alkalmat közös vacsorával még melegebbé tenni, egymást megismerni, tisztelni, elbeszélgetni, mert a vidám csevegés közben is tanul az ember. Lát, hall, tapasztal. Rosszat is, jót is. De helytelen, ha az ilyen összejövetelek legtöbbször az ital miatt, átlépik a megengedett határokat. Amikor az ital korlátokat döngető hatására egy család életébe a bizalmatlanságot csempészik be. Amikor az ösztönök elsöp- rik a tisztelet sorompóit és egy italgőzös fej által vezetett kar a tánc stanioljába csomagoltan elszakítja a barátság nemes fonalát. Összejöveteleinket tegyük nemesekké, valóban kultúrálttá. Vigyázzunk tehát erre és kellő számban, megfelelően felkészítve rendezzünk ilyent és vigyázzunk mindig és főleg annak tisztaságára. Sz. K. godott. Uj ruhákat vett, tüntetőén támogatta a kisváros jótékony intézményeit, többek között a sportkört, amelynek rövidesen elnöke is lett. Azonban mindez néhány hónapig tartott. Fürgedit ugyanis egy péntek délután, amikor megtudta a lutri nyerőszámait, megütötte a guta. Kérem, ilyen a szerencse. Fürge di annyi hányattatás után csak egy rút satrafa oldalán tudott beevezni a gazdagság boldog révébe s most amikor minden szabad percét ez az erőszakos és visszataszító öregasszony kötötte le, nyert egy milliót. Élete egyszerre céltalanná vált, a nyereményt úgy tekintette, mint a sors csúfondáros nyelvöltögetését. Arra gondolt, hogy miért is éljen tovább. Valószínűleg az öregasszonnyal vásárolt gazdagság is eszébe jutott most, bánatában meghalt. Amikor mindez kiderült, egyesek azt mondták a kisvárosban, lám mégis csak vak a szerencse, mert a pénz oda megy, ahol bajt csinál. A józanabbak azonban úgy vélekedtek, hogy Fürgedi sorsa azt példázza, soha nem szabad türelmetlenkedni, mert íme, a szerencse egyszer mindenkit utóién Igazán csak türelem kérdése. Szegény Fürgediriek pedig épp a türelme fogyott el idő előtt CSÁNYI LÁSZLÓ i©Y gtSÄjySFA BMILÄPÄJA Apám holt fivére, Laci bátyám, rokonom névben és elődöm, nagyot gondolt s a szélbe sóhajtott egy áprilisi délelőttön. Araszos vállű, délceg legény volt, vidámabb, gerincesebb nálam. Nagy gondja volt: a legszebb májusfa álljon egy kislány udvarában. Este útnak indult fütyörészve. Csak a Hold, a csillagok látták s az erdei fenyők árnyékában mécstestű szentjánosbogárkák. Fejsze villant. A büszke, szép halott reá került a markos vállra, Nehéz volt, ám, gondolta, megéri, igaz ölelés lesz az ára. Fölsudárlott egy kis ablak előtt, a csillagos égbe meredve. Ö meg betért egy pohár italra szomjasan és kimelegedve. S nyárra elment. Alig volt húszéves. Most már a Tejút porát rója. Avagy porlad csöndben ... Kétölnyi föld, fű és virág a takarója... KÜLFÖLDI kulturális furcsaságok szerencsevadász
