Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-15 / 112. szám

1959. május 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A 150 éves napóleoni proklamáció Napoleon győzelmes hadai vé- gigszáguldották Európát, s a csá­szár Schönbrunnban, I. Ferenc rezidenciájában ütötte fel tanyá­ját. A naptár 1809-et mutatott, s az utolsó nemesi felkelés seregeit Győrnél szétverték a francia ár­mádiák. A «-dicső, hatalmas sas­sereg«, amint a költő Kisfaludy Sándor nevezte az insurrectió ne­mesi harcosait, szégyenletesen megfutamodott, s a már régen el­avult nemesi intézmény eme utol­só szereplése gyászos kudarcba fulladt. Kossuth a »győri szégyen- hapnak« nevezte a nemesi hadak vereségét, amit a történelem így is könyvelt el, bár Kisfaludy, az insurrectió hivatalos történetíró­ja, élete utolsó éveiben hevesen tiltakozott a megszégyenítés ellen. A Schönbrunnban székelő Na­poleon ekkor adta ki a magyarok­hoz intézett nevezetes proklamá- ciót: 1809. május 15-én, kereken százötven éve. »Az Ausztriai Csá­szár, nem pedig a Magyar Király üzent Nékem hadat« — olvassuk a nevezetes felhívásban. »Ti a bé­kesség fenntartását kívántátok« — üzente Napoleon a magyaroknak, s arra biztatta őket, hogy ősi szo­kás szerint gyűljenek egybe Rákos mezején, s válasszanak királyt. Napoleon Eszterházy Miklóst, a pompakedvelő, művelt főurgt, Haydn kenyéradó gazdáját szeret­te volna a magyar királyi szék­ben, felhívásának azonban semmi hatása nem lett. Egyedül a törté­netíró Horvát István, aki a görög hősökben és a biblia legendás alakjaiban is magyar embereket látott és bizonyított, javasolta a napóleoni szövetséget, azzal, hogy Magyarország egyesülhetne a Bal­kán országaival. Ez volt a dunai konföderáció első gondolata, de maga Horvát is azonnal elvetette, mert — mint Virág Benedeknek írta — Napoleon becsapná a ma­gyarokat, hisz a bécsi császár ke­let-európai uralmával akarja el­lensúlyozni Oroszország hatalmát. A proklamáció szerzősége körül hosszú vita volt, mert sokáig — főleg Kazinczy gyanúsítása alap­ján — Batsányit, az akkor már emigrációban élő forradalmár köl­tőt gondolták a felhívás szerzőjé­nek. Napoleon proklamációját azonban nem ő írta, hanem Ker- nelics Károly volt gazdatiszt, s neki segédkezett Batsányi mellett Tóth János temesi táblabíró és Kállay György. Napoleon visszavonulása idején a költő Batsányi is elhagyta a fran­cia seregekkel együtt Bécset, s Párizsba költözött, ahol a kor­mány év járadékot biztosított neki. Napoleon leveretése után azonban elfogták, bebörtönözték, majd egész életére az ausztriai Linzbe száműzték. Az öreg költőt itt akarta meglátogatni Toldy Ferenc, s ekkor tudta meg, hogy már meg­halt. Bár itthon a Tudományos Akadémia tagjává választották, de kortársai annyira megfeled­keztek róla, hogy haláláról sem tudtak. Hamvait feleségével, Baumberg Gabriella osztrák költőnővel együtt az 1938-as években szállí­tották haza szülővárosába, Tapol­cára, ahol most emeltek szobrot a magyar felvilágosodás jeles költő­jének. Cs. L. HÍREK Az „árdrágító Amikor Dénes bácsi nincs szolgá­latban —• mert tulajdonképpen a bá­nyai munka az szolgálat — akkor rendszerint otthon pipázgat a kis családi ház napsütötte oldalán. Dé­nes bácsi ötvenkilenc éves. Jövőre megy nyugdíjba — papíron. A való­ságban azonban nem, mert még so­káig akar dolgozni, hisz akna-gépész, ezt a szakmát meg jól fizetik, kü­lönösen az olyannak, aki a szívét is beleadja a munkába. Dénes bácsi ilyen ember. E tulajdonsága miatt szeretik és meg is becsülik a bá­nyában. Nem a föld alatt, hanem a föld fe­lett »szolgál«. Munkahelye eQU for­galmas dűlőút mellett van. S köz­tudomású, hogy ha a mázai határ­ban van a munkahely, akkor arra sokan járnak, parasztok igyekeznek a szőlőből hazafelé gyümölcsös ko­sarakkal, szatyrokkal. A történethez hozzátartozik az is, hogy Dénes bá­tyámnak van egy ennivaló unokája — ezt ő mondta — s hogy így van, arra az alábbi eset is bizonyíték. Most, amikor az első cseresznye meg jelenik a piacon, Dénes bácsi előbb visz az unokájának abból mígnem a piacra ér a gyümölcs. A gyümölcsöt hazavivő parasztok rendszerint a munkahely mellett mennek el. Dénes bácsi először csak egy-két szem cseresznyét kért, az­után a többi parasztok valameny- nyien tettek oda egy-két szemet, s amikor este műszak után haza­ment, az unoka nagy titokzatosan — szokásához híven —• a nagypapa zse bében »valami« után kutatott. S ta­lált is cseresznyét, aminek annyira megörült, hogy még Dénes bátyám menyecske leánya is örült ennek, és ő is szemezett a cseresznyéből... De az árdrágítás tulajdonképpen nem is itt kezdődik, csak e történetkére, Dé­nes bátyám megismertetésére volt szükség Mint fentebb említettem, szabad idejét Dénes bátyám a ház napsütöt te oldalán pipázgatja el, ha... s ez a »ha« rendszerint az, hogy hites fe­lesége — született Horváth Erzsé­Helvenötéves a sárszentlőrinci dalárda Május 31-ée ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját a sár- szentlőrinci énekkar. Az énekkar a népfront községi bizottságának kere­tében működik, tagjai valamennyi­en parasztemberek. Az együttes si­keres szereplését bizonyítja, hogy vasárnap, május 17-én részt vesz a »Szabó Erzsébet« kulturális sereg­szemle megyei döntőjén is. A községi népfront-bizottság ve­zetői a dalárda fennállásának het­venötéves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre a megyéből több énekkart szándékoznak meg­hívni. Ott lesznek az ünnepségen a Fővárosi Pamutfonógyár küldöttei, akik a község termelőszövetkezeteit patronálják. A gyár dolgozói vállal­ták többek között azt is, hogy ta­nácsadással, támogatással elősegítik a község kulturális életének fel- emelkedését. bet — elküldi őt a boltba, egy kiló sóért, s egy egész kenyérért. Dénes bátyám a megbízatást teljesíti, haza­viszi az egy kiló sót, az egész kenye­ret és elszámol érte tíz forint ötven fillért, hites feleségétől... Ez már ár­drágítás, de... tudni kell azt, hogy a bolt és a pék között van az italbolt, ahova be nem térni bűn, s ha már az ember ilyen fontos megbízatás közben betér egy pohár sörre, az a fáradság díja... S Dénes bátyám hi­tes felesége ezért árdrágításról be­szél... Nem restelli még azt sem, hogy férjét feketézőnek titulálja. Legutóbb, amikor Dénes bátyám­mal találkoztam, éppen azt mesélte az italbolt vezetőjének, hogy előfor­dult már az is, amikor egy egész kenyér húsz forintba Jcerült a bolt­ban. Most, hogy velem együtt volt az italboltban, s koccintottuk poha­runkat a férfiúi furfang eme rab­ságból kitömi készülő legújabb győ­zelmére, az aznapi kenyér még csak 13 forintba került... PÁLKOVÁCS JENŐ Még a múlt év elején hozzáfogtak az Arany János utca és a Mártírok tere sarkán lévő épület, a hajdani »késdobáló« lebontásához, azzal, hogy a helyén irodaházat építenek. A lebontás meg is történt. Az épít kezésből viszont mindmáig nincs semmi. Ott áll üresen a telek, in- nen-onnan fél éve, és úgy látszik, belátható időn belül is — és ki tud- ] ja még meddig — ott fog állni. Az | irodaházépítkezés, — ki tudja mi okból — végképp csődbe jutott. Mi lesz most az üres telek sorsa? Ez foglalkoztatja a járókelőket. La­kóházat építenek talán? Vagy par­— BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK Diósberényben a földművesszövetke­zeti bolt építése. Az új üzlet mel­lett — 50 000 forintos költséggel — tatarozzák az úgynevezett Betyár csárdát is. — UJ HELYISÉGBE KÖLTÖ­ZÖTT a Sárszentlőrinc és vidéke ta­karékszövetkezet. Az átköltözés után az első napon 15 000 forint betétet helyeztek el a sárszentlőrinciek a szövetkezetben. — AZ ANYÁK NAPJA alkal­mából rendezett ünnepségen Kisdo- rogon mintegy háromszázan vettek részt. — KÜLÖN IGAZOLVÁNY BÚNÖ ZŐKNEK. A malájföldi kormány újszerű »lélektani« kísérlettel pró­bál nevelő hatást gyakorolni a bűnö­zőkre. Egyik legutóbbi határozata ér telmében minden rovottmúltú egyént külön igazolvánnyal látnak el, amely ben személyi adatain (ujjlenyomat beleértve!) kívül feltüntetik azt is, hogy az illető legszívesebben miben »dolgozik«. Ha valakit a rendőrség bűncselekmény elkövetése miatt őri zetbe vesz és az illető ilyen igazol­vánnyal rendelkezik, a bíróság a ki­szabható büntetés kétszeresével sújt ja. — TOLNA MEGYÉBEN a takarék szövetkezetek tagjai több mint 3 millió forintot gyűjtöttek össze az elmúlt évben, s ebből a tagságnak mintegy 2 millió forint hitelt nyúj­tottak. — A NAGYDOROGI VADÁSZOK hozzáláttak a dúvadak irtásához. A közelmúltban két nap alatt tizenkét rókát lőttek. kositják? A rosszmájúak arról is be­szélnek, azért hagyták üresen, hogy az Arany János utcai ház hátsó fala — amely vályogból van és eléggé felázott — nyugodtan odadőlhessen. De lám, a járókelők tegnap reggel láthatták, hogy a telek nem marad kihasználatlanul. Sőt! Nemes célok szolgálatára hivatott, a fiatalabb nem zedék szórakoztatására. Lám, mégis csak hasznos volt a lebontás. Igen. Tegnap reggel háthatták a járókelők, hogy a telket hajó- és kör hinta kellékei, illetve a »tulaj« al­kalmi szállása foglalja el. Hát lehet Szekszárdon parlagon heverő terü­let? — VAN, AKI BEVALLJA... Asza­jana professzor, az oszakai egyetem tanára »kutatásai alapján« megálla­pította, hogy a japán férfiak 70 szá­zaléka megcsalja feleségét, ám az asszonyoknak csak 8 százaléka hűt­len. Kérdés, hogy a professzor ada­taiból nem a férfiak és nők őszinte­ségére vonatkozólag lehet-e helye­sebb következtetést levonni? — JAVÍTJÁK A SZEKSZÁRD— SIÓFOKI UTAT. Az útjavítás so­rán a zomba—hőgyészi szakaszon eb ben az évben 154 000 négyzetméter aszfaltburkolatot készítenek. — TELTKARCSU NÖ A FÉRFI­IDEÁL. New Yorkban nemrég köz­véleménykutatást rendeztek, amely­nek keretében megkérdezték a leg­különbözőbb korosztályokba tartozó és foglalkozásokat űző ötezer férfit, milyen nő tetszik nekik a legjobban: a nagyon karcsú (maneken típus), a teltkarcsú, avagy a kövérkés. Az eredmény meglepő volt. Több mint háromezer férfi a teltkarcsú nőket részesítette előnyben, mindössze 450 férfinek tetszenek a nagyon karcsú nők és a megkérdezettek közül 1500- an a kövérkés nőket szeretik. — Mindenkinek élni kell. Eddie Constantine amerikai filmszínész be­tegen feküdt Párizsban, amikor kar­társa és jóbarátja, Bob amikor meg­látogatta: Hope így szólt influenzás barátjához: „Jól tetted, hogy orvost hívtál, mert annak is élni kell. Jól tetted, hogy megcsináltattad a gyógy­szert, mert a patikusnak is élni kell.; De nem ajánlom, hogy bevedd, mert neked is élned kell.” Az új „háziúr“ fitogtatja hatalmát Egy szelet kenyér Másodéves jogász volt és állan­dóan éhezett. Nem úgy éhezett, mint mi, közönnyel és türelem- md, mert ebben az időben vala­mennyien örökké éhesek voltunk; Pista éhezésében volt valami jó­vátehetetlen kétségbeesés, s azt hiszem, el se tudta képzelni, hogy valaha is jóllakhat. Ha valaki ar­ról beszélt, hogy egyszer, nagyon régen, süllőt evett, vajban kisüt­ve, Pista lehunyta a szemét, gon­dolatban megemésztette a Balaton egész süllőállományát, aztán na­gyot sóhajtott: — Egy szelet zsíroskenyérért tudjátok, mit adnék? Nem folytatta, valószínűleg mindent odaadott volna a mesébe illő zsíroskenyérért. Mereven né­zett ránk s megsimogatta szakál- lát, mert szakállat növesztett, va­lószínűleg bánatában s arasznyi vörös szakállával olyan volt, mint egy bibliai koldus. Egyik este sokáig ültünk a kol­légiumi szobában. Kifogytunk a beszédből, nem volt semmi értel­me, hogy a vajban sült süllőt, vagy a töltött kappanokat emle­gessük. Amikor valaki végre meg­szólalt, az is csodálatosnak tűnt, hogy ebben az éhes csendben hal­lani a szavakat. Ezt a fiút Chaba- da Boldizsárnak hívták, s talán szégyellte is furcsa nevét, mert majdnem állandóan hegedült, oly átszellemülten, hogy szinte bele­olvadt a zenébe. Most ezt mondta: — Van egy szelet kenyerem; Neked adom. De csinálj valamit érte. Olyasmit, amit mi nem csi­nálnánk meg. Pista felállt, végigsimitotta vör- henyes szakállát és sokáig gon­dolkozott. — Mit? — kérdezte, de nem fe­lelt senki. Nem tudtuk, hogy mit kellene csinálni. Hosszú idő múlt el, amikor ismét megszólalt. — Becsületszavadra? Boldizsár egy darab kenyeret vett ki a zsebéből. — Becsületszavamra. Pista óvatosan az ablakhoz ment, s lassan kinyitotta mind a két szárnyát. Egyik kezével meg­fogta a keresztrudat, mely függő­legesen osztotta ketté az ablak négyszögét s lekémlelt a kéteme- let mélységbe. Ronda őszi este volt, zuhogott az eső. Hirtelen mozdulattal átvetette egyik lábát a párkányon, mintha lóra pattant volna, s mosolyogva nézett ránk. — Te marha! — ordított Boldi­zsár. — Nesze, itt a kenyér! De nem hallgatott rá, a másik lábát is felhúzta s most már hátat fordított nekünk. Megdöbbenve fi­gyeltük ezt az őrültet, aki így akarta megszolgálni a kenyeret. Mind a két kezével fogta a ke- resztrudat, félig megfordult, s las­san leereszkedett. Csak két karját láttuk, amint a görcsös kapaszko­dástól megfeszültek az izmai, s vö­rös szakállát, ahogy a párkányhoz simult. Kintről becsapott a nedves szél. Pillanatokig tarthatott az egész, aztán lassan, valami példátlan erőfeszítéssel felhúzta a testét, úgy, hogy a könyökével is meg tudjon támaszkodni, s hirtelen felrúgta a párkányra a lábát. Homloka gyöngyözött a verejték­től és az esőtől. Boldizsár még akkor sem mert ránézni, amikor ott állt a szoba közepén. — Hülye — mondta, ahogy csak diákok tudják mondani. — És ha lezuhantál volna? Pista ezt már nem hallotta. Ott állt a kályha mellett és majszolta a kenyeret. Csányi László mindható háziurak tudomásul ven- nék: — Rég lejárt az az idő, mikor a házigazda kénye-kedve szerint te­hetett a lakóval, amit akart, ha úgy tetszett, még az utcára is kilakoltat­ta. Lejárt, nem is jöhet többé visz- sza. Akik ezt mégis megpróbálják visszahozni, azok a nép hatalmával találják magukat szefnben. Téved­nek, ha azt hiszik: nincs törvény ar­ra, hogy az állam a lakókat a háztu­lajdonossal szemben megvédje. Igenis van. Ha Karácsonyi István nem hagy fel a lakó zaklatásával, fe­nyegetésével, sor kerülhet még arra is, hogy ezt bebizonyítsák neki. új háziúr megjelent — útban van. Március 2-án már felszólította ót a háziúr: »költözzék ki a lakásból«. Igen ám, de hová?... Ezt az új házi­úr se tudta megmondani, ez őt nem is érdekelte. Úgy gondolta, hogy a háztulajdonos a maga házában min­denképpen úr, azt tesz, amit akar. S ezt el is kezdte bizonygatni. 1959. április 6-án reggel fél 6 órakor rá­törte az ajtót a lakóra és fiával egye temben, kényszeríteni akarta arra, hogy hagyja el a lakást. A gyenge fizikumú cipészmester, ekkor nagy nehezen kiszabadult a mindenható háziúr karmai közül, nem kerülhe­tett sor arra, hogy megverje, mert elmenekült. Másnap jelentette az ügyet a rend őrségnek, de mivel nem volt szemta­nú, nem indult meg az eljárás. A »színjáték« április 9-én megismétlő­dött. A háziúr ismét kényszeríteni akarta lakóját a távozásra. Ekkor az idős cipészmester segítségkérő leve­let menesztett az illetékesekhez. A megyei tanács végrehajtó bizottsága titkára a levél alapján kiutazott Decsre és megállapította, hogy Ka­rácsonyi Istvánnak kényelmes laká­sa van. Azt is megállapította, hogy Porthausen Dániel jogosan lakik a házban, a havi 100 forint lakbért még eddig minden alkalommal tisz­tességgel kifizette. Akkor hát mi le­het a magyarázata annak, hogy az új háziúr ennyire összeférhetetlen, el akarja űzni lakóját? — vetődik fel a jogos kérdés. Szeretne a lakótól mindenáron megszabadulni. Ám, nagyot téved Karácsonyi Ist­ván, ha azt hiszi, hogy államunk csak a kis emberek jogos magán- tulajdonát védi. Ezt is védi. De a lakókat is védi. Jó lenne, ha az ilyen Decsen, a Fő utca 9. szám alatt la- | a kik 1959. március 1-e óta idős Ka- i, rácsonyi József. Ez saját háza. j t Ugyancsak itt lakik Porthausen Dá |- niel is, akinek azt a szoba-konyhás _ ; helyiséget, ahol főbérlö, pontosan ' kilenc évvel ezelőtt utalta ki a ta- ' nács. Azóta itt éldegél békességben, ' ' \ egészségben. De az említett dátum j . 11959. március 1-e óta, — mióta az j <-------n......................................................... T-rn.niMiiiiinii ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom